bold = Main text
     Fejezet                                              grey = Comment text

3501 26    |                  hogy meggyõzte az asszonyt, az egyszerre felugrott mérgesen.~-
3502 26    |                  tenni, s a fedél: a fõkötõ. Az mindent betakar. És ne légy
3503 26    |                    légy vak! Vedd figyelembe az elõnyöket is. Azt a kevély,
3504 26    |                   rakta kezeit. - A te neved az én nevem is, forgósteremtette (
3505 26    |                 szikráztak), a te becsületed az én becsületem is! Olvastad
3506 26    |                      becsületem is! Olvastad az újságban, hogy mi kapaszkodtunk
3507 26    |                     Nosztynak. Ez áll rólunk az újságban. Hát lehet azt
3508 26    |                 Klementyvel úgy, amint volt. Az a legkisebb. Klementy jó
3509 26    |                      Klementy jó pénzért még az igazat is képes megírni.
3510 26    |                    változatosság van ezekben az asszonyokban!), s hozzásimult,
3511 26    |                  vállára tette a kezét -, de az emberek vagy hisznek a lapnak,
3512 26    |                   hisznek, õtõlük függ, hogy az elsõ közleménynek hisznek-e,
3513 26    |                      Ferenc. Ez volna nekünk az elégtétel meg a Marinak.
3514 26    |                   kikötöm, hogy a Miss ezzel az alkalommal nem ül asztalnál,
3515 26    |                   két éjjel berregett megint az eszterga: ennek a zúgása
3516 26    |                     Harmadnap azután behívta az asszonyt mindjárt reggel.~-
3517 26    |                  azonban a jövendõt, hogy ez az úr élne és visszaélne a
3518 26    |                  Tett-vett, foglalkozott, de az is olybá tûnt fel, mintha
3519 26    |              valahova. A fehérnemûit átrakta az egyik szekrénybõl a másikba,
3520 26    |                 lennék. Mert sohase tudhassa az ember, mikor hívják. El
3521 26    |                ellenben csak azt látta, hogy az asszony már nem sírdogál.
3522 26    |                  Most még ugyan neheztel rá, az látszik, de nem baj, csak
3523 26    |                rendes kerékvágásba ugrik. Jó az Isten, jót ad.~Hogy kitérjen
3524 26    |                 Isten, jót ad.~Hogy kitérjen az otthon komor hangulata elõl,
3525 26    |               határban kódorgott puskájával. Az emberek rosszaságát a szegény
3526 26    |                erejével mérget kért tõlem.~- Az én feleségem? - kérdé Tóth
3527 26    |                  azért tessék vigyázni, mert az asszonyok furfangosak az
3528 26    |                     az asszonyok furfangosak az ilyesmi megszerzésében.~
3529 26    |                     Tóthné letette a kezébõl az imakönyvet, amelybõl olvasott,
3530 26    |             teendõket, mintha Mari kizárólag az enyém lenne, pedig csak
3531 26    |                     lenne, pedig csak a fele az enyém, a másik fele a tied.~-
3532 26    |                   tied.~- No, látod! - mondá az asszony, és behunyta a szemeit.~-
3533 26    |             teljesedjék, félig a tied, félig az enyém. Ez az osztó igazság.
3534 26    |                     tied, félig az enyém. Ez az osztó igazság. Még ma megírom
3535 26    |              kinyitotta a szemét; de már nem az elõbbi szemek voltak, a
3536 26    |                    hívta vissza. Értette, és az õ szíve is elfacsarodott
3537 26    |                     Bontóváron találkozzanak az esküvõ határideje és egyebek
3538 26    |                 Kopereczky báró is, kitûzték az esküvõt virágvasárnapra,
3539 26    |                     a többit illeti, hagyjuk az esküvõ utánra.” Tehát virágvasárnap
3540 26    |                   Noszty -, csendben tartani az esküvõt.~- Ellenkezõleg -
3541 26    |                     akarja. Tudják, milyenek az asszonyok!~- Hát legyen
3542 26    |                   híre száguldott a megyében az érdekes esküvõnek. Hát mégis!
3543 26    |              hallotta pompa lesz - mondják - az esküvõn. A pékné kívánta
3544 26    |                   készséggel hasra fekszenek az aranyborjú elõtt.~Tényleg
3545 26    |                  apródoknak lesznek öltözve; az egyik a menyasszony uszályát
3546 26    |                 kardját fogja tartani, mikor az oltárnál lecsatolja. Még
3547 26    |                 nyoszolyólányokkal: a Horth, az Ilvánczy kisasszonyok, a
3548 26    |                  legendás fekete gyöngyökbõl az utolsó legnagyobb kettõ.
3549 26    |                  Amint a tavasz elkezdõdött, az elsõ langyos napok elbûvölõ
3550 26    |                      megbírálás, átigazítás, az ezzel járó lótás-futás.
3551 26    |                      fognak addig, míg a fûz az elsõ barkáját ki nem ereszti.
3552 26    |                  ereszti. Másrészrõl viszont az hallatszott, hogy az amerikánus
3553 26    |                 viszont az hallatszott, hogy az amerikánus százezer forintot
3554 26    |                   esztendõben. Nos, tehát ez az elsõ szüretje. Itt küldi
3555 26    |                 amennyit sikerült kinyomozni az illetõ fiatal vadászról,
3556 26    |                   mikor a Findura szõlõjében az iparosmulatság volt, vele
3557 26    |              közönséges fráter lehetett. (Ez az én véleményem, hangsúlyozza
3558 26    |                       csinos ábrázata vala), az otthagyott papirosok közt,
3559 26    |                     köti le a kardját, s még az okuláré üvegén is visszamaradt
3560 26    |                leginkább feltûnt mindenkinek az az újabb szokása, hogy a
3561 26    |             leginkább feltûnt mindenkinek az az újabb szokása, hogy a legkomolyabb
3562 26    |               egy-egy édes mosoly jelent meg az ajkszögleteiben. Különösen
3563 26    |                  hüvelyük vagyon köztünk, de az eszük valahol a Holdban
3564 26    |                 szájuknak meg a homlokuknak, az egyikre varázsolván mosolyt,
3565 26    |                    hall vagy lát, csak abban az esetben, ha nagyon tele
3566 26    |                  ekképpen véli eltalálni: Ez az én bolond gazdám alighanem
3567 26    |                    Tóth uram a nagy tenyerét az Igali vállára:~- Tévedsz,
3568 26    |                    kapnál valahonnan, amitõl az jobban lesz.~- Csak ne legyen
3569 26    |                      nem használ, elõvesszük az erõsebbet.~Azóta aztán a
3570 26    |                     gyógyszer foglalkoztatta az Igali uram kíváncsiságát.
3571 26    |                      takaró alatt.~Jött-ment az idõ; elment a hó, megjöttek
3572 26    |                 megjöttek a vizek; felzúgtak az erdõk, és öltözködni kezdtek;
3573 26    |                  alól a napfényre sütkérezni az „istenke tehénkéi”, ahogy
3574 26    |                     istenke tehénkéi”, ahogy az együgyû nép azokat az apró,
3575 26    |                  ahogy az együgyû nép azokat az apró, piros, hosszúkás bogarakat
3576 26    |                      annak idején elképzelte az elbûvölõ tavaszi napon,
3577 26    |                micsoda lovakat láthatott itt az ember! Hogy jöttek táncolva,
3578 26    |                      hajtott, hátul ült most az apja mellett, drága vitézi
3579 26    |                      lenne belõle!), ámbátor az öreg se festett rosszul,
3580 26    |            következett a négy óriás lovával, az anyaföld is megremegni látszott
3581 26    |                fõispán térde között tartotta az aranyos kardját, miközben
3582 26    |                      király palotája ereszén az üvegharangok. Négyes pónifogaton
3583 26    |                      olyan édes látvány volt az egész, mintha valahol a
3584 26    |                     már a feje is kóválygott az embernek, s úgy rémlett
3585 26    |                  változott volna. Már szinte az ment látványosságszámba,
3586 26    |                   Mari?~Némelyek kiszaladtak az utcára, kiálltak a kapuk
3587 26    |                 Rekettyésen nyilvánult. Majd az egész falu künn volt az
3588 26    |                      az egész falu künn volt az utcán, sorfalat képezve
3589 26    |                 hallószerveiket.~Tóth Mihály az ambituson fedetlen fõvel
3590 26    |             ambituson fedetlen fõvel fogadta az egyszerre bezúdult elõkelõ
3591 26    |                   vagy öcsémnek szólították, az asszonyok közül a nyájasabbak
3592 26    |                  szinte elvesztették egymást az együvé tartozók. Kopereczky
3593 26    |                Egzekúció!103 - kiáltá. - Hol az egy mázsa bonbon?~- Megnyerte,
3594 26    |                   ragyogó arccal. - De mégis az a sorja, hogy elõbb én jussak
3595 26    |                   sok idõ kell.~Feri kihúzta az óráját és sóhajtott:~- Ó,
3596 26    |                      hangosan gondolkozik:~- Az esze tisztul tán Tóthnak,
3597 26    |                tisztul tán Tóthnak, hogy ezt az imposztort is meghívta.~-
3598 26    |                  kicsit. A kocsi kirázta már az ebédet. Tessék, kérem alássan.
3599 26    |                megtisztelték. Nagy szerencse az ránk nézve. Ne adjanak,
3600 26    |                 istenem, istenem. Itt van ez az õzecske, fiatal, puha, mint
3601 26    |                    fiatal, puha, mint a vaj, az uram lõtte. Az meg ott vaddisznó.
3602 26    |                   mint a vaj, az uram lõtte. Az meg ott vaddisznó. Alul
3603 26    |                   egyre türelmetlenebb lett. Az óra már el is hagyta a négyes
3604 26    |                      kezd türelmetlen lenni. Az egyik rész kíváncsi, a másik
3605 26    |                 megunta tartani a nászbotot, az öreg Rágányos már tarokkhoz
3606 26    |                 tarokkhoz szeretne ülni (kár az idõért), a Boccaccio-jelmezekbe
3607 26    |                     félõs, hogy kárt tesznek az apródi ruhában, mielõtt
3608 26    |                      menyasszonyé van hátra. Az bizonyosan Worthtól való,
3609 26    |                    garmonddal lesz szedendõ. Az asszonyok a százezer forintos
3610 26    |                 kivált a fehérnépje, melynek az arcán jobban meglátszik
3611 26    |                      öltözött. De itt legyen az egyik lábad!~Lelkem Julcsa
3612 26    |                      se került vissza többé.~Az óra pedig elütötte az egynegyed
3613 26    |                 többé.~Az óra pedig elütötte az egynegyed ötöt, azután megint
3614 26    |                nehezen utat hasított magának az ebédlõben és az ebédlõtõl
3615 26    |                      magának az ebédlõben és az ebédlõtõl balra esõ kisebb
3616 26    |                    zárt batárba, mire pattan az ostor, s nyomban megindul
3617 26    |                    nyomban megindul a batár.~Az is feltûnõ volt, hogy egy
3618 26    |                    Tóth Mihály rápillantott, az a ravasz, rejtélyes mosoly
3619 26    |                  rejtélyes mosoly jelent meg az ajkszögleteiben, melynek
3620 26    |                      elutazott.~- Hogy lehet az? - pattant fel Feri azzal
3621 26    |               ezalatt átadta a szivarládákat az odasietõ Igalinak, aztán
3622 26    |                  Igalinak, aztán elõrelépett az ajtótól, de nem abban az
3623 26    |                     az ajtótól, de nem abban az igénytelen, görnyedt állásban,
3624 26    |                   valamely élesebb szótól. - Az ilyesmi nem szokás nálunk.
3625 26    |                       Feri megtántorodott.~- Az nem igaz - hebegte, s olyan
3626 26    |                       Teringettét - hápogott az ujjait petyegetve -, a lap
3627 26    |                      De bizony elutazott még az éjjel, a Velkovicsné sógornõmmel,
3628 26    |                  lehetetlen volt. Rágányosné az otkolonos üvege után sikított,
3629 26    |                sikított, hogy hozzák hamar. (Az bizony megvan, de valahol
3630 26    |                   meg kellett neki szereznem az elégtételt, mely tiszteletre
3631 26    |                  reszkettek, melle zihált, s az utolsó szavakat nem is hallva (
3632 26    |                   Tóth felé rohant.~- Láttam az udvarban a felállított vasvillás,
3633 26    |                      ordítá, s kitépte magát az õt visszatartó kezektõl. -
3634 26    |                    Noszty Ferenc hátrahõkölt az ismerõs hangra, s félénken
3635 26    |                   Ferenc ült. Elõbb osont ki az udvarra, elõbb fogatott
3636 Uto   |                                    Utóhang~ ~Az erdõk elpusztításával elvesztek
3637 Uto   |                     folytonos civilizáció és az iskola elõnyomulása a babona,
3638 Uto   |                   megcsikorduljon sarkaiban.~Az elbeszélõ és a színi irodalom
3639 Uto   |                szabályszerû elbeszélõ mûvek (az akadémiai recept szerint
3640 Uto   |                 Holott a falusi házikók, hol az emberek külön-külön szükséglete
3641 Uto   |                  nyújtanak.~Csodálatos, hogy az emberiség e tekintetben
3642 Uto   |                legelején, milyen rosszul áll az egymást szeretõ fiatalok
3643 Uto   |                   vetni egy tekintetet, s ha az áll ott, hogy „vígjáték”,
3644 Uto   |                    ott, hogy „vígjáték”, még az angol bank sem olyan biztos,
3645 Uto   |                      biztos, mint a házasság az utolsó jelenetben.~Nemde
3646 Uto   |                      Nemde különös, hogy egy az érdeklõdés megfeszítésére
3647 Uto   |               határozva a végkifejlõdés. Hát az életbõl van ez véve? Ó,
3648 Uto   |                     van ez véve? Ó, istenem, az élet nem olyan jóságos,
3649 Uto   |                      fiatal, s nem bánja, ha az történik a darabban, amit
3650 Uto   |                    hogy úgy a színpadi, mint az elbeszélõ témáknak még mindig
3651 Uto   |                      jobban kell közeledniök az élethez, lehányván azokat
3652 Uto   |                   azokat a békókat, melyeket az esztétika az öreg témákra
3653 Uto   |               békókat, melyeket az esztétika az öreg témákra azoknak a gyermekkorában
3654 Uto   |                természetességnek, és rontják az illúziót. Még tán a kerekdedség,
3655 Uto   |                   rossz): ha egy ruhának azt az illúziót kell keltenie,
3656 Uto   |              kivasalt ruha szebb. Úgy ám, de az élõ ember idomait jobban
3657 Uto   |            kivasalatlanul.~Kétségtelen, hogy az elbeszélés a mesébõl keletkezett.
3658 Uto   |                  szimmetrikus fölépítésében, az összefutó szálak elrendezésében
3659 Uto   |                     csináltság erõsen érzik. Az olvasó elsõ tekintetre észreveheti
3660 Uto   |                   kompozícióján s anyagán is az író kezét és ízlését, holott
3661 Uto   |                 éreznie.~Világos tehát, hogy az elbeszélõ irodalom még mindig
3662 Uto   |        megnemesítette azelõtt a mesét. Nincs az a becses írói tulajdonság,
3663 Uto   |                 ebben a rámában is.~A riport az egyetlen, mely a maga eredeti
3664 Uto   |                      eseményt, felvonultatja az abban részt vett fõ- és
3665 Uto   |                      nyújtani, mint amennyit az esemény megértése kíván.
3666 Uto   |                  kíván. A riporter elmondván az eseményt, éppen azon módon,
3667 Uto   |                      Végzet, szélnek ereszti az abban szereplõ személyzetet,
3668 Uto   |             összefüggõ események elé, holott az elbeszélõ írónak (eddig
3669 Uto   |                      kötelessége volt ezeket az alakokat mindvégig összetartani,
3670 Uto   |                    folyamán vagy végén róluk az olvasónak számot adni, hogy
3671 Uto   |              szõnyegen, s a disputa folyamán az én igazaim mellett felhoznám
3672 Uto   |                     megy tovább, habár maguk az utasok még be nem végezték
3673 Uto   |                   utasok még be nem végezték az útjukat.~Csakhogy ezzel
3674 Uto   |                      útjukat.~Csakhogy ezzel az újítási vággyal kapcsolatosan
3675 Uto   |                bírják egymást földhöz vágni. Az újítási vágy nagy hetykeséggel
3676 Uto   |                kísérletet, de mindjárt azzal az engesztelõ szándékkal, hogy
3677 Uto   |                     következõ könyvemben, ha az Isten erõt és kedvet ad,