Fejezet
1 1 | cédulát, hadd írom alá - mondá fojtott hangon. - Kit akarsz?~
2 3 | érintette.~- Kiszorítottam - mondá spártai egyszerûséggel.~
3 3 | zsirómmal? Lehetetlen - mondá elcsodálkozva.~- Méltóztassék
4 3 | átadta.~- Ezt elhoztam - mondá -, a becsületet tehát úgy-ahogy
5 4 | Ez az ön domíniuma - mondá, mutatván neki az íróasztalt. -
6 5 | Ez már az én pusztám - mondá Kopereczky. - Ez az egyik.
7 5 | Nem tört el benne a keze - mondá félvállról.~- Nem ám - felelte
8 5 | ellenkezett. „Ott kincs van - mondá -, nem vagyok bolond, hogy
9 6 | nem tud.~- Hát én értem - mondá pátosszal a kapitányné,
10 6 | udvariatlan.~- Igazán szép tõled - mondá gúnyos mosollyal a kapitányné. -
11 6 | és Szentlélek nevében - mondá, és megfordította a jobb
12 6 | eltávoztak.~- Te Bubenyik! - mondá, visszatérvén a kaputól,
13 7 | látok veszett kost is - mondá a báró szomorúan.~- Hát
14 8 | sompolygott.~- Gondolja meg - mondá félhalkan -, hogy még beszédet
15 9 | kétfejű sas.~- Hát jól van - mondá a nábob -, megveszem a záptojásait,
16 9 | fiú!~- Hm, majd megnézem - mondá az exhadnagy. - Tudod mit,
17 9 | menjünk Isten nevében - mondá a fõispán, s bátor léptekkel
18 9 | hiszem, ne menjünk fel - mondá váratlanul.~- Hogyan? Nem
19 10| ismerem, de a vadat nem - mondá szaporán, aztán szétnézvén
20 10| az nem valami biztató - mondá Feri úr, savanyú hangulatba
21 11| akarsz velem?~- Attól függ - mondá Gyuri fürkészõ tekintettel -,
22 11| kövekkel kirakva?~- Van egy - mondá Klemitzer -, melyet Nádasdy
23 11| díszítettek.~- Megjárja - mondá Gyuri. - Hogy az?~- Ugyan
24 11| Klemitzer.~- Megtartom - mondá Gyurka. - Most már csak
25 11| valamire.~- Nincs rá eset - mondá Tóth Miska eltökélten. -
26 12| megyen.~- Nem gondolnám - mondá a vadász mosolyogva -, mert
27 12| párázataiba jutottunk - mondá -, de talán ne menjünk gyalog.~
28 13| lesütötte a fejét, és mosolyogva mondá:~- A fej ugyan az enyém,
29 13| Sem pápai nem vagyok - mondá halkan -, sem kisasszony.~
30 13| kérdé nevetve.~- Nem bánom - mondá a leány fojtott hangon,
31 13| nekibátorodának.~- Nem urák ezsek - mondá a flótás, és kezdte a flótáját
32 14| Rozália.~- Semmi, ó, semmi - mondá bágyadtan és mosolygott.~-
33 14| Nagyon szíves vagy - mondá csípõsen Róza.~A szobaleányt
34 14| szobaleány.~- No, látjátok! -, mondá diadalmasan Róza. - Ugye,
35 14| meg itt, Klárika fiam - mondá hangosan -, és tartsa addig
36 16| Hm. Akkor meg is lesz - mondá Klementy meghajolva.~- Ez
37 16| a báróra, és foghegyrõl mondá:~- Lesz.~- Akkor hát váltsd
38 16| nyilatkozzék.~- Jó, jó, öcsém - mondá ez -, csak eredj, vegyülj
39 16| Hja, kedves barátaim - mondá végre nagy kedvetlenül,
40 16| tartottam a sürgöny folytán - mondá az új szolgabíró, némi szertartásos
41 16| járásra vonatkozót.)~- Ez az - mondá jelentõsen -, ezt tanuld
42 17| odakünn.~- Vendég jött - mondá Fruzina mama.~- Mégpedig
43 17| egyet-mást. „Pompás gondolat - mondá -, ezt én is megtanulom.” „
44 17| nélkül.~- Nézd csak, apuska - mondá a gazda a kártyáit igazítva -,
45 17| fölemelje. „Köszönöm” - mondá a nõcske gépiesen, s csak
46 17| mama, add ide a székedet - mondá a bárónõnek.~- Minek az
47 17| mégysz be?” „Bagatell - mondá -, mindössze megkérdezek
48 17| találkozni a kisasszonnyal - mondá -, csak azt nem tudtam,
49 18| csakugyan a vadász volna - mondá magában -, csak nem lenne
50 18| s harsányan, fenyegetõn mondá:~- Valaki mostan kõbe hágott! (
51 18| Azzal az apalinszívûvel - mondá a leány fitymáló hangon.~-
52 18| rezdült meg.~- Isten ments - mondá csendesen.~S ez láthatólag
53 18| hegyek nem találkoznak - mondá álmatag arccal Mari.~- De
54 18| Krackner kisasszony hangosan mondá a háta mögött valakinek: „
55 18| gondolkoznék.~- Hát csak - mondá azután vontatottan. - Hiszen
56 18| Olyan nagyot nevettél - mondá Tóthné -, hogy kiment az
57 19| úrnak.~- Önnek igaza volt - mondá egyszerûen. - A mai naptól
58 19| esztergomi hercegérsek? - mondá az öreg Tóth némi csodálkozással. ~
59 19| kisgyermeknek.~- Nem, soha - mondá, és egész lelkével belemerült
60 20| ember volt benne elrejtve - mondá Noszty. - Nem lehet másképp.~-
61 21| király aranykulcsot adott - mondá nevetve -, elégedjen meg,
62 21| Megérkeztek az asszonyok - mondá. - A vihar kitörését mégis
63 21| emlegettek?~- Unokahúgom - mondá Mari. ~- A nõvérem leánya -
64 21| Tanulókori pajtásom volt - mondá Tóth.~- A fejem fáj - felelte
65 21| éppen kérni akartalak - mondá Feri szelíd, félénk hangon,
66 21| egy jó gondolat tõled - mondá Vilma. - Mert ha Máli néni
67 21| tudok rá akár két módot is - mondá fojtott hangon Noszty, és
68 21| édes csend.~- Menjünk - mondá Mari ábrándosan. - Keressük
69 22| eredményt.~- Izrael vidám - mondá a fõispánné -, fütyörészve
70 22| meghökkent.~- Hát ne tréfálj - mondá türelmetlenül.~- Az ördögnek
71 23| Pecsét, a másolat hiteléül”, mondá s ezzel konstatálva volt
72 23| Én istenem, hát hol? - mondá dacos vállrándítással, majd
73 23| Ferihez.~- Fogass be! - mondá halkan.~Feri eltûnt, s kis
74 23| kocsiba.~- Mezernyére! - mondá a kocsisnak eltökélten.~
75 24| Hát jól van, beszéljen - mondá, s egykedvûen lógázta a
76 24| kell veszteg maradnia - mondá a leány szigorúan, és most
77 25| Felelõsségre kell vonni a tacskót - mondá dühösen Palojtay.~- Felelõsségre? -
78 25| Akkor talán igazad volt - mondá Palojtay elgondolkozva -,
79 25| Milyen eredeti fej) - mondá Palojtay latinul, hogy csak
80 25| grófi asztalhoz való ember - mondá, szerényen lehajtva fejét,
81 26| állva hagyta.~- Mária - mondá, a leányához intézve szavait,
82 26| Elmehetsz, édes leányom - mondá az apa szelíden, szinte
83 26| könnyelmû jellemét; gyanakszom, mondá, hogy nem is szereti Marit,
84 26| dologból nem lehet semmi - mondá. - Meghánytam, megvetettem
85 26| fele a tied.~- No, látod! - mondá az asszony, és behunyta
|