Fejezet

 1 1 |        egy kriglit hozzon! (Majd megint Kozsehubához fordult.) Ugye,
 2 1 |          maga húzott Kopereczky, megint nem nyert. Dühös lett, káromkodni
 3 2 |     szereztetvén, legyen a végén megint a katonáké.~A Kopereczkyeket
 4 3 | közepette tapogatta meg, s aztán megint járt-kelt, hol a toronyórára
 5 3 |        úgy vagyunk? No, hát majd megint mókus lesz a kisasszony.~
 6 3 |      úriember. Ez a második. Itt megint az áll elõ, hogy nagyon
 7 5 |         emelt ki.~- Tegye vissza megint, és most nézze meg a tenyerét.
 8 5 |      pénzt, inkább lopnám”, majd megint végigmérte a szobát vagy
 9 6 |     dicsekedett a kapitányné, és megint töltött. - No, még eggyel!~-
10 6 |        egy lélegzetre kiürítette megint a poharát.~- Úgy, hát megjött
11 6 |        kóser ember.~A kapitányné megint töltött a poharába.~- Igyék
12 6 |      helyükbe hamisakat?” Mire õ megint azt felelte: „Minek? Olcsóbb
13 6 |           kigombostûzték, azután megint összefércelték, minélfogva
14 6 |          mihelyt kitesszük, csak megint beáll az a kérdés, hogy
15 7 |       sokáig szeretek aludni, ez megint családi vonás. Ha reggel
16 8 |    türelmetlen volt, kisvártatva megint a kártyaszobákba sompolygott.~-
17 9 |         volt értelmetlenné téve.~Megint kinyitotta a belsõ ajtót:~-
18 10|         neked, édes fiam, bizony megint okosabb lettem valamivel.~
19 11|          áll, hogy szeretném, ha megint te töltögetnéd a pipámat,
20 11|          csak megsértesz. ~- Már megint okoskodol? - bosszankodott
21 11|        Somlyó hegyen.~Tóth Miska megint el akart menni, de Velkovicsék
22 11|      akart menni, de Velkovicsék megint nem engedték.~- Ha már itt
23 12|     valamit a víz fenekén.~Aztán megint felkerekedtek, megint mentek
24 12|      Aztán megint felkerekedtek, megint mentek egy darabon, s õ
25 13|  szerzetet csípett fel kigyelmed megint?~Mire felelte Répási János
26 13|     finom, vékony bajusz fölött. Megint elkezdte fejét törni, hogy
27 13|          a zene, mozgásba jöttek megint a lábak, és megpihentek
28 14|         ültek hosszú évek múltán megint együtt a szőlőbeli villa
29 14|     semmi felvilágosítást. És ez megint igazi szerencse volt a szüretelõ
30 14|       szüretelõ társaságra, mert megint maradt egy kis csemege,
31 15|  levegõben, mint a köd, s maradt megint a csinos vadász.~A két leányszívnek
32 15|      tudja, hova.~Mindez nyilván megint bõ tápot adott a Mari fantáziájának.
33 16|        be.~- Mit? Te kopogtattál megint. Hányadszor mondom, hogy
34 16|         szeme elõl, de nemsokára megint rátalál, közvetlen a Padák
35 16|         hányja ki a kehet, aztán megint húz - inté türelemre környezetét
36 16|         Ezt a közbejött epizódot megint percekig tartó lelkes tüntetés
37 17|           Sehr gelungen!”80 - és megint csak kacagott, hogy a ház
38 17|         azzal búcsúzott el, hogy megint eljön hozzám, mihelyt teheti.
39 17| megterhelt lelkiismerettel, hogy megint több titka, több bûne van
40 18|   gondolni.~A szegény Mari ezzel megint elvesztette elfogulatlanságát.
41 18|         tett valamit, hol amoda, megint átrakta, és a mérleg szüntelen
42 18|       ijedt arccal.~- No, mi baj megint?~- Nem merek kimenni - mondotta
43 18|    egyszer csak, a figura végén, megint visszakerül valahogy a párjához,
44 18| megfordult.~Mikor összekerültek, megint csak ott kezdte Tóth Mari.~-
45 19|      fejüket ki-kidugják, azután megint összebújnak az anyjuk meleg
46 21|      ismerte Velkovicsékat?~Feri megint elpirult.~- Trencsén kis
47 21|      számmal.”~S aztán egyszerre megint ráugrott az elõbbi témára,
48 21|       bajban vagyok.~- No, mi az megint? - vonta össze redõkbe szemöldjét
49 21|        de...~- Látod, Izrael, ez megint egy jó gondolat tõled -
50 21|          volt.~Az öreg róka most megint megvizsgálta a tájékot mindenfelõl,
51 21|      visszaszaladt a lyukhoz, és megint hallatott valami hangot,
52 21|       nyiffanást hallatott, mire megint kiugrottak a rókafiak, s
53 21|         a kakast egy iramodással megint elfogta, és megint elõhívta
54 21|   iramodással megint elfogta, és megint elõhívta a gyerkõcöket.~
55 21|  szájából a kakas lábát, mire az megint szabad lett volna, de az
56 24| gyöngéden kipirult kedves arcra, megint meglökte az ördög: hát mindezt
57 24|        Mari észre se vette, hogy megint fordult a kocka, támadóból
58 25|      Hopp, milyen új perspektíva megint! Ha a család tudott róla,
59 25|      akkor engem becsuknak, s ez megint csak az én családomnak baj,
60 25|  métermázsa...~- Sapristi!~- Már megint zavarsz bennünket, Podwolski,
61 25|    zavarsz bennünket, Podwolski, megint zavarsz.~- Bocsánatot kérek -
62 26|       napig, két éjjel berregett megint az eszterga: ennek a zúgása
63 26|      belõlük a könny (tudott már megint sírni), s a könny alatt
64 26|    tárcájába tette.~Ettõl kezdve megint a régi ember lett, kedélyes,
65 26|           hm. Csak nem beszéltem megint hangosan? (És ijedte csapott
66 26|        az egynegyed ötöt, azután megint olyan nyugodtan ketyegett
67 26|         s csak akkor következtek megint hosszú sorban a pompás szerszámú