17-babsz | bach--celja | celna-egerb | egere-emeln | emelt-felta | felte-germa | gerun-hence | herba-jarta | jartu-keves | kezcs-kozve | kofar-lepes | lepet-megle | meglo-nagyo | nagyr-ossze | osszh-ragjo | ragju-sutke | sutni-szolg | szoli-tor | torde-vasab | vasag-zuzva
Rész
6019 IV | kötekedve feleli vissza, meglóbázva a fõzõkanalat:~»Kis fazekakat
6020 XV | XV. FEJEZET~A MEGLŐTT ZÖLD SZEM~Csakhogy az még
6021 Fug | magyarázatába. Magyarázatába a megmagyarázhatlannak!~Mert négyszemközt szólva,
6022 X | keresztülvergõdtek, akik megmaradtak és itt vannak, azok már
6023 X | Bõszülten ugrott hozzá, megmarkolta a torkát.~- Hazudsz, gazember!~-
6024 VII | király, a dajkája azonban megmentette, ideszaladt vele Pribolyra,
6025 Fug | most már senkié!~Azután egy megmerevedett kéz látszott ki a fû közül;
6026 I | regélének azóta, a mesés megmérhetetlen pusztaságokról, hol huszonkét
6027 XI | káposztából, hanem azt elõre megmondom, hogy három év múlva egy
6028 Fug | szarka, a kedves szarka… hogy megmondta…~- Bemutatom neked tekintetes
6029 VI | kár volt olyan tisztára megmosdatni…~A szabadszájú asszonyság
6030 IV | mintha az ökle fenyegetõleg megmozdulna, a csizmáinak ropogásában
6031 V | sötét nem volna, no, de majd megmutatom holnap kegyelmednek… azaz,
6032 VI | eredj, majd a Filcsik bácsi megmutogat neked mindent az udvaron.
6033 IX | Ha rágondolt, egyszerre megnedvesült a szeme. Mi ez, mi? - dünnyögé
6034 XIII| pipiske, hahaha? No, majd megnézzük micsodás, hehehe. Hanem
6035 VI | amely fundamentumon ez a fa megnõhessen, s mennybélieknek és földieknek
6036 IX | IX. FEJEZET~BIRIKE MEGNŐTT~Egy szép asszony nézése,
6037 IX | Megörült Barosné, hogy a vetés megnõtt, míg õ otthon sem volt.
6038 XII | iratnyalábot az óriásnak, ki megnyálazván ujjait, nagy figyelemmel
6039 VII | még a gyerekek kezét is megnyalja. Csak hagyni kell, Gyuri
6040 Fug | kapkodva a sötétben. Ki tudja, megnyalni akarta-e, vagy megharapni?…~*~
6041 X | nagy ódium, az átok, s ha megnyerik, az osztozkodásnál õ semmi
6042 V | egészen tiszta dolog. Aki megnyerné a leányasszonyt, húszezer
6043 XII | ha mondom. Hogy nem lehet megnyerni? Hazudik az alávaló! Meg
6044 XIV | hatalmasan kicsináltuk. Vége van. Megnyertük volna. De mit ér, ha semmi
6045 XIV | az egészet, hogy az ajtó megnyílik lassan, csendesen, s a résen
6046 Fug | mondott »aduban«, midõn a megnyílt ajtón Kléner úr lépett be
6047 VII | fölvesznek - véli Suska Mihály, megnyomkodva pipája hamvát -, csak odaérjünk!~
6048 XIII| el legelőbb.~Ebben aztán megnyugodott a közvélemény, mert Dúcz
6049 IV | azután, izgalmat keltve, vagy megnyugovást.~- Mit mondott? - faggatták,
6050 XV | Rosszul láttak az elõõrsök… Megnyúzatom a gazembereket. Honvédek
6051 XI | a fiú Pestre, érzékenyen megölelgette s körültekintvén hívei fölött,
6052 XIV | udvaron még egyszer érzékenyen megölelte lehajolvást.~- Vigyázzon
6053 IX | az lesz a hites ura.)~Megörült Barosné, hogy a vetés megnõtt,
6054 Fug | felrezzen a nyöszörgésre és megösmeri a vizslát.~- Blikk! Csiba
6055 XV | gazembereket. Honvédek azok… ni, megösmerni a sapkájukról! Kutyául jártuk
6056 VII | neveltetésének gondjait megossza, a pénzeket beinkasszálja,
6057 XV | részök közel járt, nyomban megperdült a dob a szõlõhegy alatt,
6058 VI | mosolyogni, s õ vigasztalta a megpuhult férjet: ne búsuljon, még
6059 XIII| a feleség gyöngéd szava. Megragadta Mácsiknét, s végigvonszolván
6060 Fug | levonható, hogy ön e percben megrántotta a sárkányt, az lecsattant,
6061 III | hallik a harangkongás, a szél megrázza a fákat az apró púpok között.
6062 VII | íróasztalra: »Egész Bécs megrendül, ha én ezt a dolgot a kezembe
6063 XIV | világban?~El volt érzékenyedve, megrendült a Sármány jöttétõl. Mert
6064 V | famíliánál.~Az elsõ nap megreparálja az összes órákat a házban,
6065 VI | Gábriskámat, mintha szégyenlenõk. Megreped a szívem, Boldizsár, ha
6066 XII | János a sok esõzés idején megrepedt, s befordult az Ipolyba:
6067 V | megrepetálom. (Azt akarta mondani megreperálom.) Arra való Ferdinánd! (
6068 Fug | ambíciója, hogy az általa megreperált órák jól járjanak, s minél
6069 Fug | famíliánál.«~Az elsõ nap megreperálta az összes órákat a házban.
6070 V | csizmát illeti, azt szívesen megrepetálom. (Azt akarta mondani megreperálom.)
6071 Fug | felelni mindenre.~Évike megrettenve nézett Kléner úrra: tréfál-e,
6072 XII | jászolnál olyan bántó volt, hogy megrezzentette… Éjszakákon át hallotta
6073 Fug | akit gonosz tetten kapnak, megrezzenve dobtam a fegyvert egy szögletbe.
6074 IX | szét maga körül, mint egy megriadt gonosztevõ. A föld alá süllyed
6075 III | ha valami, ez fogja majd megríkatni a keresztény gyülekezetet.~
6076 XII | Zsófi te… a malacpecsenye megrontott az este, nagyon kövér volt!
6077 Fug | meg, öld meg!« A földet megrúgtam lábammal; a toppantásra
6078 Fug | visszautasították, szinte megsajnáltam szegényt. A kastélyban megmondták,
6079 IX | esztendeig is. Gondolták, megsegíti a pemete, bojtorján, de
6080 II | Aki a tietekhez nyúlt, az megsértette a törvényt.~Mácsik a fejével
6081 XIV | azt meg a molyok fogják megsiratni, kivált a bekecset, mert
6082 Fug | antik, igazi magyar alak megsodorintá tömött, õsz bajszát, s mintha
6083 VII | kékkõi százesztendõs barát megsúgta Mácsiknak a jeleket, amikrõl
6084 XI | belenógatja.~S így egyszerre megszabadul minden bajtól! Akármivé
6085 IX | rezedaszálat.~Orrához vitte és megszagolta.~Kukrrú! Búgtak közbe a
6086 III | világon, hogy Mácsik Györgyöt megszalassza?~Végiglépkedett a nagy templomsoron,
6087 XV | betegséggé fajult. Ahol megszálltak városban vagy falun, elsõ
6088 XI | Harkányné után, jöjjön lóhalálba megszaporítani az ebédet, s a fránya Harkányné
6089 II | S a vármegyének dolga is megszaporodik. Ott lesz örökké a nyakukon.
6090 III | mégse volna szabad így megszégyeníteni Boldizsárékat… Mégiscsak
6091 VI | urat csináljunk.~Dénesné megszeppent, de mint a megtaposott kígyó,
6092 IV | és irigykedést.~Mindenki megszeppenve hallgatott, ha õ beszélt.~-
6093 VI | hogy nincs itt az a fiú. Megszerettem a kópét… ki tudja… hátha
6094 VI | vagy fiacskám. Te fogod megszerezni nekünk azt a vármegyét.
6095 XIV | ám, hazajött a jó pára. Megszökött a tótoktól. Visszajött a
6096 IX | mondá és elhajította.~Kezdte megszokni ezt a kietlen özvegyi életet,
6097 II | szeretet elõl. Nem volt megszokva hozzá.~- No, no, legyen
6098 X | lélegzettel várták Mácsik megszólalását.~- Vitézlõ atyafiak! Nemzetes
6099 III | most.~Szomorú kongással megszólalt lent a faluban a lélekharang.~
6100 Fug | megkezdett levelet a következõ megszólítással: »Kedves Eveline.« Egyéb
6101 XI | okot, hogy még elhalassza a megszólítást. Majd ha Ilonka elhagyja
6102 V | diskurálgat a nemes nedvekkel. Megszólítja őket, azok meg visszafelelnek
6103 III | tolakodott alkalmatlankodni a megszomorodott gyermeknek.~Mácsikné vezette,
6104 XV | motozott, s gyengén megfogta, megszorította. Szederjes ajkai megmozdultak
6105 XIII| lúdzsírral és mézzel amikor megszületett? Mert az annak a módja,
6106 XIV | Úgy tetszett neki, hogy megszűnt dobogni a szíve.~- Menjetek
6107 IX | alá a kegyelmetek címerét.~Megszúrta a Filcsik anyósát, Huszárnét
6108 VIII| kegyesen fogadta ugyan, de megtagadta a kérésüket.~- Lehetetlen
6109 II | bölcsessége a rosszban is megtalálja a hasznosat.~A békési iratok
6110 Fug | sem látta azóta.~- Majd megtaláljuk. Arra való a rendõrség.
6111 VI | gyere ide te kölyök. Majd megtanítlak én móresre.~A kis Gábor
6112 VII | országkormányzó nagyurak is megtanulhatnák!~Különben meg volt itt most
6113 Fug | ember a nevét sem ér rá megtanulni. Bizony nem ösmerek én azok
6114 XII | sincs a nemzetes úr hátában. Megtapogatta a homlokát is, az forró
6115 VI | Dénesné megszeppent, de mint a megtaposott kígyó, ha összeszedi magát,
6116 XIII| hogy földig gyaláztál, megtapostál, de hogy a feleségemet merte
6117 I | a téres pajtában kellett megtartani a konferenciát, mely a még
6118 XI | jövetelérõl a tisztességes formák megtartásának okából, hogy t. i. mint
6119 Fug | ugrottak oda, hogy a próbát megtegyék.~- Csakugyan - mondá az
6120 II | de nyolcvankét família megteheti. Nyolcvankét família ha
6121 XII | õket.~S hogy csordultig megteljék a pohár, Chalupkára is rájött
6122 III | szegték az utat, gonoszul megtépték piros pettyes szoknyáját,
6123 XII | álmából ilyenkor.~Pénzét megtéríti a família, mert majd csak
6124 XI | negyven lánc föld. Aztán jól megtermett, vaskos leány, az igaz,
6125 XI | karzatot, Gábor nem volt ott.~- Megtért a kópé - dünnyögé megelégedetten,
6126 XIV | mint a fönség és a hatalom megtestesülése, ettõl az embertõl, akinek
6127 XV | is egy nagy pör.~Annyira megtetszett neki ez az ötlet, sorba
6128 XV | az a gazember? No iszen, megtett az minket! Összetöröm a
6129 IX | van alul némely szem«.~A megtisztelt behunyta szemét gyönyörködésében,
6130 III | uzsonna.~Azok, akiket ilyen megtiszteltetés ért, leginkább a Laczkó-családbeliek,
6131 Fug | volt elromolva, kit csak megtisztítani kellett. A másik nap beoltotta
6132 Fug | ideje Pintér belépte miatt megtölteni: ez azért áll, mert Kis
6133 XIV | nők eltávozásával. Kivette megtöltött pisztolyát a táskájából,
6134 XIV | is készen lett az útra, megtömte a szeredást, felvette az
6135 X | zsebkendõjét, hogy a szemeit megtörölgesse.~- Szeretnek engem szegények!~
6136 XIV | fel a levegõben, õ maga is megtört az utolsó gerendával.~-
6137 Fug | véve, ami különben azonnal megtörténhetik.~Daróczyt elõvezették, sápadt
6138 Fug | világosan bizonyítja a lövés megtörténtét.~Daróczy felemelkedett,
6139 XI | hogy összeszedje magát, s megtörülgesse izzadó homlokát a keszkenõjével.~
6140 III | falun. Hol-hol megállt és megtörülte izzadó homlokát. »Mégiscsak
6141 IX | süllyed szégyenletében, ha megtudják. De nem! A nagy erejû Mácsik
6142 VIII| vászoncseléd odahaza is. Jaj, csak megtudná az a palatinus ezt a gyalázatos
6143 XI | Otthon pedig nem fogja megtudni senki. Eltemetem én azt
6144 II | riadt fel Mácsik élénken - megtudtál-e valamit? - S szemei fölcsillogtak.~-
6145 IX | miatt ezen az egy helyen megtûrte õket.~Most amint fel s alá
6146 VI | fölemelte rettentõ öklét, hogy megüsse, de a gyerek mint egy gyík,
6147 XIII| lüktetésüket látni lehetett. Megüvegesedett szemei, dühtõl elkékült
6148 XII | elvesztünk.~Mácsikné szemei megüvegesedtek, arca kékült, kezei meredten
6149 VII | nem várta be õket, noha megüzenték az állomásra tisztességtudóan,
6150 Fug | kérem, szokott betegségem megújuló lázrohamainak s bocsássa
6151 XIV | Azt mondta, minden ember megunhatta már, hogy mindig a királyok
6152 II | mert ez itt bizonyosan megutálta a hivataloskodást s leköszönt.
6153 XIV | lovacskám! Elsoványodtál, megvakultál, hazajöttél panaszkodni.
6154 VI | jövendõbeli vice-ispány megválasztásához.~Zagyva kiáltások hangzottak
6155 IV | kombinálva, ha mondom. Akit mi megválasztunk most a nemzetség oszlopának,
6156 IX | izgatottságtól. - És én megvallom, szeretném is, de… nem hiszem…
6157 III | már komámasszony? Szép-e, megváltozott-e nagyon az arca? Ki van-e
6158 III | anyámasszony, járnak-e oskolába, megvannak-e elégedve a kántortanítóval,
6159 IV | a tisztelendõ úr vállait megveregetni, amiért olyan szép hangon
6160 V | hangon, a Chalupka vállait megveregetve, mialatt Piryné édes kedvteléssel
6161 XII | igazi gondolatait:~- Hiszen megverik ezeket õk maguk is!~Mácsiknak
6162 Fug | rebegé szelíden, mint egy megvert gyermek és fölemelte a szelencét
6163 XII | sok elõleget? Imposztor.~Megvesztegették a hatalmasok. Úgy kell lenni,
6164 VII | kalifának. A kis szurtos, megvetett fiúból egy miatyánk alatt
6165 XIV | keresni fogják-e a tótok, akik megvették, vagy pedig úgy hagyják
6166 XII | asszony, ez az ágy rosszul van megvetve. Magad vetetted meg, két
6167 IV | prédikációt csinálhat belõle, ha megvigyázza.~Balján Laczkó Péterné és
6168 III | lebocsátották óvatosan, majd megvillant kezökben a kapa, s mohón
6169 XI | virtust!~S szép fehér fogai megvillantak, amint még pirosabbra marta
6170 X | Azt súgta, mihelyest megvirrad, össze kell hínod a Lackó-famíliát
6171 Fug | népköltészet szerelmi postásai, kik megviszik a parasztlegények és leányok
6172 Fug | P. betûkkel. Kléner úr megvizsgálván ez új »corpus delictit«,
6173 II | bizonyítgatta. Hiszen ha azok megvolnának! Azután fényt kell deríteni
6174 XIII| haza a holdvilágnál.~Amint megy-mendegél a néptelen országúton -
6175 II | az övé. S így lett Békés megye a péké, mai nap is az õ
6176 I | akarják megkapni? Torontál megyében-e vagy Csongrádban? Békés
6177 VII | igazi komédia, mikor az elsõ megyegyûlést tartották. Valami nagy nehezen
6178 II | bejött a székvárosba, a megyeház folyosóin, hivatalról hivatalra
6179 I | falvaiban, sőt még a távolabb megyékben is mindenütt lakoztak Laczkók,
6180 VIII| ember, ijedten futott a megyére könyörögni: ne publikálják
6181 I | vagy Csongrádban? Békés megyérõl persze szó sem volt; ki
6182 VII | gondolok. Hogy ím átvette a megyét, mert örökös fõispánná is
6183 VI | lehetetlen.«~Beszélhettek azonban megyetartó uraimék akármit, megvolt,
6184 IV | országutat csináltasson nekik a megyével, de hát az ördög ösmerne
6185 Fug | Hah, tehát embervadászatra megyünk! Mit jelentsenek egyebet
6186 Fug | azt a szép rózsás leányfõt megzavarta. Csitt! Hova beszélünk!
6187 XI | szállására betoppant, s ott megzörgette a kilincset, senki sem jött
6188 XI | nyomja kezét, egyszerre megzsibbadt karja, nyelve, meg kellett
6189 VII | mely a virágok illatában, méh döngésében, aranyos napfény
6190 II | ne bolondozz azokkal a méhekkel. Még rám szabadítod õket,
6191 IX | amit mégis megértett.~A méhes elõtt néhány verbéna és
6192 IX | Búgtak közbe a szomszéd kert méhesében a plébános gerlicéi.~Kukrrú!
6193 III | gyermekleány közeledett a méheshez, a törpe szilvafák (több
6194 IV | hátrálva -, hiszen csak nem mehetek bottal a halottakra.~- Nem
6195 VIII| Patrónus nélkül senki sem mehetett semmire.~Hiszen ott van
6196 Fug | bizonyosan Évikéhez ment. De mehetett-e oda a tegnapi jelenet után?
6197 Fug | hömpölyögnek odább-odább. Miért ne mehetne el a rohanó patak útja egy
6198 VII | tudja mivel hizlalni. No, mehetünk már!~Suska közibe vágott
6199 IX | Mácsikot, s mint mikor a méhrajból agyonütik az anyaméhet,
6200 V | míg Chalupka bácsi át nem melegedett, míg egy-két pohár jó bor
6201 X | széteresztve:~- Phü! de melegem van, öreg! Mindjárt itt
6202 XIV | szinte kiszítta vérének melegét. Tenyere, melybe fejét nyugasztá,
6203 Fug | Az akkor olyan furcsán melegítette… erősebben, mint a rum,
6204 VI | haragos tüze egyszerre derült melegítõ fénnyé vált, s méltóság
6205 IX | zerge!~S amint nézte, nézte, melegség futott át az erein. Igaz,
6206 X | tüzet. Mi lesz velünk, minél melegszünk meg ezután, ha nagy hideg
6207 XIII| szétfreccsen a levegõben. - Kígyót melengettünk a kebelünkön! Nem szégyellted
6208 XIV | Gábor-gyerek kicsiny korában is mellbe vágta egyszer. Ugyan hol
6209 IX | régen gyöngélkedett, de a mellbetegséggel ki lehet húzni hatvan esztendeig
6210 Fug | Itt tán megjegyezhetjük mellékesen azon körülményt is, hogy
6211 IX | tudhatni, melyiket gondolta mellékesnek.~
6212 XIV | nélkül engedelmeskedtek, a mellékszobába húzódván.~A félelem tartotta
6213 XIII| fûteni kellett valamivel.~A mellékszobából egy ablak nyílt az udvarra.
6214 Fug | felemeltem rá, õ meghátrált a mellékterembe, s magára csukta az ajtót
6215 X | medve odajött, az egyik a mellemre térdelt, a másik pedig a
6216 XIV | félt már, ha ott térdelt mellén az a mesebeli macska, mely
6217 VII | egyebet, mint közönséges mellényeket és nadrágokat a környék
6218 V | dolmányon s a magzatjaik a mellényen, a tömérdek zsinór, vitézkötés,
6219 X | Chalupkának ezüstgombos mellényét széteresztve:~- Phü! de
6220 XIII| fölkapván egy törõt az ágy melletti mozsárból. - Hadd egyelek
6221 XV | Hát amint sorba elmentek mellettük a marcona gerillák, némán,
6222 X | ejtette ki, s erõs domború mellkasa úgy járt, úgy hullámzott,
6223 Fug | én nem találok szavakat méltatlankodásom kifejezésére… Ez leverõ,
6224 XV | hogy jobban illik, sokkal méltóbb Priboly nagy fiához, nyitott
6225 Fug | plágiumok éppen nem szeretetre méltók. Ne mártsa ön máskor orrát
6226 VII | hogy ez az alispáni állás méltósága, nimbusza már, pedig csak
6227 IX | Az t. i. Mácsik volt, ki méltósággal, némán viselte gyászát,
6228 XI | árnyéka fölé, mely komoran, méltóságosan terült végig az utcákon
6229 I | formálódott át egész lénye olyan méltóságossá, olyan hatalmasan merevvé,
6230 X | gyengesége tette szeretetre méltóvá, s a szeretetreméltósága
6231 Fug | spectabilis, - szólt a jegyzõ - ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni,
6232 Fug | aggódni… Õméltósága gyakran méltóztatott éjjel kimaradni.~- Nem mondott
6233 XIV | vérének melegét. Tenyere, melybe fejét nyugasztá, olyan jéghideg
6234 Fug | befejezni, ilyen ügyet, melyben annyira kitûnhettünk volna,
6235 II | lemásolandók a jegyzõkönyvek, melyekbõl kiderül, meddig fizette
6236 X | kellene legalább kisütni, hogy melyiknek vagy a nyerges lova?~Ezen
6237 VI | másikba, egy kis ajtón át, melynél a juhász ül a zsétárral,
6238 XIV | akarta így, dehogy. Maga a mélységes pokol rendezte azt így össze.~
6239 II | orgona, mégis rángatni kell a mendikánsoknak a szíjait, hogy hangot adjon.
6240 XIV | érsz te azért egy egész ménesnél. Megirigyelnek még tégedet
6241 VII | azt kívánta, hogy hajón menjenek. Az pedig körülbelül uzsonna
6242 II | a megkent szekér bezzeg menne azután, - vagy hogy talán…~
6243 XII | jöttem.~- Hova a pokolba mennél?~- Ne kérdezd… ne is kérdezd.
6244 IX | templomban.~Nem lehetett el nem mennie, ha Birike hítta. Azután
6245 IX | pokol tornácát, mikor a menny kezdett neki aláereszkedni.
6246 X | egyszemû fehér macskáját, a mennyasszonyodnak.~- Szegények! - szólt Mácsik
6247 VI | fundamentumon ez a fa megnõhessen, s mennybélieknek és földieknek tetszõ gyümölcsöket
6248 XII | recsegett-ropogott a levegõben, mint a mennydörgés.~- Visszaadta a gazember?
6249 VII | édesapjukat, de nem engem. Mert mennydörgõs vihar és ezer vasmacska…
6250 V | Boldizsár úr, s ripacsos arcát mennyei világosság derûje önté el. -
6251 Fug | nehéz lenne kiszámítani, mennyit ér akkora darab arany, hanem
6252 IV | az egyik, mint a másik. Mennyivel különbek ezek a mi pribolyi
6253 XIV | Mácsik behúzta a nyakát a vén mentébe, úgy tett, mint aki nem
6254 XII | hogy levagdalta felesége mentéjérõl az ezüst gombokat, s eladta
6255 IX | mozdulatokkal, mintha azt menten a Toldy fejéhez akarná paskolni.~-
6256 XII | a szegény Sármány odavan menthetetlenül, azon nem lehet segíteni.~
6257 XI | kis béka.~- Igen, de már menyasszony.~- Baj is az? Vagy ha baj,
6258 XIII| lesz!~És az ölébe vette menye boglyas fejecskéjét.~- Oh,
6259 IV | is csipkedik a kellemes menyecskét.~»Ugyan mit fõz, lelkem?«~
6260 XI | Bodonyig, mikor jött, a menyegzõi ebéden minden szokás ellenére
6261 XIII| mellékszobában öltöztette a menyét. Sohase volt ennél még édesebb
6262 V | néhány õsz hajszál felfelé meredezett az égnek.~De már ezt nem
6263 IX | az alispán hozatott neki méregdrágán Hollandiából, összemetélték,
6264 XIV | egyszerre csak fölverte éjjel merengéseibõl, félálmából valami tompa
6265 VI | Jaj annak, aki elkövette a merényletet.~A hívebbek felugráltak,
6266 Fug | csupán életbiztonság elleni merénylettel vádoltatik, s mint ilyen,
6267 Fug | szót.~Eveline csodálkozva mereszté nagy kék szemeit az idegenre,
6268 X | embernek a nyers váza és összes méretei meg vannak benne, de ezt
6269 I | méltóságossá, olyan hatalmasan merevvé, aminõ egész mai napig.~
6270 XI | patrónája« majd elájult mérgében, mikor Chalupka visszavitte
6271 VII | búfelejtõre, ki ide, ki oda. Nagy mérgelõdéssel rázogatta fejét õkelme,
6272 VII | megdöngeti a gyerekeket, azok nem merik visszaütni, s ha valahol
6273 XV | selyem fûbe; Gábor vizet merített csákójába, s lemosta arcáról,
6274 Fug | formán: »Töhötöm született a mérleg planéta alatt, Árpád a rákjegy
6275 X | görbén néznek rá. (Pedig ki merne rá görbén nézni?) Éjjelenkint
6276 IV | gúnyosan mosolyogna a megyei mérnök, kire majd csábítóan, majd
6277 XIII| volt az õ baja most, mint a mérõ-serpenyõk terhe, nem oszlódott az
6278 XII | szomorú hangja meglepte. Merõn a szeme közé nézett.~- Ej
6279 VI | Ejnye forgós… hát még ide mersz jönni, te babszem, te…~S
6280 IV | gúnyos kihívó tekintettel mérte végig a famíliát.~- Azt
6281 XIII| meg egy szögletben. Nem mérték megszólítani a férfit, ki
6282 VII | benne a tudományokban való mértéke a vicispáni officiumnak.
6283 IX | elültetve a méhek számára. Merthogy ne kelljen messze röpülniök
6284 Fug | És itt megint az a kérdés merül föl, hogy micsoda hát az
6285 VIII| hogy ez vagy az az akadály merült fel, - s azalatt persze
6286 Fug | aranyóra ketyeg, apróra mérve a véghetetlen, mindent fölemésztõ
6287 Fug | valami észrevétele? Egy kis mesécskéje az ilyen magamszõrû öreg
6288 V | talán kincset tud valahol, mesék hõseivel elásottat, amelyrõl
6289 II | maradj veszteg ülve. Hadd meséljem el elejirõl. Volt egyszer
6290 Fug | ügyvéd indulatosan - én nem mesélni jöttem, hanem enyhítõ körülményeket
6291 V | illenék, minden jóravaló mesemondó azon kezdi, amin a passzust
6292 II | töltetlen puska nem hord messzire (Mácsik György saját szavai).~
6293 XI | A többi holmit a városi mesterek csinálták, szabó a ruhákat,
6294 III | láttak a munkájukhoz. Mert mesterség az is, annak aki tudja,
6295 XII | hozzá színem elég. Cliónak mestersége: de Clio is ugyan mit írna
6296 XIV | gerenda is összetört azon a mesterséges épületen, amelyet oly nehezen,
6297 IX | csak az irigykedés mártja meszelõjét ily maró festékbe.~Az lesz
6298 XI | Lehajolt, leporolta térdérõl a meszet, s visszaindult búsan a
6299 VII | megelégedését fejezte ki a kitûnõ metódus felett.~Így telt el a nyár.
6300 XI | frájj kísért aranyzománcos mezben. (Gubó legyek, ha nem az
6301 VI | cip, cip! Ne fuss már édes mézem… No, megállj! Hogy a görény
6302 IX | Mácsik György most, hanem a mézeskalácsszíveken láthatni lefestve ilyen
6303 IV | lesz, s a kék mezõbõl arany mezõ!~S valóban, mintha már magával
6304 IV | alighanem oroszlán lesz, s a kék mezõbõl arany mezõ!~S valóban, mintha
6305 IX | elhanyagolt. Chalupka vitte a mezõgazdaságot, a békési ügy is pihent.
6306 X | tagadhatatlanul. Oda a címeres mezõk örökre. Dér megcsípett mindent.
6307 Fug | elterülve a köröskörül zöld mezőn. Ki ne remegne ilyen képektől?~
6308 Fug | tény elõttünk fekszik egész meztelenségében…~A fiatal ügyvéd fel volt
6309 XIII| érdemeltétek meg, hogy ne tûrjek el miattatok mindent!… Okosnak kellett
6310 VII | szurtos, megvetett fiúból egy miatyánk alatt hatalom lett, a Laczkó-család
6311 IX | hogy még az ilyen ember is mibe nem ereszkedik bele?).~Birike
6312 VII | Boldizsárnak (most tudódik már ki, mibõl ivott annyit Boldizsár uram)
6313 XIII| hahaha? No, majd megnézzük micsodás, hehehe. Hanem elõbb adja
6314 VI | nyavalyatörõs, kifogásolták Laczkó Micu nyakán a görvélyeket, kiemelték,
6315 VIII| legszelídebb asszony a mienk lett: ott volt a képe zászlóinkon,
6316 XV | a… pört, a másikat is… a mienket, s hogy a pörakta összesen
6317 Fug | E kérdés az öreg Pintér Mihályhoz volt intézve, ki akármint
6318 X | eltitkolod elõttem.~- Azt súgta, mihelyest megvirrad, össze kell hínod
6319 XIII| szörnyû pohár?~A fiatalasszony mihelyst meg merte tenni, nyakába
6320 VI | csordult ki a süket Laczkó Miklósnak. Pedig nem hallott belõle
6321 Fug | függőlegesen fölfelé állított kard, miknek véres pengéje rezegve hajlong.
6322 Fug | látszott lihegni, még a levegõ milliárd atomaiból is hangok emelkedtek: »
6323 Fug | szemeiben, bánat üljön egy milliméter távolságnyira a homlokán?
6324 III | eresztünk téged innen egy-két millió esztendeig!~A szertartás
6325 Fug | fegyverét töltötte, ki tudja, mily szándékkal, midõn szemei
6326 VI | választunk, egészséges-e, milyenek a hajlamai; szelíd ne legyen,
6327 VIII| mozsárdurrogás, amint ez már szokás minálunk; a szép asszony, nemzetes
6328 III | kisebb-nagyobb csoportokban.~Birike mindebbõl nem hallott, nem látott
6329 Fug | vannak is. De mit ér az? Nem mindegy-e, ha valakit életfogytiglani,
6330 VI | okoskodott, meg akarván teremteni mindeneket, amelyek vagynak, s megalkotá
6331 I | plenapotenciát szavazott meg mindenekre nézve, amiket jónak látna
6332 Fug | kitisztíttattam fegyverét a mindenessel. Ahogy oszt elment a kegyelmes
6333 Fug | egész itthagyott világot mindenestõl, mit felelne ön arra?«… »
6334 VII | ördög, hogy süllyedjenek el mindenestül. Nincs azokon áldás egy
6335 X | már egyebe a bolondnak. Mindenét elajándékozta.~- Üzentek
6336 VI | és elnézést tanúsítottak mindenfelé, mert Károlykának mindenféle
6337 IV | végigegyék a nemzetes asszony mindenféléjét, felugráltak az asztaltól,
6338 V | persze híven bólingatott mindenik szavának.~A vén Chalupka
6339 II | tárják fel az emlékeknek. Mindenikhez valami történet fûzõdik,
6340 XII | gyõzünk, akkor is vége… vége mindenképpen.~Ezért volt mérges a háborúra.
6341 XV | Mindenkire gyanakodott, tehát mindenkitõl félt, s következésképp mindenkinek
6342 XIV | igézetnek, álomnak véli.~- Mindenkor azt tartottam, tekintetes
6343 XIII| hadi dolgokban, s beavatott mindennemű eseményekbe, még olyanokba
6344 III | az, hogy miért hagyják ki mindenünnen ezt a szegény Laczkó Boldizsárt?
6345 Fug | kezdjen azzal valamit, és mindezekért csak azt kívánom, hogy feledje
6346 VII | pört, mely a mozgató rugója mindezeknek. Csomaközy Lázár figyelmesen
6347 VI | gazember egy szót sem.~- Mindezeknél fogva lássunk hozzá proprimo
6348 X | megbecsülje.~Õ el nem lágyult mindezekre, nyugodt, hideg maradt,
6349 Fug | szippantott és mutatóujjával orrát mindkét oldalról gyöngéden megveregette,
6350 IX | egészben, gyereknek nézik még mindketten a lánykát, s pedig már nem
6351 V | tapadtak a nagy tervezõre, mindkettõnek a szájából füstmacskák gomolyodtak,
6352 V | hallgassatok ide kopaszok, én mindnyájatoknak hajat növesztek, de erre
6353 XIII| kell lebegni valahol, mitõl mindnyájok szíve összeszorul.~- Az
6354 VII | Mácsik kezet szorítottak mindnyájukkal, s az utóbbi még azonfelül
6355 XIII| aki koldusbotra juttattál mindnyájunkat? Te, te? Mit bámulsz rám
6356 III | Isten mégis erõsebb talán mindnyájunknál!~Így beszélgetve mentek
6357 XIV | volt igazi bátor ember. Mindössze a szája nagy. Ebbõl áll
6358 II | de aztán úgy is maradt ám mindvégig nyitva a szája attól, amit
6359 IX | régen, mikor még mint fiú ministrált a templomban.~Nem lehetett
6360 Fug | sorokkal: »Ezen meg ezen miniszterem elõterjesztésére ezen meg
6361 XV | gazember? No iszen, megtett az minket! Összetöröm a vén csontjait.~-
6362 V | elfeledtem elmondani, kik, mik és minők voltak. Pedig úgy illenék,
6363 Fug | mint a gróf barátját, s ily minõségben fogok vele csevegni nehány
6364 XI | éppen pünkösdkor, amint a misérõl jöttek ki a népek, hogy
6365 XIV | tégedet éntõlem.~Volt dolga Miskának egész reggelig, friss almot
6366 IX | Azaz, hogy mindenki tudja, miszerint gonosz indulat lakozik bennök,
6367 I | árendakontraktusa, hogy miután a birtokra nézve úgyis öröktulajdoni
6368 Fug | ténnyé válhat, csodákat mívelhet. Lássa ön! Ez egy szunnyadó
6369 Fug | könnyű zsákmányra és meg sem moccan; egykedvűen nézi a hajszát
6370 IX | kötözve, hogy többé meg nem moccanhat. - Aztán, mikor nem tartozott
6371 VIII| fut végig szép vonalban a mocsáros határon, karfákkal beszegve,
6372 XIV | ez a pipogya vászonnép is mocskolja.~S megfenyegette ökleivel
6373 XIV | tûröm el, ha a gazdámat mocskolják.~Harkányné azonban nem engedte
6374 IV | gyermek nevelésére és úri módban való fenntartására.~- Kétezer
6375 II | egészen emberszámba.~- Quo modo stat Hungaria? - kérdi diákosan
6376 Fug | volt tüzelve a bíró gúnyos modora által s nagy kedvet érzett
6377 II | visszaesett szokott tréfás modorába.~- Ham ham! Mintha már hallanám,
6378 XII | valami gyanús a Chalupka modorában, mintha nem beszélne igazat,
6379 XI | s eleven eszével, nyájas modorával lelkesedésre ragadta a Laczkókat.~
6380 II | elfogadta a bizalmaskodó modort; mert ez az egy ember nem
6381 Fug | többé, sem finomított, sem módosított alakban - õ az utolsó példányok
6382 XI | most elhúzódnak a falak mögé. - Hát persze, természetesen,
6383 X | principálisát. Ott kullogott mögötte örökösen az a sánta kutya,
6384 VI | vékony nõi hang az ölfarakás mögül Károlyt kiáltott. De még
6385 III | igazán kár…~S ezzel felemelte mogyorófa-botját, s egy jót vágott vele a
6386 XII | Mert mindjárt a második mohó kérdése volt az útibiztoshoz,
6387 II | magába a szavakat. Méhek se mohóbban virágok édességét.~- Hát
6388 Fug | a bíró a türelmetlenség mohóságával.~- Az ispán urat láttam
6389 VII | Gábris csak nézte, hogy mit mókáznak vele ezek a bácsik, s csodálkozásában
6390 XI | vasderesen. A lovak kevélyen mókáztak alattuk. Be sok rozmaringos
6391 VI | valami baja ne essék a kis mókuskának.~S Filcsik Istvánnak meggyûlt
6392 IV | kegyelmednek, öcsém - vágott közbe mókusszín-bajuszú Laczkó János -, három fia
6393 VII | Kinizsi Pál is csak egy molnárlegény volt, a krónikásoknak az
6394 XIV | inszurrekcióban, azt meg a molyok fogják megsiratni, kivált
6395 Fug | Nem bírnám elfeledni«, - mondám - »nekem nagy számadásom
6396 IX | mond majd hozzá Birike? Mit mondana? Hozzámegy. Nagy szerencse
6397 XV | összenéztek szánakozón, mintha mondanák: meglágyult az agya a szegény
6398 Fug | Bizonyára…~- Csak kevés mondandóm van még. Ami ezután a vadászaton
6399 XIII| következik s ezer meg ezer mondanivaló közte: soha, talán soha
6400 IV | levegõbe«, s ez aztán olyan mondás volt, ami dr. Kaffkát is
6401 VI | eresszünk be!~Ez a Chalupka mondása volt, de ki hallotta volna
6402 X | Tudom, de hogy aztán te mit mondasz nekik, azt nem tudom.~-
6403 Fug | látszott.«~Ezen hivatalos mondat lediktálása után büszkén
6404 XIII| és megédesíti egy kis mondatkával ennek az elõbbinek a keserûségét: -
6405 IV | beszéltek, elharapván a mondatokat, ha idegen ember vagy ha
6406 XIV | hogy ezt mondta.~Ezen a mondaton aztán sokáig elgondolkozott,
6407 XIV | asszonynak erre az utolsó mondatra. »Ne beszélj, ne beszélj…
6408 VI | móresre.~A kis Gábor nem mondatta magának kétszer, odalépett
6409 V | ártatlan fehér kéz valami bûvös mondattal fel tudná emelni az átokkal
6410 VII | kántorunk, amilyennek látszik. Mondd meg a feleségemnek, küldjön
6411 Fug | vallomását. Amit ezentúl mondhatna ön, az nem tartozik a dologra. ~
6412 Fug | nagyhatalmaktól is (akár példát is mondhatnék rá) és irányt változtat
6413 XI | Laczkó Benedek Erzsikéje. Mondhatom szép kis béka.~- Igen, de
6414 IX | gyermek… hogy õ… mit is mondjak csak… hogy õ is akarja?~-
6415 IX | észjárása. »Olyan ez a Mácsik - mondogatta -, mintha borostyánágat
6416 Fug | utána a fejét, s - mint már mondottuk - kedvetlenül turkált az
6417 IX | a vicenotárius, ezeket mondván:~»Az isten éltesse nemes,
6418 Fug | femme! - dünnyögé a jegyzõ, monokliját szeme alá szorítva. Régi
6419 Fug | minden idegemet fölrázta monoton dongásával: »öld meg, öld
6420 VI | labdát.~Az elszörnyûködés moraja zúgott fel. Laczkó Boldizsárné
6421 XII | ágyúdörgés is semmi, melynek moraját valahonnan a Szitnya tájáról
6422 XIII| szörnyülködés már csak halk morajban harapódzott odább-odább,
6423 VI | kölyök. Majd megtanítlak én móresre.~A kis Gábor nem mondatta
6424 IV | feleségedre, Gyuri.~Mácsik morgott valamit, s úgy tett a kezeivel,
6425 Fug | Ez rejtélyes esemény, - mormogá - nagyon rejtélyes. Az ember
6426 XIII| komédiáskodással?~Gábor valami olyat mormogott, nem tûri, hogy az õ szent
6427 XI | templom-falhoz, s úgy hajadonfõvel mormogta az ég felé:~- No, vízi-fiakkeros!
6428 III | mert féltek tõle. A kutyák morogva húzódtak be az udvarokba,
6429 X | S akik eljöttek is, mind morózus, fázós hangulatban valának,
6430 X | csöbröt mézzel, attól a morzsától az a tömérdek méz mind savanyú
6431 IX | leanderbokrokról, s azt morzsolgatta a kezei közt.~- Hát úgy
6432 III | szenny. Oh, oh! Micsoda mosás az! Ki látta ugyan az ingvállát?
6433 Fug | konyhában feldöntött egy mosódézsát, az eleibe sietõ prókátornak (
6434 V | Chalupka is mindjárt elindítá mosolygó szemeit a leány felé, aki
6435 V | színben legyenek tetszetõsek, mosolygóbbak.~- Huh! - ugrott fel Chalupka
6436 IV | tetszett neki, mintha gúnyosan mosolyogna a megyei mérnök, kire majd
6437 VI | leszel már te semmi.~De e mosolyt ébresztõ epizód éppen nem
6438 IX | malom-zúgónál, hol egész raj asszony mosott bent a vízben, térdig felgyûrt
6439 VII | neki a pört (elveszik a mostani fiskálistól, az otthonitól,
6440 XI | között, mint a Piry Barnabás mostohaleánya, Laczkó Zsófi, hogy mindjárt
6441 IX | súgta:~- Még mindig ott motoszkál a Laczkó-gyerek a fejében.~
6442 XV | Jéghideg keze a Gáboré után motozott, s gyengén megfogta, megszorította.
6443 III | mamácskám.~- Ejnye, ejnye - motyogá Mácsik kedvetlenül. - No,
6444 XII | szétmarcangol.~- Semmi - motyogja aztán lecsillapodva -, megjön
6445 XV | Filcsik reszketõ hangon motyogta:~- Lehetetlen az!~Pedig
6446 VIII| szentszék elé, s ott el fogják mozdítani - ha majd odaér. Csakhogy
6447 III | finom, milyen kedves minden mozdulata! Hát még az öltözködése!~
6448 XI | pörsenések támadtak, s a mozdulataiban sem volt meg többé az a
6449 XIV | Mácsik sóhajtott, s elhárító mozdulatokat tett a kezeivel. Hangja
6450 IX | imádságos könyvet olyan mozdulatokkal, mintha azt menten a Toldy
6451 XII | kezd a dolog.~- Talán mi is mozdulnánk? - jegyzé meg Chalupka óvatosan.~-
6452 VII | istennek kedvezõ kegyelmébõl Mózest, mely õt elvezeti vala az
6453 VII | és a békési pört, mely a mozgató rugója mindezeknek. Csomaközy
6454 X | melyet kötelesség nyom: »Mozogj!«~- Nem házasodik meg! -
6455 IX | Laczkó-ligát, mint a mákot a mozsárban. El kell tõlük venni Mácsikot,
6456 XIII| egy törõt az ágy melletti mozsárból. - Hadd egyelek meg egyszerre
6457 VIII| pompa és fény, bandérium, mozsárdurrogás, amint ez már szokás minálunk;
6458 Fug | ketyegett! A gyarló emberi mû szerkezete túlélte az isteni
6459 Fug | milyen jó lenne egy kis műhely, amiben olyan szépen elférne
6460 V | örömnek vagyon itt az õ mûhelye - kanyarítá ki aztán kacskaringós
6461 Fug | keserűségében s legalább nem kell műhelyről gondoskodnia, - mikor szépen
6462 Fug | melyet különösen bírói mûködésében szeretett fitogtatni.~A
6463 VII | mikor a fantaszták kezdenek mûködni. A parasztok kiokoskodták,
6464 Fug | tagjain legtovább dacolt a mulandósággal. Hát a nadrág, a táska,
6465 XI | tenni! Legalább még egyszer mulathattak volna együtt! Az igaz, ütõdött
6466 XIII| pedig neked se volna nagy mulatság, de a szegény anyád se szeretné.
6467 IX | mihelyt a vizek engedték, nagy mulatsága lõn Mácsiknak. Hozzáfogtak
6468 II | zsebkendõjét, s csupa merõ mulatságból a port kezdte leverni vele
6469 IX | minden új hálóhoz. Szebb ez, mulatságosabb ez, mint selyemkendõket
6470 XII | kölykök, hogy ilyen bolondos mulatságra kaptak rá!~Hanem hiszen
6471 XI | exámen után éjt-napot nem mulatván, hazaiparkodjék, s híradással
6472 XII | táborban… Ej, ej, csak már múlnék el pokolba ez a zûrzavaros
6473 XIV | jelenet nem volt megérthetõ a múltakból, vették hát fundamentumnak
6474 X | élniök kell s visszanézniök a múltba, az apákhoz, hogy milyen
6475 XV | Filcsik elgondolkozva. - Éppen múltkor emlegette, hogy valahol
6476 XIV | lenyalogassák. Volt ott egy régi mundér is kardostul, tarsolyostul
6477 II | jó volt a nagy Mácsik. A municipium bölcsessége a rosszban is
6478 III | a kapa, s mohón láttak a munkájukhoz. Mert mesterség az is, annak
6479 Fug | vállalkozzunk tehát sisiphusi munkára, elégedjünk meg annyi leleplezéssel,
6480 XI | ütött Chalupka.~- Bomlott munkát járunk, nemzetes uraim.
6481 Fug | mûszerkezetet!~De az isteni mûszerkezet erõszakosan állíttaték meg.
6482 Fug | szerkezete túlélte az isteni mûszerkezetet!~De az isteni mûszerkezet
6483 Fug | Ha kedve telik önnek… mutassa elõ Cserepes úr.~A fiatal
6484 Fug | állhatatosságában folytonossági hiánynak mutatkozó jeleket észrevenni nem látszott.«~
6485 VII | köztük vacsorált. Mindennek mutatni kellett, hogy ez a gyerek
6486 Fug | szelencét, szippantott és mutatóujjával orrát mindkét oldalról gyöngéden
6487 XV | olyan pöffeszkedõ rútnak mutatta az arcát, olyan görnyedtnek
6488 Fug | s minél több derült órát mutogassanak.~Meg is van vele elégedve
6489 X | szép lett, hogy pénzért mutogatják - mondja Chalupka.~- Akasszanak
6490 IX | mint a délibáb, megfordítva mutogatott neki mindent.~Istennek tetszõ
6491 X | támadt. Soha még beszéd nem mûvelt ilyen csodát és fordulatot.
6492 Fug | gyönyörködött benne, mint a mûvész a majdnem egészen kész képben,
6493 XI | násznép között a lovak fejére, muzsikálni a híres Gilagó-bandát hozták
6494 XI | vitéz (ilyenkor jön a gaz náció!), s elkiáltja magát, hogy
6495 VII | szakálla. Be van az nõve náddal, füzesekkel. Förtelmes tartomány
6496 VIII| menni deputációba a fenséges nádorispánhoz. Az még a vérmegyének is
6497 VII | Chalupka kinevelné azt még tán nádorispánynak is, ha úgy volna az instrukcióban.~
6498 Fug | dacolt a mulandósággal. Hát a nadrág, a táska, a cilinder?… Ezek
6499 VI | újdonatúj dolmánynak és nadrágnak, nekiiramodott a fürge állatnak,
6500 VII | közönséges mellényeket és nadrágokat a környék legényei számára.
6501 III | okáért: sánta Laczkó István, nadragulya Laczkó István, hidegajkú
6502 XIII| pesti útjáról?~- Nem ettem nadragulyát, hogy egyenesen a vasvillának
6503 XI | nyirkos falakra, a kopott nádszékekre, a két fenyõfa szekrényre,
6504 VII | Csomaközy Lázárnak, az anyai nagyanyja Mácsik Veronika volt. Erre
6505 VI | csináljon hát õ azokkal a nagyapai csontokkal? Hahaha! Ilyen
6506 XI | király ne találkozhassék a nagybácsijával. Várja meg az úr odakünn
6507 II | VÁRMEGYE A LEVEGŐBEN~Mácsikot »nagyerejűnek« nevezték Pribolyon, mert
6508 Fug | azonban reszket a semleges nagyhatalmaktól is (akár példát is mondhatnék
6509 XII | Boldizsárék háza felé.~A tarka nagykendõ lecsúszott válláról, s az
6510 XII | magára rántván futtában nagykendõjét, kezébe kapva, amit hirtelen
6511 Fug | ajtón Kléner úr lépett be nagymérgesen.~- Ah, ily korán, - szólt
6512 XIV | oszlop«-ra. Annyira megszokta nagynak tekinteni ezt az oszlopot,
6513 Fug | másnap találkoztam vele egy nagynénémnél. A második látogatásról
6514 XIII| hogy a legkülönb, szava nagynyomatékú, pajkos menyecskék delejes
6515 XIV | környéken. Miska mindennap nagyobb-nagyobb kedvet mutatott, hogy közéjök
6516 II | harmadik viszi, s minél jobban nagyobbodik a peres csomó, annál jobban
6517 VII | nagyobbodva útközben, azonképpen nagyobbodjék hírben, erõben, boldogságban,
6518 VII | közepette fut a tengerig, mindig nagyobbodva útközben, azonképpen nagyobbodjék
6519 XI | ha az úristen is nem a nagyokkal tart! Meghámozva tologatja
6520 II | dagadtak még csak igazán nagyokra. Szíve hangosan dobogott…~-
|