Fejezet

 1 1  |         asztalhoz a kalapját, hogy szinte zúgott.~- Szervusz, Kéti
 2 3  |             de jó, hogy jössz! Már szinte megharagudtunk, hogy nem
 3 3  |           közömbös, fáradt hangon, szinte fitymálva szólt, hogy Kopereczky
 4 3  |         felelt? - motyogta tompán, szinte elhalóan, s még a szemeit
 5 5  |           pej, olyan kövérek, hogy szinte rengett rajtuk a hús.~-
 6 5  |         hozni, hogy barom és ember szinte bizonyosan otthagyja a foga
 7 5  |      forintot.~Haragos, sötét arca szinte kiengedett, megenyhült erre
 8 6  |           hogy õ is érdeklõdéssel, szinte türelmetlenül várta az egér
 9 6  |             Erőt vett magán, s még szinte nyájasan fogadta köszönését:~-
10 7  |         ilyen bölcsen eligazítván, szinte újból kedvet kapott a fõispánsághoz (
11 7  |         felsõ nadrágja.~Kopereczky szinte szédült e beszélgetés ereje
12 8  |        fogja vezetni, aki egyébkor szinte kipukkad a gõgtõl; õ, akinek
13 9  |        csatában, arról nincs hír.) Szinte különös volt - mintha valami
14 9  |     kigömbölyödött, ragyogott, már szinte hinni kezdte, hogy hallucinált
15 9  |            a hiúságot. A végén már szinte megcsontosodott meggyõzõdése,
16 9  |            forintnyi jövedelemnek. Szinte hihetetlen. Sõt, nézd, nézd,
17 10 |          vágott apró fekete szemei szinte sütöttek girbegurba kis
18 10 |      arcizma mozgott, s mosolyánál szinte megvilágosodott, mint a
19 11 |        összepajtáskodtak. Õszinte, szinte megható barátság fejlõdött
20 11 |           tette azt, miért tette?” Szinte nevetséges volt a bánatával,
21 11 |           Összesen? - kiáltá Gyuri szinte szemrehányón, csaknem megbotránkozva.~-
22 11 |           hangzott ki most tompán, szinte rekedten a Miska szava -,
23 11 |        olyan piros kis szája, hogy szinte tüzet látszott lehelni.~
24 11 |      vejeinek a hozományt, s Miska szinte csodálkozva gombolta azt
25 12 |       Stromm ezredes, aki jelenleg szinte Trencsénben feküdt, azonfelül
26 12 |  véleményem, de még szomjan se, ez szinte az én véleményem, és ha
27 12 |          kukoricások között, addig szinte úgy látszott, mintha magától
28 12 |            az lenne a Tóthéké (már szinte úgy vette, hogy akkor az
29 12 | arcocskáján! Feri el volt bájolva, szinte felszisszent a szépsége
30 12 |        néni szükségesnek találja), szinte fiatal leány volt, éppoly
31 12 |      csodálatos takácsmûvészetével szinte észrevétlenül, egy szempillantás
32 12 |        leányban! Sóvárgó tekintete szinte elnyelte. Milyen nagyon
33 13 |      lornyettet is elhozták volna! Szinte úgy rémlett neki már így
34 13 |            a beadott mérgeket.~Már szinte megijedt, hogy többet adott
35 13 |          míg a Répásiné pufók arca szinte már a kékbe játszott a fölhevüléstõl.~-
36 13 |          önkéntelenül hozzásimult, szinte hozzátapadt.~Delejes áram
37 14 |         piciny lábacskájával, mely szinte a bokáig kilátszott a Klárira
38 14 |   elkezdett keservesen sírni, hogy szinte a muzsikát is túlharsogta,
39 14 |           most, mikor felocsúdott, szinte csodálkozni látszott, hogy
40 16 |         olyan módon csinálta, hogy szinte úgy rémlett neki a végén,
41 16 |       kemény, ropogós hangon, hogy szinte az ódon falak is visszhangozták:~-
42 16 |     egymást a fülledt, sûrû párás, szinte pépszerû levegõben, s kivehetetlen
43 16 |         egyszerre kigyúlt az arca, szinte megszépült, míg hangjában
44 16 |        meglehetõsen lehangolta, és szinte az egekbõl rántotta alá
45 17 |            és kilencveneseket, már szinte az éjfélhez járt közel az
46 17 |        hölgy elesett a felkarcolt, szinte porzó tükörlapon.~Odasietett,
47 17 |  észrevegyék, akik már az imént is szinte bántó módon szorították
48 17 |           gyermek, szép kék szemei szinte ugráltak az örömtõl, a hangja
49 17 |        fattyú.~S édes szeretettel, szinte büszkeséggel feledte a szemeit
50 18 |          benyomást tettem rá.”~(És szinte már olyasvalamit kívánt
51 18 |         szembetûnõleg kelletlenül, szinte vontatva, s bizonyos melankóliaszerû
52 18 |             Az öreg Podwolski, aki szinte ott poroszkált a colonne-ban,
53 18 |            hallottam ezt, hogy már szinte azt hiszem, én magam találtam
54 19 |           megunta az örökös búzát, szinte nekiszilajodott mámoros
55 19 |            és a berzenkedõ bajusza szinte szikrákat hány. A kicsinyek
56 21 |             feje mellén nyugodván, szinte égette s megbódítá, szemei
57 22 |        kezébe s megrázva azt, hogy szinte ropogott erõs markában a
58 23 |          aztán kiadta a rendeletet szinte írásban, de megmagyarázta
59 24 |        székre dobva, az utóbbi még szinte az élõ test formáit mutatta
60 24 |           Akkor jól van. (Most már szinte tetszett a dolog Marinak.)
61 25 |            amit még nem tudtak. Az szinte még érdekesebb.~- Hát mért
62 25 |      kezdett az üstöke -, az ember szinte kételkedni kezd, vajon az
63 26 |             mondá az apa szelíden, szinte megkönnyebbülve, és az ajtóra
64 26 |          valaki figyelte volna, ez szinte aggasztóbb volt, mint mikor
65 26 |     papagájjá változott volna. Már szinte az ment látványosságszámba,
66 26 |   megtöltötték, a nagy tolongásban szinte elvesztették egymást az
67 26 |      pátriárka, hogy e nyugalomtól szinte visszaigazodott Feri megfeszült
68 26 |          csak jobban viharzott, és szinte zúgott, hogy a falak is
69 Uto|      némelyek - még a legjobbak, a szinte nélkülözhetetlenek közül