Fejezet

  1 1 |               szerzedék? Hát mit tudsz te? Te semmit se tudsz. A történelmet
  2 1 |           szerzedék? Hát mit tudsz te? Te semmit se tudsz. A történelmet
  3 1 |                a nagy lelkesedéstõl.~- Te vagy a legjobb cimbora,
  4 1 |             barátocskám, vagyis, ahogy te szoktad mondani, filiszter.
  5 1 |           emelte fel fejét kevélyre.~- Te, úgy látszik, elfeledkezel,
  6 1 |    hátrakiáltott hevesen:~- Kozsehuba, te nem vagy úr!~Másnap a sörházban
  7 1 |            lehetett volna pecsételni a te pecséteddel, s ráírni a
  8 2 |              ez tőled? Hiszen nem vagy te Izrael Izsák! Te csak Izsák
  9 2 |              nem vagy te Izrael Izsák! Te csak Izsák Izrael vagy,
 10 3 |               helyzetet megérti, és az te vagy. Mindenesetre hozzád
 11 3 |             olyan... olyan lump („mint te” - akarta mondani, de a
 12 3 |             elébe állt, nem engedte.~- Te gazember! - sziszegé a hadnagy,
 13 3 |              áll az én feladatom. Most te eredj a húgodhoz a vendéglõbe,
 14 3 |              tréfára fogta a dolgot.~- Te is mindig olyat kérsz, ami
 15 3 |            nálatok leányt kérni?~- Ej, te azt nem érted - s fitymálólag
 16 4 |            hozzá bizalmasan:~- Szoktál te lapokat olvasni?~- Minek
 17 4 |                szájával csettentett.~- Te vagy a legédesebb após a
 18 4 |               ára van.~- És az?~- Hogy te a sógorodat teszed úrrá.~-
 19 4 |          események.~- Nos hát, ki az a te jelölted? - folytatá élénken. -
 20 4 |                megyében, minden fácánt te eszel meg, s minden asszony
 21 4 |          orgánumodnak kell lenni, amit te sugalmazol.~- Ne beszélj!~-
 22 4 |        lapodnak, a lap azután mûködik. Te a közgyûléseken teszel nagy
 23 4 |               felvilágosította Feri:~- Te bolondultál meg, sógorkám.
 24 4 |             Egy tót úr úgy csal, ahogy te; egy magyar úr úgy csal,
 25 4 |               úgy csal, ahogy én. Ha a te intézkedésed sülne ki (pedig
 26 4 |                öregem. Mennyit keresel te meg az ügyvédi irodában?~
 27 5 |             vidáman. - És mit nézeget, te Ancsura?~- Hát például engem
 28 5 |            bent vagyok.~- Ugyan eredj, te golyhó! Van is kit nézni!
 29 5 |           Rozália, csak olvasson!~- És te hogy vagy, édesem?~- Köszönöm...
 30 5 |               édesem?~- Köszönöm... és te? Rendbe jöttél a fõispánsággal?~-
 31 5 |       megyeházán nem lehet.~- És én?~- Te itt maradsz, míg ott rendet
 32 5 |            mint egy medve!~- Hallottál te valaha medvét nevetni?~-
 33 5 |            ellengõzt kifejteni. Hiszen te tudod, hogy megy az ilyen,
 34 5 |                  Hát kellett ez neked, te mamlasz?”~S ehhez még két
 35 5 |           névtelen »jóakaró« -, maradj te csak otthon, a jászolnál.”~
 36 5 |               engedjem meg.~- Meg vagy te veszve, Bubenyik, félrebeszélsz.~
 37 5 |               és így folytatá:~- De ha te ilyen ravasz vagy, Bubenyik,
 38 6 |               a lábával:~„Hát meg vagy te kergülve, Izrael, hogy szándékosan
 39 6 |                Nem szégyenled magadat, te ember! Hogy van szemed a
 40 6 |               nekem ahhoz? Azért, hogy te élvezz az új feleségeddel,
 41 6 |          Orsolya fõkötõjén, hogy még a te torkodon leereszkedhessék
 42 6 |       asszonyok már mind eltávoztak.~- Te Bubenyik! - mondá, visszatérvén
 43 6 |             eszedtõl, Bubenyik. Hiszen te veszedelmes ember vagy.
 44 7 |            innen - szólott egy hang -, te betörõ! Mit akarsz itt?
 45 7 |               hát el ne felejtsd, hogy te vagy a belügyminiszternek
 46 7 |                kiáltott rá -, beszélsz te németül?~Bubenyik felriadt,
 47 7 |              tessék kihajolni”.~- Csak te hajolj ki, Bubenyik, ha
 48 8 |            adott Poltárynak kártyát.~- Te pedig eredj a kötelességed
 49 8 |               akkor az volt a fõispán, te oktondi.~Az utcákon még
 50 8 |            szerencséd, édes fiam, hogy te voltál a gyengébbik. Mert
 51 8 |           voltál a gyengébbik. Mert ha te a császár embere vagy, én
 52 8 |        vármegye fõembere vagyok, és ha te lettél volna az erõsebb,
 53 8 |                ott vesztettem el, ahol te verekedtél. Nyilván ott
 54 8 | kétségbeesésemben mindenhez kapkodtam. Te vagy az oka. Ó, jaj nekem!
 55 8 |                kezeit a csípõre.~- Hát te meg hogy viselheted egy
 56 8 |         parabolákat35 keresnék, most a te ékszereidet kell keresnem.
 57 9 |           miattad.~- Minek hoztál ide, te hóhér? - védekezett Kopereczky.~-
 58 9 |               akaró lárma támadt.~- Ne te ne, sárgarigók! - rivallt
 59 9 |              szemeit égnek fordítva.~- Te csináltad?~- Félig-meddig -
 60 9 |           strucctollas kalapok alól.~- Te már egy hete vagy itt, Kornél,
 61 9 |             van ragadtatva.~- Most már te vagy a helyzet ura, mert
 62 9 |                varangy, milyen jó vagy te most nekem, legalább tótul
 63 9 |                s ravaszul mosolygott.) Te Bubenyik! A mi tótjainkat
 64 9 |                  Betettem õket.~- Hej, te Bubenyik, ha az a két vén
 65 9 |          csinálta olyan hosszúra.~- Ó, te jerikói ökör, te! Hát nem
 66 9 |        hosszúra.~- Ó, te jerikói ökör, te! Hát nem az enyém ez a frakk,
 67 9 |               már felelhetsz, az ilyet te is megérted, és ez a fõ.~-
 68 9 |                a saját apját?~- Mijét, te bolond?~- Hát a saját apját,
 69 9 |           tükör elõtt.~- Hiszen voltál te vándorszínész is valamikor,
 70 9 |              beszélünk. Mondom, voltál te színész is, minélfogva könnyen
 71 10|            kellene valamit csinálni.~- Te már úr vagy, Izrael, de
 72 10|                titkárság! Mit gondolsz te? Egy Noszty titkár legyen
 73 10|              ki téged főispánná, s nem te őt titkárrá? Vagyis hogy
 74 10|                Hadat viseljenek mások, te, boldog Ausztria, házasodjál.)
 75 10|              asszony a kiadás.~- S még te gúnyolódol efölött! - fakadt
 76 10|             igazságokat teregetem ki a te terveid színes pillangói
 77 10|             mögötte. A famíliából csak te ismered Tóthékat, sokat
 78 10|                a fiúval. Gyere, gyere, te pernahajder. Hát csakugyan
 79 10|             elrontva. Úgy hallom, hogy te is csak ma láttad elõször.
 80 10|                 most menjünk át „õrá”. Te Feri! Te elpirultál!...~-
 81 10|             menjünk át „õrá”. Te Feri! Te elpirultál!...~- Nem, nem.
 82 10|               követelheti imádójától: „te csak a homlokomért szeress”,
 83 10|             magadat. Már vége volna. A te közeledésed még gyanúsabb,
 84 10|            Mert, de ne haragudj meg, a te becses egyéniséged valóságos
 85 10|             kék pettyes ruhát viselne. Te mint ismeretlen, néhány
 86 10|                 nem hittem volna, hogy te olyan mamlasz vagy. Van
 87 10|                meséi a kalifát.~- Mit? Te gúnyolódol? Hajolj csak
 88 10|              akinek be fognak mutatni. Te akkor egy kicsit zavarba
 89 10|                õ saját hiúsága, melyet te kielégítettél, a rámát tehát
 90 10|            meghökkenve látja, hogy már te vagy az ideál, és nem az
 91 10|           elképzelt hõs. Akkor leszesz te derék gyerek, Fintyi-Fantyi,
 92 11|             apja kifogásolta:~- Eredj, te golyhó, hiszen a papnak
 93 11|              ellátást.~- Ej, ne törõdj te ilyenekkel! Ahol két paniperda
 94 11|              veheti.~- Ugyan ne izélj, te bolond!~De a fiú addig erõsködött,
 95 11|             így szólt:~- No hát, fiam, te nagy talentum vagy. Vétek
 96 11|           mûhelyben, s úgy lesz, ahogy te mondtad, most már én fizetek
 97 11|           nagyon bántott az is, hogy a te nyakadon élõsködöm. Nem
 98 11|            püspököt. Hohó, fiú, hiszen te tokát is eresztettél. De
 99 11|            ezért.~- No és mit neveznél te kirohanásnak?~- Hogy elõször
100 11|          sajnos, nekünk minden óránk a te órád volt, s annak a virágát
101 11|             egy írást.~- Minek nekem a te írásod?~- Elolvasod, aztán
102 11|                a macskát. Adok is én a te sértéseidre valamit.~- Hát
103 11|              hogy szeretném, ha megint te töltögetnéd a pipámat, mint
104 11|                azelõtt, minthogy pedig te azt mondod, hogy a gazdag
105 11|                 nem nekem hagyta azt a te nagybátyád. Az órát, amelyet
106 11|         rendõrért szalad, s bevisznek. Te azt fogod mondani, hogy
107 11|             hozzád fordulok: „most már te segíts ki engem”; megeshetik,
108 11|               ki engem”; megeshetik, a te puskaporod fogy el elõbb,
109 11|                bekopogtatsz hozzám, és te hozod el az üres tarisznyát
110 11|           Magyarországon szükséges. És te mit szándékozol?~- Én meg
111 11|               csak gyümölcsöt hoztunk, te is csak dolgoztál, sohase
112 12|                  Kriszti Gott, Noszty, te vagy az, vagy a lelked?~
113 12|                 Hogy mersz beleszólni, te láb, mikor a fej beszél?
114 12|             fej beszél? De nem is láb, te kisujj! (Majd ismét nyájasan
115 13|          ilyeneket mondhat: Tudod mit, te Mari, ez volna ám jó alkalom,
116 13|          fórumot, amelyik ítélni fog a te szemed, az anyád szeme,
117 13|              tükröd incselkedései és a te skrupulusaid fölött. Könnyű
118 13|                jelöli meg az igazit:~- Te gyere ide, te kis kancsal...~
119 13|                igazit:~- Te gyere ide, te kis kancsal...~Vagy ahol
120 14|             származott.~- Mit nevezesz te elõkelõ családnak, Zsuzsánna?~-
121 14|            ebbõl is láthatod, sógor, a te amerikánus egyenlõségi tanaidnak
122 14|                a hordó alján.~- Eredj, te Lucifer! - förmedt rá Zsuzsánna
123 14|                no. Megyek utánad, mert te bizonyosan tudod, hol van.~
124 14|            megnyalta a kezét.~- Bligi, te cudar! - kiáltott fel élénken. -
125 14|              fel élénken. - Hogy jössz te ide? Jaj, hogy rám ijesztettél!~
126 14|   jobbról-balról.~- Szent isten, Róza! Te vagy az?~Tóth Mari pici,
127 14|    lehangoltsággal kérdé:~- Hogy jössz te ide?~- A kutya vezetett.~
128 14|                szüreti mulatsága.~- És te itt táncolsz?~- Itt - szólt
129 14|                Mari, Mari, félek, hogy te most nem jársz igaz úton.~-
130 14|                cseréltünk Klárival. Ha te most a barátnét játszod
131 14|             könyökével.~- Mit csinálsz te? - feddte Róza megbotránkozva. -
132 15|          javította ki magát Róza.~- Ó, te macska! Hogy képzeled te
133 15|               te macska! Hogy képzeled te Patkót? Bizonyosan parazollal
134 15|               nem Patkó, akkor aztán a te kíváncsiságod nagyobb a
135 15|              szegény Zsuzsannám, akkor te már régen néma lennél -
136 15|            fölfedezést tett. ~- Ember, te elfelejtettél élesztõt hozni!~
137 15|     gondolkozom, hogy ki lehetett az a te táncosod. Van valami különös,
138 15|           lehetett volna az?~- Hogyan? Te tehát nem hitted Patkónak?~-
139 15|        bordában szõtték.~- Vagyis hogy te olyan vagy.~- Természetesen,
140 15|          Kivált mióta azt hiszem, hogy te is titkolsz valakit. Az
141 15|              van, mint a bogár. Nos, a te táncosodnak milyen szeme
142 15|        sóhajtott Mari.~- Ugyan, eredj! Te csak rámondod.~- De igazán
143 15|                neked ízlésed! Tudod is te megítélni!~Így licitáltak
144 16|             Bubenyik lépett be.~- Mit? Te kopogtattál megint. Hányadszor
145 16|             hogy mikor hívatlak, akkor te nem vagy látogató, hát ne
146 16|                váltót. Õ is jól jár, s te se jársz rosszul.~Ezekben
147 16|              vont.~- Ha én tudnám...~- Te vagy a vármegye esze.~-
148 16|                  Hogy engedhetted azt, te mamlasz? (Ez Bubenyiknek
149 16|             volt már tanácsos keresni. Te azonban egyelõre még nem
150 16|             fogadtam már a számodra.~- Te vagy a világ legédesebb
151 16|               könnyelmû embertõl, mint te, ha ugyan volna, egy másik
152 16|               farsangon. Természetesen te is részt veszesz rajta.
153 16|           ütötte a sógorát. ~- Ó, jaj, te golyhó! Miféle bolondságokon
154 16|             Miféle bolondságokon jár a te eszed? Isten ments, hogy
155 17|                Ej no, beste lélek, hát te vagy az, akivel a törvényt
156 17|             fiatalember elõl.~- Eredj, te hóhér! Még bizony nem átallod
157 17|            diákcsínyjeimen, mint ahogy te mulatsz most az én elõadásomon,
158 17|                az én elõadásomon, mert te meg, imposztor, az én gyengémet
159 17|         kimelegedve, ugye?~- Bizonyára te is ki vagy melegedve, apuska,
160 17|             vagy melegedve, apuska, de te nem kártyázol, ráérsz felöltözködni
161 17|              Most, éjjel? Hát meg vagy te veszve, apuska? Hát nem
162 17|          veszve, apuska? Hát nem tudod te, hogy én antiszemita vagyok?
163 17|                 Korbácsold ki azonnal, te vén szamár.~- Már azt pedig
164 17|                mondod, imposztor, hogy te szeretnél lemenni a pincébe.
165 17|                 világíts a gyertyával! Te pedig vigyázz, öcsém (ez
166 17|            valamit addig el ne lopjon. Te pedig, Slajmi (ez a zsidófiúnak
167 17|            nehogy megkóstold útközben, te gazember - figyelmezteté
168 17| megyegyûléseken. Hiszen majd meg fogod te azt hallani.~- Mi a fityfenét
169 17|                mosolygott.~- Nem érted te a csíziót, öcsém. Mert,
170 17|                vacsora után jön. Addig te még menyasszonyt is találhatsz
171 17|              inkább vegyük úgy, hogy a te nevedben igazítom fel a
172 17|           nyeglén a fiatalúr.~- Eredj, te rossz fiú! Mindig áldozatokat
173 17|             elvetheti a sulykot.~- Hát te, öcsém, mért nem hordod
174 17|                  Ferenc? Én is Ferenc, te is Ferenc, a császár is
175 17|             igénybe idejét, reménylem, te nem sokáig beszélsz bent?” „
176 17|               Akkor hát eredj be elõbb te, nekem az kényelmesebb.”
177 17|             legény volt ám akkor, mint te.~- Ritka szép ember lehetett -
178 17|            Vagy pedig ráült valaki, és te hirtelen fölkeltél. Kétségtelenül
179 17|          Tóthné.~- Elestem, mama.~- Ó, te szerencsétlen gyermek! És
180 17|           kezdte tördelni.~- Mit tudod te azt? Ó, jaj, hogy is küldhettelek
181 17|              nem? Eredj, golyhó, tudod te jól, csak nem akarsz rajtam
182 18|        Legalább eltagadtad volna, hogy te kiáltottál közbe.~- Az ám.
183 18|                ráismert a hangomról.~- Te! Ha az a te hangodat száz
184 18|               hangomról.~- Te! Ha az a te hangodat száz közül megismerte,
185 18|            hogy várjatok még. És talán te is fordulj még egy-kettõt,
186 18|             Mondjad neki, hogy „csiba, te!”~- Hiszen kértem már, de
187 18|              de nem akar elmenni.~- Ó, te bolondos kis fruska! - nevetett
188 18|          húgomat. Miféle gavallér vagy te? Különben nem bánt az, szívecském,
189 18|               akarok hazamenni.~- Mit, te még nem akarsz? Hallod ezt,
190 18|              No, eredj hát még vissza, te kis korhely, te éji pille.~
191 18|                vissza, te kis korhely, te éji pille.~Majd félrehúzta
192 19|           fülem, nem tudom bizonyosan, te talán tudod, Mihály.~- A
193 20|           Krisztina asszony evégett:~- Te semmit se törõdöl a leányoddal,
194 21|                 Hát micsoda ember vagy te? Nem szégyenled magad ilyet
195 21|              lépést kellene megtenned, te akkor hasra vágod magad,
196 21|             Különben azt látom, hogy a te kezedben olyan a pénz, mint
197 21|                dolgok, apa, amelyekhez te nem értesz. A szerelem hirtelen
198 21|                kémszemle... ha például te vállalkoznál, Máli, te,
199 21|         például te vállalkoznál, Máli, te, a család esze.~Homlódyné
200 22|       ejthetnék anyagi kérdésekrõl, de te ezeket is érintheted, és
201 22|                magának másikat. Szóval te elég ügyes vagy, hogy a
202 23|              tapadt minden szem.~- Hát te mit mondasz, János?~Az ezredes
203 23|                ugatni Malinkát. „Csiba te - riasztgatta Igali -, hát
204 23|             fejét Bubenyik.~- Meg vagy te veszve? - támadt rá Homlódyné. -
205 25|       röstelkezve.~- Miért nem szóltál te nekem soha errõl? - csodálkozott
206 25|                a hozományát is, és ezt te reparációnak nevezed, a
207 25|           Podwolski gróf. - Mit akarsz te? Ámbár nem ittuk még meg
208 26|               össze.~- Miket beszélsz, te gyermek! Ó, te álnok baziliszkuszkígyó,
209 26|               beszélsz, te gyermek! Ó, te álnok baziliszkuszkígyó,
210 26|                   kérdé Tóthné.~- Nem, te még maradj, Krisztina...~
211 26|       összeboronálni Marinkat. Igali a te embered, becsületes, hû
212 26|      szamárságokat beszélsz, elmehetsz te is lefeküdni!~- Mihály-napkor
213 26|              csípõre rakta kezeit. - A te neved az én nevem is, forgósteremtette (
214 26|                a szemei szikráztak), a te becsületed az én becsületem
215 26|               most a sárga ruhát, ez a te elõadásod nagyon megfogott
216 26|            szavad ez?~- A legutolsó. A te hiúságodért nem áldozom
217 26|               mert okom van rá. Tudom, te is örülnél, ha egy beteg