Rész
1 I | aki megkövetelje tõlem most a Laczkó-pör tényálladékát -
2 II | tiszteletet is. Jézus Mária! Ez most az egész világot megeszi.
3 II | a nyakukon. Biz, ez elõl most már be kell csukozni a kancelláriákba!~
4 II | ugyan nem ment el értük? Ezt most mind be kellett elõbb szerezni,
5 II | fiskális belehalt (hogy rakják most azok alá a tüzet odaáltal
6 II | Mácsikné asszonyom.~Mindegy, most már nem lehet abbahagyni.
7 II | a méhesben.~Mácsik csak most tekintett föl az excentrikus
8 II | jó világot, édes fiam. S most már ott szalad vele valahol
9 II | arany élet… mert arra jártam most, tudod no, a te dolgodban…
10 II | elmélkedjünk a dologról. Most már nektek azt kell bebizonyítani,
11 II | vicispáni székben.~Mácsik szemei most dagadtak még csak igazán
12 III | oszt ki õket valaki; mert most egy idõ óta mind Endrék
13 III | meglakják.~Mácsik éppen most ért az ambitus ajtóhoz,
14 III | kinevezte a Birike gyámjának. Most írtam meg a testamentumot.~-
15 III | Mert tegyük csak, a Biri most tizenhárom éves… mondjuk
16 III | így szólt volna hozzá: »Te most már az enyim leszel… jól
17 III | hallotta.~Másra hallgatott az most.~Szomorú kongással megszólalt
18 III | mert ki vagyon mondva, most tudódik majd ki, van-e hát
19 III | van-e már terítve? Éppen most öltöztetik. Oh, oh, hogy
20 III | az fogyott el legelõbb, most a szava is elállott, minden
21 III | drob drob! Hallod-e bent, most már ki nem eresztünk téged
22 III | Barnabásné. - Igaz, igaz, most jut eszembe, Filcsiknél
23 IV | perszóna lenne, ha itt lenne.~Most hát Laczkó Ferenczné, a
24 IV | felelének csudálkozással.~- Most már tündökölni fog a Laczkó-címer -
25 IV | mondom. Akit mi megválasztunk most a nemzetség oszlopának,
26 IV | rétesre:~- Megvan! - kiáltá most. - Igen, igen circumdederunt
27 IV | megingatta.~De nem errõl van itt most a szó, hanem arról, hogy:~-
28 IV | akarom kötni végképp. Kivált most lesz jó segítségem, hogy
29 IV | felelsz vagy nem felelsz erre most mindjárt?~- Az vagy… becsületes
30 IV | vettél el Mácsik - s hangja most már rikácsolóvá változott,
31 V | nem szólnak kérem… csak most veszem észre, hogy egészen
32 V | Még a magva is kiveszett, most hiába keresnők. Az idő emlői
33 V | tervre, minden cél nélkül.~De most az egyszer nem ugrott el,
34 V | orgonát is… annak tartjuk most a keresztelõjét. Ha aludni
35 V | Ezreket érõ ötlet ez. Éppen most jutott eszembe. Szinte halálos
36 V | hogy restelli.~- Ha már most akadna egy ember, aki kiállna
37 V | tekintetes tudós akadémiához. Most nem régen csinálta azt meg
38 V | az igazi nyereség csak most jön még. Van-e kegyelmednek
39 VI | kilopták a fenõkövet, s most ökölharcot folytatnak érte.
40 VI | óta a korhely kollárt, s most is kimutatja irányában a
41 VI | Boldizsár szíven találva, s most õ is elérzékenyült. - Igazad
42 VI | Komisz ember vagyok, igenis.~Most aztán Laczkóné asszonyom
43 VI | férje -, de küldheti is már most haza kigyelmed a Gyuszi
44 VI | jöttek a lovaid. Károlykám most tette elõször ezt az utat.
45 VI | teringette, több esze van már most is, mint a rozsnyói káptalannak.
46 VI | vérszemet kapott kis Laczkó most a borítókosarat vette észre.~-
47 VI | méltóságos komolyságból, mellyel most Mácsik szólalt fel ilyeténképpen:~-
48 VI | elbocsátaná.~Az esztrenga most üres volt. Mit is keresnének
49 VI | és elájult. Bánták is azt most. Még a lélegzetét is elfojtotta
50 VI | az ujjaival, de már ezt most mind tûrni kellett tisztességtudásból.
51 VI | Mácsik. Beösmerem. Ezt most már megcsináltuk. Becsüllek.~
52 VII | gyermekies naiv ámulat volt.~- Most aztán megvan már az alispán -
53 VII | gyerek. Hány éves lehet? Most jár a tizenharmadikban.
54 VII | megtanulhatnák!~Különben meg volt itt most kompolyodva az egész Priboly.
55 VII | pénzt adván Boldizsárnak (most tudódik már ki, mibõl ivott
56 VII | a francia király. Hanem most kisütött az igazság. Ráakadtak
57 VII | Bezerédi István uram éppen most öntötte ki erszényébõl az
58 VII | dédunokát.~Mert lám milyen jó… most a kis Gábort is legalább
59 VII | volt csak a figura, még most is rám jönnek a nevetõgörcsök,
60 VII | dolgát eligazítottuk, - most már vagy tíz esztendeig
61 VII | vagy tíz esztendeig ráérek. Most már eligazítom a község
62 VIII| könyörögni, hogy ha még most sem csináltat nekik utat,
63 VIII| mégiscsak okos ez a Mácsik. De most már ebbe a deputációba nem
64 VIII| mentek útközben. No, ha még most se lesz meg az az országút:
65 VIII| Gály, Kiskér és Zobola! Most már õk vannak felül! Mert
66 VIII| abban kelljen laknia.~József most sem látszott felfogni a
67 VIII| gyûléseken, hogy ez az út most a legfontosabb közérdek, -
68 VIII| egy kis fölösleges pénze most a megyének.~…Bizony azt
69 IX | Mácsiknét bántotta az, hogy most már nem õ lesz az elsõ asszony
70 IX | asztalára a falusiak. ~S az most már mind másképp lesz -
71 IX | mert itt kaparják be most a föld alá a kegyelmetek
72 IX | kétszer is, mint az úr. Most öt esztendeje is bent ült
73 IX | Hogyne, hiszen fiatal ember. Most Szent-Mihálykor múlt harminckilenc.~-
74 IX | a gyerek? - Mácsik csak most nézte meg jobban Birikét.
75 IX | idáig?~Akárhol voltak is, most már itt maradtak, Biri ezüst
76 IX | egy helyen megtûrte õket.~Most amint fel s alá járt köztük,
77 IX | Chalupka, hogy jó eszû. Most már a maga szárnyán is úrrá
78 IX | legalja.~Bánta is Mácsik most az aggteleki barlangot meg
79 IX | nagyerejû Mácsik György most, hanem a mézeskalácsszíveken
80 IX | ruhájában.~- Lányocskám, ne rágd most a kötényedet, hanem ide
81 X | viszonyok.~Mi más lenne, ha most például a Gara nádor leányát
82 X | vagy te úgy elfáradva. Csak most már azt kellene legalább
83 X | gyógyító füvet is. Kitaláltam. Most pedig gyújts rá te is, ott
84 X | agyaradból. Így ni, ülj most ide az ágy szélire, és beszélj
85 X | kínos csendben. - Nem volt most vidám beszélgetés, mint
86 XI | szüleivel. Hozzájok szít most is! Van is kihez? Az anyja
87 XI | ahogy úgy - de Boldizsár most is leszopta magát azzal
88 XI | születtél volna hamarabb, most te lennél az alispánunk!~
89 XI | tudta volna váltani, mert most állt hatalmának tetõpontján.~
90 XI | Ott biz az, Mácsikéknál! Most már én béleljem ki a gyomrát?
91 XI | Jól van, méltóságos uram! Most még szívesen hagyok meg
92 XI | utolsó teher a lelkérõl. Most, mikor feje a felhõkig ért,
93 XI | kár az öregért. Mi lesz most abból a szép lánykából?
94 XI | amíg tüzes. Ni, a frájjok most elhúzódnak a falak mögé. -
95 XI | elkotródhattak volna, ha eszök van. - Most lesz, ami lesz… (No, nem
96 XI | kicsordult belõle. Tessék most kihörpenteni a keserû poharat.
97 XI | szólta el így magát, ahogy ez most!~Eligazította ez már az
98 XI | ember vagy, hogy elmentél. Most én megyek el. Mert én is
99 XI | hogy elinduljon hazafelé.~- Most már se elõre, se hátra -
100 XI | keservesen. - Mindennek vége! Most már jöhet akár a tenger.~
101 XII | megdühösödött tigris, ki most mindenkit szétmarcangol.~-
102 XII | Laczkókra vesse ki? Könnyebb most ezer véka mákot különszedni,
103 XII | meglepõ.~- Hallod-e, Chalupka? Most már én is azt mondom, hogy
104 XII | Annyi sok szép biztos voks, most már ott áll az ágyúk elõtt.
105 XII | a sorok. Csak arra kell most már vigyázni, hogy fõtisztelendõ
106 XII | fiam. Hidd el, hidd el, most az egyszer komolyan mondom.~
107 XIII| szívekbe. Az éj csak fekete most, de nem nyugalmas, csendje
108 XIII| még a régi jó világból. Most már egészen kihalt, csendes
109 XIII| mert Dúcz János uram volt most a főtekintély. A háború
110 XIII| utolsó ember volt a faluban, most azonban egyszerre azon találta
111 XIII| megharagszik. Minek is jössz te most haza?~- Az Ilonkámat hozom
112 XIII| Mindenkinek ott a helye most. Meglehet, találkozunk.
113 XIII| ha már így van, vidd el most az asszonyt az anyádhoz (
114 XIII| a fejét rázta:~- Nem! Én most már szembenézek mindennel.
115 XIII| gyenge sóhajtással: »Mert most már mi árvák leszünk - és
116 XIII| marad… egészen neki.~»No, de most fel kell kelni (a piciny
117 XIII| elhárítóan tette arca elé, mely most már haragban égett, de tekintete
118 XIII| égett, de tekintete még most is esdõ maradt.~- Néném…
119 XIII| meg a piszokból. Adja ide most az úr azt a pénzt, mert
120 XIII| embernõstény szája okádott.~- Nincs most szavad ugye? Tíz éve rabolsz
121 XIII| a fejünk?~Mácsikné dühe most fuldokló, kétségbeesett
122 XIII| érinteni nyelved, ezért most meghalsz.~Egész teste lázasan
123 XIII| meg; olyan volt az õ baja most, mint a mérõ-serpenyõk terhe,
124 XIII| nyugalommal felelte, csak most fordulván el az ablaktól:~-
125 XIII| aminek történni kell. El kell most már szánva lennem mindenre.~
126 XIV | milyen találkozás lesz az! Most körülbelül odaérhettek az
127 XIV | olyan hosszú az idő… Lehet, most beszélik neki!… jaj, tán
128 XIV | közeledése is összemorzsolta.~No, most már itt van! Hallatszanak
129 XIV | család ellen, s én bántam most rosszul az izével… õvele…
130 XIV | ejtette az embereket, mint most az, ami nem történt. A planéták
131 XIV | S ami régen történt, azt most mind hozzáidomították ahhoz,
132 XIV | amin ma csodálkoztak. Mert most már visszájárul fordult
133 XIV | teszi meg bölcsességnek.~- Most jut eszembe, hogy ez a Gábor-gyerek
134 XIV | alsókat. Hogy hát ennek most másképp kell lenni.~- Ne
135 XIV | mint a másik. Mácsik csak most vette észre, hogy azt bizony
136 XV | hol a tótokat verte meg, s most már a rendes csapatokhoz
137 XV | Hanem iszen ki is kap az most a hadnagyától, amiért elszólta
138 XV | okosan tette. Hej hopp. Most már hát csinálunk valamit.~
139 XV | Bécs is megérzi. Még csak most kezdõdik majd el a forradalom!~-
140 XV | hasznát. Õ a tábori spion. Most ugyan nincs itt, hanem estére
141 XV | a Laczkók. Károly éppen most bukott le halva Mácsik mellõl.~-
142 XV | Mácsik, s hátralovagolt most, hogy visszatérítse a széledezõket,
143 Fug | Még a magja is kiveszett: most hiába keresnõk.~Az idõ emlõi
144 Fug | fegyver. Milyen kár, hogy az most már senkié!~Azután egy megmerevedett
145 Fug | kisbelédi csendes kriptában. Most még jobban együtt lesznek,
146 Fug | marcona, rideg vonásai most még ridegebbek, összevont
147 Fug | ridegebbek, összevont szemöldei most még parancsolóbbak. A gyászruhás
148 Fug | nevet találni.~- A kõ tudná most ezt a fiatal nemzedéket…
149 Fug | az állam. S az állam, az most én vagyok.~A hencegõ francia
150 Fug | te, hess te, … nem kell most a vendég! - és megfenyegette
151 Fug | terület; hogy választottja most itt van; hogy a szarka fecsegése
152 Fug | hogy a szarka fecsegése most prózai; és végül, hogy valami
153 Fug | Pista… Tegnap idejött s most kissé rosszul érzi magát.~
154 Fug | öreg azt tartotta, hogy ami most következhetik, az már mind
155 Fug | örökké nem lehetett titok. Most már legalább keresztülesett
156 Fug | mindent elront.~Kléner úr most ahhoz a ponthoz jutott,
157 Fug | üvegszín szemeivel; még most is borzadok tõlük.~- Úgy,
158 Fug | mosolyogni.~Kléner úr elõtt most feltárulni látszott az egész
159 Fug | annyira kitûnhettünk volna, most a szervezés elõtt. Uraim,
160 Fug | máskor föl sem tûnt volna, de most nem bírtam szabadulni attól
161 Fug | eszme volt bennem, melyet most az ügyvéd úr fölrázott,
162 Fug | puskájának iránya neki szól. Amit most fogok mondani, egy szempillantás
163 Fug | de szólni nem tudott még most sem. Lajos kezén fogta s
164 Fug | kocsijához. A szögletekbõl most már nem néztek rá síri árnyak.
|