bold = Main text
     Fejezet                                              grey = Comment text

1501 11    |                      szíve hangosan dobogott az örömtõl, aztán egyszerre
1502 11    |                     aztán egyszerre lecsapta az asztalra a papirost, és
1503 11    |             hajadonfõvel, ahogy otthon volt, az utcára, Gyurihoz, a nyakába
1504 11    |                    szokás, hiába tiltakozott az ellene:~- Jaj, meg ne fojts!
1505 11    |             Pelikánhoz azzal a tervvel, hogy az éjszakát Bécsben töltöm,
1506 11    |                     megyek tovább. Este felé az utcákon õgyelegve, unalmamban
1507 11    |                  többen eggyel, mint amennyi az én tervembe beleillett.
1508 11    |                    Kétségbeesve töltöttem el az éjt a Pelikánban, mindenféle
1509 11    |                    esetben talán mégsem hagy az utcán elpusztulni. Lázadozott
1510 11    |                   módok közül, mikor csak ez az egy kínálkozott. Ej, mi
1511 11    |                    városban? Reggelre kelve, az utcákon kérdezgettem hordároktól
1512 11    |                      meg valamely kávéházban az orvosok lakjegyzékében,
1513 11    |                  tájékozódni, hogy hol lakik az öreg. A zsinór egy kis,
1514 11    |                    piszkos cellához vezetett az udvar mélyén, hol egy asztalkánál
1515 11    |                 kártyákat rakott ki. „No, mi az?” - förmedt fel bosszúsan,
1516 11    |                      hogy ott lakik. „Vagyis az elsõ emeleten?” - kérdém
1517 11    |                  megjegyzésemre elvörösödött az anyóka, látszott összehúzódó
1518 11    |                      én mutattam, amint vagy az égbe ment, vagy a pokolba,
1519 11    |                    borzasztó? - fortyant fel az anyóka. - Magoknak betegeknek
1520 11    |                 Magoknak betegeknek mindegy. Az egyik doktor olyan, mint
1521 11    |              említett, komisz kutya volt, ez az igazság.” „Úgy? A ház tehát
1522 11    |                  igazság.” „Úgy? A ház tehát az övé volt - kérdém -, és
1523 11    |                      a végrendeletet, melyet az imént nyújtottam be neked
1524 11    |                    imént nyújtottam be neked az ablakon, s ki, miután személyazonosságomról
1525 11    |                      hónap alatt lebonyolítá az egész örökséget. A házat
1526 11    |                   benyúlt a zsebébe, kihúzta az egész szemkápráztató pénzcsomagot,
1527 11    |               szemkápráztató pénzcsomagot, s az egyik köteget odahelyezte
1528 11    |                  hagyta azt a te nagybátyád. Az órát, amelyet felajánlottál
1529 11    |                    ahhoz nekem nincs lelkem. Az ilyen ajánlatokkal csak
1530 11    |          bosszankodott Velkovics. - Elrontod az embernek minden örömét a
1531 11    |                   életnézeteiddel. Hát illik az tõled? Tedd el hamar azt
1532 11    |                      azt fogod mondani, hogy az én pénzem, és csak rád akartam
1533 11    |                     Tóth Miska eltökélten. - Az ilyen regényekbe való nagylelkûségi
1534 11    |                  rohamoknak rendszerint csak az eleje kellemes.~- Nem értesz
1535 11    |                         Nem értesz engem, ez az egész. Ne hidd, hogy csak
1536 11    |                       Hiába vigyorogsz, mert az így van.) Az okos tõkepénzes
1537 11    |                vigyorogsz, mert az így van.) Az okos tõkepénzes sohase teszi
1538 11    |                mintha két részbõl állnék: ha az egyik felerészemen rosszul
1539 11    |                      másik részen jól mehet. Az ember nem juthat olyan könnyen
1540 11    |                      Ne hidd, azért adom oda az örökségem felét, mert elszédített
1541 11    |                     veled, hanem voltaképpen az eszemet és a szerencsémet
1542 11    |                   hogy tönkremegyek, s ebben az esetben hozzád fordulok: „
1543 11    |          bekopogtatsz hozzám, és te hozod el az üres tarisznyát megtöltés
1544 11    |                    nem számoltál.~- S melyik az?~- Ha mind a két tarisznya
1545 11    |                  Neked talán megmaradnak, de az én lelkemen még azonfelül
1546 11    |                  akkoriban, mely éppen abban az évben volt új találmány.)~
1547 11    |                    komolyan tartani kellett. Az okos, higgadt Miska nem
1548 11    |                találta ezek után célszerûnek az ellenkezést. Sõt, amint
1549 11    |                 mennyit fog rontani jellemén az örökség is. Hátha gyorsan
1550 11    |                   gyorsan nyakára hág? Ebben az esetben milyen jó lesz,
1551 11    |                  milyen jó lesz, ha megmarad az a rész, amit Tóth Miskánál
1552 11    |                  maradt felerész voltaképpen az egész vagyona.~Sõt hovatovább
1553 11    |                    próbálnak, megnézik elõbb az európai nagyvárosokat, hogy
1554 11    |                  európai nagyvárosokat, hogy az odavaló emberek mit csinálnak.~
1555 11    |               odavaló emberek mit csinálnak.~Az elsõ állomás Bécs volt,
1556 11    |                 tanulékony és ámuló barátját az õs császárvárosban. ~A Stadt
1557 11    |         hosszadalmasan tartózkodott Bécsben. Az öregúr unta magát esténként
1558 11    |                  öregúr unta magát esténként az étteremben egyedül, s engedelmet
1559 11    |                  egymást egy kis csevegésre, az öregúr elbeszélte, hogy
1560 11    |                      kékfestõ Pozsonyban, és az üzlete meglehetõsen megy,
1561 11    |                     Üzlethez? - csodálkozott az öregúr. - Hát nem tanuló
1562 11    |                        Hát nem tanuló úrfiak az unokaöcsémék?~- A barátom
1563 11    |                  vagyis voltam.~- Ah - szólt az öregúr meglepetve, gõgös
1564 11    |                    kiáltá megvetõleg. - Hisz az nem is mesterség. Mióta
1565 11    |              fennhéjázó modorban érintkezett az ifjakkal, de Tóth Miska
1566 11    |                   csak kocsin mehetnék, s ez az ön tõkécskéjének bizonyára
1567 11    |                     Nem mesél ön? ~- Itt van az oldalzsebemben.~- Teringette!
1568 11    |              Szembetûnõ módon folyt a flört, az öreg Kohlbrunn nagy szabadságot
1569 11    |                    esõs délután, amint éppen az étterembeli asztalnál ültek,
1570 11    |                  Villámhirtelen lekuporodván az asztal alá, mintha valamije
1571 11    |                      volna, észrevette, hogy az abrosz alatt a Krisztinka
1572 11    |               fogadom s szerencsémnek tartom az uramöcsém tisztes szándékát,
1573 11    |                 Gyuriban elhûlt a vér.~- Nem az uramöcsém személye, de a
1574 11    |                    Miska is, Krisztina is, s az elõbbi fojtott, rekedt hangon
1575 11    |                    csak két látható keze van az asztalnál.~Így lett egyszerre
1576 11    |                     és a megszerzés módjáról az apósa, és Zsuzsanna is szeretné.~-
1577 11    |           Kézzel-lábbal tiltakozott ez ellen az újdonsült nemes, így nem
1578 11    |                    aztán pedig átvitorláztak az Újvilágba, miután elõbb
1579 11    |                      egypár hetet.~- Azokban az országokban álljunk meg -
1580 11    |                     megállni.~Végre hát abba az országba jutott, ahol még
1581 11    |                      sohasem volt király. Ez az igazi. Itt már nemcsak megállni
1582 11    |           tanulmányozta a New York-i életet. Az ember minden új országban
1583 11    |               gondolta, tódulni fognak hozzá az emberek, s csengõ dollárokkal
1584 11    |                     üssék-e össze? A pipánál az a fõ, hogy jól szeleljen,
1585 11    |                  nemes mestersége ismeretlen az amerikai férfiambíciók közt.
1586 11    |                 amerikai férfiambíciók közt. Az, hogy valami tárgy, amely
1587 11    |                      törekvés, és csak abban az esetben érdemli meg a figyelmet,
1588 11    |                  érdemli meg a figyelmet, ha az illetõ tárgy lopott, és
1589 11    |              felismerhetetlenné lesz.~Szóval az üzlet nem mutatkozott jövedelmezõnek,
1590 11    |                   Csodálkozott ugyanis, hogy az amerikai pékek csupán kenyeret,
1591 11    |                 kalácsot és zsemlyét sütnek, az úgynevezett „szarvast” (
1592 11    |                reklámot csapva a lapokban és az utcai plakátokon, egy hatalmas
1593 11    |                  három üzletet nyitott, ahol az általa készített sóskifliket
1594 11    |                      alatt lett piacra dobva az élelmicikk. Egész New York
1595 11    |              fogyasztás megélénkül. Mindenki az új találmányról beszélt.
1596 11    |                     új találmányról beszélt. Az ördögbe is, ez nem tréfa!
1597 11    |                    Megérdemli Mr. Tóth, hogy az emberiség legnagyobb jótevõi
1598 11    |           polgármesternek is megválasztották az egykori orvosnövendéket
1599 11    |                   volt, ezeknek, hogy egykor az orvosi egyetemen járt, s
1600 11    |                     megérkeztek, akkorra már az öreg kékfestõ csendesen
1601 11    |                      fordulni, mert úgymond, az üzlet (mely óriási arányokat
1602 11    |            végrendeletbõl aztán kisült, hogy az öregúr, ki ingatlanait igazságosan
1603 11    |                kiflikirály. Csakugyan furcsa az, hogy a venyigének van a
1604 11    |            megismerje: ez dinka, ez hönigli, az góhér, muskotály, kadarka.
1605 11    |                  mind élõlényekké válnak, és az ember tudja, hogy az egyik
1606 11    |                      és az ember tudja, hogy az egyik hönigli beteg, hogy
1607 11    |                      szögletben egy dinkának az életnedveit elvonja egy
1608 11    |                     egy lugast tervez, amott az aljat ki kellene ültetni
1609 11    |                Mindez akaratlanul megy végbe az emberben, s egyszer csak
1610 11    |            indítványozta, hogy tegye zálogba az óráját.~És hát mit toldjuk-foldjuk,
1611 11    |                     hát mit toldjuk-foldjuk, az lett a vége, hogy szüret
1612 11    |                   szüret után, mikor megjött az elutazás napja, Tóth Mihály
1613 11    |                   Tóth? - kérdé Krisztina.~- Az a szándékom, Krisztina,
1614 11    |                      Pozsonyban. Feloszlatom az üzletet, rendbe hozom a
1615 11    |                   százszor nagyobb boldogság az élet!~- Hát igen - folytatá
1616 11    |                      is képes hazahúzni. No, az igaz, hogy a Somlyó hegyen
1617 11    |                  hegyen van.~Így került haza az „Amerikánus”, s itt, amint
1618 12    |                   fölveszi a versenyt. Hanem az a baja a kereskedelemben,
1619 12    |                     szüretelik. Eltalálják-e az időt, amikor már érett,
1620 12    |                     amikor még nem túlérett.~Az idő előtti szüretelés rendesen
1621 12    |                   megrontja a bor minőségét, az idő utáni a mennyiségét,
1622 12    |                  alig észrevétlenül nyomódik az alsóhoz, akkor még várnia
1623 12    |                   Mihály úréban, egészen más az eljárás. A praktikus amerikánus
1624 12    |                     a róka abbahagyja ősszel az ugatást, annak rendje és
1625 12    |                     olyan igazság volt, hogy az amerikánus se térhetett
1626 12    |                   melletti kis házába.~Abban az esztendõben, amikor a Bontó
1627 12    |                 októberben mégis megérkezett az üzenet Rekettyésre, hogy „
1628 12    |                     Nosza fölkerekedett erre az egész família, Tóth uram,
1629 12    |                  Klári, továbbá a szakácsné, az amerikai miss, aki a háztartást
1630 12    |                      emlékeznek, s melyekhez az õ regénye is szövõdik a
1631 12    |                   mozdul a kálvinista ember, az a ténykörülmény, hogy néhány
1632 12    |                    idõt, aminek a házirókája az oka, nem csoda tehát, hogy
1633 12    |                  intézménnyé nõtte ki magát; az óriási viták, melyek annak
1634 12    |                     nagy kongás-bongás támad az egész városban, üres hordók
1635 12    |                    Oláhcigányok jelennek meg az utcákon üstökkel és mindenféle
1636 12    |                  megérik, palackokba szûrve, az egész világba elterjesszék
1637 12    |                  mint a parázs tûz fut végig az emberi ereken, melegíti
1638 12    |                     a gondot.~Leginkább csak az urak mulatsága ez. Szõleje
1639 12    |                     módú polgároknak van. De az idén a vagyontalan osztály
1640 12    |           vagyontalan osztály is megmozdult. Az iparos ifjúság megvette
1641 12    |                leányzója, aki valamelyképpen az iparosztályhoz húz és tartozik,
1642 12    |                 város egyetlen róka után, ha az jól és helyesen tölti be
1643 12    |                    következményei. A Griffbe az esti vonattal egy csinos,
1644 12    |                  kastélyba akar elszerzõdni. Az ördög ismeri ki magát ebben
1645 12    |                 hajat, megcsörgette zsebében az aprópénzét, és így szólt:~-
1646 12    |                  aprópénzét, és így szólt:~- Az ilyen csinos fiatalember,
1647 12    |                     vesz ott éhen holnap, ez az én véleményem, de még szomjan
1648 12    |                    még szomjan se, ez szinte az én véleményem, és ha önnek
1649 12    |                      véleményem, és ha önnek az volna a véleménye holnap,
1650 12    |                holnap, hogy fölkeresne engem az iparosok szüretén, a Findura-féle
1651 12    |                       kiviszem a leányaimat, az iparos ifjak vidám, nagy
1652 12    |                     szüretet tartanak. Olyan az (és most a vadász felé kacsintott),
1653 12    |                  mégis szüretet tartanak, és az én lányaimat is meghívták.
1654 12    |                    rostélyossal futott végig az éttermen egy sarokasztalhoz,
1655 12    |                     hogy el ne menjünk, mert az egyik fiam székálló legény,
1656 12    |                  több, mint egy iparos, s ha az ember maga nem becsüli meg
1657 12    |                   tízes a felsõk közt felsõ, az alsók közt alsó, vagyis
1658 12    |                     alsó, vagyis a vendéglõs az iparosok közt iparos, az
1659 12    |                     az iparosok közt iparos, az urak közt úr... ez az én
1660 12    |                iparos, az urak közt úr... ez az én véleményem.~- Ismeri
1661 12    |                      Itt kell neki lenni, ez az én véleményem, mert ma nálam
1662 12    |                    vadász vagyok.~- Mindjárt az volt a véleményem. És miféle
1663 12    |                    mágnások is sokan vannak. Az ördög gondolná, hogy annyi
1664 12    |                  vannak, elszaporodtak, mint az egerek, hanem azért többnyire
1665 12    |                      többnyire jól élnek, ez az én véleményem.~- Brozik! -
1666 12    |                  felkelt, és szemügyre vette az udvart.~Egy katonatiszttel
1667 12    |                Kriszti Gott, Noszty, te vagy az, vagy a lelked?~A vadász
1668 12    |                 lejött, s érdeklõdni kezdett az elszállítandó hordók iránt.~
1669 12    |                  elszállítandó hordók iránt.~Az volt a terve, hogy miután
1670 12    |                   áruló nyomokat hagy hátra.~Az udvaron csakugyan ott állt
1671 12    |                      megrakva. Bizonyosan ez az! A rúd végibe járom volt
1672 12    |                      majd befordul a szekér, az lesz a Tóth Mihály szõlõje.
1673 12    |            Mindenekelõtt megreggelizett bent az étteremben (a korcsmáros,
1674 12    |                      szerzett a tarisznyába. Az élelmezési ügy minden hadi
1675 12    |                    magától menne a szekér, s az ökröcskék csak azért lépegetnének,
1676 12    |                   kisült, ki viszi a terhet, az ökrök testén kidudorodó
1677 12    |                    azt kívánva, hogy bárcsak az lenne a Tóthéké (már szinte
1678 12    |                 szinte úgy vette, hogy akkor az õ tulajdona lesz), midõn
1679 12    |                     õ tulajdona lesz), midõn az egyik bazaltszikláról egy
1680 12    |                     és talán agyon is vernék az olyan embert itt a népek,
1681 12    |                   húsz pár a sziklák között. Az egész Dunántúlon nincs egyebütt.
1682 12    |                 maradtak itt, azt mesélgette az édesapám, aki csõsz volt
1683 12    |                 laktak, ezeknek a madaraknak az ükapáival vadásztak volna,
1684 12    |                     hogy a kisasszonyaik, de az még talán akkor volt, mikor
1685 12    |                     találta ki a német. Elég az hozzá, hogy a nagyurak elpusztultak,
1686 12    |                      nyugatra röpültek, ahol az Enyingi Török Bálint egykori
1687 12    |                mintha várnák, hol nyílik meg az ablak, s kinyújtja fehér
1688 12    |             zsindelyfedéllel, két kéménnyel; az egyik javában füstölt.~Noszty
1689 12    |                   mintha mondaná: „Én vagyok az a szent, akitõl a kálvinisták
1690 12    |                    susogják: „Jázon van itt, az aranygyapjút ellopni.”~Feri
1691 12    |               kõrisfa alatt. Három hölgy ült az asztalnál és egy férfi,
1692 12    |                     arra való a gondviselés. Az ügy most már a szõnyegen
1693 12    |                    csak közbeavatkozik. Vagy az Isten, vagy az ördög.~Az
1694 12    |          közbeavatkozik. Vagy az Isten, vagy az ördög.~Az Isten jó a jókhoz,
1695 12    |                     az Isten, vagy az ördög.~Az Isten jó a jókhoz, segíti
1696 12    |                engedve át, segíti állandóan: az ördög jó cimbora, õ is segíti
1697 12    |                      jó cimbora, õ is segíti az emberét, igaz, hogy csak
1698 12    |                      segíti.~Úgy látszik, ez az ügydarab neki lett beosztva.~
1699 12    |                 fiatal nõ lépeget a barázdán az út felé. Szíve nagyot dobbant.
1700 12    |                   valóságos muzsika. S aztán az a szépen ívelt homloka!
1701 12    |                másolatok egymásról, s könnyû az egyik helyett másikat találni,
1702 12    |                  fonva a feje körül. Ezt jól az eszébe véste Feri.~Ez az,
1703 12    |                     az eszébe véste Feri.~Ez az, amire szüksége van. Könnyû
1704 12    |                      Hiszen azért volt közel az ördög.~- Bligi! - szólt
1705 12    |                      csak nem akart tágítani az úrnõje mellõl, dacára, hogy
1706 12    |                    szepegett. No iszen, csak az kellene, hogy észrevegyék
1707 12    |                       s azzal õ is félretért az útból, és a kunyhó felé
1708 12    |                      a ketten, magokra zárva az ajtót.~Mindez különös és
1709 12    |                      udvarló, s azért potyog az a sok kosár Rekettyésen?~
1710 12    |                      hogy mikor meggyújtják, az odaverõdõ muslincákat és
1711 12    |                      nem hagyják hidegen. Ha az emberek kifundálnak valamit
1712 12    |               rablóvárát, amelyhez közel van az éléstár.~Valami lusta nagy
1713 12    |                      sikerült befonnia, hogy az most kínosan vergõdik a
1714 12    |                    azzal mulatja magát, hogy az most már a gömörgõ füstöt
1715 12    |                fülébe, s ott döng, vagy mert az a gondolat motoszkál a fejében (
1716 12    |                   íme, kilép a szobalány, és az úrnõje járását, mozdulatait
1717 12    |              átugorja a garádot, és megindul az úton lefelé, szilfid, ringó
1718 12    |                   dogot betuszkolja, rázárja az ajtót, megindul a szobalánya
1719 12    |                     alkalmasint látván, hogy az õt utánozza, hasonlóképpen
1720 12    |              erõsbödõ gyanú támadt. Hol volt az eszem eddig? Mért hittem
1721 12    |                   nagy utánzótehetség került az utamba, mint az egyszerûbbet,
1722 12    |        utánzótehetség került az utamba, mint az egyszerûbbet, a mindennapit
1723 12    |                       S mi következik ebbõl? Az, hogy a kisasszony kalandra
1724 12    |                   mai leányok!~De hát mit ér az ilyen sopánkodás? Az embernek
1725 12    |                      ér az ilyen sopánkodás? Az embernek végre is meg kell
1726 12    |                   kell házasodnia, kivált ha az ostáblán csak ez az egy
1727 12    |                kivált ha az ostáblán csak ez az egy mozdulata van. Ha a
1728 12    |                    romlottak, hát romlottak, az ember nem választhatja se
1729 12    |             inkognitó elkövet. Hanem mármost az a fõ, ha már ilyen világító
1730 12    |               csúsztatott kezébe a sors vagy az ördög, hogy egész végére
1731 12    |                   nem szabott, se nem varrt, az a legények dolga, õ csak
1732 12    |                      bácsi, miféle sokadalom az ott?~A taplósipkás ember
1733 12    |                   kuckóiban?~- Ott ni! Ahova az a két leány tart.~Répási
1734 12    |                    tartanak - kottyant közbe az inasgyerek.~Mire hirtelen
1735 12    |                    Noszty felé.) Irtani kell az ifjúság fattyúhajtásának
1736 12    |                 tajtékzó serlegeibe merülnek az iparoskeblû ifjúság mindkét
1737 12    |                      s fejtegetései folyamán az az elõbbi homályos mondása,
1738 12    |                     fejtegetései folyamán az az elõbbi homályos mondása,
1739 12    |                   példa a boldogulásra, mely az egyesülésben keresendõ.
1740 12    |                  piszoknak neveztetik, de ha az egész emberiség összerakná,
1741 12    |                     menjünk gyalog.~Odaszólt az inasnak:~- Vezesd ki a pónit,
1742 12    |                     pónit, ördögfattya!~Mire az inas bement a pincébe, mely
1743 12    |                   hömpölygesd lépteink elõtt az Úr nevében, ámen - rendelé
1744 12    |                bolondos szabó.~Szót fogadott az inas, s kellõ ügyességgel
1745 12    |                   legyen fullajtár, hirdetve az egybegyûlt sokadalomnak,
1746 13    |                  világosodik meg a láthatár! Az mondatott, a leányt a kishitűség
1747 13    |                  szóval közönséges társaság. Az ördög súg neki egy gondolatot.
1748 13    |                     súg neki egy gondolatot. Az ördög jó cimborája a tépelődőknek.
1749 13    |                    cimborája a tépelődőknek. Az ördög hozzáoson, és körülbelül
1750 13    |                      ítélni fog a te szemed, az anyád szeme, a környezeted
1751 13    |                     pillanatra megállt volna az istenadta nép ártatlan mulatozásait
1752 13    |                 ártatlan mulatozásait nézni. Az igazat megvallva, jobb szeretett
1753 13    |                     angyal kedvéért meghozta az áldozatot. Csak már vinnék
1754 13    |                      Istenem, de nagy marhák az emberek!~Kevély testtartással
1755 13    |                   Mert hiába, szép dolog, ha az ember előkelőnek érzi magát.
1756 13    |                koponyájokba, mert bizony oda az a megfigyelés nyomódott
1757 13    |                   íme, egy szakácsné, akinek az úrnője nyilván nincsen otthon,
1758 13    |               szenátor komolyságával ő maga, az oldalánál pedig egy puskás
1759 13    |                     hogy csapra üssék, mások az öreghez sietnek. Köztük
1760 13    |                     vagytok? Táncost hoztam, az ebugatta. No, az derék,
1761 13    |                     hoztam, az ebugatta. No, az derék, hogy mégis eljött.~
1762 13    |                megorrolja Brozik uramnak ezt az eljárását, s odaszól az
1763 13    |                      az eljárását, s odaszól az urának:~- Miféle szerzetet
1764 13    |                  déli lakoma romjait mutatta az asztal, melynél mindössze
1765 13    |                 ereszté meg nyelvét kedvére, az öregasszonyok felé fordulva:~-
1766 13    |                     is, de ami szemtelenség, az mégis szemtelenség. Hogy
1767 13    |             megtalált pecsérkegombát? Ha már az urammal jön ide, no ugye,
1768 13    |                      azt hozta volna magával az illedelem, hogy nekem vagy
1769 13    |                   illedelem, hogy nekem vagy az én Katámnak mutassák be,
1770 13    |                   mondom, mintha egy és más, az én Katámnak, kellene. Minden
1771 13    |             Táncoltatok-e sokat?~- Csuromvíz az ingem - selypíté Karolinka.~-
1772 13    |                      Noszty.~- No, nézze meg az ember, mindjárt illetlenségen
1773 13    |            illetlenségen kezdi.~- Láttam önt az este - panaszkodott a másik
1774 13    |               damaszt csövét vizsgálgatva.~- Az egyik csöve.~- Jó volna
1775 13    |                  kilőni - vélte Brozik úr -, az ilyesmi élénkíti a mulatságot,
1776 13    |                    élénkíti a mulatságot, ez az én véleményem.~- Hát lője
1777 13    |                      ijedelem támadt, kivált az idősebb asszonyok közt,
1778 13    |                    újra. Most délután lusták az emberek. Nagyobb része emészt
1779 13    |                     hajrá, Rupi, ha elszakad az a húr, megfizeti ez az úr...
1780 13    |              elszakad az a húr, megfizeti ez az úr... Délelőtt még sok mindenféle
1781 13    |                    felkutatta tőkéről tőkére az egész kibérelt területet,
1782 13    |              tréfából kisarjadzó.~Aranyat ér az effajta fűszer ilyenkor,
1783 13    |                   sokat ittak, csúnyák, mint az ördögök, hajuk belóg a homlokukba,
1784 13    |                     daliás elem, szépek csak az úrfiak és a parasztlegények,
1785 13    |                  kelletlen árnyalatot lop be az arcvonásaikba. Hanem a leányféle
1786 13    |             arcvonásaikba. Hanem a leányféle az szépen megterem a műhelyek
1787 13    |             kocsikenőcsös skatulyában is, de az akác nem. A leányok itt
1788 13    |                  gyors beavatkozás szüksége, az oltás - ami nem kis gyönyörűség
1789 13    |                      tenyérnek, mert hát biz az becsúszik ilyenkor tikos
1790 13    |                   alszik a terjedő tűzszikra az ingvállon vagy a kacabájon,
1791 13    |                    utána, de kigyúl ahelyett az arcokon és a szemekben.~
1792 13    |                      férjhez - nem lehet hát az rossz szokás. A táncos legény
1793 13    |                   leányok csoportjához, mint az uraknál, hogy meghajtsa
1794 13    |                 fennhéjázó móddal jelöli meg az igazit:~- Te gyere ide,
1795 13    |                      Tóth Mari is, mert piac az a szó szoros értelmében,
1796 13    |                     a „portéka” van kirakva. Az eladók. Ezek fölött tartanak
1797 13    |              elõkeríteni, s ez, mint a birka az úsztatóba, csak nagy húzódozva
1798 13    |                forduló után. Úgy kívánja azt az illedelem, hát így csinálják.~
1799 13    |                      Egy-egy leányt kihúztak az integetések vagy a kacsintások
1800 13    |                     a szép arc nagy segítség az ilyenben, meg a szép termet (
1801 13    |                    nexus a mesterfamíliák és az ismeretség a legények közt;
1802 13    |                      kirakatbeli” helyet, de az nem volt könnyû, mert a
1803 13    |                  löki oldalba.~- Magát hívja az az úr, nem látja?~Egész
1804 13    |                    oldalba.~- Magát hívja az az úr, nem látja?~Egész teste
1805 13    |               melegség fut erein. Hát mégis?~Az elõzõ sorok megnyílnak elõtte (
1806 13    |                     öntudatlanul tántorog ki az ifjúhoz, akire még csak
1807 13    |                      semmit, átveszi fölötte az uralmat a zeneütem; meglendíti
1808 13    |                    leveszi a vadász válláról az övét, s a rózsa után nyúl.~-
1809 13    |                     mondja a vadász.~- Minek az magának? - feleli az vissza. (
1810 13    |                   Minek az magának? - feleli az vissza. (Most hallják elõször
1811 13    |                vállat vont, mire Noszty Feri az inge hasadékán át a keblébe
1812 13    |                   alantas állású ifjúval, de az csak egy pillanatig tartott,
1813 13    |                rózsát illeti...~- Hiszen nem az enyém - fejezte be a gondolatát
1814 13    |                    ez a fej se a magáé?~Mari az ajkaiba harapott, és nagy
1815 13    |              mosolyogva mondá:~- A fej ugyan az enyém, de úgy érzem, mintha
1816 13    |                     de úgy érzem, mintha nem az enyém lenne, mert egy kissé
1817 13    |                      abbahagyta a táncot, és az álldogáló táncosnék sorához
1818 13    |                    leülne valahol, talán ott az asztalnál, ha helyet szorítanának.
1819 13    |             mérlegeli, a gróf tõkéjén nõtt-e az, vagy egy közönséges zsellérén?~-
1820 13    |                   állt kipányvázva a gyepen, az ördög se törõdött már vele -
1821 13    |                 midõn egy rózsabimbó számára az elhelyezés mivoltja helyeztetik
1822 13    |                  iszen érti magát a gyerek.)~Az ülõke elhozatala olyan nagyszerûen
1823 13    |                      kocsiból a csónakjához. Az általános figyelem Noszty
1824 13    |                   ugyan hova tette a szemét? Az irigység nyilazni kezdte
1825 13    |              béresünk.~(Ezzel azt is jelezte az ifjúság elõtt, hogy béreseik
1826 13    |                      hordóra kellene ültetni az ilyet, hanem kalodába.~-
1827 13    |                 kalodába.~- Nono, nem cseléd az - csillapította Kevély Istvánné
1828 13    |                     egyszerre - így diktálja az okosság. - Azért hagyta
1829 13    |                egyedül.~Marinak úgy tetszett az elmúlt negyedóra, mint egy
1830 13    |                  hiúsága -, tetszettél neki, az bizonyos, nyilván beléd
1831 13    |                 valami mesterleány.”~„Hiszen az is vagyok - felelgette önmagának -,
1832 13    |              miközben visszaigazgatta azokat az engedetlen hajszálakat,
1833 13    |                   tánc közben a fonatból, és az égõ arca körül repkedtek,
1834 13    |                      el ajkain.~Aztán nem is az utolsó legény szeme akadt
1835 13    |                   abban? Hiszen ki érdekelje az idegen tömegbõl, ha éppen
1836 13    |                    idegen tömegbõl, ha éppen az az egy ember nem, akinek
1837 13    |                 idegen tömegbõl, ha éppen az az egy ember nem, akinek megtetszett?
1838 13    |             Brozikkal, majd Répásival, ezzel az utóbbival koccintott is,
1839 13    |        selyempántlikás kalapját a diófára, s az ott maradt lógva fent a
1840 13    |                 egyszer ott volt a magasban, az a gavalléros gondolata támadt,
1841 13    |               lemosni a Rupi arcát.~- No, mi az? - riadtak fel a táncosok. -
1842 13    |                    észre téríteni igyekezvén az elkeseredett Rupit, hogy
1843 13    |                összeg, ha meggondoljuk, hogy az utolsó stradiváriuszok egyikének
1844 13    |                    volt hivatva fedezni.~Míg az alkudozások tartottak, a
1845 13    |                   leány ijedten. - Ó, hiszen az lehetetlen.~- És ugyan miért
1846 13    |                     miközben fülig pirult.~- Az asszonyom sohase engedne
1847 13    |                    De hiszen nem mutatná meg az asszonyának.~- Meg kellene
1848 13    |                   akadozva -, mert tudja meg az igazat, mert, de ne nevessen
1849 13    |                     napfényes hét nyáron. Ez az én véleményem, szomszédasszony
1850 13    |                  falevelet áthasít (de talán az is sok volt), aztán lehunyta,
1851 13    |                     vigyék haza, ezt kívánja az iparosifjúság becsülete.
1852 13    |                    szintén benn foglaltatott az elagyabugyálás, de úgymond,
1853 13    |                 négyest táncolni? Nagy dolog az! Arra sincsen módja a szegény
1854 13    |                      csodálatosan fölajzotta az idegeket, és emelte az önérzeteket.
1855 13    |            fölajzotta az idegeket, és emelte az önérzeteket. Mindenki nagyobbnak,
1856 13    |              Természetesen urak, hölgyek. De az egyes figurák egymásutánjával
1857 13    |                     bezzeg tízen is rohantak az élelemmel rakott kosaraikhoz,
1858 13    |                     Ebbõl egyék, ez a jó! Mi az a poharában? Ugyan öntse
1859 13    |              hallgasson azokra, kóstolja meg az úr az enyimet!~Így kínálgatták
1860 13    |                   azokra, kóstolja meg az úr az enyimet!~Így kínálgatták
1861 13    |                      jóban, le is telepedett az asztalhoz nagy kényelmesen,
1862 13    |                    van, ott kell lenni közel az úrnõjének is.~Abba az irányba
1863 13    |                  közel az úrnõjének is.~Abba az irányba indult egyenest,
1864 13    |           pillantotta Tóth Marit, felismerte az aranyszínû hajkoronáról,
1865 13    |              szalmakalapot viselt, mely csak az állát engedte láttatni messzirõl.
1866 13    |                   egyszerre fölvetette fejét az idegen nõ, s Noszty lábai
1867 13    |                  arcát halaványság lepte el. Az, akivel Tóth Mari beszélgetett,
1868 13    |                      Velkovics Rozália volt, az õ egykori menyasszonya Trencsénbõl.~
1869 13    |                   egy kosárba!... És mégis õ az, testestõl-lelkestõl, minden
1870 13    |                       A táncos nem lesz elõ, az már bizonyos. Nagy szégyen,
1871 13    |                   még elég pénzes leány akad az országban), hanem az õ szívérõl
1872 13    |                    akad az országban), hanem az õ szívérõl is, mely nyugtalanul
1873 13    |                 veszedelmes helyet, de amint az asztalokhoz lopta magát,
1874 13    |                  vájtak ki ott századok óta. Az árokban egy csöpp víz se
1875 13    |                    vakmerõséggel. Mert ilyen az élet. Mikor puskája van
1876 13    |                      élet. Mikor puskája van az embernek, kerüli a vad,
1877 13    |                   most a vad, jobban izgatta az a rejtély: hogy toppant
1878 13    |                     lökte-e ki magából, vagy az ég küldte, hogy egyetlen
1879 13    |              húzással elrontsa mindazt, amit az ördög épített?~De hátha
1880 14    |              keletkezése és szétfoszlása~Biz az pedig valóságosan Velkovics
1881 14    |                    veszi pénzen a telet (van az neki elég), Olaszországba
1882 14    |                 becses, ez imponál. Híre fut az egész környéken: Velkovicsék
1883 14    |                 Csert je panom! (Ördög bajuk az uraknak.) Hát ez bizony
1884 14    |                       Könnyű Velkovicséknek! Az ördög köpi azoknak a pénzt.
1885 14    |                véletlenség onnan eredt, mert az ötödik testvér, Kohlbrunn
1886 14    |                      hogy olyan fényes, mint az acél?”~Derült, meleg és
1887 14    |                   pajkos törzsvendégei, csak az öreg kékfestő hiányzott,
1888 14    |              hiányzott, de ahelyett ott volt az új hajtás, a szép Rozáli.~
1889 14    |                      folyt le azóta a Vágon! Az idő sokat elszedett tőlük,
1890 14    |                  sokat elszedett tőlük, csak az emlékeiket hagyta meg. A
1891 14    |                    bolond grófodat kísérted? Az ám, vajon mi lett aztán
1892 14    |                     őrzöm otthon Rekettyésen az öreg órát.~Sorra került
1893 14    |                   leányunkat. ~- Lehet, hogy az volt, de elõkelõ családból
1894 14    |                átvinni a beszédet egyébre.~- Az idén is Rajecen töltöttétek
1895 14    |          polgármestere, mint a zuhatag, mert az volt a szokása, hogy ha
1896 14    |             egyenlõen és arányosan felosztva az emberi testekben. De ez
1897 14    |                    még legalább védekezhetik az ember, ahogy lehet.~- No,
1898 14    |                Lesz-e sok bor?~- Apró a szem az idén, kisasszonykám. Az
1899 14    |                      az idén, kisasszonykám. Az Isten megadta bõven, hanem
1900 14    |                   Isten megadta bõven, hanem az idõ nem jól dajkálta meg.~
1901 14    |                    idõ nem jól dajkálta meg.~Az apó eltûnt a kunyhó ajtaján
1902 14    |            összecsucsorítván fütyülésre, bár az neki sehogy sem sikerült.
1903 14    |                   tõled, aranyosom. Nos, hol az úrnõd? Nem lehet nagyon
1904 14    |               kivezette a vendég kisasszonyt az útra. Meg-megállt koronkint,
1905 14    |                   tudod, hol van.~Ment, ment az eb egész biztonsággal, s
1906 14    |                     pajkosságában: felugrott az elsõ két lábával a semmit
1907 14    |                     és egy csókot cuppantott az arcára jobbról-balról.~-
1908 14    |                   Szent isten, Róza! Te vagy az?~Tóth Mari pici, kedves
1909 14    |                       S mit jelent rajtad ez az utálatos ruha?~Mari mintegy
1910 14    |                   úgy a híreért. - Megvallva az igazat, helyzetem egy kicsit
1911 14    |                  ruhában?~- Ebben.~- Ezekkel az emberekkel?~- Ezekkel -
1912 14    |                   keresd meg valahol Klárit, az majd megmagyarázza a többit,
1913 14    |                  fedezve, hogy talán itt van az egész család, s rögtön most „
1914 14    |                       s rögtön most „letelik az esztendõ”, leugrott a kordéról,
1915 14    |                   úgymond, a kisasszonyt, de az sokkal önfejûbb, mintsem
1916 14    |                     szép.” Egyszer meg éppen az csúszott ki a száján: „Bárcsak
1917 14    |              természetesen azt kívánta volna az illedelem, hogy Klára ellentmondjon,
1918 14    |                      No, hát ami megtörtént, az megtörtént. És ha már így
1919 14    |                   vonzó ereje van a tilosnak az ifjú vérre. Íme, már segítette
1920 14    |                  amit elõbb gáncsolt. Miután az õ eszében villant meg a
1921 14    |                      a vakmerõ csíny mintegy az övé is lett. Sõt most már
1922 14    |                    Egyetlen beleejtett csöpp az õ találékonyságából, rózsaszínûre
1923 14    |                  fekete volt. Egy kis hiúság az egész, hogy õneki jutott
1924 14    |                     és mikor öltöznek át, ha az öregek künn találnak lenni
1925 14    |                       De isten macska legyen az, komám, akinek ezekbe bele
1926 14    |                 eredeti volt elõtte. Hát még az urak és hölgyek viselkedése!
1927 14    |                   oda nem kapkod a párjához, az vagy málé ember, vagy neveletlen,
1928 14    |               alapjában kitüntetésnek veszik az ilyenfajta merényleteket,
1929 14    |                 ilyenek nem estek napközben, az rosszul mulatott.~Hogy a
1930 14    |                   terelte össze azokat, akik az elõbb ajánlkoztak, és most
1931 14    |                    melyre Brozik feljegyezte az ajánlkozókat. Lassan-lassan
1932 14    |                    Kolotnoki.~- Nem tudom.~- Az mégis furcsa. Úgy látszik,
1933 14    |                pillantásokkal szurkálták. Ez az, kinek a táncosa megszökött.
1934 14    |                  számot se tudott volna adni az elsõ percben (ámbár érthetni,
1935 14    |                     érthetni, hogy bosszantó az ilyesmi), de kevély lelkének
1936 14    |                    uralta a vadász eltûnése. Az a körülmény, hogy a puskája,
1937 14    |                  rejtélyes színt kölcsönzött az egésznek. Sokaknak, akik
1938 14    |                    és meghallaná - majd adna az neki.~Néhányan mosolyogtak
1939 14    |                  legszebbet. (Most már ezzel az eseménnyel elõlépett Mari
1940 14    |                     a hét patkóból most csak az egyik jelent meg, mert se
1941 14    |                 hozta el a négy patkóval, se az ezüstre patkolt csizmáját -
1942 14    |                        topánkát viselt, mint az urak. Már csak afölött sopánkodtak,
1943 14    |                  afölött sopánkodtak, kivált az asszonyok, hogy nem nézték
1944 14    |                 amelyik itt volt, a hetedik, az aranyból való patkó, lévén
1945 14    |                      legottan, mennyit tenne az ki szivarban, borban, míg
1946 14    |                   hazahozni a holmiját, mire az egész legenda összeomlott,
1947 14    |                       becsmérlés is, de hisz az orvosság is úgy megy, a
1948 14    |                   itt, mintha nem tudná? Hát az bizony a rettenetes Patkó
1949 14    |               mereszti a nagy szemeit. Olyan az, mint a Szentírás, hogy
1950 14    |               felismerték, Karattyán Mihály, az órás pedig megesküszik rá,
1951 14    |                       s látta abban a mappát az ábrázatáról. Maga ugyan
1952 14    |                      Ó, Istenem, Istenem, és az az én félkegyelmû uram szedte
1953 14    |                      Istenem, Istenem, és az az én félkegyelmû uram szedte
1954 14    |                   Klári friss vizet loccsant az arcába.~- Hol vagyok? -
1955 14    |               lassanként kezdett visszatérni az életszín: szemeit újólag
1956 14    |                    Hát elájultál egy kicsit. Az a csúnya asszony megijesztett.~-
1957 14    |                     megtörténik. Katonadolog az!~Ezen a mondáson még Mari
1958 14    |                  amit buzgalmában Róza, hogy az elájulás katonadolog.~A
1959 14    |                    emlékein. Nem csoda, hogy az érzéseknek ebben az összeütközésében
1960 14    |                     hogy az érzéseknek ebben az összeütközésében idegei
1961 14    |                 elvesztette eszméletét.~Csak az elmúlt este olvasott el
1962 14    |                  akasztást, ahol kisül, hogy az õ férje a hóhér, mire a
1963 14    |                   kedves kis Dolly összerogy az iszonyattól, és szörnyethal -
1964 14    |                  benyomások összekevertetvén az éjjeli olvasmány hatása
1965 14    |                   haza, kedveském, és vegyük az egészet úgy, hogy egy bohókás
1966 14    |                      egy második titok, mely az asszonyi koponyákban motoszkálni
1967 14    |                      Róza óvakodott elõhozni az esetet, ellenkezõleg, mindenféle
1968 14    |                 voltak a pénzügyigazgatónál. Az atyus (ti. Velkovics úr)
1969 14    |                   sem lát. Én majd õrt állok az úton, és figyelmeztetlek,
1970 14    |                   lépést, midõn szembejöttek az öregek, a Velkovics-pár
1971 14    |                 feddette õket Tóth Mihály -, az egész hegyet tûvé tettük
1972 14    |                  tûvé tettük értetek.~- Szép az idõ - felelte Róza -, hát
1973 14    |                    jegyzé meg Velkovicsné.~- Az igaz, nagyon sápadt vagy,
1974 14    |                       egy veszett kutya.~No, az bizony megijesztette Tóth
1975 14    |                      Róza megfelelni -, csak az a tudat ijesztette meg Marit,
1976 14    |                     Bohók vagytok - nevetett az öregúr -, nem minden ismeretlen
1977 14    |                forduljunk meg hazafelé, mert az asszony vár az uzsonnával.~
1978 14    |                hazafelé, mert az asszony vár az uzsonnával.~Ideje is volt,
1979 14    |                   uzsonnával.~Ideje is volt, az elhanyatló nap utolsó sugarai
1980 15    |                      nappal előbb zajlott le az általános szüretnél. Tóthéknál
1981 15    |                      informált emberek, hogy az istentelen Patkó hír szerint
1982 15    |               leányok füleiből mind kiszedte az arany fülbevalókat (lehetett
1983 15    |                     konyhában szedte fel ezt az újságot, s halálra rémült
1984 15    |               osztotta, mert ő ugyan nem fél az ördögtől sem, de nem szereti
1985 15    |                 ördögtől sem, de nem szereti az éjjeli jeleneteket, ha álmában
1986 15    |                  vagyok itt? - sértődött meg az apai méltóság Velkovicsban. -
1987 15    |                     nem is említ. Mit várjon az ember a világtól, Zsuzsánna?~-
1988 15    |                    van? Miért ne lehetne itt az egész bandája? És hogy puskája
1989 15    |                     talán a bagoly se látott az este, s azonfelül a házigazda
1990 15    |                   mindig idejönnénk, és csak az éjszakákat töltenõk a városban.~-
1991 15    |              hallottad, hogy lepuffantanának az úton?~- Ellenben nézzük
1992 15    |                    itthagyja a foga fehérét. Az én jó lancasteremmel magam
1993 15    |              jólesett, mert megindulván künn az esõ, a szoba levegõje hûvös
1994 15    |                   éjjel ide-oda hánykolódott az ágyban; Róza vele hálván
1995 15    |                 tekintetben nyugodalmas volt az éjszaka, melynek semmi története
1996 15    |                  kakasok kötelességét, hanem az igazi eleven kakasokét -
1997 15    |                kacagott fel jókedvûen.~- No, az bizony az én kakasom volt,
1998 15    |                   jókedvûen.~- No, az bizony az én kakasom volt, amit két
1999 15    |                 elfelejtettem onnan kivenni.~Az ebbõl származott derültséggel
2000 15    |                  különben is hangos lett már az egész hegy a szüretelõk