Fejezet
1 1 | Noszty Pálnak magának is le van foglalva a fizetése,
2 1 | szerencsétlenségére, éppen most tört le. Nagyon sokáig volt már
3 1 | mintha egy mázsás rudat dobna le.~- Itt van! - hörögte. -
4 1 | van-e, aztán pecsételjük le!~Kozsehuba csak úgy fél
5 1 | királyné lábaihoz teszi le.~- Köszönöm, uram, addig
6 1 | egy másik Madonnát küldvén le az égbõl maga helyett.~Most
7 3 | wertheimszekrény elé.~- Hát ülj le, és gyújts rá, aztán parancsolj
8 3 | konkrét esetbõl szûrjük le a kardinális14 alaptételeket,
9 3 | az ezredes követeli, hogy le a mundérral, lépj ki a hadsereg
10 4 | per tu” szólítja: „Ülj le, kérlek, és gyújts rá, beszéljük
11 5 | Festői várromok bámulnak le a sziklacsúcsokról mogorván.
12 5 | nótát daloltak, mindenáron le akart szállni a hintóról,
13 5 | aludt a gyermek, szemei le voltak hunyva, ajkai körül
14 6 | liliomsáson,~Az égből esett le valami nyíláson.~Nyílást
15 6 | melyet Malinka azonnal le is ír magának) a törvényszékkel
16 6 | az utolsót is. De üljön le, míg előkeresem, és beszéljen
17 6 | kulcsárné kedvetlenül csapta le kötését kosarába, éppen
18 7 | feleségem korán fekszik le - említé a főispán a kávénál. -
19 7 | miután bizonyos redõnyök még le voltak eresztve, tagadólag
20 7 | macska megriadva ugrott le a párkányról a szobába,
21 7 | Természetesen a nevét is. Sõt még le is írtam nagyjában a kinézését.
22 7 | valamelyik, azt õ lõhesse le, mert lõtt már medvét, szarvast,
23 7 | szerencsés kópé, Malinka. Üljön le most, és mesélje el; hogy
24 8 | szürke köpenyes zsidó szállt le róla, s felment velök az
25 8 | szakállú.~- Nem jött aztán le?~- Nem.~- No hát, akkor
26 8 | Hozzá ne nyúlj! - inté le az alispán. - Én magam akarok
27 9 | javakorú házaspár kászmálódik le a hátsó ülésről; magatartásukról,
28 9 | ki az előülésről ugrott le, finom, csupa csipke ruhájában,
29 9 | záptojásait, Macskásné. Ugorj le, Palkó, szedd össze mind,
30 9 | felhúzását tartja (szaladj le, Bubenyik, keress valahol
31 9 | egyik része csak maroknyi. „Le vele! Meghalt!” „Ne szemtelenkedjenek!” „
32 9 | szóra az õ beszédjük pereg le a Poltáry tömött, szürkés
33 9 | Csak az Isten hajítana most le hozzá egy mennykövet is,
34 9 | Sok üde arc mosolygott le onnan a különbözõ virágos
35 9 | édes testvérke), nyúzd le hamar rólam ezt a bõrt.
36 9 | forint évi jövedelem csöppent le a mennyekbõl. Minden szem
37 9 | szokott módon és rendben folyt le, semmi cikornya és punktum.~
38 9 | Kopereczky létére a lóról esett le a megboldogult, mert ezt
39 10| Isten számára dobta volna le Tóth kisasszony.~- Ah! Ahol
40 10| két muskétás ágyú bámult le kevélyen a tágas fennsíkra,
41 10| Azért csak ne ereszd le az orrodat, mert a dolog
42 11| biz ezzel se fegyverezte le a péket.~- Micsoda? - kiáltá,
43 11| ítélete.~És csakugyan õ tört le legelõbb. Egy kis kolera
44 11| megrázta a diákot.~- Vesd le a csizmádat, hé, hadd nézzem
45 11| Hó, álljunk meg! Szállj le, hû pajtásom, kamarásom.
46 11| neveltem a tejemen!”~Még le sem csillapodott a lelki
47 11| valamit.~- Hát mármost ülj le, és beszéld el a dolgokat.~-
48 11| Heller anyónak fel is út, le is út, a végrendeletben
49 12| gyanútlanul heveredhetik le a gyepre, legfeljebb fáradt
50 13| alkalom nyílt. De most már le van tarolva a szőlő, nincs
51 13| megtépve, cafatokban lógnak le, de hisz éppen ez a szép,
52 13| sárga rózsa... jaj, már le is esett!~Lehajlik érte
53 13| de csak azt a kezét fejti le a leány derekáról, amelyikkel
54 13| hiszen errõl a fejrõl esett le; vagy talán ez a fej se
55 13| Tessék, édes lelkem, üljön le. - Ez a lelkem megszólítás
56 13| Montrose bíborköpönyegét teríté le a sárba, hölgy egy hogy
57 13| vélte a cimbalmos -, szúrják le elíbb a hegedí árát!~Nosza
58 13| jót akart, pénzt hajított le, ki tehet arról, hogy rossz
59 13| szerelmest adta, dacosan szegte le fejét, s elfordította táncosnéjától.
60 13| váltig új szálak fonódnak le a guzsalyaikról. Kolotnoki
61 13| püspök se dúskál annyi jóban, le is telepedett az asztalhoz
62 14| Rozáli.~Hej, sok víz folyt le azóta a Vágon! Az idő sokat
63 14| Vagy talán maga nyelte le, kisasszony - tette hozzá
64 14| pórázon. De még jó, hogy le nem ütötte valahol azokon
65 14| a szobaleányt: szakítsa le.~Alighogy egyedül maradtak,
66 15| egy nappal előbb zajlott le az általános szüretnél.
67 15| igazán olyan volt. Úgy írtad le, mintha csak ismernéd.~-
68 16| el, hiszen nem haraptam le az orrodat. Maradj csak,
69 16| semmiképpen sem koptatta le, úgy azt kell tartanunk,
70 16| csak forma. Noszty Feri le se jött rá Pestről, hol
71 16| villásreggelizni, itasd le õket, szóval mit tudom én...
72 16| mondhatott, hogy úgy ütötte le, mint a bikát a tagló.~Nosza,
73 16| titkot vagy bûnt leplezett le a tót közbeszólás, melytõl
74 16| kirúgta maga alól a széket, s le akart szállni az emelvényrõl,
75 16| rendíthetetlen nyugalommal lépegetett le az emelvényrõl, mint aki
76 16| aki csak az imént rakta le hódolati szóbokrétáját a
77 16| most már bizony nyeljük le a békát is, aki nagyon keserû
78 16| fáztam egy kicsit. Hát ülj le most már, végy egy szivart
79 17| kíváncsiságra vezethető le, hogy ezt a világraszóló
80 17| rá, a tyúkokkal fekszik le, hogy a kakasokkal kelhessen,
81 17| egynél. Hol van? Ereszd le rá a kutyákat a láncról.~-
82 17| majd csak magam botorkálok le. Add rám a bekecsemet, és
83 17| abban a szempillanatban már le is kuporodott, fél térdre
84 17| ilyen megszökésnél esett le az imént - a két „zsandár”
85 17| erõszakkal utaztatta fel és le a nagy jégmezõn. Csak mikor
86 17| olyan ártatlanul nézett le rá, mit egy gyermek, szép
87 18| hajamba, és otthon esetleg le is préselem.~- És nem haragszik?~-
88 18| kisasszony.~- Jól van, de üljünk le ide, éppen van itt két üres
89 19| saját mûködését törpíti le és egy kicsit az enyimet
90 19| én önt ismerem, Tóth úr, le fog a szemérõl esni a hályog,
91 19| flegmával.~- Hamar, hamar, vesd le a kötényt... a kötényt...
92 19| alatt.~Lankadtan bocsátotta le a lapot ölébe, s merengett,
93 19| Vitnyédi Pali négy szürkéje le van foglalva, s ha meg nem
94 21| tördelte a fákat, dobálta le a háztetőket, a sötéten
95 21| kiürült. Gyakran utazott le a fõvárosba, és néha napokig
96 21| szeretném õket látni!~- Üljön le, és várjuk meg.~- Leüljek
97 21| tréfát.~- No, hát mégsem ül le?~- Nem, nem, én visszamegyek.
98 21| lehajtotta, s egy félkört írt le vele a gyepen. Aztán a középre
99 21| Noszty e pillanatban vette le karját a Mari derekáról,
100 22| sógor. Nagy gondot vettél le a fejünkrõl. Az öregekkel
101 22| vetkõztetni s egyenkint hullottak le róla a réklik és a szoknyák...~-
102 22| fészekbõl. De hát miért nem ül le, Tóth bácsi?~- Köszönöm,
103 23| csak a fejét horgasztotta le és sóhajtott.~- No, ugyan
104 23| a kályhánál. Aztán üljön le az íróasztalhoz, és intézzen
105 23| úr magnéziumfény mellett le fog most bennünket venni.~
106 23| lámpásokkal. Mari szintén le akart szállni, hogy itt
107 23| gondolt, hátha õ ugrana le a kocsiról, s elindulna
108 24| volt készítve.~- Hajoljon le, Bubenyik, gyújtsa meg.~
109 24| Jöjjön be hát, és pihenjen le, jó öreg. Reggel majd megvizsgálja
110 24| mozgott, mintha madzagon lógna le a nyakáról, s valami játszi
111 25| szolgabíró azért rontatta volna le a rekettyési hidat azon
112 25| kedves szomszéd, hanem üljön le nálunk, és mit hozzak: szivart
113 25| láthatók tisztán. Tegyen le az efféle tervekrõl. Ami
114 25| jutottam, hogy ha én lövöm le, akkor engem becsuknak,
115 25| ön, rossz, ha önt lövik le, rossz, ha ön lövi le õt,
116 25| lövik le, rossz, ha ön lövi le õt, nos, megengedem, a praktikus
117 25| A gróf nyugodtan tette le csibukját.~- És én mégis
118 25| fogadni.~- Lárifári! - csapott le most már rá Podwolski gróf. -
119 26| természet.~Jégcsapok lógnak le az ereszrõl, s ha megenyhül
120 26| Tóthnak; diadalmasan tette le pápaszemét, mint ahogy egy
121 26| csatából megtérõ hadvezér köti le a kardját, s még az okuláré
122 26| akkora vörös leffentyû lógott le, hogy tán ezer forintot
123 26| Hopp, Julcsa lelkem, tedd le csak hamar azokat a tányérokat,
124 26| Noszty karjai lankadtan estek le, s halotti sápadtság borította
|