17-babsz | bach--celja | celna-egerb | egere-emeln | emelt-felta | felte-germa | gerun-hence | herba-jarta | jartu-keves | kezcs-kozve | kofar-lepes | lepet-megle | meglo-nagyo | nagyr-ossze | osszh-ragjo | ragju-sutke | sutni-szolg | szoli-tor | torde-vasab | vasag-zuzva
Rész
1 I | Mácsik György, die Augusti 17, Anno 1835 vette el magának
2 III | odavésette: »Építette Anno 1740 a saját erdejébõl hozott
3 I | sópénztártól, pedig csak 1755-ben halt meg. Hanem úgy
4 Fug | egyik szemére bandzsal, 18 éves.~A bíró kérdésére elõadta,
5 I | György, die Augusti 17, Anno 1835 vette el magának házastársul
6 Fug | HOMÁLYOS ÜGY~ELBESZÉLÉS~1875~ ~A fölbukkanó nap által
7 Fug | DOMINE CHALUPKA~1881~ ~De hát ki ez a Chalupka?~
8 Fug | szólt a bíró: »tanú folyó hó 6-án látván, illetve beszélvén
9 II | Mindegy, most már nem lehet abbahagyni. Amit egyszer Mácsik György
10 X | házikónk, nincs ajtaja, se ablaka, mégis százan lakunk benne.«
11 XI | utcahosszat, legjobban a Barosné ablakai alatt.~- Itt a fõispán,
12 IX | az ilyen drága hagymát az ablakba?~Mácsik szenvedéllyel gibickedett
13 V | Innen is meglátnánk az ablakból, ha sötét nem volna, no,
14 Fug | arccal kukkant be a zöld ablakfüggönyökön keresztül, búcsúzni a kedves
15 VIII| Úgyis olyan veszett nagy ablakok vannak a házán. Mind megállnak
16 X | megfulladok. Nyisd ki szaporán az ablakokat.~- Talán elnézted magadat
17 XI | útközben s csalogató lányarc az ablakokban, azért a kapukon nem lehetett
18 XIII| magyarázgass semmit. Voltam az ablakotok alatt Pesten, láttam a kis
19 X | nyitom.~Kinyitott vagy két ablaktáblát, amiken ömlött be a hideg
20 XIII| csak most fordulván el az ablaktól:~- Nagyon dühös voltál,
21 IV | mikor a fazék reped vagy az ablaküveg törik -, ha csak azért kötötted
22 VII | amely vinni fogja, rögtön abrakra fogták, hadd ejtõdjék bámulatba
23 XV | diadalokról, egetverõ gyõzelmekrõl ábrándozott, s azokba beleképzelte önmagát
24 IV | no, nem temetésekre való ábrázat), Laczkó Györgyné az ódivatú
25 VIII| esze van, rájön, mert az ábrázata is egészen más, mint a pribolyi
26 Fug | okos állat lapos, benőtt ábrázatából homályos, karikázó szemeiből
27 XI | Szépség ide-oda. A nõi ábrázatnak nagy segítsége a környülállás.
28 IV | plánumot, mely egészen új ábrázatot ad majdan a tekintetes vármegyének.~
29 II | járhatsz aztán földagadt ábrázattal az emberek csúfjára…~Mácsik
30 Fug | az égre néz, a felhők azt ábrázolják, még a nagyugarnak hagyott
31 XI | dunyhák, ujjasak, kötények, abroszok, asztalkendõk! - Hát még
32 IV | Nincsen, még sincsen tehát abszolút hatalom a világon.~- Ne
33 I | bebizonyul, az árendafizetéstõl abszolváltassék.~No, ha ez se világos (hogy
34 VI | meg nekem kegyelmetek, az acél is puha bársonnyá válnék
35 X | fölugorva, mintha valami acélrugó lökné fel. De a szakállán,
36 Fug | magához hivatott, s értésemre adá, hogy további kiképeztetésem
37 X | sûrû vér. Különben Reviczky Ádám se volt különb fiatal korában,
38 Fug | hanem az orromnak tisztelet adassék. Az egy olyan sróf az igazságszolgáltatás
39 Fug | Mindenesetre azonban egy adat az egész esemény összeállításához.~
40 II | hiányzottak. Laczkó Endre adatai, amelynek alapján a Neoacquistica
41 Fug | Milyen szerencse!~A szerzett adatok azonban nem vitték a célhoz
42 Fug | figyelemmel jegyezve fel minden adatot, mely Perzse grófra és Daróczyra
43 VII | Gábort is legalább rokonhoz adhatja úri ellátásra, s mindjárt
44 V | húzódozva szólt:~- Szállást nem adhatok, mert itt ugyan nem alszik
45 II | hiszen tudhatod), hanem adják neki a követelés fejében
46 VIII| kérésünk vagyon instálom…~- Adjátok elõ gyermekeim, s ha lehetséges,
47 IX | Mácsik bölcsessége, mert adjuk meg, akit mi illet. Élõ
48 XIV | kutyácskám! Jaj, oda nem adlak többé százezer forintért!~
49 VIII| tisztelendõ Cselkó János uram csak adminisztrátor a helységben, az igazi pap
50 XIII| de kár, hogy elment! Nem adnám sokért, ha itt volna.«~Erre
51 Fug | ember, menjen Amerikába, adok önnek ötvenezer forintot,
52 XIII| rendetlenséget csinálna. Nem adom sokért, hogy elment. Hanem
53 Fug | elõterjesztésére ezen meg ezen rendjelt adományozom stb.«~A lap megjelenik napról-napra,
54 VI | nem Laczkó, hanem talán adoptálni lehetne. Károlyka mellett
55 IV | Kétezer forint - vélte Adorján Miklós.~- Könnyû kegyelmednek,
56 IV | hát ne irigyelje bátyám az Adorján-gyerekeket. Engem sem hínak Laczkónak,
57 XII | csak visszaszállinkóznak, adóssága majd kitelik bõven a pörbõl,
58 XI | hajaszála sem volt ki az adósságokból. Hát még a vicispánság?
59 X | Csinált valamit?~- Csinált adósságot.~- Kifizetted?~- Ki.~- Mi
60 II | a nemzetes asszonnyal.~- Adott-e enni?~- Volt részem benne,
61 IX | ért kukoricacsövet köteles adóul juttatták asztalára a falusiak. ~
62 IV | emberhez, s szabályos pacsit adtak neki: »keresztül-kasul könyököm,
63 Fug | éppen »quart-bélát« mondott »aduban«, midõn a megnyílt ajtón
64 VII | itt kicserélte, sok pénzt adván Boldizsárnak (most tudódik
65 II | azt a propozíciót tette az aerariumnak, hogy jól van hát, ha pénzük
66 I | elõjöttek a fi- és nõi ágak, võk, sógorok és mindennemû
67 VIII| kedvükért jön. Hátrább az agarakkal Bodony, Gály, Kiskér és
68 XII | csak a sánták, vakok, az aggastyánok és a gyerekek, a nagyon
69 XV | neki az a gyerek, ezt az aggodalmat disputálta magára. Méreg
70 XI | a Zsófi szörnyû nyelve - aggódék Laczkó István.~- Ej! Megszokta
71 Fug | legkevésbé sem jutott eszembe aggódni… Õméltósága gyakran méltóztatott
72 V | a madár átugrik az egyik ágról a másikra minden vágy nélkül,
73 Fug | mely csicseregve száll ágról-ágra.~Domine Chalupkának az az
74 XV | mondanák: meglágyult az agya a szegény öreg szalma-hadnagynak.~
75 Fug | lélegzetfojtva hallgatta a bírót, míg agyában zûrzavaros gondolatok nyargaltak.~-
76 IX | kavicsot hordták az árok ágyából, a gyalogosok sáncot ástak,
77 VII | azoknak a dib-dáb békési agyagföldeknek. Háromszor próbáltam repcét
78 IV | tegnap lett finom sárga agyaggal beeresztve.~- Ha csak azért
79 III | odahívatván õt halálos ágyához. Hej csak hatalmas egy ember,
80 Fug | fajtájúaknak, dupla csõvel, agyán D. P. betûkkel. Kléner úr
81 V | a pipáját is kivette az agyarából.~- De ez nem mese ám, hanem
82 X | szörtyögj vele, mert kiütöm az agyaradból. Így ni, ülj most ide az
83 X | születik s ha selyemhímzésû ágyból, nem jut-e fel talán még
84 Fug | annak a puha menyasszonyi ágynak az iszapos Ipoly lesz a
85 V | itt ma, hogy a torkával agyonordítaná az orgonát is… annak tartjuk
86 IX | s mint mikor a méhrajból agyonütik az anyaméhet, sose lesz
87 XIV | Mért is nem tetszett kérem agyonütni azt az oktalan asszonyi
88 Fug | ott a távolban, mint egy agyonvert ember, elterülve a köröskörül
89 XII | néz, mert minden semmi…~Az ágyúdörgés is semmi, melynek moraját
90 V | tõlünk - két forinton.~- Ahá… persze - szólt Boldizsár
91 IX | szerencsétlenség történik. S ahányszor együtt volt a két hölggyel,
92 XIV | amit õ emelt, hogy szinte áhítattal tévelyeg rajta a szeme.
93 Fug | még egyszer házasságot ajánl, s ha el nem fogadom, meghal.~-
94 XI | baromfiaknak. Legkiváltképpen nem ajánlatos malacnak lenni ez idő szerint.~
95 XI | fejével bólintott erre az ajánlatra.~- Jó lesz, nagyon jó lesz.
96 IV | Kõváry Mihály uram pedig arra ajánlkoztak önkéntesen, hogy összeállítják
97 VI | mert a kellemes arc jó ajánló, de rossz, ha nagyon szép,
98 V | ám azonfelül valami szer ajánlva, valami kenõcs, vagy jófûolaj.
99 XV | is, de szavak nem jöttek ajkaira. Némán, megindulva állt,
100 XIII| Gábor összeszorította az ajkait, melle kínosan hörgött,
101 XIII| arcát, míg csattanós piros ajkaival, apródonként kiszítta belõle
102 IX | ha Barosné? Az a gúny az ajkán, a fitymáló rángás szép
103 XI | velök beszéd közben az alsó ajkát.~Az aranykarika felfordította
104 VII | Mácsik! Mácsik! - Minden ajkon a Mácsik neve.~Még ez se
105 Fug | nyöszörög künn a címerterem ajtajánál, kaparja az ajtó deszkáját
106 III | éppen most ért az ambitus ajtóhoz, s szemben Dúcz János nótárius
107 II | hivatalról hivatalra csapkodta az ajtókat és káromkodott. Sohasem
108 Fug | neszt hallottam kívülrõl. Az ajtókilincset fogta valaki. Mint akit
109 XII | odatámasztotta fejét az ajtóküszöbnek. Kihúzta sárga zsebkendõjét,
110 XIV | félénk, mint egy gyermek. Az ajtónyílástól is összerezzent, a kukoricasuhogástól
111 Fug | irtózatosat ütöttem öklömmel az ajtóra s aztán tehetetlenségem
112 III | négyszer.~Egyszer el is ájult: Barosné fogta fel karjaiba.
113 Fug | pedig nem távozhatott, mert ájultan rogyott össze. A nagy bûn
114 VI | csendesen zokogott a nagy akácfához támaszkodva, maga Boldizsár
115 VIII| van, hogy ez vagy az az akadály merült fel, - s azalatt
116 V | Pestre a tekintetes tudós akadémiához. Most nem régen csinálta
117 IX | Hiszen igaz, mind igaz - akadozék remegve az izgatottságtól. -
118 XIII| megyek. Történjék az Úrnak akarata. Meglehet jól teszed, ha
119 X | megerõsítésére. Dixi. Ez az én akaratom!~Azt az ujjongást kellett
120 XI | hollófekete paripán, Pál egy akaratos sárga csikón, István pedig
121 IX | ugyan ezek a madarak idáig?~Akárhol voltak is, most már itt
122 IX | kis csonka szalmácskák!~S akárhova nézett, mindenütt talált
123 IV | Teringette, hiszen mindnyájan meg akarjuk még élni.~Kiosztották a
124 XI | Háromszori kihirdetés, három akármelyik veres nap a kalendáriumból,
125 XI | nyílott. Rozmaringos ablak akármennyi volt is útközben s csalogató
126 VI | a nemzetes urat, mintha akármilyen pipogya ember állna azon
127 Fug | Mihályhoz volt intézve, ki akármint kutatott is emlékezõtehetsége
128 XI | megszabadul minden bajtól! Akármivé legyek, ha az úristen is
129 IX | azt menten a Toldy fejéhez akarná paskolni.~- Látom - vagdalkozék
130 III | szolgabíró vagy vicispán akarnál lenni, aki vallat?~- Nem
131 VII | és becsületbõl semmit sem akarnának visszatenni, amit már utána
132 VI | tisztességtudásból. A szûnni nem akaró rivalgásnak »Éljen Laczkó
133 Fug | asztalra. ~- Lajos fiam, meg akarod-e mondani, ki az?~- Ejnye
134 Fug | sötétben. Ki tudja, megnyalni akarta-e, vagy megharapni?…~*~A Perzse-ügy,
135 V | barátság.~- Hogy hát mit is akartál még mondani?~- Nyilvánvaló
136 II | palatinust sohasem! Mit akartok ti az óriással? Megesznek
137 XI | nem fiatal. Hm! Egyszer ki akartuk játszani Boldizsárral. Még
138 VI | felsége is úgy okoskodott, meg akarván teremteni mindeneket, amelyek
139 XII | Visszaadta a gazember? Oh, akasszák fel a nevenapján! Jó volt
140 X | mutogatják - mondja Chalupka.~- Akasszanak füstre az ördögök, ha gondoltam
141 XIII| odaérsz, ahová elindultál, az akasztófa alá. Jókor érsz oda. De
142 III | járta. A doktor (No, megállj akasztófára való felcser!) ráripakodott
143 Fug | vallattam. Mindent bevallott az akasztófáravaló… Mindent bevallott.~- Hála
144 VI | csúszkálnak le vakmerõen.~- Ejnye akasztófáravalók, jöttök le mindjárt onnan!
145 XIV | igazit kapnak, a fejszét akasztotta a vállára, így indultak
146 XII | hatalmas Mácsik György, akiben nincsen gyengeség, kíváncsiság…
147 VI | megyei esküdtet kivéve, akiért Suska kocsin ment a városba,
148 X | hanem egyszerû kurtanemesek, akikben mégis mind megvannak, s
149 IX | késõbben. Vannak olyanok is, akiké egészen elmarad, mert vagy
150 VII | mind marcona zordon alakok, akikhez félelmetes a közeledés.
151 IV | Laczkó Péterné és leánya, akikkel szembe Laczkó Tamásné, valamint
152 I | valami nagyon komolyan. Akikre rá nem sült, hogy kurucok
153 V | dolgát szedvén krónikába, akikről elfeledtem elmondani, kik,
154 VI | hatalmas Mácsik György, akin rajta függ minden szem e
155 XI | végsõ reménye, a fiskális, akinél a pör van.~Hanem az egy
156 II | egyetlen ember volt a világon, akitõl a rettenetes Mácsik elfogadta
157 VI | mellyel hosszú haja az akkori szokás szerint fel volt
158 Fug | korán, - szólt Cserepes, az akták alá sanzsirozva a kártyát.~-
159 Fug | a puskákat, a golyót és aktákat egy hosszú fekete tokba,
160 XI | összes udvari népével, alabárdosokkal és apródokkal.~Chalupka
161 XI | idébb csengettek be egy alacsony apró háznál, hol csakhamar
162 XIII| tompán, s szép férfias fejét alácsüggeszté… -, kétségbe vagyok esve,
163 IX | mikor a menny kezdett neki aláereszkedni. Az õszi napsugár tündöklõ
164 Fug | kerülnie a másiknak, itt is aláfordította az ijedtséget a meglepetés.
165 IX | kalapja lefordulván fejérõl, alágurult a sírverembe. Keserûségében
166 VII | akarta ütni a fiút, amint aláhajolt, meglátta nyakán a titkos
167 XV | és gazda vére.~Nagy feje aláhanyatlott, legelõször a csákó esett
168 IX | ármálisát elfelejtették aláírni a királyok.~- Ha nem volt
169 Fug | véletlenül ő maga is.~Úgy köd alakjában tűnnek föl előtte selyemmel
170 XI | leheletével az éj kettõjüket - egy alaknak. Egy test, egy fej s egy
171 VII | kapitányok mind marcona zordon alakok, akikhez félelmetes a közeledés.
172 II | se pillantva a sajátszerû alakra. - Hát már megint erre kerültél?~-
173 II | elõtte valami terv, valami alaktalan ötlet, amelynek a szálait
174 VI | Károlyka mellett is nagy párt alakult. Több-kevesebb kilátása
175 II | Laczkó Endre adatai, amelynek alapján a Neoacquistica Commissio
176 II | foszlik minden, de nem érdemes alaposan megreperálni, hiszen úgyis
177 XII | lehet megnyerni? Hazudik az alávaló! Meg lehet nyerni, meg fogjuk
178 XIV | se elég az isten ellen!~Alázatosan lehorgasztotta fejét és
179 III | szemrehányó megjegyzést, alázatteljes hangon tette hozzá:~- Mert
180 Fug | személyleírását összeállítanom.~(Egy albumban megtalálta a lurkó az összes
181 VII | mindenestül. Nincs azokon áldás egy körömfeketényi se.~-
182 XII | volna addig a kezei közt áldatlanul, pedig sok kell neki, ha
183 XIII| pedig nem jó jel. Isten áldjon meg, fiacskám.~Ezt a beszélgetést
184 XII | kell neki jönni. Minden áldott reggel átlátogatott Barosnéhoz
185 Fug | hogy a gróf vagy gyilkosság áldozata, vagy pedig öngyilkos.~-
186 Fug | mondani vádlóval, illetve az áldozattal, annak komor kedélyhangulatábani
187 XIII| olyat esett az udvarra, hogy aléltan, élettelenül terült el a
188 I | Rákóczi leveretése után az alföldet. Az a nagy rézpénz, a »pro
189 II | Laczkó ül, mint a vármegye alispánja… de a valóságban, a valóságban…~-
190 IX | való lehetne, míg az õ »alispánjelöltjük« elõkerül, pedig az ezután
191 XI | kölyök: »Minek várjak én az alispánságra, mikor én mindjárt király
192 IX | jártak, s itten keresték az alispánt, meg a fõbírót. A szép asszony
193 XI | hamarabb, most te lennél az alispánunk!~S amit ígért, bizony be
194 IV | egy hétre tartjuk meg az alispánválasztó-gyûlést - ismétlé az kevély hanghordozással.~-
195 XII | többé!~Piros volt az ég alja esténkint köröskörül. Gályon
196 Fug | reszketve húzták félre a kapuk aljába elõle vakjaikat. Õ maga
197 X | azt beszélik, ha a csöbör alján egy kenyérmorzsa maradna,
198 III | mivelhogy ezen szomorú eset alkalmából az õ szegény házában lészen
199 Fug | Daróczyval sem közölte?~- Alkalmam sem volt hozzá; a gróf elsõ
200 Fug | Ez az ostoba fõ, melyet alkalmasint csak azért cipelek vállaimon,
201 Fug | fülembe súgta: használd fel az alkalmat! Összecsikorítottam a fogamat: »
202 X | hozzátette:~- Mit akarnak? Mit alkalmatlankodnak? Miért nem dobtad ki õket?~
203 III | feléje, közelébe tolakodott alkalmatlankodni a megszomorodott gyermeknek.~
204 X | leginkább készen lészen alkalmatos a köztünk levõ kapocsnak
205 VII | Mácsik György, hanem ebbõl az alkalomból igen jól esett neki mégis,
206 VII | kékbeli ruhát kapott ez alkalomra ezüst gombokkal, gazdag
207 VI | fundamentumot, ahová egyéb alkotásait lerakja, úgy nekünk gyarló
208 VII | vakarták: »Nem ér az egész alkotmányunk egy pipa dohányt, ha ilyen
209 VII | értek, már kész volt az alku, hogy de bizony a mulatságos
210 IX | kicsit erõteljesebb. Az álla rendetlenül elõrenyúlt,
211 Fug | ez az orr többet ér az állami jogszolgáltatásnak, mintha
212 II | országút-csinálással ölte õket állandóan, esztendõkig.~A hatalmas
213 IV | elhágy! Ilyenkor! Nincs állandósága… Nem tud egy helyen maradni.~-
214 XI | karja, nyelve, meg kellett állania, hogy összeszedje magát,
215 VII | édesdeden bólingatott.~Meg is állapodtak benne, hogy elhozzák neki
216 XV | szolgájával. Mert furcsa állapot ez, minden ember a halálnak
217 V | ember, mind restelli az állapotát, még amelyik nem árulja
218 IV | Hozzátartozik ez már az állapothoz, ahol nagy pompa van.~Még
219 VI | csakhamar híre ment a különös állapotoknak a Mácsik-udvarban, s a nyílásokon
220 Fug | karminpiros orral, fontos állása tudatában nyakkendõjét és
221 VI | nadrágnak, nekiiramodott a fürge állatnak, s kétszer-háromszor orra
222 IX | csak úgy, mint a medve az állatszelídítõnõt. Sokszor harapta meg szavaival.
223 IX | tisztújításra már elibünk állhat, ha nem vigyázunk… Úgy,
224 Fug | komor kedélyhangulatábani állhatatosságában folytonossági hiánynak mutatkozó
225 III | leszesz fiú?~- Nem én; ki nem állhatom a templomot - felelt a gyerek
226 Fug | uram jámbor, ripacsos arcán állítá meg azokat. Különben mikor
227 V | a hétköznapi gúnyájában állítanám elé, nagyot csorbulna a
228 V | te földeidre kemencéket állítanánk, s katlanokban fõznénk a
229 Fug | színhely némán igazolta a bíró állítását. Aki jogtalanul kiontott
230 Fug | forralt?~- Eh uram! Amit az állításokról egyáltalán tartani szoktam.
231 Fug | vagyok. ~- Mit tart ön azon állításról, - kérdé Pintér - hogy Perzse
232 VIII| Hiszen a vármegye urai állították össze a nádor utazási programját,
233 Fug | magamnak keresztfiam.~- Állíttassa elé, valamint azon fickót
234 Fug | mûszerkezet erõszakosan állíttaték meg. A társadalomnak kötelességei
235 Fug | sötét tájéka elõtt sorba állíttattak azok, s a fantázia segélyével
236 XIII| gyerekkel!~- Hej kocsis! Álljatok meg! - szólt a fekete ember.~-
237 VI | akármilyen pipogya ember állna azon a helyen, s nem maga
238 VI | Olyan igaz, mint ahogy itt állok.~A vérszemet kapott kis
239 VIII| utazik Esztergom felé, az állomásokról különféle leveleket küldözgetvén
240 VII | õket, noha megüzenték az állomásra tisztességtudóan, hogy mihelyt
241 XV | szemöldöke se mozdult; csendesen állottak ott a füzesek.~A napfény
242 Fug | készült távozni, de Éva útját állta. ~- Tudni akarom, uram…~
243 X | szegényt, ha borzadályos álma van, ne viaskodjék tovább
244 VII | szegény arab fakírnak, akit álmában átöltöztetnek kalifának.
245 XII | patkótlan lábbal… s felriadt álmából ilyenkor.~Pénzét megtéríti
246 V | hosszabbra a Boldizsár uram álmait Chalupka. - A java, az igazi
247 X | te is, ott lesz a pipa az almáriom háta mögött, de meg ne rágd
248 Fug | szeretem.~- Patvarba! - álmélkodék a jó úr, míg homlokára mogyorónyi
249 X | Azt hittem, valami rossz álmod volt.~- Egy erdõben jártam,
250 XIV | jutni bámulásában. Hát nem álmodik? Mind igaz ez? Ez hát Mácsik
251 XIV | nem is kopog senki. Mintha álmodná az egészet, hogy az ajtó
252 XV | fiához, nyitott szemekkel álmodni meg lent két folytatását
253 Fug | Kléner úr megérte azt a régen álmodott dicsõséget, hogy a sajtó
254 IX | lehangoltabb, szórakozottabb, álmodozóbb lett, mint azelõtt. Ha egyedül
255 V | szegénység, és aranyhegyekrõl álmodozol. Kell neked istennyila,
256 XII | Barosnéhoz megbiztatni:~- Jó álmom volt az éjjel. Megjön ma
257 XIV | Miskának egész reggelig, friss almot vinni a Sármány alá, zabot
258 XII | kinyílott a százesztendõs áloé; messze földrõl jártak az
259 XIII| jönnie Dúcz Jánosnak a híd alól, ha lakott még benne kíváncsiság,
260 XI | betyár, majd kiszedem én alólad a trónusodat íziben!«~Keresztül-kasul
261 XIV | ébren, még mindig igézetnek, álomnak véli.~- Mindenkor azt tartottam,
262 VII | valami rendkívüli, valami álomszerû történik vele, s ez odabilincselte,
263 XI | megcsömörlött lovasok elértek Alsóbálnán át (hol Laczkó Kristófné
264 XIV | mindig a királyok üssék az alsókat. Hogy hát ennek most másképp
265 XI | vánkosciha vagy negyven, harminc alsószoknya, ezekbõl kihímezve kilenc.
266 X | fiam, hogy éjjel mikor alszol, meg nem nyergelnek titokban
267 I | nevezett summa fejében nekie általadatik, úgy azonban, hogy ha tulajdonjoga
268 VI | hangokon ordítottak bele az általános tumultusba. Filcsik és Laczkó
269 IX | édességét. Ebben a halk altató zümmögésben sok eszébe jutott.
270 X | érzelmek csiklandoznak: »Aludj«, és azt parancsolom az
271 XIII| a piciny ellenben hadd aludjék még), besüt a napocska már…
272 VII | elkészül, legalább el ne aludjon - ha elõre nem mehet.~Végre
273 XII | ellen, csakis reggel felé aludott el, de akkor aztán olyan
274 XIII| átkozottul ugatnak, a tyúkok nem alusznak el mint egyébkor, hanem
275 III | semmi különbség a felvég és alvég között; ugyanolyan szalmafedeles
276 Fug | szeme be volt hunyva, s míg amaz figyelemmel gyûjté a benyomásokat,
277 V | hiszen csak beszélgetünk… ámbátor…~- Bizony pedig nem kell
278 Fug | Chalupkának az az egyedüli ambíciója, hogy az általa megreperált
279 X | emezeknek hibái és erényei. Nagy ambíciók levegõbe építve, nagy cselekedetek
280 III | Mácsik éppen most ért az ambitus ajtóhoz, s szemben Dúcz
281 IX | neki.~Egy este, mikor az ambituson ültek, mégis elõhozta Birike.~-
282 V | Egy egyletet csinálok, amelybe minden ember befizetne egy
283 IX | Növekszik már az a gally, amelyen fennakad.~Hallotta a fõbíró,
284 XIV | a mesterséges épületen, amelyet oly nehezen, annyi fáradtsággal
285 XI | saroglya is elég lesz), amelyiknek pedig volna fejalja, az
286 V | mesék hõseivel elásottat, amelyrõl egy ilyen ártatlan fehér
287 VII | vala az ígéret földére. Ámen.~Gábris csak nézte, hogy
288 Fug | hogy kevesebbet ért, mint amennyibe került: nagyon sok tubákot
289 Fug | visszaadta õt önmagának.~- Azaz, amennyiben e hiányról magamnak is volt
290 Fug | ön szegény ember, menjen Amerikába, adok önnek ötvenezer forintot,
291 Fug | jó lenne egy kis műhely, amiben olyan szépen elférne ő és…
292 VI | mondá csendesen - már amicsodás. Hanem ma mi azért vagyunk
293 IX | olyan életet viszen õ ott, amihez fölösleges a tanú.~De már
294 XIV | virágaikat vagy a gyümölcseiket, amijök volt. Ebben telt kedve.~-
295 X | Kinyitott vagy két ablaktáblát, amiken ömlött be a hideg meg a
296 I | szavazott meg mindenekre nézve, amiket jónak látna cselekedni a
297 VII | megsúgta Mácsiknak a jeleket, amikrõl rá lehet ösmerni, s az,
298 VII | szamár ez a mi kántorunk, amilyennek látszik. Mondd meg a feleségemnek,
299 VII | família mégis okos volna~(Amilyet nem látott se Bereg se Tolna),~
300 XI | s nem viszem magammal, amim van. Csak a rokonoké lesz
301 XIII| sokkal büszkébb. Történjék, aminek történni kell. El kell most
302 VI | éljen kiáltás hangzott fel, aminõt még nem hallott soha a Mácsik-udvar.
303 IX | csak arról gondolkozom, amirõl akarok - felelt kevélyen,
304 XIII| szemtelenkedel a szemünk elé. Csalsz, ámítasz a hátunk mögött a gaz cinkosaiddal…
305 Fug | ahogy a gyerekek nevezik, amolyan ezermesterféle.~Ahova megszáll,
306 VI | is kellett elõkeríteni, amott mászik be maga a vakmerõ
307 Fug | a bíró: »tanú folyó hó 6-án látván, illetve beszélvén
308 IX | ablakon, s azon a sávon apró angyalkák rózsákkal rakott kis talicskákat
309 III | hangon.~- No, no, no, drága angyalkám - csitítgatá Mácsikné kenetteljesen -,
310 Fug | tilthatta meg neki? Szeretni egy angyalt is szabad.~Az öreg kuruc
311 IV | odatette a Laczkó nevet is az Annához, mintha nem is név lenne
312 VII | lesz a fiú, addig õ neveli. Annakutána is azonban istápolni fogja
313 IX | mint a fáklya.~Jó Baros Annának talán komolyabban kellett
314 I | házastársul nemes Laczkó Annát. Ezt már onnét a macska
315 XIV | azonban nem engedte azt annyiba.~- Bizony, hallod, neked
316 XV | fordulatokat!~Végre is sikerült annyiban, hogy az Úr kiszólította
317 Fug | puskáját, melyet õ maga is annyiszor használt azelõtt. Mennyi
318 VII | Gábrisban született meg az Antikrisztus. A kékkõi százesztendõs
319 XIII| vidd el most az asszonyt az anyádhoz (meg lesz ott õrizve mint
320 XIII| Tudtam az érkezésedet az anyádnak írt leveledbõl. Mondtam
321 III | kis helyen egy idõre az anyaföldet.~Hanem a rögök dübörgése
322 Fug | vegyíteni ebbe a prózai anyagba. Ez egy egészen közönséges,
323 Fug | az összehordott nagyszerû anyaghoz csak itt-ott hiányzik egy
324 XIV | füvekre, s mintha sötét anyagokkal bevonná azokat is ez a borzasztó
325 VII | Csomaközy Lázárnak, az anyai nagyanyja Mácsik Veronika
326 VI | zokogásba tört ki.~- A többi anyák gyermekei mind itt vannak,
327 IX | a méhrajból agyonütik az anyaméhet, sose lesz abból egy kaptár!~
328 XIII| Az Ilonkámat hozom az anyámhoz a gyerekkel, valahova el
329 IV | szerencsétlenség, milyen fájdalom egy anyának… mert annyi ész, annyi talentum
330 XIV | nemzetes uram, mégiscsak anyánk ez a föld.~Mácsik szeme
331 V | dicsértessék (mert a katolikus anyaszentegyháznak a híve õkegyelme). Hanem
332 VIII| Egyszer azonban fogta magát az anyatermészet, s elverte tavasszal a vetéseiket
333 Fug | édesanyja sem, ha ugyan anyától született e csonttá, vérré
334 VII | asszonyokkal, míg elbúcsúzott az anyjától, aki keservesen zokogott
335 XII | kancsók füleit lovaknak, anyjok nem gyõzte szidni, mi az
336 XIII| és még a két vén szomszéd anyóka is, aki a nemzetes asszonyt
337 XI | Barosné Birikét Egerbe az apácazárdába.~De a helység egyéb házaiban
338 XIII| így van. Mondtam mindég. Apád is olyan! Benne volt a véredben.
339 VI | kell, hiszen hallhattad az apádtól.~Chalupka ezalatt odafurakodott
340 I | ezer holdat szántottak ott apáik? S hol akarják megkapni?
341 Fug | emlékszik már őrá mindenki. Fiak apáiktól kapták örökségbe, s éppen
342 VI | sógorok, oldalrokonok, apák, fiak, unokák, mind, aki
343 X | visszanézniök a múltba, az apákhoz, hogy milyen betegségben
344 XIII| szíve van. Aztán õ is csak apátok! Szegény uram, de kár, hogy
345 VI | akarta húzni a kezét az apjáéból.~- Eressz!~- No, jó, jó…
346 VII | nem én, hanem a feleségem apjának volt ott egy bérlete; az
347 XI | jól tapogat Chalupka apó, nekem is tetszik a frigy,
348 IV | másik szomszédnéja: Laczkó Apollonia. Csupa kedvesség, csupa
349 Fug | elõadta, hogy tegnap és ma apósa rétjén kaszált, s egy fölvert
350 IV | lányával… no, ha ebbõl nem lesz aprehenzió, akkor az idén nem terem
351 XI | népével, alabárdosokkal és apródokkal.~Chalupka összerázkódott,
352 XI | zsebei mind meglaposodtak apródonkint, a Mácsiké legelõbb. (Be
353 VII | Dinasztiák nem õrzik oly aprólékos féltékenységgel, s nem nevelik
354 XI | Erzsike húga, egy hétéves apróság.~- Minek lesz az magának,
355 VI | sivítanak, zajonganak ezek az apróságok! Ketten felmásztak a kazal
356 XV | is kicsinyes hiúságokban aprózódott el.~Bántotta, hogy nincs
357 VII | Ezeregyéjszakában a szegény arab fakírnak, akit álmában átöltöztetnek
358 VIII| urat. Fehér ruhát viselt, arannyal hímzettet, meggyszín bársonymentét,
359 VII | ki erszényébõl az utolsó aranyait. Csak még azokat nyerik
360 V | ember meg hordaná érte az aranyat ész nélkül.~Mintha rózsaszín
361 IV | Nemzetség-fa szerint, olyan arányban, amint a békési birtokból
362 V | minden egyéb. Az is olyan aranybánya, mint a szépség.~- Ne bolondozzon
363 Fug | jogszolgáltatásnak, mintha aranyból lenne. Ez az orr, uraim…~(
364 XIII| tehetetlenek szomorú tanyája.~Aranyért se találni már férfit, csak
365 V | füstmacskák gomolyodtak, de ez aranyfüstté változott körülöttük, s
366 IV | velem. Hanem a Laczkó-név jó aranygombnak a dolmányodra? Hej, Mácsik,
367 X | Lehúzta ujjáról a fénylõ aranygyûrût.~- Vidd a kastélyba. Beszéld
368 V | Torkodig ér a szegénység, és aranyhegyekrõl álmodozol. Kell neked istennyila,
369 IX | igába hajtsa a fejét.~- Neki aranyjárom. Kap õ még patyolat arcú
370 XI | közben az alsó ajkát.~Az aranykarika felfordította az egész kastélyt
371 IX | korán érkezett meg, édes aranyom. Itt áll elõttünk Mácsik
372 Fug | zsebében szíve körül egy aranyóra ketyeg, apróra mérve a véghetetlen,
373 IX | tökéletesen. Termete szép arányos, de nem ártott volna, ha
374 V | Csorvády gazdatisztek? Ezt az aranyosat? Hej húgom, húgom, ha az
375 VII | uralkodni akart, nem sajnálta az aranyozást - ahová odaillett. Mert
376 XI | kit három frájj kísért aranyzománcos mezben. (Gubó legyek, ha
377 Fug | azelõtt parancsoló, rideg arcával, hova csak meggörnyedve
378 IX | nézése és az egész alakban, arcban az összhang ellenállhatatlanná
379 Fug | barna fiatalember, szögletes arccsontokkal és karminpiros orral, fontos
380 I | megtalálta egy napon a családi archívumban (a padlás tetején egy repedt
381 XIV | fogják megijeszteni, egyetlen arcizma sem rándul meg; hanem ettõl
382 Fug | rébuszainál is könnyebb kitalálni) arckifejezésének magyarázatába. Magyarázatába
383 IX | megszólította, akkor annak az ónszín arcnak minden izma érzõ lett, minden
384 Fug | karón; de a nap olyan sötét arcokat talált, hogy abban a hitben,
385 IV | a szél a szomorúságot az arcokból: de nem is volt valami nagy
386 IV | volt valami sok dolga az arcokkal.~Mácsikné a fekete szoknya
387 XV | jelent meg a vonagló sápadt arcon.~- Ne hagyj, Gábor… ne hagyj
388 I | aki nyolcezer rézgaras évi árendáért bírta egész Békés vármegyét.
389 I | tulajdonjoga bebizonyul, az árendafizetéstõl abszolváltassék.~No, ha
390 I | olyaténképpen szólott az árendakontraktusa, hogy miután a birtokra
391 Fug | gúnyosan nevetett és egy áriát kezdett dúdolni a »Traviátá«-
392 X | darab papirosért, amely az õ ármálisa volt, s melyet mégis rögtön
393 IX | hogy a ked férjének az ármálisát elfelejtették aláírni a
394 VII | negyven-ötven nemest, azt is mind armálistát. A vén Harruckern beült
395 XI | dikciókat tartott, s mindenféle ármányos terveket sugdosott nekik,
396 Fug | Minden szögletbõl a gróf árnya nézett rá rémesen…~Kléner
397 XI | hidegebb-hidegebb, de a hiúság árnyék: nõ az estével.~S ha nem
398 X | verõfényben is rávetette komor árnyékát.~Egy este éppen az elgyûrûzés
399 IX | szekeresek a kavicsot hordták az árok ágyából, a gyalogosok sáncot
400 IX | menyecskék, leányok; az árokparton, ahol búzát szárítottak
401 IV | Laczkó-pörnek, azok nagy áron keltek volna el ilyenkor.~-
402 XV | Burkusországban pompás árpa. No, én ugyan le nem teszem
403 Fug | a mérleg planéta alatt, Árpád a rákjegy alatt stb.« Itt
404 Fug | otthon azzal biztatja a kis Árpádkát és Töhötömöt, hogy katarceltlit
405 VI | úrnak, ha jól tudom, van egy arravaló derék fiacskája is.~- Talán
406 VI | benne a kebelünkön. Nem árt, ha csinos egy kicsit, mert
407 III | nagyasszonynak minden szóbeszéd ártalmára való már, de a nagyasszony
408 III | kezet, - de hátha mégis ártana az auktoritásnak?~Szó nélkül
409 VII | valamelyik, vagy a keh bele nem ártja magát. Magának Gábrisnak
410 V | állapotát, még amelyik nem árulja is el.~- Persze, hogy restelli.~-
411 V | komám, itt. Azt a szert mi árulnánk, egyedül mi. A te földeidre
412 V | magát csábítani. A Gábor fiú árulta el, hogy Filcsik Istvánnál
413 Fug | hatalmasan égõ szenvedélyt árultak el, semmi sem vetett világot
414 III | nagyasszonyom), magára bízom szegény árvácskámat, meg fogja védelmezni«. (
415 XIII| sóhajtással: »Mert most már mi árvák leszünk - és megédesíti
416 IX | Hozzámegy. Nagy szerencse egy árvalányra.~»Ugyan, ugyan, hiszen csak
417 IV | legott hazakászmálódott a kis árvával. Hiába, rossz az út, hamar
418 IV | az oroszlán, ha ingerlik, ásított egyet, azután szép csendesen
419 VI | átvillogtak a kíváncsi tekintetek. Asszony- és gyermekraj lepte el az
420 VIII| volna ki a bodonyi kastély asszonyát, mikor mindnyájan neki udvaroltak.~
421 VII | is elhagyták, a kastély asszonyától illendõen elbúcsúzván, a
422 XII | nyíltak ajkai, hogy amennyi asszonycseléd volt az udvaron, az mind
423 VIII| nádor nyájasan fogadta az asszonydeputációt. Mosolygott, mikor elõadták
424 XIV | agyonütni azt az oktalan asszonyi állatot? Oh, oh, de restellem…
425 XI | nem volt még este a szép asszonynál, de már kezdett délután
426 XII | tréfa. Mind szétfutottak az asszonynépek a hegyek közé.~Mácsik, ki
427 VIII| csinálta nekik remekbe), az asszonynépnek pedig a helység kasszájából
428 VI | fiam, mondtam pedig, hogy asszonyokat ne eresszünk be!~Ez a Chalupka
429 VII | Gábor végigcsókolózott az asszonyokkal, míg elbúcsúzott az anyjától,
430 VIII| szerencse. Hiszen minden az asszonyoktól függ, minden, ami történik,
431 XI | át (hol Laczkó Kristófné asszonyomnál tekintettek körül) Bodonyba,
432 XIII| egy saroglyára, négy erõs asszonyszemély megfogta, s mintha a Szent
433 IX | ágyából, a gyalogosok sáncot ástak, a lesti, tiszovniki tótok
434 III | feje a vánkosokra, mialatt aszott, hidegülõ kezét odanyújtotta
435 IX | köteles adóul juttatták asztalára a falusiak. ~S az most már
436 VII | hítták meg némelykor. Az asztalfõn Gábor ült még akkor is,
437 Fug | Kléner úr pedig ott állott az asztalhoz támaszkodva, mint egy kõvé
438 IX | asszony rádobta pajkosan az asztalkendõjét.~- Nem a maga dolga az -
439 XI | ujjasak, kötények, abroszok, asztalkendõk! - Hát még a külsõ fehérnemû,
440 IV | kell tolni a lócákat az asztalokhoz.~A bizalmasabbak (átkozott
441 XI | zománcot, tudta már. Soha még asztalosmunka nem szólta el így magát,
442 IV | mindenféléjét, felugráltak az asztaltól, s bizalmas csoportokba
443 VI | sövényben, s mint ahogy illik, átadta hódolattal a nagy reményû
444 VII | kõrisfáról a fészket, nem átallt maga a tudós férfiú felmászni
445 XI | leány, nem arra való.) Majd átcsaptak szerdán uzsonnatájt Pusztaránkra,
446 Fug | megigazgatja, azután az átellenes tükörbe pillant, mely azonban
447 XI | akart fordulni, mikor az átelleni házfalon egy nagy fénykarika
448 VI | körülhordozták, sehogy se bírta átérteni, mit csinálnak vele.~- Eresszenek
449 XV | akadt.~Tudta azt Sármány, átértette; búsan megállt egy ugar
450 XV | vállára, míg a másik karjával átfogta a vállán.~A haldokló kinyitotta
451 X | hanem úgy hajnal felé oda is áthallotta Mácsik nehéz hörgését és
452 Fug | könnyet törült ki eleven, átható szemeibõl. Fejét lehajtotta
453 XV | kevélyen feszelegve, az atilla ráncait simogatván.~- Teringette,
454 XI | nekik, maga az úrasszony átköltözik inkább Bodonyba.~A Gergely-napi
455 IX | Fölemelte kezeit, mintha átkozódni akarna:~- Tört volna el
456 XII | jönni. Minden áldott reggel átlátogatott Barosnéhoz megbiztatni:~-
457 IX | elcsukva kilenc lakattal, egy átlátszó vékony fátyollal volt csak
458 VI | falusi diplomata mindjárt átlátta, hogy ez az a szirt, hol
459 VIII| meghajolva -, ám legyen meg, átmegyek lakni Pribolyra.~A pribolyiaknak
460 XIII| a híd alá kuporodni, míg átmegyen. Minek keveredjék történetesen
461 X | Öblös hangját kieresztette, átment a legmagasabb pátoszba.
462 XI | elfogyasztott nagy trakta után átmentek Zobolára, özvegy Kükülley
463 Fug | Daróczy kivette zsebébõl s átnyújtá Kléner úrnak, ki azt hangosan
464 XII | azokkal az írásokkal.~Chalupka átnyújtotta a vastag iratnyalábot az
465 VII | arab fakírnak, akit álmában átöltöztetnek kalifának. A kis szurtos,
466 V | mondattal fel tudná emelni az átokkal rányomott fedelet.~- Hát
467 Fug | lihegni, még a levegõ milliárd atomaiból is hangok emelkedtek: »öld
468 VI | Laczkó Gábor« szárnya kelt, s átröpült a kapun is, ahol a csõcselék
469 VII | Boldizsárné, ki mindennap átszaladt négyszer is, megnézni Gáborkát,
470 Fug | tűnnek föl előtte selyemmel átszőtt napok emlékei. Mikor még
471 Fug | kezdett és e zúgáson mintegy átszûrõdve csapott hozzám a gróf hangja: »
472 V | a percnek. Mint a madár átugrik az egyik ágról a másikra
473 Fug | instrukciókkal ellátva, csak olyan átutazó perszónának adja ki magát,
474 XIII| járt be gyalog a városba átvenni a rendeleteket, leveleket
475 VII | ha rá gondolok. Hogy ím átvette a megyét, mert örökös fõispánná
476 VI | nyílásokon és hasadékokon átvillogtak a kíváncsi tekintetek. Asszony-
477 Fug | tanúkihallgatási jegyzõkönyveket átvitte a másik szobába, egy csésze
478 VI | nem volt hova ültetni az atyafiakat. Még a szakajtókat is felfordították,
479 VII | kotyog bele más, csak az atyafiságos kulacs néha.~Csomaközy Lázár
480 IV | Jánostól.~- Hát a kulacsot, atyám, hogy hívják?~- A kulacsot? -
481 Fug | Szólt errõl valakinek?~- Atyámnak nem mertem, csupán bátyám
482 I | nemes Mácsik György, die Augusti 17, Anno 1835 vette el magának
483 VII | súgja a fõnótárius, ha az auktoritás nevelésére föltesszük a
484 III | de hátha mégis ártana az auktoritásnak?~Szó nélkül ment ki, patkós
485 IX | fõbíró, s mert õ is be volt avatva, nem állhatta meg kérdés
486 XV | gyõzelmekrõl ábrándozott, s azokba beleképzelte önmagát is.~
487 Fug | a kertbe, a virágokhoz. Azokhoz a szép, kedves virágokhoz,
488 VI | szakajtókat is felfordították, s azokra ültek. Persze mind odalett,
489 VII | pénzeket beinkasszálja, azokról számadásokat készítsen,
490 VIII| érzékenyen elbúcsúzának azoktól, mert nem tudhatni, látják-e
491 IX | szelídet, szépet…~Barosné azonképp váltig vigasztalta útközben.~-
492 Fug | lépésekkel járkált a szobában, azonkívül néha egy prüsszentés, egy-egy »
493 V | forintos leány lenne az már azontúl, mágnásnak sem derogálhat.~-
494 IX | válik.~- Kénytelen vele! Azzá tesszük - felelte Mácsik
495 VI | tréfálózott közbe-közbe: »A babiloni toronyépítés valóságos némajáték
496 IX | legutolsó szürke lovát«.~(Az a babona van, hogy amelyik hajadon
497 XI | fej s egy fehér bárány…~Ha babonát hinnék, azt mondanám, hogy
498 VI | tûzve hátul.~S amint így babrálna a haja között, egyszerre
499 XIV | aztán a kabátja gombjait babrálta, mint valami szerelmes.~-
500 VI | még ide mersz jönni, te babszem, te…~S fölemelte rettentõ
|