17-babsz | bach--celja | celna-egerb | egere-emeln | emelt-felta | felte-germa | gerun-hence | herba-jarta | jartu-keves | kezcs-kozve | kofar-lepes | lepet-megle | meglo-nagyo | nagyr-ossze | osszh-ragjo | ragju-sutke | sutni-szolg | szoli-tor | torde-vasab | vasag-zuzva
Rész
501 Fug | vizsgálóbíró urat a megboldogult Bach-korszak felejtette itt s ültette
502 VII | mit mókáznak vele ezek a bácsik, s csodálkozásában egyszerre
503 Fug | mellény is vagyon Chalupka bácsin, hát annak akkor bizonyosan
504 Fug | rájok senkinek.~Chalupka bácsit sohasem fogjuk látni többé,
505 III | Beszélni akar Mácsik bácsival, istenem, istenem… szegény
506 Fug | suttogással, tompa lármával, s bádog kúpjára kitûzetett a fekete
507 III | kolosszális épületnek látszik a bádogfedelû udvarház, mely a bodonyi
508 III | sokáig, megint üres lesz a bádogkastély, laboda fölveri, a baglyok
509 III | bádogkastély, laboda fölveri, a baglyok meglakják.~Mácsik éppen
510 III | István, igyók Laczkó István; bagolyfejû Laczkó Istvánt nem is említem,
511 XV | vagyok, bátyám… én.~Egy bágyadt mosoly jelent meg a vonagló
512 XIII| Gábor, s hangját izgatottá, bágyadttá tette az önvád kesernyés
513 Fug | vagy pedig öngyilkos.~- Bah! Hát lehetne-e valami harmadik?
514 XII | nemhogy oszlottak volna a bajok, sõt inkább folyton terhesebb
515 XV | népektõl is egy-két országot. Bajorországban példának okáért nagyon sok
516 Fug | édes fiam, ha tudnád?…~- Bajos vón’ megmondani, de ahogy
517 Fug | megsodorintá tömött, õsz bajszát, s mintha nem is az elõbbi
518 XI | egyszerre megszabadul minden bajtól! Akármivé legyek, ha az
519 VII | mindjárt meggyûlik velem a bajuk. Hát eszelõs vagyok én vagy
520 XIV | kisompolyodott a szobából leverten, a bajusza lecsüngött, mint a szomorúfûz-ág,
521 XV | beleöltözhetett. Kipödörte lelógó bajuszát, kihúzta magát rangosan.
522 X | zúzmarás szakállak és fagyos bajuszokkal harmóniában volt arcukon
523 II | igen jól lehetne választani baktert, szõlõpásztort, falusi bírót,
524 IV | belõle, ha megvigyázza.~Balján Laczkó Péterné és leánya,
525 XIII| menjetek, de - nini, ne a ballábbal szállj fel a fürhécre, mert
526 Fug | konstatálván, hogy a gróf baloldalán halálos seb tátong. A golyó
527 VII | Laczkó-család szemefénye, bálványa, aki elõtt meg kellett hajolni
528 Fug | tölténytáskából, hanem a zubbony balzsebébõl tesz a csövekbe lõkészletet. »
529 Fug | kezében tartva. Apró szemei bambán tapadtak a semmibe, tátott
530 XIV | csak nézi, nézi tágra nyílt bámész szemekkel Mácsikot, hallgatja
531 XIII| lennem mindenre.~Ilonka bámészan nézett rájuk, mint a megijesztett
532 IV | meg nem rendült. Ránézett bámészkodva, mint az oroszlán, ha ingerlik,
533 XIV | de nem bírt szóhoz jutni bámulásában. Hát nem álmodik? Mind igaz
534 VII | abrakra fogták, hadd ejtõdjék bámulatba nemes Pest városa, hogy
535 VII | tömeget, mely mindig azt bámulja meg, ami szokatlan, ami
536 VIII| menyecskék, leányok. Volt is bámulójuk, amerre mentek útközben.
537 XIII| mindnyájunkat? Te, te? Mit bámulsz rám olyan ártatlan mafla
538 IX | elfordult és az ablakon át bámult ki a szénaboglyákra és a
539 Fug | valakinek öröm ül a szemeiben, bánat üljön egy milliméter távolságnyira
540 Fug | öröm fölé valami piciny bánatfelhõcske van odaállítva intendánsnak.
541 II | ott szalad vele valahol a Bánátusban. Azt mondom, ott van az
542 VII | hozzon vissza. Éljen!~A többi bandéristák kilőtték erre a pisztolyaikat,
543 VII | legvégeig kísérték lóháton bandériumnak. Suska maga új kékbeli ruhát
544 VI | Gyurinak, az egyik Laczkó Bandinak és Laczkó Gergelynek. Különösen
545 Fug | kerekképû, egyik szemére bandzsal, 18 éves.~A bíró kérdésére
546 XV | vitte útjok. Gondolom a bánki tó volt. Mácsik meg nem
547 IV | arról, hogy:~- Mit, te nem bánod? Hát tudod te, mi lakik
548 IX | tornácának lenne a legalja.~Bánta is Mácsik most az aggteleki
549 V | panaszkodott, hogy a leányával úgy bántak tavaly a kékkõi búcsún a
550 VI | felsikoltott és elájult. Bánták is azt most. Még a lélegzetét
551 XIV | egész család ellen, s én bántam most rosszul az izével…
552 XII | üresség ott a jászolnál olyan bántó volt, hogy megrezzentette…
553 XV | mi százan. Azt ugyan ne bántsa, bátyámuram.~- Mit? Hogy
554 XV | bátyámuram.~- Mit? Hogy ne bántsam? Hát semmit se tudsz? Hát
555 VII | kényeztetve a fiúcska, úgy bántunk vele egész nyáron, mint
556 III | nagy Mácsik mosolyogva és barackot csattantott fejére a bütykös
557 IX | magához és megsimogatta barackvirágszín arcát, szõke erõs haját,
558 Fug | volt, éjjel azonban sokszor barangolt a mezõn. A nép azt hitte,
559 III | völgyében. Úgy bizony, édes bárányom. Föl se kell venni.~Beszélhetett
560 X | Lackó Márton egy tarka bárányt, István pedig elhozta az
561 VII | A kékkõi százesztendõs barát megsúgta Mácsiknak a jeleket,
562 Fug | szelíd tekintetet vetett barátjára és egy fájdalmasat Évikére,
563 X | mert a fiú össze van vele barátkozva. Ahelyett, hogy a studiumokat
564 Fug | villám! Az én házamban, barátommal.~- Uram, az ön barátja gyanú
565 V | ceremóniával kezdõdik Pribolyon a barátság.~- Hogy hát mit is akartál
566 VII | Chalupkának, s mindjárt nagy barátságba lépett Mácsikkal. Útközben
567 XI | azok is visszanevettek. Barátságos lett a szoba.~Ilonka éppen
568 IX | ezekhez a lenézett füvekhez barátságosan közeledni. Azok is szívesen,
569 II | akárhogy hítták.~- Ne végy ki a barázdából, fiacskám. Hát Harruckernnek
570 IV | boldogtalan, hanem úgy ott lapul bárgyúan, mint a gomba a fûben.~Az
571 IX | hatvanesztendõs csöpp! Az aggteleki barlangban a pokol tornácának lenne
572 IX | méhesbe, ment a medve a barlangjába, s ki nem jött onnét estig.
573 IX | Mácsik most az aggteleki barlangot meg a pokol tornácát, mikor
574 XII | mindent, ami szétesni látszik, bármiképp forduljanak is a sorok.
575 Fug | kíváncsiság ösztönöz kérdéseimre, bármily különösek legyenek is azok.
576 XI | Laczkók között, mint a Piry Barnabás mostohaleánya, Laczkó Zsófi,
577 IX | harisnyát, mint ez idõkben: Piry Barnabásnénál az alsó vég, Filcsik Istvánnénál
578 VIII| még kevésbé a pocakos Piry Barnabást, hanem lányok és menyecskék
579 VII | megboldogult ura a derecskei bárógyerekeknek varrogatott habitusokat.
580 IX | kavicsok vígan csörögtek a baromfiak lába alatt, suttogtak a
581 XI | asztal lesz, s halála a baromfiaknak. Legkiváltképpen nem ajánlatos
582 XI | a falu közepére értek a Baros-féle granariumhoz, megvolt az
583 IX | mentem, csak azért, mert Baros-lány létemre legtöbbre néztem
584 XII | Réky-birtok, meg a kilátás a Baros-vagyonra hatalmassá fogják tenni
585 XII | áldott reggel átlátogatott Barosnéhoz megbiztatni:~- Jó álmom
586 IX | meg kenyérrel. De úgy kell Barosnénak, minek teszi ki az ilyen
587 XII | redõkbe szedett homlokkal. Barosnétól nem kérhet. Ami volt, még
588 IX | létemre legtöbbre néztem egy Barost. Ki pörkölheti rám, hogy
589 VI | kegyelmetek, az acél is puha bársonnyá válnék ujjaik közt. - Mindenre
590 Fug | ereszkedik le egy fekete bársony karszékbe, kiteríti az üres
591 VI | jussa, mintha talpig tafota bársonyban ült volna itt, magának nemzetes
592 VIII| arannyal hímzettet, meggyszín bársonymentét, tündöklõ fõkötõt. Bizony
593 VII | nevelje úrnak, erõsnek, bátornak és kötekedõnek, mert az
594 XIII| erejével, rettenthetetlen bátorságával?~- Ostobák kendtek egytől-egyig! -
595 XIII| mert sehol sincs férfi, aki bátorságot öntsön a szívekbe. Az éj
596 XIV | Gábor azt hitte, mindjárt bátrabb, nyugodtabb lesz a nők eltávozásával.
597 VI | Eljöttem érte - felelte az bátran. - Kinél van? Kegyelmed
598 Fug | tárgyról beszélhessen. Én bátyámhoz híttam õt meg, ahol jelenleg
599 II | gyeppel, a ház is kezdi beadogatni a derekát. A Suska gyerek
600 XII | kedvetlen.~Egy délután meg beállított hozzá Chalupka könnyes szemekkel.~-
601 Fug | A fölbukkanó nap által bearanyozott síkságon, a kövér életet
602 Fug | fejét: hosszú, göndör fürtei beárnyékolták. Az ügyvéd Kléner úrhoz
603 XV | szélén. Nem mozdult, mintha beásták volna, csak a lábait fogta
604 XIII| járatos a hadi dolgokban, s beavatott mindennemű eseményekbe,
605 II | Most már nektek azt kell bebizonyítani, hogy a kincstár csak a
606 Fug | szoktam. Nos, de föltéve, hogy bebizonyítható lenne is, mit nyomna az
607 I | azonban, hogy ha tulajdonjoga bebizonyul, az árendafizetéstõl abszolváltassék.~
608 XI | amely negyven lánc földet beboronálna.~- Ez már igaz - nevetett
609 I | Hanem a rézpénznek nagy becse volt azért mégis. Akadt
610 IV | hamar sötétedik be. Pedig becses perszóna lenne, ha itt lenne.~
611 IV | hegyirõl-végire a messzeható tervet, becsõdíti a famíliákat mához egy hétre
612 XIII| Pribolyon…~Mikor Mácsikné becsörtetett a Laczkó Gáborék házába,
613 XI | mert ugyan sürgetni, de a becsület elõbb-utóbb belenógatja.~
614 VII | a nagy tisztességbõl és becsületbõl semmit sem akarnának visszatenni,
615 XII | annak az embernek lelke, becsülete? Kitagadom a bitangot. Nekem
616 Fug | talpát, ha még van benne becsületérzés, lehetetlen, hogy meg ne
617 Fug | jegyzõ megérkeztek. Az öreg, becsületesképû tiszttartó, Pintér Mihály,
618 III | a gyerek, ha nem bírják becsületesnek nevelni? Higgye meg sógor,
619 XV | Ferenc is elesett?~- Becsülettel. Bekapartuk szegényt a liptói
620 VI | Ezt most már megcsináltuk. Becsüllek.~Mindenki át volt hatva
621 Fug | függ… az embert elítélik, becsukják, kivégzik, egyszóval eltávolítják
622 II | veszett fejszének a nyele, beelégszik õ azzal is. Hogy hát mi
623 IV | lett finom sárga agyaggal beeresztve.~- Ha csak azért vettél
624 Fug | vizsgálatot korántsem találom még befejezettnek. Nagyon egyoldalú… hiányos…~-
625 Fug | gyilkos« lelkiismeretlenül befejezni, ilyen ügyet, melyben annyira
626 Fug | szólt Kléner úr. - Ön befejezte vallomását. Amit ezentúl
627 Fug | nagyobb, mintsem valaha beférhetett volna a csõbe, sokkal nagyobb.~
628 V | csinálok, amelybe minden ember befizetne egy forintot. Egy forint
629 Fug | meg.« Hallgass! ordíték s befogtam füleimet, de a csodálatos
630 VII | tengerihaj pántlikával volt befonva, s melyek úgy ragadták a
631 XI | azért a kapukon nem lehetett befordulni, ha nem valának Laczkó-porták.~
632 XIII| harapódzott odább-odább, mígnem befutotta az egész falut. Nehányan
633 Fug | netán ráragadott port és behajtja rajta a margót.~- Kezdhetjük.~-
634 Fug | sok mezei munka,… a széna behordatlan… ~- Eh, - mondá Kléner úr -
635 Fug | Szirupka, puska-aggyal behorpasztott talajt mutatva.~- A számból
636 Fug | óvatosan, dobogó szívvel, behunyt szemeit hasonló óvatossággal
637 VIII| meg egy rozmaring virág, beillett volna még fûzfának is.~Mikor
638 VII | gondjait megossza, a pénzeket beinkasszálja, azokról számadásokat készítsen,
639 XIV | hájjal, az ócska bõr mohón beitta, mintha sietne, nehogy az
640 IV | magára az informálást, hogy bejárja egy hét alatt az összes
641 Fug | hátulsó, üresen hagyott lapon bejegyezve házasélete gyümölcseit ilyen
642 Fug | komornyikja, ki az érkezõ vendéget bejelenti. Eleinte unatkozva gubbaszkodék
643 XIII| Akinek valami baja van, bejöhet - kiáltá harsányan a tömegre,
644 XIV | lássa meg az az ember, ha bejön.~Fogait összeszorította,
645 III | Mácsikra, hogy ide nem lehet bejönni, a nagyasszonynak minden
646 II | feltett kalappal járt, ha bejött a székvárosba, a megyeház
647 IX | Keserûségében még észre sem vette. Bekaparták biz azt, - ott fog elporladni
648 XV | elesett?~- Becsülettel. Bekapartuk szegényt a liptói hóba.~-
649 XI | szívességet, végre is szent lett a béke.~S ebbõl az olajágból vetett
650 Fug | emlékeknek. Ni, éppen ilyenforma bekecse volt Kamuti Palinak a lakodalmán…
651 X | csurapéikban és különbözõ színû bekecseikben, s amint egyenként beköszöntöttek
652 XIV | fogják megsiratni, kivált a bekecset, mert az volt õnekik a megyei
653 IV | ember mindjárt rájok ösmer a bekecsük színérõl, a kalapjuk gyüremlésérõl
654 XIII| nyugalmas, csendje megvan, de békéje nincs, ha lekapcsolja is
655 VI | meg vele?~- Ej, hagyjon békén! - szólt Mácsik durván kezével
656 XV | fiam, és elfoglaljuk azt a Békést. A törvény úgyis lassú lett
657 XIII| Dúcz uram mindenekfelett békeszerető ember (elég hálátlanság
658 VIII| csinálják a történelmet, a békét és háborúságot.~Ne lett
659 X | Laczkó Mihály. Néhányan a békétlenek közül odaszóltak rá. »Úgy
660 IX | megjegyzésekkel.~- Nyugodjék békével Békés - elméskedék Dúcz
661 X | bekecseikben, s amint egyenként beköszöntöttek Mácsikhoz, a zúzmarás szakállak
662 Fug | szippantsunk!~Kléner úr bekövetkezett prüsszentéseire föleszmélt
663 XI | ment, s felágaskodott, hogy beláthasson.~Szegényes szoba volt, egyszerû
664 III | utánuk nézegetve, míg csak beláthatták, mert az bizonyos rangot
665 XIII| vétkeztem, beösmerem, mindent belátok, mindent jóvá akarok tenni…
666 XIV | õvele… a nénivel. Beösmerem, belátom. De a feleségemet sértegette,
667 IV | forog, hát hisz akkor úgyis belefordul minden levegõbe«, s ez aztán
668 II | stádiumán volt. Két fiskális belehalt (hogy rakják most azok alá
669 VII | tigris lenne, aki mindjárt beleharap az emberekbe, pedig csak
670 XII | az ördög ütött egyszerre beléjük, még bizony az ép edényeket
671 Fug | hogy a fák, tüskebokrok belekapaszkodnak ruhámba és azt beszélik: »
672 Fug | levegõben, aztán vakmerõen belekapaszkodott a gyászzászlóba, kicsavarta
673 XV | gyõzelmekrõl ábrándozott, s azokba beleképzelte önmagát is.~Azt mondta egyszer
674 X | gyönyörûség hallgatni, ha egyszer belekezd, csakhogy megeredvén nyelve,
675 IX | bátor ember a puskacsõbe is belekiált.~- Miképp gondolhatnám,
676 VI | mindnyájan, ha mikor már beleköltöttünk ezreket, elvinné hamarosan
677 II | vagy Rozsnyón, ha ki nem bélelik az ördögök hiábavaló kártékony
678 XI | Mácsikéknál! Most már én béleljem ki a gyomrát? Még vasárnapja
679 XV | kivette a pisztolyát s belelõtt.~- Nesze, kutya, tudd meg,
680 IV | fõkötõd, itt van… edd meg…~Belemarkolt dühösen a fekete csipkés
681 XI | de a becsület elõbb-utóbb belenógatja.~S így egyszerre megszabadul
682 XIII| ahogy volt, úgy volt. Én már belenyugodtam. A vén Chalupkának nem makacs
683 VII | mondá Mácsik. - Mindnyájan belenyugosznak?~- Mindnyájan.~- Akkor menjünk
684 XV | lett az utolsó öltésig, beleöltözhetett. Kipödörte lelógó bajuszát,
685 Fug | meggörnyedve volt szabad belépni másnak. Még a halálban is
686 Fug | rá rémesen…~Kléner úr a belépõ vádlott felé fordult.~-
687 Fug | csövet volt ideje Pintér belépte miatt megtölteni: ez azért
688 XI | Barosné és Mácsik mindinkább belerángatván magukat a dologba, apróra
689 III | zúgtak a harangok, majd belesiketült az ember.~A koporsó után
690 Fug | szerelemféltés kínzó ördöge beleszabadult szívembe s kegyetlenül marcangolta.
691 VI | aztán olyan vágás volt, hogy beleszédült a szegény Dénesné, mert
692 IX | csak kisül, hogy Mácsik beleszeretett a gyámleányába. Pedig tagadta
693 XIV | mindig mondom.~Gábor arcába beleszökik az eleven piros vér, amint
694 VII | maga a kis Gábor igen hamar beleszokott az új helyzetbe. Eleinte
695 III | hogy a bodonyi Barosné is beleszólhat… de csak a leányzó neveltetésébe…
696 IX | mást ültet el helyette.~Beleszólt õ maga abba is, ki megy
697 I | amennyi éppen szükséges - hogy belezavarodjanak. Mert bele volt ebbe zavarodva
698 V | akar az úr, akkor kerüljön beljebb kegyelmed.~Így jutott be
699 II | Pribolyon, mert kifehérlettek belőle már fiatalkorában a sárkányfogak.
700 X | szemrehányás kérezkedett ki belõlök, kivévén tán a leghívebbeket,
701 II | meg kell tölteni: az egyik belõlük a prókátor zsebe.~A prókátorokról
702 Fug | szõke fõbe nagy ravaszsággal belopódzott gondolat, mely még ott is
703 IX | nagy erejû Mácsik lelkének belseje kilenc lakattal van elcsukva
704 XI | velök ment erővel, mint belső tanácsadó, vagy amint ő
705 Fug | verseken kívül, mik viharos, belül hatalmasan égõ szenvedélyt
706 Fug | s magára csukta az ajtót belülrõl. Egy irtózatosat ütöttem
707 III | gyûlésekre, sem pedig a bélyei Laczkó Istvánt, mert az
708 II | Hogy fürösszenek meg a Belzebub katlanjában! Zatraceni! -
709 X | és nyögéseit. De bizony bemegy, felkölti szegényt, ha borzadályos
710 Fug | esetlen és zavart volt, bemenet fejét ütötte bele a külsõ
711 XI | vízi-fiakkeros! Te ugyan bemeszelted a világot! Elmentél ugye?
712 Fug | minden a legjobban megy! Ön bemutat engem mint a gróf barátját,
713 IX | rendben leszünk, a gyámleánya bemutatja, hogy tud fõzni.~- Mit?
714 Fug | szarka… hogy megmondta…~- Bemutatom neked tekintetes Kléner
715 I | sópénztártól, pedig csak 1755-ben halt meg. Hanem úgy lehetett,
716 VII | pénzt is mindig elhozza, re bene gesta, hazaindulának.~Mácsik,
717 XI | mi akadna?~- Hát a Laczkó Benedek Erzsikéje. Mondhatom szép
718 XI | Beszálltak hát Laczkó Benedekhez délebédre, de ott meg az
719 IV | a férjek) a konyhába is benéznek, mert tudvalevõ dolog, hogy
720 VI | tündérek hónalja; selyem gyep benövi, s környékén birkák kolompja
721 Fug | hallat. Az okos állat lapos, benőtt ábrázatából homályos, karikázó
722 V | nagy bajusz, a homlokba benõtt haj, rangos kézmozdulatok,
723 VII | mely a levegõben süvít, egy bensõ sejtés, mely a virágok illatában,
724 X | s Chalupka halkan ismét benyitott, a diófaasztalra borulva
725 Fug | amaz figyelemmel gyûjté a benyomásokat, ennek sötét tájéka elõtt
726 VIII| nem tett rá kellemetlen benyomást a merész föllépés. Csak
727 V | tisztítani kellett. A másik napon beoltja a birkákat, fölstimmeli
728 Fug | megtisztítani kellett. A másik nap beoltotta a birkákat, fölstimmelte
729 Fug | törvényszék dolga.~Cserepes éppen berakni kezdte a puskákat, a golyót
730 XI | Ostobaság! Be lehet vele fûteni.~Berakta hát nagy szomorúan a tarisznyába,
731 VII | volna~(Amilyet nem látott se Bereg se Tolna),~Mert ül a szekéren
732 XIII| Engedd meg kérlek, hogy mégis bereteszelhessem a külsõ ajtót.~Gábor fölemelte
733 XIII| Laczkóné kiment a pitvarba, s bereteszelte a külsõ ajtót.~Gábor utánaszökött,
734 XIII| oda vele szembe egy ekhós bérkocsi csengettyűs lovakkal: a
735 VII | feleségem apjának volt ott egy bérlete; az öreg halála után aztán
736 Fug | csöppent volna le, hirtelen berobog az udvarra.~A szõke fõ ijedten
737 XIII| ellenben hadd aludjék még), besüt a napocska már… Itt a víz,
738 VII | nyomban az ajtó, hûs áramlat besuhan, egy sötét alak belép, s
739 XI | akkor a vőlegénynek baj. ~Beszálltak hát Laczkó Benedekhez délebédre,
740 XI | legnagyobb gonddal nyomta, a beszámolás Birike vagyonáról, melyet
741 XI | Hanem meg kell adni, szép beszédben köszöntötte fel Mácsikot.
742 XI | Majd ha Ilonka elhagyja a beszédet. De a csevegõ szájacska
743 XII | nevenapján! Jó volt neki, ugye, beszedni a sok elõleget? Imposztor.~
744 VII | türelmetlenül.~Suska kevés beszédû ember volt, amit mondott,
745 X | aranygyûrût.~- Vidd a kastélyba. Beszéld el, ami történt, s hogy
746 X | csendben. - Nem volt most vidám beszélgetés, mint egyébkor. Az ember
747 XIII| áldjon meg, fiacskám.~Ezt a beszélgetést hallgatta ki Dúcz János
748 XIV | megy?~- A tisztelendõ úrral beszélgettek. Azt mondta, minden ember
749 V | játszalak ki… hiszen csak beszélgetünk… ámbátor…~- Bizony pedig
750 Fug | velem egy gyöngéd tárgyról beszélhessen. Én bátyámhoz híttam õt
751 IX | s többé nem figyelt oda. Beszélhet már a szép asszony a falaknak.
752 VI | volna, hogy az lehetetlen.«~Beszélhettek azonban megyetartó uraimék
753 XII | Chalupka modorában, mintha nem beszélne igazat, vagy hogy rossz
754 Fug | ravatal körül s suttogva beszélnek egymással… A halott zsebében
755 Fug | szilárd hangon mondá:~- Nekem beszélnem kell az ön leányával. ~-
756 V | fél országot, s annyi a beszélnivalója, hogy tömérdek… itt az történt,
757 IV | bizalmas csoportokba oszolva beszélték meg a fölséges plánumot,
758 V | könyvben…~- Az én földeimrõl beszéltél.~- Mindjárt oda kerülök,
759 II | már odabent a konyhában?~- Beszéltem már a nemzetes asszonnyal.~-
760 XIV | látszott ezen.~- Hogy mirõl is beszéltünk? Jaj igaz… róla. Hát hogy
761 Fug | megzavarta. Csitt! Hova beszélünk! Hiszen ezt még senki sem
762 VI | Úgy látszik össze voltak beszélve.~A disputa meglehetõs ingerülten
763 Fug | hó 6-án látván, illetve beszélvén felperessel, akarom mondani
764 VIII| Rékyné.) A pribolyi ember beszerezte magának az egész télre való
765 IX | gyermek, a levegõ, melyet beszítt, illatos friss volt, hûs
766 VIII| küldözgetvén Esztergomba, hogy betegen feküszik, de már útban van,
767 Fug | elmenni, itthon maradok, beteggé teszem magam.« Az urasági
768 X | az apákhoz, hogy milyen betegségben pusztultak el.~Az én hõseim
769 Fug | számítsa ön be, kérem, szokott betegségem megújuló lázrohamainak s
770 XV | minden vágya, mely valóságos betegséggé fajult. Ahol megszálltak
771 VII | bölcselkedék a vízi fiakkeros. - Betelepítették azok azóta talán az egész
772 IX | vékony fátyollal volt csak beterítve könnyedén.~Hát egy nap az
773 XI | volt az első hely, ahova betértek: ott lakott a megboldogult
774 VIII| szépen kiásták a földbõl, betették egy diófából készült politúros
775 XII | Laczkó Gábor.~S kiáltása betöltötte az egész utcát, elhallatszott
776 Fug | ordító hangjával mindent betöltve:~»A gróf meg van ölve… meg
777 XI | ki, hogy a színfalak közé betörjön.~A künn ácsorgó színészeknek
778 XIII| a másik szobából annak a betört haragos asszonynak a rikácsoló
779 XI | a Csomaközyék szállására betoppant, s ott megzörgette a kilincset,
780 V | színültig tudomány annak minden betûje. Ezt a könyvet, elhiheti,
781 XIV | lúdtalpú, te? Mordizom adta betyárja, mindjárt kikaparom a szemedet.~-
782 VII | armálistát. A vén Harruckern beült az elnöki székbe, a kammerdinerje
783 X | nyugtalanság, hogy ezek a beugrasztott Laczkók mármost mit csinálnak
784 VI | vakmerõ tettes a palánkon, s beugrik fürgén… ejnye, hogy talpra
785 VIII| deputációba nem lehetett beválasztani se a körteképû Laczkó Pált,
786 VII | mihelyt a tarokkpartijukat bevégzik, mindjárt indulnak, szíveskedjék
787 VIII| piros szattyáncsizma a bevégzõdése.~Mikor megvolt minden, föltették
788 XIV | mintha sötét anyagokkal bevonná azokat is ez a borzasztó
789 Fug | a drága, gyászszõnyeggel bevont fényes ravatalon. Viaszgyertyák
790 VIII| testamentumot, s engedte magát bezáratni egy félesztendõre a mostoha
791 VII | Úgyse soká tarthat már, mert Bezerédi István uram éppen most öntötte
792 Fug | bizony már nem emlékszik, a Bezerédy-kastély volt-e, vagy a Szirmayaké, -
793 Fug | kapcsos, német szövegû bibliát, ott találná a két hátulsó,
794 XIII| ott feldörzsölõdik az arca bíbornak, s mikor mosolyogva emeli
795 IX | kitündöklöttek csukódó-nyitódó bíborszín rámájuk alul.~- No, nézze
796 VI | bocsátanak. Jaj, csak a bicskám itt lenne! Ugyan ne bolondozzanak
797 VI | kurta az igazsága, hanem a bika, az a helyes ebben az esetben…
798 II | Nagy szürke szeme, mint a bikáé, valami csodálatos zöldes
799 VI | fõszolgabíró, tekintetes Biky László uram azt mondta,
800 X | terveket hozna a régiekhez. De Birikével mire megy? Hát otthon fog
801 XI | Laczkó Gábor venné el.~- Birinek csinos a hozománya. Aztán
802 III | A nemzetes úr elindult Birivel, azaz, hogy a kis Birit
803 III | embereknek a gyerek, ha nem bírják becsületesnek nevelni? Higgye
804 Fug | gyilkosság, fényes nappal, birka-bárgyúsággal végrehajtva. A vallomás
805 VI | gyep benövi, s környékén birkák kolompja egész nap lezúgja
806 Fug | daccal nézett a vizsgálóbíró birkakifejezésû szemeibe.~- No, no, no,
807 II | Erős volt nemcsak a testi birkózásban, hanem az elöljáróság és
808 IV | öregebb gyerekek elõnnyel bírnak, mert nekünk hamar kell
809 Fug | felelne ön arra?«… »Nem bírnám elfeledni«, - mondám - »
810 II | Hanem azokkal nem lehet bírni. No, meg az van a dologban,
811 Fug | elõrelátását; melyet különösen bírói mûködésében szeretett fitogtatni.~
812 XIV | haragú vagyok, hogy nem bírok aztán magammal.~Mácsik sóhajtott,
813 IV | asszony vékony tüdõnek vala birtokában, s az volt róla a vélemény,
814 IV | arányban, amint a békési birtokból örökösödünk.~Bármilyen tartózkodva
815 XIV | vajon nem kezdenek-e majd birtokháborítási pert a tyúkok érte?) a szerszámot,
816 I | Laczkó Endre bebizonyította a birtokjogát, mert tény az, hogy az utolsó
817 XV | míg kikrétázta rajta az új birtokos idomait, míg szétfejtette,
818 I | árendakontraktusa, hogy miután a birtokra nézve úgyis öröktulajdoni
819 XII | becsülete? Kitagadom a bitangot. Nekem ugyan többé nem fajbeli
820 IV | felugráltak az asztaltól, s bizalmas csoportokba oszolva beszélték
821 IV | lócákat az asztalokhoz.~A bizalmasabbak (átkozott ebcsontok ám ezek
822 II | rettenetes Mácsik elfogadta a bizalmaskodó modort; mert ez az egy ember
823 Fug | szarka kutyába sem vette a bizalmatlansági szavazatot, egyre kelepelt:~-
824 IV | dörzsölve.~- Úgy látszik bízik a dologban!~S ha lettek
825 III | vagyok nagyasszonyom), magára bízom szegény árvácskámat, meg
826 VII | kell folyni emiatt minden bizonnyal. Ezt a derék Chalupka újságolta,
827 IV | Tökéletesen úgy van -, bizonygatá Laczkó Péter, akinek három
828 Fug | föltevés!~- Egészen helyes, - bizonyítá az orvos. Elõbb gyökeresen
829 Fug | vádoltatik, s mint ilyen, ha elég bizonyítékot sikerül szerezni, meg is
830 II | Commissio elõtt tulajdonjogát bizonyítgatta. Hiszen ha azok megvolnának!
831 I | elé s két hamis tanúval bizonyíthatták, hogy hány ezer holdat szántottak
832 Fug | közelebb; azok csak azt bizonyították, hogy Daróczy István egyike
833 XIV | lelki szorongást. A kínos bizonytalanság elbágyasztotta, s szinte
834 VII | felvitte az isten. A végrehajtó bizottság õt nevezte ki a fiú instruktorának,
835 XI | útbiztos látott ilyet.)~Bizsegett a vére, s izzadság kezdte
836 IV | kineveljen, a leányt másra bízták. Mindjárt megfúlok dühömben,
837 XI | körültekintvén hívei fölött, olyan biztatással bocsátotta el:~- Csak egy
838 Fug | mint mikor otthon azzal biztatja a kis Árpádkát és Töhötömöt,
839 IX | közeledni. Azok is szívesen, biztatón mosolyogtak rá.~Lehajolt
840 IV | tündökölni fog a Laczkó-címer - bíztatta õket Mácsik kigyúlt arccal. -
841 I | prókátorait, s azok valamennyien biztatták, úgyhogy csak ki kellett
842 II | mely zsarnoki hatalmat biztosított neki otthon a pribolyi bocskoros
843 Fug | látszó hangon, - hanem azért bízvást pipára gyújthat azzal a
844 XIV | tekintetes öcsémuram, hogy bocsánatot instáljak. Hosszú haj, rövid
845 XI | király van itt a népével.~- Bocsásd be kedvelt sógorunkat! -
846 VI | mindjárt harapok, ha nem bocsátanak. Jaj, csak a bicskám itt
847 V | Boldizsár.~- Tízezer jegyet bocsátanék ki, minden egyet egy máriás
848 Fug | kiszimatolni. Egész jogosan bocsátkozhatunk hát Éva kisasszony (mert
849 XI | fölött, olyan biztatással bocsátotta el:~- Csak egy kicsit születtél
850 VII | feje lehet. Mert ezek a bocskorosok nem tréfálnak ám. Ezeknek
851 IV | Demeter könyököl, az ispán Bodonyból, az a sáfrányszínû leányzó
852 XI | álló bandérium ment eleibe Bodonyig, mikor jött, a menyegzõi
853 Fug | otthonosan érzõ szú és a lapos bödék nagy sokasága. A szarka
854 X | pozdorját a famíliából - bökte oda nekik a Mácsik-párti
855 VII | németek, mint az egerek - bölcselkedék a vízi fiakkeros. - Betelepítették
856 VI | Mácsik túldörögte a zajt. A bölcsesség korbácsával megcsapta azt
857 V | azon töri a fejét, milyen bölcsességet fundáljon ki. Ezeknek vinnénk
858 IV | nem sokat adott a doktori bölcsességre: »Ostobaság! - mondá. -
859 XIII| Pesten, láttam a kis rácsos bölcsõt a szoba közepén… és láttam
860 XI | az utcán, fel-alá járva bömbölõ indulatokkal a lelkében,
861 XV | édesapádat, fiacskám! - bömbölte Mácsik, s hátralovagolt
862 Fug | udvaron, illetõleg rögtönzött börtönében, a kastélybeli jeges veremben.~-
863 Fug | kombinációkkal egy ízeshúsú bogár felé nyúlt, egy apró pille
864 Fug | mászkáltak a mindenféle bogarak, a magát otthonosan érzõ
865 XV | csont… Hogy kioldozta a bogját? Ej, öreg, öreg, ilyen csínyekre
866 XIII| És az ölébe vette menye boglyas fejecskéjét.~- Oh, oh, hallom
867 III | vásott Laczkó-gyerekre, ki bõgve futott egész a korcsmáig,
868 VII | csizmájáról pedig akkora bojtok lógtak le, hogy a templombeli
869 IX | Gondolták, megsegíti a pemete, bojtorján, de az sem használt neki.
870 XI | megdicsért, Laczkó Zsófiának bókokat mondott (jó, hogy kezet
871 Fug | szõke fõ ijedten tûnik el a bokrok közt, de csak egy pillanatra,
872 VII | kicserélte, sok pénzt adván Boldizsárnak (most tudódik már ki, mibõl
873 VI | Megfojtanák egy kanál vízben.~Boldizsárnének, ki szomorúan ült egy elfûrészelt
874 VII | asszony is rohant vigasztalni Boldizsárnét, hogy így, hogy úgy örülnie
875 XI | Egyszer ki akartuk játszani Boldizsárral. Még akkor milyen szemérmetes
876 VI | ünnepiesen felöltözve, mind boldogak… mind reménykednek. Mi el
877 I | kellett választani, melyiket boldogítsák a békési üggyel, hiszen
878 VII | nagyobbodjék hírben, erõben, boldogságban, s általa e família is,
879 III | jeles kántort kívánnak, a boldogult Hanulay is az volt, sõt
880 III | halottas ház felé. Bizonyosan a boldogultért jött, ne menjen gyalog a
881 XI | Megszokta már azt Mácsik a boldogultnál. És nincs is olyan nyelv
882 IV | megszólított, édes elámulással bólingattak a fejeikkel:~- Úgy van!
883 VII | egész Priboly. Nincs annál bolondabb dolog, mint mikor a fantaszták
884 VII | meresztett a tengeri cápa.~- Bolondítsák kegyelmetek a saját édesapjukat,
885 XV | van, hadd vigye hát a ló bolondjába.~Hideg borzongás futotta
886 X | van. Nincs is már egyebe a bolondnak. Mindenét elajándékozta.~-
887 V | szépséget.~- No, no, te kis bolondom; ne pityeregj hát - mondá
888 XII | nagyot ne nevessen a vén bolondon, akinek a szemein át foly
889 XII | Chalupkára is rájött a bolondórája, nyugtalan, ideges egy idõ
890 VII | ezután kezdtek még igazán bolondozni. Egy pillanat alatt megváltozott
891 II | beszélni szokott.~- No, ne bolondozz azokkal a méhekkel. Még
892 VI | bicskám itt lenne! Ugyan ne bolondozzanak kegyelmetek!~
893 XII | hogy énbennem talált kész bolondra egyszer…~- Hát akkor ki
894 V | teringette, én megcsinálnám azt a bolondságot, hogy kijátszatnám magam.~-
895 XIV | valamit. Mind bele voltak bolondulva. Nem tudom miért? No, ugyan
896 VII | a finom hófehér gyócs a boltokból, négy Laczkó-asszony volt
897 XIII| Mert sok szép plánumot bolygattál meg. Hej, ha tudnád, ha
898 II | gerendával a színtelen oldalát. Bomlik, foszlik minden, de nem
899 XI | homlokára ütött Chalupka.~- Bomlott munkát járunk, nemzetes
900 X | Hazudsz, gazember!~- No, ne bomolj hát. Ne fojts meg! Képzelõdtem,
901 Fug | funkció vár: fel fogják boncolni.~A vizsgálóbíró, a törvényszéki
902 III | ami dicséretes akadt, az bontakozott ki legelõbb… A gáncsolandókat
903 XIII| édes álom takaróját ki nem bontja.~A kutyák átkozottul ugatnak,
904 Fug | titokszerûség. Hüm! Félek, bonyodalmas lesz. A lapok is foglalkozni
905 XIV | kikenték-fenték hájjal, az ócska bõr mohón beitta, mintha sietne,
906 X | becsületemre mondom, csicsogott a borbeli nedvektõl. Pedig nem is
907 VI | dolog, amint elõre hitte. A bõrig ment ez a kérdés. Filcsik
908 XIV | hogy azt bizony hályog borítja, s fájdalmas hangon szisszent
909 VI | kapott kis Laczkó most a borítókosarat vette észre.~- Fordítsa
910 VI | között, egyszerre csak egy bõrlabda röpül be kívülrõl, s úgy
911 XI | egész éjjel, beszélgetve a borokkal, amelyek felelgettek, néven
912 V | pecsenyékkel, kalácsokkal és boroskancsókkal rakott asztalnál.~De csak
913 III | a gyalázatos utak miatt! Borosnét is hat ökör vontatta, úgy
914 IX | Mácsik - mondogatta -, mintha borostyánágat oltanának a tölgybe.«~Mácsik
915 XII | szegény Sármány feldörzsölt bõrrel, patkótlan lábbal… s felriadt
916 VI | pesztonka volt gyerekek mellett Borsod megyei úriházaknál. Ott
917 II | pedig ugyancsak kemény bõrük van, édes fiam, hiszen tudhatod),
918 II | nincs, le nem nyúzhatja a bõrüket (pedig ugyancsak kemény
919 X | benyitott, a diófaasztalra borulva találta, arca pedig kezeibe
920 Fug | tisztában. ~A bûnös arca borzadást tükrözött vissza, hangja
921 Fug | üvegszín szemeivel; még most is borzadok tõlük.~- Úgy, úgy, ön tehát
922 XIII| kakasok.~S mindez olyan borzalomgerjesztő, idegbántó!… Hát még a tudat,
923 I | pedig a felföldön akadt bõséggel az elszegényedett bocskoros
924 VII | ezer tengeri kígyó« volt a bosszankodás, s ez így ment gradatim
925 XIV | húzódnak meglátni rettenetes bosszúállását.~Kopp, kopp!… Még kopog
926 XIII| Irtóztató lesz a Mácsik bosszúja! Emberhalál lesz itt ma,
927 Fug | Kléner úr, kinek kedve telt bosszúját tölthetni valakin, - Stiria
928 Fug | jegyzõ úr Szirupka méltó bosszúságára éppen »quart-bélát« mondott »
929 Fug | csupán egyszer kiáltott fel bosszúsan: »Rossz ómen, átkozottul
930 Fug | hogy végsõig felcsigázott bosszúszomjam elpárologjon, s ez csak
931 XIV | halántékaihoz kap, azután megindul bosszút állni, lábai alatt megdobban
932 XIII| kegyetlenséggel szorította a boszorkány torkát. Az hörgött, mint
933 X | nem nyergelnek titokban a boszorkányok és rajtad nyargalnak a Gellértre.
934 XIV | meghajigálni a gúnyolódó boszorkányokat, miközben felsóhajtott:~-
935 XI | úgyhogy egészen meg voltak boszorkányozva, hanem a gonosz Chalupka
936 VII | kántortanító, aki mindig botot emelt rá, nyájas cirógatásokkal
937 XIII| megijesztett galamb. Bár látta a botrányos jelenetet, megérteni nem
938 VII | panaszkodik talán, mert mindég brekeg. Nincs ugyan púpja a földnek,
939 XI | népek, hogy a fõispán, gróf Brunszvik, hajtatott be ötlovas hintaján
940 IX | érdeklõdésben egészen szétoszlott a búbánata.~Egyszer lefújta fejérõl
941 VII | fikom fikom« jelképezte a búbánatot, az »ezer tengeri kígyó«
942 VI | hozta!~Aztán nem lehet azt buboréknak venni, amit õ kifundál.
943 V | úgy bántak tavaly a kékkõi búcsún a gróf Csorvády gazdatisztjei,
944 VII | elõszedegették, aki mihez ért, s búcsút integettek a leghatalmasabb
945 III | otthon. Legtöbb elismerés a búcsúztatót illette. De iszen Tusnay
946 VIII| más mód, mint egyenesen Budára menni deputációba a fenséges
947 VIII| Maga a palatinus jön el Budáról? No, emberek, még ez se
948 XIV | tövisekkel: Hogy a Jézuska büntessen meg!… Virítsatok ki a pokolban!…
949 Fug | kérésem. Ha lehet, legyen büntetésem halál, s legyen meg minél
950 Fug | sikerül szerezni, meg is lesz büntetve. Távozzék!~Daróczy pedig
951 Fug | mondat lediktálása után büszkén hordozta végig a szobán
952 I | Mácsik szíve dagadozott a büszkeségtõl, s azon a napon formálódott
953 III | barackot csattantott fejére a bütykös ujjaival. - Melyik Laczkónak
954 VII | is meginvitálták egy kis búfelejtõre, ki ide, ki oda. Nagy mérgelõdéssel
955 IX | és megszagolta.~Kukrrú! Búgtak közbe a szomszéd kert méhesében
956 Fug | egy holttest. Köröskörül a buja lóherén vércseppek közé
957 XV | füzesekbõl, elrejtett csapatok bújtak elõ sûrû sorban.~- Körül
958 IX | maradni. A magány pedig nagy bujtogató a fiataloknál, csak az öregeknek
959 Fug | gyönyörû, ábrándos szõke fõ bukkant elõ a folyosón sorba rakott
960 XV | erdőcskéből kiértek, akkor bukkantak rá a hadtestre.~Mácsik félrehúzódott
961 VII | gazdálkodtam rajta. Bele is buktam tisztességesen. Hogy a féreg
962 Fug | ájultan rogyott össze. A nagy bûn terhét megbírta, de a nagy
963 Fug | kihez még árnyéka sem fér a bûnnek. Oskoláit a keszthelyi gazdászati
964 Fug | minél gyorsabban. Szánom bûnömet és megérdemlem a halált.~-
965 Fug | ifjú megrezzent s valódi bûnösként lesüté fejét: hosszú, göndör
966 Fug | féltékenység merész kezû bûnszerzõ, ki rakásra költi a fájóbbnál
967 Fug | miként vitte ön véghez a bûntényt? - volt a hivatalos kérdés.~-
968 Fug | leányom összefüggésben a bûnüggyel!? Tekintetes uram, én törõdött,
969 Fug | melyek szorosan vonatkoznak a bûnügyre. Igen, a király nevében…~
970 V | ami pedig a külső földi burkolatját illeti - no, hiszen éppen
971 VII | de olyan az is, hogy a burkus princ felvehetné piros pünkösd
972 XIV | Csakhogy megjöttél, kis burkusom! Csakhogy itt vagy, aranyos
973 XV | nagyon sok sarjú terem, Burkusországban pompás árpa. No, én ugyan
974 Fug | szembeszökõ szépsége vagy a burnótszelence távolléte tette-e olyan
975 Fug | ugyanis otthon felejtette burnótszelencéjét, s a legközelebbi tanyától
976 XII | Éjszakákon át hallotta bús nyerítését, vagy látta,
977 XII | Azóta fogta el Mácsikot a búskomorság. Szomorú lett az egész ház,
978 XII | Hát akkor ki az ördögrõl búslakodik itt? Ki házasodott meg hát,
979 VI | vigasztalta a megpuhult férjet: ne búsuljon, még tán jobb is, hogy itt
980 VII | Ha örült, ha figyelt, ha búsult, ha haragudott, azt mind
981 XII | visszájárul fordul.~Ez a buta Chalupka is ott volt Gábornál,
982 XI | legközepén állt egy drága bútor: egy kis rácsos bölcsõ.~
983 IX | hozták a cifra bársonyos bútorokat; elköltözött, de nem kellett
984 XI | lehetett, azért volt olyan bûvereje odakünn!~Hát Gábor? Leguggolt
985 XI | sem volt meg többé az a bûvölõ valami, ami után a férfiak
986 V | ártatlan fehér kéz valami bûvös mondattal fel tudná emelni
987 IX | hanem csak azért nem, mert a búzából is, mikor vékába öntik,
988 Fug | irányt változtat a hullámzó búzaföldek felé. A pórsuhanc abban
989 IV | terem konkoly a pribolyi búzákban.~Túl a Tusnay András környékén
990 Fug | fotográfiáját.)~- Cserepes úr, ön buzgó tisztviselõ, - szólt Kléner
991 VII | hogy félnek tõlük, s még buzgóbban láttak hozzá a leendõ patrónus
992 IX | indoklással, hogy kellemetlen bûzük van, kár a föld erejéért,
993 VII | szemeket meresztett a tengeri cápa.~- Bolondítsák kegyelmetek
994 V | csizmadia külseje volt, a nemes céh összes jellemzõ tulajdonságaival;
995 V | a tervet tervre, minden cél nélkül.~De most az egyszer
996 Fug | egy szempillantás alatt célba vettem õt fegyveremmel.
997 Fug | felé, magam sem tudom: mi célból. Egy ilyei fuvaros jött
998 Fug | adatok azonban nem vitték a célhoz közelebb; azok csak azt
999 Fug | tudni. Ha volt valami sötét célja… nem akarta méltóságos holttestét
1000 Fug | folyamodott a kimerülés meggátlása céljának tekintetébõl, - hogy az
|