Rész
1 II | zsebe.~A prókátorokról ugyan azt mondja ezen idõkbõl a krónika,
2 II | ebédre; a lutheránus fél azt mondta nyájas mosollyal: »
3 II | vele valahol a Bánátusban. Azt mondom, ott van az arany
4 II | Mind a szemembe hajtod azt az izét.~- Ne törõdj vele,
5 II | megettek, az aerarium pedig azt mondta, hogy nincs pénze (
6 II | milyen koldus). A pék akkor azt a propozíciót tette az aerariumnak,
7 II | rájövünk mindjárt. A kincstár azt üzente erre Harruckernnek,
8 II | dologról. Most már nektek azt kell bebizonyítani, hogy
9 II | kihozni?~Bizony nem tudhatta azt megmondani Mácsik elõre.~-
10 II | választhatnátok ti meg egy Laczkót, azt szeretném én tudni?~- De
11 III | Mátyás, a szûcs) pláne még azt is odavésette: »Építette
12 III | minden ellenségét). Aztán még azt is hozzátette a haldokló,
13 III | kellene hajolni és megcsókolni azt a kezet, - de hátha mégis
14 III | hatalma nem engedte, hogy azt valaha kimutassa.~Lassan,
15 III | neki, aki meg volt halva. Azt szólítgatta egyre szívrepesztõ
16 III | koporsónak: »Minek tetted azt, minek tetted? Miért hagytál
17 IV | fõkötõben, Laczkó Pálné (azt mondják róla, hogy festi
18 IV | fénysugarak szöknének be, amint azt egymással közölték, suttogva,
19 IV | hanghordozással.~- Igenis azt - vágott közbe Mácsik hirtelen
20 IV | vendégnek vagyok itt még. Azt gondolom, elég lenne ezer
21 IV | neveletlen fia van.~- Azért hát azt mondom komolyan - és a nagy
22 IV | mérte végig a famíliát.~- Azt szeretném én látni! - sziszegé. -
23 IV | én látni! - sziszegé. - Azt próbálja csak meg valaki!~
24 IV | gyulladozott a nemzetes asszony. - Azt fogják mondani: Íme, Mácsik
25 IV | Mácsik, ki ne kezdj velem, azt mondom…~És mérgesen dobbantott
26 IV | adott oda a kezébe: »Ímhol - azt mondja - ez az üvegkancsó,
27 IV | imposztor! Eredj no, keresd föl azt a szegény öreget. Jusson
28 V | szokott olvasó szeme előtt. Azt én ugyan nem teszem, hogy
29 V | dolgokról! Vegyük teszem azt, mivé lennének a makacskodó
30 V | Ami a csizmát illeti, azt szívesen megrepetálom. (
31 V | szívesen megrepetálom. (Azt akarta mondani megreperálom.)
32 V | valami. Aztán nézze meg azt a lányt akárki, aztán nézze
33 V | egyet egy máriás talléron. Azt hiszik, nem fogyna el? Kapva
34 V | olyan egészen bolond dolog azt, mint ahogy gondolná az
35 V | teringette, én megcsinálnám azt a bolondságot, hogy kijátszatnám
36 V | egy poharat, s odaütötte azt rokonszenve jeléül a Chalupkáéhoz.
37 V | beszélem. Vegyük csak teszem azt…~- Igen, vegyük… - hebegte
38 V | Most nem régen csinálta azt meg valami Széchenyi István.
39 V | homlokán.~- Márpedig mégis azt tenném én. Hanem tudja-e
40 V | itt a kincs, komám, itt. Azt a szert mi árulnánk, egyedül
41 VI | világra hozta!~Aztán nem lehet azt buboréknak venni, amit õ
42 VI | tekintetes Biky László uram azt mondta, nem tudom igaz-e: »
43 VI | Mire aztán az alispán úr azt felelte volna mosolyogva: »
44 VI | Lacikám, az egyszeri ember is azt mondta Jónásról, hogy õ
45 VI | Uramfia, mekkora sáskahad ez! Azt hinné az ember, hogy egy
46 VI | költögesd bennem a tigrist, azt mondom.~- Nem magamért,
47 VI | Dénesné, mert a rossz világ azt pletykázta, hogy valamikor
48 VI | Vagy hát elmondom magam. Azt mondja nekem az a gaz kópé:
49 VI | Filcsikre:~- Fogja meg nekem azt a madarat!~Mit volt mit
50 VI | reményû úrficskának, ki azt a lábánál fogva lógatván
51 VI | involválta…~- Ereszd le azt a tyúkomat, te gyerek, mert
52 VI | fiú megnézte a vályút, s azt mondta Filcsiknek nyafogó
53 VI | fogod megszerezni nekünk azt a vármegyét. Olyan igaz,
54 VI | kosarat! - szólt Filcsiknek, azt is felfordította neki.~Károly
55 VI | bölcsesség korbácsával megcsapta azt a vadállatot, melynek önzés
56 VI | igazi vármegye ez még, ahol azt nézik, melyik malac ki ökre,
57 VI | bolond nyavalya! Sõt még azt se lenne tanácsos kifelejteni,
58 VI | született. A kos teszem azt szerencsétlen, a rák lusta,
59 VI | volt, de ki hallotta volna azt meg a nagy zajban? Hiába
60 VI | Kegyelmed találta meg?~Nem biz azt. Maga Mácsik uram hajolt
61 VI | felsikoltott és elájult. Bánták is azt most. Még a lélegzetét is
62 VII | ragadja a tömeget, mely mindig azt bámulja meg, ami szokatlan,
63 VII | találták így érvényre emelve azt a gondolatot, hogy a szegény
64 VII | gyülekezeten. Az öregek azt hitték, hogy ez az alispáni
65 VII | kezeügyében legyen, amiképp azt a dekórum és a Laczkó Gábor
66 VII | intették, hogy ne igyék, váltig azt hajtogatta:~- Hogyne innám?
67 VII | benne van. Szeretõ szívek azt megérzik, látják a homályban
68 VII | a lelkére kelljen vennie azt a nagy felelõsséget, ha
69 VII | Mert Chalupka kinevelné azt még tán nádorispánynak is,
70 VII | beszélni. Gábor erõnek erejével azt kívánta, hogy hajón menjenek.
71 VII | ember volt, amit mondott, azt szörnyen megfontolva s bizonyos
72 VII | csak fölvegyenek!~- Hát azt gondolod, hogy föl nem vesznek? -
73 VII | a diétához, hogy a hajó azt a violenciát követte el
74 VII | kapitány valami goromba fráter, azt a hallatlan injuriát csinálta,
75 VII | lépett Mácsikkal. Útközben azt is kisütötték, hogy rokonok
76 VII | ha búsult, ha haragudott, azt mind káromkodással fejezte
77 VII | csak ne pusztítsa, mert azt mi meg nem köszönnénk.~-
78 VII | ellene semmi kifogásom. Csak azt tartom, hogy az erejét nagyon
79 VII | vagy negyven-ötven nemest, azt is mind armálistát. A vén
80 VII | kammerdinerje mellé, mert azt tette meg fõjegyzõnek. A
81 VII | tréfából történik. Harruckern azt mondja a fõjegyzõnek: »Mit
82 VII | a fõispánt és fõjegyzõt, azt súgja Plachy István a körülülõknek: »
83 VII | módra földetlen fejjel. Azt hitték a jámborok, hogy
84 VII | konziliumot kérni. Mind azt állította, hogy kétes, meg
85 VIII| járatos a dologban. Még tán azt is elhinné, hogy az csak
86 VIII| paszománt. Nem térfa dolog, hogy azt így megcsináltatta nekik
87 VIII| látszott felfogni a dolgot, azt hitte, hogy a szóló rosszul
88 VIII| most a megyének.~…Bizony azt az utat két szép fekete
89 IX | olyan mozdulatokkal, mintha azt menten a Toldy fejéhez akarná
90 IX | sem vette. Bekaparták biz azt, - ott fog elporladni a
91 IX | az õ rendelése igaz, csak azt az egyet restellem, minek
92 IX | odahajolt Baros Anna füléhez, s azt súgta:~- Még mindig ott
93 IX | virágot a leanderbokrokról, s azt morzsolgatta a kezei közt.~-
94 IX | amely a partján nõ, hogy azt elsodorja… De hát még a
95 IX | van a gyerek, Mácsik uram? Azt beszéli Chalupka, hogy jó
96 IX | lesz hatalmas.~Barosné csak azt akarta kiugratni Mácsikból,
97 IX | ami a külsõ erejét illeti, azt úgy megadom, hogy a fõispán
98 IX | menjünk messze. Itt van teszem azt Piry Barnabásné, micsoda
99 IX | gyorsan nyelte az idõt, azt hitték mind a ketten, a
100 X | kezdte a többit; - mert azt akkor széttépni virtus vala.~
101 X | tavalyi pázsitra, elfedik azt örökösen. Hiába gereblyéznék
102 X | halunk meg.« Meghaltak, mert azt tartották, hogy nem halhatnak
103 X | erényeik?~Itt áll, teszem azt, a hatalmas Mácsik, ki királyosdit
104 X | se tartott sokáig. Mert azt beszélik, ha a csöbör alján
105 X | morzsa, s ha teletöltenék azt a csöbröt mézzel, attól
106 X | elfáradva. Csak most már azt kellene legalább kisütni,
107 X | parádéval folyt le a kastélyban) azt mondta Mácsik Chalupkának
108 X | pipámat valahol.~- Tömöm már. Azt hittem, valami rossz álmod
109 X | Chalupka. Magam is láttam ott azt a kis barna fityfirittyet.
110 X | szilaj egy kicsit és önfejû. Azt mondja a szemembe, neki
111 X | de eltitkolod elõttem.~- Azt súgta, mihelyest megvirrad,
112 X | aztán te mit mondasz nekik, azt nem tudom.~- Ne törõdj te
113 X | mint egyébkor. Az ember azt hihette volna, hogy szájuk
114 X | sem jöttek. Laczkó Dániel azt üzente nyersen, nem ér rá.
115 X | dömöcköltem le õket. Azért hát azt kiáltom a szívemnek, melyet
116 X | csiklandoznak: »Aludj«, és azt parancsolom az eszemnek,
117 X | szerint hitvesemül kérjék azt, ki az isteni gondviselés
118 X | Dixi. Ez az én akaratom!~Azt az ujjongást kellett volna
119 XI | tagadhatatlan, de a szemes követek azt találták, hogy ő maga sokkal
120 XI | nyolc éve is, ha nem több. Azt tartom, nemzetes urak, ne
121 XI | István.~- Ej! Megszokta már azt Mácsik a boldogultnál. És
122 XI | csókolt neki), s ebéd után azt kérdezte nagy bizalmasan
123 XI | valamit a káposztából, hanem azt elõre megmondom, hogy három
124 XI | helyes dolog. Ha én egyszer azt mondom, hát azt mondom.~
125 XI | egyszer azt mondom, hát azt mondom.~Több lelkesedésre
126 XI | valamint hagyja meg neki azt is, hogy az exámen után
127 XI | Hát hol találom meg?~- Azt csak a temetõõr tudja.~-
128 XI | vigyorgott a házmester ásítva. - Azt csak a kisasszony tudja.~-
129 XI | kisasszony merre van?~- Hja, azt csak az isten tudja.~- Hogy
130 XI | Hogy maga nagy szamár, azt meg én tudom! - kiáltott
131 XI | a haragos pohos emberke, azt hitték, valami megbõszült
132 XI | megtudni senki. Eltemetem én azt úgy, hogy ezer tyúk se kaparja
133 XI | bárány…~Ha babonát hinnék, azt mondanám, hogy a fehér bárány
134 XI | Chalupka, »ki« adja a szemeknek azt a zománcot, tudta már. Soha
135 XI | Elmentél ugye? Szerencséd! Azt mondom, nagy szerencséd (
136 XII | mit írna falusi tollal?~Azt legfeljebb, hogy úgy kezdõdött
137 XII | elfelejtette a maga képét; a pap azt, mely az oltáron van, az
138 XII | beszélt vele. Csak üzent neki, azt mondja. Gábor nem volt Pesten,
139 XII | sohase lássa ellágyulni azt az arcot, mely a vasnál
140 XII | Chalupka? Most már én is azt mondom, hogy látszani kezd
141 XII | mert én nagyon szeretem azt a gyereket.~- Miféle gyereket?~-
142 XII | kõfaragóhoz, hanem itt hagyta azt a követ. Õ maga pedig fogta
143 XII | termett kezeivel, de csak azt vallotta, hogy egy fia csömör
144 XII | rossz gondolatja van, s azt nem tudja kiverni a fejébõl,
145 XIII| az egész Szepesség. Hanem azt tanácslom én neked, hékás,
146 XIII| hallgatsz rám, de én mégis azt mondom, ne maradj otthon
147 XIII| milyen szelíd! Az ember azt hinné, hogy ilyen pesti
148 XIII| menyecske sírva fakad, hogy õ azt a cipõt nem veszi fel, inkább
149 XIII| illõ, az a szép… õ bizony azt a cipõt fel nem veszi.~Mire
150 XIII| piszokból. Adja ide most az úr azt a pénzt, mert ha nem, majd
151 XIII| apródonként kiszítta belõle azt a nagy haragot. S ez volt
152 XIII| van a kettõ között, hanem azt nem találhatta meg; olyan
153 XIV | útját le-föl, le-föl.~Gábor azt hitte, mindjárt bátrabb,
154 XIV | Magam is így akartam én azt!«~Pedig dehogy akarta így,
155 XIV | mélységes pokol rendezte azt így össze.~A percek rendkívül
156 XIV | kopog is az ajtón.~De már azt nem hallja Gábor. Talán
157 XIV | álomnak véli.~- Mindenkor azt tartottam, tekintetes uram-öcsém,
158 XIV | tetszett kérem agyonütni azt az oktalan asszonyi állatot?
159 XIV | emlékezet. S ami régen történt, azt most mind hozzáidomították
160 XIV | amire visszaemlékeztek, azt építették hozzá ehhez. S
161 XIV | Harkányné azonban nem engedte azt annyiba.~- Bizony, hallod,
162 XIV | mégis elmegy, s itt hagyja azt a selyemteremtést, mert
163 XIV | nem tudta, mit beszél.~Sem azt nem hallotta, amit Miska
164 XIV | Miska mondott neki, sem azt nem vigyázta, amit õ felelt,
165 XIV | szomorúan. - Nem érted te azt, édes fiam.~- Pedig azok
166 XIV | fölordított: »Üsd agyon azt a szörnyeteget, üsd agyon« -
167 XIV | mint valami szerelmes.~- Azt a gyereket… Laczkó Gábort?~-
168 XIV | tisztelendõ úrral beszélgettek. Azt mondta, minden ember megunhatta
169 XIV | szeded te ezeket? Hát igazán azt mondta? Jaj, de nagy bolond
170 XIV | vasvillát vett a kezébe, s azt óvatosan maga elõtt tolva
171 XIV | csak most vette észre, hogy azt bizony hályog borítja, s
172 XIV | valamikor az inszurrekcióban, azt meg a molyok fogják megsiratni,
173 XV | bizonyos.~A halál szövi azt a piros pántlikát, mellyel
174 XV | halálnak siet segíteni, s mégis azt hiszi, hogy magát védelmezi.~
175 XV | maradok köztetek.~- No, azt bizony okosan tette. Hej
176 XV | többet ér az, mint mi százan. Azt ugyan ne bántsa, bátyámuram.~-
177 XV | beleképzelte önmagát is.~Azt mondta egyszer Laczkó Mátyásnak:~-
178 XV | veszlek fiam, és elfoglaljuk azt a Békést. A törvény úgyis
179 XV | a kengyelbe akadt.~Tudta azt Sármány, átértette; búsan
180 XV | te… Mégiscsak tudtam én azt, éreztem én azt.~E pillanatban
181 XV | tudtam én azt, éreztem én azt.~E pillanatban futott oda
182 Fug | Netti« volt a neve… s azután azt forgatta fejében, milyen
183 Fug | levegőbe is, úgy, amint azt a valóságban megpillantotta,
184 Fug | ha az égre néz, a felhők azt ábrázolják, még a nagyugarnak
185 Fug | kedélyhangulatban volt?~- Azt hiszem, komor, mint mindig -
186 Fug | mégis mondott valamit. Azt kegyeskedett ugyanis mondani,
187 Fug | gúnnyal a jegyzõ.~- Magam is azt vélem, kérem alásan, - selypített
188 Fug | nagyon rejtélyes. Az ember azt sem tudja, hol kezdje.~-
189 Fug | mindenütt asszony! Én csak azt mondom önnek; amice, akármit
190 Fug | doktor Szirupka?~- Nos, azt hiszem, véletlen szerencsétlenség
191 Fug | oldódzik, doktor. De én mégis azt mondom: asszony van a játékban.
192 Fug | alá, hol-hol megállt és azt dünnyögte: »nagyon komplikált«,
193 Fug | vele. Bizonyára…~- Én is azt hiszem, - vágott közbe Cserepes -
194 Fug | célhoz közelebb; azok csak azt bizonyították, hogy Daróczy
195 Fug | barangolt a mezõn. A nép azt hitte, hogy az ördöggel
196 Fug | Hova beszél ön? Ki látta azt, szép hölgyeket kriminális
197 Fug | csevegni nehány percig. Azt hiszem, indulhatunk is,
198 Fug | teríté szét farkát, rázva azt jobbra-balra, hangos kelepeléssel: »
199 Fug | legkedvesebb vendég, aki azt a szép rózsás leányfõt megzavarta.
200 Fug | nevét nem meri elárulni, sem azt, hogy a szív küldöttje titkos
201 Fug | pukkedlit vágott, amint azt a cseh táncmestertõl tanulta
202 Fug | prókátornak (Pintér úr fiának) azt mondta, hogy »kezeit csókolom«.~
203 Fug | hallatott. A vasfejû öreg azt tartotta, hogy ami most
204 Fug | ha nem jól esik is« - és azt felelte Kléner úrnak: ~-
205 Fug | hangon folytatá:~- E levélben azt a kérelmét adta elõ, hogy
206 Fug | nem mertem elutasítani. Azt hiszem, engem is megölt
207 Fug | bíró élénken.~- Tehettem-e azt? Négy heti gondolkozási
208 Fug | sem tud: éppen ma akartam azt neki felfedni.~Kléner úr
209 Fug | elégedve a válasszal?~- Azt hiszem, igen. Kezet csókolt,
210 Fug | egész szomorú dráma. Látta azt lelki szemeivel és gyönyörködött
211 Fug | és a szarka is, mintha azt kiabálta volna ez egyszer: »
212 Fug | méltó sem történt, ha csak azt nem vesszük eseménynek,
213 Fug | halálos ellenségem. Még azt mondja: »hála istennek«,
214 Fug | átnyújtá Kléner úrnak, ki azt hangosan olvasá fel:~»Kedves
215 Fug | belekapaszkodnak ruhámba és azt beszélik: »öld meg, öld
216 Fug | Még a föld párázata is azt látszott lihegni, még a
217 Fug | lábammal; a toppantásra ismét azt felelte tompán: »öld meg.«
218 Fug | egyszerre megállapodott és azt mondta érctelen, vontatott
219 Fug | vontatott hangon: »Ha én azt mondanám önnek: ön szegény
220 Fug | valamit, és mindezekért csak azt kívánom, hogy feledje el
221 Fug | magamtól. A démon még mindig azt sugdosta: »legtávolabb lesz
222 Fug | villámsebesen dobogott, azt hittem, le kell roskadnom
223 Fug | melynek szemei a tények; õ azt tette, hogy midõn én a lánc
224 Fug | vizsgálatot, s Kléner úr megérte azt a régen álmodott dicsõséget,
|