Fejezet

 1 1 |   bizonytalanságban, vigy magaddal engem is, apuskám! Bizony, nem
 2 1 |      jöttem. Hol vegyek itt pénzt? Engem itt senki se ösmer.~- Hiszen
 3 3 |      folytatá: - Mert úgy nézz meg engem, hogy én most egy nagyobb
 4 3 |        természetû ügy. Hisz értesz engem. A pénz rögtön kell. Egy
 5 3 |       nincs semmi keresetünk.~- De engem ez az úr megsértett! - dühöngött
 6 3 |      Valóban az. Õ türelemre tanít engem, mint ahogy a méh, mely
 7 3 |          halálos ágyán megesketett engem, hogy sohasem kérem meg
 8 3 |         kellettem. Hát értesz most engem, ha én a zálogot követelem.~
 9 3 |     Dehogynem. Azt is mondta, hogy engem akar feleségül venni.~Olyan
10 4 |             Pál úr, de hamar, mert engem mindjárt beharangoz az elnök.~-
11 4 |          rendelte a fõispán. - Ért engem?~Noszty Feri helyeslõleg
12 4 |             meglásd, ki fog emelni engem a közönséges fõispánok közül.
13 4 |       megtudjuk, mi minden vár ott engem. Ó, jaj, már csak átestem
14 5 |          te Ancsura?~- Hát például engem is, ha bent vagyok.~- Ugyan
15 6 |           kalitkában énekeljen, az engem nem gyönyörködtet, messzirõl
16 6 |  bedrótozni egy legényt fölhívnak,~Engem, Králik Gyurit, engem, engem
17 6 |   fölhívnak,~Engem, Králik Gyurit, engem, engem hínak...~Jaj, meghalok,
18 6 |       Engem, Králik Gyurit, engem, engem hínak...~Jaj, meghalok,
19 6 |       hágott, éppen a tyúkszemére, engem pofozott fel, de úgy, hogy
20 6 |      kevélyen a kapitányné -, mert engem nemcsak a pénz köt a gyöngyökhöz,
21 7 |      kezdõdik? Hát csak ne féltsen engem, amice. Jó éjszakát.~Rossz
22 7 |          messzirõl. - Húzzanak fel engem is az állványra!~A pallér,
23 7 |            a nagy fejét.~- Hagyjon engem. Ne szóljon hozzám. Én elveszett
24 7 |   gondoltuk, s Noszty úr megbízott engem, hogy négyszemközt valamit
25 9 |      ünneplik, mert ezzel egyúttal engem vélnek inzultálni. Hát bizony
26 9 |    leleplezném, hogy a fõispán nem engem parodizál, hanem szegény
27 10|         szegény öregember kiszorít engem fõispánnak, eget-földet
28 10|           éppen azért szép eset, s engem fõleg ez izgat. Mert lásd,
29 10|           dolgoznak. Ez nem ismert engem, nem tudta, ki vagyok, mim
30 11|       gyere no, kérlek. Nem szabad engem elhagynod.~Utána ment, a
31 11|       leülök a küszöbödre, s isten engem úgy segéljen, nem megyek
32 11|         semmit. De mit szóljak én? Engem itthagyott könnyelmûen,
33 11|       eleje kellemes.~- Nem értesz engem, ez az egész. Ne hidd, hogy
34 11|         azt fölszedni. Úgy tekints engem, mint egy furfangos, számító
35 11|              most már te segíts ki engem”; megeshetik, a te puskaporod
36 11|            S ez a kõ nagyon nyomna engem. Láthatod tehát, miért nem
37 12|            holnap, hogy fölkeresne engem az iparosok szüretén, a
38 12|         mivelhogy vágyaim zománcai engem is odahajtanak, feleségem
39 13|       mindene van. Szép ember jön, engem ugyan el nem kápráztat,
40 13|     hirtelen. - No, köszönöm. Maga engem meg akart enni.~- Miért
41 13|          táncolni?~- Csak nem akar engem táncosnénak? - kérdé nevetve.~-
42 14|          meg vértolulásaim vannak, engem Marienbadba küldtek. De
43 14|        küldtek. De minthogy Zsuzsi engem félt, én meg Zsuzsit féltem,
44 14|   védekezik? - kérdé Tóthné.~- Ami engem illet, köpölyöztetem magamat,
45 15|               Hát én kutya vagyok? Engem nem is említesz, mi? (Szemrehányólag
46 16|      méltóságos báró, hogy túl fog engem élni a főispáni széken s
47 16|             hanem magát, amice, ha engem rossz társaságba keverne.
48 16|           egyiket se engedte, hogy engem molesztáljon, és most vége
49 16|      megenned a pók helyett. Isten engem úgy segéljen. Ah, nini!
50 16|     kamatra. Mert ne gondold, hogy engem szipolyozni fogsz. Amit
51 17|        alatt bemutatkozni. Ne nézz engem olyan semmi embernek! Mert
52 18|      szomorúság, amely elfog.~- Ha engem lát? No, maga szépeket mond
53 18|    szerkesztõ úr, ne méltóságozzon engem.~- Kérem, kérem, császári
54 18|       kéklõ füstfelhõbe takarva.~- Engem keresel? - mosolygott rá
55 18|            Magát azt a tényt, hogy engem nem szeret látni, kikapcsolom.
56 18|          hozzám. Lássa be, hogy ez engem felbirizgált, és folytonosan
57 18|    esküdöztek, hogy színrõl színre engem látnak benned. No, ha ez
58 19|             De igen. Ön meggyõzött engem, hogy az effajta humanizmus
59 20|        vagyunk. Ne félj addig, míg engem látsz. No, mit gondolsz?~
60 21|  eltoloncoltatom a városból, Isten engem úgy segéljen. Különben azt
61 21|           lenne, ha maga kérne meg engem férjéül.~- No hallja, szolgabíró
62 21|        nyímozott, mintha mondaná: „Engem már visznek.”~- Jöjjön közelebb! -
63 22|   méltóztatott mondani. Ez az, ami engem aggasztott. Ettõl akartam
64 22|      jöttem kérni, ne méltóztassék engem emiatt fölkeresni, s különösen
65 23|     szemeket meresztett.~- Rosszul engem értenyi tetszett.~- Ne okoskodjék.
66 23|              Ne féljen semmit, míg engem lát.~- Mondja csak, erõs
67 24|         jutott ide, és mit akar?~- Engem a szerelem hozott ide, az
68 24|          tenni, hogy éljenek. Maga engem sohasem szeretett. ~Mari
69 24|           ez.~- Ugyan menjen! Maga engem még e nehéz pillanatban
70 24|       akkor is bevégzett lenne, ha engem csakugyan elküldött volna.
71 25|     fiatalok, kutya mája, sõt, ami engem illet...~A házigazda a kabátját
72 25|         hogy ha én lövöm le, akkor engem becsuknak, s ez megint csak
73 25| családomnak baj, ha pedig õ lõ meg engem, az is csak az én családomnak
74 25|       szabtak, akárhogy kinevet is engem a méltóságos gróf úr. Reparáció!
75 26|         lett, mint a kakastaraj. - Engem is bosszant, legközelebb
76 26|         elõadásod nagyon megfogott engem. Eredj most lefeküdni, Krisztina.