17-babsz | bach--celja | celna-egerb | egere-emeln | emelt-felta | felte-germa | gerun-hence | herba-jarta | jartu-keves | kezcs-kozve | kofar-lepes | lepet-megle | meglo-nagyo | nagyr-ossze | osszh-ragjo | ragju-sutke | sutni-szolg | szoli-tor | torde-vasab | vasag-zuzva
Rész
5011 XII | vén korhely nem vitte a kõfaragóhoz, hanem itt hagyta azt a
5012 XII | Bánom is én! Vidd el valami kõfaragónak.~Hanem a Chalupka szomorú
5013 Fug | színezni, pokoli terveket kohol, csábító, borzalmas gondolatokat
5014 XII | kalapjok mellett. Ezek a kokárdák fordították fel a környéket,
5015 XIII| elnézõ? Te irántad, aki koldusbotra juttattál mindnyájunkat?
5016 VII | gondolatot, hogy a szegény kollár fia legyen az elsõ felettük,
5017 III | nyomorúság kényszeríti, hogy a kollármesterséget vigye. Már persze úgy, ahogy
5018 VI | fogadta egy hét óta a korhely kollárt, s most is kimutatja irányában
5019 VI | benövi, s környékén birkák kolompja egész nap lezúgja mámoros
5020 III | számtalan apró kúria közt igazi kolosszális épületnek látszik a bádogfedelû
5021 V | ami lesz. S itt a kincs, komám, itt. Azt a szert mi árulnánk,
5022 III | kiabáltak egymásnak: Látta-e már komámasszony? Szép-e, megváltozott-e
5023 Fug | az imént, midõn étkezési kombinációkkal egy ízeshúsú bogár felé
5024 Fug | fölösleges kommentárnak. Kombinálni meg pláne nevetséges. A
5025 IV | elõlépve. - A dolog ki van kombinálva, ha mondom. Akit mi megválasztunk
5026 X | másikat, ha kell. Mert a komédiaházban van.~- Aztán mért keseregsz
5027 XI | indulatokkal a lelkében, míg a komédiaházból kihangzott a taps, a nevetés
5028 XIII| ne izélj! Talán bizony a komédiáskodással?~Gábor valami olyat mormogott,
5029 VI | vitézlõ nemes urak! Itt nem komédiázunk, de latba vetjük, megfontoljuk
5030 I | egész mai napig.~Nyomban komissziót küldött ki az alföldre,
5031 VI | van, ha sírsz, Borbála. Komisz ember vagyok, igenis.~Most
5032 Fug | egyetlen szó is fölösleges kommentárnak. Kombinálni meg pláne nevetséges.
5033 I | kurucok voltak, odaállhattak a kommisszió elé s két hamis tanúval
5034 I | káptalan a feje, hogy minden kommisszióra emlékezzék) arra való volt
5035 VIII| ez akkor a magyar ember kommoditásához. Patrónusa volt a megyének,
5036 XV | taktikája volt kerülni a komoly ütközeteket.~Nagy zûrzavar
5037 IX | Jó Baros Annának talán komolyabban kellett volna venni a leányka
5038 VII | arca egyszerre fölvette a komolyság jellegét. Nem szaladt már
5039 VI | semmit abból a méltóságos komolyságból, mellyel most Mácsik szólalt
5040 Fug | fekete-fehérbe öltözött komornyikja, ki az érkezõ vendéget bejelenti.
5041 Fug | fegyvere? Ez esetben még komplikáltabb. Azonban…~Ujját orrára illeszté,
5042 VII | Különben meg volt itt most kompolyodva az egész Priboly. Nincs
5043 V | utána a majomképû Csorvády komteszeket, hát csak ugye mégis nagy
5044 IX | megadom, hogy a fõispán is kondukat sanitatit kiált neki, ha
5045 I | pajtában kellett megtartani a konferenciát, mely a még akkor fiatal
5046 V | mindjárt gondoltam, hogy konfiskálom magam - folytatá Filcsik
5047 III | hallgatott az most.~Szomorú kongással megszólalt lent a faluban
5048 XI | utakon. Léptei kísértetiesen kongtak a köveken.~Egy külvárosi
5049 IV | akkor az idén nem terem konkoly a pribolyi búzákban.~Túl
5050 IX | közt.~- No, ne legyen olyan konok. A maga szíve sem kõ. Csak
5051 Fug | szárnyait, a szarka torkát konokul megcsiklándozta. Biz az
5052 XI | kívánatos a szája ennek a Konstanciának… akár a szamóca. (Ha én
5053 XI | egyik fõúr takaros nejével Konstanciával, kit három frájj kísért
5054 Fug | keze fon, s miket teljesen konstatálni nem lehet. Az a tény azonban
5055 Fug | inquiráltam s sikerült konstatálnom, hogy Stiriába futott.~-
5056 Fug | ez új »corpus delictit«, konstatálta, hogy csupán az egyik csõ
5057 Fug | orvos felvette a látleletet, konstatálván, hogy a gróf baloldalán
5058 Fug | nevét emlegetetté teszi a kontinensen. Milyen szerencse!~A szerzett
5059 Fug | számadási könyvek, nyugták, kontók képezték a fiókok tartalmát.
5060 II | szállított a katonaságnak - kontóra. A háborúnak vége volt,
5061 IV | fõkötõjébe, lehámozta a kontyáról, s odahajította a nemzetes
5062 IV | ebcsontok ám ezek a férjek) a konyhába is benéznek, mert tudvalevõ
5063 VII | ügyvédnél is megfordultak konziliumot kérni. Mind azt állította,
5064 V | Íme, hallgassatok ide kopaszok, én mindnyájatoknak hajat
5065 V | s katlanokban fõznénk a kopaszság elleni vizikátorokat. A
5066 VI | az a fiú. Megszerettem a kópét… ki tudja… hátha szerencséje
5067 III | tenyereiket, a rögök pedig tompán kopognak a koporsón: drob drob! Hallod-e
5068 III | ki, patkós csizmái durván kopogtak végig a szobákon. A folyosón
5069 Fug | feje hozzávágódik a halott koponyájához és megkongatja.~A suhanc
5070 X | tetszhalottat tettek be a koporsóba (Kikinday József uramat
5071 III | pedig tompán kopognak a koporsón: drob drob! Hallod-e bent,
5072 III | szemeibe, onnan beszélt a koporsónak: »Minek tetted azt, minek
5073 IX | Chalupka.~Úgy odaborult a koporsóra, mikor leeresztették, hogy
5074 III | Csak nézte, nézte mereven a koporsót, nem volt már könnye, az
5075 IX | mintha láthatatlan szellem koppantóval oltogatná. Ha pedig megszólította,
5076 IV | hogy nem sok kalendáriumot koptat már el.~A doktor váltig
5077 IX | asszony csontjaival. Pedig korai neki a sír. Szegény kalap!
5078 Fug | szórakozottan - én a vizsgálatot korántsem találom még befejezettnek.
5079 VI | túldörögte a zajt. A bölcsesség korbácsával megcsapta azt a vadállatot,
5080 VI | gyermekei közül, mintha valami korcs lenne…~- Pedig Laczkó-vér,
5081 XI | Valahol nyitva volt még egy korcsma, oda bement, s ivott egész
5082 III | ki bõgve futott egész a korcsmáig, ott azonban kihúzott egy
5083 VII | Filcsik egy sarkantyús kordován csizmát készített ajándékba,
5084 XIII| rémletesen forogtak üregeikben, korhadt fogait kivicsorította, s
5085 V | jeléül a Chalupkáéhoz. A korhelyek gyorsan találnak rá egymásra.~-
5086 VII | Gábrisnak kiszedni az öreg kõrisfáról a fészket, nem átallt maga
5087 XIII| fiacskám… Gábor, Gábor!~De már korlátlan úr volt fölötte a fölkorbácsolt
5088 VII | se volt elég. Mácsik egy kormányzó tanácsot kívánt, mely a
5089 Fug | tehát az egyik csõ belsõ kormossága világosan bizonyítja a lövés
5090 V | tartani.~Egészen ennek a léha kornak a gyermeke ő - de persze
5091 VII | próbáltam repcét vetni fiatal koromban, mind a háromszor elvitte
5092 Fug | lépéseit lehetett hallani koronkint, amint sebesen vagy lassabban,
5093 XII | lovát, Sármányt a tótoknak a korponai vásáron.~Mikor a lovat kivitték
5094 III | Péterek sokasága ez, kiket kortársaik mindenféle elõnevekkel különböztetnek
5095 VI | Chalupkának, nyelheti a száraz kortyokat.~- Hát a Gábor gyereket
5096 VI | planéta alatt született. A kos teszem azt szerencsétlen,
5097 IV | magát a határozatoknak, nem kóstol bele az ígéretföldjébe Békés
5098 V | Kóstolj meg, Chalupka!«~Meg is kóstolja derekasan. Miért ne? Hiszen
5099 Fug | Chalupka!«~Már miért ne kóstolná. Hiszen eléggé rászolgált
5100 X | fel. De a szakállán, mely koszorúképpen köríté nyakát fel a füléig,
5101 VII | mulatságos kapitánynál lesz koszton a kis Gábor; nevelje úrnak,
5102 IV | kalapjuk gyüremlésérõl vagy a kosztros fejükrõl, nem kénytelen
5103 X | felettünk…~- Elég nem jó - kottyant bele Laczkó Mihály. Néhányan
5104 VII | dolgokat itt a hajón, nem kotyog bele más, csak az atyafiságos
5105 III | csapatokká verõdött a kutaknál, a kovácsmûhely elõtt. Mi lesz, ugyan mi
5106 X | kend«, némelykor elment a kovácsmûhelybe is (Pribolyon ez volt a
5107 Fug | kapkodott, mintha valami kóválygó gondolatot fogdosna.~- Bizonyára…
5108 Fug | még ott is csak inkognitó kóvályog; igazi nevét nem meri elárulni,
5109 IV | megyében.~Laczkó Dénes és Kõváry Mihály uram pedig arra ajánlkoztak
5110 VI | láttál-e már valamikor kováspisztolyt, mert kutya ám az is, ha
5111 Fug | asztalhoz támaszkodva, mint egy kõvé változott nagy húsdarab,
5112 Fug | helyén a kisbelédi csendes kriptában. Most még jobban együtt
5113 XI | Alsóbálnán át (hol Laczkó Kristófné asszonyomnál tekintettek
5114 XV | Dicsértessék a Jézus Krisztus, bátyámuram!~Mácsik odanézett,
5115 III | szertartás után megindult a kritika, ami dicséretes akadt, az
5116 II | azt mondja ezen idõkbõl a krónika, hogy igen gyenge honoráriumokban
5117 V | olyan emberek dolgát szedvén krónikába, akikről elfeledtem elmondani,
5118 VII | egy molnárlegény volt, a krónikásoknak az õ csácsogásai szerint.~
5119 IX | tiszovniki tótok lejöttek kubikolni, s ott hálván a Barosné
5120 XI | átmentek Zobolára, özvegy Kükülley Györgyné szül. Laczkó Judithoz.
5121 X | az nem illik.~Mindenki küldené már a halálba ezt a mi szegény
5122 Fug | kezére szállnak annak, akihez küldettek szerelmes szavakkal. Vajon
5123 VI | Laczkó Piroska férje -, de küldheti is már most haza kigyelmed
5124 VII | visszatenni, amit már utána nem küldhettek; a maradékot szétosztották
5125 IV | perszvadeálta Mácsikot: küldje valahova jobb levegõre,
5126 VII | Mondd meg a feleségemnek, küldjön neki egy véka kukoricát,
5127 Fug | elárulni, sem azt, hogy a szív küldöttje titkos hódítási instrukciókkal
5128 VIII| állomásokról különféle leveleket küldözgetvén Esztergomba, hogy betegen
5129 IX | váltig enyhébb levegõre küldözte?… Mármost itt a csapás az
5130 Fug | további kiképeztetésem végett külföldre kíván küldeni, készüljek
5131 III | kortársaik mindenféle elõnevekkel különböztetnek meg felismerhetés okáért:
5132 III | Germain Párizsban, azzal a különbséggel, hogy semmi különbség a
5133 Fug | ösztönöz kérdéseimre, bármily különösek legyenek is azok. Egy emberélet
5134 XII | Könnyebb most ezer véka mákot különszedni, amelynek köleskása a fele,
5135 III | leginkább a Laczkó-családbeliek, különváltak a széledezõ tömegtõl, s
5136 V | Filcsiknek valóságos csizmadia külseje volt, a nemes céh összes
5137 V | kicsoda, micsoda; ami pedig a külső földi burkolatját illeti -
5138 XI | kísértetiesen kongtak a köveken.~Egy külvárosi torony mellett megállt;
5139 XIV | ugyan volt is kibe? Ezek kürtölték, hogy ilyen hatalmas, olyan
5140 Fug | szokás szerint vidám arccal kukkant be a zöld ablakfüggönyökön
5141 XIV | Nem is szólt többé egy kukkot sem, hanem egyenesen hazament
5142 XIII| fekhelyeikről, és eszeveszetten kukorékolnak, mint a kakasok.~S mindez
5143 IX | szõlõt, a legkorábban ért kukoricacsövet köteles adóul juttatták
5144 XIV | ajtónyílástól is összerezzent, a kukoricasuhogástól elfutott. Egyszer egy macska
5145 VII | feleségemnek, küldjön neki egy véka kukoricát, mert szépen komponálta
5146 Fug | kelepeléssel: »sürögj-forogj, kukta, szakács, jön a vendég,
5147 XI | kissé fölemelve a tüllt, kukucskált nagy csendesen óvatosan
5148 VI | újra visszatér Chalupka a kulaccsal (az asszonyoknak maga Mácsikné
5149 II | innivalót is itt hozom a kulacsban, mert megmondták, hogy itt
5150 XIV | a szörnyû violencia. Ott kullog szelíden, összeesve, mint
5151 X | hangolni a principálisát. Ott kullogott mögötte örökösen az a sánta
5152 IX | elõttük nagy csoportok kullogtak különbözõ megjegyzésekkel.~-
5153 Fug | tompa lármával, s bádog kúpjára kitûzetett a fekete lobogó.~…
5154 XIII| jobbnak látta a híd alá kuporodni, míg átmegyen. Minek keveredjék
5155 I | úgyhogy be sem fértek a kúriába, a téres pajtában kellett
5156 VI | bent, nagy éljenzésekben és kurjongatásokban tört ki hellyel-hellyel
5157 XIII| be éjjel az utcákat vidám kurjongatással. Az is csak valami volt
5158 IX | volt az, ha a félelmetes kurtanemes egy szõke nõi hajszállal
5159 X | földesurak, hanem egyszerû kurtanemesek, akikben mégis mind megvannak,
5160 XV | ebből legalább két órai kurtavas, mert a katonai regula nem
5161 I | Akikre rá nem sült, hogy kurucok voltak, odaállhattak a kommisszió
5162 XIII| s szétszórt sárga haja kuszán röpködte körül dühtõl eltorzult
5163 Fug | A suhanc még közelebb kúszik, botjával elhárítja a szerb-tövis
5164 Fug | nekifeküdt a gróf irományainak. A kutatási düh nem hagyta nyugodni;
5165 Fug | mert anélkül - úgymond - kutatásokhoz fogni istenkísértés lenne.~
5166 Fug | volt intézve, ki akármint kutatott is emlékezõtehetsége lomtárában,
5167 XI | találkozik Gáborral. De hiába kutatta fel a földszintet és karzatot,
5168 Fug | Daróczynak. ~- Ne mondja!~- Kutattam, szimatoltam, nyomoztam,
5169 III | azonban egész a savanyú kútig jóvérû nemesemberek. Ez
5170 Fug | a csúf madarat.~A szarka kutyába sem vette a bizalmatlansági
5171 XV | ember! Van benne szív a kutyában! Azaz, hogy tulajdonképpen
5172 XIV | Csakhogy itt vagy, aranyos kutyácskám! Jaj, oda nem adlak többé
5173 V | először is helybeli ember, kutyakötelessége tudni mindenkinek, kicsoda,
5174 VII | formákban: Az »ejnye kutya Kutyánszki« volt a csodálkozás, a »
5175 II | Az udvar felõl hatalmas kutyaugatás zavarta meg elmélkedéseit.~-
5176 XV | megösmerni a sapkájukról! Kutyául jártuk meg; azok elõl szaladtunk
5177 Fug | kaparja az ajtó deszkáját és a kuvik huhog a szélkakas tetején:
5178 II | gazda, mert tarkítani illik kvalifikáltabb perszónáknak a nyelvet az
5179 I | fizette, ott vannak róla a kvétanciák.~Hogy miért nem fizette
5180 Fug | hol kezdje.~- Cherchez la femme! - dünnyögé a jegyzõ,
5181 VI | gyereket hol hagytad?~- Csak láb alatt lenne itt - feleli
5182 XIV | tövis ment be a meztelen lábába.). De csakhamar lihegve
5183 XIV | megfiatalodott volna. A lábadozó nemzetes asszonyt az udvaron
5184 XIV | megindul bosszút állni, lábai alatt megdobban a föld,
5185 Fug | s futottam a világnak. Lábaim reszkettek, fejem zúgott,
5186 IX | akarna:~- Tört volna el a lábam, mikor elõször ide tettem.~-
5187 Fug | meg!« A földet megrúgtam lábammal; a toppantásra ismét azt
5188 VI | reményû úrficskának, ki azt a lábánál fogva lógatván le, Mácsikné
5189 I | földbirtokszerzéshez, csak hogy labanc hírben álljon valaki. A
5190 I | rá a császártól.~Kalandor labancok lepték el Rákóczi leveretése
5191 VI | mihelyt a szerencsecsizmát a lábára akarják húzni valakinek,
5192 IX | megesni.~Dühösen toppantott lábával, s úgy nézett szét maga
5193 XII | feldörzsölt bõrrel, patkótlan lábbal… s felriadt álmából ilyenkor.~
5194 VII | labdáznak is, azoknak a labdája is hol fölszáll, hol leesik…
5195 VI | emberpalántáknak.~- Adja ide a labdámat, mert az enyim.~- Ejnye
5196 VII | innen!« Mert ha az istenek labdáznak is, azoknak a labdája is
5197 VII | hol fölszáll, hol leesik… Labdázni másképp nem lehet.~De maga
5198 IX | gyönyörûség lesni a pribolyi híres lábikrákat, melyeknek láttára egyszer
5199 III | üres lesz a bádogkastély, laboda fölveri, a baglyok meglakják.~
5200 II | elhagyott, be van nõve udvara labodával, gyeppel, a ház is kezdi
5201 XI | nemzetes uraim. Vétek volt a lábunkat kihúzni a határból. Hát
5202 VI | volna mosolyogva: »Édes Lacikám, az egyszeri ember is azt
5203 X | megvirrad, össze kell hínod a Lackó-famíliát ide hozzám, azokat, akik
5204 VI | pedig csak a Laczkók és a Laczkó-anyák a fiaikkal. Soha ilyen elevenséget,
5205 VII | gyócs a boltokból, négy Laczkó-asszony volt kirendelve, hogy éjjel-nappal
5206 VII | látván, hogy az úrforma Laczkó-asszonyok a fehér kendõiket lobogtatják,
5207 I | körteképû látta nagyon szépnek a Laczkó-birtokokat. Csak az a kár, hogy vízimalom
5208 IV | Most már tündökölni fog a Laczkó-címer - bíztatta õket Mácsik kigyúlt
5209 XI | parancsolt a megyében a Laczkó-címerek elõrevetõdõ ragyogásában,
5210 VII | miatyánk alatt hatalom lett, a Laczkó-család szemefénye, bálványa, aki
5211 III | megtiszteltetés ért, leginkább a Laczkó-családbeliek, különváltak a széledezõ
5212 I | Mácsik György bejutott a Laczkó-famíliába. Ami különben nem volt nehéz
5213 III | egy végben, mely mind a Laczkó-famíliáé, Istvánok és Péterek sokasága
5214 VI | esztrengába hajtották be a Laczkó-gyerekeket. Valami mulatságos volt
5215 III | látszott talpai alatt.~A Laczkó-gyerekektõl kikérdezte, mit csinál otthon
5216 III | famíliára gondolt.«~Amennyi Laczkó-gyereket meglátott útközben, azokat
5217 III | jót vágott vele a vásott Laczkó-gyerekre, ki bõgve futott egész a
5218 I | jónak látna cselekedni a Laczkó-had érdekében. - Nem volt még
5219 XII | XII. FEJEZET~A LACZKÓ-HÁZ ELSZÉLEDÉSE~S a tenger már
5220 I | szóról-szóra hitelesen a Laczkó-iratokban), aki nyolcezer rézgaras
5221 III | csizmadiát sem hítta meg!~- Pedig Laczkó-lány az anyósa - magyarázza Piry
5222 I | szépek lettek mindjárt a Laczkó-lányok az egész környéken.~A família
5223 I | István (akinek az anyósa Laczkó-leány) s körteképû Laczkó Pál,
5224 XI | háztűznézést. Ott aztán van Laczkó-leányzó, mint a szemét, hanem amelyik
5225 IX | másképp, össze kell törni a Laczkó-ligát, mint a mákot a mozsárban.
5226 IV | Nem törõdöl velem. Hanem a Laczkó-név jó aranygombnak a dolmányodra?
5227 XIII| dicsõséget hozhatok így a Laczkó-névre.~- Ugyan ne izélj! Talán
5228 IV | lettek volna részvényei a Laczkó-pörnek, azok nagy áron keltek volna
5229 XI | befordulni, ha nem valának Laczkó-porták.~Azokat pedig könnyű volt
5230 IV | egy hét alatt az összes Laczkó-rokonságot, s elmondván hegyirõl-végire
5231 XIII| több és több ember gyûlt a Laczkó-udvarra, s fenyegetõ kiáltások és
5232 XIV | levágódott, s megtöltötte a Laczkó-udvart.~De e füstön keresztül is
5233 I | másfél falu jut egy-egy Laczkó-vérre. Biz azoknak felvitte isten
5234 XI | nyeregszerszám-javítás stb. Nosza a Laczkóbeli asszonyok is, mihelyt híre
5235 III | selyemben. Pedig éppen illik a Laczkóhoz. Nagyravágyó õ is, s csak
5236 XII | köleskása a fele, mint a Laczkókból összehozni hármat. Azok
5237 I | hogy t. i. egész Békés a Laczkóké), akkor aztán nincs semmi
5238 IX | ezzel egészen elszakadt a Laczkóktól.~- Bizony sírhatnak kegyelmetek -
5239 V | egészen a hátamögé húzódott Laczkónénak.~- Hát nem lenne kénytelen
5240 II | választhatnátok ti meg egy Laczkót, azt szeretném én tudni?~-
5241 X | Utoljára már, ha valami Laczkóval találkozott, messze kikerülte,
5242 XI | amelyik szemrevaló, annak a ládáit viszik el könnyen a társzekerek (
5243 XIII| Feje hûlésével szíve is lágyulni kezdett. Pedig jobb haragudni,
5244 X | így megbecsülje.~Õ el nem lágyult mindezekre, nyugodt, hideg
5245 II | vagytok?~- Nyolcvankét család. Lajstrom van nálam róluk.~- Nyolcvankét
5246 Fug | betûkkel vezette a növekedõ lajstromot, s bár késõbb apróra fogta,
5247 Fug | parkon keresztül siettem lakásomra. A nap derülten ragyogott,
5248 XI | kit hínak, kit nem hínak. Lakást a Barosné kastélyában rendeznek
5249 III | innensõ végét csupa parasztok lakják, túl a haranglábon azonban
5250 VIII| uram, hogy abban kelljen laknia.~József most sem látszott
5251 Fug | bekecse volt Kamuti Palinak a lakodalmán… Szegény Nelli, ki hitte
5252 Fug | A szomszéd hangyafészek lakói tömör csoportokban tódulnak
5253 Fug | búcsúzni a kedves falusi ház lakóitól, s a szarka még folyvást
5254 IV | Harkány Borbála készíti a lakomát. Hozzátartozik ez már az
5255 III | Rékyné lelke költözködik!«~A lakosság csapatokká verõdött a kutaknál,
5256 IX | miszerint gonosz indulat lakozik bennök, ha kicsinyek vagy
5257 I | távolabb megyékben is mindenütt lakoztak Laczkók, s mind olyan szegények
5258 IV | falvakban vagy még távolabb laktak.~Az uzsonna végén Mácsik
5259 X | se ablaka, mégis százan lakunk benne.« Igenis, nincs rajta
5260 XIV | rikító öltözetben, színes lámpácskákkal kezeikben, s szemkápráztató
5261 XIV | kezdenek járni a szobában. A lámpák csillognak, az apró ördögök
5262 XI | és amint eloltogatták a lámpákat egyenkint, hogy váltig sötétebb
5263 Fug | rendszerem van, egy összefüggõ láncolat, melynek szemei a tények;
5264 XI | kék bársonyos levente, aki lándzsát tört a közjóért, s eltaszigálta
5265 Fug | A leányka arca teljesen lángbaborult. ~- Nem, hanem…~- Hanem?~-
5266 X | csókolják össze a lilaszín lángnyelvek a hasábokat, köztük a kemény
5267 XI | sütni, ki sonkát főzni, ki lángost dagasztani, annyi eleség
5268 IX | jobban Birikét. Hiszen nagy lány már az! Mikor nõtt meg ez
5269 IX | bizony. Hát Kacsaryné? Lánya lehetne a férjének, s mégis
5270 XI | is útközben s csalogató lányarc az ablakokban, azért a kapukon
5271 IV | jutott Laczkó Kelemenné a két lányával… no, ha ebbõl nem lesz aprehenzió,
5272 IX | asszony incselkedését, a lányka naiv kedvességét. Minden
5273 XI | Mi lesz most abból a szép lánykából? De már mégis ilyet tenni!
5274 IV | így!… Csókoljatok kezet, lánykák, a Mácsik bácsinak!~A gyerekek
5275 IX | pettyes karton ruhájában.~- Lányocskám, ne rágd most a kötényedet,
5276 V | haragosan. - Az én Zsófi lányomat?~- Igenis, kijátszatnám.
5277 III | Az eklézsiától, Birike lányomtól.~Igaz, hogy ez aztán nagyon
5278 V | valami. Aztán nézze meg azt a lányt akárki, aztán nézze meg
5279 Fug | rendjelt adományozom stb.«~A lap megjelenik napról-napra,
5280 XII | amit hirtelen ért, egy lapátot, bõszülten rohant a Laczkó
5281 XII | kerítésen át látták rohanni a lapáttal, keresztet vetettek magukra,
5282 XIV | hízelgõ szavakat, s mialatt a lapockáit veregette, egészen odahajtá
5283 Fug | Félek, bonyodalmas lesz. A lapok is foglalkozni fognak vele.
5284 Fug | messze elûzött otthonról a laposi pusztára, a számtartóhoz,
5285 Fug | sejtelme a szavainak hátterében lappangó csodagondolatról, melyet
5286 XV | napfény rásütött a sima lapra, az óriási szem elkezdett
5287 IV | boldogtalan, hanem úgy ott lapul bárgyúan, mint a gomba a
5288 VII | egy kicsit, õ is szörnyû lármás hangon nyilvánította véleményét.~-
5289 Fug | borzalmas suttogással, tompa lármával, s bádog kúpjára kitûzetett
5290 Fug | koronkint, amint sebesen vagy lassabban, de mindig szabálytalan
5291 X | nyaldossák körül és emésztik fel lassanként, sziporkákat hasítgatva
5292 Fug | szemeit behunyja, hogy ne lásson, de lát: a hulla le van
5293 VI | sem.~- Mindezeknél fogva lássunk hozzá proprimo a jövendõbeli
5294 Fug | hogy meggyilkolta Perzse Lászlót.~- Hazugság! - ordított
5295 V | rózsaszín felhõk vennék el a látást Laczkó Boldizsár elõl, megtörülgette
5296 Fug | lenne is, mit nyomna az a latban? A gyilkos és kezdeményezõ
5297 Fug | Többet még a beszélyírói látcsövön sem lehet meglátni a nõbõl.~
5298 Fug | intendánsnak. Beszélyírói látcsövünkön megadatott azon privilégium:
5299 IX | hanem a mézeskalácsszíveken láthatni lefestve ilyen forma alakot,
5300 VI | família. Látható az õ dereka, láthatók gyökerei, gallyai, rügyei.
5301 XIV | tájékán.~Sötét volt, nem láthatta mi történt, de a kopogás
5302 Fug | voltak valaha, s szép napokat láthattak hajdanában…~Chalupka úron
5303 XV | napig. A pribolyiak még láthatták benne a régi Mácsikot, de
5304 XIII| hozzátette csendesen: - Loquamur latine… mert… nézzen oda a kocsira…~-
5305 VIII| rosszul fejezi ki magát latinul, s apró kék szemeit a szép
5306 VII | Szeretõ szívek azt megérzik, látják a homályban is a fényt,
5307 VIII| azoktól, mert nem tudhatni, látják-e még egymást valaha? Ki az
5308 XV | szaladtok, bolondok? Nem látjátok, hátul még több az ellenség.~-
5309 Fug | Ezalatt az orvos felvette a látleletet, konstatálván, hogy a gróf
5310 I | mindenekre nézve, amiket jónak látna cselekedni a Laczkó-had
5311 Fug | volt hozzá; a gróf elsõ látogatásának eredményét elmondtam neki,
5312 Fug | nagynénémnél. A második látogatásról azonban semmit sem tud:
5313 Fug | fegyvert egy szögletbe. Látogatóm a tiszttartó volt, kit a
5314 Fug | lélektan. Soha senki sem látogatta, soha senki sem kért tõle
5315 XII | már én is azt mondom, hogy látszani kezd a dolog.~- Talán mi
5316 IV | kötötted be a fejemet, hogy ne látszassék a tied mellett… nem kell
5317 VII | kevesebb, a nagy lelkierõnek a látszata is elegendõ, hogy magával
5318 Fug | szólt Kléner úr meghatottnak látszó hangon, - hanem azért bízvást
5319 IV | korhely ugyan hol lehet. Nem láttad, Laczkó Anna? (Mindég odatette
5320 XIV | titkolózással egy este - láttad-e te õt?~- Kit, nemzetes uram?~
5321 XV | bizalmasan titokban, ha nem látták-e valahol, nem tudják-e, hol
5322 Fug | de ahogy körülnéztem… ~- Láttál valakit? - vágott közbe
5323 VI | alispán úr keresztneve) láttál-e már valamikor kováspisztolyt,
5324 IX | híres lábikrákat, melyeknek láttára egyszer megbolondult a mese
5325 XI | Laczkó Klára öreg hajadon. (Láttuk már szegényt a Rékyné torán.)
5326 Fug | A düh és bosszú pokoli lavinája önté el egész valómat, látván,
5327 XIII| most meghalsz.~Egész teste lázasan reszketett, s keze kéjes
5328 XV | lassankint felforralta vérét, lázba hozta, szemei kidülledtek,
5329 Fug | szokott betegségem megújuló lázrohamainak s bocsássa meg.~Gr. Perzse.«~-
5330 Fug | a folyosón sorba rakott leanderbokrok közül. Talán oda is tartozik,
5331 IX | leszakított egy piros virágot a leanderbokrokról, s azt morzsolgatta a kezei
5332 Fug | Talán oda is tartozik, a leandertõn nõtt a legszebb virágnak!~-
5333 IX | domíniumokban terpeszkednek a leányai.~- Terpeszkednek igenis,
5334 Fug | egyszer… egy szép szőke leányarc olyan nyájasan nézett rá…
5335 V | ellenveté Piryné, míg maga Zsófi leányasszony irult-pirult, s egészen
5336 V | forintért a jogától, s a leányasszonynak még mindig maradna tizenötezer.~-
5337 V | tiszta dolog. Aki megnyerné a leányasszonyt, húszezer forintos leány
5338 X | most például a Gara nádor leányát venné el és nem Réky Borbálát.
5339 Fug | vendég, aki azt a szép rózsás leányfõt megzavarta. Csitt! Hova
5340 X | hiba. Hanem van egy szép leánykája.~- De már az se hiba, Chalupka.
5341 IV | elõtt tuszkolva két tömzsi leánykáját.~- Oh istenem, istenem!
5342 IX | érzõ lett, minden izma a leánykának felelgetett.~Mire Barosné
5343 IX | önállóságra, jó oskola fiatal leánynak.~Füstölgött megint a Mácsik-kémény.
5344 Fug | lubickol a vízben. Fiatal leányokkal azonban sok olyan történik,
5345 Fug | hebegé az öreg tiszttartó - a leányomat nem vesszük, a kis Vicát.~-
5346 VII | vitézbõl, ha idejön, a hajadon leányzóknak is juthat, sõt tán nem lehetetlen,
5347 IX | a téres szérûn.) Minden leányzónak megérkezik a szerencséje,
5348 IV | asszony nem való, hogy egy leányzót kineveljen, a leányt másra
5349 XI | rezzenté meg, mintha szárny lebbenne az éjben, szíve nagyot dobbant.
5350 IX | keze odaért a fátyolhoz s lebbentgetni kezdte, hanem persze ravasz
5351 XIII| hogy az õ szent hivatását lebecsmérlik.~- Miattam hóhér is lehetnél.
5352 IX | õelõtte csak egy szempont lebegett: a szerep; örökké az a szerep,
5353 XIII| szerencsétlenségnek kell lebegni valahol, mitõl mindnyájok
5354 I | mire a rétnek túlsó részét leberetválják a kaszások, már az innensõ
5355 III | csempészték fürgén a kötelet s lebocsátották óvatosan, majd megvillant
5356 Fug | megrántotta a sárkányt, az lecsattant, de fegyvere nem sült el:
5357 IX | gyászoló gyülekezetbõl nehányan lecsillapítani a kitört viszályt.~- Illik
5358 XII | Semmi - motyogja aztán lecsillapodva -, megjön a fiú, kész már
5359 II | hatalmas pribolyi komoran lecsüggeszté fejét, s nagyot csapott
5360 IX | kézmozdulattal. A kalapjáról hosszan lecsüngõ fátyol ott táncolt a váll-lapockái
5361 XIV | szobából leverten, a bajusza lecsüngött, mint a szomorúfûz-ág, szemeinek
5362 III | hogy sehogy sem akarja lecsukni az egyik szemét? Hallom,
5363 Fug | Ezen hivatalos mondat lediktálása után büszkén hordozta végig
5364 III | emberek megálltak útközben, leemelték kalapjaikat és keresztet
5365 Fug | másodpercben rám tekintett, s leeresztett fegyverét õ is felemelte
5366 VII | labdája is hol fölszáll, hol leesik… Labdázni másképp nem lehet.~
5367 XII | arca kékült, kezei meredten leestek, s tompa hangon hörgé:~-
5368 X | felelt neki. Elment hát lefeküdni a szomszéd szobába, ahol
5369 X | sápadtabban kelt fel, mint ahogy lefeküdt.~- Võlegényi szín az - biztatta
5370 IX | mézeskalácsszíveken láthatni lefestve ilyen forma alakot, csakhogy
5371 IX | annak, nem ember! Sok víz lefolyik addig az Ipolyon, mire õ
5372 Fug | többé. Az ágaskodó oroszlánt lefordítják örökre.~A templom harangjai
5373 XV | le róla, azután õ maga is lefordult, de nem érhetett le a gyepre,
5374 IX | leeresztették, hogy kalapja lefordulván fejérõl, alágurult a sírverembe.
5375 XIV | meghunyászkodik, mint a leforrázott eb. A feleségét halálra
5376 Fug | kiteríti az üres ívet, lefújja róla a netán ráragadott
5377 IX | szétoszlott a búbánata.~Egyszer lefújta fejérõl kalapját a szél,
5378 II | azok alá a tüzet odaáltal a legalsóbb vármegyében!) ez idõ szerint
5379 III | virgonc fiú felelgetett neki a legbátrabban.~- No, te is pap leszesz
5380 XIII| nyolcasokat, hányván el legelőbb.~Ebben aztán megnyugodott
5381 XV | Nagy feje aláhanyatlott, legelõször a csákó esett le róla, azután
5382 Fug | dicsõség, az érdem és jutalom«.~Legelsõ dolga volt Évike után látni.~
5383 IX | vigyázza meg, amely férfival legelsõbben fog kezet, akkor az lesz
5384 VII | és nadrágokat a környék legényei számára. S azok mind olyan
5385 VIII| Mind megállnak arra a budai legények, ha kiteszi a palatinus-kisasszonyka.~
5386 II | nagyra nõtt. Már mint duhaj legényke mindenkit levert ökleivel,
5387 X | utoljára már csak hamu - még a legerõsebb tuskó is.~Chalupka szólítgatta
5388 VI | vagynak, s megalkotá vala legeslegelõbb a földet, azaz a fundamentumot,
5389 XI | szerelem napfény, délben a legforróbb, aztán mindég hidegebb-hidegebb,
5390 X | itt nemcsak meghallgatta a legfrissebb pletykákat és a csodálatos
5391 XIV | Hiszen ez a legszelídebb, a leggyámoltalanabb ember mindazok közt, akiket
5392 VIII| van a legúribb tartása, leghamisabb mosolya ellenben Cselényi
5393 VII | ért, s búcsút integettek a leghatalmasabb gyereknek, akit valaha anya
5394 XIII| találni már férfit, csak a leghatalmasabbat, Mácsik Györgyöt. Az még
5395 IV | tudvalevõ dolog, hogy a leghíresebb fõzõné, a szép Harkány Borbála
5396 X | ki belõlök, kivévén tán a leghívebbeket, akik elfojtott lélegzettel
5397 Fug | egyike a legbecsületesebb, legjámborabb, közszeretetben részesülõ
5398 Fug | Hiszen itt van! Itt van a legkedvesebb vendég, aki azt a szép rózsás
5399 VIII| semmire.~Hiszen ott van rá a legkiáltóbb példa Bodonyban, mikor egy
5400 XI | s halála a baromfiaknak. Legkiváltképpen nem ajánlatos malacnak lenni
5401 IX | selyemkendõket hímezni.~A csillogó légkör, a fényes nevû megyei urak,
5402 Fug | felejtette burnótszelencéjét, s a legközelebbi tanyától egy lovas embert
5403 XI | egyszerû lim-lommal, csak a legközepén állt egy drága bútor: egy
5404 IX | Az elsõ fürt szõlõt, a legkorábban ért kukoricacsövet köteles
5405 XIII| azon találta magát, hogy a legkülönb, szava nagynyomatékú, pajkos
5406 IV | szerencséje, mint a torka. A legmódosabb menyecske a másik szomszédnéja:
5407 VI | választógyûlést, mivelhogy a familia legnevezetesebb tagját, a megyei esküdtet
5408 XI | szép napon az új terv, hogy legokosabb lenne, ha Birikét Laczkó
5409 Fug | intézetben végezte, hol õ volt a legpéldásabb tanuló, onnan az uradalomba
5410 IV | hát Laczkó Ferenczné, a legrangbelibb Laczkóné jutott felül, jobb
5411 III | erdejébõl hozott fából«. Ez a legrégibb porta: a felirat megmaradt
5412 I | rendre vette a vármegye legszájasabb prókátorait, s azok valamennyien
5413 XI | Szó, ami szó, ott vannak a legszebbek.~- Szépség ide-oda. A nõi
5414 X | morzsa, hanem száz morzsa.~A legszélesebb kedvében is volt egy kevés
5415 VII | hazaindulának.~Mácsik, mikor a legszélsõ pesti házakat is elhagyta
5416 Fug | még mindig azt sugdosta: »legtávolabb lesz õ a föld alatt«. A
5417 VII | odaszól igali Nagy Gáspár, a legtekintélyesebb: »Sose fárassza magát kegyelmed,
5418 Fug | golyóval vadászni.~- Hm… hm! Ön legtitkosabb eszméimnek ad kifejezést,
5419 Fug | mely a Chalupka tagjain legtovább dacolt a mulandósággal.
5420 XI | bûvereje odakünn!~Hát Gábor? Leguggolt a földre, s kissé fölemelve
5421 VIII| Judit azonképpen, neki van a legúribb tartása, leghamisabb mosolya
5422 VII | István, egész a bodonyi határ legvégeig kísérték lóháton bandériumnak.
5423 XIII| A kártyában is mindég a legvégire tartogatják a legnagyobb
5424 IV | kezeivel, mintha valami legyet akarna elkergetni a közelébõl.
5425 Fug | tanítása: »mindenekfelett legyetek udvariasak, gyermekeim,
5426 Fug | mint valami kényes dáma a legyezõjét, szélesre teríté szét farkát,
5427 Fug | derék, jámbor fiú, ki a légynek sem vétett soha. Nekem magamnak
5428 X | Mondtam, hogy az embereket legyõzik az indulatok és gerjedelmek.
5429 XIV | egyszer érzékenyen megölelte lehajolvást.~- Vigyázzon rád az isten,
5430 Fug | átható szemeibõl. Fejét lehajtotta szomorúan, gépiesen forgatva
5431 IV | fekete csipkés fõkötõjébe, lehámozta a kontyáról, s odahajította
5432 X | jobban-jobban nyomták ezek a lehangoló gondolatok. Utoljára már,
5433 IX | visszament lakni a kastélyba, lehangoltabb, szórakozottabb, álmodozóbb
5434 IX | abból egy kaptár!~Úgyis léhaság, eszeveszettség az egész
5435 XIV | azokat is ez a borzasztó lehelet.~Amellett szelíd volt és
5436 XI | mindenütt odarajzolta könnyed leheletével az éj kettõjüket - egy alaknak.
5437 XIII| szegény édesanyád még a rossz lehelettõl is megkíméli), te pedig
5438 Fug | síkságon, a kövér életet lehelő füvet eltaposva, meredten
5439 Fug | szerencsétlen ügyben szolgálatára lehessek az - igazságnak. Ha a vádlott
5440 VII | állította, hogy kétes, meg lehet-e nyerni a békési jószágokat,
5441 XI | mikor én mindjárt király lehetek«… No megállj, betyár, majd
5442 Fug | pedig öngyilkos.~- Bah! Hát lehetne-e valami harmadik? Hova beszél
5443 XIII| lebecsmérlik.~- Miattam hóhér is lehetnél. Bánom is én! Fiatalság
5444 IX | Töprenkedett is rajta: hol lehettek ugyan ezek a madarak idáig?~
5445 XIV | van. Elindulunk délben.~Lehozták a padlásról a régi nyerget, (
5446 VII | titkos jegyet, mindjárt lehullt a keze, s térdre esett.
5447 XV | Mácsik. Megösmerte. Bágyadtan lehunyta aztán a szemeit. Halántékai
5448 X | Igaz!« de a nagy többség lehurrogatta õket.~- Ne csináljanak kegyelmetek
5449 XI | iszen nem kellett egyéb. Lehűtve támolygott ki a követség.
5450 X | vagyok. Ne, fogjad… itt van!~Lehúzta ujjáról a fénylõ aranygyûrût.~-
5451 XII | tenger már útban is volt!~Leírnám, ahogy jött, ha volna hozzá
5452 IX | lesti, tiszovniki tótok lejöttek kubikolni, s ott hálván
5453 XIII| megvan, de békéje nincs, ha lekapcsolja is a fáradt szempillákat,
5454 XIV | tanakodnak, mi lelte?~Még lekapják elõtte a kalapot - de már
5455 Fug | nézett komoran, majd hirtelen lekapta rólam szemeit. Úgy látszott,
5456 II | megutálta a hivataloskodást s leköszönt. Valamire hát mégis jó volt
5457 Fug | füleit nem hegyezi, azok lekonyulva függnek le, jeléül, hogy
5458 XIII| asszonyoknak odabent be kellett lélegzeni ezt az egész csatornapiszkot,
5459 II | a restórációkat.~Mácsik lélegzetelfojtva szívta magába a szavakat.
5460 Fug | tartott Kléner úr és hosszú lélegzetet vett.~- Uram, ön ezennel
5461 VI | Bánták is azt most. Még a lélegzetét is elfojtotta mindenki,
5462 XIV | alatt megdobban a föld, lélegzetétől, ahogy fúj dühében, amerre
5463 Fug | végigsimítá homlokát és lélegzetfojtva hallgatta a bírót, míg agyában
5464 X | leghívebbeket, akik elfojtott lélegzettel várták Mácsik megszólalását.~-
5465 Fug | Az ön õrülettel határos lélekállapota, a gróf elbukása különben
5466 XII | titkos szózatok, melyek a lélekbõl kelnek, a nagy nehéz kõ,
5467 III | megszólalt lent a faluban a lélekharang.~Az emberek megálltak útközben,
5468 XI | Mácsik mandátuma csak egy lélekre szól.~Nyergeltek hát hajnalra,
5469 Fug | elvérzik s meg kell lelnie, lélekszakadva fut a nyomon, mígnem felbotlik
5470 Fug | melyet nem magyaráz meg a lélektan. Soha senki sem látogatta,
5471 Fug | Pintér tanulta valaha a lélektant, s a bírót meg akarta nyerni
5472 Fug | munkára, elégedjünk meg annyi leleplezéssel, hogy Éva kisasszony szívecskéje
5473 XIII| fajzatja. Én, én, ha ezer lelked van is…~Szemei szikráztak,
5474 XII | tépnek engem. Ne zaklasd a lelkemet, Chalupka. No fordulj hát
5475 III | méhesben, messziről kiáltá rá lelkendezve:~- Jöjjön hamar, kérem.
5476 VII | felmászni érte, nehogy a lelkére kelljen vennie azt a nagy
5477 XI | szakadt le az utolsó teher a lelkérõl. Most, mikor feje a felhõkig
5478 I | érdekében. - Nem volt még ilyen lelkesedés a Mária Terézia-beli diéta
5479 VI | Mindenki át volt hatva a lelkesedéstõl és örömtõl, csak maga az
5480 V | Huh! - ugrott fel Chalupka lelkesülten - no, egy keresztelõ mégis
5481 VII | mindenkit meghódított. A nagy lelkierõ imponál. Sõt még kevesebb,
5482 VII | Sõt még kevesebb, a nagy lelkierõnek a látszata is elegendõ,
5483 Fug | hittem, le kell roskadnom lelkiismeretem ólomsúlya alatt, de csalódtam,
5484 Fug | folyton szaporodó tanúkat, lelkiismeretes figyelemmel jegyezve fel
5485 Fug | hogy »én vagyok a gyilkos« lelkiismeretlenül befejezni, ilyen ügyet,
5486 XV | vonás, pedig nem a rossz lelkületbõl folyt, hanem csak a gyermekies
5487 Fug | pecsenye elvérzik s meg kell lelnie, lélekszakadva fut a nyomon,
5488 XV | beleöltözhetett. Kipödörte lelógó bajuszát, kihúzta magát
5489 XIV | ösmerik, s tanakodnak, mi lelte?~Még lekapják elõtte a kalapot -
5490 II | miképpen? A szegedi sótárnál lemásolandók a jegyzõkönyvek, melyekbõl
5491 Fug | mondani, midõn a tornácon lement: »Édes Pintérkém, félek
5492 IX | akarta kiugratni Mácsikból, lemondott-e már róla? Az sértõdve vágott
5493 XV | vizet merített csákójába, s lemosta arcáról, kezeirõl a vért.~-
5494 IX | vágyat érzett ezekhez a lenézett füvekhez barátságosan közeledni.
5495 III | tekintélyesebb családokhoz, egy-egy lenézõ pillantást vetve a kisebbekre,
5496 Fug | amint a hajnali fuvalom lengeti, úgy tűnnek fel, mint megannyi
5497 XI | volna hamarabb, most te lennél az alispánunk!~S amit ígért,
5498 V | enyim volna, beh gazdagok is lennénk mindjárt én is, maga is…
5499 XIV | nehogy az éhes macskák lenyalogassák. Volt ott egy régi mundér
5500 I | napon formálódott át egész lénye olyan méltóságossá, olyan
5501 II | hogy csámcsognak, amint lenyeltek. Mert jó falat lesz. Átkozottul
5502 X | méltóság ömlött el egész lényén, s két, mereven összevont
5503 XIII| serpenyõbõl a másikba, s lenyomta õt, itt is, ott is.~Hideg
5504 XIV | A félelem tartotta őket lenyűgözve, mint a dér, mely jéglemezzel
5505 Fug | jegyezte, dehogy jegyezte. Leolvasta a homlokomról. Egy szót
5506 Fug | némán vezette le a homályos lépcsõkön kocsijához. A szögletekbõl
5507 III | kimutassa.~Lassan, gondolkozva lépegetett végig a falun. Hol-hol megállt
5508 VI | elõvigyázattal. Egy eltévesztett lépés, s hajba kapnak valamennyien.
5509 XIV | itt van! Hallatszanak a lépései, mindig közelebb, közelebb.
5510 Fug | idõzött bent. Csak nehéz lépéseit lehetett hallani koronkint,
5511 Fug | de mindig szabálytalan lépésekkel járkált a szobában, azonkívül
5512 XI | mindenekben kitanítván õt a fontos lépésre, vásárolja be számára a
5513 Fug | elõzött meg húsz, harminc lépéssel, midõn egyszerre megállt,
5514 VIII| föllépés. Csak hátrált egy lépést.~- Az út dolgában semmit
|