Fejezet

 1 1 |              leányom!~Noszty Pál és Vilma leánya 9-ikén estefelé Trencsénbe
 2 1 |            beszélt valamit, mikor a Vilma kisasszony szoknyáinak suhogására
 3 1 |          elsõ intrádára2 elnyelte a Vilma kisasszony kesztyûit, majd
 4 1 |           zacskójából három számot. Vilma húzott, de a három szám
 5 1 |         emberek laknak, és végre is Vilma kiérezte apja modorából,
 6 1 |        mûvelet, hogy az aranyakat a Vilma hajából fogdosta ki, s hogy
 7 1 |      pezsgõben lakik.~- Tudja, mit, Vilma kisasszony, se az én kezem
 8 1 |            zacskót, és odanyújtotta Vilma felé. Vilma kisasszony bedugta
 9 1 |            odanyújtotta Vilma felé. Vilma kisasszony bedugta kis kezét,
10 1 |              szisszent fel durcásan Vilma, és kirántotta kezét a zacskóból. -
11 1 |         Noszty. - Micsoda dolog az, Vilma? Hiszen csak tréfa az egész.
12 1 |         nyújts kezet Kopereczkynek!~Vilma engedelmeskedett, ami aztán
13 1 |            Honnan gondolja? - kérdi Vilma.~- A kucséber arcáról látom.
14 1 |         Kopereczkyé.~- Engedje meg, Vilma kisasszony, hogy önnek ajánlhassam
15 1 |            kosarat akar nekem adni?~Vilma elmosolyodott.~- Nono, hát
16 1 |           Flórist, s éjizenét adott Vilma kisasszonynak, amire az
17 3 |             az óraláncodon? ~- Ez a Vilma arcképe. Testvérek közt
18 3 |           csak fel rá a lábacskáit, Vilma kisasszony! Az imposztor
19 3 | professzorféle magánál? - csipkedte Vilma kisasszony.~- Valóban az.
20 3 |                Miféle eredetijét?~- Vilma kisasszonyt. No, mit bámulsz
21 3 |            bagoly a szárnyát.~- Hát Vilma szeret-e?~Kopereczky az
22 3 |           szív. Hol a nagynéni, hol Vilma kérdezett valami nagyon
23 3 |          tartogat ilyet számára. De Vilma egy csöppet se látszott
24 3 | beszélgetünk? - jegyzé meg csípõsen Vilma.~Kopereczky felállt, és
25 3 |        szólt önnek valamit felõlem?~Vilma ma minden gonoszságát elõszedte
26 3 |             úgy élnek, ahogy jön.~- Vilma! Ejnye, Vilma - intette
27 3 |          ahogy jön.~- Vilma! Ejnye, Vilma - intette a nagynénje.~-
28 3 |         most mindjárt szíven lõnek.~Vilma nagy figyelemmel igyekezett
29 3 |        egyet -, hogy hozzámegyek.~- Vilma, édes Vilma! - kiáltá Kopereczky
30 3 |          hozzámegyek.~- Vilma, édes Vilma! - kiáltá Kopereczky elérzékenyülten
31 3 |           el! Maga szemtelen!~- Oh, Vilma, Vilma! - lihegett lázasan. -
32 3 |             szemtelen!~- Oh, Vilma, Vilma! - lihegett lázasan. - Hát
33 3 |           így szokás igent mondani?~Vilma az ölelés elõl a nagynénje
34 3 |           tanítványa vagyok.~Hiszen Vilma tudta is, de õ meg a Sacré-Coeur-ök
35 4 |       Nosztyak azt állították, hogy Vilma különb szerencsét is tehetett
36 4 |          színarany bútorokat hoz is Vilma. Nem én, becsületemre mondom.~
37 4 |          asztaltól nagyon keserves.~Vilma kisasszony, minthogy az
38 4 |        múltán a konyhabeli jók közt Vilma kisasszonyt kezdte találni
39 4 |        nekik a konyha. Valahányszor Vilma elment az önkéntes öccsével
40 4 |        viszonyra. Sõt késõbb, midõn Vilma már bevégezte a tanfolyamot
41 4 |            szül. Noszty Erzsébet, a Vilma nagynénje, aki a háztartást
42 4 |     becsületére váltak volna, még a Vilma titkos gondolataiba is behatolni
43 4 |         akarlak tenni. A sógorom, a Vilma férje, bontóvári fõispán
44 5 |            olyan nagyon - riadt fel Vilma. - Alszik a gyerek. Olvasson,
45 5 |         hogy van?~- Atyád jó ember, Vilma, õ derekasan viseli magát.
46 5 |             Igazán Noszty-vér vagy, Vilma!~Ezen aztán Vilma is elmosolyodott,
47 5 |             vagy, Vilma!~Ezen aztán Vilma is elmosolyodott, és kikergette
48 7 |            arra figyelmezteti, hogy Vilma már a másé. Hogy ez már
49 9 |             amennyit akarsz. Hiszen Vilma is írt, és összeszid, hogy
50 10|           sógorodhoz, mert akkoráig Vilma is beköltözködik, s bizonyosan
51 17|                kérdé Mari.~- Noszty Vilma.~- Úgy gondolom, egyetlen
52 21|           amikor nem lesz elõnyben?~Vilma ellentmondott apjának:~-
53 21|           jó gondolat tõled - mondá Vilma. - Mert ha Máli néni egy
54 21|          tartott tojások.~- Mondom, Vilma, hogy borzasztó vagy a hasonlataiddal.~-
55 22|         nyugtatta meg Kopereczky. - Vilma egy kicsit náthás, nem megy
56 22|           tõlem mára.~- Mit kért el Vilma, nem értettem?~- Malinkát.
57 22|    száguldott szét a rokonság közt. Vilma átszaladt vele Rágányosékhoz,
58 22|           család összegyülekezett a Vilma termeiben. Értesülvén, hogy
59 22|      megölsz bennünket - pirongatta Vilma. - Beszélj már világosan.
60 23|             felette - csillapította Vilma. - Nagy bánata lehet, mert
61 23|          öngyilkosságtól féltették. Vilma ott tartotta maga mellett
62 23|            az atyafiak, csak az egy Vilma nem adta fel teljesen a
63 23|      Homlódyné súgott valamit, mire Vilma elnevette magát, és egy
64 23|         volt, kivált késõbben, hogy Vilma, Homlódyné és Feri valami
65 23|           fürkészte az embereket, s Vilma elsuhanván Malinka mellett,