Fejezet

1 9 |    sablonos kérdése, mely mintegy önkéntelenül csúszott ki a száján:~-
2 11|        aztán borzasztó!” - mondám önkéntelenül, helyzetemre gondolva. „
3 13|         ki.~Noha kitalálta, mégis önkéntelenül is figyelemmel kísérte a
4 13|      megesett a táncosnéja szíve, önkéntelenül hozzásimult, szinte hozzátapadt.~
5 13| nyugtalanul dobog és hánykolódik.~Önkéntelenül megfordult, s mindenekelõtt
6 23|        Mari:~- Nézzen csak oda!~S önkéntelenül közelebb húzódott Nosztyhoz,
7 24|     ágyában felülve, és a karjait önkéntelenül kinyújtotta, mintha erõszakkal