Rész

3002  X  |               kutyák ellen, s ez a felemelt gerundium úgy tûnt fel, mintha régi
3003 VII |                     mindig elhozza, re bene gesta, hazaindulának.~Mácsik,
3004 XIII|                   mafla képpel? A legutolsó gézengúz is istenes jámbor ember
3005 III |                      mi válik majd az ilyen gézengúzból?!~- Mi válnék belõle? Fölakasztják -
3006 XV  |                 becsületes ember… Ösmerem a gézengúzt! Mindegy, jó fickó, derék
3007 IX  |               ablakba?~Mácsik szenvedéllyel gibickedett az útcsinálásnál, minden
3008 XI  |                  fejére, muzsikálni a híres Gilagó-bandát hozták el a palóc-földrõl.
3009 XI  |                 akinek tetszik. Csütörtökön Gimelyen folytatták a háztűznézést.
3010 IV  |               Mácsik végignézett a Mihályné gömbölyödõ termetén, s közömbösen mondá:~-
3011 Fug |             bûnösként lesüté fejét: hosszú, göndör fürtei beárnyékolták. Az
3012 VIII|                    észjárását õk finomítják görbére, katonák kardját az õ pillantásuk
3013 Fug |                  midõn Pintér Lajos kocsija gördült be az udvarra.~- Uram, -
3014 VI  |                  mézem… No, megállj! Hogy a görény torka legyen az országútad,
3015 XV  |                     mutatta az arcát, olyan görnyedtnek az alakját, hogy dühös lett,
3016 VI  |           kifogásolták Laczkó Micu nyakán a görvélyeket, kiemelték, hogy Huszár
3017 XIII|                   asszonyok, sánták, vakok, görvélyesek, tehetetlenek szomorú tanyája.~
3018 XIV |                 Miféle Sármány jött meg, te golyhó?~- Hát a Sármány, a lovunk,
3019 XIV |                 jönnél? Kellesz is már te a golyóbisnak? Hiszen csak lesz eszük,
3020 XV  |              üldözõkre.~Ezekbõl az utólagos golyókból találta el valamelyik Mácsikot.
3021 Fug |                    vadra réten nem szoktunk golyóval vadászni.~- Hm… hm! Ön legtitkosabb
3022 Fug |                csövekbe lõkészletet. »Tehát golyózunk! Tehát meg akarsz ölni!«
3023 XIV |                    szemeit, aztán a kabátja gombjait babrálta, mint valami szerelmes.~-
3024  V  |                    ő; az ökölnagyságú ezüst gombok a dolmányon s a magzatjaik
3025 XII |                felesége mentéjérõl az ezüst gombokat, s eladta a kedvenc, saját
3026 VII |                   kapott ez alkalomra ezüst gombokkal, gazdag sujtásozással, a
3027 XIV |                  minden, s egy óriási tarka gombolyagban gurul feléje, fülsüketítõ
3028 II  |                   Mint homályos köd már rég gomolygott elõtte valami terv, valami
3029  V  |         mindkettõnek a szájából füstmacskák gomolyodtak, de ez aranyfüstté változott
3030 Fug |                     elélhet a szegény ember gond nélkül is!~De mindez régi
3031 VII |                   mely a fiú neveltetésének gondjait megossza, a pénzeket beinkasszálja,
3032 Fug |               felkorbácsolt düh és a bosszú gondolata messze elûzött otthonról
3033 XII |                 nemzetes urat, valami rossz gondolatja van, s azt nem tudja kiverni
3034 IX  |                    Ej, lehetetlen az! Már a gondolatjára is elvörösödött. Magánál
3035 XIV |            Hallatlan ez, rettenetes ez, még gondolatnak is, hogy a nagy erejû Mácsik
3036 IX  |                    adja át magát az emésztõ gondolatoknak.~- Én csak arról gondolkozom,
3037 Fug |              táncolni kezdett. - Csitt! Egy gondolatom van! Igen, igen. Hadd rendezzem
3038 Fug |                   bírtam szabadulni attól a gondolattól, hogy engem akar megölni.
3039 IX  |           puskacsõbe is belekiált.~- Miképp gondolhatnám, hogy az a gyermek… hogy
3040 VIII|                   országút nagy dolog is! - gondolja magában fitymálva az, aki
3041 III |              gáncsolandókat még csak azután gondolják ki otthon. Legtöbb elismerés
3042 Fug |                    bizonyára messze van… ne gondoljunk rá! szippantsunk!~Kléner
3043 Fug |                   Tehettem-e azt? Négy heti gondolkozási idõt kértem… Addig, gondoltam,
3044 Fug |                    szemeit behunyja, mintha gondolkoznék, majd felszökik, körülugrálja
3045 XIV |                     lassankint mindent. Még gondolkozni sem tudtak már.~A kakukkos
3046 Fug |            Bizonyára…~Útközben hallgatag és gondolkozó volt, csupán egyszer kiáltott
3047 VI  |                     el a cethalat, hanem ha gondolkozott volna fölötte, mindjárt
3048 II  |                ördögöt csináljunk? Magam is gondolkoztam már ezen. Talán a vicispánt
3049 III |                   valaha kimutassa.~Lassan, gondolkozva lépegetett végig a falun.
3050  V  |                bolond dolog azt, mint ahogy gondolná az ember.~És felhörpentett,
3051 III |                    járjon a szokottnál.~Mit gondolnának róla a faluban? Tûnõdnének:
3052 IX  |                    a növendék fával…~Mácsik gondolni se merte, hogy egyszer,
3053 VIII|                    pedig a községre illenék gondolnia, ingerülten rántotta el
3054 VII |                 csak fölvegyenek!~- Hát azt gondolod, hogy föl nem vesznek? -
3055 IX  |                 húzni hatvan esztendeig is. Gondolták, megsegíti a pemete, bojtorján,
3056 Fug |                  keze, hogy oda is elérjen. Gondos fáradozásaim folytán sikerült
3057 Fug |                 fájna szegényedésük, aggódó gondoskodása tárgyát képezik.~A szegény
3058  V  |                     kisasszonyaikat, aggódó gondoskodási tárgyát képezik. A szegény
3059 Fug |                 legalább nem kell műhelyről gondoskodnia, - mikor szépen elélhet
3060 IX  |                 mint egy virágpad, melyet õ gondozgat, gyomlálgat; ha az egyik
3061 III |                 amellett, ha a felesége nem gondozná, már régen éhen halt volna
3062  X  |                    kérjék azt, ki az isteni gondviselés látható jelei szerint leginkább
3063 Fug |                    muszka emisszáriusnál is gonoszabb, - jegyzé meg nevetve az
3064 IX  |                    körül, mint egy megriadt gonosztevõ. A föld alá süllyed szégyenletében,
3065 III |                   kétfelől szegték az utat, gonoszul megtépték piros pettyes
3066 XIII|                   orrlyukaiból mintha forró gõz jönne. Halántékain vastagon
3067  X  |                 sincs, ha nem éppen azokból gõzölgött volna ki ebben a hideg találkozásban
3068 Fug |               lázrohamainak s bocsássa meg.~Gr. Perzse.«~- Csatolja a többi
3069 VII |                 bosszankodás, s ez így ment gradatim följebb, följebb.~- Hát
3070 XI  |                 közepére értek a Baros-féle granariumhoz, megvolt az egyértelmû megállapodás
3071 XII |                pedig kiegyenesedék mint egy granátérosé. - Hadd nézzek a szeme közé
3072  X  |                  azok rossz szesszel, hanem gratulációt tanultak be a tiszteletedre.
3073 IV  |                  járt-kelt köztük dölyffel, gravitással, mint egy imperátor, csak
3074 III |                  származása: a tulipánok és griffmadarak közé oda van írva a legtöbb
3075 Fug |                 Mikor beszélt ön utoljára a gróffal? - kérdé a bíró.~- Tegnap
3076 Fug |            bûnjeleket, a finom damasztcsövû grófi fegyvert, a holttestbe fúródott
3077 Fug |                  minden adatot, mely Perzse grófra és Daróczyra vonatkozott.
3078 Fug |                 otthon egy levél várt rám a gróftól.~Daróczy kivette zsebébõl
3079 Fug |                bejelenti. Eleinte unatkozva gubbaszkodék egy redves karón, melynek
3080 XI  |               kísért aranyzománcos mezben. (Gubó legyek, ha nem az Ilonka
3081  I  |                    esztendeig kerülgették a gügyüi, míg végre egy gyenge percében (
3082 Fug |                valóban fontos! - jegyzé meg gúnnyal a jegyzõ.~- Magam is azt
3083 VI  |                kínoz engem, hogy becsületes gúnyája sincs, hogy ki van lökve
3084 XI  |               harsogó tetszészaj, mintha õt gúnyolná.~Lassan telt az idõ, soha
3085 XIV |                    a földön, meghajigálni a gúnyolódó boszorkányokat, miközben
3086 IX  |            rózsákkal rakott kis talicskákat gurítottak maguk elõtt.~- Hüm… Ühüm -
3087 XIV |                   óriási tarka gombolyagban gurul feléje, fülsüketítõ zúgással…~-
3088  I  |                    pedig ez tudott még csak gurulni. (Hej, de sok derék fej
3089 XIV |                  csizmájával, hogy csak úgy gurultak szerte a rögök, mintha zsombék
3090 Fug |                  Kléner úr nem csügged el a gusztálás alatt, elsápadt arcára lassankint
3091 Fug |           felbontani, elhalványodott arccal gusztálva az elsõ lapon egy nevet,
3092 Fug |                   szemei önre estek, s mint gyakorlott vadásznak azonnal észre
3093 XII |              asszony személlyel. Szégyen és gyalázat.~Filcsikné fogvacogva hallgatta
3094 XIII|                     nem is hallott semmit a gyalázó szitkokból, de azoknak a
3095 XIII|                       Eltûrtem, hogy földig gyaláztál, megtapostál, de hogy a
3096 IX  |                  hordták az árok ágyából, a gyalogosok sáncot ástak, a lesti, tiszovniki
3097 IV  |                 mondani: Íme, Mácsik lett a gyám a testamentum szerint, de
3098 IX  |               Barosné kicirkalmazta. Biri a gyámapja háztartását jött vezetni,
3099 IX  |                   tisztességes, ha mindjárt gyámja is. Mert ki tudja, mi lakik
3100 III |              nagyasszony kinevezte a Birike gyámjának. Most írtam meg a testamentumot.~-
3101 IV  |                 tútorság az, György, hogy a gyámleány idegen helyen maradjon?
3102 IX  |               Holnap már rendben leszünk, a gyámleánya bemutatja, hogy tud fõzni.~-
3103 IX  |                 hogy Mácsik beleszeretett a gyámleányába. Pedig tagadta maga elõtt
3104  X  |                   kell tartani, amíg lehet, gyámolítani kell, mint a kialudni készülõ
3105 XV  |              némelykor búskomor. Mindenkire gyanakodott, tehát mindenkitõl félt,
3106 XIV |                    körülnézett tartózkodón, gyanakodva.~- Te Miska - kérdé mély
3107 XII |                 bocsáss, a nemzetes asszony gyanakvó tekintetet vágott az ura
3108 IX  |          összemetélték, s közönséges hagyma gyanánt ették meg kenyérrel. De
3109 IX  |                    Mácsik összeszedi magát. Gyanútlanul futott be sárga pettyes
3110 VII |                 ment rajta egyszer, mikor a gyapjút szállították; nevezetes
3111 IX  |                  méltósággal, némán viselte gyászát, még a sírnál sem ejtett
3112 III |               kántor, mihelyt meghallotta a gyászesetet, mindjárt hazament, s egész
3113 IX  |           rikácsolásra oda nem sereglenek a gyászoló gyülekezetbõl nehányan lecsillapítani
3114 III |                     palatinus is itt lesz a gyászolók között.~Tusnay András, a
3115 III |                  roskatagon ott ment talpig gyászruhában a kis Biri. No, ugyan illett
3116 Fug |                  most még parancsolóbbak. A gyászruhás szolgák remegve, lábujjhegyen
3117 Fug |                  pedig ott fekszik a drága, gyászszõnyeggel bevont fényes ravatalon.
3118 Fug |               alázatos arccal vezeté õket a gyászterembe.~- Mit tud a szerencsétlenségrõl? -
3119 Fug |                vakmerõen belekapaszkodott a gyászzászlóba, kicsavarta és odavágta
3120 XIV |              összesúgnak utca hosszát, hogy gyáván viselte magát, hogy packázni
3121 XIV |                   vénember, akit gyermekké, gyávává tett a csapás! Mikor az
3122 XIII|                  meg lesz ott õrizve mint a gyémánt, szegény édesanyád még a
3123 VII |                     gyerekkel bánni, mintha gyémántból lenne, mert jaj annak az
3124 XV  |                     Gáboré után motozott, s gyengén megfogta, megszorította.
3125 XII |               Mácsik György, akiben nincsen gyengeség, kíváncsiság… aki elõtt
3126  X  |                     ereje tette gyengévé, a gyengesége tette szeretetre méltóvá,
3127  X  |                   kedvesség! Az ereje tette gyengévé, a gyengesége tette szeretetre
3128 II  |                státus a státusban, hatalmuk gyengítõje, de át kell nézni, mert
3129 Fug |                 mellette foglalván helyet a gyeppamlagon - de okvetlenül szükség
3130 II  |                  van nõve udvara labodával, gyeppel, a ház is kezdi beadogatni
3131 XV  |             lefordult, de nem érhetett le a gyepre, mert az egyik lába a kengyelbe
3132 VI  |                     odalépett hozzá azzal a gyerek-hetykességgel, mely olyan jól áll ezeknek
3133 IV  |                 elmosolyodott.~- Ejnye adta gyereke, de imposztor! Eredj no,
3134  V  |                     no, már erre elmegyünk, gyerekecském…~Mikor odaértek, Filcsik
3135 VI  |                     A négy-öt éves szoknyás gyerekektõl kezdve, kik úgy tipegtek
3136 VII |                     mellett volt, odament a gyerekhez, mikor az végre kibontakozott
3137 IV  |                       Aztán hogy fizetünk a gyerekre? - kíváncsiskodék Laczkó
3138  X  |               beszélj nekem valamit arról a gyerekrõl!~Chalupka nagy elmesélõ
3139  V  |                 lenne kénytelen hozzámenni. Gyerekség elcsinálni. A nyerõ szívesen
3140 III |                   puha szíve volt, mint egy gyermeké, de a nagy hatalma nem engedte,
3141 IV  |                  talentum van ezekben az én gyermekeimben, hogy ha fiúk lennének…
3142 XII |                     szeretõje arcát, az apa gyermekeinek vonásait. Minden kép kasszírozva
3143 IX  |                 kedveském, ahogy illik a jó gyermekhez, vezetni fogod azalatt a
3144 XIV |         összeroskadt, sápadt vénember, akit gyermekké, gyávává tett a csapás!
3145 XI  |               kicsinyekhez nyúlt, valamikor gyermekkorában.~Ilonka ráhajolt odatapadón
3146 III |                   FÖLDÖN~A szérű felől szép gyermekleány közeledett a méheshez, a
3147 III |           alkalmatlankodni a megszomorodott gyermeknek.~Mácsikné vezette, mégis
3148 VI  |                     tekintetek. Asszony- és gyermekraj lepte el az utcát, s abban
3149 XI  |            fénykarika kezdett táncolni.~Hm, gyertyát gyújtottak az enyéim!~Az
3150  V  |           hozzátette:~- Ej haj! Fogjék kend gyíkot ha nincs!~Szegény Laczkó
3151 Fug |                  gróf meg van ölve… meg van gyilkolva! A nagy gróf… a hatalmas
3152 Fug |                     Pintér - hogy Perzse is gyilkossági tervet forralt?~- Eh uram!
3153 VII |                 posztó, meg a finom hófehér gyócs a boltokból, négy Laczkó-asszony
3154 VI  |               Látható az õ dereka, láthatók gyökerei, gallyai, rügyei. De miként
3155 Fug |                   bizonyítá az orvos. Elõbb gyökeresen meg kell ösmerkednünk az
3156 VII |                    ahol állt, lába a földbe gyökerezett, s pajkos arca egyszerre
3157 XIV |                  megint gyámoltalan lett és gyönge. Hadarva beszélt és halkan.
3158 III |                 legyen mondva - nem is volt gyöngédség. Csak nézte, nézte mereven
3159 III |                   hátbaverésben az õ összes gyöngédsége. Mintha így szólt volna
3160 IX  |                 temetési költség.~Már régen gyöngélkedett, de a mellbetegséggel ki
3161 Fug |                   Egy úr… egy vendég… kissé gyöngélkedik - hebegé Évike elpirulva.~-
3162 XV  |                     hanem csak a gyermekies gyöngeségbõl, mely mind jobban-jobban
3163  V  |                  mogyorónyi izzadságcsöppek gyöngyöztek a homlokán.~- Márpedig mégis
3164 VI  |                malacólak mellett a Mácsikné gyöngytyúkját, ráripakodott Filcsikre:~-
3165 IX  |                 megtisztelt behunyta szemét gyönyörködésében, de mintegy belsõ ösztönbõl
3166 Fug |                Látta azt lelki szemeivel és gyönyörködött benne, mint a mûvész a majdnem
3167 XIV |                  vígan ropogtatja a sarjút! Gyönyörködve simogatta meg hosszú, aranyos
3168  X  |                     Valóban megtelt a lelke gyönyörrel, édességgel. Kivált eleinte
3169 XI  |               Jobban is örült neki, nagyobb gyönyörûsége volt talán, mint a menyasszonya
3170 IX  |                     a viselkedés egy Mácsik Györgyhöz?~- Nem - szólt hirtelen
3171 XIV |               reszketett, mintha kísértetek gyötörnék, még a foga is vacogott.
3172  X  |                   még én ebbõl. Tudom már a gyógyító füvet is. Kitaláltam. Most
3173 IX  |               virágpad, melyet õ gondozgat, gyomlálgat; ha az egyik növény nem
3174 XI  |                   Most már én béleljem ki a gyomrát? Még vasárnapja sincs az
3175 Fug |                   halál, s legyen meg minél gyorsabban. Szánom bûnömet és megérdemlem
3176 XIV |                      ő jött a szérűk alatt, gyorsított, erős léptekkel.~Úgy tetszett
3177 XV  |                  Nagy diadalokról, egetverõ gyõzelmekrõl ábrándozott, s azokba beleképzelte
3178 XV  |                Chalupka rábeszélõ tehetsége gyõzött, a ruha a Mácsiké lett,
3179 IX  |                   nem sereglenek a gyászoló gyülekezetbõl nehányan lecsillapítani
3180 VII |                   meg nagy fekete szemeit a gyülekezeten. Az öregek azt hitték, hogy
3181 III |                     megríkatni a keresztény gyülekezetet.~Mindenki a halálesetrõl
3182 IX  |                     Istvánnénál a felsõ vég gyülekezett naponkint, s míg a kis vékony
3183 XIV |              leütögette a virágaikat vagy a gyümölcseiket, amijök volt. Ebben telt
3184 Fug |                 lapon bejegyezve házasélete gyümölcseit ilyen formán: »Töhötöm született
3185 VI  |         mennybélieknek és földieknek tetszõ gyümölcsöket produkálhasson.~- Istenem,
3186 IX  |                   az egy szó, mint az érett gyümölcsöt - a saját lelkét.~Barosné
3187 IV  |                   fogják rá, hogy nem ért a gyümölcsoltáshoz.~Késõ este lett, mire eloszlottak
3188 IV  |               bekecsük színérõl, a kalapjuk gyüremlésérõl vagy a kosztros fejükrõl,
3189 XI  |                   gyermek elpirult, aztán a gyufaszál szenes végére mutatva kivallotta
3190 Fug |                      s míg amaz figyelemmel gyûjté a benyomásokat, ennek sötét
3191 Fug |                  hanem azért bízvást pipára gyújthat azzal a személyleírással…~-
3192  X  |                      Kitaláltam. Most pedig gyújts rá te is, ott lesz a pipa
3193 II  |                  szomorúan, lelki szeme elé gyûjtve a Laczkó-nemzetség összes
3194 VIII|                 hozakodott elõ vele az õszi gyûléseken, hogy ez az út most a legfontosabb
3195 III |                Csitáról jár be a familiáris gyûlésekre, sem pedig a bélyei Laczkó
3196 IV  |                fognak mondani az emberek? - gyulladozott a nemzetes asszony. - Azt
3197 XII |                     ráncos arcáról, s tûzbe gyulladt szeme, orra és egész arca,
3198 Fug |                   öltött átok, kit mindenki gyûlölt, kitõl mindenki irtózott.
3199 IX  |           észrevehette a szemein, mert fény gyúlt ki bennök, ha Biri jött,
3200 Fug |                 mogyorónyi izzadság-csöppek gyûltek. - Persze le volt verve.~-
3201 VI  |                    kilátása volt még Laczkó Gyurinak, az egyik Laczkó Bandinak
3202 XI  |                mikor Chalupka visszavitte a gyűrűt, s kíméletesen kihímezte
3203 VII |                tisztelik a nemes embert egy gyûszûnyit, vérnek kell folyni emiatt
3204 VII |                 bárógyerekeknek varrogatott habitusokat. Csatóné tudni fogja, mi
3205 XII |               másról, ha nem a sógorasszony háborúba ment uráról?…~- Oh, oh,
3206 XII |           mindenképpen.~Ezért volt mérges a háborúra. Kezdett egymásután dõlni
3207 VIII|                     történelmet, a békét és háborúságot.~Ne lett volna csak Barosné
3208 VI  |                   már élni sem tudna talán.~Habozott, arcáról csurgott az izzadság,
3209 IX  |                        Csakhogy?~- Minek? - hadarta tompa siket hangon. - Kár
3210 XIV |                 gyámoltalan lett és gyönge. Hadarva beszélt és halkan. Ha valamit
3211 XV  |                  Pedig jobb volna, nemzetes hadnagy uram - csábította Suska -,
3212 XV  |                 élõk sorából a csapat egyik hadnagyát, a pocakos Széll Péter hadnagyot,
3213 XV  |                   iszen ki is kap az most a hadnagyától, amiért elszólta magát a »
3214 XV  |                megtette a szabadcsapatjában hadnagynak. Miért is ne tette volna
3215 XV  |            hadnagyát, a pocakos Széll Péter hadnagyot, akinek, ami pedig nagy
3216 XV  |               kiértek, akkor bukkantak rá a hadtestre.~Mácsik félrehúzódott Suskával
3217 Fug |                 csak oly föltétel alatt, ha hagy engem intézkedni, kideríteni
3218 XIII|                 Jókor érsz oda. De nem… nem hagylak a hóhérnak, én fojtlak meg
3219 IX  |                 összemetélték, s közönséges hagyma gyanánt ették meg kenyérrel.
3220 IX  |                     teszi ki az ilyen drága hagymát az ablakba?~Mácsik szenvedéllyel
3221 XI  |                     uram! Most még szívesen hagyok meg valamit a káposztából,
3222 VII |                    fiam.~- De bizony mégsem hagyom ennyibe - s odalépett Csomaközy
3223 Fug |              örökségbe, s éppen e történeti hagyományok szilárdítják meg az ő vendégjogát.
3224 VI  |                    Hát a Gábor gyereket hol hagytad?~- Csak láb alatt lenne
3225 III |                 pedig sok érdemes embert is hagytak ott ki - szólt keserûen
3226 III |                    azt, minek tetted? Miért hagytál engem itten?«~A sírásók
3227 XV  |                        Oh, a szemeit nyitva hagytuk, István - mondá szomorúan -,
3228 VII |          nevelkedjék az oszlopunk, akit ott hagytunk. A família dolgát eligazítottuk, -
3229 Fug |                  lábon folytatja pályáját. »Hahó!« ordít a pór s követi a
3230 XV  |                Pélly eléje vágtatott gúnyos hahotával:~- Ejnye, Gyuri bácsi! Ne
3231  X  |                    kelve a Laczkó-nemzetség hajadonai és özvegyei közül tetszés
3232 IV  |                    hálóikat az asszonyok és hajadonok. Pedig megárthatna a tisztelendõnek,
3233 IX  |                     Kap õ még patyolat arcú hajadont is, gazdagot, szelídet,
3234 XI  |               összeszedni. - Neki magának a hajaszála sem volt ki az adósságokból.
3235  V  |                kopaszok, én mindnyájatoknak hajat növesztek, de erre a célra
3236 VI  |                   Egy eltévesztett lépés, s hajba kapnak valamennyien. A nagyravágyás
3237 Fug |                    s szép napokat láthattak hajdanában…~Chalupka úron minden tárgyhoz
3238 XIV |                 istállóba, hogy odaálljon a hajdani helyére, s reggelre ott
3239 II  |                   csézában, cifra tarsolyos hajdú háta mögött, egy képzeletbeli
3240 II  |                    bírót, még tán vármegyei hajdút is -, de már a vicispánságra
3241 XV  |                      elsõ dolga volt szabót hajhászni, de a fátum úgy akarta,
3242 VI  |                    egészséges-e, milyenek a hajlamai; szelíd ne legyen, mert
3243 Fug |                miknek véres pengéje rezegve hajlong. A szomszéd hangyafészek
3244 XIV |                    Ilonka, s feje bágyadtan hajlott le, mint a tört liliom.~-
3245  X  |                     a vacka volt, hanem úgy hajnal felé oda is áthallotta Mácsik
3246 Fug |                  sás húsos levelei, amint a hajnali fuvalom lengeti, úgy tűnnek
3247 XI  |                lélekre szól.~Nyergeltek hát hajnalra, s útjokat vették Kisgálynak
3248 VI  |                   biz azt. Maga Mácsik uram hajolt le érte, s fölvette a létra
3249 VII |             egzisztált vala, s éppen erre a hajóra nemzett egy dédunokát.~Mert
3250 VII |                     a rendes idõre, hanem a hajóskapitány ismerõse volt Chalupkának,
3251 VII |                    rokonok távolról, mert a hajóskapitánynak, Csomaközy Lázárnak, az
3252 XV  |                      Nem valami nagy dolog! Hajrá…~Bátor lett, ész nélkül,
3253  V  |                kopasz fején az a néhány õsz hajszál felfelé meredezett az égnek.~
3254 VIII|                   ami történik, az õ selyem hajszálaikkal van összekötve, politikusok
3255  X  |            könnycsepp rezegne, mely a deres hajszálakon fut és hirtelen eltûnik.~-
3256 IX  |                    kurtanemes egy szõke nõi hajszállal úgy le lesz kötözve, hogy
3257 Fug |                   moccan; egykedvűen nézi a hajszát s mint valami semleges nagyhatalom,
3258 IX  |                öntözget, ott tán lombot sem hajt a gally, hanem mindjárt
3259 Fug |                orvos és jegyzõ.~- Oh, oh! - hajtá egyre Kléner úr.~Az ügyvéd
3260 XI  |                    fõispán, gróf Brunszvik, hajtatott be ötlovas hintaján Pribolyra,
3261 II  |                       Hátha sohase dõl el - hajtja Mácsikné asszonyom.~Mindegy,
3262 II  |               csizmáiról.~- Mind a szemembe hajtod azt az izét.~- Ne törõdj
3263 VII |                   hogy ne igyék, váltig azt hajtogatta:~- Hogyne innám? Mikor olyan
3264 VII |                italra sem, hanem ész nélkül hajtott egyenesen Pestre.~A nógrádi
3265 VI  |                 ebbe a bolondos esztrengába hajtották be a Laczkó-gyerekeket.
3266 IX  |                   bolond, hogy megint igába hajtsa a fejét.~- Neki aranyjárom.
3267  V  |                      milyen szerekkel lehet hajzatot növeszteni a kopasz homlokokra?
3268 II  |                    nincs az másképp, a nagy hal is falja a kicsinyeket.
3269 III |                    temetés egészen a Mácsik haláláig. Hanem akkor még tán a palatinus
3270  X  |                      Mindenki küldené már a halálba ezt a mi szegény középosztályunkat,
3271 Fug |                szabad belépni másnak. Még a halálban is a régi nagy úr; marcona,
3272 III |                    gyülekezetet.~Mindenki a halálesetrõl beszélt a faluban. Az öreg
3273 VIII|                  senki, hogy elsirassa, még halálhíre sem szivárog szét, legfeljebb
3274 XV  |                  állapot ez, minden ember a halálnak siet segíteni, s mégis azt
3275 Fug |                    bûnömet és megérdemlem a halált.~- A törvény megteszi a
3276 Fug |                orvos. A dolog csodálatos. A haláltadó golyó nem lehetett a Daróczy
3277 XV  |                   lehunyta aztán a szemeit. Halántékai rángatózni kezdtek. Kisvártatva
3278 XIII|                     mintha forró gõz jönne. Halántékain vastagon dagadtak ki az
3279 XIV |                  minden, minden…~Nagy kezét halántékára tapasztotta.~- Rossz munka
3280 XIII|                     békeszerető ember (elég hálátlanság tőle, kit a háború tett
3281 III |                Jöjjön hamar, kérem. A mamám haldoklik!~- Ne bolondozzon, Birike -
3282 XV  |             virrasztott mellette, rávette a haldoklót, hogy az egyenruhát testálja
3283  X  |                     azt tartották, hogy nem halhatnak meg, mert gyõzni akartak
3284 II  |             modorába.~- Ham ham! Mintha már hallanám, hogy csámcsognak, amint
3285 Fug |                kaszáltál, lövést is kellett hallanod.~- Egyetlen lövést hallottam,
3286 Fug |               suhanchoz s lassú nyöszörgést hallat. Az okos állat lapos, benőtt
3287 Fug |         felindulástól, de egyetlen szót sem hallatott. A vasfejû öreg azt tartotta,
3288 XIV |       összemorzsolta.~No, most már itt van! Hallatszanak a lépései, mindig közelebb,
3289 Fug |                csodálatos hangok még mindig hallatszottak s elkísértek szobám magányába
3290 Fug |                  felelte tompán: »öld meg.« Hallgass! ordíték s befogtam füleimet,
3291  V  |                azzal a tervvel, hogy: »Íme, hallgassatok ide kopaszok, én mindnyájatoknak
3292 XV  |                    marcona gerillák, némán, hallgatagon, rájok sem ügyelve, egyszerre
3293 XIV |                  bámész szemekkel Mácsikot, hallgatja ezt az alázatos, szerény
3294 XII |                 mondtam. Megmondtam. De nem hallgatnak az emberre. Hát ugye meghalt?~-
3295 XIII|                 Meglehet jól teszed, ha nem hallgatsz rám, de én mégis azt mondom,
3296  V  |        ismertetőjeleket sem.~Hogy Mácsikról hallgattam, annak megvannak a helyes
3297 Fug |                     visszautasított, el nem hallgatva, hogy szíve enyim. A gróf
3298 VI  |                    tudod, hogy kell, hiszen hallhattad az apádtól.~Chalupka ezalatt
3299 XIV |              engedte azt annyiba.~- Bizony, hallod, neked is elég nagy szégyen,
3300 Fug |                     cimborál, s voltak, kik hallották õt ott beszélgetni valamely
3301 IX  |                   volt nagy kedve, legalább halogatta minduntalan. »Úgy, úgy,
3302 IX  |                 finom szálat szõ, minden új hálóhoz. Szebb ez, mulatságosabb
3303 IV  |             szerelmes szemekkel vetették ki hálóikat az asszonyok és hajadonok.
3304 XIII|                     aki a nemzetes asszonyt halottaiból locsolgatá, eleresztette
3305 IV  |                   csak nem mehetek bottal a halottakra.~- Nem mehetsz ugye? - vicsorította
3306 Fug |                 érezné, hogy a természet ma halottas-ház. Egy vadászeb fekszik a
3307 Fug |                    kötelességei vannak, s a halottra, mielõtt õseihez térne,
3308 XIV |               feküdt le a méhesbe, mert ott hált egy tábori vaságyon (azzal
3309  X  |                   akik abban a jelmondatban haltak meg: »Ferbliben nincs rossz
3310  X  |                 Írjátok fel nekik: »Sohasem halunk meg.« Meghaltak, mert azt
3311 IX  |                   lejöttek kubikolni, s ott hálván a Barosné udvarán, annak
3312 XIV |                vette észre, hogy azt bizony hályog borítja, s fájdalmas hangon
3313 XI  |                  egy kicsit születtél volna hamarabb, most te lennél az alispánunk!~
3314 Fug |                meglehetõsen nagy orra volt; hamarjában nehéz lenne kiszámítani,
3315 XV  |                     volt. Egyébiránt valami hamaros tüdõgyulladás szegõdött
3316 VI  |             beleköltöttünk ezreket, elvinné hamarosan valami bolond nyavalya!
3317 III |                     magukat.~Összenéztek, s hamisan hunyorítottak az emberek
3318 IX  |        Laczkó-gyerek a fejében.~Visszasúgta hamiskásan Baros Anna:~- Növekszik
3319 VIII|              legfeljebb majd késõ tavasszal hámozzák ki a sorsát az érdeklõdõk,
3320  X  |                    üszög, utoljára már csak hamu - még a legerõsebb tuskó
3321 VII |                 Mihály, megnyomkodva pipája hamvát -, csak odaérjünk!~Bizony
3322 IV  | alispánválasztó-gyûlést - ismétlé az kevély hanghordozással.~- Igenis azt - vágott közbe
3323 XIV |            rettenetes mély keserûség volt a hangjában, de olyan, hogy az ember
3324 XII |                 mind szétszaladt rettenetes hangjától, mely úgy recsegett-ropogott
3325 Fug |                falunak, jajveszéklõ, ordító hangjával mindent betöltve:~»A gróf
3326 VI  |                  gyerekek mindenféle vékony hangokon ordítottak bele az általános
3327  X  |                   csak nem bírta vidámságra hangolni a principálisát. Ott kullogott
3328 XIV |               megint visszaesett a búskomor hangulatába, megint gyámoltalan lett
3329  X  |                     is, mind morózus, fázós hangulatban valának, bizonyos eltitkolt
3330 Fug |                 rezegve hajlong. A szomszéd hangyafészek lakói tömör csoportokban
3331 XIII|                 csípi, csiklandozza, mint a hangyaraj. Különben is egyedül ő volt
3332 IV  |                     egy hatalmas tiltakozás hangzanék, amint tovább ment a tisztelendõ
3333 XIII|                   ebben a rózsaszínû órában hangzik fel a másik szobából annak
3334 III |                  Mácsik ellenben, mialatt a hantokat igazították a sírásók, odajárult
3335 XI  |                     megelégedetten, s úrias hanyagsággal adta át magát a komédia
3336 II  |                     A Laczkók sokan vannak. Hányan is vagytok?~- Nyolcvankét
3337 Fug |                 tompa zuhanása követett.~…A hanyatló nap szokás szerint vidám
3338 Fug |               mígnem felbotlik a hullában s hanyatt esik; keze könyökig süpped
3339 IV  |                     bolond úgy tartotta ott hanyattfekve, mint valami oltári szentséget.
3340 IX  |             sértõdve vágott vissza szokásos hányavetiségével:~- Hogy gazdaggá tegyem,
3341 II  |                paripát… ah, milyen kevélyen hányják-vetik a fejüket… s bent a szép
3342 XIV |                    maga a gazda nyugtalanul hánykolódék fekhelyén egész éjjel, hogy
3343 XIII|                     heteseket, nyolcasokat, hányván el legelőbb.~Ebben aztán
3344 IV  |                     hatalom a világon.~- Ne hápogj Anna - kérlelé Mácsik, az
3345 XIII|                     arca elé, mely most már haragban égett, de tekintete még
3346 XIV |                      hát mért néz rám olyan haraggal? Voltaképpen nekem kellene
3347 XIV |            sértegette, és én olyan hirtelen haragú vagyok, hogy nem bírok aztán
3348 Fug |                     el-elkap a szél egy-egy haranghangot. Hetven falunak az ura fekszik
3349 III |               falusi toronyból ide hallik a harangkongás, a szél megrázza a fákat
3350 III |                     parasztok lakják, túl a haranglábon azonban egész a savanyú
3351 III |              reggeltõl kurta estig zúgtak a harangok, majd belesiketült az ember.~
3352 XIV |                    toronyba és félreverni a harangokat! Az ítélet napja ez már!
3353 Fug |                    zokogó hang sem vegyül a harangzúgásba, ami túlhangozná valamennyit…
3354 XIII|        szörnyülködés már csak halk morajban harapódzott odább-odább, mígnem befutotta
3355 VI  |               pajtásaim közé. Jaj, mindjárt harapok, ha nem bocsátanak. Jaj,
3356 IX  |                  állatszelídítõnõt. Sokszor harapta meg szavaival. Baros Anna
3357  X  |                     iszen meg vagyok én már harapva, Chalupka. Csakhogy kigyógyulok
3358  X  |                    gereblyéznék fel onnan a harasztot, nem az a gyep az már, nem
3359 XIII|                    rajta, hogy elmegy fia a harcba, addig amíg el nem megy,
3360 XI  |                     legelõbb. (Be sok ócska harisnya hullajtgatta el a tallérait,
3361 IX  |              ellenben sohasem kötöttek több harisnyát, mint ez idõkben: Piry Barnabásnénál
3362 XI  |                  nap a kalendáriumból, és a harmadikon mindjárt a lakodalom. Hogy
3363 VII |                   ha elõre nem mehet.~Végre harmadnapra összecsókolták a család
3364 XIII|            csengettyűs lovakkal: a kocsiban hárman ültek, egy férfi és egy
3365 Fug |                   közé keveredett a reggeli harmat, szokott csillogását elvesztve;
3366 XII |                     a Laczkókból összehozni hármat. Azok bolondultak meg legelõbb,
3367 VI  |                     egyet érhet a szerencse harminc-negyven közül, s hogy a fiú rossz
3368  I  |                 Priboly helységben, mintegy harmincnégy családból állott a Laczkó-nemzetség,
3369 XII |                    találta helyét. Hússzor, harmincszor is kiszaladt egy nap a méhesbe,
3370  X  |             szakállak és fagyos bajuszokkal harmóniában volt arcukon a levertség.
3371 IX  |                  fog kezet, akkor az lesz a háromszázhatvanhatodik szürke ló - vagy mi az ördögöt
3372 IX  |                   van, hogy amelyik hajadon háromszázhatvanöt szürke lovat lát az ablakon
3373 XI  |                  elkedvetlenedve.)~Trombita harsan, s a nápolyi király belép
3374 XV  |             feldühödött fenevad. Hangja úgy harsogott, mint a repedezõ harang.~-
3375  X  |                    a lilaszín lángnyelvek a hasábokat, köztük a kemény tuskót
3376 Fug |                   egy redves karón, melynek hasadékain ki s be mászkáltak a mindenféle
3377 VI  |          Mácsik-udvarban, s a nyílásokon és hasadékokon átvillogtak a kíváncsi tekintetek.
3378 VI  |                      s a kézcsuklójával úgy hasba vágta váratlanul, hogy a
3379  I  |               részén azalatt megint megnõ a hasig érõ selyemfû. Különösen
3380  X  |                     lassanként, sziporkákat hasítgatva belõle. Egy ideig zsarátnok,
3381 Fug |               ügyvéd, de kiáltása egy velõt hasító nõi sikoltásba veszett,
3382 Fug |                    hallatára, mely reszelve hasította a levegõt s erõs rángásba
3383 Fug |                 szerencsétlen kamaszban, ki hason kezd csúszni a test felé,
3384 XV  |                   oly pirosra az eget, hogy hasonlatos legyen a földhöz, mert az
3385 Fug |                   hogy a gróf puskájával is hasonlóan áll a dolog; az egyik csõ
3386 VII |                   két párt pedig közönséges használatra, de olyan az is, hogy a
3387 Fug |                 ördögi démon fülembe súgta: használd fel az alkalmat! Összecsikorítottam
3388 Fug |                    csak az egyiket látszott használni, a másik szeme be volt hunyva,
3389 XV  |                      Neki vesszük a legtöbb hasznát. Õ a tábori spion. Most
3390 II  |                    rosszban is megtalálja a hasznosat.~A békési iratok híre meg
3391  I  |                     hogy otthagyja a pompás haszonbérletet? Mi következik tehát ebbõl?
3392  I  |                 Laczkó Endre uram volt az a haszonbérlõ, s olyaténképpen szólott
3393 XII |                  csömör sincs a nemzetes úr hátában. Megtapogatta a homlokát
3394 XV  |                     mely mind jobban-jobban hatalmába ejtette.~A ruha bõ volt
3395 XI  |                     váltani, mert most állt hatalmának tetõpontján.~Hihetetlen
3396 XII |                    kilátás a Baros-vagyonra hatalmassá fogják tenni Laczkó Gábort
3397 II  |                    a félelem, mely zsarnoki hatalmat biztosított neki otthon
3398 II  |                 egymaga státus a státusban, hatalmuk gyengítõje, de át kell nézni,
3399 IV  |                  érdekekrõl. Egy messzeható hatalomnak kell megvetni fundamentumát.~-
3400  V  |                   irult-pirult, s egészen a hátamögé húzódott Laczkónénak.~-
3401 XIII|                    borzongás futott végig a hátán, szíve elszorult, s keze
3402 VII |                     István, egész a bodonyi határ legvégeig kísérték lóháton
3403 IX  |                     Ha nyulat lõtt valaki a határban, vagy ha királygombát talált
3404 XI  |                   volt a lábunkat kihúzni a határból. Hát nincs otthon elég leány?~-
3405 XI  |                  eleibe mehessen a harmadik határig.~Chalupka útra kelt, de
3406 VIII|                    szép vonalban a mocsáros határon, karfákkal beszegve, hidakkal
3407 Fug |             tulajdonította. Az ön õrülettel határos lélekállapota, a gróf elbukása
3408 IV  |                concludunt. Aki nem jön, nem határoz, s aki alá nem veti magát
3409 Fug |                 éjjel nem aludt, s hogy egy határozat érlelõdött meg lelkében:
3410 IV  |                    aki alá nem veti magát a határozatoknak, nem kóstol bele az ígéretföldjébe
3411 Fug |                   közel lépett az öreghez s határozott, szilárd hangon mondá:~-
3412 II  |                   tehát mindenki tisztelte. Határozottan veszedelmes ember volt.
3413 XIV |                       kiáltá Laczkóné egész határozottsággal.~- Én is - suttogta félénken
3414 XIII|                    a háborúnak megvolt az a hatása, az ellenség nem látta falvakban
3415 XII |                 minden keserûség nélkül, és hátat fordított Chalupkának.~-
3416 III |                   Hiszen benne volt abban a hátbaverésben az õ összes gyöngédsége.
3417 IX  |              barátom uramnak« nevezték, jól hatott a hiú kényes nemesre - de
3418 VIII|                  eljön, az õ kedvükért jön. Hátrább az agarakkal Bodony, Gály,
3419 XI  |                    elhomályosultak, s amint hátrahanyatlott székén, úgy kalimpált karjaival
3420 XV  |           szuronyaiba.~- Már én pedig mégse hátrálok - szólt kevélyen.~- Pedig
3421 XV  |              fiacskám! - bömbölte Mácsik, s hátralovagolt most, hogy visszatérítse
3422 VIII|                     a merész föllépés. Csak hátrált egy lépést.~- Az út dolgában
3423 IV  |                kérlelé Mácsik, az ajtó felé hátrálva -, hiszen csak nem mehetek
3424 Fug |                  Traviátá«-ból. Szándékosan hátramaradtam kissé, hogy végsõig felcsigázott
3425 Fug |               vackából a pór kaszája. Egyik hátsó lába, mit a penge érintett,
3426 Fug |                azelõtt sejtelme a szavainak hátterében lappangó csodagondolatról,
3427 Fug |              Figyelemmel kísértem szavainak hátterét, s azon meggyõzõdésre jutottam,
3428 Fug |                  bibliát, ott találná a két hátulsó, üresen hagyott lapon bejegyezve
3429 XIII|              szemünk elé. Csalsz, ámítasz a hátunk mögött a gaz cinkosaiddal…
3430 VI  |                 Becsüllek.~Mindenki át volt hatva a lelkesedéstõl és örömtõl,
3431 IX  |                    szólítja az asszony. Egy hatvanesztendõs csöpp! Az aggteleki barlangban
3432 XIII|               becsörtetett a Laczkó Gáborék házába, Gábor éppen akkor kelt
3433 III |                     alkalmából az õ szegény házában lészen egy kis uzsonna.~
3434 Fug |                     ölve!«…~I.~A holttestet hazahozták és kiterítették a pompás
3435 XI  |                    mirõl beszélgetni! Birit hazahozzák pünkösd táján Egerbõl, nemsokára
3436 XI  |            apácazárdába.~De a helység egyéb házaiban is izgalmat és élénkséget
3437 VII |                     elhozza, re bene gesta, hazaindulának.~Mácsik, mikor a legszélsõ
3438 XI  |                     éjt-napot nem mulatván, hazaiparkodjék, s híradással legyen jövetelérõl
3439 XII |                     pedig sok kell neki, ha hazajön, nagyon sok, legalábbis
3440 XIV |                   mi oka volt annak a lónak hazajönni? Vajon keresni fogják-e
3441 XIV |                 Elsoványodtál, megvakultál, hazajöttél panaszkodni. No, ne nézz
3442 XIII|                    reteszelik be a kapu- és házajtókat, mert sehol sincs férfi,
3443 IV  |                     itt volna, de az legott hazakászmálódott a kis árvával. Hiába, rossz
3444 VII |                     mikor a legszélsõ pesti házakat is elhagyta a hajó, még
3445 VIII|                    kezébe a dolgot, mihelyt hazakerült Pestrõl - mivelhogy ebben
3446 Fug |                    kardvas mindig megakad a házam táján, ha nekem valaki ilyeket
3447 Fug |             rendelkezni? Ezer villám! Az én házamban, barátommal.~- Uram, az
3448 VIII|               veszett nagy ablakok vannak a házán. Mind megállnak arra a budai
3449 XII |                      aki össze mer adni egy házas embert, akinek otthon felesége
3450 Fug |                    hagyott lapon bejegyezve házasélete gyümölcseit ilyen formán: »
3451  X  |            kötelesség nyom: »Mozogj!«~- Nem házasodik meg! - szaladt ki a Filcsik
3452 IX  |               elmondom. Magának meg kellene házasodnia…~- Magam is gondoltam már
3453  I  |                     Mácsiknak) nekiugrott a házassági köteléknek.~Amint volt,
3454 Fug |                   meg lelkében: még egyszer házasságot ajánl, s ha el nem fogadom,
3455 XI  |            informálja eleve a kötendõ szent házasságról, mindenekben kitanítván
3456  I  |                  Anno 1835 vette el magának házastársul nemes Laczkó Annát. Ezt
3457 XI  |                 fordulni, mikor az átelleni házfalon egy nagy fénykarika kezdett
3458 II  |                 majorságokat. Mácsik nemesi házhelyének is csak a fele van már meg.
3459 XIV |                     kedves vendég érkezik a házhoz.~Ezalatt maga a gazda nyugtalanul
3460 IX  |                  zene. Olyan helyrevaló kis háziasszony lett, hogy csupa öröm ránézni.~
3461 VIII|                     apró kék szemeit a szép háziasszonyra függeszté, mintha attól
3462  X  |                    ki nem jöhet, míg csak a házikó össze nem törik.~Öblös hangját
3463  X  |                hüvelyükben: »Van nekünk egy házikónk, nincs ajtaja, se ablaka,
3464 XI  |             csengettek be egy alacsony apró háznál, hol csakhamar elnyelte
3465 XIV |                 port a Sármányból. Az egész háznép fölébredt, még a beteg nemzetes
3466 XI  |           Csütörtökön Gimelyen folytatták a háztűznézést. Ott aztán van Laczkó-leányzó,
3467 XII |                   Hogy nem lehet megnyerni? Hazudik az alávaló! Meg lehet nyerni,
3468  X  |                     megmarkolta a torkát.~- Hazudsz, gazember!~- No, ne bomolj
3469  X  |            felsóhajtott:~- Pedig tán mégsem hazudtál. Én is csak ember vagyok.
3470 Fug |              meggyilkolta Perzse Lászlót.~- Hazugság! - ordított az ügyvéd magánkívül. ~
3471 VI  |                 utolsók vagyunk.~- Utolsók, he? Miféle utolsók? Ne dühösíts,
3472 Fug |                 modor ez?~Az ügyvéd oda sem hederített, szíve hangosan dobogott,
3473 XII |              szétfutottak az asszonynépek a hegyek közé.~Mácsik, ki már beszélni
3474 IX  |                   királygombát talált a kis hegyen, õneki hozta el. Az elsõ
3475 Fug |                 megaludt vért, aztán kiölti hegyes, szederjes nyelvét, hű,
3476 Fug |                   tűnnek fel, mint megannyi hegyével függőlegesen fölfelé állított
3477 Fug |               kínosan vonít fel; füleit nem hegyezi, azok lekonyulva függnek
3478 IV  |              Laczkó-rokonságot, s elmondván hegyirõl-végire a messzeható tervet, becsõdíti
3479 VII |                 ameddig csak el nem tûnik a hegynél a könnyû kocsi, õk is elõszedegették,
3480 VI  |                     hónapjában? Mikor még a hegyszakadék is olyan mint a tündérek
3481 XIII|                     azt tanácslom én neked, hékás, ha már így van, vidd el
3482 VI  |                    kurjongatásokban tört ki hellyel-hellyel a tömeg. Rendre kiabálták
3483  V  |                   mert őkegyelme először is helybeli ember, kutyakötelessége
3484 XI  |                     volt, mint neki, s azon helyben levetette. Híre is ment
3485 XIV |                    hogy odaálljon a hajdani helyére, s reggelre ott találják,
3486 XIII|             fiatalemberre.~Az felemelkedett helyérõl, olyan méltóságos volt,
3487 VI  |                     Az lenne a nekünk való.~Helyeslõ zúgás követte a részrehajthatlan
3488 VII |               jövendõbeli alispán. Szépnek, helyesnek találták így érvényre emelve
3489 XII |                   ideges. Sehol sem találta helyét. Hússzor, harmincszor is
3490 IX  |                    elhajítja, mást ültet el helyette.~Beleszólt õ maga abba is,
3491 IX  |                    ki rendeletben: »te sírj helyettem, Chalupka, mert nekem magamnak
3492 III |                kerítésbõl, s hadi pozícióba helyezkedvén, csúfneveket kiabált Mácsik
3493 Fug |                     ezennel szabadlábra van helyezve, s csupán életbiztonság
3494 IX  |                 csörömpölés, de zene. Olyan helyrevaló kis háziasszony lett, hogy
3495 VIII|                   szerint nem tehet Priboly helységeért semmit, hiszen úgyis elég
3496 XI  |                   fánk nem, kedvökben járt, helyüket nem találta nemzetes uraiméknak,
3497 XII |                    folyton terhesebb lett a helyzet; a pörök szünetelnek, a
3498 VII |                     hamar beleszokott az új helyzetbe. Eleinte csodálkozott egy
3499 Fug |                    költi a fájóbbnál fájóbb helyzeteket, és ki tudja azokat színezni,
3500 VI  |                    sziszegé Laczkó Márton - hempereghetsz már… nem leszel már te semmi.~
3501 XV  |                     nem nyílt ki azelõtt?~A hencegésbõl gyakran ment át csüggedésbe.
3502 XIV |                  egy tábori vaságyon (azzal hencegett azelõtt mindig, hogy a faágy
3503 Fug |                 állam, az most én vagyok.~A hencegõ francia király óta még ilyen