Rész

5515 Fug |               szívét. Az ügyvéd is meg volt lepetve, csak az öreg tudta, mi
5516 XI  |                holnapi dolgát is.~Lehajolt, leporolta térdérõl a meszet, s visszaindult
5517 VI  |                      Asszony- és gyermekraj lepte el az utcát, s abban a hiszemben,
5518  X  |                     ültetnek közösen. Nehéz lépteivel ügyelnie kell, nehogy a
5519  I  |               császártól.~Kalandor labancok lepték el Rákóczi leveretése után
5520 Fug |             kastélyba. Amint a címerterembe léptem, láttam, hogy a gróf a szomszéd
5521 Fug |                szólt Pintér Lajos a bíróhoz lépve.~Kléner úr élénken szorítá
5522 VI  |                      ahová egyéb alkotásait lerakja, úgy nekünk gyarló földi
5523 IX  |              Barosné rászegzett kérdõ szeme leriasztotta a magasból.~- No, hát nem
5524 XIV |                     édesekhez.~Erre a szóra lerúgta magáról Mácsik a takarót,
5525 IX  |                    szoknyákban: gyönyörûség lesni a pribolyi híres lábikrákat,
5526  X  |                    de nagyon szegény.~- Mi? Lesoványodott nála Gábor?~- No, ez még
5527 Fug |               megrezzent s valódi bûnösként lesüté fejét: hosszú, göndör fürtei
5528 XIII|                szégyellted magad ide jönni? Lesütöd ugye a fejedet?~Gábor sápadtan
5529 VII |                  ott hagyta õket. Nem tudom lesz-e valami orvoslása? De ha
5530 III |                   éhen halt volna valahol a lésza alatt.~- Csakhogy beteges
5531 III |                     ruhaterítgetés közben a lészákon át kiabáltak egymásnak:
5532 XIII|                 egyébkor, hanem éjjelenként leszállnak fekhelyeikről, és eszeveszetten
5533 XIV |                   alakban, epeszínben látta leszállni a virágokra, a füvekre,
5534 III |               legbátrabban.~- No, te is pap leszesz fiú?~- Nem én; ki nem állhatom
5535 III |                      s mialatt õk édesdeden leszólták rendre azokat, akiket a
5536 XI  |                  úgy - de Boldizsár most is leszopta magát azzal a korhely Chalupkával.~
5537  X  |                     õk itt össze valamikor!~Letelepedtek a székekre kínos csendben. -
5538 IX  |                 csak azért, mert Baros-lány létemre legtöbbre néztem egy Barost.
5539 XIII|                    ki nem eresztem innen, s letépem az úrról az utolsó rongyokat
5540  X  |               Rendben van. Egy kicsit ugyan letért az egyenes lineáról, de
5541 XIV |                azelõtt mindig, hogy a faágy letörne alatta), midõn egyszerre
5542 IX  |                     Mi ez, mi? - dünnyögé s letörülte. Az ördög nyála! Oh jaj!
5543 VI  |                hajolt le érte, s fölvette a létra mellõl, ahová gurult. Mire
5544 XIV |                  hogy ki nem törte nyakát a létrán ilyen cudar sötétben); a
5545 Fug |             kimerült, engedelmet kért, hogy leülhessen.~- Bizonyára, bizonyára! -
5546 II  |                     Chalupka vállat vont, s leült az egyik köpû mellé a deszkára.~-
5547 XIV |                  amerre járt, a növényeknek leütögette a virágaikat vagy a gyümölcseiket,
5548 XII |                levegõben. A gyerekek rendre leütögették otthon a fazekak, kancsók
5549 XI  |               levegõben, mint szárnyaival a leütött denevér.~Nem volt az a nápolyi
5550 VI  |                     köpcös gyerekkel, akit, leugorván Ferenc úr a fürhérces kocsiról,
5551 XIII|                   Erre aztán villámhirtelen leugrott a fiatal férfi a kocsiról,
5552 XII |                    szerezte már össze, hogy levagdalta felesége mentéjérõl az ezüst
5553 XIV |                     szálló füstje egyszerre levágódott, s megtöltötte a Laczkó-udvart.~
5554 Fug |                     a hulla le van festve a levegőbe is, úgy, amint azt a valóságban
5555 II  |                      FEJEZET~EGY VÁRMEGYE A LEVEGŐBEN~Mácsikot »nagyerejűnek«
5556 IV  |                        Ne beszéljen nekem a levegõrõl! Ha igaz az, hogy a föld
5557 VII |                  körülülõknek: »Talán mi is levegyük?« De odaszól igali Nagy
5558 Fug |               fuldokló hangon folytatá:~- E levélben azt a kérelmét adta elõ,
5559 XIII|                 érkezésedet az anyádnak írt leveledbõl. Mondtam neki szegénynek,
5560 Fug |               szerb-tövis kimagasló, szúrós leveleit, melyek az ismeretlen arcot
5561 Fug |                    pillant, mely azonban be lévén húzva fátyollal, nem egészen
5562 VI  |              gyöngéd kényeztetéssel sietett levenni, s mint valami fababát állított
5563 XI  |                   tüstént egy kék bársonyos levente, aki lándzsát tört a közjóért,
5564  I  |                  labancok lepték el Rákóczi leveretése után az alföldet. Az a nagy
5565 Fug |           méltatlankodásom kifejezésére… Ez leverõ, ez elszomorító…~Kléner
5566 XIV |                   kisompolyodott a szobából leverten, a bajusza lecsüngött, mint
5567  X  |                   vállat vont: »Elég hogy a levesbõl ettem, nem kell a húsból.«
5568 XI  |                történt Pribolyon, hogy a ló levetett volna valakit!~Nem bolondság
5569 XI  |                   mint neki, s azon helyben levetette. Híre is ment nyomban; máig
5570 VII |                   felette reszketõ karjait, levett kalappal megáldotta.~- Az
5571 Fug |                     a tény azonban biztosan levonható, hogy ön e percben megrántotta
5572 VI  |                   birkák kolompja egész nap lezúgja mámoros méhek szelíd döngését.~
5573 VI  |                vályú, ide járnak inni a kis libácskák.~A fiú megnézte a vályút,
5574 VII |                    a verset. Láttam, fiatal libái vannak a kántornénak - de
5575 II  |                   Laczkó-gyerek szaladgál a libák meg a malacok után. Azokból
5576  I  |                   Az a nagy rézpénz, a »pro libertate« nem járt már, pedig ez
5577 IX  |                 mintha az törte volna meg a lidércnyomást s minden erejét, kevély
5578 II  |               tanácsadó hangon.~- Persze! - lihegé Mácsik kedvetlenül. - De
5579 XI  |                    legalább egy félóráig! - lihegi Chalupka elkedvetlenedve.)~
5580 Fug |                    párázata is azt látszott lihegni, még a levegõ milliárd atomaiból
5581 XII |                 vagyok - felelte egy vékony lihegõ hang. - Én, Filcsikné.~-
5582 XI  |            kézenfogva.~- Kezemben vannak! - lihegte utánok iramodva, de amint
5583  X  |                      hogy csókolják össze a lilaszín lángnyelvek a hasábokat,
5584 XIV |                     hajlott le, mint a tört liliom.~- Nem - sziszegte Gábor,
5585 XI  |              Szegényes szoba volt, egyszerû lim-lommal, csak a legközepén állt
5586  X  |                     ugyan letért az egyenes lineáról, de hát a kék vér, sûrû
5587 IV  |               Endrével, s megállapítják egy lisztán, mennyi lészen fizetendõ
5588 Fug |            rendszerem oly kitûnõ… A gyilkos lõ és világnak fut, az öldöklõ
5589 II  |                 fején borzas cilinder-kalap lóbálódzik, míg vékony lábszárai bõ
5590 Fug |                 fején borzas cilinder-kalap lóbálózik, míg vékony lábszárai bõ
5591 Fug |                 kúpjára kitûzetett a fekete lobogó.~…Nyomban egy forgószél
5592 VII |          Laczkó-asszonyok a fehér kendõiket lobogtatják, ameddig csak el nem tûnik
5593 VI  |                    az asszonyok a kendõiket lobogtatták, a gyerekek mindenféle vékony
5594 IV  |                     Ej no, oda kell tolni a lócákat az asztalokhoz.~A bizalmasabbak (
5595 XV  |                    lovát, rozoga tót szekér lõcséhez kötve. A gazda nem volt
5596 XIII|               nemzetes asszonyt halottaiból locsolgatá, eleresztette azonnal.~Pedig
5597 XIII|                    s elkezdték hideg vízzel locsolgatni. A zaj nõttön-nõtt. Folyvást
5598 XII |              vályúból egy pléhiccésben, úgy locsolták fel nagy nehezen a szegény
5599  X  |                      mintha valami acélrugó lökné fel. De a szakállán, mely
5600 VI  |                  gúnyája sincs, hogy ki van lökve a tisztességes szülõk gyermekei
5601 II  |                     csodálatos zöldes fényt lövellt, melytõl mindenki lesütötte
5602 Fug |               suhanc által hallott végzetes lövésnek, mely a gróf életét kioltá.~-
5603 XV  |                  ideje mondani, mert erre a lövésre egyszerre megmozdultak az
5604 VI  |                      ki azt a lábánál fogva lógatván le, Mácsikné asszonyom ingerült
5605 Fug |            négyszemközt szólva, van-e abban logika, hogy mikor valakinek öröm
5606 Fug |                     verve ezzel az udvarias logikával.~- Teringette, - mondá fanyarul
5607 VII |             csizmájáról pedig akkora bojtok lógtak le, hogy a templombeli zászlókról
5608 XI  |          lótás-futás Harkányné után, jöjjön lóhalálba megszaporítani az ebédet,
5609 VII |                     olyan egyformák, mint a lóherelevelek a kaszálókon.~Végszámra
5610 Fug |                 holttest. Köröskörül a buja lóherén vércseppek közé keveredett
5611 Fug |                 balzsebébõl tesz a csövekbe lõkészletet. »Tehát golyózunk! Tehát
5612 IX  |                 változik arannyá valamennyi lombja… Majd a tarlókra tévedt
5613 IX  |                  puha kéz öntözget, ott tán lombot sem hajt a gally, hanem
5614 Fug |               kutatott is emlékezõtehetsége lomtárában, nem bírt hasonló nevet
5615 XIII|                     hozzátette csendesen: - Loquamur latine… mert… nézzen oda
5616 XI  |                    öröm és zavar egyszerre, lótás-futás Harkányné után, jöjjön lóhalálba
5617 XIV |                  lett gyáva? Haj, jaj, jaj! Lõttek már ennek a világnak! Talán
5618 XIV |         Elnyomorítottak, tönkretettek, szép lovacskám! Elsoványodtál, megvakultál,
5619 VI  |                 Györgyöm. Pompásan jöttek a lovaid. Károlykám most tette elõször
5620 XI  |                    utazóládákba, a kocsis a lovakat vitte patkoltatni, a mindenes
5621 XIII|                  ekhós bérkocsi csengettyűs lovakkal: a kocsiban hárman ültek,
5622 XII |                     fazekak, kancsók füleit lovaknak, anyjok nem gyõzte szidni,
5623 XIV |              tótoknak.~- Micsoda? A nyerges lovam?~- Az ám, hazajött a jó
5624 XIII|                     s mintha a Szent Mihály lován volna, úgy vitték haza a
5625 III |                       Jó, hogy Szent Mihály lovának is nem valami Laczkó állt
5626 XI  |                  ragadta a Laczkókat.~Nyolc lovasból álló bandérium ment eleibe
5627 XI  |               dinomdánomoktól megcsömörlött lovasok elértek Alsóbálnán át (hol
5628 XIV |               vállára, így indultak el, ura lovon, õ gyalog mellette, a templomsoron
5629 XIV |                  golyhó?~- Hát a Sármány, a lovunk, akit eladtunk a tótoknak.~-
5630 Fug |                  szikrát adna, mikor térdig lubickol a vízben. Fiatal leányokkal
5631 XII |                     az egyik csücske az úti lucsokban úszott, röpködött.~Az emberek,
5632 Fug |                  holttestét kitenni esõnek, lucsoknak… Uram Istenem, milyen finnyás
5633  V  |                  cudar pákosztos kölykek, a ludaskásából mind kilopkodták a zúzát.
5634 Fug |                     szemetet, elhullasztott lúdtollakat, papírdarabokat az utcákról
5635  V  |            sárgájával meg is kente õket egy lúdtollal, hogy színben legyenek tetszetõsek,
5636 XIII|                      Igaz te, megkentétek-e lúdzsírral és mézzel amikor megszületett?
5637 XIII|                Csákyt ezekkel kennek meg; a lúdzsírtól sohasem fázik meg, a méz
5638 XIII|             vastagon dagadtak ki az erek, s lüktetésüket látni lehetett. Megüvegesedett
5639 Fug |                 remegett, orrlyukai sebesen lüktettek a felindulástól, de egyetlen
5640 Fug |                 Évike után látni.~Ott ült a lugasban, kezeibe temetett arccal.
5641 XIII|                     melletted, és itt van a lúgzó kád is a pitvarban. Ördögadta
5642 Fug |                   Egy albumban megtalálta a lurkó az összes gazdatiszti személyzet
5643 IX  |                  kelljen messze röpülniök a lustábbaknak.~Maga Mácsik nem szenvedhette
5644 VI  |                  Borbála, nem kellett volna lutriba tennem a két forintot, amit
5645 Fug |                mindennapi kenyérben, mely a lyikacsos karó minden zege-zugából
5646 IX  |               leánynak.~Füstölgött megint a Mácsik-kémény. Nem is szürke volt tán
5647 III |                     mentek át csapatostul a Mácsik-kúria felé, hol már felterített
5648  X  |              famíliából - bökte oda nekik a Mácsik-párti Filcsik István.~Laczkó György
5649 VI  |               aminõt még nem hallott soha a Mácsik-udvar. A Laczkók felvillanyozva
5650 VI  |                    a különös állapotoknak a Mácsik-udvarban, s a nyílásokon és hasadékokon
5651  X  |                     méz mind savanyú lenne.~Mácsikban pedig maradt a régi Mácsikból
5652 IX  |                    fel, hogy a Biri kezét a Mácsikéba tette a jóságos asszony,
5653 VII |               tripartitumot komponálta.«~De Mácsikékat bizony nem inkommodálta
5654 VII |                      Ebédelni mind a ketten Mácsikékhoz jártak. Haza nem volt szabad
5655 XIII|                   is a pitvarban. Ördögadta Mácsikja, hiszen csak nem esz meg
5656  V  |                  ismertetőjeleket sem.~Hogy Mácsikról hallgattam, annak megvannak
5657  X  |                István, akinek az a félszemû macskája van. Nincs is már egyebe
5658  X  |                   elhozta az egyszemû fehér macskáját, a mennyasszonyodnak.~-
5659 XIV |               mintha sietne, nehogy az éhes macskák lenyalogassák. Volt ott
5660 Fug |                   szívét. Könnyű az, mint a madáré, mely csicseregve száll
5661 IX  |                    mégis sebesebben röpül a madárnál: sõt le is teríti, ha jól
5662 Fug |                  erõs tusát vív magával. A »Madzag«-dûlõnél egyszerre megállapodott
5663 Fug |                senkije sem volt. Hallgatag, magábazárkózott kedélyû volt, éjjel azonban
5664 II  |                szégyenkezzél, mintha csak a magadé volna, Gyuri fiam.~Ez az
5665 II  |                    dehogy. Különben ne vedd magadra, Gyuri fiam. De mit is akarok
5666 VI  |                  tigrist, azt mondom.~- Nem magamért, Boldizsár, nem… érted sem…
5667 IV  |                  szükségem van rá, punktum. Magamhoz akarom kötni végképp. Kivált
5668 IX  |             sóhajtott fel lehangoltan -, de magamra vállaltam.~- Úgy? Akkor
5669 Fug |                     kis mesécskéje az ilyen magamszõrû öreg rókák számára?~- Uram, -
5670 IX  |                    egyedül akart maradni. A magány pedig nagy bujtogató a fiataloknál,
5671 Fug |           hallatszottak s elkísértek szobám magányába is. Kimerülve roskadtam
5672 XIV |             édesekhez.~Erre a szóra lerúgta magáról Mácsik a takarót, s mezítláb
5673 IX  |                    elõrenyúlt, a homloka is magasabb lehetne. Haja pedig csak
5674 VII |                Chalupkának, hogy az elméjét magasabbra igazítsa. Mert Chalupka
5675 XIV |                     fölvitte szeszélyesen a magasba, s azután odacsapta a szomszéd
5676 IX  |                  kérdõ szeme leriasztotta a magasból.~- No, hát nem úgy van?~-
5677 VI  |          keszkenõddel, és emeld fel fejedet magasra. Légy kevély te is!~De a
5678  V  |                rangos kézmozdulatok, kevély magatartás.~- Adjon isten jó estét,
5679 VI  |                   közül, s hogy a fiú rossz magaviseletû, de meg nem is született
5680 XI  |                    vették Kisgálynak Laczkó Magduskához, de hiába. (Nyápic még a
5681 Fug |                     alig múlt korból. Még a magja is kiveszett: most hiába
5682 VI  |                    viszi elõbb, míg egy-egy mágnás Laczkó, akinek a fizonómiája
5683  V  |                 leány lenne az már azontúl, mágnásnak sem derogálhat.~- Hátha
5684 III |                    a félszer alatt.~- Ni, a mágnások! - mondák irigykedve a kimaradottak,
5685 VII |                 elveti Suska, mint a jóféle magot, a tudományok szántóföldjébe:
5686 VII |           köszönnénk.~- Mikor lesz az még a maguké? Megeszem én akkorra a fejemet.
5687 III |                gazdagok még oda is elviszik magukkal a hivalkodást. Hát a kisasszony?
5688 IV  |                kegyelmetek az apró gallyait maguknak tördelgessék.~Erõs tüskés
5689 VII |                   púpja a földnek, mint ott maguknál a görbe országban, vagy
5690  X  |              mákszemek, melyek elmondhatják magukról a hüvelyükben: »Van nekünk
5691 Fug |                   az emberekben, melyet nem magyaráz meg a lélektan. Soha senki
5692 VIII|                  németül.~Annak pedig ott a magyarázat az arcán, egy tündöklõ mosoly
5693 XII |                     Gyere vissza, Chalupka! Magyarázd meg azokat a baljóslatú
5694 XIII|                   mindent tudok. Elõttem ne magyarázgass semmit. Voltam az ablakotok
5695 VI  |                 hátra, nénémasszony - súgta magyarázólag.~Hát amint hátranézett,
5696 XV  |                     szorítva! - kiabáltak a magyarok. - Elõ, elõ! Ne hagyjuk
5697 VIII|                   neve, rangja: »Szûz Mária Magyarország Patrónája«.~Patrónus kellett
5698 VII |            orvoslása? De ha van még igazság Magyarországon, s ha még tisztelik a nemes
5699  V  |                ezüst gombok a dolmányon s a magzatjaik a mellényen, a tömérdek
5700 VI  |                Károly! Károlyka! Gyere édes magzatom.~Kézen fogta, s körülvezetgette
5701 XI  |            levetette. Híre is ment nyomban; máig is emlegetik. Mert tán sem
5702 IV  |                     egészen új ábrázatot ad majdan a tekintetes vármegyének.~
5703 XII |         kenõasszonyért. Meg is jött a derék Majgóné, jól megdömöckölte az arra
5704 VI  |               fütyültek és ugráltak, mint a majmok, míg a közszemle tartott.~
5705  V  |                    nézze meg valaki utána a majomképû Csorvády komteszeket, hát
5706  V  |                     akinek, ha nincsenek is majorságai, de azalatt is nõ az enni-inni,
5707 II  |                     A dominium eszi az apró majorságokat. Mácsik nemesi házhelyének
5708 XIII|        belenyugodtam. A vén Chalupkának nem makacs a feje, édes fiam. Hanem
5709  V  |               István.~- Ugyan, ugyan te vén makktuz!… Torkodig ér a szegénység,
5710 XI  |                     tudja.~- Mi? Meghalt? - makogta Chalupka. - Szegény vízi-fiakkeros!
5711 VI  |                     asszonyom hordott körbe mákos patkót és malomkalácsot),
5712  X  |                      nemzetes uraim, mint a mákszemek, melyek elmondhatják magukról
5713 XIII|                  szava.~- Hát itt vagy szép mákvirág? - süvíti gúnyosan, úgyhogy
5714 VI  |                      ahol azt nézik, melyik malac ki ökre, itt csak providencia
5715 XI  |               Legkiváltképpen nem ajánlatos malacnak lenni ez idő szerint.~Elindult
5716 II  |                     szaladgál a libák meg a malacok után. Azokból kell kiválasztani.
5717 VI  |                   Alighogy megpillantotta a malacólak mellett a Mácsikné gyöngytyúkját,
5718 XII |       kakaskukorékolás elõtt.~- Zsófi te… a malacpecsenye megrontott az este, nagyon
5719 Fug |                 volt a kedvetlenségre. Az a malheur esett meg rajta, hogy az
5720 Fug |                     amice Cserepes átkozott maliciával.~- Elég rossz, elég rossz.
5721 II  |                üzente erre Harruckernnek, a malmot nem adja oda, mert neki
5722 IX  |                   vásznakat fehérítettek; a malom-zúgónál, hol egész raj asszony mosott
5723 XII |              nemzetes asszony alighanem más malomba õröl.~- Kirõl? Hát ki másról,
5724 II  |                   nem adja oda, mert neki a malomra szüksége van, hanem ha tetszik
5725 XIII|                    õ tisztítja ki ezentúl a mama cipõit is, az az illõ, az
5726 III |                istenem, istenem… szegény jó mamácskám.~- Ejnye, ejnye - motyogá
5727 Fug |                   fel magát. Összeszidtam a mamlaszt. Elrontotta minden passziómat.
5728 VI  |                  kolompja egész nap lezúgja mámoros méhek szelíd döngését.~Hát
5729 IX  |                     a szemei, hogy dõlt oda mámorosan a pohárszéknek, melyen csörömpölni
5730 XI  |                   követeknek, hogy a Mácsik mandátuma csak egy lélekre szól.~Nyergeltek
5731 VII |                  tartsák a »kis fenségest«, mandulával etessék, patyolatba járassák,
5732 IV  |                     Jusson neki is valami a maradékból.~
5733 VII |                     utána nem küldhettek; a maradékot szétosztották a szülõk között;
5734 XII |                   viszket, Mácsik fiam. Nem maradhatok.~- No, hát vigyen el az
5735 XV  |                 szorítani.~- Nem, nem… hadd maradjanak! - felelte az könnyhullatással.~
5736 IV  |                     gyámleány idegen helyen maradjon? Lehet ez? Illik ez? Kire
5737  V  |                 magam is többet láttam már. Maradjunk mégis a százezer mellett
5738  X  |               egyszer benne van, benne kell maradnia, ki nem jöhet, míg csak
5739 IX  |                     voltak is, most már itt maradtak, Biri ezüst csengõ hangját
5740 XIV |                 megzavarodva jött ki utána, marasztalta volna, de nem bírt szóhoz
5741 Fug |        beleszabadult szívembe s kegyetlenül marcangolta. Oh, ez nagy kín volt, uraim!
5742 XIV |                 Tompa elfásultságot érzett, mardosó lelki szorongást. A kínos
5743 Fug |                   utolsó csemete neve már a margóra került. No, de Kléner úron
5744 Fug |                    port és behajtja rajta a margót.~- Kezdhetjük.~- Mikor beszélt
5745 XI  |                     ruhákat, ötvös az ezüst marhácskát nagy jócskán, asztalos a
5746  V  |             bocsátanék ki, minden egyet egy máriás talléron. Azt hiszik, nem
5747  X  |                    egy nagy fustélyt fogván markába a falubeli kutyák ellen,
5748 XIII|                   Megállj! - s egy erõs kéz markolta meg nyakát, mely odakapcsolódott,
5749 II  |                  akit szépszerével ki akart marni a közszolgálatból: mert
5750 IX  |            irigykedés mártja meszelõjét ily maró festékbe.~Az lesz az egészben,
5751 XI  |               játszottak. Százszor édesebb, maróbb az elmúlt szereplés emléke
5752  V  |                   gyöngyöztek a homlokán.~- Márpedig mégis azt tenném én. Hanem
5753 XI  |          megvillantak, amint még pirosabbra marta velök beszéd közben az alsó
5754 IX  |                 elhinni, csak az irigykedés mártja meszelõjét ily maró festékbe.~
5755 Fug |                   nem szeretetre méltók. Ne mártsa ön máskor orrát rendõri
5756 Fug |                    és kiterítették a pompás márvány-csarnokban, melynek ajtaja fölött e
5757 Fug |                   ott van.~A szép szõke fej márvány-homlokán azonban a nagy ábrándos
5758 Fug |                   de csak egy pillanatra, a másikban már ott pihen apja keblén.~-
5759 IX  |                kedveském, az egyiké elõbb a másiké késõbben. Vannak olyanok
5760 Fug |           okvetetlen alulra kell kerülnie a másiknak, itt is aláfordította az
5761  V  |                    átugrik az egyik ágról a másikra minden vágy nélkül, s mint
5762 XI  |                  után, s eldobta a földre a masinát (mert hát gép volt az még
5763 XV  |                   Annyit már tudott, hogy a masírozásnál hátul jön a vezér, akihez
5764 Fug |            meggörnyedve volt szabad belépni másnak. Még a halálban is a régi
5765 Fug |          fegyveremmel. Úgy rémlik, mintha e másodpercben rám tekintett, s leeresztett
5766 Fug |                 szeretném, ha az itt maradt másolat nem lenne oly nagyon, nagyon
5767 Fug |               társadalomból, de énjének egy másolata megmarad a közvéleményben.
5768 XII |               malomba õröl.~- Kirõl? Hát ki másról, ha nem a sógorasszony háborúba
5769 IX  |                   benne, kitépi, elhajítja, mást ültet el helyette.~Beleszólt
5770 XV  |              Mácsiknak. Elég jó lesz neki a másvilágon a Mácsik ünneplõ öltözete
5771 VI  |                  kellett elõkeríteni, amott mászik be maga a vakmerõ tettes
5772 XIII|             menyecskék delejes nézése rajta mászkál, s úgy csípi, csiklandozza,
5773 VIII|                falujokban a télen át. Minek mászkálnának ide s tova?~Egyszer azonban
5774  X  |                     kell, nehogy a szobában mászkáló kis kacsákat eltapossa,
5775 Fug |                  melynek hasadékain ki s be mászkáltak a mindenféle bogarak, a
5776 Fug |                    Éppen egy »katinkabogár« mászott rajta: a népköltészet szerelmi
5777  V  |                    A kopasz fej is olyan jó matéria a pénzcsinálásra, mint minden
5778  I  |                     TAPLÓT TALÁL~A pribolyi matrikulában, úgy emlékszem, nagyon az
5779 III |                    Gábor«. Az egyik Laczkó (Mátyás, a szûcs) pláne még azt
5780 XV  |                   Azt mondta egyszer Laczkó Mátyásnak:~- Mit ér, hogy tönkretesszük
5781 II  |           jegyzõkönyvek, melyekbõl kiderül, meddig fizette az árendát a békési
5782 VI  |                     ott a ketrecben, mint a medvebocsok, egész a tizennégy-tizenöt
5783 Fug |                   mely szakadozott közökben meg-megzörgeti a fűzfabokrokat és tompán
5784 XIII|                   gondolat mintha egyszerre megacélozná idegeit, felugrott ruganyosan,
5785 Fug |                    Beszélyírói látcsövünkön megadatott azon privilégium: látni
5786 VI  |                  dolog lészen mindenekelõtt megadni a fundamentumot, ahol a
5787 IX  |                külsõ erejét illeti, azt úgy megadom, hogy a fõispán is kondukat
5788 Fug |                   is. Egy jó kardvas mindig megakad a házam táján, ha nekem
5789 IV  |                 dühömben, Mácsik, ha erre a megaláztatásra gondolok. Nem vagyok én
5790 VII |                    karjait, levett kalappal megáldotta.~- Az isten éltesse tekintetes
5791 VI  |              mindeneket, amelyek vagynak, s megalkotá vala legeslegelõbb a földet,
5792 Fug |              ügyetlenné, zavarttá, biztosan megállapítani nem lehet. Elég az hozzá,
5793 IV  |                   békési Laczkó Endrével, s megállapítják egy lisztán, mennyi lészen
5794 XI  |         granariumhoz, megvolt az egyértelmû megállapodás Laczkó Zsófira nézve.~Minek
5795 Fug |                   Madzag«-dûlõnél egyszerre megállapodott és azt mondta érctelen,
5796 XIV |                     iszen majd összejövünk, megálljatok!~
5797 VIII|                ablakok vannak a házán. Mind megállnak arra a budai legények, ha
5798 VIII|                    József nádor útrakelt, s megállott Bodonyban is, a szép Baros
5799 III |                     lélekharang.~Az emberek megálltak útközben, leemelték kalapjaikat
5800 XV  |                legalább nem olcsón. Emberül megállták a mieink a sarat, pedig
5801 IX  |                     az élemedett asszonyság megállva az út közepén, s fekete
5802 Fug |                   hulla mellett és nyalja a megaludt vért, aztán kiölti hegyes,
5803 Fug |               lengeti, úgy tűnnek fel, mint megannyi hegyével függőlegesen fölfelé
5804 XV  |                  fejét a szügyébe vágva úgy megaprózza negédesen, mintha palatinust
5805 IX  |                 folyócska se Duna, de az is megárad néha, s felnyúl a virágért,
5806 IV  |               asszonyok és hajadonok. Pedig megárthatna a tisztelendõnek, ha a tudománya
5807 XIII|                    majd visszatérsz, az idõ megaszalja a haragot, kicsinnyé zsugorodik,
5808 III |               Mácsik György.~Azután, mintha megbánná, hogy a nagy Mácsik ellen
5809 XII |                     okos fejben. Bizonyosan megbántotta valaki a nemzetes urat,
5810 IX  |                 akkor is szorít, ha ölel, a megbarátkozás csak ideig való lehetne,
5811  X  |                   meg, hogy nemes ember így megbecsülje.~Õ el nem lágyult mindezekre,
5812 XI  |                     erre csak egy mód volt: megbékülni Mácsikkal.~Asszonyok értik
5813 VII |                   úri ellátásra, s mindjárt megbeszélhetik együtt a dolgokat itt a
5814 III |                   itt addig, Chalupka. Majd megbeszéljük még a többit.~A nemzetes
5815 Fug |                    össze. A nagy bûn terhét megbírta, de a nagy öröm leverte
5816 XII |                     átlátogatott Barosnéhoz megbiztatni:~- Jó álmom volt az éjjel.
5817 Fug |                ember, minélfogva ez egyszer megbocsátok önnek, de csak oly föltétel
5818 IX  |                    nem jó felesége voltam a megboldogultnak? De ne menjünk messze. Itt
5819 IX  |                      s örökös perben állt a megboldogulttal, kinek minden hivalkodó
5820 XIV |         megváltozott? Emberek, mi vagyunk-e megbolondulva egytõl-egyig, vagy pedig
5821 XIV |                   olyan jéghideg volt, hogy megborzongott tőle.~Eljön, okvetlenül
5822 XI  |                 emberke, azt hitték, valami megbõszült hitelezõ. Persze hogy be
5823 VII |                      s Mácsik nagyokat fújt megbotránkozásaiban. »Hallatlan az, mi minden
5824 VI  |                utána a Laczkók, elsápadva a megbotránkozástól, s egyszerre félbenmarad
5825 IX  |                    abban is, hogy a fõispán megbukott. Sok finom szálat szõ, minden
5826 Fug |               csakugyan nem bírta Pintér úr megcáfolni.~- Nézze meg, barátom uram,
5827 Fug |                    nagy kín volt, uraim! Én megcsalatottnak, kijátszottnak hittem magam.~
5828 XI  |                 hitt a tükörben. Pedig azok megcsalták, ez pedig nem. Vissza akarta
5829 Fug |                     a szarka torkát konokul megcsiklándozta. Biz az bosszantó dolog
5830 XV  |             szertelen nagyravágyás tüze még megcsillámlott a szemeiben.~Élénk, ruganyos
5831  V  |                    nyakamon, teringette, én megcsinálnám azt a bolondságot, hogy
5832 VIII|              ruhaderék, s nagyobb virtus is megcsinálni.~Hanem a pribolyiak másképp
5833 VIII|                 szüksége a nemes embernek), megcsinálta a testamentumot, s engedte
5834 VIII|                   térfa dolog, hogy azt így megcsináltatta nekik a tekintetes vármegye.~
5835 VI  |                     Beösmerem. Ezt most már megcsináltuk. Becsüllek.~Mindenki át
5836  X  |                   címeres mezõk örökre. Dér megcsípett mindent. Fák sárguló levelei,
5837 IX  |                    állhatta egyszer Mácsik, megcsípte pajkosan a kis szemölcsöt. (
5838 XI  |               visszajövet a dinomdánomoktól megcsömörlött lovasok elértek Alsóbálnán
5839 III |                 talán le kellene hajolni és megcsókolni azt a kezet, - de hátha
5840  X  |                    György pedig lehajolt és megcsókolta a kezét. Az is legfeljebb
5841 XIII|                      Mire aztán egy csókkal megcukrozott kimagyarázás következik
5842 XV  |                 volt a tápláléka. Némelykor megcukrozta föllobbanó nagyravágyással.~
5843 XV  |                 szemei kidülledtek, az arca megdagadt. Volt benne valami rettenetes.~-
5844 XIV |                    jéglemezzel vesz körül s megdermeszt lassankint mindent. Még
5845 XI  |                     volt; a fõispán mindent megdicsért, Laczkó Zsófiának bókokat
5846 IX  |               tányérok és poharak, s milyen megdicsõülés ragyogott az arcán. Nem
5847 II  |                 behunyta a szemeit, s arcán megdicsõült mosoly ragyogott.~- Chalupka! -
5848 XIV |                  bosszút állni, lábai alatt megdobban a föld, lélegzetétől, ahogy
5849 XII |                   jött a derék Majgóné, jól megdömöckölte az arra termett kezeivel,
5850 VII |                   utcán régi szokás szerint megdöngeti a gyerekeket, azok nem merik
5851 Fug |          lassúsággal simítá félre, homlokát megdörzsölte egy tarka zsebkendõvel és
5852 II  |                   sok galibát csinálhat, ha megdühösítik; egyszóval rettenetes ember,
5853 XII |                     úgy nézett ki, mint egy megdühösödött tigris, ki most mindenkit
5854 XIII|                   már mi árvák leszünk - és megédesíti egy kis mondatkával ennek
5855  V  |                    a gazember, hogy a zúzát megegye a serpenyõbõl - de már ezt
5856 IV  |                     rendje és módja szerint megejtessék a választás. Praesentes
5857 VII |                 ilyen »vármegye játékot«, s megelégedését fejezte ki a kitûnõ metódus
5858 Fug |                  feletti fájó érzés csöndes megelégedéssé változott. Elvégre is meg
5859 Fug |                 ínye szerint tükrözi vissza megelégedett vonásait. Keleti lassúsággal
5860 XI  |                   Megtért a kópé - dünnyögé megelégedetten, s úrias hanyagsággal adta
5861 Fug |                sohasem láttam oly vidámnak, megelégedettnek, mint ma, midõn rám nézett.
5862 II  |              Sohasem volt semminemû ügyével megelégedve, s mindig volt valami ügye
5863 VI  |                  szokatlan dolog, s mintegy megelevenedett még a nyápic vézna része
5864 IX  |               beszélt. Az élettelen tárgyak megelevenedtek, az apró kavicsok vígan
5865 VII |           visszaszállingózott tisztviselõk, megéljenezték az új fõispánt, ki sehogy
5866 VIII|          kegyetlenül.~- Hát ki akarja, hogy megéljetek? Kinek kelletek ti a világon?
5867 VIII|              bizony-bizony nem fognak tudni megélni télen.~A tekintetes úr éppen
5868 XIII|                      hát ugye jó lesz… ugye megengeded? Engedd meg kérlek, hogy
5869 Fug |                    gondolatok nyargaltak.~- Megengedem, hogy önnek szándékában
5870 Fug |           sütkérezni a napra. No, de az idõ megenyhít mindent s a vendégek elõfutárja
5871 VI  |                 fényes álom, a nagy gonddal megépített terv, mely nélkül már élni
5872 Fug |               gyorsabban. Szánom bûnömet és megérdemlem a halált.~- A törvény megteszi
5873 XV  |         aláhanyatlottak, s még a könnyei is megeredtek…~Mindenkit arra kért siránkozó
5874  X  |                  egyszer belekezd, csakhogy megeredvén nyelve, nehéz kihámozni
5875 IV  |                    a toron. Csodálatos! Még megérem, elhágy! Ilyenkor! Nincs
5876 XIII|                    volna az a vén csavargó, megérezte a pecsenyeszagot és elillant.
5877 III |                    a leányzó neveltetésébe… Megérintettem igenis, ott áll világosan,
5878 IX  |                  szérûn.) Minden leányzónak megérkezik a szerencséje, kedveském,
5879 Fug |                törvényszéki orvos és jegyzõ megérkeztek. Az öreg, becsületesképû
5880  X  |            famíliához köt. Nem rágom, hanem megerõsítem. Olyanok vagyunk mi, nemzetes
5881  X  |                    a köztünk levõ kapocsnak megerõsítésére. Dixi. Ez az én akaratom!~
5882 Fug |                    vizsgálatot, s Kléner úr megérte azt a régen álmodott dicsõséget,
5883 XIII|                látta a botrányos jelenetet, megérteni nem bírta, hogy mitõl kell
5884 Fug |                   szemeiből olvasható, hogy megértetni akarja magát. ~A suhanc
5885 IX  |                    elolvasni, de amit mégis megértett.~A méhes elõtt néhány verbéna
5886 Fug |                 hogy mit beszél!~Mindnyájan megértették s arcukon híven visszatükrözõdött
5887 XIV |                      A mai jelenet nem volt megérthetõ a múltakból, vették hát
5888 Fug |                     kedves virágokhoz, akik megértik, akik legjobban tudják,
5889 XV  |                     hogy de már ezt Bécs is megérzi. Még csak most kezdõdik
5890 VII |                     van. Szeretõ szívek azt megérzik, látják a homályban is a
5891 XIV |        elérzékenyült maga Mácsik is -, mert megeshetik az, hogy még visszajövök
5892  I  |                    macska se kaparhatja ki.~Megesküdtek, s ezzel a derék Mácsik
5893 IX  |                      soha. Ennek nem szabad megesni.~Dühösen toppantott lábával,
5894 VII |                 Mikor lesz az még a maguké? Megeszem én akkorra a fejemet. Azaz,
5895 II  |                    Ez most az egész világot megeszi. S a vármegyének dolga is
5896 II  |                 Megesznek, s veletek együtt megeszik az igazságot.~Csakhamar
5897 II  |                    köpû mellé a deszkára.~- Megette a kutya a jó világot, édes
5898 II  |                   kenyérért, amit a katonák megettek, az aerarium pedig azt mondta,
5899 XII |                kocsist, s már éppen a tehén megfejése és kihajtása iránt akart
5900 VI  |                    juhász ül a zsétárral, s megfeji mielõtt elbocsátaná.~Az
5901 IV  |              hasztalan keresgélte fejében a megfelelõ latin szót a rétesre:~-
5902 IX  |              estefelé (de milyen szépen van megfésülve, kikenekedve rendesen!)
5903 XIV |                     fel a Sármányra, mintha megfiatalodott volna. A lábadozó nemzetes
5904 Fug |                    magyar talajba. A plánta megfogamzott és megizmosodott. (Mindig
5905 Fug |                   gróf elbukása különben is megfoghatóvá teszik csalódását. A véletlenség
5906 VII |                     ember, ha egyszer a tût megfogja - csak éppen az úri formátumban
5907 VI  |                nevetségessé. Kinek kellene? Megfojtanák egy kanál vízben.~Boldizsárnének,
5908 XII |             elprédált pénzét, vagy különben megfojtom a hitvány fajzatot.~S magára
5909 VI  |               komédiázunk, de latba vetjük, megfontoljuk amit cselekszünk. Mert nem
5910 VII |                  amit mondott, azt szörnyen megfontolva s bizonyos nyomatékossággal
5911 IX  |                 vitt, s ez, mint a délibáb, megfordítva mutogatott neki mindent.~
5912 VII |                  egy pár híres ügyvédnél is megfordultak konziliumot kérni. Mind
5913 Fug |                    szólt a bûnös az ajtóban megfordulva - csak egy szavam van még,
5914 VI  |                  hörgé nagy szemeit dühösen megforgatva üregeikben.~- Ki volt? -
5915 XII |                   nemzetes asszony felkelt, megfõzte a fodormentát, de Mácsik
5916 IX  |                 valakije, aki a herbateáját megfõzze.~Mácsik a fejével bólintott.~-
5917  X  |                     van, öreg! Mindjárt itt megfulladok. Nyisd ki szaporán az ablakokat.~-
5918 IV  |               leányt másra bízták. Mindjárt megfúlok dühömben, Mácsik, ha erre
5919 XV  |                    az volt elsõ dolga, hogy megfutamodott tüskön-bokron. Hanem Pélly
5920 Fug |                     folyamodott a kimerülés meggátlása céljának tekintetébõl, -
5921 XIV |                   megy, lassan, támolyogva, meggörnyedten, õ az, hiszen mások is ösmerik,
5922 Fug |                    rideg arcával, hova csak meggörnyedve volt szabad belépni másnak.
5923 VII |                     a nagy bölcsességnek és meggondolásnak miatta rendesen soha semmi
5924 VII |                     ha sok utas volt rajta, meggondolta magát, s nem vette fel a
5925 Fug |               barátja gyanú alatt áll, hogy meggyilkolta Perzse Lászlót.~- Hazugság! -
5926 Fug |                  szavainak hátterét, s azon meggyõzõdésre jutottam, hogy ön valami
5927 IX  |                    tesszük - felelte Mácsik meggyõzõdéssel. (Mindég a saját erejét
5928 VIII|                 viselt, arannyal hímzettet, meggyszín bársonymentét, tündöklõ
5929 VII |                    ezer vasmacska… mindjárt meggyûlik velem a bajuk. Hát eszelõs
5930 VI  |             mókuskának.~S Filcsik Istvánnak meggyûlt a dolga a vicispánjelölttel,
5931 XIV |               köveket kaparászott a földön, meghajigálni a gúnyolódó boszorkányokat,
5932 Fug |               Kléner út átkozottul ügyetlen meghajlással viszonozott. A leány szembeszökõ
5933  X  |                     kihez szívbeli vonzalom meghajlít, hanem ím kinevezem kegyelmetek
5934 VIII|                   mi valaha. Címerünk elõtt meghajoltak az idegen népek, pedig mindent,
5935 Fug |                felfedni.~Kléner úr felkelt, meghajtá magát s miközben kezeit
5936  V  |               kijátszatnám. De tessék engem meghallgatni. Mert ez nagy dolog. Nagy
5937 III |                   András, a kántor, mihelyt meghallotta a gyászesetet, mindjárt
5938 XIV |                utolsó gerendával.~- Mihelyt meghallottam, mi történt, mindjárt eljöttem,
5939 IX  |                     ne tépje, mert mindjárt meghalok.~És azután olyan csodálatosan
5940 XV  |                   órában odajárt nézegetni, meghalt-e már?~Visszataszító volt
5941  X  |                nekik: »Sohasem halunk meg.« Meghaltak, mert azt tartották, hogy
5942 XV  |                     bizonyosra megjön, ahol meghálunk. Csodaember az, ott van
5943 XI  |                   lenni.~Patyolatfinom arca meghámlott valahogy, vagy mi, a homlokán,
5944 XI  |                    is nem a nagyokkal tart! Meghámozva tologatja eléjük, amire
5945 XI  |                   magukat a dologba, apróra meghánytak-vetettek mindent a téli estéken és
5946 Fug |                    megnyalni akarta-e, vagy megharapni?…~*~A Perzse-ügy, melynek
5947 Fug |              tisztviselõ, - szólt Kléner úr meghatottnak látszó hangon, - hanem azért
5948 IX  |                    sincs már benne.~- Vajon megházasodik-e még?~- Hogyne, hiszen fiatal
5949  X  |                önkéntelen.~- Többet teszek: megházasodom. Nem veszem el, kihez szívbeli
5950  V  |                  Becsületemre mondom…~- Hm… meghiszem… Ugye a bodonyi új kántor
5951 II  |                      ha a pörében eljárt, s meghítta ebédre; a lutheránus fél
5952 VII |                     önmegtagadása mindenkit meghódított. A nagy lelkierõ imponál.
5953 Fug |             kisasszony. Legyen szíves tehát meghódolni e tekintetnek s õszintén
5954 VII |                  mindenki vele foglalkozik, meghökkentette, érezte, hogy valami rendkívüli,
5955 VII |              díszmagyarba, mikor ezt a hírt meghozták neki, az asztal alá vágta
5956 IX  |                     már hatvan esztendõs. S méghozzá »édes csöppem«-nek szólítja
5957 XIV |                    hogy a nagy erejû Mácsik meghunyászkodik, mint a leforrázott eb.
5958 Fug |                 ütött éjfél elõtt.~Cserepes meghunyászkodva sietett ki, hogy az õröket
5959 VI  |                    te gyerek, mert mindjárt meghúzom a füledet. No, nézze meg
5960 VII |             eljössz-e hozzám hé? - s erõsen meghúzta a fiú fülét.~Mácsik szembetûnõ
5961 VIII|                    tett a tûzre, minélfogva megidézték a szentszék elé, s ott el
5962 Fug |                nyakkendõjét és inggallérját megigazgatja, azután az átellenes tükörbe
5963 Fug |              visszagondolt arra az arcra, a megigazított óragépek ennek a nevét ketyegték, »
5964 VII |                  Csomaközy Lázár urammal, s megígérvén neki, hogy minden esztendõben
5965 Fug |                     nyugalommal hangzottak. Megijedék s nem mertem elutasítani.
5966 VIII|                    akkor nyáron, s nem kell megijedni, a gyep az udvarát hogy
5967 XIV |                    Süvítõ golyók nem fogják megijeszteni, egyetlen arcizma sem rándul
5968 XIII|               bámészan nézett rájuk, mint a megijesztett galamb. Bár látta a botrányos
5969 III |               esztendeig!~A szertartás után megindult a kritika, ami dicséretes
5970 XV  |                  nem jöttek ajkaira. Némán, megindulva állt, s levette a sipkáját.~
5971 IV  |                    volt, ami dr. Kaffkát is megingatta.~De nem errõl van itt most
5972 III |                  hátra a nagy ember elõl, s meginvitálta a halottas torra, mivelhogy
5973 VII |             Boldizsár uramat pedig tízen is meginvitálták egy kis búfelejtõre, ki
5974 Fug |                   közelít! Egy gyámoltalan, megiramodott nyúl. Épp imént veré fel
5975 XIV |                   azért egy egész ménesnél. Megirigyelnek még tégedet éntõlem.~Volt
5976  V  |                    passzust kiállító írnok, megírja hőseinek milyen az orra,
5977 Fug |                    A plánta megfogamzott és megizmosodott. (Mindig jó idõ járt a »
5978 VI  |                   melle, a testalkata, mert megjárnánk mindnyájan, ha mikor már
5979 Fug |                 rákjegy alatt stb.« Itt tán megjegyezhetjük mellékesen azon körülményt
5980 IX  |               csoportok kullogtak különbözõ megjegyzésekkel.~- Nyugodjék békével Békés -
5981 XI  |              négylovas nemzetségek közül is megjelentek mindazok, akik a Mácsik
5982 XIV |                   számtalanszor.~- Csakhogy megjöttél, kis burkusom! Csakhogy
5983 XIV |                   teltek. Egy kiskutya künn megkaparta az ajtót. Egész testén jéghidegség
5984  I  |                    ott apáik? S hol akarják megkapni? Torontál megyében-e vagy
5985 II  |                    vagy az országbírónak, a megkent szekér bezzeg menne azután, -
5986 XIII|                    hozod? Fiú, mi? Igaz te, megkentétek-e lúdzsírral és mézzel amikor
5987 Fug |                  fuvaros jött velem szembe; megkérdém, nem látta-e a grófot? »
5988 VI  |                megállj! Honnan dobták? Majd megkerítem a gazembert! Ki tudja, hol
5989 Fug |                   õrizet alá kell tenni, ha megkerül. Bizonyára…~Útközben hallgatag
5990 XI  |                 Majd a túlsó utcaszögletnél megkerüli, s akkor a fiatalok ismernek
5991 XI  |                virtus kívánta így? Jó. Majd megkeserüli még ő ezt a virtust!~S szép
5992 II  |                  nagy pört még nem lehetett megkezdeni. A legfontosabb dokumentumok
5993 Fug |                valamit.~Egy üres lapot, egy megkezdett levelet a következõ megszólítással: »
5994 XI  |                  nem beszélhetett, mert már megkezdték az elõadást.~No, nem baj,
5995 XIII|                   még a rossz lehelettõl is megkíméli), te pedig tüstént fordulj
5996 Fug |                  nem vagyok készen.~- És ön megkísérlené? Igazán kíváncsi vagyok. ~-
5997 VII |                   dekórum és a Laczkó Gábor megkívánja.~Mert rang volt az, éspedig
5998 Fug |                    készüljek az elutazásra. Megköszöntem és kijelentém, hogy szívességét
5999 Fug |                    mentem, hogy személyesen megkövessem a grófot. Nem csodálkoztam,
6000  I  |                  egyetlen prókátor sem, aki megkövetelje tõlem most a Laczkó-pör
6001 XII |                  restellni kezdte, hogy így megkompolyodott az emberiség. Mikor elérte
6002 Fug |                    a halott koponyájához és megkongatja.~A suhanc őrülten sikolt
6003 XI  |                  gondolta Chalupka -, én is megkóstolnám.) Aztán milyen szépen, okosan
6004 XV  |                szánakozón, mintha mondanák: meglágyult az agya a szegény öreg szalma-hadnagynak.~
6005 III |                   laboda fölveri, a baglyok meglakják.~Mácsik éppen most ért az
6006 XI  |               ezután? A Laczkók zsebei mind meglaposodtak apródonkint, a Mácsiké legelõbb. (
6007 VI  |                   mégis vicispán lesz… majd meglássa.~- Nem hiszem - rázta piros-fõkötõs
6008 XV  |                     igazán alig várom, hogy meglássam.~S ezzel azután úgy eldicsérte
6009 XIII|                     Emberhalál lesz itt ma, meglássátok… Inkább vakon született
6010  V  |                alatt, meg az ugar. Innen is meglátnánk az ablakból, ha sötét nem
6011 III |                     Amennyi Laczkó-gyereket meglátott útközben, azokat mind magához
6012 VI  |                  voltak beszélve.~A disputa meglehetõs ingerülten ment. Szó szóra
6013 Fug |                   orr, uraim…~(Kléner úrnak meglehetõsen nagy orra volt; hamarjában
6014 Fug |                 mintegy harminc lépésnyire, meglelte az ispán puskáját.~- Mondtam! -
6015 Fug |                    itt e kertben legnagyobb meglepetésemre kinyilatkoztatta, hogy szeret
6016 Fug |               szomorúan távozott, s különös meglepetésünkre másnap a válasz dacára,
6017 XII |                     Chalupka szomorú hangja meglepte. Merõn a szeme közé nézett.~-
6018 VI  |                  békési pörbõl, hát csakúgy meglesz abban az õ jussa, mintha