Fejezet

 1 1 |         Kozsehuba.~- Énbennem?~- Hát igen. Egyszer már adtam neked
 2 1 |             hogy kilencven-e, mindez igen közönséges, ízetlen magaviselet
 3 2 |      Ennyiben állt az ügy, s valóban igen kellemetlen volt I. Kopereczky
 4 3 |           mutatni be a váltót.~- Hát igen - hagyta rá az ezredes udvariasan -,
 5 3 |               Hiszen úgy értettem.~- Igen, igen, de joga van az ezredes
 6 3 |         Hiszen úgy értettem.~- Igen, igen, de joga van az ezredes
 7 3 |           maguknál a természet?~- Ó, igen, a krapeci kertemben már
 8 3 |            báró megkínzásában. ~- De igen. Megálljon csak. Mi is volt? (
 9 4 |             vak nem volt (sõt inkább igen csinos ábrándos szemei voltak),
10 5 |            nem vagyok finnyás ember, igen kevéssel megelégszem.~-
11 5 |             jó volna egy jégverem.~- Igen, de költséget nem engedélyeztem
12 6 |             azok a főkötőőrök.~Pedig igen egyszerű volt a dolog. A
13 6 |    Kopereczky arca földerült.~- Aha! Igen. Persze. Tudom már. A skatulyáját
14 6 |             az a népdalgyûjtemény.~- Igen. Gondolom már. Maga sok
15 6 |          nehéz vasajtóban, mely csak igen ritkán volt kinyitva.~Kék
16 7 |            báróné nappali szobája?~- Igen, az, ahol a csiga jár.~-
17 7 |             a fõveszedelem elmúlt.~- Igen sajnálom - dadogta -, de
18 7 |           tojásé.~- Tudja-e, hogy ez igen kellemetlen! - szólt a fõispán
19 7 |           amit lehet. De azért mégis igen hûvös lesz a fogadtatás.~-
20 7 |              õk ketten. Mind a kettõ igen derék ember, akik...~- Ne
21 8 |             pipázik az ambituson; ez igen okos úr, érzületére nézve
22 8 |             nõül vette. Azt mondják, igen csinos volt, de erre nézve
23 8 |             jó szóra, a partnerek se igen akarták még ereszteni.~-
24 8 |            Pálnak.~- Rekruta vagy?~- Igen, rekruta vagyok. Tegnap
25 9 |            kérdezte Feri útközben.~- Igen, az anyja.~- Nagyon közönséges
26 9 |           Úgy? Mit is mondtál elõbb? Igen, hogy már otthon is hallottad
27 9 |         bizonnyal így is tetszett.~- Igen - jegyezte meg Bubenyik -,
28 10|              Ez idő szerint Feri egy igen törékeny gerenda, vele kell
29 10|              Ahol az este voltunk?~- Igen. Mit szólsz hozzá?~- Nekem
30 10|          lányoknál, hanem a szülõket igen nehéz már vele megborotválni.
31 10|          alkalmasint akad több is.~- Igen szigorú vagy szegény Ferivel
32 10|     csatoljuk - érvelt Noszty.~- Hát igen, ha a dolog magától megy.
33 11|      rosszabb helyzetben, mint most. Igen ám, de hol találjam én meg
34 11| Kilencvenkilencezret.~- Készpénzt?~- Igen.~- Nem mesél ön? ~- Itt
35 11|             boldogság az élet!~- Hát igen - folytatá Tóth Mihály elgondolkozva -,
36 12|          tepsikben, lévén valamennyi igen jó borkorcsolya. Ekként
37 12|             Nemde, urasági vadász?~- Igen, urasági vadász vagyok.~-
38 12|         fejjel kihajolva nézte õket.~Igen, Tóth Mari volt. De micsoda
39 12|          mindkét nembeli ágazatai.~- Igen, hallottam errõl valamit,
40 14|             nehezen szülemlett. Csak igen kevés pár állt ki a porondra.
41 14|           alkalommal sok oldalról és igen behatóan tárgyaltatott,
42 15|        pompás puncsot készített, ami igen jólesett, mert megindulván
43 15|         magát a vendéglapra, és hogy igen csinos, kellemetes fiatalember
44 15|         legény lehet a talpán, és az igen gyakran elõfordult, kivált
45 15|           tud, megsúghatná hát nekik igen könnyen... Ó, leányok, leányok,
46 16|          szobájában. Valójában pedig igen otromba csíny történt -
47 16|             de az is valami). Nem is igen törõdött õ ezzel, észre
48 16|               hogy ellene beszélt az igen tisztelt barátom, mikor
49 16|             is betér a házához. Erre igen büszke, de különben is sok
50 17|              hangon -, már napok óta igen gyenge.~- Ki mondta, hogy
51 17|          vendégek estefelé, de azért igen jól érezték magukat, kivált
52 18|             csoportban beszélgetett, igen jólesett, hogy a báróné
53 18|             mondta a komornyik, hogy igen magasvérû ló volt. Az úr
54 18|                 Sohase táncolt?~- De igen, egyszer-másszor.~- Eredj
55 18|           szorítaná össze.~- Úgy?... Igen? - mormolta rekedten -,
56 18|             tetszik kérdezni? Õt? Ó, igen. A megszólalásig, sõt a
57 18|       Hiszi-e már, hogy én vagyok?~- Igen - felelte Noszty zavartan,
58 19|            ember a privát óráiban.~- Igen, de mindenekelõtt neki kell
59 19|          beszéltünk tegnap este? Ah, igen, emlékszem már. (Nevetett,
60 19|            hüledezett a doktor.~- De igen. Ön meggyõzött engem, hogy
61 19|      megrettent, hogy azt mondja, ez igen veszedelmes dolog a Ventéknél.
62 20|             meghalunk, mert a halált igen ritkán lehet kikerülni,
63 20|          kapunál csípett el Malinka. Igen jó kis ebéd volt, de Tóth
64 20|           felejti, hogy az asszonyok igen nyájasak és figyelmesek
65 21|            neki, nem tudom, de azóta igen sok fülemile van, az bizonyos.
66 22|              mint amennyi jár.~- Egy igen különös ügyben vagyok bátor
67 22|           ide jöttem Trencsénbõl. ~- Igen szép öntõl, hogy meg akart
68 23|          szemöldjeit, és noha Noszty igen tapintatos formában cáfolta,
69 23|        tetszõ dologban jár). ~Tóthné igen köszönte a nagy szerencsét,
70 23|             az õ leányára gondoltak, igen hálás azért is, hogy a méltóságos
71 23|         gyöngédségnek képzelte, s ez igen jólesett neki.~Volt mirõl
72 24|          diadalra viszik szerelmüket igen sokan. De maga úgy tett,
73 24|       megmondta az apja a bûnömet?~- Igen, mondott valamit, talán
74 25|       szivart kérek.~- Tudja-e, hogy igen szép öntõl, amiért meglátogatott,
75 25|          valamit. Ugye, Párizsban?~- Igen, Párizsban - vallotta ki
76 25|             el? - folytatá a gróf. - Igen, tudom már. Azt mondja ön,
77 26|         kérdé Tóth elhalaványodva.~- Igen, õ. Mondhatom, mindjárt
78 26|             Brozik Dániel levele is. Igen köszöni, írja, a húsz akó
79 26|              vacsora, vagy nem lesz. Igen örülök, hogy szegény házamat
80 26|            megjelenésében nyilvánul. Igen sajnálom, s bocsánatot kérek,