Rész
1 II | akivel nem jó kikötni.~Õ maga feltett kalappal járt,
2 II | de a háta mögött, hogy õ ne lássa. A cserdei járásba,
3 II | parancsolásra oda, ahol õ lakik. A tekintetes vármegye
4 II | összefüggésben a személyével, mert õ még sohasem hanyatlott alá
5 II | fejszének a nyele, beelégszik õ azzal is. Hogy hát mi közöd
6 II | megye a péké, mai nap is az õ ivadékai dúskálnak benne.
7 III | abban a hátbaverésben az õ összes gyöngédsége. Mintha
8 III | Hát eszerint a temetést is õ fogja rendezni. Persze õ;
9 III | õ fogja rendezni. Persze õ; máris ott szaladgál a papnál
10 III | magával viszi Birikét, s õ maga neveli otthon Bodonyban.
11 III | ügyelt, minden meghalt az õ számára, csak az élt még
12 III | szomorú eset alkalmából az õ szegény házában lészen egy
13 III | a Laczkóhoz. Nagyravágyó õ is, s csak a nyomorúság
14 III | vigye. Már persze úgy, ahogy õ viszi; mert amellett, ha
15 IV | az egész környék, s csak õ volna rajta!~De mit toldom-foldom,
16 IV | bár két hónapos csecsemõ, õ fog ebben a vármegyében
17 IV | megszeppenve hallgatott, ha õ beszélt.~- Nagy fába vágtuk
18 IV | ácsorgó Csapody Gyuri, s õ is a maga kedvenc tárgyának
19 V | keresztelõt tartanak. Az õ szülei is hivatalosak. Nagy
20 V | anyósa) a kemencébe, mikor õ arra járt délután, tojás
21 V | az örömnek vagyon itt az õ mûhelye - kanyarítá ki aztán
22 V | keresztelõben minden fiók), õ lett a szószóló, s hatalmas
23 V | után, messze, messze, ahová õ ment, a felhõkbe.~- Mondjuk
24 VI | rontotta el a Laczkókat. Az õ nagyravágyásán csúszott
25 VI | azt buboréknak venni, amit õ kifundál. Ütött is elég
26 VI | azt mondta Jónásról, hogy õ nyelte el a cethalat, hanem
27 VI | a nagy kulacsot, melynek õ a kezelõje, a gazda nevében
28 VI | Boldizsár szíven találva, s most õ is elérzékenyült. - Igazad
29 VI | keresztül mosolyogni, s õ vigasztalta a megpuhult
30 VI | csakúgy meglesz abban az õ jussa, mintha talpig tafota
31 VI | mások -, mert hát mégiscsak õ a család feje.~- No, nem
32 VI | Laczkó Pálné.~- Pedig bizony õ vitte eddig a legtöbbre -
33 VI | hogy mit csináljon hát õ azokkal a nagyapai csontokkal?
34 VI | azonképpen e família. Látható az õ dereka, láthatók gyökerei,
35 VI | rügyei. De miként Isten õ szent felsége is úgy okoskodott,
36 VI | iránta. Nem akarta. Mit tudja õ, kit dob meg vele?~- Ej,
37 VII | volt, a krónikásoknak az õ csácsogásai szerint.~Az
38 VII | tudományok szántóföldjébe: õ fogja elvinni Pestre, mert
39 VII | itthon lesz a fiú, addig õ neveli. Annakutána is azonban
40 VII | a gyereknek mindenekben, õ tétetvén azért felelõssé,
41 VII | viselte magát benne, mintha õ lenne az ura. Játékokat
42 VII | annyit Boldizsár uram) az õ fiáért, akit aztán ehelyett
43 VII | fiával menni, hiszen elfér õ a kocsis mellé, vagy akárhová
44 VII | kevély anya a világon, mint õ. Boldizsár uramat pedig
45 VII | nagyot hallott egy kicsit, õ is szörnyû lármás hangon
46 VII | közeledés. Azért nevezi magát õ is »tengeri kutyának«, pedig
47 VII | kötekedõnek, mert az az õ hivatása, hogy oszlop legyen…
48 VII | hadd folytassa, s vigye õ, addig a nyolc-tíz esztendeig
49 VIII| egyszerre kiderült, hogy õ voltaképpen nemes ember,
50 VIII| a nemeslevelét, nem akar õ úr lenni, hogy aztán ne
51 VIII| minden, ami történik, az õ selyem hajszálaikkal van
52 VIII| görbére, katonák kardját az õ pillantásuk élesíti, õk
53 VIII| csak az kellene még, hogy õ kimaradjon), bejutott a
54 VIII| történt. S ha igazán eljön, az õ kedvükért jön. Hátrább az
55 VIII| s azalatt persze mindig õ húzza a parókia jövedelmét,
56 VIII| Jól esett neki a kívánság. Õ értette, de el nem mondhatta.~-
57 IX | bántotta az, hogy most már nem õ lesz az elsõ asszony a faluban.
58 IX | toron, minden keresztelõn õ ült a legfelül. Ha nyulat
59 IX | Nem, százszor nem! Ebbe õ bele nem egyezik sohasem.
60 IX | bele nem egyezik sohasem. Õ nem szí egy levegõt azzal
61 IX | levegõt azzal az úri dámával! Õ elköltözik innen! Adjon
62 IX | Neki aranyjárom. Kap õ még patyolat arcú hajadont
63 IX | asszonyom - szólt keserûen -, az õ rendelése igaz, csak azt
64 IX | mint egy virágpad, melyet õ gondozgat, gyomlálgat; ha
65 IX | ültet el helyette.~Beleszólt õ maga abba is, ki megy a
66 IX | Hallotta a fõbíró, s mert õ is be volt avatva, nem állhatta
67 IX | ideig való lehetne, míg az õ »alispánjelöltjük« elõkerül,
68 IX | elutazást; ha célzás történt rá, õ maga legott rávetett födõnek
69 IX | nyelvek - olyan életet viszen õ ott, amihez fölösleges a
70 IX | lefolyik addig az Ipolyon, mire õ meglátja a legutolsó szürke
71 IX | hogy a vetés megnõtt, míg õ otthon sem volt. Úgy tetszett
72 IX | hogy az a gyermek… hogy õ… mit is mondjak csak… hogy
73 IX | mit is mondjak csak… hogy õ is akarja?~- Nem gondolom,
74 X | darab papirosért, amely az õ ármálisa volt, s melyet
75 X | nélkül. Hát miért éljen õ ezután? Ha meg nem nyerik,
76 X | megnyerik, az osztozkodásnál õ semmi sem lesz. Hej, nem
77 X | nemes ember így megbecsülje.~Õ el nem lágyult mindezekre,
78 XI | férfiak bolondultak.~Csakhogy õ ezt sehogy sem akarta észrevenni. -
79 XI | felhõkig ért, mikor már õ parancsolt a megyében a
80 XI | nyilván ott találja, s az õ révén ráakad a fiúra is.
81 XI | elõadást.~No, nem baj, legalább õ is végignézi, s meglehet,
82 XI | utca, úgy lett derültebb az õ kedélye.~Ej, hiszen nagyobb
83 XI | óvatosan a rácsok közé. Az õ szeme is úgy ragyogott,
84 XI | Eligazította ez már az õ holnapi dolgát is.~Lehajolt,
85 XI | nemes emberek közt, hogy õ is eltanulta szegény, mi
86 XI | vigasztalták, keserítették, õ pedig hatalmas dikciókat
87 XII | befordult az Ipolyba: hogy õ bizony nem õrzi tovább a
88 XII | itt hagyta azt a követ. Õ maga pedig fogta a vándorbotját,
89 XII | mondani, s mondaná is, ha nem õ lenne a hatalmas Mácsik
90 XII | Filcsikné. - Hiszen ha csak õ házasodott volna meg… Oh,
91 XIII| mormogott, nem tûri, hogy az õ szent hivatását lebecsmérlik.~-
92 XIII| mond hozzá Mácsik?~- Az az õ dolga!~- Félek, hogy teneked
93 XIII| vagyunk… Az uram tudod… No, de õ se rossz ember… Elment az
94 XIII| itt volna, tudom, örülne õ is. Mert nagyon jó szíve
95 XIII| nagyon jó szíve van. Aztán õ is csak apátok! Szegény
96 XIII| menyecske sírva fakad, hogy õ azt a cipõt nem veszi fel,
97 XIII| cipõt nem veszi fel, inkább õ tisztítja ki ezentúl a mama
98 XIII| az az illõ, az a szép… õ bizony azt a cipõt fel nem
99 XIII| találhatta meg; olyan volt az õ baja most, mint a mérõ-serpenyõk
100 XIV | embertõl, aki úgy él az õ képzelõdésében, mint egy
101 XIV | állított fel a levegõben, õ maga is megtört az utolsó
102 XIV | tekinteni ezt az oszlopot, amit õ emelt, hogy szinte áhítattal
103 XIV | Nem, nem ilyennek képzelte õ Mácsikot. Kísértet ez csak,
104 XIV | támolyogva, meggörnyedten, õ az, hiszen mások is ösmerik,
105 XIV | az okai. Ezeket nyergelte õ meg - hajtotta Laczkó Gergelyné. -
106 XIV | sem azt nem vigyázta, amit õ felelt, csak éppen a szája
107 XIV | megnézni a Sármányt.~Csakugyan õ volt, a régi kedves pejparipa,
108 XIV | álom lett volna az, hogy õ nem volt itt… Olyan nagyon
109 XIV | indultak el, ura lovon, õ gyalog mellette, a templomsoron
110 XV | vesszük a legtöbb hasznát. Õ a tábori spion. Most ugyan
111 XV | s világnak eresztette.~- Õ volt az? - hebegte Mácsik
112 XV | hát õrá semmit se adni.~S õ ezt nem vette észre. Ez
113 XV | mindig lágy volt, és csak az õ eszük nem nyílt ki azelõtt?~
114 XV | hogy ne emlegesse, s mégis õ hozta fel minduntalan nagy
115 XV | hogy így, hogy úgy, az õ ruhája többet ér, de meg
116 XV | azonfölül, miképp ösmer õ majd magára a feltámadáskor
117 XV | csákó esett le róla, azután õ maga is lefordult, de nem
118 Fug | sem módosított alakban - õ az utolsó példányok egyike
119 Fug | sem áll összefüggésben az õ személyével, mert domine
120 Fug | ellenséges lábon áll: azok õ elõle, õ pedig azok elõl
121 Fug | lábon áll: azok õ elõle, õ pedig azok elõl eszi meg
122 Fug | rokonai volnának, mintha õ házasítaná ki fiaikat, férjhez
123 Fug | kancsó, vagy hogy talán õ maga felelget saját magának.~»
124 Fug | nagy, néma termekben, hol õ járt azelõtt parancsoló,
125 Fug | Daróczy Pista nem található. Õ sem jött haza, senki sem
126 Fug | intézetben végezte, hol õ volt a legpéldásabb tanuló,
127 Fug | az ottani társadalomnak: õ nem lehetett gyilkos.~A
128 Fug | aljába elõle vakjaikat. Õ maga sem szeretett senkit,
129 Fug | csomó verset találtunk. Õ poéta volt.~Kléner úr látván
130 Fug | is megjött, s csakhamar õ vezette a társalgást oly
131 Fug | esetre sem fogja: mert hiszen õ maga is mennyire szokta
132 Fug | Milyen veszélyben forog õ?~- Lehet semminõben. Feleleteitõl
133 Fug | keddre tûztem ki az idõt, õ megjelent s itt e kertben
134 Fug | mosolyogva szorított vele kezet. Õ, aki sohasem szokott mosolyogni.~
135 Fug | ellenszenvvel a gróf irányában, õ sem bánt velem rosszul.
136 Fug | s öklöm felemeltem rá, õ meghátrált a mellékterembe,
137 Fug | kedvesemet, Pintér Évikét. Õ elbeszélte, - oh minek is
138 Fug | nyilatkozatot tett, mit õ visszautasított, el nem
139 Fug | tekintetébõl, - hogy az õ hivatalos stílusában beszéljünk.~-
140 Fug | sugdosta: »legtávolabb lesz õ a föld alatt«. A gróf alig
141 Fug | s leeresztett fegyverét õ is felemelte volna, de semmirõl
142 Fug | sárkányt, … egy dördülés… s õ elbukott. A fegyvert iszonyodva
143 Fug | egyszerû puskáját, melyet õ maga is annyiszor használt
144 Fug | meg, amice Cserepes!~- Nem õ ölte meg, - hörgé - mert…
145 Fug | melynek szemei a tények; õ azt tette, hogy midõn én
146 Fug | felkiáltás jelezte, hogy õ jelen van, s keresi az igazságot.~
|