17-babsz | bach--celja | celna-egerb | egere-emeln | emelt-felta | felte-germa | gerun-hence | herba-jarta | jartu-keves | kezcs-kozve | kofar-lepes | lepet-megle | meglo-nagyo | nagyr-ossze | osszh-ragjo | ragju-sutke | sutni-szolg | szoli-tor | torde-vasab | vasag-zuzva
Rész
1001 XII | tetõpontját, mikor már a célnál van - egyszerre mintha lefelé
1002 X | nagy cselekedetek ostoba célokra pazarolva. Igazán nem tudni,
1003 V | hajat növesztek, de erre a célra egyesülnötök kell. Egy egyletet
1004 IX | elõhozni ezt az elutazást; ha célzás történt rá, õ maga legott
1005 II | megsemmisülve értette el a Chalupka célzását. Vigyázni kell annak a szavaira,
1006 IX | Piry uraméra.~De már erre a célzásra elhagyta a szelídebb erkölcse.~-
1007 Fug | megölni. Puskáját fölemelte és célzott. A gróf arccal fordulva
1008 VI | csemete pedig unta ezt a nagy ceremóniát, s félrebiggyesztvén száját,
1009 V | poharakat körömig. Mert ezzel a ceremóniával kezdõdik Pribolyon a barátság.~-
1010 VI | Jónásról, hogy õ nyelte el a cethalat, hanem ha gondolkozott volna
1011 V | azt rokonszenve jeléül a Chalupkáéhoz. A korhelyek gyorsan találnak
1012 V | Idegenül tekintett végig Chalupkán, s azon hitben, hogy valami
1013 V | kegyelmed.~Így jutott be a mi Chalupkánk a kis Laczkó Gábor protekciójából
1014 Fug | sem tudja, hol kezdje.~- Cherchez la femme! - dünnyögé a jegyzõ,
1015 V | csorbulna a tekintélye a mai cifrálkodó világhoz szokott olvasó
1016 VIII| bodonyi kecske), a nagy cifraságnak virágos kék szoknya volt
1017 III | nélkül, legfeljebb a kapuk cifrázatán látszik meg a lakók magas
1018 IX | ha virágot szagol.~Hiába cifráznám, csak kisül, hogy Mácsik
1019 XV | beszegve esténként. A halál cifrázza ki oly pirosra az eget,
1020 Fug | Mennyi mindenféle gondolat cikázott fejében!~- Uram, - szólalt
1021 VIII| egy játék-kártyában (egyéb cikkre még akkor nem volt szüksége
1022 XII | van? Nem szeretem a sok cikornyát. Csak a parasztgubára való
1023 Fug | Hát a nadrág, a táska, a cilinder?… Ezek is mind valakié voltak
1024 XI | illett rá a perszonális cím, mert a nemzetes úr viseltebb
1025 V | Mindjárt oda kerülök, cimbora - biztatta meg Chalupka. -
1026 Fug | hitte, hogy az ördöggel cimborál, s voltak, kik hallották
1027 Fug | volt olvasható a családi címer (arany mezõben ágaskodó
1028 VIII| tán még donációkat és új címereket is osztogat majd a pribolyi
1029 IX | asszonyom, ne beszéljen a címerekrõl, mert az asszony ura után
1030 IX | Kegyelmed is inkább a saját címerére ügyelne, meg a Piry uraméra.~
1031 IX | a föld alá a kegyelmetek címerét.~Megszúrta a Filcsik anyósát,
1032 Fug | nyihog, nyöszörög künn a címerterem ajtajánál, kaparja az ajtó
1033 Fug | vele a kastélyba. Amint a címerterembe léptem, láttam, hogy a gróf
1034 VIII| urak voltunk mi valaha. Címerünk elõtt meghajoltak az idegen
1035 Fug | FÜGGELÉK~ A NEMZETES URAIMÉK~CÍMŰ REGÉNY VÁZLATAI ÉS VÁLTOZATAI~
1036 XIII| ámítasz a hátunk mögött a gaz cinkosaiddal… de csak itt volna az a
1037 Fug | melyet alkalmasint csak azért cipelek vállaimon, hogy legyen mitõl
1038 Fug | hölgyeket kriminális elé cipeltetni? Ön legalábbis valami spanyol
1039 XIII| ruha. Hol a kis rékli?… A cipõ is ki van tisztítva, magam
1040 XIII| tisztítja ki ezentúl a mama cipõit is, az az illõ, az a szép…
1041 IV | szép hangon énekelte a »circumdederumot.«~A tisztelendõ úrnak kapóra
1042 IV | kiáltá most. - Igen, igen circumdederunt a rétes neve.~S minthogy
1043 VII | mindig botot emelt rá, nyájas cirógatásokkal fogja karon, s tegnap amint
1044 IX | mintha delejes puha kéz cirógatná.~Tudta már, ki marad, kinek
1045 VI | jaj annak, akit azok sokat cirógatnak. Higgyék meg nekem kegyelmetek,
1046 XII | Cliónak mestersége: de Clio is ugyan mit írna falusi
1047 XII | volna hozzá színem elég. Cliónak mestersége: de Clio is ugyan
1048 IX | leverni az egész vonalon a cölöpöket, száz meg száz talyicska
1049 IV | a választás. Praesentes concludunt. Aki nem jön, nem határoz,
1050 VII | volt, mint akár egy királyi consiliarius. Hogy néz ki? Igénytelen,
1051 V | el, csak el hagyta magát csábítani. A Gábor fiú árulta el,
1052 Fug | pokoli terveket kohol, csábító, borzalmas gondolatokat
1053 IV | megyei mérnök, kire majd csábítóan, majd szelíden szerelmes
1054 XV | nemzetes hadnagy uram - csábította Suska -, ha eleibök szaladnánk,
1055 VII | volt, a krónikásoknak az õ csácsogásai szerint.~Az öreg galambõsz
1056 XV | aláhanyatlott, legelõször a csákó esett le róla, azután õ
1057 XV | fûbe; Gábor vizet merített csákójába, s lemosta arcáról, kezeirõl
1058 VI | ebbõl a békési pörbõl, hát csakúgy meglesz abban az õ jussa,
1059 XIII| Mert az annak a módja, a Csáky-famíliánál tanultam; minden kis Csákyt
1060 XIII| mindenkinek édes legyen. Édes is a Csáky-lány valamennyi, a fiúkhoz pedig
1061 XIII| Csáky-famíliánál tanultam; minden kis Csákyt ezekkel kennek meg; a lúdzsírtól
1062 VII | történt az elmenetel. Nyolc családbeli férfi, köztük Laczkó Pál,
1063 IX | uram a temetésen egybegyûlt családbelieknek -, mert itt kaparják be
1064 I | helységben, mintegy harmincnégy családból állott a Laczkó-nemzetség,
1065 VII | van.~A vármegye oligarcha családjai a fejeiket vakarták: »Nem
1066 III | odajárult a tekintélyesebb családokhoz, egy-egy lenézõ pillantást
1067 III | némelyiken a gazda vagy az építõ családtag neve: »Nemes Laczkó Ferencz«
1068 VI | türelmetlenebbek lettek a családtagok, hogy hol késik annyi ideig
1069 VIII| palatinus ezt a gyalázatos csalást. De ha esze van, rájön,
1070 Fug | csak így lehetséges az ön csalódása, mellyel a lövést magának
1071 Fug | különben is megfoghatóvá teszik csalódását. A véletlenség nagy mester,
1072 Fug | komplikált s mégis, ha nem csalódom, közel állunk a kifejléshez.
1073 Fug | lelkiismeretem ólomsúlya alatt, de csalódtam, s még talán könnyebbségemre
1074 XI | akármennyi volt is útközben s csalogató lányarc az ablakokban, azért
1075 XIII| szemtelenkedel a szemünk elé. Csalsz, ámítasz a hátunk mögött
1076 XIII| vannak. Nem tudom, kitõl csalta azokat is…~Gábor összeszorította
1077 II | Mintha már hallanám, hogy csámcsognak, amint lenyeltek. Mert jó
1078 XV | pedig nagy ritkaság ebben a csapatban, teljes uniformisa volt.
1079 XV | vezényelte Pélly. Mert ennek a csapatnak taktikája volt kerülni a
1080 XV | a füzesekbõl, elrejtett csapatok bújtak elõ sûrû sorban.~-
1081 XV | meg, s most már a rendes csapatokhoz akart csatlakozni.~Mikor
1082 III | költözködik!«~A lakosság csapatokká verõdött a kutaknál, a kovácsmûhely
1083 XV | levegõt.~Azután végignézett a csapaton kevélyen feszelegve, az
1084 III | kis gyalogúton mentek át csapatostul a Mácsik-kúria felé, hol
1085 XV | roham szétbomlasztotta a csapatot.~- Hova szaladtok, bolondok?
1086 VI | édes fiacskám, köszönd meg… csapj nekik egy dikciót, nosza
1087 IX | A méhek döngve hordták csápjaikon a virágok sárga selymét,
1088 II | No, ne dühösködj, mit csapkodnád a levegõt! Inkább elmélkedjünk
1089 X | tehernek, a két kezével pedig csapkodott jobbra-balra.~- Te vagy,
1090 III | akkor okvetlenül el kell csapni innen valami hitvány filialéba.
1091 XIV | dühében, amerre megy, remegve csapódnak össze a falevelek.~S valóban
1092 IV | pajzánkodik a férfinéppel, Csapodyné asszonyom… olyan akár az
1093 XIII| férfi a kocsiról, s olyat csaptak egymás kezébe, hogy okvetlenül
1094 II | követelés fejében a budai császár-malmot, veszett fejszének a nyele,
1095 I | titkos dekrétuma volt rá a császártól.~Kalandor labancok lepték
1096 XV | csak már lenne egy jóravaló csata. Teringette, István… hiszen
1097 XII | ágyúk.~Vesztett és nyert csaták híre jött össze-vissza,
1098 IX | asztalnál felköszöntötte Csáthy Pál, a vicenotárius, ezeket
1099 XII | Hadd adja vissza az ezüst csatjaimat a mentémrõl… hadd adja vissza
1100 XV | rendes csapatokhoz akart csatlakozni.~Mikor utasaink a tarai
1101 VII | réginek. Elhozták Kékkõrõl Csató Jánosné asszonyomat, akinek
1102 Fug | bocsássa meg.~Gr. Perzse.«~- Csatolja a többi iratokhoz! - szólt
1103 VII | varrogatott habitusokat. Csatóné tudni fogja, mi illik, mi
1104 XIII| kellett lélegzeni ezt az egész csatornapiszkot, melyet a feldühödött embernõstény
1105 XIII| csókolgatta forró arcát, míg csattanós piros ajkaival, apródonként
1106 III | Mácsik mosolyogva és barackot csattantott fejére a bütykös ujjaival. -
1107 IV | hangja majd itt, majd ott csattog: készen van-e minden; kanál,
1108 X | meleg pára, mely fölfelé csavarodék a fûtetlen szobában s elenyészett
1109 XI | nagy fehér tüllkendõbe volt csavarva, melynek egyik széle úgy
1110 IV | legyen az bár két hónapos csecsemõ, õ fog ebben a vármegyében
1111 Fug | pukkedlit vágott, amint azt a cseh táncmestertõl tanulta a »
1112 XIV | Igen, igen, valami ilyen csekélység. Nem tesz semmit. Hát csak
1113 V | egyéb. Egy nagy úrnak a cselédei. A leány mégiscsak nemes
1114 X | ambíciók levegõbe építve, nagy cselekedetek ostoba célokra pazarolva.
1115 Fug | távoztam, fontolgatva, mit kell cselekednem. A felkorbácsolt düh és
1116 V | No, ugyan nagy bolondot cselekednénk, hallja az úr - szörnyûködött
1117 I | nézve, amiket jónak látna cselekedni a Laczkó-had érdekében. -
1118 XIII| rávetették magukat Gáborra.~- Mit cselekszel az istenért? Jaj nekünk,
1119 VI | vetjük, megfontoljuk amit cselekszünk. Mert nem pókot akarunk
1120 VIII| leghamisabb mosolya ellenben Cselényi Klárának (s ki tudja mire
1121 III | A sírásók a koporsó alá csempészték fürgén a kötelet s lebocsátották
1122 XIII| most, de nem nyugalmas, csendje megvan, de békéje nincs,
1123 XI | közben édesdeden, fiatalos csengéssel… S amerre mentek, a nagy
1124 VI | hangja hatalmasan, ünnepiesen csengett, mint a harang. - Isten
1125 XI | dugába, mert a fiatalok idébb csengettek be egy alacsony apró háznál,
1126 IX | szava volt, mint az oltári csengettyûnek. Hallott olyat Mácsik valamikor
1127 XIII| szembe egy ekhós bérkocsi csengettyűs lovakkal: a kocsiban hárman
1128 IX | itt maradtak, Biri ezüst csengõ hangját tanulgatták. Mácsik
1129 XIV | Borcsa. - Hiszen ha csak egy csepp bátorság volna benne, ülhetne-e
1130 XI | kémények vendégváró füstjéről.~Cserde volt az első hely, ahova
1131 II | mögött, hogy õ ne lássa. A cserdei járásba, ahova Priboly tartozott,
1132 IX | Mácsik pedig egy ott röpködõ cserebogarat fogdosott igyekezettel,
1133 Fug | jól emlékszem, mondtam is Cserepesnek.~- Nem volt szerencsém hallani -
1134 Fug | kezét, aztán az orvossal és Cserepessel is kezet fogott.~- Én magamnak
1135 XI | s a nápolyi király belép cseresnyepiros palástban, összes udvari
1136 XIV | valóban összezörrentek a cseresznyefa gallyai az ablak alatt,
1137 Fug | átvitte a másik szobába, egy csésze feketekávét rendelt, magára
1138 XII | vakaródzik.~Nemsokára egy kis csetepaté is esett éppen Bodonytól
1139 V | felhörpentett, a nyelvével csettengetve, egy öblös poharat.~Aztán
1140 II | vén potrohos ember, egyet csettentve a nyelvével.~- Voltál-e
1141 Fug | még a kocsiról is egyre csevegett.~- Ön azalatt, amice Cserepes,
1142 Fug | ily minõségben fogok vele csevegni nehány percig. Azt hiszem,
1143 XI | elhagyja a beszédet. De a csevegõ szájacska egyre darált.
1144 Fug | Pintér és Kléner urat hozó cséza mintha az égbõl csöppent
1145 II | a fejüket… s bent a szép csézában, cifra tarsolyos hajdú háta
1146 IX | ha Biri elhallgatott, õk csicseregtek; ha Biri beszélt, õk hallgattak.~
1147 Fug | az, mint a madáré, mely csicseregve száll ágról-ágra.~Domine
1148 X | hát becsületemre mondom, csicsogott a borbeli nedvektõl. Pedig
1149 VIII| Bodonyban, mikor egy jobbágyról, Csiki Istvánról egyszerre kiderült,
1150 X | melyet szelíd érzelmek csiklandoznak: »Aludj«, és azt parancsolom
1151 IX | olyan volt neki, mintha csiklandoznák.~Így lett belõle udvari
1152 XIII| rajta mászkál, s úgy csípi, csiklandozza, mint a hangyaraj. Különben
1153 XI | Pál egy akaratos sárga csikón, István pedig vasderesen.
1154 VII | Suska közibe vágott a négy csikónak, melyeknek a sörénye tengerihaj
1155 IX | csak az újdonatúj csizmája csikorgott a homokos úton.~- Mármost
1156 XIV | Sármány! Egészen összeverte a csillagos homlokát. Jaj szegény Sármány!~-
1157 XIV | mindenben, csak néha-néha csillant elõ benne a régi ember.~
1158 XV | a szemöldjei, szuronyok csillantak ki a füzesekbõl, elrejtett
1159 XIII| beszélt, ha Mácsiknét akarta csillapítani!).~- Hát ott van a pipiske,
1160 XIII| istenért? Jaj nekünk, jaj! Csillapodjál, édes fiacskám… Gábor, Gábor!~
1161 XV | volt az? - hebegte Mácsik csillapodva. - Hiszen nem rossz ember!
1162 Fug | reggeli harmat, szokott csillogását elvesztve; az apró sás húsos
1163 XIV | járni a szobában. A lámpák csillognak, az apró ördögök szemei
1164 XIII| meg merte tenni, nyakába csimpaszkodott Gábornak, s addig csókolgatta
1165 XII | azért rossz. Keményebb ágyat csinálj holnapra.~Megint csak felszólalt
1166 XIV | felé mutatott.) Az isten csinálja az egészet!… Nem bírtam
1167 VI | az a gaz kópé: hogy mit csináljon hát õ azokkal a nagyapai
1168 V | felsóhajtott:~- Hát tegyük meg… csináljuk meg a dolgot.~S felkelt,
1169 V | egyesülnötök kell. Egy egyletet csinálok, amelybe minden ember befizetne
1170 VIII| mert mindig sok galyibát csináltak nekik a restóriációkon,
1171 XI | holmit a városi mesterek csinálták, szabó a ruhákat, ötvös
1172 VIII| folyamodtak a vármegyéhez, csináltassa meg nekik az utat, de hiába,
1173 IV | trafikálnak, hogy országutat csináltasson nekik a megyével, de hát
1174 VIII| könyörögni, hogy ha még most sem csináltat nekik utat, bizony-bizony
1175 XV | Hej hopp. Most már hát csinálunk valamit.~Összeütötte vígan
1176 Fug | Csakhogy érteni kell, mert csínja-bínja van ám annak. A követek
1177 IX | És mert - úgy beszélik a csintalan nyelvek - olyan életet viszen
1178 XV | bogját? Ej, öreg, öreg, ilyen csínyekre is ráérsz útközben! No,
1179 VI | amilyen pajkos, még valami csínyt követne el. Nem tudom, mit
1180 XIII| nézése rajta mászkál, s úgy csípi, csiklandozza, mint a hangyaraj.
1181 IV | nagy pompa van.~Még meg is csipkedik a kellemes menyecskét.~»
1182 III | asszonyok a szemfedõ kilátszó csipkéit emlegették, milyen kár a
1183 IV | Belemarkolt dühösen a fekete csipkés fõkötõjébe, lehámozta a
1184 X | tördelte a kezeit.~- Ne csipogj a fülembe! - rivallt rá
1185 XII | kezeit pedig felrakta a csípõire.~- Micsoda? Megházasodott?
1186 IV | nem fogom eltûrni.~És a csípõjére tette kezét, vasvilla szemeit
1187 IX | de nem ártott volna, ha csípõkben egy kicsit erõteljesebb.
1188 III | nem is említem, mert az Csitáról jár be a familiáris gyûlésekre,
1189 III | no, no, drága angyalkám - csitítgatá Mácsikné kenetteljesen -,
1190 XIII| deszkaszékre.~- Néni, néni… - csitítja szelíd, kérlelõ hangon -
1191 XI | dolmánykölcsönzés, ingvasalás, csizmacsinosítás, nyeregszerszám-javítás
1192 V | kanyarítá ki aztán kacskaringós csizmadia-stílusban. - Hanem, ha netalán csizmára
1193 III | nini, kedvencét, Filcsik csizmadiát sem hítta meg!~- Pedig Laczkó-lány
1194 III | Szó nélkül ment ki, patkós csizmái durván kopogtak végig a
1195 IV | fenyegetõleg megmozdulna, a csizmáinak ropogásában egy hatalmas
1196 II | port kezdte leverni vele a csizmáiról.~- Mind a szemembe hajtod
1197 IX | volt, csak az újdonatúj csizmája csikorgott a homokos úton.~-
1198 VII | gazdag sujtásozással, a csizmájáról pedig akkora bojtok lógtak
1199 XIV | rúgott a földön a patkós csizmájával, hogy csak úgy gurultak
1200 II | bolondság az. Van ezeken a csizmákon por a ti uradalmatokból
1201 VI | egyszerre görbe legyen minden csizmának a sarka.~Hanem tréfa ide,
1202 Fug | olyan, mintha valakinek a csizmapatkója szikrát adna, mikor térdig
1203 V | csizmadia-stílusban. - Hanem, ha netalán csizmára volna szüksége…~S végignézett
1204 VI | hogy egyetlen félrement csizmasaroktól egyszerre görbe legyen minden
1205 Fug | valaha beférhetett volna a csõbe, sokkal nagyobb.~A jegyzõ
1206 VI | átröpült a kapun is, ahol a csõcselék dörögte vissza. Laczkó Boldizsárné
1207 I | idõtájban Békés vármegyét, s csodadolgokat regélének azóta, a mesés
1208 XV | megjön, ahol meghálunk. Csodaember az, ott van tíz helyen is
1209 Fug | szavainak hátterében lappangó csodagondolatról, melyet az ügyvéd onnan
1210 Fug | ébredhet, ténnyé válhat, csodákat mívelhet. Lássa ön! Ez egy
1211 VII | kutya Kutyánszki« volt a csodálkozás, a »fikom fikom« jelképezte
1212 VII | mókáznak vele ezek a bácsik, s csodálkozásában egyszerre elnémult, szótalan
1213 Fug | Teringette! - jegyzé meg a csodálkozásban kiizzadt homlokkal Kléner
1214 Fug | a derék ember méltán is csodálkozhatott, mert hát még neki magának
1215 XIV | hozzáidomították ahhoz, amin ma csodálkoztak. Mert most már visszájárul
1216 Fug | megkövessem a grófot. Nem csodálkoztam, hogy szereti Évit; hiszen
1217 Fug | váltani nehány szót.~Eveline csodálkozva mereszté nagy kék szemeit
1218 X | beszéd nem mûvelt ilyen csodát és fordulatot. Az õsz Laczkó
1219 VIII| híres Mácsik meglátta a csodavirágot, megcsóválta a fejét s így
1220 X | Mert azt beszélik, ha a csöbör alján egy kenyérmorzsa maradna,
1221 X | s ha teletöltenék azt a csöbröt mézzel, attól a morzsától
1222 XII | azt vallotta, hogy egy fia csömör sincs a nemzetes úr hátában.
1223 XIII| szigorú hangon, hogy nyomban csönd támadt, és még a két vén
1224 Fug | titok feletti fájó érzés csöndes megelégedéssé változott.
1225 IX | Hüm… Ühüm - mosolyog csöndesen, édesdeden.~De Barosné rászegzett
1226 IX | esztendõs. S méghozzá »édes csöppem«-nek szólítja az asszony.
1227 Fug | hozó cséza mintha az égbõl csöppent volna le, hirtelen berobog
1228 VI | puttonyba!«~De ez ugyan egy csöppet sem zavarta a nemzetes rendeket
1229 VI | itthon Suska, mert az közibök csördítene.~Azaz, hogy nem szerencse,
1230 IV | szakácskötényt, derekán csörögnek a kulcsok. Reszelõs hangja
1231 IX | az apró kavicsok vígan csörögtek a baromfiak lába alatt,
1232 IX | kulcsok: nem is volt az csörömpölés, de zene. Olyan helyrevaló
1233 Fug | padozatra esett. A tubákpikszis csörömpölése mégis felverte kábultságából.~-
1234 IX | mámorosan a pohárszéknek, melyen csörömpölni kezdtek a porcellán tányérok
1235 IX | kis fehér kötényén vígan csörömpöltek a gazdasszonyi kulcsok:
1236 XIII| az asztalra, hogy minden csörömpölve hullott le arról a földre.~-
1237 VI | s nagy tömegbe verõdve, csörtettek Mácsik felé, kalapjaikat
1238 Fug | hogy a gróf puskájának csövei közvetlenül a vadászati
1239 Fug | zubbony balzsebébõl tesz a csövekbe lõkészletet. »Tehát golyózunk!
1240 Fug | golyóra, de csak az egyik csövet volt ideje Pintér belépte
1241 XIII| nem veszi.~Mire aztán egy csókkal megcukrozott kimagyarázás
1242 VI | lelkem Mácsikot, amint kezet csókol neki a fiú, egy csöpp nyájasság
1243 XIII| csimpaszkodott Gábornak, s addig csókolgatta forró arcát, míg csattanós
1244 X | tüzet a kandallóban, hogy csókolják össze a lilaszín lángnyelvek
1245 IV | lennének… de így, így!… Csókoljatok kezet, lánykák, a Mácsik
1246 VIII| hogy holta napjáig kezet csókoljon neki minden pribolyi ember.
1247 Fug | azt mondta, hogy »kezeit csókolom«.~No, de ez nem tartott
1248 Fug | nótákat, amik Kassától le Csoltóig ragadtak rá, ezeknek egyikén
1249 Fug | olvasta végig a már majdnem csomaggá nõtt iratokat.~- Nos! Van
1250 Fug | volt a felindulástól.~- Csomagolja be, domine, a corpus delictiket
1251 XI | perc alatt. A szolgálók csomagolni kezdtek a nagy utazóládákba,
1252 XI | utazását.~Mikor másnap este a Csomaközyék szállására betoppant, s
1253 X | csak nem kellett volna Csomaközyhez adni.~- Neked volt ismerõsöd.~-
1254 VI | köténye mellõl. Együtt, csomóban lássuk valamennyit, s úgy
1255 I | Torontál megyében-e vagy Csongrádban? Békés megyérõl persze szó
1256 IX | tévedt a szeme; szegény kis csonka szalmácskák!~S akárhova
1257 XV | Mindegy, jó fickó, derék csont… Hogy kioldozta a bogját?
1258 VI | meg van vetve. Az õsapáid csontjai itt vannak fiam«. Okos gyerek,
1259 XV | minket! Összetöröm a vén csontjait.~- Neki vesszük a legtöbb
1260 IX | elporladni a nemzetes asszony csontjaival. Pedig korai neki a sír.
1261 VI | hát õ azokkal a nagyapai csontokkal? Hahaha! Ilyen gyerek barátom…
1262 Fug | ugyan anyától született e csonttá, vérré vált testet öltött
1263 VI | valamelyitekben!~Egy másik csoport összeverekedett a tyúkólnál,
1264 IX | között. Utánuk, elõttük nagy csoportok kullogtak különbözõ megjegyzésekkel.~-
1265 IV | az asztaltól, s bizalmas csoportokba oszolva beszélték meg a
1266 XII | keresztet vetettek magukra, s csoportosulni kezdtek a házak elõtt:~-
1267 IV | tisztelendõnek, ha a tudománya csorbulásba esnék, mert csak egy hónapja
1268 V | gúnyájában állítanám elé, nagyot csorbulna a tekintélye a mai cifrálkodó
1269 XIII| Istenem, istenem, miképpen csordul ki ez a szörnyû pohár?~A
1270 Fug | õket hosszú, összenyomott csõrével immel-ámmal. Nagy oka volt
1271 XII | csodájára, és a fejüket csóválták: bizony valami rendkívüli
1272 Fug | közönséges fajtájúaknak, dupla csõvel, agyán D. P. betûkkel. Kléner
1273 IV | nem jöttünk! - felelének csudálkozással.~- Most már tündökölni fog
1274 VII | vármegyéjében.~Mire iszonyú csudálkozó szemeket meresztett a tengeri
1275 XII | lecsúszott válláról, s az egyik csücske az úti lucsokban úszott,
1276 Fug | egyre késik. Kléner úr nem csügged el a gusztálás alatt, elsápadt
1277 XV | hencegésbõl gyakran ment át csüggedésbe. E két véglet közt keringett.
1278 VII | Majd bizony kegyelmeddel csúfítjuk el a virtust - förmedt rá
1279 II | földagadt ábrázattal az emberek csúfjára…~Mácsik megsemmisülve értette
1280 III | vannak, ezeknek két-három csúfnév is kell, hogy eligazodjék
1281 III | pozícióba helyezkedvén, csúfneveket kiabált Mácsik után.~Nagy
1282 XIV | hangos kacajra fakadának, s csúfondáros szavakat kiabáltak utánuk.~-
1283 VIII| mire jó az?) - hanem mégis csúfság ám a falura, hogy Szudy
1284 X | szeretem - dörmögé Mácsik. - De csukd be az ablakot, mert fázom.
1285 IX | ingerlõen kitündöklöttek csukódó-nyitódó bíborszín rámájuk alul.~-
1286 II | ez elõl most már be kell csukozni a kancelláriákba!~Ezer szerencséjük,
1287 Fug | mellékterembe, s magára csukta az ajtót belülrõl. Egy irtózatosat
1288 IV | oltári szentséget. Jaj de csúnya is a részeg ember, nemzetes
1289 X | kezdtek a Laczkók, rókamálos csurapéikban és különbözõ színû bekecseikben,
1290 VI | talán.~Habozott, arcáról csurgott az izzadság, s izgatottan
1291 VI | a kazal tetejére, onnan csúszkálnak le vakmerõen.~- Ejnye akasztófáravalók,
1292 Fug | kamaszban, ki hason kezd csúszni a test felé, lassan, óvatosan,
1293 Fug | szekrényt s néhány golyót csúsztat vadász-zekéje bal zsebébe.
1294 X | de meg ne rágd nagyon a csutoráját, és ne szörtyögj vele, mert
1295 III | Bizonyisten, mégiscsak cudarság!~- Miért, miért? Mert derogál
1296 Fug | fajtájúaknak, dupla csõvel, agyán D. P. betûkkel. Kléner úr
1297 Fug | alázatos ember lenne, kihívó daccal nézett a vizsgálóbíró birkakifejezésû
1298 Fug | Chalupka tagjain legtovább dacolt a mulandósággal. Hát a nadrág,
1299 I | a világon!~Mácsik szíve dagadozott a büszkeségtõl, s azon a
1300 XI | sonkát főzni, ki lángost dagasztani, annyi eleség volt összehordva
1301 VII | vett a francia király, a dajkája azonban megmentette, ideszaladt
1302 IX | maradt, mindjárt valami dalba kezdett. (Gyanús, ha annyi
1303 XII | mintha a Rákóczi megölt daliáit költögetnék… De iszen nem
1304 IX | kölcsön megy szavakért a dalokhoz.). S mindég egyedül akart
1305 IX | egy levegõt azzal az úri dámával! Õ elköltözik innen! Adjon
1306 X | Némelyek el sem jöttek. Laczkó Dániel azt üzente nyersen, nem
1307 III | karjából látszott ki egy piciny darabka.~Amint megpillantá Mácsikot
1308 XI | az utcán, míg vége lesz a darabnak.~Mit tegyen, szót fogadott,
1309 IV | szájából a selmeci, ezer darabra zúzódva.~De a nyugodalma
1310 XII | kezdte olvasni, nincs-e darabszámra semmi híja? Nagy, szürke
1311 XI | csevegõ szájacska egyre darált. Majd a túlsó utcaszögletnél
1312 Fug | zsibbadtságából, de egy átkozott darázs a nyitott ablakon keresztül
1313 Fug | Azóta már nyomában vagyok Daróczynak. ~- Ne mondja!~- Kutattam,
1314 Fug | adatot, mely Perzse grófra és Daróczyra vonatkozott. Meg volt gyõzõdve,
1315 Fug | nincs titkom.~- Hogyan, Daróczyval sem közölte?~- Alkalmam
1316 VII | erre a hajóra nemzett egy dédunokát.~Mert lám milyen jó… most
1317 VIII| annál szebbet a palatinus!~Dehát ez mind nem tartozik reánk;
1318 IV | beszélek. Ha te eltûröd, hogy dehonesztálnak, én nem fogom eltûrni.~És
1319 Fug | a vendég, kedves vendég.~Dejszen ma ne jöjjön senki. De hát
1320 VII | kezeügyében legyen, amiképp azt a dekórum és a Laczkó Gábor megkívánja.~
1321 I | eligazította a többit. Külön titkos dekrétuma volt rá a császártól.~Kalandor
1322 XIV | kihúzta hosszú derekát, délceg lett a járása, csillogó
1323 XI | Beszálltak hát Laczkó Benedekhez délebédre, de ott meg az történt,
1324 X | véres kardot hordozná körül.~Délfelé seregleni kezdtek a Laczkók,
1325 XI | elhozta Gábort Pestrõl; szép deli úrfivá növekedett, s eleven
1326 IX | megyénél vitt, s ez, mint a délibáb, megfordítva mutogatott
1327 Fug | megvizsgálván ez új »corpus delictit«, konstatálta, hogy csupán
1328 III | eresztett a véna, másnap délre is még ott rágta a tollat
1329 II | Chalupka… ne keserítsd el a délutánomat öreg, mert megharagszom.~
1330 IV | eszik otthon). Alább Pap Demeter könyököl, az ispán Bodonyból,
1331 VI | ösmerkedett volna meg Laczkó Dénessel. Hanem természetesen, sohasem
1332 XI | mint szárnyaival a leütött denevér.~Nem volt az a nápolyi király,
1333 VII | hagyja az ő jussát.~Odavág denique, amit ezzel mondok,~Hogy
1334 VIII| Lõn tehát, hogy a pribolyi deputációt, mely az országutat sürgette,
1335 VII | akinek a megboldogult ura a derecskei bárógyerekeknek varrogatott
1336 VI | e família. Látható az õ dereka, láthatók gyökerei, gallyai,
1337 XII | Magad vetetted meg, két derekaljat tettél alá? Bánom is én,
1338 IV | a fehér szakácskötényt, derekán csörögnek a kulcsok. Reszelõs
1339 V | Chalupka!«~Meg is kóstolja derekasan. Miért ne? Hiszen eléggé
1340 III | szalmakötéllel övezik is a derekukat… Vért vízzé ne tegyen a
1341 X | könnycsepp rezegne, mely a deres hajszálakon fut és hirtelen
1342 II | megvolnának! Azután fényt kell deríteni Laczkó Endre késõbbi éveire
1343 V | már azontúl, mágnásnak sem derogálhat.~- Hátha valami csúf vén
1344 VII | kisebb helyen mégiscsak derogálna a családnak. A négy kevély
1345 XI | sötétebb lett az utca, úgy lett derültebb az õ kedélye.~Ej, hiszen
1346 Fug | siettem lakásomra. A nap derülten ragyogott, a fák, virágok
1347 V | arcát mennyei világosság derûje önté el. - Kapitális gondolat…
1348 VI | fennmaradt jelszavakat: »Dessewffy Pozsonyba! Szentiványi puttonyba!«~
1349 Fug | ajtajánál, kaparja az ajtó deszkáját és a kuvik huhog a szélkakas
1350 XI | diskurzust folytatott a deszkákon a szicíliai király õfelsége
1351 II | leült az egyik köpû mellé a deszkára.~- Megette a kutya a jó
1352 XIII| hanyatlott hátra az egyszerû deszkaszékre.~- Néni, néni… - csitítja
1353 Fug | Mondtam! - ujjongott Kléner úr diadalittasan. Uraim, ez az orr többet
1354 VI | az ünnepelt nem, ki míg diadallal körülhordozták, sehogy se
1355 XV | már nem gyújtottak. Nagy diadalokról, egetverõ gyõzelmekrõl ábrándozott,
1356 II | modo stat Hungaria? - kérdi diákosan a gazda, mert tarkítani
1357 IV | faggatta, miképp hívják diákul a rétest; mely sajátságos
1358 III | megindult a kritika, ami dicséretes akadt, az bontakozott ki
1359 Fug | maga is mennyire szokta dicsérni Daróczyt!… Ha valami nyugtalanítá
1360 XV | amiért elszólta magát a »dicsértessékkel«, lesz ebből legalább két
1361 Fug | hoztál engem ide, tied a dicsõség, az érdem és jutalom«.~Legelsõ
1362 I | hogy nemes Mácsik György, die Augusti 17, Anno 1835 vette
1363 VII | adták be a panaszt magához a diétához, hogy a hajó azt a violenciát
1364 VI | fölemelték a vállaikra, ahogy a diétai követeket és az igazi vicispánokat
1365 IX | abba is, ki megy a pozsonyi diétára. Benne van a keze még abban
1366 XI | hogy szükség esetében diffikultásokat és javaslatokat tehessen
1367 VIII| mondá a bevégzett ékes dikció után, melyet tisztelendõ
1368 XI | keserítették, õ pedig hatalmas dikciókat tartott, s mindenféle ármányos
1369 VI | köszönd meg… csapj nekik egy dikciót, nosza fiacskám… hiszen
1370 VII | ez a gyerek nagyhatalom. Dinasztiák nem õrzik oly aprólékos
1371 XI | Chalupkával.~De mikor a dínom-dánom után újra visszament a fiú
1372 XI | mikor péntekre visszajövet a dinomdánomoktól megcsömörlött lovasok elértek
1373 III | Mert olyan volt, mint a dió, csak fölül vonta be az
1374 X | halkan ismét benyitott, a diófaasztalra borulva találta, arca pedig
1375 VIII| a földbõl, betették egy diófából készült politúros vederbe (
1376 VII | nyájasan mosolyog inkább, s még dióspatkóval kínálja. Tusnay uram, a
1377 VI | ki mellé álljon. A falusi diplomata mindjárt átlátta, hogy ez
1378 XI | élvezésének.~Csodálatosan jóízû diskurzust folytatott a deszkákon a
1379 XV | gyerek, ezt az aggodalmat disputálta magára. Méreg volt a tápláléka.
1380 XI | másnap a követség illedelmes díszben, Chalupka is velök ment
1381 Fug | került, s azóta is folyton dísze volt az ottani társadalomnak:
1382 VII | közgyûlésre öltözködött díszmagyarba, mikor ezt a hírt meghozták
1383 XII | hirdetést se várja be Mácsik, diszpenzációval lesz meg az esküvõ. Egyszóval
1384 IV | kedvesség, csupa vér. De nemhogy disztrahálná a boldogtalan, hanem úgy
1385 III | törekvések ezt a nevet hozták divatba.~A számtalan apró kúria
1386 X | kapocsnak megerõsítésére. Dixi. Ez az én akaratom!~Azt
1387 XI | lebbenne az éjben, szíve nagyot dobbant. Ilonka ment el Gáborral
1388 IV | azt mondom…~És mérgesen dobbantott a lábaival, hogy csak úgy
1389 Fug | Daróczy rémültében futhatott s dobhatta el puskáját.~- Igen, barátom,
1390 VII | a tulajdonos, vagy rögöt dobna utána, mint azelõtt, nyájasan
1391 X | egyik Motosiczky (ki akart dobni a gazember!) megfogta a
1392 Fug | felé, lassan, óvatosan, dobogó szívvel, behunyt szemeit
1393 VII | Micsoda? Mindjárt a Dunába dobom a kölyköt - s csak úgy tajtékzott
1394 VI | felolvad az irigykedés közéjük dobott tüzétõl, s oda a fényes
1395 Fug | a levelet Cserepes elé dobva.~- E levél majdnem kibékített, -
1396 XIII| hídra ért, éppen akkorra döcögött oda vele szembe egy ekhós
1397 VII | tették. Mire a pék ijedten döfi hátba a fõnótáriust: »Te
1398 VI | Mácsikhoz, s szelíden oldalba döfte.~- Ember vagy, Mácsik. Nagy
1399 IV | Mácsik úgy járt-kelt köztük dölyffel, gravitással, mint egy imperátor,
1400 X | rajtam ki nem fogtak. Én dömöcköltem le õket. Azért hát azt kiáltom
1401 VII | a virágok illatában, méh döngésében, aranyos napfény sziporkáiban
1402 VI | lezúgja mámoros méhek szelíd döngését.~Hát jól van, - ebbe a bolondos
1403 XIV | némelykor, hogy az istálló-ajtót döngeti valaki.~- Uccu, Miska fiam,
1404 IX | Restellte a dolgot.~A méhek döngve hordták csápjaikon a virágok
1405 IV | sorban azok a fiúk jönnek - dönté el Mácsik György -, akik
1406 XV | Csak már lenne is valami döntõ tárgyalás minél elõbb.~Ez
1407 Fug | húztam meg a sárkányt, … egy dördülés… s õ elbukott. A fegyvert
1408 VII | kiverem én belõle a hímet - dördült meg a kapitány a fogait
1409 II | Chalupka! - kiáltá eléje dörgõ hangon Mácsik, fel se pillantva
1410 VI | kapun is, ahol a csõcselék dörögte vissza. Laczkó Boldizsárné
1411 XII | egyszer csak elkezd valaki dörömbözni künn a kapun, elõször lassan,
1412 IV | véleményezték tenyereiket dörzsölve.~- Úgy látszik bízik a dologban!~
1413 VIII| télre való szükségleteit, dohányban, sóban, s egy játék-kártyában (
1414 VII | egész alkotmányunk egy pipa dohányt, ha ilyen bolondot lehet
1415 X | ingerülten rántotta meg a Filcsik dókáját.~- Kegyelmed beszél itt?
1416 IV | Mácsik nem sokat adott a doktori bölcsességre: »Ostobaság! -
1417 IX | hallgatni kellett volna a doktorra, ki váltig enyhébb levegõre
1418 II | megkezdeni. A legfontosabb dokumentumok hiányzottak. Laczkó Endre
1419 VIII| hátrált egy lépést.~- Az út dolgában semmit sem tehetek - a vármegyének
1420 Fug | közönséges ember, aki a diéta dolgaiban járatlan, nem talál rajta
1421 X | csodálatos plánumokat a világ dolgairól, hanem még maga is tréfálgatott
1422 II | jártam most, tudod no, a te dolgodban… Hát van-e már valahogy?~-
1423 XIII| egyedül ő volt járatos a hadi dolgokban, s beavatott mindennemű
1424 V | bolondság, beszéljünk vígabb dolgokról! Vegyük teszem azt, mivé
1425 XI | nagyban készülődtek; volt dolmánykölcsönzés, ingvasalás, csizmacsinosítás,
1426 VI | Filcsiknek, dacára az újdonatúj dolmánynak és nadrágnak, nekiiramodott
1427 IV | Laczkó-név jó aranygombnak a dolmányodra? Hej, Mácsik, Mácsik, ki
1428 V | ökölnagyságú ezüst gombok a dolmányon s a magzatjaik a mellényen,
1429 XII | háborúra. Kezdett egymásután dõlni a kártyavár. A Laczkókat
1430 XI | belerángatván magukat a dologba, apróra meghánytak-vetettek
1431 XIV | jöttem, harag ne legyen a dologból. Nem szeretném…~S kisompolyodott
1432 VI | tréfa oda, hiszen szó fér a dologhoz, de mihez nem fér a világon?
1433 XIV | Jöjjön! Legalább vége lesz a dolognak egyszerre. Mindegy no! Magam
1434 Fug | mondhatna ön, az nem tartozik a dologra. ~Azzal intett a törvényszéki
1435 II | levegõt! Inkább elmélkedjünk a dologról. Most már nektek azt kell
1436 IX | el legott a szemei, hogy dõlt oda mámorosan a pohárszéknek,
1437 Fug | mondá mohón - az ügy ki van domborodva részleteiben is. Világhírû
1438 X | hörögve ejtette ki, s erõs domború mellkasa úgy járt, úgy hullámzott,
1439 II | is falja a kicsinyeket. A dominium eszi az apró majorságokat.
1440 IX | csúfondárosan -, mekkora domíniumokban terpeszkednek a leányai.~-
1441 I | ki az ördög akarna ott dominiumot?~Gazdátlan birtok volt az
1442 XI | útibiztosa vagyok.~- Én pedig don Fernando vagyok, követ a
1443 VIII| ha a nádor eljön, tán még donációkat és új címereket is osztogat
1444 Fug | idegemet fölrázta monoton dongásával: »öld meg, öld meg«. Megölöm! -
1445 VII | Boldizsár egész napokon át ott dõzsölt a korcsmában, s pohár pohár
1446 Fug | Azzal intett a törvényszéki drabantnak, hogy vezesse ki. ~- Bíró
1447 Fug | a tenger sem tudja, hogy drágagyöngyök hevernek a fenekén. Bizonyára
1448 Fug | látszott az egész szomorú dráma. Látta azt lelki szemeivel
1449 IX | de tapintása valóságos drót, és mégis a szemek szelíd
1450 III | vetett a kopott sárga kabátos Dúczra, s aztán keresztüllépkedve
1451 Fug | nevetett és egy áriát kezdett dúdolni a »Traviátá«-ból. Szándékosan
1452 III | anyaföldet.~Hanem a rögök dübörgése mégis rettenetes. A hang,
1453 XII | valahonnan a Szitnya tájáról dübörögve hozza a levegõ s a föld.~
1454 VIII| oda, mert Mácsik uram, kit dühbe hozott, hogy a pap a saját
1455 IV | bízták. Mindjárt megfúlok dühömben, Mácsik, ha erre a megaláztatásra
1456 VI | he? Miféle utolsók? Ne dühösíts, Borbála, ne költögesd bennem
1457 II | emelgetni a levegõben.~- No, ne dühösködj, mit csapkodnád a levegõt!
1458 XIII| fiacskám… nem jó olyan dühösnek lenni.~- Vadállat voltam,
1459 VI | igazi pompás Laczkó-vér - dünnyögi Boldizsár szíven találva,
1460 XI | Csakhogy az meg azért dûlt dugába, mert a fiatalok idébb csengettek
1461 II | de nagyra nõtt. Már mint duhaj legényke mindenkit levert
1462 Fug | vív magával. A »Madzag«-dûlõnél egyszerre megállapodott
1463 Fug | dacára, ismét megjelent dúlt, sápadt arccal. Mondta,
1464 XI | legillendõbb.~Csakhogy az meg azért dûlt dugába, mert a fiatalok
1465 VII | rá…~- Micsoda? Mindjárt a Dunába dobom a kölyköt - s csak
1466 VII | már járt akkoriban is a Dunán. Suska ment rajta egyszer,
1467 Fug | közönséges fajtájúaknak, dupla csõvel, agyán D. P. betûkkel.
1468 IX | tetszett neki az ereje, a durvasága és észjárása. »Olyan ez
1469 II | mai nap is az õ ivadékai dúskálnak benne. Az alföldön minden
1470 X | már, nem az, nem az.~A mai dzsentri nem a régi nemesség többé.
1471 XV | dicsértessékkel«, lesz ebből legalább két órai kurtavas,
1472 IV | bizalmasabbak (átkozott ebcsontok ám ezek a férjek) a konyhába
1473 XI | van a gróf! Mácsikéknál ebédel. Ott biz az, Mácsikéknál!
1474 VII | felett.~Így telt el a nyár. Ebédelni mind a ketten Mácsikékhoz
1475 XI | mikor jött, a menyegzõi ebéden minden szokás ellenére a
1476 XI | lóhalálba megszaporítani az ebédet, s a fránya Harkányné jött
1477 V | borocska mellett, s ha úgy az ebédlőben magára hagyják, mikor már
1478 Fug | borocska mellett, s ha úgy az ebédlõben magára hagyják, mikor már
1479 Fug | méltán fog sorakozni az Ebergényi- és a híres Tichborne-pörhöz
1480 Fug | a szunnyadó eszme életre ébredhet, ténnyé válhat, csodákat
1481 XII | pszt!… Jaj az uram föl ne ébredjen, meg ne hallja, mert halál
1482 XII | költögetnék… De iszen nem ébrednek már azok fel soha többé!~
1483 XIV | hangot, de még mindig nincs ébren, még mindig igézetnek, álomnak
1484 Fug | ügyvéd úr fölrázott, életre ébresztett. Félek azonban, kissé korán.
1485 XV | Bátyám, jó bátyám! - ébresztgette Gábor.~Ez a hang föllármázta
1486 VI | már te semmi.~De e mosolyt ébresztõ epizód éppen nem vont le
1487 IV | kell a fõkötõd, itt van… edd meg…~Belemarkolt dühösen
1488 XII | beléjük, még bizony az ép edényeket is összetörnék a lovak miatt.
1489 XIII| mint a gyémánt, szegény édesanyád még a rossz lehelettõl is
1490 Fug | mosolygott rá, talán még az édesanyja sem, ha ugyan anyától született
1491 XV | Mácsik mellõl.~- Tisztelem az édesapádat, fiacskám! - bömbölte Mácsik,
1492 III | kikérdezte, mit csinál otthon az édesapjuk, mit fõzött ma ebédre az
1493 VII | Bolondítsák kegyelmetek a saját édesapjukat, de nem engem. Mert mennydörgõs
1494 XIV | a mostoha gazdáitól, az édesekhez.~Erre a szóra lerúgta magáról
1495 XIII| magam tisztítottam ki, édeském… mert bizony mi szegények
1496 X | megtelt a lelke gyönyörrel, édességgel. Kivált eleinte oly nyájas,
1497 Fug | ezt a szerencsét?« s több efféle kérdések kellõleg meg lettek
1498 XII | nézi az érkezõ felhõket az égbolton, mindent megvetõleg néz,
1499 Fug | hogy komor este van, az égen fellegek járnak, s hogy
1500 XI | elvitte Barosné Birikét Egerbe az apácazárdába.~De a helység
1501 XI | hazahozzák pünkösd táján Egerbõl, nemsokára aztán Gábor is
|