Fejezet
1 1 | elfogadható jótálló - tette hozzá Kozsehuba.~Erre bezzeg menten
2 1 | és vizespoharakat rendelt hozzá. Így elõkelõ az a vidéken,
3 3 | jár, összeszidja, hogy nem hozzá szállt, de még csak nem
4 3 | voltak festve, és a hadnagy hozzá is súrolódott az egyikhez,
5 4 | félrevonta a vejét, és így szólt hozzá bizalmasan:~- Szoktál te
6 4 | már elég vagyonod is lesz hozzá.~- Éppen az a kérdés. Félek,
7 4 | egypár meleg kérdést intéz hozzá a miniszter:~- Mikor szándékozol
8 4 | Sokat vár tõlem - tette hozzá némi büszkeséggel. - Szóval
9 4 | elmélázni a vasúton (volt hozzá szép és bõséges anyaga),
10 5 | skatulyával együtt - tette hozzá vigyorogva.~Az elbájoló
11 5 | felébred, ha nem hallja, hozzá van szokva a folytonos zümmögéshez.~-
12 5 | Hohó! Megálljon, ne nyúljon hozzá, maga itt a vendég, én viszem
13 5 | arcvonásait, kérdést is intézett hozzá, de az kitért elõle:~- Majd
14 6 | Hiszen maga se pap - tette hozzá -, én se vagyok apáca.~-
15 6 | az ilyen embernek - tette hozzá, a vén Marcellához intézve
16 6 | ugyan kóstolja meg: mit szól hozzá? ~Bubenyik a szájába vett
17 6 | szólt, a fejét is ingatván hozzá, miközben behunyta apró
18 6 | Szedrespusztán csatlakozom hozzá. Még ma este valami levéllel
19 6 | érti? És nem akarnak tanút hozzá.~- Bûntény! - dadogta Bubenyik,
20 7 | piszkálása. De kinek mi köze hozzá, hogy õneki jólesik ez a
21 7 | járt fel s alá a szobában, hozzá se nyúlt a reggelihez.~Hosszú,
22 7 | reggel fölmegy méltóságod hozzá, és megkérdezi.~- Egyebet
23 7 | aranyláncon.~- Azonban - tette hozzá rögtön - a túlságos fényûzéstõl
24 8 | kis külsõ incidens kell hozzá, s az egyik beadja a derekát
25 8 | válasszam el a fejétõl.~- Hozzá ne nyúlj! - inté le az alispán. -
26 8 | idegeikre. Egy óra kellett hozzá, míg a lakást valahogy rendbe
27 8 | Milyen nehezen jutottam hozzá, és most vége van. Megölöm
28 9 | fõispánnak. Noszty beszólt hozzá a küszöbrõl; még most se
29 9 | oroszlán bátorsága kell hozzá, hogy nekimentem ennek a
30 9 | az Isten hajítana most le hozzá egy mennykövet is, amelyik
31 9 | vele, s bókokat mondhat hozzá. Nagy dolog volt, remek
32 9 | vasból, hanem mit szólnának hozzá a taljánok, hogy egyszerûen
33 10| előbb a föltételeket kell hozzá megszerezni.~- Milyen föltételeket?~
34 10| voltunk?~- Igen. Mit szólsz hozzá?~- Nekem tetszik - felelte
35 10| neki. Megígérem - tette hozzá vontatottan. - Ami telik.~-
36 10| egy elröppenõ sóhaj indul hozzá, míg egyszer aztán, miután
37 10| csodálatosképp hasonlítana hozzá. Vallatni kezded, messzirõl
38 11| példányokat. Csodálatos keze van hozzá.~És igaz is volt. Ez a mi
39 11| Megnézegette, megforgatta, csóválta hozzá a fejét, dörzsölte a szemeit,
40 11| elborul, fojtott hangon tette hozzá: - Mire kellene?~- Szerettem
41 11| dugó, Gyuri hurrát kiáltott hozzá, aztán összeütötték a habzó
42 11| egy aranyláncot keressen hozzá!~Tóth Miska jónak látta
43 11| gondolta, tódulni fognak hozzá az emberek, s csengõ dollárokkal
44 11| Gyuri, s azonfelül - tette hozzá kis idõ múlva -, legalább
45 12| találta ki a német. Elég az hozzá, hogy a nagyurak elpusztultak,
46 12| akkor egész közel voltak hozzá. Úgy van, egymás mellett
47 13| modor. De hát kinek mi köze hozzá, mikor a leányok meg vannak
48 13| kétségkívül leginkább õ áll hozzá legközelebb... azaz csak
49 13| Hátha csak hasonlított hozzá, és most õt csak egy képzeletbeli
50 14| el.~- Egyébiránt - tette hozzá - ebbõl is láthatod, sógor,
51 14| csóválta. Róza lehajolt hozzá, megveregette a bordáit
52 14| lehet nagyon messze. Vezess hozzá!~Bligi, mintha értené, megindult
53 14| figyelmeztetlek effélékre. Ej - tette hozzá, napernyõje nyelével rejtélyes
54 14| nyelte le, kisasszony - tette hozzá vidám röhejjel.~Keresni
55 15| be magát. Összerezzen, ha hozzá szólnak, mintha álmából
56 16| Istennek (ezt a tótok tették hozzá), csak egy kicsit megijedt,
57 16| órai vonattal megérkezik és hozzá száll.~Minthogy pedig Wolf
58 16| sürgönyöztelek fel, hogy azonnal láss hozzá.~- Szívesen tenném, de hol
59 16| gondoskodj róla, hogy ne legyen hozzá tanú, mert most már állítólag
60 17| kedves, ennivaló mórikálás hozzá; gondolkozott, hogy mit
61 17| kinevetnek bennünket. Elég az hozzá, bent érezte az egeret,
62 18| azt se mondom, hogy menj hozzá férjhez, mert tudod, hogy
63 18| Az arany veled vegyülne hozzá.~- Nem szokás, az aranyat
64 18| Majd álmodozva tette hozzá: - No és?~- Egy fiatal leány
65 18| én sohasem hasonlítottam hozzá... azt kikérem. Ámbár nem
66 18| õfelsége. (Édesdeden nevetett hozzá s Ferit is láthatólag gyönyörködtette
67 18| olvasni.~Édesdeden kacagott hozzá; erre aztán Noszty is elnevette
68 19| nyújtok a népnek, és - tette hozzá -, magam teszem zsebre a
69 19| magammal, elég gazdag vagyok hozzá, én a gyárakat szüntetem
70 19| a dolgaimat, akik tudnak hozzá. A minneapolisi egyetemen
71 19| metszek a cselédeimnek. Értek hozzá egy kicsit. Pipacsináló
72 20| bizalmasan közelebb húzta hozzá a széket.~- Mondja csak,
73 20| rokonszenvezik vele, s közeledik hozzá.~ ~
74 21| elrontok, ha korán nyúlok hozzá?~- No, én pedig nem adok
75 22| Az akkori hangulat kell hozzá, a miliõ, az erdõ csendje,
76 24| prücsök pedig hegedült neki hozzá valahol a falban.~A doktor
77 24| Feri bûnbánó hangon beszélt hozzá:~- Bocsássa meg, ó, bocsássa
78 24| várom, ítéljen el, ha van hozzá szíve, ítéljen el, amiért
79 25| Mert talán nem adták hozzá.~- Hiszen éppen az a megfoghatatlan:
80 25| biccentett egy kisebbet, mert hozzá volt szokva a véleményét
81 25| másodszor, mert nincs lelkem hozzá, hogy elõsegítsem távozását
82 25| kipróbálta; ha nem adták hozzá, kompromittálta, akkor aztán
83 26| odakünn a fák: ezek adják hozzá a tapsot. Valami végtelenül
84 26| jéghidegen. - Hozzámennél?~- Hozzá, ha megkérne.~- Már megkért.
85 26| fogódznia.~- Nem mennék hozzá - rebegte csendesen, elhalón,
86 26| kérni, Krisztina, szoktasd hozzá Marit apródonként, hogy
87 26| bennem!~Közelebb húzta székét hozzá, s hosszan kifejtette nézeteit.
88 26| váratlan kérdést intézte hozzá: ~- Mit csinálnak otthon
|