Rész

  1 II  |             kitátva. - Elhoztam biz én, elkértem a nemzetes asszonytól.
  2 II  |         hogy Harruckern.~- Bánom is én, akárhogy hítták.~- Ne végy
  3 II  |          egy Laczkót, azt szeretném én tudni?~- De hol vegyünk
  4 II  |  instruktort illeti, hát itt vagyok én… azután el kell küldeni
  5 III |            Maga hatalmas ember (Már én olyan vagyok nagyasszonyom),
  6 III |           is pap leszesz fiú?~- Nem én; ki nem állhatom a templomot -
  7 III |            lenni, aki vallat?~- Nem én; zsivány szeretnék lenni,
  8 III |        ezüst szögekkel van kiverve? Én édes istenkém, ezek a gazdagok
  9 IV  |          leányzó gyermekeim vannak! Én uram teremtõm! Milyen szerencsétlenség,
 10 IV  |             talentum van ezekben az én gyermekeimben, hogy ha fiúk
 11 IV  |           famíliát.~- Azt szeretném én látni! - sziszegé. - Azt
 12 IV  |          helyen maradni.~- Bánom is én… - dünnyögte Laczkó Anna
 13 IV  |             Kire szégyen ez, ha nem én rám? A hites feleségedre,
 14 IV  | megaláztatásra gondolok. Nem vagyok én becsületes asszony? Mi?
 15 IV  |       eltûröd, hogy dehonesztálnak, én nem fogom eltûrni.~És a
 16  V  |             olvasó szeme előtt. Azt én ugyan nem teszem, hogy a
 17  V  |        Filcsik uram.)~- Micsoda? Az én csizmámat? Az kellene még
 18  V  |             kántor az úr?~- Nem biz én - válaszolta Chalupka a
 19  V  |        biztos a talaj lába alatt ‑, én a kántorok apja vagyok,
 20  V  |            kántorok apja az úr, hát én ugyan mi vagyok akkor? Mert
 21  V  |        gazdagok is lennénk mindjárt én is, maga is… mindnyájan.~
 22  V  |          fel Piryné haragosan. - Az én Zsófi lányomat?~- Igenis,
 23  V  |             a nyakamon, teringette, én megcsinálnám azt a bolondságot,
 24  V  |             ember. Ha nem több van. Én magam is többet láttam már.
 25  V  |          hallgassatok ide kopaszok, én mindnyájatoknak hajat növesztek,
 26  V  |           Márpedig mégis azt tenném én. Hanem tudja-e kegyelmed,
 27  V  |       pajtás, hogy a könyvben…~- Az én földeimrõl beszéltél.~-
 28 VI  |          Borbála szerényen -, tudom én, hogy csak egyet érhet a
 29 VI  |           kegyelmetek ott hátul, ha én beszélek), mondom, amely
 30 VI  |        Laczkó Mihály felbõszülve.~- Én hát. Eljöttem érte - felelte
 31 VI  |            kölyök. Majd megtanítlak én móresre.~A kis Gábor nem
 32 VII |    egészségére kell innom. Éljen az én Gáborom, meg a feleségem
 33 VII |        tojással.~- No, majd kiverem én belõle a hímet - dördült
 34 VII |             Hát tudja barátom uram, én odaadhatom a fiút, mert
 35 VII |           bajuk. Hát eszelõs vagyok én vagy mi, hogy nekem ilyen
 36 VII |            tüzes istennyila, de nem én, hanem a feleségem apjának
 37 VII |           az öreg halála után aztán én gazdálkodtam rajta. Bele
 38 VII |           az még a maguké? Megeszem én akkorra a fejemet. Azaz,
 39 VII |            a fejemet. Azaz, hogy az én fejemet eszik meg akkorra
 40 VII |           meg az egészet. Mikor még én ott voltam, az öreg is élt.
 41 VII |            Fridrik, mégis úgy látom én, hogy alighanem szamár vagy
 42 VII |            Egész Bécs megrendül, ha én ezt a dolgot a kezembe veszem.«~-
 43 VIII|       vármegyének nincs erre pénze. Én nem tehetek semmit.~Ekkor
 44 IX  |         kötekedik velem? Hát teszek én valamit ellene?~Arca elborult
 45 IX  |            emésztõ gondolatoknak.~- Én csak arról gondolkozom,
 46 IX  |         Hogy gazdaggá tegyem, ahhoz én nem értek, tekintetes asszonyom.
 47 IX  |       Mácsik a fejével bólintott.~- Én már a nevét is tudom annak
 48 IX  |             az izgatottságtól. - És én megvallom, szeretném is,
 49 IX  |          hirtelen visszaadná:~- Hát én bizony nem bánom, nagyasszonyom.
 50  X  |       betegségben pusztultak el.~Az én hõseim nem az adomázó táblabírák,
 51  X  |           üveghez? No, nem baj, no! Én is voltam egyszer kendõváltáson,
 52  X  |          nedvektõl. Pedig nem is az én eljegyzésem volt, hanem
 53  X  |       szeretem ezeket a dolgokat…~- Én se szeretem - dörmögé Mácsik. -
 54  X  |     haraptak.~- De iszen meg vagyok én már harapva, Chalupka. Csakhogy
 55  X  |            Csakhogy kigyógyulok még én ebbõl. Tudom már a gyógyító
 56  X  |       törõdj te azzal. Majd kivágom én magamat.~Reggel csakugyan
 57  X  |           volt, mindég így lesz. De én rajtam ki nem fogtak. Én
 58  X  |            én rajtam ki nem fogtak. Én dömöcköltem le õket. Azért
 59  X  |         megerõsítésére. Dixi. Ez az én akaratom!~Azt az ujjongást
 60  X  |  cselekedtél? Mi lesz mármost ebbõl én istenem?~S aggodalmasan
 61  X  |          Pedig tán mégsem hazudtál. Én is csak ember vagyok. Ne,
 62 XI  |           az, Mácsikéknál! Most már én béleljem ki a gyomrát? Még
 63 XI  |              szentlélek, mit fõzzek én ilyen rettenetes nagy úrnak?~
 64 XI  |      Csináljunk paktumot egymással. Én is engedek, maga is enged.
 65 XI  |           csinos a hozománya. Aztán én sem élek örökké, elhiheti,
 66 XI  |             nagyon helyes dolog. Ha én egyszer azt mondom, hát
 67 XI  |           maga nagy szamár, azt meg én tudom! - kiáltott rá Chalupka,
 68 XI  |  Konstanciának… akár a szamóca. (Ha én király volnék - gondolta
 69 XI  |       volnék - gondolta Chalupka -, én is megkóstolnám.) Aztán
 70 XI  |             a kölyök: »Minek várjak én az alispánságra, mikor én
 71 XI  |           én az alispánságra, mikor én mindjárt király lehetek«…
 72 XI  |      megállj, betyár, majd kiszedem én alólad a trónusodat íziben!«~
 73 XI  |          Chalupkát.~- Ez violencia! Én a nemes vármegye útibiztosa
 74 XI  |       vármegye útibiztosa vagyok.~- Én pedig don Fernando vagyok,
 75 XI  |           megtudni senki. Eltemetem én azt úgy, hogy ezer tyúk
 76 XI  |           vagy, hogy elmentél. Most én megyek el. Mert én is okos
 77 XI  |             Most én megyek el. Mert én is okos vagyok… és mert
 78 XII |        Hallod-e, Chalupka? Most már én is azt mondom, hogy látszani
 79 XII |         Mácsik fiam, nagy kõ van az én szívemen, nagyon nagy kõ…~-
 80 XII |          nagyon nagy kõ…~- Bánom is én! Vidd el valami kõfaragónak.~
 81 XII |        vagyok… Ölj meg Mácsik… mert én nagyon szeretem azt a gyereket.~-
 82 XII |            Öljön meg a gyík! Hiszen én is szeretem.~S bizony nem
 83 XII |     derekaljat tettél alá? Bánom is én, hát éppen azért rossz.
 84 XII |             az ökleivel.~- Ki az?~- Én vagyok - felelte egy vékony
 85 XII |           egy vékony lihegõ hang. - Én, Filcsikné.~- Ejnye, sógorasszony
 86 XII |            pap, kitekerem a nyakát… én tekerem ki, aki össze mer
 87 XIII|           Hova megyek? Hát tudom is én? Hanem ugyan te hova mégysz,
 88 XIII|         hóhér is lehetnél. Bánom is én! Fiatalság bolondság, ahogy
 89 XIII|    bolondság, ahogy volt, úgy volt. Én már belenyugodtam. A vén
 90 XIII|            kellett vinni õket, mert én megyek oda…~- Jól teszed.
 91 XIII|      Szepesség. Hanem azt tanácslom én neked, hékás, ha már így
 92 XIII|         Gábor a fejét rázta:~- Nem! Én most már szembenézek mindennel.
 93 XIII|              De mármost eredj fiam, én is megyek. Történjék az
 94 XIII|            ha nem hallgatsz rám, de én mégis azt mondom, ne maradj
 95 XIII|        legyen kíméletes…~- Micsoda? Én legyek elnézõ? Te irántad,
 96 XIII|             nem hagylak a hóhérnak, én fojtlak meg pokol fajzatja.
 97 XIII|         fojtlak meg pokol fajzatja. Én, én, ha ezer lelked van
 98 XIII|             meg pokol fajzatja. Én, én, ha ezer lelked van is…~
 99 XIII|    pecsenyeszagot és elillant. Uram én istenem! Hogy is hihettünk
100 XIII|              Nem. Hiszen itt leszek én is, az anyja… hiszen itt
101 XIII|          morzsányit sem! Itt vagyok én melletted, és itt van a
102 XIV |            be a szomszéd szobába!~- Én veled maradok - kiáltá Laczkóné
103 XIV |           egész határozottsággal.~- Én is - suttogta félénken Ilonka,
104 XIV |            no! Magam is így akartam én azt!«~Pedig dehogy akarta
105 XIV |            nem vártam volna. Hiszen én nem tehetek róla, tekintetes
106 XIV |            már nem oszlop.~- Hiszen én vagyok a hibás, én vétettem
107 XIV |           Hiszen én vagyok a hibás, én vétettem a bácsi, az egész
108 XIV |            az egész család ellen, s én bántam most rosszul az izével…
109 XIV |          feleségemet sértegette, és én olyan hirtelen haragú vagyok,
110 XIV |              Ugye senki? No, bizony én sem.~- Úgy, úgy! valóságosan
111 XIV |             kigyelmeteknek a szeme? Én sohase tartottam valami
112 XIV |         ülhetne-e veszteg ilyenkor? Én asszony vagyok, de ha nem
113 XIV |       volnék, ahol az uram van. Ott én, ha nem egyébbel: a piszkafával.~-
114 XIV |      fölfújt béka! Hát ezt érdemlem én tõled, te lúdtalpú, te?
115 XIV |          hallod-e, olyan jószág az, én láttam, hogy olyat a piktor
116 XIV |             rám, majd összefogdosom én valamennyit. De egy-kettõért
117 XV  |    Burkusországban pompás árpa. No, én ugyan le nem teszem a kardot
118 XV  |        ezeknek a szuronyaiba.~- Már én pedig mégse hátrálok - szólt
119 XV  |      rebegte halkan. - Az oszlop…~- Én vagyok, bátyám… én.~Egy
120 XV  |        oszlop…~- Én vagyok, bátyám… én.~Egy bágyadt mosoly jelent
121 XV  |           vagy te… Mégiscsak tudtam én azt, éreztem én azt.~E pillanatban
122 XV  |    Mégiscsak tudtam én azt, éreztem én azt.~E pillanatban futott
123 Fug |           Oh, ki hitte volna, Uram, én Istenem!…«~A meglepetés
124 Fug |          vadászni megy az ispánnal, én tehát, amint illik, kitisztíttattam
125 Fug |    patvarban is, mindenütt asszony! Én csak azt mondom önnek; amice,
126 Fug |             van a játékban.~- Éppen én jegyeztem meg az imént.~-
127 Fug |          csomó oldódzik, doktor. De én mégis azt mondom: asszony
128 Fug |           fognak vele. Bizonyára…~- Én is azt hiszem, - vágott
129 Fug |      megtanulni. Bizony nem ösmerek én azok között Évát, ha csak… ~-
130 Fug |         bácsi fülig pirult.~- Uram, én atyja vagyok, s terhemre
131 Fug |            Pintér úr, bizonyára. De én a törvény, õfelsége a király
132 Fug |       függtek a vizsgálóbírón.~- Az én leányom összefüggésben a
133 Fug |        bûnüggyel!? Tekintetes uram, én törõdött, vén ember vagyok,
134 Fug |      nevében mondja is. Ezt felelem én az úrnak a magam nevében.~
135 Fug |         spanyol inkvizíciót képzel. Én magam teszem alázatos tiszteletemet
136 Fug |          állam. S az állam, az most én vagyok.~A hencegõ francia
137 Fug |       mindjárt éreztem. Igen, uram, én szeretem õt teljes szívembõl.
138 Fug |      gyöngéd tárgyról beszélhessen. Én bátyámhoz híttam õt meg,
139 Fug |             közbe a bíró.~- Hétfõn. Én keddre tûztem ki az idõt,
140 Fug |             szívem nem szabad, hogy én Daróczyt szeretem.~- Patvarba! -
141 Fug |        rendelkezni? Ezer villám! Az én házamban, barátommal.~-
142 Fug |             bíróhoz lépett.~- Igen, én öltem meg õt, mert nagyon…
143 Fug |             kinek orra vére foly.~- Én sem ültem itt hiába…~(De
144 Fug |            indignálódva.~- Daróczyt én már el is fogtam, kint van
145 Fug |       egyetlen ostoba szóval, hogy »én vagyok a gyilkos« lelkiismeretlenül
146 Fug |             szervezés elõtt. Uraim, én nem találok szavakat méltatlankodásom
147 Fug |             törülve ki szemeibõl. - Én nem viseltettem azelõtt
148 Fug |    szívességét nem vehetem igénybe, én nem távozhatom innen. »Hah,
149 Fug |            ez nagy kín volt, uraim! Én megcsalatottnak, kijátszottnak
150 Fug |      borzalmas gondolatokat teremt. Én egy egész éjjel társalogtam
151 Fug |     érctelen, vontatott hangon: »Ha én azt mondanám önnek: ön szegény
152 Fug |      ösmernem, hogy igaza lehet, de én mégis látni óhajtanám az
153 Fug |             az ügyvéd indulatosan - én nem mesélni jöttem, hanem
154 Fug |           meg végre szórakozottan - én a vizsgálatot korántsem
155 Fug |             õ azt tette, hogy midõn én a lánc egyik oldalán vizsgálódtam,
156 Fug |             érlelte meg bennem, nem én önben. Figyelemmel kísértem
157 Fug |          valósággal!~- Bocsánat, de én semmit sem tagadtam el.
158 Fug |               Ne vágjon a szavamba! Én fogom elmondani, mint történt
159 Fug |      Cserepessel is kezet fogott.~- Én magamnak nem követelek semmit,