Fejezet

 1 1 |            pénzzel.) ~- No, tudod - felelte Kozsehuba -, kétszáz forintot
 2 1 |             mondtam egy föltételt - felelte ártatlanul a kezeit dörzsölve,
 3 1 |             Persze hogy haragszom - felelte, és elfordította a szép,
 4 3 |       apámuram?~- Nagyon úriember - felelte az apa egész közömbös hangon. (
 5 4 |        fájától.~- Rossz közmondás - felelte Noszty kedvetlenül. - Ha
 6 4 |       beállott zavarokat?~- Olyan - felelte Noszty.~- Hm, az a baj -
 7 4 |            Ne adj a mendemondákra - felelte sértõdve. - Hisz itt még (
 8 4 |          édes úrfim, nincs biz az - felelte a jóképû anyóka. - Az ügyvédi
 9 4 |     pillantással az asszony.~- Jó - felelte Noszty.~- Azért kérdeztem,
10 5 |         Semmise nem, nevezetesebb - felelte a kasznár a maga tótos szókötésével.~-
11 5 |        mondá félvállról.~- Nem ám - felelte a báró csendesebben, ami
12 5 |             pislogva.~- Nem kutya - felelte a báró. - Hanem a kutyák
13 6 |               Semmit se hallottam - felelte Bubenyik tartózkodva -,
14 6 |       hamisakat?” Mire õ megint azt felelte: „Minek? Olcsóbb a semmi.”
15 6 |            Elég volna csak egy is - felelte Kopereczky, szintén bizonyos
16 6 |             többé. Fiad van.~- Ej - felelte Kopereczky félvállról -,
17 7 |             mondott.~- Hát semmit - felelte Kopereczky. - Mi az ördögöt
18 7 |               Hát csak úgy lassan - felelte a titkár a vállát vonogatva. -
19 7 |            Körülbelül én is tudom - felelte Kopereczky fölélénkülve,
20 8 |             A vártán álló hajdú azt felelte, hogy õ nem tudja, mert
21 8 |            alispán.~- Dehogy jött - felelte az a bizonyos Pimpósi János.~-
22 8 |          aztán? Nem vagyok-e itt? - felelte Poltáry, aki bátor ember
23 9 |       sohasem láttam Don Quijotét - felelte kitérõleg Tóth Mihály.~-
24 9 |              Semmi, csak köhögtem - felelte önkéntelen szepegéssel az
25 9 |          Nem apprehendálom én azt - felelte Kopereczky -, ti is jobban
26 10|            hozzá?~- Nekem tetszik - felelte a fõispán -, kétségkívül
27 10|      délelõtt, be akartam mutatni - felelte Homlódy. - Én kivihetõnek
28 11|              Egy kis dolgom akadt - felelte rejtélyesen.~- Aha! Valami
29 11|         ledöfni.~- Hatszáz forint - felelte Klemitzer.~- Megtartom -
30 11|          azóta sem bír megtalálni - felelte Heller anyó -, valami Velkovics
31 11|            nemesség nem szükséges - felelte Miska, Amerikára gondolva,
32 13|          fel kigyelmed megint?~Mire felelte Répási János kenetteljesen:~-
33 13|          ismerõse?~- Nincs, nincs - felelte kedvetlenül, mert egy csöppet
34 13|      férjnél van?~- Nem úgy értem - felelte szégyenlõsen, miközben a
35 13|              Hanem megeszi, ugye? - felelte rá Mari hirtelen. - No,
36 13|            bort, s nagy lendülettel felelte:~- Egy kõsziklát láték idejövet,
37 13|           bevallani.~- Körülbelül - felelte.~- Nem táncolnánk még egy
38 13|              Meg kellene mutatnom - felelte akadozva -, mert tudja meg
39 13|          hol van, egy mély sóhajjal felelte:~- Bárcsak már meghaltunk
40 13|          maga bolondot űz belőlem - felelte a leány tündöklő mosollyal,
41 13|             táncolni?~- Miért ne? - felelte Mari odaadóan.~Úgy látszik,
42 14|           valahol a szobaleánnyal - felelte Tóthné.~- Bizonyosan nem
43 14|        nyarat?~- Sehol se voltunk - felelte Velkovics mogorván.~- Jele,
44 14|             emberekkel?~- Ezekkel - felelte szilárdan, de némileg idegesen -,
45 14|            hova lett?~- Nem tudom - felelte Mari egyszerûen.~Nehéz feladat
46 14|    szobaleányra mutatott.)~- Õ is - felelte Róza.~Sóhajtott, és többé
47 14|            értetek.~- Szép az idõ - felelte Róza -, hát lesétáltunk
48 15|          hitted Patkónak?~- Soha! - felelte elhirtelenkedve. - Hiszen
49 15|           Az enyim huszár hadnagy - felelte Róza egy sóhajjal.~- Az
50 16|            lenne.~- Így is biztos - felelte a fõispán nyugodtan, de
51 16|             meghaladott álláspont - felelte csodálatos módon szelídre
52 16|             Mi?~- Bizony meglehet - felelte a fõispán nyugodtan -, de
53 16|             kalandot. Máli néni azt felelte ekkor röviden: „Ne tégy
54 17|          Legalább nem kopik addig - felelte Feri. - Egyébiránt én örök
55 17|          Már azt pedig nem teszem - felelte Mucskó nagy flegmával.~-
56 17|               Borzasztó hideg van - felelte Mucskó.~- Azért mondod,
57 17|            Krackner.~- Azt hiszem - felelte gépiesen.~- Hogyan? Maga
58 17|               Kell a karrieremhez - felelte nyeglén a fiatalúr.~- Eredj,
59 17|              Noszty Ferenc vagyok - felelte Feri, elnyelve a bosszúságot,
60 17|     összeütve.~- Azon gondolkozom - felelte Noszty epés humorral, a
61 17|              Ó, semmi esetre sem” - felelte. „Micsoda ügyben mégysz
62 18|             a játékból való harag - felelte Noszty szomorúan.~- Pedig
63 18|             Azazhogy mit beszélek - felelte kisvártatva önmagának -,
64 18|             csak a kriptának szól - felelte Noszty szerényen -, a családi
65 18| szomszédasszonyhoz fordulva.~- Hm - felelte a tiszteletesné csókaszemével
66 18|           maga nem táncol?~- Nem! - felelte kurtán.~- Nem is szokott?~-
67 18|           hogy valaha megtaláljam - felelte Noszty szomorúan, csendesen,
68 18|            hogy én vagyok?~- Igen - felelte Noszty zavartan, mintha
69 18|            szóltak.~- Isten tudja - felelte Noszty -, inkább csak annak
70 18|          nem így van?~- Ostobaság - felelte Tóth Mihály -, nem kell
71 19|            tündérrõl.~- Emlékszem - felelte félénken, s a fekete kabátkája
72 19|  szemöldjeit, a vállait, azután azt felelte:~- Nekem? Én bizony meg
73 19|         mégpedig halálos betegség - felelte Vente. - Már Attila, egyik
74 20|         ember a jó emberekhez húz - felelte Tóth Mihály egyszerûen.~-
75 21|             Pesten és Trencsénben - felelte Feri közömbösen.~- Trencsénben? -
76 21|       házuknál is?~- Elég sokszor - felelte ímmel-ámmal Noszty.~Az öregek
77 21|             a fal.~- Ó, bizonyára - felelte rekedt hangon -, hiszen
78 21|         mondá Tóth.~- A fejem fáj - felelte a szolgabíró.~- Jó volna
79 21|            zöld gyümölcs az egész - felelte Feri.~- Még most sem vagy
80 21|             faluban.~- Nem biz az - felelte Tóth Mihály nevetve -, hanem
81 22|         vagy nem adta?~- Nem adta - felelte Kopereczky nagy léleknyugalommal,
82 22|    Kopereczky izgatottan.~- Én is - felelte Tóth Mihály. - Nem akarom
83 23|        nyitott volna be, egyszerûen felelte:~- Átjöttem egy kicsit beszélgetni,
84 23|               Nem tudom, mi lehet - felelte Feri egyszerûen.~- Úgy félek,
85 23|              Én haza akarok menni - felelte egyszerre erõteljesen, makrancosan
86 24|    elfordította a fejét.~- Dehogy - felelte Feri egyszerûen, s aztán
87 24|          elé értek.~- Már mindegy - felelte Noszty. - Benne vagyunk.~
88 24|           felé nyúlt.~- Hasztalan - felelte Noszty -, a zsinórt elvágtam.~-
89 24|        igazi formájukba.~- Jó, jó - felelte Mari nagy sokára -, de ebbõl
90 25|             komolyan eladni?~- De - felelte Tóth Mihály eltökélten.~-
91 25|        véleményét ismételni.~- Hm - felelte aztán egy kis szünet múltán,
92 25|         Palojtay.~- Felelõsségre? - felelte bánatos mosollyal Tóth. -
93 25|            én is elismerek belõle - felelte az õ nyugodt, meggondolt
94 25|           Szokás, de rossz szokás - felelte Tóth. - Hiúságokra, külsõségekre
95 25|             igazam?~- Ebben nincs - felelte mosolyogva Topsich -, és
96 26|            Mihály úr?~- Nem lehet - felelte Tóth Mihály, és olyan színû
97 26|            talán birtokot vesz, azt felelte: „Dehogy, egy kis fehérnemût
98 26|           azt most volna jó látni - felelte Horth.~- Miért?~- Mert bizonyosan
99 26|       feleségemet tetszik érteni? - felelte Tóth uram csendesen, és