Fejezet
1 1 | szeretettel néz rá, hogy attól az õ szíve is megolvad. „Szó,
2 1 | háborúviseléshez azonban pénz kell. S õ, szerencsétlenségére, éppen
3 1 | kétségbeesés gyöngyözik. Õ már ismeri kívülrõl a számait,
4 1 | Kopereczky, hogy hát az õ ajándékát így becsülte meg
5 1 | becsülte meg a kisasszony. Ezt õ nem érdemelte. Ez kegyetlenség.
6 1 | kegyetlenség. Isten, aki az õ szívében olvasni tud, látja,
7 3 | de a kos fürgébb volt, õ törtetett be elsõnek a szentélybe,
8 3 | neked egy grislit se, mert õ maga is kölcsönökbõl éldegél.~-
9 3 | egy percet is. Tudta már õ, hogy megjött a hadnagy
10 3 | üzente nagy gúnyosan, hogy õ nem mókus. Ez ütött szeget
11 3 | töltötték az idõt a Fõ téren, õ magához vevén az ominózus
12 3 | mondott?~- Azt mondta rá, hogy õ írta alá.~Apa és fiú mély
13 3 | világ megtudja, ki vagy, de õ maga már tudja. Mit lehet
14 3 | Lábainál a kos feküdt, s õ annak a gyapjas hátán melegítette
15 3 | Éppen magyarázta, hogy õ sohasem hallgatott a tanítóira,
16 3 | kisasszony.~- Valóban az. Õ türelemre tanít engem, mint
17 3 | már apjától, hogy azok az õ kedvéért folynak.~Kopereczky
18 3 | Nagy zavarában most már õ kezdett fölvetni témákat,
19 3 | Hiszen Vilma tudta is, de õ meg a Sacré-Coeur-ök tanítványa
20 4 | elfogad a megyében, azt õ ki fogja neveztetni.~- Mit
21 4 | törõdj vele. Kevésbé ártalmas õ neked ellenségnek, mint
22 4 | tartja a fejét. Valami nagy õ most, úgy képzeli, hogy
23 4 | kirohanásokat a nemzetiségiek ellen, õ a cikkekben; ha nincsen
24 4 | öregek, már eltûntek, de õ még most is intéz.~- Szegény
25 4 | anyag megfõtt és megsült, az õ érzéseik is hamar forrtak.
26 4 | hiszen Noszty-vér csurgott az õ ereiben is), de ha valamely
27 4 | kapta meg a Noszty karját.~- Õ akarja?~- Nem, egészen az
28 4 | szemtelenség! Enélkül legyen õ fõispán? Azonkívül se bandérium,
29 4 | fölfogni se tudja. És mégis õ van felfuvalkodva! De ki
30 5 | parancsoltam így Klincsóknak, és õ ahhoz tartja magát.~- Elég
31 5 | Atyád jó ember, Vilma, õ derekasan viseli magát.
32 5 | közül, hogy azt mondja, õ nem tud tótul, hát mit keressen
33 5 | fizetésébõl. Az a látvány, hogy õ ahhoz milyen pofát vág,
34 5 | történt a jégveremásás. Õ (mármint Bubenyik) elhíresztelte
35 6 | szokott-e ebéd után aludni, mert õ maga mindig alszik egy csöppet,
36 6 | megérzi-e Kopereczkyné az õ ittlétét? Õ megérezné az
37 6 | Kopereczkyné az õ ittlétét? Õ megérezné az õ helyében.
38 6 | ittlétét? Õ megérezné az õ helyében. Vajon milyen lesz
39 6 | törekvéseit, annyiban, hogy õ is érdeklõdéssel, szinte
40 6 | nyugalmazott kulcsárné az õ éneklõ, kenetes hangján -,
41 6 | Bubenyik szabadkozott, õ nem gondol semmit, ó, a
42 6 | semmit, ó, a világért sem, õ csak azt tudja, hogy teremt
43 6 | az asztalban megjelent az õ szelleme, az árulta el nekünk,
44 6 | helyükbe hamisakat?” Mire õ megint azt felelte: „Minek?
45 6 | semmit se tudnánk, mert akkor õ is úgy fog viselkedni, mintha
46 6 | Kopereczky azt hitte, hogy vagy õ bolondult meg, vagy a kapitányné,
47 7 | elméletben volt ez szép, mikor õ az ábrándos lelkébõl vette
48 7 | ami a titkársággal jár. Õ azt hitte, egy tiltott Paradicsomba
49 7 | vánkos volt meleg, hanem az õ feje volt forró. És micsoda
50 7 | Nincsen ebben kárhozatos, amit õ tett. Legfeljebb neki rossz,
51 7 | Különben könnyû már az õ sora ezután. Gyerekség.
52 7 | el duzzadt piros ajkát) õ is csak úriasszony.~Malinkában
53 7 | Gondolja el mármost, hogy mikor õ a legnagyobb egyedüllétben
54 7 | megveszne valamelyik, azt õ lõhesse le, mert lõtt már
55 7 | csengetett, elküldte a titkárját, õ tudja, hova, valamelyik
56 7 | apósom mit mond ezekhez?~- Õ mindent elkövetett, amit
57 7 | sóhajtott fel a fõispán -, õ már átesett az ilyesmin,
58 7 | követelni. Szóval úgy nyélbe üti õ a dolgot, hogy még mi csinálunk
59 8 | kritikaképpen: „Nagy svihák biz õ, de jól szaval.”~Meg kell
60 8 | szerep tetszik neki. S nem õ viszi a szerepet, hanem
61 8 | Kassán megfordult lajdinánt. Õ fogja vezetni, aki egyébkor
62 8 | szinte kipukkad a gõgtõl; õ, akinek az a mondása maradt
63 8 | hajdú azt felelte, hogy õ nem tudja, mert csak most
64 8 | hátulról jövõ ellenséggel õ bánjon el. Findzsa asszony
65 8 | panaszra a császárodhoz, ha az õ embere vagy - mondta végre
66 9 | családját a karzaton, s õ maga lement a tanácsterembe,
67 9 | hja, hja” jelezte, hogy õ nagyobb és beavatottabb
68 9 | Mihályt többen körülfogták. Õ már látta az új fõispánt.
69 9 | vasútról, a vadászokkal az õ házába tért be tegnap este.
70 9 | magyarázza Klementy -, mert se õ, se Pitt nem tudott magyarul.~-
71 9 | körmét piszkálja. De mindegy, õ megrendíthetetlen. Mindenki
72 9 | Mindenki összeomolhat, csak õ nem. Neki olyan amulettje
73 9 | anélkül nincs akasztás. Õ az üdvözlõ szónok. Mondják,
74 9 | kávédaráló gépezet, melyet õ felül ne múlna, ha egyszer
75 9 | a fõispán a terembe, míg õ ott nincs.~Ide is hírül
76 9 | végigfektette a pulpituson; az õ szája is mozgott, de hogy
77 9 | felhõknek közepette, midõn õ császári királyi apostoli
78 9 | nõtt, hogy az alispán az õ, vagyis a Kopereczky beszédét
79 9 | emlékezett már arra, de õ maga el tudta szóról szóra
80 9 | megállapíthatta, hogy szóról szóra az õ beszédjük pereg le a Poltáry
81 9 | tovább. - Hiszen tudta már õ ezeket könyv nélkül, s megüvegesedett
82 9 | hullását. Pedig most igazán az õ vére hull a Poltáry mondataiban,
83 9 | felhõnek közepette, midõn õ császári királyi apostoli
84 9 | nem akart helyreállani, õ volt hát kénytelen fölemelni
85 9 | gúnyolja, megtanulván az õ beszédét egy hallásra, zseniális
86 9 | beiktató ülések jegyzõkönyveit õ küldte meg neki, s azokból
87 9 | kezemben lesz, az én madaram õ már. Csak ujjongjatok, éljenezzetek,
88 9 | Úgy látszik, azt nevezte õ zászlónak.~Ezalatt Noszty
89 9 | van-e eladó csõdöre, viszont õ maga itt szerezte be, ami
90 9 | kulcs, egy óra elõtt még õ volt ezért a szamár, most
91 9 | mindenki tudja, csak még õ nem. Csodálkozást, irigységet,
92 9 | ott elõtte Feri úr, mintha õ lenne az a szilaj csikó,
93 10 | az öreg Tóth Mihállyal.~- Õ is szépen viselte magát
94 10 | fizetni becsületesen. Ha pedig õ nem tenné, itt vagyok én.
95 10 | Homlódy tiltakozott ez ellen. Õ nem ért az ilyenhez.~- Hagyjatok
96 10 | Drenknek, Voglánynak az õ õsei voltak a XIII. században
97 10 | mintsem ahogy benne van az õ saját bõrében. Úgy, hogy
98 10 | Top. A mi madarunk lesz õ, ne félj; hacsak nincs már
99 10 | a csizmadiák, szabók az õ ízlésük szerint varrták
100 10 | vasúton találkoznál vele, s õ egy piros kötésû magyar
101 10 | hányhatja, megjelenik a színen õ maga, az illetõ szeladon.~
102 10 | egy tetten kapott diák. Õ meglehet, nem pirul el,
103 10 | pártfogója ott belül, az õ gyanakodó, bizalmatlan kis
104 10 | cserélni, a ráma ellenben az õ saját hiúsága, melyet te
105 10 | szálai az adott esetben az õ személyi hiúságába vannak
106 11 | józan ítélete.~És csakugyan õ tört le legelõbb. Egy kis
107 11 | maga az a tény, hogy az õ szájában látták az alkotását.~
108 11 | szellemi szórakozásnak. Õ fizette a kosztot és a tandíjat
109 11 | és a tandíjat Gyuriért; õ látta el apró kiadásait
110 11 | vagyok a nagyobb bolond, mert õ bolond ésszel bolond, és
111 11 | minden szükségletérõl, az õ nagy türelmével és gyöngéd
112 11 | velük, kijelentette, hogy õ már ezeket nem nézheti tovább.~-
113 11 | szabadságot gazdájától, mert õ akarja igénybe venni az
114 11 | fogalmának sem lenni arról, hogy õ most komiszkodik. Egy nagy
115 11 | Utána ment, a pezsgõ az õ bátorságát is megnövelte,
116 11 | csattanója.~Jött is, de nem ahogy õ képzelte, mert Gyurka kihúzott
117 11 | meghallotta a papírsustorgást, de õ feléje se ment hamarosan,
118 11 | gondolatait Miska. Hiszen õ átveheti, de nem fogja tekinteni
119 11 | öregúr elbeszélte, hogy õ kékfestõ Pozsonyban, és
120 12 | emlékeznek, s melyekhez az õ regénye is szövõdik a szép
121 12 | úgy vette, hogy akkor az õ tulajdona lesz), midõn az
122 12 | meg róla, amelybõl aztán õ magára ismerjen a Homlódyné
123 12 | homlokkal képzelvén). Amit õ maga is érez, mert merev
124 12 | állandóan: az ördög jó cimbora, õ is segíti az emberét, igaz,
125 12 | nézett körül elõbb, s azzal õ is félretért az útból, és
126 12 | valamit a magok érdekében, azt õ is igyekszik kiaknázni,
127 12 | utánozza, hasonlóképpen õ is annak félszeg mozdulatait,
128 12 | megint mentek egy darabon, s õ is utánok, míg végre a Martay-féle
129 12 | végére járjon.~Ezzel letért õ is a gyalogútra. „Lássunk
130 12 | varrt, az a legények dolga, õ csak mértéket vett a megrendelõ
131 12 | Ámbátor igazat mondott õ, mivelhogy valóban a tánc
132 12 | foglyok elkészülését; leült õ is a tûzhöz. A ruhamérnök
133 13 | pillanatig tartott, hiszen nem is õ van itt voltaképpen, hanem
134 13 | mondta a vadásznak, hogy õ csak cseléd.~- Ejnye, a
135 13 | sokaságból kétségkívül leginkább õ áll hozzá legközelebb...
136 13 | Velkovics Rozália volt, az õ egykori menyasszonya Trencsénbõl.~
137 13 | egy kosárba!... És mégis õ az, testestõl-lelkestõl,
138 13 | minden mozdulata rávall, õ szokta hol leszegni, hol
139 13 | magyarázni, de ha kisül, hogy ki õ, hitvány partivadászattá
140 13 | az országban), hanem az õ szívérõl is, mely nyugtalanul
141 14 | kutya nélkül, tehát ment õ is, s egyszer csak ott találta
142 14 | párizsi kalapban, mégis õ ismerte fel elõbb Velkovics
143 14 | Mari kisasszonynak engedni. Õ csak szegény cseléd, aki
144 14 | azt a rögeszméjét, hogy õ rút, akit csak a hozományáért
145 14 | elõbb gáncsolt. Miután az õ eszében villant meg a könnyelmûen
146 14 | Egyetlen beleejtett csöpp az õ találékonyságából, rózsaszínûre
147 14 | isten úgy segéljen, csak õ lehetett. Ide jött egy-két
148 14 | mégis émelygõs; de legalább õ maga is megnyalta végén
149 14 | mint a Szentírás, hogy õ volt. Többen felismerték,
150 14 | akasztást, ahol kisül, hogy az õ férje a hóhér, mire a szegény,
151 14 | csodálkozni látszott, hogy õ még életben van, holott
152 14 | trencséni pénzügyigazgatónál õ és a papája, a mama szegény
153 14 | mikor rájött, hogy nem õ a házigazda.~Mari bizony
154 14 | maradtak, Mari mohón kérdé:~- Õ is hallotta? (A szobaleányra
155 14 | szobaleányra mutatott.)~- Õ is - felelte Róza.~Sóhajtott,
156 16 | Klementy zavarán, mintha most õ volna felül, de Klementy
157 16 | Ugyan mivel?~- Azzal, hogy õ tudja a legszebben énekelni
158 16 | tekintetes úrtól ezt a váltót. Õ is jól jár, s te se jársz
159 16 | ment a helyi lapnak, s hogy õ (Kopereczky) azonfelül a
160 16 | rémlett neki a végén, mintha õ szerzett volna ötven forintot.
161 16 | pedig egy világot húzgál az õ elméje finom cérnaszálain,
162 16 | meresztette szemeit, várva, hogy õ nyilatkozzék.~- Jó, jó,
163 16 | asszonyokkal. Sõt, az is õ, aki most surran ki az ajtón
164 16 | világosan látszik ebbõl, hogy õ is õrült.~Klementy azonban
165 16 | valami). Nem is igen törõdött õ ezzel, észre sem látszott
166 16 | alispán, lévén ágostai hiten õ maga is.~Horth Pista hamiskásan
167 16 | beismerem azon esetre, ha õ vagy társai olyan törvényt
168 16 | végre nagy kedvetlenül, az õ parasztos, ódon modorában -,
169 16 | következik egymás után, mintha õ diktálná, vagy még jobban.
170 17 | meg magamat.~S most már õ is összecsókolta az új szolgabírót.~
171 17 | eltaláltam a gyengéjét. S az õ gyengéje is bizonyos pszichológiai
172 17 | és professzorok, ezek az õ életét is megkeserítették,
173 17 | nagyothallott, túl lévén õ is a nyolcvanon. Nagy lassan
174 17 | férjemuram úgy tesz, eb ura fakó, õ sincs fából, nosza hamar
175 17 | sincs fából, nosza hamar õ is gyúrt egy hógalacsint,
176 17 | hitte, hogy nem figyelik, õ is kihúzta kezét a nyakán
177 17 | Aztán nem vette észre senki. Õ sem. Nem is hederített rá.
178 17 | a tûzszikrák, mintha az õ szavait kísérnék, és vele
179 17 | õrizzük atyjaura portréját. Õ valóban csinos ember volt,
180 17 | béka alkalmatlankodásaitól. Õ maga, Schmitt asszony, azt
181 17 | hókuszpókuszokkal, pedig az õ mandzsettája alól szaladt
182 18 | Hátha mégis a somlyói vadász õ? S ebben az esetben az elõbbi
183 18 | hogy rám ne ismerne. Nem, õ nem a vadász.”~„Azazhogy
184 18 | gyanakszom a személyében, míg õ, úgy látszik, nem is gondol
185 18 | arra az eshetõségre; ha õ volna, lehetetlen, hogy
186 18 | hiány ne legyen a játékban, õ helyettesíté a házigazdát.
187 18 | bekukkantanak az unatkozók, csak õ nem mutatkozott, akit Tóth
188 18 | jönnek-mennek az emberek, de õ nem mutatkozott. Szeretett
189 18 | holtbizonyossággal meg tudná állapítani, õ volt-e a somlyói vadász
190 18 | ó, milyen bosszúság, az õ (a Mari) szeme is csalódhatik
191 18 | úgy szeretném tudni, ki õ, hogy hívják, merre van
192 18 | királynénak nem illik, ezt akkor õ vállalná. Ha az urammal
193 18 | komédiázik. Ohó, hisz akkor az õ dolga nem galádul kivetett
194 18 | hátra se fordult, bánta is õ most, alig várván, hogy
195 18 | magát, hogy azt mondja, õ nem akar még hazamenni.~-
196 19 | mennyre-földre esküdözött, hogy õ csak tréfált tegnapelõtt,
197 19 | szíve a kürtõkért, melyeket õ söpörtetett azelõtt, s a
198 19 | folytatta, nem azt nézte, hogy õ mit szeret, hanem hogy mit
199 19 | csodálatos szakértelmét, de õ mindig kitért a dicséretek
200 19 | különbözõ dûlõkbõl a talajt, õ vegyelemzi, és megírja,
201 19 | kisasszonyra vonatkozik, vagy az õ tulajdonát képezi, a többi
202 19 | lábával toppantott.~- De õ van itt - hebegte zavartan -,
203 19 | úr szabadkozott, hogy az õ kedvéért ugyan ne fáradjon
204 19 | fáradjon a kisasszony, mert õ a világért se kér semmit,
205 19 | milyen szépnek gondolta õ azt (pedig milyen rút volt,
206 19 | meg voltak már ijedve, s õ maga is megrettent, hogy
207 20 | Noszty pártját fogta:~- Õ volt a sértett, nem tehetett
208 20 | mamák, bántóan hatottak az õ gyöngéd, finom lelkületére.
209 20 | hogy a természet rendjét õ maga is támogassa - elég,
210 20 | Hiszen a többi gavallér is az õ kedvéért jár. Hanem van
211 21 | értelme a halasztásnak. Õ úgy tudja, Feri most elõnyben
212 21 | Baldachinos kis kocsiját, melyben õ hajtott, messzirõl felismerte
213 21 | miközben az erdõ is nevetett, õ pedig egyet perdült, mint
214 21 | tuszkolta be õket az anyjok, s õ maga elment valahová, várom,
215 22 | adja át nekünk Rekettyést, õ pedig szerezzen magának
216 22 | megifjúhodnak. Nem tréfa ez! Õ volt a család nyûge eddig,
217 22 | család nyûge eddig, s most õ lesz a nábobja, a szemefénye;
218 22 | jött haza a fõispán, az õ skrupulusai is kezdtek eltünedezni.
219 22 | volt írva: „Tóth Mihály.”~- Õ maga van itt? - csodálkozott
220 22 | csodálkozott a fõispán.~- Õ maga! ~Kopereczky vidáman
221 22 | szomorúan rázta a fejét.~- Azt õ bizonnyal nem fogja cselekedni.~
222 23 | kurtítva.~Homlódy ellenezte. Az õ felfogása szerint szabad
223 23 | ezredes azt mondta, hogy õ igenis lát bizonyos szubtilis91
224 23 | kénytelen volt vele, mert õ körülbelül sejtette, hogy
225 23 | bizonyos különösségeket; hogy õ nem szüntette meg az érintkezést
226 23 | a pók se azért szövi az õ vásznát, hogy kereskedésben
227 23 | történt, abban nagyrészt az õ kezük van.~November 3-ikán
228 23 | Tehát nem tudjuk. Bizonyára õ maga sem tudta. Mert hisz
229 23 | közremûködésre, mondván, hogy õ fogja ábrázolni az erdélyi
230 23 | és érezni kezdte, hogy õ most Istennek tetszõ dologban
231 23 | nagy szerencsét, hogy az õ leányára gondoltak, igen
232 23 | álló fejedelmi apródnak, õ pedig igyekezett azt elkapni.~
233 23 | Vilmát valaki megcsókolta, az õ éles fölszisszenése vált
234 23 | Kereskedett volna biz õ, de nemigen lehetett, mert
235 23 | méltóságát érinthetné”, inkább õ kelt fel, s ment Ferihez.~-
236 23 | szült, csak azt tudta, hogy õ a gyenge, és Feri az erõs.~-
237 23 | percig arra gondolt, hátha õ ugrana le a kocsiról, s
238 24 | már ismeri ezt a helyet. Õ is hált már itt néhányszor.~
239 24 | mosdóasztalnál, az is az õ hímzése - hiszen itt õ valóban
240 24 | az õ hímzése - hiszen itt õ valóban otthon van. A bal
241 24 | hogy csak menjen, menjen, õ egészen jól érzi itt magát.~
242 24 | átadta egy komornának, míg õ maga úgy, ahogy jött, visszasurrant
243 24 | kérte az ápolónõt, hogy az õ ágyát messzebb jelölje ki,
244 24 | és ne féljen tõle, mert õ nem akar tõle semmi rosszat.~
245 24 | csöppet se félt, érezte, hogy õ van felül.~- Jöjjön vissza,
246 24 | Szerettem, és esküszöm az õ sírjára, hogy mindenben
247 24 | még azt hittem, komorna. Õ volt az életem, kerestem
248 24 | csak sóhajtott: hiszen õ sem bánná, ha megvolna a
249 24 | bûnömet ne kelljen említenie. Õ azt hitte, maga elõtt ez
250 24 | Rozálit? ~- Nem.~- Pedig õ... de mit is beszélek csak?
251 24 | meglágyult, hej, mert nem is õ (a szív) volt kemény, hanem
252 24 | legyen hozzám kegyelmes. Õ tudja, miért nem adott nekem
253 25 | nem adták?~- Vagy talán õ, Noszty, nem akarta elvenni -
254 25 | csoda, ha kisülne, hogy õ maga sugalmazta). Az szaladt
255 25 | is, írván, hogy hírlik (s õ csak fenntartással közli),
256 25 | tükrözõdött mély részvét; õ nem bírta eltitkolni, igaz
257 25 | tett? Hallod, Palojtay, õ semmit se tett eddig. Mit
258 25 | családomnak baj, ha pedig õ lõ meg engem, az is csak
259 25 | elismerek belõle - felelte az õ nyugodt, meggondolt modorában -,
260 25 | becsuknák érte Ábrahámot. Holott õ legalább az Istennek akart
261 26 | és csak az óra ketyegi az õ örökös tiktakjait a nyugodalmas
262 26 | Szeretem.~- És azt hiszed, õ is szeret téged?~- Azt hiszem.~-
263 26 | ismeretségét a vadásszal, aki elõtt õ magát szobaleánynak adta
264 26 | Marit apródonként, hogy õ nem lehet a Noszty neje;
265 26 | becsületes, hû lélek, s õ is azt vallja: Fedél alá
266 26 | ez a Borcsa szolgálóé, õ szereti a kéket. Ezt a néhány
267 26 | elhalaványodva.~- Igen, õ. Mondhatom, mindjárt gyanús
268 26 | hívta vissza. Értette, és az õ szíve is elfacsarodott a
269 26 | elfacsarodott a gondolatra, hogy már õ útban volt.~Szobájába vonult,
270 26 | hogy tudnám ki, vagy hogy õ tudná, ki vagyok. Mesébe
271 26 | lovak fején kétoldalt. Nem õ maga hajtott, hátul ült
272 26 | színbe belefáradva, mintha õ maga is egy papagájjá változott
273 26 | Lelkem Julcsa is eltûnt, és õ se került vissza többé.~
274 Uto| történik a darabban, amit õ óhajt, hogy történjék. De
|