bold = Main text
      Fejezet                                              grey = Comment text

10001 26    |                        mondják - az esküvõn. A pékné kívánta úgy. Ó jaj,
10002 26    |                      úgy. Ó jaj, minek köhög a légy, mikor tüdeje nincsen!
10003 26    |                      mikor tüdeje nincsen! S a kevély családok készséggel
10004 26    |                    Tényleg újra megkezdõdtek a családi értekezletek, melyek
10005 26    |                 családi értekezletek, melyek a nagymérvû elõkészületekkel
10006 26    |             szivárogtak ki innen-onnan. Hogy a Homlódy fiúk Mátyás-kori
10007 26    |                    lesznek öltözve; az egyik a menyasszony uszályát viszi,
10008 26    |                  menyasszony uszályát viszi, a másik a võlegény kardját
10009 26    |                      uszályát viszi, a másik a võlegény kardját fogja tartani,
10010 26    |                    Még nagyobb parádé készül a nyoszolyólányokkal: a Horth,
10011 26    |                 készül a nyoszolyólányokkal: a Horth, az Ilvánczy kisasszonyok,
10012 26    |                    az Ilvánczy kisasszonyok, a Leviczky bakfisok, mind
10013 26    |                     mit leírni Klementynek.) A fõispánné magyar díszbe
10014 26    |               fõkötõjén állítólag rajta lesz a legendás fekete gyöngyökbõl
10015 26    |                      legnagyobb kettõ. Amint a tavasz elkezdõdött, az elsõ
10016 26    |                   szürkeségében megkezdõdött a lázas szabás-varrás, felpróbálás,
10017 26    |                   dolgozni fognak addig, míg a fûz az elsõ barkáját ki
10018 26    |                    százezer forintot vett ki a takarékpénztári tõkéjébõl,
10019 26    |           takarékpénztári tõkéjébõl, s mikor a pénztárnok azt kérdezte,
10020 26    |                   egy kis fehérnemût rendelt a feleségem a leánykának,
10021 26    |               fehérnemût rendelt a feleségem a leánykának, azt kell kifizetni.”
10022 26    |         alsószoknyája lehet annak?~Még jóval a tavasz elõtt megjött Rekettyésre
10023 26    |                    elõtt megjött Rekettyésre a Brozik Dániel levele is.
10024 26    |                      is. Igen köszöni, írja, a húsz akó bort, mely Isten
10025 26    |                    János néven írta be magát a vendégkönyvbe, ámbár sehogy
10026 26    |                    már azóta sok víz elfolyt a Dunán, nem sokat lehet megtudni,
10027 26    |                     sokat lehet megtudni, de a béresem, aki a hordókat
10028 26    |                  megtudni, de a béresem, aki a hordókat vitte a tekintetes
10029 26    |                béresem, aki a hordókat vitte a tekintetes úr szõlõjébe,
10030 26    |                   János akkor déltájt, mikor a Findura szõlõjében az iparosmulatság
10031 26    |            iparosmulatság volt, vele ment ki a hegyre, azaz a kocsi mellett
10032 26    |                  vele ment ki a hegyre, azaz a kocsi mellett bandukolt,
10033 26    |                     se maradt el tõlük, csak a tekintetes úr szõlõjénél,
10034 26    |                      amikor is leheverészett a kápolna mellett, mintha
10035 26    |                 Béresem ott látta õt feküdni a fûben, mialatt a présház
10036 26    |                     feküdni a fûben, mialatt a présház elõtt lerakta a
10037 26    |                      a présház elõtt lerakta a hordókat, akkor aztán elment
10038 26    |                 hordókat, akkor aztán elment a béres, és nem látta többet.~-
10039 26    |                 gondoltam - dörmögte Tóth -, a zsivány kétségkívül Marira
10040 26    |                      mikor elcserélt ruhában a Findura szõlõjébe tartott.~
10041 26    |                   Findura szõlõjébe tartott.~A levél további részében Fitos
10042 26    |              megrovási kalandja foglaltatott a Findura szõlõjében való
10043 26    |                   tapasztalatai nyomán, hogy a vadász közönséges fráter
10044 26    |              véleményem, hangsúlyozza Brozik a levélben), mert a korpához
10045 26    |                     Brozik a levélben), mert a korpához hajlott. Noha saját
10046 26    |             szolgálóhoz csapott, annál tolta a szelet, aki bár csinos volt,
10047 26    |                  mégiscsak szolgáló volt.~Ez a rész már nem érdekelte Tóth
10048 26    |                  jobb is, és átsiklott szeme a levélpapír alján egy „utóiratra”:~„
10049 26    |               utóiratra”:~„Mikor Fitos János a következõ nap elhagyta a
10050 26    |                     a következõ nap elhagyta a szobáját, és elutazott,
10051 26    |                 Tinka leányom, akit érdekelt a vadász (mert meg kell hagyni,
10052 26    |                   nem volt vele megelégedve. A bohó leány, tetszik tudni,
10053 26    |                      tetszik tudni, milyenek a leányok (hiszen a tekintetes
10054 26    |                   milyenek a leányok (hiszen a tekintetes úrnak is van),
10055 26    |                   úrnak is van), eltette azt a pár sort, mert gyûjtött
10056 26    |                   elsárgult papiros hullt ki a levélbõl, Tóth Mihály rögtön
10057 26    |                      álmodhattuk volna. Csak a kulcslyukon akartam bekukucskálni,
10058 26    |            bekukucskálni, s íme, bent vagyok a szobában. Nemcsak megláttam
10059 26    |                    tekintve...~Eddig tartott a levél, de éppen elég volt
10060 26    |                     megtérõ hadvezér köti le a kardját, s még az okuláré
10061 26    |                    visszamaradt valami abból a ragyogásból, ami a szemeibõl
10062 26    |                     abból a ragyogásból, ami a szemeibõl kisugárzott.~-
10063 26    |           megfogtalak, jómadár! Itt vagy már a lépemen. No, ez megéri a
10064 26    |                     a lépemen. No, ez megéri a húsz akót!~Megelégedetten
10065 26    |             Megelégedetten zárta be fiókjába a sárgult levéltöredéket,
10066 26    |                     Máli tanténak szólt, míg a Broziktól valót tárcájába
10067 26    |                   tette.~Ettõl kezdve megint a régi ember lett, kedélyes,
10068 26    |                    az az újabb szokása, hogy a legkomolyabb beszélgetés
10069 26    |                      volt ez rejtélyes. Csak a poétákon látni ilyet, kiknek
10070 26    |                  látni ilyet, kiknek pusztán a földi hüvelyük vagyon köztünk,
10071 26    |                 köztünk, de az eszük valahol a Holdban jár, s ha ott valami
10072 26    |                  kedveset lát, idetelegrafál a szájuknak meg a homlokuknak,
10073 26    |                idetelegrafál a szájuknak meg a homlokuknak, az egyikre
10074 26    |                 egyikre varázsolván mosolyt, a másikra ábrándos ködöt;
10075 26    |             hébe-hóba elcsöppen belõle.~Künn a gazdaságban gyakran veszi
10076 26    |                      egymás mellett mennének a csikóiskola felé, ekképpen
10077 26    |                bolond gazdám alighanem annak a lakodalomnak örül, pedig
10078 26    |                     ezzel mennek, megkerülve a pajtákat, át a kocsisházak
10079 26    |                    megkerülve a pajtákat, át a kocsisházak udvarán, egyik
10080 26    |                   egy kukkot sem, csak mikor a három topolynál ráteszi
10081 26    |                  topolynál ráteszi Tóth uram a nagy tenyerét az Igali vállára:~-
10082 26    |                vállára:~- Tévedsz, öreg, nem a lakodalomnak örülök én úgy,
10083 26    |                 hangosan? (És ijedte csapott a szájára.)~- De bizony hangosan
10084 26    |                    is van, de enyhébb is. Ha a gyengébbik nem használ,
10085 26    |                    az erõsebbet.~Azóta aztán a különös gyógyszer foglalkoztatta
10086 26    |          kíváncsiságát. Találgatta esténként a feleségével, aki ugyancsak
10087 26    |                    valami nagy dolog lappang a takaró alatt.~Jött-ment
10088 26    |                     Jött-ment az idõ; elment a hó, megjöttek a vizek; felzúgtak
10089 26    |                       elment a hó, megjöttek a vizek; felzúgtak az erdõk,
10090 26    |                 öltözködni kezdtek; kijöttek a rögök alól a napfényre sütkérezni
10091 26    |               kezdtek; kijöttek a rögök alól a napfényre sütkérezni az „
10092 26    |                     bogarakat nevezi, melyek a tavaszt bejelentik. A pacsirta
10093 26    |                 melyek a tavaszt bejelentik. A pacsirta ott fenn a megenyhült
10094 26    |              bejelentik. A pacsirta ott fenn a megenyhült légben elkezdte
10095 26    |                 légben elkezdte csattogtatni a tavaszi himnuszt, amelynek
10096 26    |               hallatára kieresztette rügyeit a cseresznyefa és a barack,
10097 26    |                    rügyeit a cseresznyefa és a barack, s egyszer csak topp,
10098 26    |                 egyszer csak topp, eléugrott a várva várt virágvasárnap
10099 26    |              verõfénye egész nap szólongatta a növényeket: „kijöhettek
10100 26    |                  növényeket: „kijöhettek már a virágjaitokkal”, kora délután
10101 26    |                   megindultak Bontóvár felõl a Rekettyésre vezetõ úton
10102 26    |                      Rekettyésre vezetõ úton a szebbnél szebb úri fogatok.
10103 26    |                       kényesen, hányva-vetve a nyakukat, villogó-csillogó
10104 26    |                       Elöl Noszty Ferkó jött a négyesen, a feketéken, kék-vörös
10105 26    |                Noszty Ferkó jött a négyesen, a feketéken, kék-vörös selyem
10106 26    |              kék-vörös selyem pántlikarózsák a lovak fején kétoldalt. Nem
10107 26    |                  megvehetné nyelvnek. Azután a fõispán következett a négy
10108 26    |                 Azután a fõispán következett a négy óriás lovával, az anyaföld
10109 26    |              anyaföld is megremegni látszott a patkók csattogása alatt.
10110 26    |                     patkók csattogása alatt. A fõispán mellett a neje ült
10111 26    |                     alatt. A fõispán mellett a neje ült tengerszín bársonymentében,
10112 26    |                    bársonymentében, és annak a csatja smaragdok, rubinok;
10113 26    |                   zöld sávokkal festették át a rajtuk nyalakodó napsugarakat.
10114 26    |              Pillangós magyar fõkötõt viselt a méltóságos asszony, apró
10115 26    |                   úgy fénylettek rajta, mint a szentjánosbogarak. Valami
10116 26    |                      volt azt látni, hát még a vidám, szép arcot alatta!
10117 26    |                    vidám, szép arcot alatta! A fõispán térde között tartotta
10118 26    |                    jobbra-balra köszöngetett a falvakon. A szemben ülõ
10119 26    |                     köszöngetett a falvakon. A szemben ülõ Malinka úr ellenben
10120 26    |                     óvatosan. És hol van még a többi! Se hossza, se vége.
10121 26    |                  hossza, se vége. Rágányosék a címeres batárban. A grófné
10122 26    |               Rágányosék a címeres batárban. A grófné fején egy akkora
10123 26    |                   egy nagy páfrány. Horth úr a négy pej lován, ezüstcsengõkkel,
10124 26    |                     muzsikát vertek ki, mint a koreai király palotája ereszén
10125 26    |                    Négyes pónifogaton jöttek a kis Horth kisasszonyok,
10126 26    |                      kis Horth kisasszonyok, a nyoszolyóleányok, egy kis
10127 26    |                     egy kis törpe ember volt a kocsisuk, és egy nyolc-tíz
10128 26    |                     éves kölyök ült mellette a bakon inasnak, ezüstpitykés
10129 26    |                     az egész, mintha valahol a liliputiak országában volnának
10130 26    |                      gyõzné mind elszámlálni a ragyogást, a pompát? Azt
10131 26    |                     elszámlálni a ragyogást, a pompát? Azt a sok csipkét,
10132 26    |                     ragyogást, a pompát? Azt a sok csipkét, brokátot, a
10133 26    |                     a sok csipkét, brokátot, a tömérdek bársonyt, drágakövet?
10134 26    |               tömérdek bársonyt, drágakövet? A szem is elfáradt, mire a
10135 26    |                     A szem is elfáradt, mire a tizedik, tizenkettedik hintó
10136 26    |                      lehetett jól nézni. Sõt a végén már a feje is kóválygott
10137 26    |                   jól nézni. Sõt a végén már a feje is kóválygott az embernek,
10138 26    |                embernek, s úgy rémlett neki, a tömérdek kápráztató színbe
10139 26    |                 fiákeren ment, megéljenezték a falvakon, mert a szegénység
10140 26    |               megéljenezték a falvakon, mert a szegénység is mulattató
10141 26    |                Minden ablak megnyílt, amerre a hintók elrobogtak. Kandi
10142 26    |                    asszonyfejek jelentek meg a muskátlis virágcserepek
10143 26    |              kiszaladtak az utcára, kiálltak a kapuk elé, s utánabámultak
10144 26    |                   kapuk elé, s utánabámultak a nagy porfelhõnek, mely a
10145 26    |                     a nagy porfelhõnek, mely a násznép nyomában kerekedett.~-
10146 26    |                    Hm, sokra vitte dolgát ez a Tóth Mihály - mondogatták. -
10147 26    |                      méltóságos asszony lesz a leányából. Megérdemli különben,
10148 26    |             Megérdemli különben, olyan, mint a galamb. Mit is csinál szegényke
10149 26    |                      Mit is csinál szegényke a sok páva között!~A legnagyobb
10150 26    |                 szegényke a sok páva között!~A legnagyobb érdeklõdés természetesen
10151 26    |                      utcán, sorfalat képezve a Tóth-kúriáig. A férfiak
10152 26    |                      képezve a Tóth-kúriáig. A férfiak tiszteletteljesen
10153 26    |                   tiszteletteljesen levették a kalapjaikat, míg a násznép
10154 26    |                  levették a kalapjaikat, míg a násznép átment. A kutyák
10155 26    |           kalapjaikat, míg a násznép átment. A kutyák lefeküdtek lustán
10156 26    |                     kutyák lefeküdtek lustán a kapuajtók elé, és nem ugattak,
10157 26    |                   Kutya azonban nem sok volt a parasztporták elõtt, mert
10158 26    |                    parasztporták elõtt, mert a jobban értesült részük ott
10159 26    |               értesült részük ott portyázott a Tóth-porta épületeinek tömkelegében,
10160 26    |                pecsenyeszagok javították meg a levegõt, s bûbájos sercegések
10161 26    |                 isten hozta.” Azok megrázták a kezeit, megölelték, kedves
10162 26    |              szólították, az asszonyok közül a nyájasabbak még csókot is
10163 26    |                   még csókot is cuppantottak a szépen beretvált, ráncos
10164 26    |                    beretvált, ráncos képére. A kedves asszonynéni után
10165 26    |                  után tudakozódtak, aki bent a nagy szobában a pecsenyékkel,
10166 26    |                     aki bent a nagy szobában a pecsenyékkel, frissítõkkel
10167 26    |                    egyik ölelõ rokoni karból a másikba jutott, a kis tatár
10168 26    |                     karból a másikba jutott, a kis tatár hercegek pláne
10169 26    |                     csupa cukor volt minden: a kinyitott szobákat, vagy
10170 26    |                     zsúfolásig megtöltötték, a nagy tolongásban szinte
10171 26    |                  együvé tartozók. Kopereczky a feleségét kereste, s panaszkodott,
10172 26    |                kereste, s panaszkodott, hogy a menyasszonyt még nem látta.~-
10173 26    |                    most öltözködik.~Klementy a büféasztalhoz telepedett.
10174 26    |                    büféasztalhoz telepedett. A tatár hercegnõ Noszty Ferivel
10175 26    |                ragyogó arccal. - De mégis az a sorja, hogy elõbb én jussak
10176 26    |                  sorja, hogy elõbb én jussak a cukromhoz.~- Ahhoz már nem
10177 26    |             kibékülési koccintásra hívja föl a büfé körül szorgoskodó Igalit,
10178 26    |                     Igalit, bizalmasan súgja a fülébe, Ferire célozva:~-
10179 26    |                    célozva:~- Még nem is övé a rekettyési uradalom, és
10180 26    |                      és máris raccsol.~Igali a fejét csóválja, s elvegyülvén
10181 26    |                      csóválja, s elvegyülvén a vendégek között, hangosan
10182 26    |                     falatozzanak egy kicsit. A kocsi kirázta már az ebédet.
10183 26    |                  õzecske, fiatal, puha, mint a vaj, az uram lõtte. Az meg
10184 26    |                      ott vaddisznó. Alul van a soványabbja. Jaj, hiszen
10185 26    |                     soványabbja. Jaj, hiszen a lelkemet is odaadnám.~Ilyen
10186 26    |                   csak úgy elgurult valahová a jó asszonyság, mint ahogy
10187 26    |             bizonyosan Marit öltözteti most. A menyasszonnyal mindenféle
10188 26    |             szeszélyeskedik, valami elromlik a toaletten, egy kapocs lepattan
10189 26    |                  kapocs lepattan valahonnan, a cipõ nem akar felmenni.
10190 26    |                      Az óra már el is hagyta a négyes számot, és még mindig
10191 26    |                     és még mindig nincs itt. A násznép is kezd türelmetlen
10192 26    |                      Az egyik rész kíváncsi, a másik része már szeretne
10193 26    |                   már szeretne átesni rajta. A párok igazodnak, milyen
10194 26    |                milyen sorrendben mennek majd a templomba. Kopereczky megunta
10195 26    |                   Kopereczky megunta tartani a nászbotot, az öreg Rágányos
10196 26    |               szeretne ülni (kár az idõért), a Boccaccio-jelmezekbe bújtatott
10197 26    |                      apródi ruhában, mielõtt a parádén átesnének. Klementy
10198 26    |                  toalettet följegyzett, csak a menyasszonyé van hátra.
10199 26    |                  lesz szedendõ. Az asszonyok a százezer forintos kelengyét
10200 26    |                     hogy nem tudja, hol van. A Leviczky kifent bajusza
10201 26    |                unatkozva csórikálja markában a három gutaütés ellen való
10202 26    |               öltözik.” De legtürelmetlenebb a võlegény. Váltig kérdezgeti
10203 26    |                  võlegény. Váltig kérdezgeti a fel s alá szaladgáló inasoktól,
10204 26    |                   elõtalál, mennyire van már a kisasszony, de csak vállat
10205 26    |                  óvatos arcot vágtak (kivált a fehérnépje, melynek az arcán
10206 26    |                      arcán jobban meglátszik a zavar), mintha valami nagy
10207 26    |                turpisság iránt vallatná õket a csendbiztos.~- Ha nem tudod,
10208 26    |                      Mondd meg, hogy siessen a kisasszony, hogy már nagyon
10209 26    |                    tedd le csak hamar azokat a tányérokat, keresd meg Mari
10210 26    |                    balra esõ kisebb szobában a rezgõ-mozgó atyafiság közt,
10211 26    |                    közt, miközben díszkardja a lábakba és a szoknyákba
10212 26    |                      díszkardja a lábakba és a szoknyákba akadozott, bomlottul
10213 26    |                      bomlottul csörömpölvén. A kis szobából egy szûk átjáró
10214 26    |                     egy szûk átjáró vezetett a nõk intimebb szobáiba, s
10215 26    |                    ebbõl egy kis ablak nyílt a ház mögötti gazdasági udvarra.~
10216 26    |                 gazdasági udvarra.~Végigment a sikátorszerû átjárón, s
10217 26    |                      sikátorszerû átjárón, s a Tóthné szobáján megnyomta
10218 26    |                    Tóthné szobáján megnyomta a kilincset, de be volt zárva (
10219 26    |                 kilincset, de be volt zárva (a Mari leányszobájába pedig
10220 26    |                    leányszobájába pedig csak a Tóthné szobáján át lehetett
10221 26    |                     egyszerre megpillantotta a kis ablakon keresztül, hogy
10222 26    |                      ablakon keresztül, hogy a gazdasági udvaron, mely
10223 26    |                     udvaron, mely csak ebbõl a kémlelõablakból volt áttekinthetõ,
10224 26    |                    ostor, s nyomban megindul a batár.~Az is feltûnõ volt,
10225 26    |                 valóságosan átdöfködte magát a násznépnek hagyott három
10226 26    |                  három szobán, ment egyenest a balra esõ lakosztály felé,
10227 26    |                     lakosztály felé, melynek a legvégén a Tóth úr esztergaszobája
10228 26    |                     felé, melynek a legvégén a Tóth úr esztergaszobája
10229 26    |                  hátha ott öltöztetik Marit, a könyvtárszoba melletti benyílóban.~
10230 26    |                melletti benyílóban.~De mikor a harmadik szobába ért, éppen
10231 26    |                   ért, éppen akkor lépett ki a könyvtárszoba ajtaján Tóth
10232 26    |                      négy szivardobozt hozva a hóna alatt.~Be sem várva,
10233 26    |                     eleibe Feri:~- Hová ment a mama?~Tóth Mihály rápillantott,
10234 26    |                      Mihály rápillantott, az a ravasz, rejtélyes mosoly
10235 26    |                   régóta találgatja Igali.~- A feleségemet tetszik érteni? -
10236 26    |                    megfeszült idegzete is. - A feleségem elutazott.~- Hogy
10237 26    |                       pattant fel Feri azzal a kritikusi fennhéjázással,
10238 26    |            konceptusban.~Tóth úrnak még csak a szempillája se rezdült meg,
10239 26    |                      Hát úgy lehet, hogy már a kellemesebb részt, kedves
10240 26    |                 vágyott erre, és most, mikor a kellemetlen részek fognak
10241 26    |                furcsa felelet volt. S kivált a keserû íz, mely a hangjából
10242 26    |                     kivált a keserû íz, mely a hangjából kiérzett. Mélységes
10243 26    |                   Mélységes csend állott be. A zsibongó, beszélgetõ tömeg,
10244 26    |                       beszélgetõ tömeg, mely a harmadik szobába szorult,
10245 26    |                  Mihály pedig ezalatt átadta a szivarládákat az odasietõ
10246 26    |                   elutazott!~Úgy süvített ez a három szó a levegõben, mint
10247 26    |                      süvített ez a három szó a levegõben, mint egy kilõtt
10248 26    |                     s olyan vörös lett, mint a skarlát.~Leírhatatlan zavar
10249 26    |                   Leírhatatlan zavar támadt. A mindenütt jelenlevõ Klementy
10250 26    |                  szempillanat alatt megvitte a hírt a szomszéd szobákba,
10251 26    |           szempillanat alatt megvitte a hírt a szomszéd szobákba, pár szóval
10252 26    |                      az ujjait petyegetve -, a lap alighanem rendkívüli
10253 26    |                    megjelenni!~Mindenki ebbe a szobába iparkodott, de a
10254 26    |                     a szobába iparkodott, de a másikba is elhallatszott
10255 26    |                     másikba is elhallatszott a Tóth Mihály hangja; most
10256 26    |                     meg már olyan volt, mint a mennydörgés.~- De bizony
10257 26    |                      elutazott még az éjjel, a Velkovicsné sógornõmmel,
10258 26    |                      sohase kerül többé erre a vidékre vissza.~- Mi ez,
10259 26    |                      Kopereczky, és be akart a harmadik szobába furakodni,
10260 26    |                      akik nadrágot viseltek.~A Tóth Mihály hangja pedig
10261 26    |                       és szinte zúgott, hogy a falak is rengtek belé.~-
10262 26    |                      olyan gyalázatosan bánt a leányommal, hogy meg kellett
10263 26    |               fárasztanom, de legalább attól a szégyentõl menekedjék szegény
10264 26    |                    szegény gyermekem, mintha a történtek után a család
10265 26    |                      mintha a történtek után a család nem akarta volna
10266 26    |                    már ekkor erõt vett rajta a vadállati düh), Tóth felé
10267 26    |                 rohant.~- Láttam az udvarban a felállított vasvillás, fütykösös
10268 26    |                     mikor egyszerre megnyílt a könyvtárszoba ajtaja, s
10269 26    |              félénken felpillantott, ahonnan a kérdés jött.~Stromm ezredes
10270 26    |                  jött.~Stromm ezredes állott a küszöbön összefont karokkal,
10271 26    |                    magányos fogat száguldott a Bontóvár felé vezetõ úton,
10272 26    |             következtek megint hosszú sorban a pompás szerszámú négyesek.
10273 26    |                     négyesek. Amerre mentek, a népek újra kiszaladtak bámulni.
10274 26    |                    nini: nem is hozzák sehol a menyasszonyt.~A magányos
10275 26    |                 hozzák sehol a menyasszonyt.~A magányos kocsiban Noszty
10276 26    |                      elõbb fogatott be, mint a rokonok. Röstelkedett elõttük.
10277 26    |                összeesve ült egy darabig, de a tavaszi napsugár, mely füveket
10278 26    |                     füveket és virágokat hoz a rétnek, új lombokat a fáknak
10279 26    |                    hoz a rétnek, új lombokat a fáknak a levetettek helyett,
10280 26    |                 rétnek, új lombokat a fáknak a levetettek helyett, elkezdte
10281 26    |               vigasztaló gondolatok lopóztak a bénító levertség érzései
10282 26    |                    közé.~...Hiszen elég nagy a világ. És van benne elég
10283 26    |                 Szebbnél szebbek, édesebbek. A hozományok se vesztek még
10284 Uto   |                    elpusztításával elvesztek a bennük lakozó nagy állatok,
10285 Uto   |                 valami. Éppúgy elpusztította a folytonos civilizáció és
10286 Uto   |                    és az iskola elõnyomulása a babona, a miszticizmus sötét
10287 Uto   |                iskola elõnyomulása a babona, a miszticizmus sötét rengetegeit,
10288 Uto   |               tûnniök e kiirtott homályokból a meséknek. A fantázia szívesebben
10289 Uto   |                      homályokból a meséknek. A fantázia szívesebben táplálkozik
10290 Uto   |                      szívesebben táplálkozik a sejtésbõl, mint a tudásból.
10291 Uto   |                táplálkozik a sejtésbõl, mint a tudásból. A nagy mesemondók
10292 Uto   |                  sejtésbõl, mint a tudásból. A nagy mesemondók eltûntek
10293 Uto   |                    mesemondók eltûntek tehát a föld színérõl, és vissza
10294 Uto   |                      és Jókai után bezáródik a kapu, és nem valószínû,
10295 Uto   |                   sarkaiban.~Az elbeszélõ és a színi irodalom most már
10296 Uto   |                      színi irodalom most már a hétköznapi életbõl meríti
10297 Uto   |                       Még mindig sok nyûgözi a konvencionális sablonokból.
10298 Uto   |                  konvencionális sablonokból. A szabályszerû elbeszélõ mûvek (
10299 Uto   |              bizonyos unalmat keltenek, mint a szabályosan épített házak.
10300 Uto   |                     lehet egyhangúbb, látjuk a nagy városokban. Holott
10301 Uto   |                      nagy városokban. Holott a falusi házikók, hol az emberek
10302 Uto   |             szükséglete és ízlése érvényesül a legegyszerûbb formákban,
10303 Uto   |                   tele van naivsággal. Fõleg a színpadi mûvek közönségénél
10304 Uto   |                      tapasztalható. - Ott ül a nézõtéren, s látja a darab
10305 Uto   |                      ül a nézõtéren, s látja a darab legelején, milyen
10306 Uto   |                     s még csak jobban romlik a második felvonásban: elszorult
10307 Uto   |                      remegõ aggódással várja a fiatal pár sorsát. Pedig
10308 Uto   |                fiatal pár sorsát. Pedig csak a színlapra kell vetni egy
10309 Uto   |                  bank sem olyan biztos, mint a házasság az utolsó jelenetben.~
10310 Uto   |                   elõre meg legyen határozva a végkifejlõdés. Hát az életbõl
10311 Uto   |                 jóságos, hogy ezt garantálná a fiataloknak! Hiszen a konfliktusok
10312 Uto   |             garantálná a fiataloknak! Hiszen a konfliktusok nem volnának
10313 Uto   |                     azért lehet ez így, mert a közönség még fiatal, s nem
10314 Uto   |                    nem bánja, ha az történik a darabban, amit õ óhajt,
10315 Uto   |                    ennek is megváltoznia, ha a közönség öregebb lesz?~Meggyõzõdésem,
10316 Uto   |                      Meggyõzõdésem, hogy úgy a színpadi, mint az elbeszélõ
10317 Uto   |                    élethez, lehányván azokat a békókat, melyeket az esztétika
10318 Uto   |                      az öreg témákra azoknak a gyermekkorában rakott.~E
10319 Uto   |                  szabályokból némelyek - még a legjobbak, a szinte nélkülözhetetlenek
10320 Uto   |                  némelyek - még a legjobbak, a szinte nélkülözhetetlenek
10321 Uto   |        nélkülözhetetlenek közül is - ártanak a természetességnek, és rontják
10322 Uto   |                 rontják az illúziót. Még tán a kerekdedség, a frappáns
10323 Uto   |                       Még tán a kerekdedség, a frappáns fordulatosság is.
10324 Uto   |                    kivasalni, ámbár különben a kivasalt ruha szebb. Úgy
10325 Uto   |              Kétségtelen, hogy az elbeszélés a mesébõl keletkezett. A „
10326 Uto   |            elbeszélés a mesébõl keletkezett. A „hol volt, hol nem volt”
10327 Uto   |                   hol volt, hol nem volt” és a „még most is élnek, ha meg
10328 Uto   |                      cölöpe közt mozgott. Ez a tartalom lassanként beoltatott
10329 Uto   |               beoltatott megfigyelésekkel és a közönséges hétköznapi viszonyok
10330 Uto   |                fájáról lenyesett gallyakkal. A tündérek helyébe vérbõl
10331 Uto   |                      szerencsék érnek.~De ha a mesébõl lett a regény, s
10332 Uto   |                  érnek.~De ha a mesébõl lett a regény, s levetve gyermekcipõit,
10333 Uto   |                      jutott; még most is sok a mesterkéltség benne, s a
10334 Uto   |                     a mesterkéltség benne, s a cselekmény szimmetrikus
10335 Uto   |              összefutó szálak elrendezésében a csináltság erõsen érzik.
10336 Uto   |                  elsõ tekintetre észreveheti a történet kompozícióján s
10337 Uto   |                      és ízlését, holott csak a kidolgozáson és fölfogáson
10338 Uto   |                  hová?~Én úgy gondolom, hogy a hírlapírói riport felé.
10339 Uto   |                     fogja valahol megtalálni a tökélyt. De persze éppúgy
10340 Uto   |                  persze éppúgy nemesítse meg a riportot ezután, mint ahogy
10341 Uto   |                 ahogy megnemesítette azelõtt a mesét. Nincs az a becses
10342 Uto   |                    azelõtt a mesét. Nincs az a becses írói tulajdonság,
10343 Uto   |                     ne érvényesülhetne ebben a rámában is.~A riport az
10344 Uto   |          érvényesülhetne ebben a rámában is.~A riport az egyetlen, mely
10345 Uto   |                     riport az egyetlen, mely a maga eredeti természetességében
10346 Uto   |                    Legközvetlenebb rajzolata a valóságnak, s azonfelül
10347 Uto   |                azonfelül szabad és független a szabályoktól. Valóságos „
10348 Uto   |                   Valóságos „vadon gyermeke” a lapok roppant betûerdejében.
10349 Uto   |                 lapok roppant betûerdejében. A riporter közli velünk a
10350 Uto   |                      A riporter közli velünk a nyers eseményt, felvonultatja
10351 Uto   |                     esemény megértése kíván. A riporter elmondván az eseményt,
10352 Uto   |                 módon, mint aki szõtte, maga a Végzet, szélnek ereszti
10353 Uto   |                   személyzetet, menjen ki-ki a maga útján, más érdekes
10354 Uto   |               sejtelmek kapcsában tettem meg a kísérletet a fentebbi elbeszéléssel.
10355 Uto   |                      tettem meg a kísérletet a fentebbi elbeszéléssel.
10356 Uto   |                  elbeszéléssel. Úgy képzelem a dolgot, mint rendszerint
10357 Uto   |                 rendszerint szokott történni a társaságokban, hogy szó
10358 Uto   |               megvilágít. Nos, mondjuk, hogy a „kicsikart” házasságok némely
10359 Uto   |                     fajtája van szõnyegen, s a disputa folyamán az én igazaim
10360 Uto   |                    igazaim mellett felhoznám a Noszty fiú esetét Tóth Marival,
10361 Uto   |                 esetét Tóth Marival, s mikor a történet bizonyító magvát
10362 Uto   |                     is fejezném, nem törõdve a személyek további sorsával.
10363 Uto   |                  további sorsával. Épp ahogy a vonat beérvén végállomására,
10364 Uto   |               vággyal kapcsolatosan elõugrik a kétely is. Birkóznak, birkóznak,
10365 Uto   |                  vágy nagy hetykeséggel veri a mellét: „Hiszen igazam van”,
10366 Uto   |                 mellét: „Hiszen igazam van”, a kétely ellenben titubálva104
10367 Uto   |                        mérlegeli: Hátha csak a patkót vertem fel megfordítva
10368 Uto   |                patkót vertem fel megfordítva a Pegazusra, s a lábnyomokat
10369 Uto   |                   megfordítva a Pegazusra, s a lábnyomokat tekintve, magamat
10370 Uto   |              tekintve, magamat is megtéveszt a hátra való menés, mely elõre
10371 Uto   |                 barátságos egyezkedést kötni a két birkózó között, vagyis
10372 Uto   |                      között, vagyis megtenni a kísérletet, de mindjárt
10373 Uto   |                  engesztelõ szándékkal, hogy a következõ könyvemben, ha