Rész

1502  I  |                     valának, mint a templom egere. Ezekből bizony könnyű volt
1503 VII |                   az ilyen németek, mint az egerek - bölcselkedék a vízi fiakkeros. -
1504 Fug |                 fantázia segélyével szerves egésszé lõnek kidomborítva.~- Nos
1505 IX  |                   maró festékbe.~Az lesz az egészben, gyereknek nézik még mindketten
1506 VII |                  van. A tekintetes fiamuram egészségére kell innom. Éljen az én
1507 VI  |                   fiúcska, akit választunk, egészséges-e, milyenek a hajlamai; szelíd
1508 XIII|                      mely most már haragban égett, de tekintete még most is
1509 IX  |                  haját, mely úgy szurkálta, égette, mint a virágtövis.~Az alsó
1510 XV  |               gyújtottak. Nagy diadalokról, egetverõ gyõzelmekrõl ábrándozott,
1511 XV  |                piros. Csakhogy míg annak az égő falvak és városok, ennek
1512 Fug |                   viharos, belül hatalmasan égõ szenvedélyt árultak el,
1513 Fug |                     a sötétségben is; ha az égre néz, a felhők azt ábrázolják,
1514 XV  |                  fûbe. Mert bizony elmaradt egy-kettõ.~- Kicsoda?~- Hát a szegény
1515 XIV |            összefogdosom én valamennyit. De egy-kettõért restellem felhúzni a csizmámat,
1516 Fug |                  uram! Amit az állításokról egyáltalán tartani szoktam. Nos, de
1517 IX  |              papolta Toldy uram a temetésen egybegyûlt családbelieknek -, mert
1518 XII |                     látszott lenni ebben az egyben…~A karancskeszi és romhányi
1519 XIV |                    uram van. Ott én, ha nem egyébbel: a piszkafával.~- Ej haj,
1520  X  |                  macskája van. Nincs is már egyebe a bolondnak. Mindenét elajándékozta.~-
1521 XV  |                     teljes uniformisa volt. Egyébiránt valami hamaros tüdõgyulladás
1522 Fug |                    Domine Chalupkának az az egyedüli ambíciója, hogy az általa
1523 XIII|                  melletti mozsárból. - Hadd egyelek meg egyszerre mindnyájatokat.
1524 XII |                    a restórációkat legalább egyelõre elvitte az istennyila, a
1525 Fug |                     folytassa! Ki volt azon egyén, ki a grófot kísérte?~-
1526  X  |                  Egy kicsit ugyan letért az egyenes lineáról, de hát a kék vér,
1527 Fug |                jelölt nyomokat. Az üldözött egyenest a holttestnek tart s csak
1528  X  |                 színû bekecseikben, s amint egyenként beköszöntöttek Mácsikhoz,
1529 XV  |                nincs uniformisa. A hadnagyi egyenruha volt minden vágya, mely
1530 XV  |                rávette a haldoklót, hogy az egyenruhát testálja el Mácsiknak. Elég
1531 XI  |                    granariumhoz, megvolt az egyértelmû megállapodás Laczkó Zsófira
1532  V  |                  növesztek, de erre a célra egyesülnötök kell. Egy egyletet csinálok,
1533 II  |                     kell küldeni Pestre, az egyetemre, onnan külsõ országokba
1534 Fug |                     szólnak a harangjai, de egyetlenegy zokogó hang sem vegyül a
1535 XV  |                    Széll Péter csak nehezen egyezett bele: mindenféle ellenvetései
1536 IV  |                   emberekre, mivelhogy mind egyforma kabátban járnak, s még a
1537 VII |                  számára. S azok mind olyan egyformák, mint a lóherelevelek a
1538 XV  |                ugyan le nem teszem a kardot egyhamar, ha kezembe vettem.~Máskor
1539 Fug |                     hatalmas gróf!«~Az ódon egyház falai komoran visszhangozták: »
1540 XIV |                  összeesve, mint az istenes egyházfi. No iszen, mehetsz már híres
1541  I  |                     felvitte isten a dolgát egyhuzomra! Mégiscsak nagy dolog az
1542 VI  |               esztrenga két részbõl áll, az egyikbõl egyenkint eresztgetik a
1543 IX  |                  szerencséje, kedveském, az egyiké elõbb a másiké késõbben.
1544 Fug |                    mikor inquirált, csak az egyiket látszott használni, a másik
1545 XV  |              egyszerre csak elkiáltja magát egyikök:~- Dicsértessék a Jézus
1546 II  |                    bocskoros nemes. Tán még egyitek se látott eleven palatinust
1547 Fug |               zsákmányra és meg sem moccan; egykedvűen nézi a hajszát s mint valami
1548 Fug |                     nem kellett fölkelteni. Egykedvûen lépett a bíró elé. Nem volt
1549 XI  |               akarta szerezni mindenáron az egykori szerepet, s erre csak egy
1550  V  |                célra egyesülnötök kell. Egy egyletet csinálok, amelybe minden
1551 XIII|                    a keserûségét: - egészen egymásé leszünk.«~»Úgy, úgy, kis
1552 XIV |                  fogait is hiába szorította egymáshoz, biz azok összevacogtak.~
1553 III |                     a lészákon át kiabáltak egymásnak: Látta-e már komámasszony?
1554  V  |               korhelyek gyorsan találnak rá egymásra.~- Nekem tetszik a terv -
1555 XII |                  mérges a háborúra. Kezdett egymásután dõlni a kártyavár. A Laczkókat
1556 Fug |                   még befejezettnek. Nagyon egyoldalú… hiányos…~- Hogyan? - kérdé
1557  X  |                     István pedig elhozta az egyszemû fehér macskáját, a mennyasszonyodnak.~-
1558 VI  |               mosolyogva: »Édes Lacikám, az egyszeri ember is azt mondta Jónásról,
1559 VI  |                    akarják húzni valakinek, egyszeribe mezítláb van minden ember.~
1560 XIII|             bátorságával?~- Ostobák kendtek egytől-egyig! - tudákoskodék a nótárius,
1561 IV  |                bácsi megharagszik«, s az az együgyû bolond úgy tartotta ott
1562 VII |                   hogy a tisztes asszonyság egzisztált vala, s éppen erre a hajóra
1563 VII |                     az õ fiáért, akit aztán ehelyett nyakaztatott le a francia
1564 III |                     nem gondozná, már régen éhen halt volna valahol a lésza
1565 XIV |                    mintha sietne, nehogy az éhes macskák lenyalogassák. Volt
1566 IV  |                     nézett ki az ablakon az éjbe.~- Az az ember nem volt
1567 XI  |                   mintha szárny lebbenne az éjben, szíve nagyot dobbant. Ilonka
1568 III |               asszony ült a kalodában egész éjen át. Vacogó fogakkal beszélte
1569 Fug |                   fali óra tizenegyet ütött éjfél elõtt.~Cserepes meghunyászkodva
1570 XII |                 Mert hogy talán elkésett az éjféli keresztútról?…~
1571 III |                     beszélte reggelre, hogy éjfélkor Réky István lelkét látta
1572 VII |        Laczkó-asszony volt kirendelve, hogy éjjel-nappal varrja a staffirungot a
1573 XIII|                     el mint egyébkor, hanem éjjelenként leszállnak fekhelyeikről,
1574  X  |                     merne rá görbén nézni?) Éjjelenkint nem tudott aludni, nyugtalanul
1575 XII |             használt semmi szer a nyugtalan éjszaka ellen, csakis reggel felé
1576 XIII|                   megvan az ember, hanem az éjszakák bizony szomorúak Pribolyon.
1577 XII |                  volt, hogy megrezzentette… Éjszakákon át hallotta bús nyerítését,
1578 XIV |                    elszabadult, hazajött, s éjszakának idején be akart jutni az
1579 XI  |                     is, hogy az exámen után éjt-napot nem mulatván, hazaiparkodjék,
1580 VIII|                  körutat tesz, s akkor útba ejti vidéküket… legyenek mindenben
1581 VII |                 rögtön abrakra fogták, hadd ejtõdjék bámulatba nemes Pest városa,
1582 III |                     György uramat kelletvén ékesen megszólítani, mert ha valami,
1583 VIII|                    igazán nincsen a világon ékesszólás.~Jól volt az kieszelve.
1584 XIII|                döcögött oda vele szembe egy ekhós bérkocsi csengettyűs lovakkal:
1585 II  |                   per tu«; míg a kálvinista ekképp köszönte meg az ügyvédi
1586 III |                   Minden kétszáz évben esik ekkora halál Pribolyon. Nem lesz
1587 II  |                     hanem az elöljáróság és eklézsia előtt is.~Lassan nõtt, de
1588 III |                      alsó szomszédomtól.~Az eklézsiától, Birike lányomtól.~Igaz,
1589 VIII|                     uram egyet köhintett, s eközben eszébe jutott, mit kell
1590 XII |                    megint visszafordította, éktelen káromkodásra nyíltak ajkai,
1591 Fug |                zúgnak, távolibb falukból is el-elkap a szél egy-egy haranghangot.
1592 XII |                   miatt. A kisebb hordók is el-eltünedeztek az eszterhajak alul; dobolni
1593 XII |             mentéjérõl az ezüst gombokat, s eladta a kedvenc, saját nevelésû
1594 XIV |                     Sármány, a lovunk, akit eladtunk a tótoknak.~- Micsoda? A
1595  X  |                egyebe a bolondnak. Mindenét elajándékozta.~- Üzentek valamit? - tudakolá
1596 Fug |              Azonnal.~- Lehetetlen! Meghal, elájul szegény! Inkább megölöm
1597  V  |                elcsinálni. A nyerõ szívesen elállna öt-hatezer forintért a jogától,
1598 III |                   legelõbb, most a szava is elállott, minden fájdalom összegyûlt
1599 XII |                  Mácsik még attól se tudott elaludni, hiába hánykolódott ide-oda.~-
1600  X  |                   kergették a sötétek, s ha elaludt sem volt igazi nyugalma,
1601  X  |                 volt.~- Egy erdõben jártam, elaludtam. Két medve odajött, az egyik
1602 IV  |                   akiket megszólított, édes elámulással bólingattak a fejeikkel:~-
1603 Fug |              kóvályog; igazi nevét nem meri elárulni, sem azt, hogy a szív küldöttje
1604 Fug |                    alattuk már mosolyog. Az elárult titok feletti fájó érzés
1605  V  |                     valahol, mesék hõseivel elásottat, amelyrõl egy ilyen ártatlan
1606 XIV |                      A kínos bizonytalanság elbágyasztotta, s szinte kiszítta vérének
1607 Fug |                                HOMÁLYOS ÜGY~ELBESZÉLÉS~1875~ ~A fölbukkanó nap
1608 VII |                  nem volt egyéb módja, mint elbeszélni szögrõl-végrõl az egész
1609 Fug |                   IV.~Míg a vizsgálóbíró az elbeszélt eredményhez jutott, addig
1610 Fug |                kedvesemet, Pintér Évikét. Õ elbeszélte, - oh minek is beszélte
1611 VI  |                zsétárral, s megfeji mielõtt elbocsátaná.~Az esztrenga most üres
1612 XII |                   ez a Gábor dolga, bármint elboronálta is Chalupka, a pör meg teljesen
1613 VIII|                     a vidéken, s érzékenyen elbúcsúzának azoktól, mert nem tudhatni,
1614 VII |       végigcsókolózott az asszonyokkal, míg elbúcsúzott az anyjától, aki keservesen
1615 VII |               kastély asszonyától illendõen elbúcsúzván, a legutolsó hídnál (ahol
1616 VII |                     elhagyott park fái közt elbújt rablókat, a szolgabírák
1617 Fug |               határos lélekállapota, a gróf elbukása különben is megfoghatóvá
1618 Fug |               sárkányt, … egy dördülés… s õ elbukott. A fegyvert iszonyodva dobtam
1619  V  |             kénytelen hozzámenni. Gyerekség elcsinálni. A nyerõ szívesen elállna
1620 XV  |               meglássam.~S ezzel azután úgy eldicsérte Chalupkát, hogy a könnye
1621 XI  |                     rágyújtott ebéd után, s eldobta a földre a masinát (mert
1622 Fug |                     ott kell lennie valahol eldobva. Mindenekelõtt ösmerkedjünk
1623 II  |                  hatalom. Száz vótum együtt eldönti a restórációkat.~Mácsik
1624 Fug |                   másik üres. Ebbõl kellett eldördülni a suhanc által hallott végzetes
1625 Fug |               ugyanazon pillanatban kellett eldördülnie a gróf puskájának is, mert
1626 II  |                     laknak ezután… csak már eldõlne valahára az az átkozott
1627 VI  |                  folytatá Mácsik - nem kell eldugni. Elõ velök az anyjuk köténye
1628 IX  |                   kell maradni, s ki mehet; elébe hozta az az egy szó, mint
1629 Fug |                    tehát sisiphusi munkára, elégedjünk meg annyi leleplezéssel,
1630 VII |                   lelkierõnek a látszata is elegendõ, hogy magával ragadja a
1631 II  |           fölcsillogtak.~- Sokat, de mégsem eleget.~- Beszélj hát! - ugrott
1632 Fug |                Kléner úr.~Az ügyvéd sietett elégtételt venni.~- Ugye, hogy hiányos
1633 XV  |                      csábította Suska -, ha eleibök szaladnánk, hogy visszatérjünk
1634 XV  |                  egy fa mellé, míg a csapat eleje elmegy a szűk hegyi úton.
1635 II  |              veszteg ülve. Hadd meséljem el elejirõl. Volt egyszer egy pék; úgy
1636 XI  |                  tart! Meghámozva tologatja eléjük, amire éppen szükségük van;
1637 XI  |                     hozománya. Aztán én sem élek örökké, elhiheti, s nem
1638 Fug |                gondoskodnia, - mikor szépen elélhet a szegény ember gond nélkül
1639 IX  |                   az azért - pattant fel az élemedett asszonyság megállva az út
1640 VIII|                     félesztendõre a mostoha elementumok által.~Folyamodtak, egyre
1641 Fug |                     Hahaha! Ön erõvel mesés elemet akar vegyíteni ebbe a prózai
1642 XI  |                     házaiban is izgalmat és élénkséget keltett az új fordulat A
1643 VI  |                 vegyültek az élénk zsivajba elenyészõn.~Mácsik túldörögte a zajt.
1644 Fug |       igazságszolgáltatás keze, hogy oda is elérjen. Gondos fáradozásaim folytán
1645 XII |         megkompolyodott az emberiség. Mikor elérte hatalma tetõpontját, mikor
1646 XI  |       dinomdánomoktól megcsömörlött lovasok elértek Alsóbálnán át (hol Laczkó
1647 Fug |               Menjünk uram, - szólt az öreg elérzékenyülve, s hagyta magát föltuszkoltatni
1648 XI  |                   lángost dagasztani, annyi eleség volt összehordva reggelre,
1649 Fug |            becsületes, nyílt arccal.~A bíró élesen nézett erre az arcra: a
1650 VIII|                    kardját az õ pillantásuk élesíti, õk csinálják a történelmet,
1651 Fug |             ravatalon. Egy õse sem volt már életben, mind ott feküdt már a maga
1652 Fug |          szabadlábra van helyezve, s csupán életbiztonság elleni merénylettel vádoltatik,
1653 Fug |              végzetes lövésnek, mely a gróf életét kioltá.~- Bocsánat, spectabilis, -
1654 Fug |                   Nem mindegy-e, ha valakit életfogytiglani, vagy csak húsz évi fogságra
1655 VII |               legyen az elsõ felettük, mert életrevaló. Hiszen végre is Laczkó-vér
1656  X  |                     és itt vannak, azok már életrevalók, azoknak élniök kell s visszanézniök
1657 XIII|                   az udvarra, hogy aléltan, élettelenül terült el a sárban, mint
1658 XI  |                   Gáborhoz, hadd informálja eleve a kötendõ szent házasságról,
1659 VI  |                  összeszedi magát, még csak elevenebb lett.~- Tekintetes Laczkó
1660 XV  |                     a liptói hóba.~- Hát az elevenek?~- No, ezeket majd mindjárt
1661  X  |                  uramat Bodonyban), de hogy elevenen járó-kelõ ember fölött tartsanak
1662 XIV |               lesütötte fejét és sóhajtott. Elevenére tapintottak ezek az átkozott
1663 VI  |         Laczkó-anyák a fiaikkal. Soha ilyen elevenséget, zsibongást! Hogy rikácsolnak,
1664  X  |                 találják. Azért vagy te úgy elfáradva. Csak most már azt kellene
1665 XIV |                    Semmit sem felelt. Tompa elfásultságot érzett, mardosó lelki szorongást.
1666  X  |              ráhullanak a tavalyi pázsitra, elfedik azt örökösen. Hiába gereblyéznék
1667 Fug |              felelne ön arra?«… »Nem bírnám elfeledni«, - mondám - »nekem nagy
1668  V  |                  szedvén krónikába, akikről elfeledtem elmondani, kik, mik és minők
1669 XII |                     a képtõl aztán mindenki elfelejtette a maga képét; a pap azt,
1670 IX  |                   ked férjének az ármálisát elfelejtették aláírni a királyok.~- Ha
1671 IX  |                   hallgattak.~Mert hát majd elfelejtettem mondani, úgy lett, amint
1672 VII |                   is a fiával menni, hiszen elfér õ a kocsis mellé, vagy akárhová
1673 Fug |                 műhely, amiben olyan szépen elférne ő és… és az a leány.~Eh,
1674 VII |                    és rablóknak. A pandúrok elfogdosták az elhagyott park fái közt
1675 XV  |                magam mellé veszlek fiam, és elfoglaljuk azt a Békést. A törvény
1676 VI  |                      te betyár!~Végre mégis elfogta a sövényben, s mint ahogy
1677 XI  |              valamicske sokkal kevesebb.~Az elfogyasztott nagy trakta után átmentek
1678  X  |                   tán a leghívebbeket, akik elfojtott lélegzettel várták Mácsik
1679 VI  |                   most. Még a lélegzetét is elfojtotta mindenki, s arra ügyelt,
1680 XII |                    mint egy gyermek.~Mácsik elfordította fejét, talán azért, hogy
1681 XIII|           zsugorodik, egy-két nyájas szó is elfújja.~Gábor a fejét rázta:~-
1682 XI  |             szolgabíró, a régi elkallódott, elfújta a szél, mint a polyvát.
1683 VI  |        Boldizsárnének, ki szomorúan ült egy elfûrészelt gerendán a férje mellett,
1684 XIII|                    pénzét egyszerre s aztán elfut; de te tíz éve tartod kezedet
1685 XIV |          összerezzent, a kukoricasuhogástól elfutott. Egyszer egy macska ment
1686 XV  |                   valamit - felelte Filcsik elgondolkozva. - Éppen múltkor emlegette,
1687 Fug |                     oly szép, oly kedves! S elgondolva, mit érezhetett, midõn visszautasították,
1688  X  |                 árnyékát.~Egy este éppen az elgyûrûzés után (nagy parádéval folyt
1689 IX  |                Mácsik nem törõdik semmivel, elhagy bennünket«, s családi gyûlés
1690 IV  |                    Csodálatos! Még megérem, elhágy! Ilyenkor! Nincs állandósága…
1691 XI  |                      Utcáról-utcára, sötét, elhagyatott sikátorokon mindenütt sarkukban,
1692 XI  |                megszólítást. Majd ha Ilonka elhagyja a beszédet. De a csevegõ
1693 VII |                   Mikor a bodonyi határt is elhagyták, a kastély asszonyától illendõen
1694 IX  |                  nem tetszik benne, kitépi, elhajítja, mást ültet el helyette.~
1695 IX  |                        Minek az? - mondá és elhajította.~Kezdte megszokni ezt a
1696 XI  |                talált valami okot, hogy még elhalassza a megszólítást. Majd ha
1697 XII |                  betöltötte az egész utcát, elhallatszott az még tán a felsõ végbe
1698 Fug |                     fűzfabokrokat és tompán elhallgat, mintha érezné, hogy a természet
1699 IX  |                     õsi szilvásban; ha Biri elhallgatott, õk csicseregtek; ha Biri
1700 IX  |                    ült az úr, egész nyáron.~Elhalványodék erre Toldy, de mégis hetykén
1701 Fug |                kezekkel szokott felbontani, elhalványodott arccal gusztálva az elsõ
1702 IX  |                 kedvességét. Minden egyebet elhanyagolt. Chalupka vitte a mezõgazdaságot,
1703 IV  |            Bármilyen tartózkodva beszéltek, elharapván a mondatokat, ha idegen
1704 Fug |                   közelebb kúszik, botjával elhárítja a szerb-tövis kimagasló,
1705 XIV |               magammal.~Mácsik sóhajtott, s elhárító mozdulatokat tett a kezeivel.
1706 XIII|                igazi nápolyi király, karját elhárítóan tette arca elé, mely most
1707 XII |                    nem - emelgette a kezeit elhárítólag - nem a bor… nem az ital,
1708 IV  |                    ezalatt felterítettek, s elhelyezkednek a vendégek. Barosné ülne
1709 VII |                  kócsagtollas fövegét: »No, elhibázta kend, Verbõczi uram, - hogy
1710 VII |                 együtt, ehhez a hivatalhoz, elhibáztuk fiam… vegyük le, de mindjárt
1711  V  |                Filcsik zavartalanul, megint elhibázva a latin szót -, de ha kántorok
1712 XI  |            varrásához. Rengeteg munka volt, elhihetik. Csak vánkosciha vagy negyven,
1713 VIII|                    dologban. Még tán azt is elhinné, hogy az csak úgy magától
1714 IX  |                 tanú.~De már ezt nem szabad elhinni, csak az irigykedés mártja
1715 XI  |             Chalupka összerázkódott, szemei elhomályosultak, s amint hátrahanyatlott
1716 VII |                  lett, már t. i. a réginek. Elhozták Kékkõrõl Csató Jánosné asszonyomat,
1717 VII |              megnézni, és a pénzt is mindig elhozza, re bene gesta, hazaindulának.~
1718 VII |                   is állapodtak benne, hogy elhozzák neki a pört (elveszik a
1719 Fug |                    felkapva gazt, szemetet, elhullasztott lúdtollakat, papírdarabokat
1720 III |                Birike - szólt a nagy Mácsik elhűlve. - Nem lehet az!~A Biri
1721 XI  |                   tüzes. Ni, a frájjok most elhúzódnak a falak mögé. - Hát persze,
1722 IX  |               ezután jövõ tisztújításra már elibünk állhat, ha nem vigyázunk…
1723 VII |                 esztendeig ráérek. Most már eligazítom a község dolgát!~
1724 VII |                  hagytunk. A família dolgát eligazítottuk, - most már vagy tíz esztendeig
1725 III |             két-három csúfnév is kell, hogy eligazodjék rajtok az emberi emlékezet.
1726 VII |                      Bizony nehéz volt ezen eligazodni. Mivelhogy a nagy bölcsességnek
1727 XIII|               megérezte a pecsenyeszagot és elillant. Uram én istenem! Hogy is
1728  V  |                    vén Chalupka is mindjárt elindítá mosolygó szemeit a leány
1729 XI  |               támolygott ki az utcára, hogy elinduljon hazafelé.~- Most már se
1730 XIII|                     Ne félj, odaérsz, ahová elindultál, az akasztófa alá. Jókor
1731 XIV |                     már. Hát iszen jól van. Elindulunk délben.~Lehozták a padlásról
1732 III |                gondolják ki otthon. Legtöbb elismerés a búcsúztatót illette. De
1733 Fug |                 fölfogástól függ… az embert elítélik, becsukják, kivégzik, egyszóval
1734 XIV |                     szomorúbb volt.~Napokig eljárkált egyedül a kertben egy nagy
1735 II  |               ügyvédje vállát, ha a pörében eljárt, s meghítta ebédre; a lutheránus
1736  X  |               nedvektõl. Pedig nem is az én eljegyzésem volt, hanem az egyik Justhé.
1737 VII |                      addig a népek hangosan éljeneztek egész utcahosszat, s látván,
1738 VII |                    a pisztolyaikat, s ők is éljent kiáltottak, Gábor és Mácsik
1739 VII |                  viselkedjék. Mert abból az éljenzésbõl kilátszott az, hogy tréfából
1740 VI  |                restóráció folyik bent, nagy éljenzésekben és kurjongatásokban tört
1741 XII |                    vizsgája, hát éppen hogy eljöhetne.~…Csakhogy mit ér már a
1742 VII |                    örülni a kis lányom. Hát eljössz-e hozzám hé? - s erõsen meghúzta
1743  X  |                  annyi esze magától. S akik eljöttek is, mind morózus, fázós
1744 II  |                 ember.~- No, hát ülj le, ha eljöttél. Mikor is voltál itt utoljára?~-
1745 XI  |                 õket a kinyílt kapu.~- Majd eljövök reggel - nyugtatta meg magát
1746 VI  |                      Még a vármegyeházba is eljutott a szele. A vicispán csak
1747 Fug |                  hova bizonyára magamtól is eljutottam volna, de késõbb.~Pintér
1748 XI  |                fõjegyzõ, szolgabíró, a régi elkallódott, elfújta a szél, mint a
1749 XIV |                  néhány sárga levelet pedig elkapott a szél, fölvitte szeszélyesen
1750 XI  |                 félóráig! - lihegi Chalupka elkedvetlenedve.)~Trombita harsan, s a nápolyi
1751 XIII|               Megüvegesedett szemei, dühtõl elkékült arca lassan nyerték vissza
1752 IV  |                 mintha valami legyet akarna elkergetni a közelébõl. Kellemetlen
1753 II  |                 kitátva. - Elhoztam biz én, elkértem a nemzetes asszonytól. No,
1754 XIII|                  galyibába, ha szépszerével elkerülheti!~Mikor a fekete ember a
1755 XII |                Chalupka, a pör meg teljesen elkeserítette.~Mert mindjárt a második
1756 VII |                 esztendeig is, míg a gyerek elkészül, legalább el ne aludjon -
1757 III |                  felelt volna neki?~Rendben elkészültek minden parádéval. Fõtisztelendõ
1758 XII |              intézkedni, midõn egyszer csak elkezd valaki dörömbözni künn a
1759 XIII|                     emberek és asszonyok, s elkezdték hideg vízzel locsolgatni.
1760 Fug |                  még mindig hallatszottak s elkísértek szobám magányába is. Kimerülve
1761  X  |                   De mikor aztán lassankint elkocogtak a szobából, s Chalupka halkan
1762 XIII|                   tízezer forintunkat, amit elköltöttünk az úrra, amióta felszedte
1763 IX  |                     azzal az úri dámával! Õ elköltözik innen! Adjon neki Mácsik
1764 VI  |                     kõ volt. Jaj annak, aki elkövette a merényletet.~A hívebbek
1765 XI  |                    természetesen, már régen elkotródhattak volna, ha eszök van. - Most
1766 XI  |                    hogy Mácsik húsvét elõtt elküldé útbiztos uramat Gáborhoz,
1767 XII |                ide-oda.~- Hallod-e, Zsofka, elküldhetnél a kenõasszonyért.~Elküldött
1768 XII |              elküldhetnél a kenõasszonyért.~Elküldött hát a nemzetes asszony a
1769 XII |                   eleven ember sohase lássa ellágyulni azt az arcot, mely a vasnál
1770  X  |                   Szegények! - szólt Mácsik ellágyulva, s kivette zsebkendõjét,
1771 VII |               legalább rokonhoz adhatja úri ellátásra, s mindjárt megbeszélhetik
1772 Fug |                     hódítási instrukciókkal ellátva, csak olyan átutazó perszónának
1773 IX  |                    köztük, egyszerre valami ellenállhatatlan vágyat érzett ezekhez a
1774 IX  |                 alakban, arcban az összhang ellenállhatatlanná tette.~Úgy bánt vele Mácsik,
1775 XI  |              menyegzõi ebéden minden szokás ellenére a násznagy jobbjára ültették.
1776 Fug |                  papa tán meg is örül neki, ellenezni semmi esetre sem fogja:
1777 VII |                    váratlanul jön.~Senki se ellenkezett többé, mihelyt ki volt kiáltva
1778  I  |                 inkább sokszor nyilatkozott ellenkezőleg; hogy Anna a gallérjára
1779 III |                  ujjammal taposom el minden ellenségét). Aztán még azt is hozzátette
1780 Fug |                     nem viseltettem azelõtt ellenszenvvel a gróf irányában, õ sem
1781 Fug |                    nagy kedvet érzett volna ellentmondani.~- Be kell ösmernem, hogy
1782 XV  |                   egyezett bele: mindenféle ellenvetései voltak, hogy így, hogy úgy,
1783  X  |              Mácsikhoz s nyakába borult, az ellenzéki Laczkók közül György könnyekre
1784 IX  |                   olyanok is, akiké egészen elmarad, mert vagy meg sem indul,
1785 XV  |                haraptak a fûbe. Mert bizony elmaradt egy-kettõ.~- Kicsoda?~-
1786 XII |                 öreg… no, mit pityeregsz?~- Elmegyek, Mácsik fiam… Búcsúzni jöttem.~-
1787  V  |                  mint egy tor, no, már erre elmegyünk, gyerekecském…~Mikor odaértek,
1788  X  |                   unalommal intett nekik.~- Elmehetnek. Csak ezért hívattam kegyelmeteket.~
1789 II  |                     kutyaugatás zavarta meg elmélkedéseit.~- Ne te ne! Csiba te! Hogy
1790 II  |                csapkodnád a levegõt! Inkább elmélkedjünk a dologról. Most már nektek
1791 XV  |                  tudott nekik. Szelíd volt, elmélyedõ, s némelykor búskomor. Mindenkire
1792 VII |                   Nagy parádéval történt az elmenetel. Nyolc családbeli férfi,
1793 XIV |                     fia is ezért jött, hogy elmenjen, meg van fogadva a szekere,
1794 Fug |                    fogamat: »Nem, nem fogok elmenni, itthon maradok, beteggé
1795 XV  |             fordulnia kell.~Hát amint sorba elmentek mellettük a marcona gerillák,
1796  X  |                    gyerekrõl!~Chalupka nagy elmesélõ volt, csupa gyönyörûség
1797 IX  |                   Nyugodjék békével Békés - elméskedék Dúcz nótárius. - Requiescat
1798  X  |                    mint a mákszemek, melyek elmondhatják magukról a hüvelyükben: »
1799 VI  |                    Elõhozakodtak mindennel. Elmondták, hogy a kis Laczkó Pali
1800 Fug |                    látogatásának eredményét elmondtam neki, mert másnap találkoztam
1801 IV  |                 összes Laczkó-rokonságot, s elmondván hegyirõl-végire a messzeható
1802 IV  |             nemzetes uram!~A hatalmas ember elmosolyodott.~- Ejnye adta gyereke, de
1803 XI  |                unalmas percek! De mégiscsak elmúltak. S amint kiöntötte az a
1804 Fug |                    kellemetlenség utóízének elmúltával ismét napirendre tért, s
1805 Fug |           eszmélkedni.~»Bezzeg ha az anyjuk élne, az észrevette volna… Ez
1806 IX  |                        A maguk emberségébõl élnek, punktum. Az egyik csizmadia
1807 VII |                   csodálkozásában egyszerre elnémult, szótalan lett. Az, hogy
1808 VI  |                 türelmetlenül.~A körülállók elnevették magukat, némelyek pedig
1809 VI  |                elõre is nagy tiszteletet és elnézést tanúsítottak mindenfelé,
1810  X  |              szaporán az ablakokat.~- Talán elnézted magadat Chalupkának, és
1811  X  |                    már életrevalók, azoknak élniök kell s visszanézniök a múltba,
1812  I  |                     Neoacquistica Commissio elnöke eligazította a többit. Külön
1813 VII |                     vén Harruckern beült az elnöki székbe, a kammerdinerje
1814 VII |                     s ilyenkor mindig Gábor elnökölt. Mácsik is végignézett néhány
1815 XI  |                  apró háznál, hol csakhamar elnyelte õket a kinyílt kapu.~- Majd
1816 XIV |                     hangon szisszent föl:~- Elnyomorítottak, tönkretettek, szép lovacskám!
1817 XIII|              néptelen országúton - így adja elő ma reggel, s tele is van
1818  X  |                     nyelve, nehéz kihámozni elõadásából az igazat.~- A gyerek? Úr
1819 XIII|                    ma reggel, s tele is van előadásával a falu -, lát messziről
1820 XI  |                      mert már megkezdték az elõadást.~No, nem baj, legalább õ
1821 VIII|        asszonydeputációt. Mosolygott, mikor elõadták az út-ügyet, megsimogatta
1822 XIII|                    kis mondatkával ennek az elõbbinek a keserûségét: - egészen
1823 III |                    is az volt, sõt annak az elõdje, Varga Pál nemkülönben.~
1824 II  |            inventárium szerint vennék át az elõdöktõl Mácsikot olyannak, aminõ:
1825 IV  |                    uraság lehet, hogy ilyen elöl van!~Hohó, hiszen ez a megyei
1826 II  |                 testi birkózásban, hanem az elöljáróság és eklézsia előtt is.~Lassan
1827 XI  |                     vére, s izzadság kezdte elönteni foltos eres homlokát az
1828 VIII|                   határt minden esztendõben elöntötte õszkor a víz, s ezzel történetünk
1829 Fug |              megenyhít mindent s a vendégek elõfutárja a kellemetlenség utóízének
1830 VI  |                rendeket a tanácskozásukban. Elõhozakodtak mindennel. Elmondták, hogy
1831 IX  |                     hölggyel, sohasem merte elõhozni ezt az elutazást; ha célzás
1832 XI  |                      Szóbeszéd közt azonban előhozta okkal-móddal az apa, hogy
1833 IX  |                   az ambituson ültek, mégis elõhozta Birike.~- Igaz, hogy is
1834 Fug |                      melyet az ügyvéd onnan elõhúzott.~- Hm! a tenger sem tudja,
1835  I  |              környéken.~A família összeült, elõjöttek a fi- és nõi ágak, võk,
1836 XV  |                  hogy az Úr kiszólította az élõk sorából a csapat egyik hadnagyát,
1837 IX  |                    viceispány, se nem visel elõkelõ hivatalokat, hanem csak
1838 III |                    De bizony vihették volna elõkelõbbek is, ha lettek volna.~Hanem
1839 XIV |                    a szerszámot, kantárt is elõkeresték a kamarából, s kikenték-fenték
1840 VI  |                    volt, sõt nem is kellett elõkeríteni, amott mászik be maga a
1841 IX  |                     az õ »alispánjelöltjük« elõkerül, pedig az ezután jövõ tisztújításra
1842 IX  |                   felelgetett.~Mire Barosné elõkerült a fürdõbõl, már akkorra
1843 VII |                elõbb, míg Filcsik uram nagy elokvenciával el nem mondta ékes rigmusokban,
1844  V  |                  azok ő előle, ő pedig azok elől eszi el az úri asztalok
1845 Fug |                    az elsõ lapon egy nevet, elõl-hátul ilyenforma sorokkal: »Ezen
1846  V  |                ellenséges lábon áll: azok ő előle, ő pedig azok elől eszi
1847 XII |                  neki, ugye, beszedni a sok elõleget? Imposztor.~Megvesztegették
1848 VIII|                   nem tehetek semmit.~Ekkor elõlépett a nagy Mácsik:~- De hiszen
1849 IV  |                vágott közbe Mácsik hirtelen elõlépve. - A dolog ki van kombinálva,
1850 XI  |               kiment volna az epe, és amint eloltogatták a lámpákat egyenkint, hogy
1851 XII |             visszahozott, de mely csakhamar elolvadott itthon, úgy szerezte már
1852 Fug |                     Ha a vádlott vallomását elolvasom, sok enyhítõ körülményt
1853 III |                 kiket kortársaik mindenféle elõnevekkel különböztetnek meg felismerhetés
1854 IV  |           sógorasszony. Az öregebb gyerekek elõnnyel bírnak, mert nekünk hamar
1855 XV  |                   Ellenség! - kiáltották az elõörsök.~- Lóra! - vezényelte Pélly.
1856 XV  |                  Pélly. - Rosszul láttak az elõõrsök… Megnyúzatom a gazembereket.
1857 Fug |       összeállításához.~E percben Kis Gazsi elordítá magát. A fûben, mintegy
1858 III |                    kis Birit hagyta lihegve előrefutni, mert neki meg nem engedte
1859 Fug |                     az érdemes vizsgálóbíró elõrelátását; melyet különösen bírói
1860 IX  |           erõteljesebb. Az álla rendetlenül elõrenyúlt, a homloka is magasabb lehetne.
1861 XI  |                   megyében a Laczkó-címerek elõrevetõdõ ragyogásában, csak egy bántotta:
1862 XV  |               nyerített fel fájdalmasan.~Az elõsietõ honvédek haldokolva találták
1863 VII |               hegynél a könnyû kocsi, õk is elõszedegették, aki mihez ért, s búcsút
1864 Fug |              részletekbeni túlterjeszkedési elõszeretetének nem adná oly kétségbevonhatatlan
1865 IV  |      gyümölcsoltáshoz.~Késõ este lett, mire eloszlottak a vendégek, s Mácsik maga
1866  V  |                 helyes okai, mert őkegyelme először is helybeli ember, kutyakötelessége
1867 IX  |                  hiányzik a képbõl.~Barosné elõszólította Birit, be sem várva míg
1868 III |          testamentomban, sõt az asszony még élõszóval is rábízta a Birit, odahívatván
1869 Fug |                   Ezen meg ezen miniszterem elõterjesztésére ezen meg ezen rendjelt adományozom
1870 Fug |                    köd alakjában tűnnek föl előtte selyemmel átszőtt napok
1871 IX  |                   és Birike között. Utánuk, elõttük nagy csoportok kullogtak
1872 Fug |                    megtörténhetik.~Daróczyt elõvezették, sápadt és levert volt.
1873 VI  |             összetörhet a hajó, ha nem lesz elõvigyázattal. Egy eltévesztett lépés,
1874 Fug |                 rokonszenvet.~A szokásszerû elõzetes kérdések után, a dolog érdemére
1875 Fug |                    meg kell ösmerkednünk az elõzõ napok történetével, mert
1876 Fug |                    föld alatt«. A gróf alig elõzött meg húsz, harminc lépéssel,
1877 XI  |              fecsegni, mintha olvasná, hogy elpajzánkodik a királlyal. A király se
1878 Fug |                  felcsigázott bosszúszomjam elpárologjon, s ez csak úgy volt lehetséges,
1879 Fug |                 gyöngélkedik - hebegé Évike elpirulva.~- Csak nem muszka emisszárius,
1880 VI  |               vicispán.~Mire a kis Károlyka elpityeredett, s félénken eresztette el
1881 IX  |               Bekaparták biz azt, - ott fog elporladni a nemzetes asszony csontjaival.
1882 XII |                 Sármány csikót és a família elprédált pénzét, vagy különben megfojtom
1883  X  |                  ezután? Ha meg nem nyerik, elpusztulnak, õrajta lesz a nagy ódium,
1884 XV  |         visszatérjünk velök. Mert itt addig elpusztulunk egytõl-egyig!~Nem volt igaza,
1885 XII |                     kaptak rá!~Hanem hiszen elragadt az a férfiakra is. Nem maradt
1886 VI  |                  Tud ez mindent - sugdosták elragadtatva az asszonyok, s találgatták,
1887  X  |                    Elég, hogy nemzetes uram elrágta a kötelet.~- Ki meri mondani,
1888  X  |                       Ki meri mondani, hogy elrágtam? - hujjantott fel vérbe
1889 XV  |                 csillantak ki a füzesekbõl, elrejtett csapatok bújtak elõ sûrû
1890 VIII|                palatinus uram! Kegyeskedjék elrendelni, hogy Barosné nagyasszonyom
1891 II  |                   az erek, képzelete messze elröpült elõre, látta is már az országút
1892 Fug |                  nem õszinte. Ezzel mindent elront.~Kléner úr most ahhoz a
1893 Fug |                    Összeszidtam a mamlaszt. Elrontotta minden passziómat. A patvarba
1894 Fug |               csügged el a gusztálás alatt, elsápadt arcára lassankint ismét
1895 VI  |                  suttogják utána a Laczkók, elsápadva a megbotránkozástól, s egyszerre
1896 IX  |                    vér öntötte el.~Felkelt, elsietett, behúzta magát a méhesbe,
1897 VIII|                    a temetésére senki, hogy elsirassa, még halálhíre sem szivárog
1898 XI  |                   füstjéről.~Cserde volt az első hely, ahova betértek: ott
1899 IX  |                amely a partján nõ, hogy azt elsodorja… De hát még a Duna?…~Tudnivaló
1900 XIV |               tönkretettek, szép lovacskám! Elsoványodtál, megvakultál, hazajöttél
1901 VI  |                     mert kutya ám az is, ha elsül.«~Mire aztán az alispán
1902 Fug |                 Arcul ütötte a templomot és elsüvöltötte magát: »A nagy gróf… a hatalmas
1903 XIV |                   õnála, nem felejtette el, elszabadult, hazajött, s éjszakának
1904 IX  |                   hogy Mácsik ezzel egészen elszakadt a Laczkóktól.~- Bizony sírhatnak
1905 VI  |                     az már? Volt esze, hogy elszaladjon.~De nem volt, sõt nem is
1906 XIII|                    olyan erõteljesen, olyan elszánással mondta, hogy az öreg elszontyorodott.~-
1907  I  |                nemességet. Hanem hát ezt az elszármazást és visszaszármazást nemigen
1908  I  |                    visszatelepítse az onnan elszármazott nemességet. Hanem hát ezt
1909 VIII|                   pedig mindent, de mindent elszedtünk a többi apró országok elõl.~
1910  I  |                 felföldön akadt bõséggel az elszegényedett bocskoros nemesek között:
1911 XII |              kártyavár. A Laczkókat végképp elszegényítette a pör, meg a fiú neveltetése,
1912 XII |                   XII. FEJEZET~A LACZKÓ-HÁZ ELSZÉLEDÉSE~S a tenger már útban is
1913 VI  |              kiejtette kezébõl a labdát.~Az elszörnyûködés moraja zúgott fel. Laczkó
1914 XV  |                  most a hadnagyától, amiért elszólta magát a »dicsértessékkel«,
1915 Fug |                 kifejezésére… Ez leverõ, ez elszomorító…~Kléner úr oda volt a felindulástól.~-
1916 XIII|            elszánással mondta, hogy az öreg elszontyorodott.~- Pedig még semmit se tud,
1917 IX  |                     Ez a se hideg, se meleg elszóródása egész nyárig tartott, mikor
1918 Fug |                     el a levegõ.~- De ez az eltakarítatlan holttest… - próbálkozék
1919 XII |                      hogy Chalupka elõtt is eltakarja igazi gondolatait:~- Hiszen
1920 Fug |                  melyek az ismeretlen arcot eltakarják; még a foga is vacog, mikor
1921  I  |                 volt valaha, hogy a törökök eltakarodása után néptelenné vált alföldre
1922 XI  |                     emberek közt, hogy õ is eltanulta szegény, mi az a virtus.~
1923  X  |              szobában mászkáló kis kacsákat eltapossa, vasárnaponkint pedig a
1924 IX  |                  minden hivalkodó plántáját eltaposta azzal az indoklással, hogy
1925 Fug |                   kövér életet lehelő füvet eltaposva, meredten fekszik egy holttest.
1926 XI  |                 lándzsát tört a közjóért, s eltaszigálta Chalupkát.~- Ez violencia!
1927 Fug |              becsukják, kivégzik, egyszóval eltávolítják az emberi társadalomból,
1928 XIV |              bátrabb, nyugodtabb lesz a nők eltávozásával. Kivette megtöltött pisztolyát
1929 IX  |                     fény, valahányszor Biri eltávozék, mintha láthatatlan szellem
1930 XI  |                   nem fogja megtudni senki. Eltemetem én azt úgy, hogy ezer tyúk
1931  X  |                   tisztelendõ úr nem akarta eltemetni, hát elvitték a kálvinista
1932 XIII|                   találgatás mellett, hamar elterjedt a faluban az igazi nyitja,
1933 Fug |                   mint egy agyonvert ember, elterülve a köröskörül zöld mezőn.
1934 XV  |                    hol van?~Az a képzelõdés éltette, hogy még féltenivalója
1935 VI  |                    lesz elõvigyázattal. Egy eltévesztett lépés, s hajba kapnak valamennyien.
1936  X  |                     valamit a két medve, de eltitkolod elõttem.~- Azt súgta, mihelyest
1937  X  |               hangulatban valának, bizonyos eltitkolt szemrehányás kérezkedett
1938 XIV |                 egyenesen hazament azzal az eltökéléssel, hogy fölmondja a szolgálatot,
1939 XII |             megváltozott a hangja! Mindjárt eltolom a reteszt. No, mi a baj,
1940 XIII|                kuszán röpködte körül dühtõl eltorzult arcát, úgy rohant a mellékszoba
1941 XIII|              falvakban is, hogy a kerítések eltünedeztek lassankint. Hiszen nem volt
1942  X  |                 hajszálakon fut és hirtelen eltûnik.~- Gyuri, te sírtál?~Bõszülten
1943 III |                   Higgye meg sógor, sokszor eltûnõdöm rajta, mi válik majd az
1944 IV  |                dehonesztálnak, én nem fogom eltûrni.~És a csípõjére tette kezét,
1945 IV  |                    azért is beszélek. Ha te eltûröd, hogy dehonesztálnak, én
1946 XIII|          odakapcsolódott, mint a vaspánt. - Eltûrtem, hogy földig gyaláztál,
1947 IX  |               néhány verbéna és rezeda volt elültetve a méhek számára. Merthogy
1948 XIII|                  kis fehér galambom… együtt élünk, együtt várjuk, olyan jó
1949 Fug |                     töltve? Az egyik kérdés elüti a másikat; addig, míg az
1950 Fug |                      Megijedék s nem mertem elutasítani. Azt hiszem, engem is megölt
1951 Fug |                 kíván küldeni, készüljek az elutazásra. Megköszöntem és kijelentém,
1952 IX  |               sohasem merte elõhozni ezt az elutazást; ha célzás történt rá, õ
1953 Fug |                     bosszú gondolata messze elûzött otthonról a laposi pusztára,
1954 IV  |                  hogy ezt a Biri lánykát is elvállaltam.~- Jó, hogy említetted -
1955 VII |                 ütött orrú Szent János van) elvált a bandérium, de nem elõbb,
1956 Fug |                    megelégedéssé változott. Elvégre is meg kellett tudnia a
1957 VIII|                   magát az anyatermészet, s elverte tavasszal a vetéseiket jéggel (
1958 Fug |                    reménybeli ízes pecsenye elvérzik s meg kell lelnie, lélekszakadva
1959 XIII|                     már bennünket. A tolvaj elveszi az ember pénzét egyszerre
1960 VII |                  hogy elhozzák neki a pört (elveszik a mostani fiskálistól, az
1961 Fug |                  hangosan dobogott, hangját elveszté örömteljes fölgerjedésében.
1962 VI  |                       Maga a Mácsik fiam is elvesztette a fejét. Nem volt ez olyan
1963 XIV |              viaszkszínûre festette, szemei elvesztették fényüket, úgy néztek ki,
1964 Fug |                 harmat, szokott csillogását elvesztve; az apró sás húsos levelei,
1965 VII |               kezöket, addig is, míg õsszel elveti Suska, mint a jóféle magot,
1966 VII |                  vegyült ehhez, azért, hogy elvették tõle. És van bizonyos láthatatlan
1967 XI  |                     adta át magát a komédia élvezésének.~Csodálatosan jóízû diskurzust
1968 Fug |                      kihúzza szelencéjét és élvezeteset szippant belõle, mintha
1969 VII |                 kegyelmébõl Mózest, mely õt elvezeti vala az ígéret földére.
1970 VI  |                     beleköltöttünk ezreket, elvinné hamarosan valami bolond
1971  V  |                     a rengeteg summát ekkor elvisszük Pestre a tekintetes tudós
1972 III |                  ezek a gazdagok még oda is elviszik magukkal a hivalkodást.
1973 Fug |                 számból veszi ki a szót. Ez elvitázhatlan! De mi következik ebbõl?~-
1974 XI  |      fehértollasokat. A fõispán és a Mácsik emberei foglalták el a megyei polcokat.
1975 XI  |                vármegye kenyerén!~A Barosné embereit egészen szétszórta a Mácsik
1976 II  |                     ment keresztül-kasul az embereken. Mindenki reszketett tõle,
1977  X  |                mintha kicserélték volna. Az emberekkel szóba állott, nem nézte
1978 III |                kölyökbõl? Minek is az ilyen embereknek a gyerek, ha nem bírják
1979 IV  |                    hirtelen ezekre a városi emberekre, mivelhogy mind egyforma
1980 Fug |             különösek legyenek is azok. Egy emberélet függ szavaitól, kisasszony.
1981 XIII|                     lesz a Mácsik bosszúja! Emberhalál lesz itt ma, meglássátok…
1982 XV  |                    Visszataszító volt ez az emberietlen vonás, pedig nem a rossz
1983 XII |                 hogy így megkompolyodott az emberiség. Mikor elérte hatalma tetõpontját,
1984 XI  |                     feltûnt a haragos pohos emberke, azt hitték, valami megbõszült
1985 XIII|       csatornapiszkot, melyet a feldühödött embernõstény szája okádott.~- Nincs most
1986 VI  |                     jól áll ezeknek az apró emberpalántáknak.~- Adja ide a labdámat,
1987 IX  |                miféle potentátok?~- A maguk emberségébõl élnek, punktum. Az egyik
1988  V  |                kurta! Tanulhatnának egy kis emberséget. Hiszen mik õk? Cselédek,
1989 II  |                     ember nem esett egészen emberszámba.~- Quo modo stat Hungaria? -
1990 XV  |               magukat, legalább nem olcsón. Emberül megállták a mieink a sarat,
1991 Fug |                     golyók? Nos, legyen hát embervadászat!~Kléner úr közbeszólott:~-
1992 Fug |                    akar megölni. Hah, tehát embervadászatra megyünk! Mit jelentsenek
1993 VI  |                 szemedet a keszkenõddel, és emeld fel fejedet magasra. Légy
1994 II  |                     irtózatos ökleit kezdte emelgetni a levegõben.~- No, ne dühösködj,
1995 XII |       felhörpentettél valahol.~- Nem, nem - emelgette a kezeit elhárítólag - nem
1996 VI  |                    Mácsik felé, kalapjaikat emelgetve, az asszonyok a kendõiket
1997 XIII|                bíbornak, s mikor mosolyogva emeli föl megint, akkor csak igazán
1998  V  |                  nemzetes úr nimbuszán akár emeljek, akár faragjak, ha csak
1999 Fug |                    gróf«…~A templom mellett emelkedett a büszke palota, a Perzse-grófok
2000 Fug |                milliárd atomaiból is hangok emelkedtek: »öld meg, öld meg!« A földet
2001  V  |                   bûvös mondattal fel tudná emelni az átokkal rányomott fedelet.~-