Fejezet

 1 3  | felszaladtak a homloka tetejére. - Ó, én istenem, milyen kellemetlenség
 2 3  |            maguknál a természet?~- Ó, igen, a krapeci kertemben
 3 4  |        széles mosoly terült el. ~- Ó, hogyne! Nagyon is értem
 4 4  |           mi minden vár ott engem. Ó, jaj, már csak átestem volna
 5 4  |            Hisz az már nõtt azóta! Ó, hogyne! Egy hete, hogy
 6 5  |        Bubelnyicsek, Bubelnyicsek, ó, de csókolni való gazember
 7 6  | szabadkozott, õ nem gondol semmit, ó, a világért sem, õ csak
 8 6  |           Hát van Isten, Marcella? Ó, szegény Orsolya néni, szegény
 9 6  |           fakadtak e leleplezésre. Ó, hiszen ez, teljesen világos!
10 6  |          Ah, moja zlata nyanyika! (Ó, aranyos nénikém!) Milyen
11 7  |           förmedt rá Kopereczky.~- Ó, miért ne?~- És kedves asszony.
12 7  |         szót se, csak ajánlotta.” „Ó, a gyalázatos lélekkufár!
13 8  |         kapkodtam. Te vagy az oka. Ó, jaj nekem! Milyen nehezen
14 9  |       akkor is nyugodt lehetnél.~- Ó, édes papa - szólt mórikáló
15 9  |         testvérek vagyunk-e azért? Ó, nem. Úgy állunk szemben
16 9  |            hallja, nem tud felõle. Ó, jaj, Démoszthenész óta
17 9  |           vajon testvérek-e azért? Ó, nem. Úgy állnak szemben
18 9  |         csinálta olyan hosszúra.~- Ó, te jerikói ökör, te! Hát
19 11 |         mert Protok dr. meghalt.” „Ó, Istenem, és mikor halt
20 11 |           tudok vele mit csinálni. Ó, én egy cseppet se sokallom,
21 13 |          látszott fölszisszenni:~- Ó, Istenem! Hát már férjnél
22 13 |            fölkereste a tekintete. Ó, csakis evégbõl. Hopp, megvan,
23 13 |           szólt a leány ijedten. - Ó, hiszen az lehetetlen.~-
24 13 |        kérem, nem tudok olvasni.~- Ó, szegény kicsikém! Szegény
25 14 |          ijedten Rozália.~- Semmi, ó, semmi - mondá bágyadtan
26 14 |     látszik, alkalmatlan vagyok.~- Ó, dehogy - ellenkezett Mari,
27 14 |            Láttam én, amit láttam. Ó, Istenem, Istenem, és az
28 14 |    harapott meg valamelyiteket?!~- Ó, dehogy, bácsi - sietett
29 15 |         javította ki magát Róza.~- Ó, te macska! Hogy képzeled
30 15 |             valótlan fecsegésre.~- Ó, szegény Zsuzsannám, akkor
31 15 |          hát nekik igen könnyen... Ó, leányok, leányok, ne bolondozzatok,
32 16 |        Ismered Klementyt?~- Nem.~- Ó, bár csak én se ismerném!
33 16 |         hátba ütötte a sógorát. ~- Ó, jaj, te golyhó! Miféle
34 17 |   visszariadt, mikor megkóstolta, „ó, istenem - szólt -, olyan
35 17 |       ütötte meg magát? - kérdé.~- Ó, nem - rebegte és reszketett. -
36 17 |            semmi se történt volna. Ó, Istenem, milyen borzasztóak
37 17 |            sokáig beszélsz bent?” „Ó, semmi esetre sem” - felelte. „
38 17 |            nem is a vizitszobában. Ó, hogy romlik, mohosodik
39 17 |      tömérdek takarítás jár azzal! Ó, istenem, minek is élünk?
40 17 |         Tóthné.~- Elestem, mama.~- Ó, te szerencsétlen gyermek!
41 17 |      tördelni.~- Mit tudod te azt? Ó, jaj, hogy is küldhettelek
42 18 |      ábrándosan rázta meg fejét.~- Ó, dehogy, inkább félek magától.~-
43 18 |          gondolatok.~Nincs, nincs. Ó, dehogy! Semmi sincs. Mindössze
44 18 |        alakoskodik a kamarás úr? S ó, milyen bosszúság, az õ (
45 18 |        szerkezetû, ketyegõ órát.~- Ó, istenem - mondta a befejezett
46 18 |         csakhamar visszafordult:~- Ó, nem, nem. Talán mégsem
47 18 |          meglõtte szegény párát... Ó, még most is sírhatnék,
48 18 |             de nem akar elmenni.~- Ó, te bolondos kis fruska! -
49 18 |            értem.~- Kíváncsi rá?~- Ó, hogyne.~- No, lássa, én
50 18 |    valamennyi emberi lénye között. Ó, mondjon nekem róla egyet-mást.
51 18 |       keresésem hasztalan azóta.~- Ó, szegény ember! - sopánkodott
52 18 |          Mit tetszik kérdezni? Õt? Ó, igen. A megszólalásig,
53 18 |    fölemelte a fejét, mint a páva (Ó, de gyönyörû nyaka volt!) -,
54 18 |        hebegte Noszty elkábulva. - Ó, istenem, csakugyan maga
55 18 |         hét múlva.~- Hol lakik? ~- Ó, maga golyhó! - nevetett
56 20 |            Mintha ti nem tudnátok. Ó, szegény kis tudatlankák!
57 21 |        hogy tetszett neki a fickó. Ó, ezek a leányok, ezek a
58 21 |         sápadt lett, mint a fal.~- Ó, bizonyára - felelte rekedt
59 21 |        legokosabb, amit tehetsz.~- Ó, Izrael, hogy tudsz olyan
60 21 |        megyünk vizitet visszaadni. Ó, Mihály, nem dolgoztál hiába
61 21 |         vezet öldöklõ férfiakat?~- Ó, azokról ilyenkor is gondoskodva
62 21 |          gyermekes elképedéssel. - Ó, be szeretném õket látni!~-
63 21 |      Hiszen lehet azon segíteni.~- Ó, dehogy lehet.~- Én tudok
64 21 |         nem bánom... a felesége.~- Ó, kis bohó! - kiáltott fel
65 23 |         egy kicsit el is pirult.~- Ó, gonosz, gonosz nénike...
66 23 |         kéjjel nyilallott végig.~- Ó, Mari, Mari, hát így kell
67 23 |       valóságos ostrom alá fogta. „Ó, a szemtelenek!” gondolta
68 23 |        gyomorgörcseim kezdõdnek... Ó, rettenetes az!~- Igyék
69 23 |        megigazítani a lábzsákot?~- Ó, nem, nem. Ne nyúlkáljon!
70 23 |  megvacogott. - Talán zsiványok.~- Ó, dehogy.~- Alkalmasint valami
71 23 |           marcona, ijesztõ alakok! Ó, istenem, istenem! Megölnek
72 24 |     beszélt hozzá:~- Bocsássa meg, ó, bocsássa meg, hogy idejöttem!
73 24 |            úgyszólván összetört.~- Ó, Mari, ne legyen olyan kegyetlen -
74 24 |      nyújtott, gúnyolódó hangon. - Ó, szegény ember!~- Képzelje
75 24 |       kérjem tettemért bocsánatát. Ó, Mari, édes Mari, itt vagyok
76 24 |         egy megsebzett vadállat:~- Ó, édes kisasszonykám, mi
77 25 |          kettõig se tudna olvasni! Ó, Jézuskám, Jézuskám, de
78 26 |        Miket beszélsz, te gyermek! Ó, te álnok baziliszkuszkígyó,
79 26 |           szólt most már szelíden (ó, mennyi változatosság van
80 26 |    kiolvasni, hogy másra gondol.~- Ó, istenem, de csak nem adott
81 26 |         ott lappangott a mosoly.~- Ó, Mihály, édes uram, bocsáss
82 26 |      esküvõn. A pékné kívánta úgy. Ó jaj, minek köhög a légy,
83 26 |            pláne kezet csókoltak. „Ó, édes gyönyörûségek, ne
84 26 |          az óráját és sóhajtott:~- Ó, jaj, még egy egész negyedóra!~
85 26 |             milyen szívesen látom. Ó, istenem, istenem. Itt van
86 Uto|            az életbõl van ez véve? Ó, istenem, az élet nem olyan