Rész
1 I | Augusti 17, Anno 1835 vette el magának házastársul nemes
2 I | okos ember; mert az még el találja rontani a nagy eszével.~
3 I | vele és csak annyit mondok el, amennyi éppen szükséges -
4 I | Kalandor labancok lepték el Rákóczi leveretése után
5 II | teknõ maga ugyan nem ment el értük? Ezt most mind be
6 II | pör…~- Hátha sohase dõl el - hajtja Mácsikné asszonyom.~
7 II | levegõ. Aztán dehogy nem dõl el, dehogy nem. Csak a fiskálisok
8 II | veszteg ülve. Hadd meséljem el elejirõl. Volt egyszer egy
9 II | Mácsik megsemmisülve értette el a Chalupka célzását. Vigyázni
10 II | Chalupka… ne keserítsd el a délutánomat öreg, mert
11 II | volna abban? A gyereket el kell látni úri fénnyel,
12 II | hát itt vagyok én… azután el kell küldeni Pestre, az
13 III | A kis ujjammal taposom el minden ellenségét). Aztán
14 III | intette, pedig azok mind el akartak elõle szaladni,
15 III | papnál meg a kántornál.~Pedig el voltak azok készülve anélkül
16 III | semmit, akkor okvetlenül el kell csapni innen valami
17 III | összeroskadt vagy négyszer.~Egyszer el is ájult: Barosné fogta
18 III | volt már könnye, az fogyott el legelõbb, most a szava is
19 IV | azok nagy áron keltek volna el ilyenkor.~- Mához egy hétre
20 IV | Laczkó Jánosnak. - Hozza el kegyelmed a fiait.~- Hogy
21 IV | azok a fiúk jönnek - dönté el Mácsik György -, akik a
22 IV | kalendáriumot koptat már el.~A doktor váltig perszvadeálta
23 IV | Ha csak azért vettél el Mácsik - s hangja most már
24 IV | üvegkancsó, tartsa kegyelmed, de el ne törje, mert Mácsik bácsi
25 V | ő pedig azok elől eszi el az úri asztalok hulladékait)
26 V | világot, kedélyesen még el is diskurálgat a nemes nedvekkel.
27 V | most az egyszer nem ugrott el, csak el hagyta magát csábítani.
28 V | egyszer nem ugrott el, csak el hagyta magát csábítani.
29 V | csábítani. A Gábor fiú árulta el, hogy Filcsik Istvánnál
30 V | Azt hiszik, nem fogyna el? Kapva kapnák az emberek.
31 V | még amelyik nem árulja is el.~- Persze, hogy restelli.~-
32 V | mennyei világosság derûje önté el. - Kapitális gondolat… pompás!~-
33 V | rózsaszín felhõk vennék el a látást Laczkó Boldizsár
34 V | Laczkó-vér. Mácsik rontotta el valamennyit.~
35 VI | EREJE~Bizony Mácsik rontotta el a Laczkókat. Az õ nagyravágyásán
36 VI | nagyravágyásán csúszott el az esze, akié kificamodott.~
37 VI | Jónásról, hogy õ nyelte el a cethalat, hanem ha gondolkozott
38 VI | szerencséje lenne.~- Ugyan hagyd el, kérlek. Hiszen csak nem
39 VI | boldogak… mind reménykednek. Mi el sem hozhattuk szegény Gábriskámat,
40 VI | még valami csínyt követne el. Nem tudom, mit keresne
41 VI | elpityeredett, s félénken eresztette el a pihegõ szárnyas állatot.~-
42 VI | Tele van szeszélyekkel, el van hibázva a nevelése.
43 VI | rá a kezüket, ha megnõ. El nem kerülhetné sehogy sem.
44 VI | Asszony- és gyermekraj lepte el az utcát, s abban a hiszemben,
45 VI | vált, s méltóság ömlött el ólomszín arcán.~- Ember
46 VI | csinálnak vele.~- Eresszenek el - könyörgött -, eresszenek
47 VII | metódus felett.~Így telt el a nyár. Ebédelni mind a
48 VII | tetszetõsebb, ezt hitték el. Mert abból az ezer vitézbõl,
49 VII | bizony kegyelmeddel csúfítjuk el a virtust - förmedt rá Mácsik
50 VII | lobogtatják, ameddig csak el nem tûnik a hegynél a könnyû
51 VII | uram nagy elokvenciával el nem mondta ékes rigmusokban,
52 VII | azt a violenciát követte el rajtuk, pedig jó nemes famíliából
53 VII | Csak még azokat nyerik el tõle. Hanem a kapitány valami
54 VII | szelídséggel szólt közbe.~- El van kényeztetve a fiúcska,
55 VII | ördög, hogy süllyedjenek el mindenestül. Nincs azokon
56 VII | Hogy a féreg pusztítsa el az egész gyilkos fészket.~-
57 VII | kell szétnéznem.~Másnap el lett igazítva az is. Sõt
58 VII | gyerek elkészül, legalább el ne aludjon - ha elõre nem
59 VIII| ügyét-baját patrónusa igazítja el.~Ilyen patrónusa volt a
60 VIII| ezzel történetünk idejében el volt zárva a világtól az
61 VIII| fejét s így szólt:~- Vigyük el, emberek, ezt a bolondos
62 VIII| szekérre, s úgy indultak el a pribolyi híres menyecskék,
63 VIII| Micsoda? Maga a palatinus jön el Budáról? No, emberek, még
64 VIII| megyei urak (hordta volna el õket onnan a köszvény) mindig
65 VIII| megidézték a szentszék elé, s ott el fogják mozdítani - ha majd
66 VIII| gondolnia, ingerülten rántotta el onnan a szent férfiút, mit
67 VIII| kívánság. Õ értette, de el nem mondhatta.~- Nehogy
68 IX | kis hegyen, õneki hozta el. Az elsõ fürt szõlõt, a
69 IX | szíve sem kõ. Csak jöjjön el hozzánk ebédre és vacsorára
70 IX | hol fáj. Az a kapocs tört el éppen, az a kapocs, mely
71 IX | templomban.~Nem lehetett el nem mennie, ha Birike hítta.
72 IX | kitépi, elhajítja, mást ültet el helyette.~Beleszólt õ maga
73 IX | mint a mákot a mozsárban. El kell tõlük venni Mácsikot,
74 IX | nemzetes uram vesztette el.« Mácsik megnézte a fátyolt: -
75 IX | homlokát a vér öntötte el.~Felkelt, elsietett, behúzta
76 IX | Ha Mácsik szereti, akkor el is veszi. De vajon mit mond
77 IX | vállaltam.~- Úgy? Akkor hát el se mondom, mi forog a fejemben.
78 IX | átkozódni akarna:~- Tört volna el a lábam, mikor elõször ide
79 IX | szótól mint homályosodtak el legott a szemei, hogy dõlt
80 IX | fog elmúlni.~De nem múlt el, s õk arra ocsúdtak fel,
81 X | mentek neki minden esélynek. El kellett esniök. Mert igenis,
82 X | milyen betegségben pusztultak el.~Az én hõseim nem az adomázó
83 X | Gara nádor leányát venné el és nem Réky Borbálát. Az
84 X | mikor házasodott.~- Vigye el az ördög az Osztroluczky
85 X | szavakká lett volna!~Némelyek el sem jöttek. Laczkó Dániel
86 X | kell a húsból.« Boldizsárt el sem hítta Chalupka, volt
87 X | de azért méltóság ömlött el egész lényén, s két, mereven
88 X | megházasodom. Nem veszem el, kihez szívbeli vonzalom
89 X | ember így megbecsülje.~Õ el nem lágyult mindezekre,
90 X | Vidd a kastélyba. Beszéld el, ami történt, s hogy ezt
91 XI | szemrevaló, annak a ládáit viszik el könnyen a társzekerek (vagy
92 XI | híres Gilagó-bandát hozták el a palóc-földrõl. A Laczkók
93 XI | olyan biztatással bocsátotta el:~- Csak egy kicsit születtél
94 XI | Mácsik emberei foglalták el a megyei polcokat. Laczkó
95 XI | Birikét Laczkó Gábor venné el.~- Birinek csinos a hozománya.
96 XI | ócska harisnya hullajtgatta el a tallérait, mióta a fiút
97 XI | kelt, de jobb talán, ha el se beszélem az utazását.~
98 XI | nagyot dobbant. Ilonka ment el Gáborral kézenfogva.~- Kezemben
99 XI | a fészekszedésnél fogta el, mielõtt a kicsinyekhez
100 XI | asztalosmunka nem szólta el így magát, ahogy ez most!~
101 XI | elmentél. Most én megyek el. Mert én is okos vagyok…
102 XII | Ej, ej, csak már múlnék el pokolba ez a zûrzavaros
103 XII | kocsiba oda tudta képzelni.~El fog jönni, el kell neki
104 XII | képzelni.~El fog jönni, el kell neki jönni. Minden
105 XII | a záporesõ.~Azóta fogta el Mácsikot a búskomorság.
106 XII | maradhatok.~- No, hát vigyen el az ördög mindnyájatokat -
107 XII | kõ…~- Bánom is én! Vidd el valami kõfaragónak.~Hanem
108 XII | abba, Mácsik fiam. Hidd el, hidd el, most az egyszer
109 XII | Mácsik fiam. Hidd el, hidd el, most az egyszer komolyan
110 XII | csakis reggel felé aludott el, de akkor aztán olyan édesdeden,
111 XII | szegény asszonyt…~- Kit vett el? - kérdé síri hangon, mikor
112 XIII| ugatnak, a tyúkok nem alusznak el mint egyébkor, hanem éjjelenként
113 XIII| heteseket, nyolcasokat, hányván el legelőbb.~Ebben aztán megnyugodott
114 XIII| anyámhoz a gyerekkel, valahova el kellett vinni õket, mert
115 XIII| hékás, ha már így van, vidd el most az asszonyt az anyádhoz (
116 XIII| fia a harcba, addig amíg el nem megy, szinte örül, hogy
117 XIII| aléltan, élettelenül terült el a sárban, mint a béka.~A
118 XIII| terhe, nem oszlódott az el, csak át lett téve az egyik
119 XIII| felelte, csak most fordulván el az ablaktól:~- Nagyon dühös
120 XIII| érdemeltétek meg, hogy ne tûrjek el miattatok mindent!… Okosnak
121 XIII| Történjék, aminek történni kell. El kell most már szánva lennem
122 XIV | Nem tûröm, azért sem tûröm el, ha a gazdámat mocskolják.~
123 XIV | szekere, vagy hogy talán el is indult azóta. Pedig annak
124 XIV | faluban, hogy hát nekünk is el kellene menni.~- Derék,
125 XIV | Elment? Hát hova ment el?~- A táborba ment.~Mácsik
126 XIV | takarót, s mezítláb rohant el megnézni a Sármányt.~Csakugyan
127 XIV | volt õnála, nem felejtette el, elszabadult, hazajött,
128 XIV | ebben a zavaros világban?~El volt érzékenyedve, megrendült
129 XIV | a vállára, így indultak el, ura lovon, õ gyalog mellette,
130 XV | csak most kezdõdik majd el a forradalom!~- Kik vannak
131 XV | tönkretesszük az ellenséget? El kell venni az idegen népektõl
132 XV | kicsinyes hiúságokban aprózódott el.~Bántotta, hogy nincs uniformisa.
133 XV | hogy az egyenruhát testálja el Mácsiknak. Elég jó lesz
134 XV | bácsi! Ne szaladjon hát el a pörtõl!~Elvörösödött az
135 XV | utólagos golyókból találta el valamelyik Mácsikot. Ingadozni
136 XV | volna, csak a lábait fogta el reszketegség, s kétszer
137 Fug | egész regényes históriát már el is feledték, s nincs is
138 Fug | félországot, s annyi mindent el tud beszélni, itt az történt,
139 Fug | rózsaszínûbbnek látja a világot, még el is diskurálgat a nemes nedvekkel.~»
140 Fug | örökké, egyszer mégiscsak el fog maradni, mégpedig örökre.
141 Fug | őrülten sikolt fel, felugrik, el akar futni, de az ijedtség
142 Fug | tán a pecsenyéje szaladt el.~A bíró fáradtan ereszkedék
143 Fug | rémültében futhatott s dobhatta el puskáját.~- Igen, barátom,
144 Fug | égõ szenvedélyt árultak el, semmi sem vetett világot
145 Fug | odább-odább. Miért ne mehetne el a rohanó patak útja egy
146 Fug | szemeit és szimatoló orrát el nem kerülhetik e szavak.
147 Fug | nagy szavakat nem nyelt el a levegõ.~- De ez az eltakarítatlan
148 Fug | A szõke fõ ijedten tûnik el a bokrok közt, de csak egy
149 Fug | szemei, melyeket vér öntött el, vadul forogtak üregeikben,
150 Fug | egyszer házasságot ajánl, s ha el nem fogadom, meghal.~- Ezt
151 Fug | indignálódva.~- Daróczyt én már el is fogtam, kint van az udvaron,
152 Fug | oh minek is beszélte el! - hogy a gróf ott volt
153 Fug | mit õ visszautasított, el nem hallgatva, hogy szíve
154 Fug | udvarán.« Szédülés fogott el, meg voltam semmisülve.
155 Fug | azt kívánom, hogy feledje el ezt az egész itthagyott
156 Fug | bosszú pokoli lavinája önté el egész valómat, látván, hogy
157 Fug | fegyvert iszonyodva dobtam el magamtól, s futottam a világnak.
158 Fug | nekik. A többit végezze el ön az istennel!~- Nos, -
159 Fug | Lajos mosolyogva fogadta el ezt a föltételt, s Kléner
160 Fug | de én semmit sem tagadtam el. Mit is tagadhatnék már?~-
161 Fug | lecsattant, de fegyvere nem sült el: bizonyítja ezt a piramidlin
162 Fug | a vén Blikk sompolygott el mellette nyihogva, s folytonosan
163 Fug | késik. Kléner úr nem csügged el a gusztálás alatt, elsápadt
|