Fejezet
1 9 | Ízes falat - vigyorog Horth Miska -, és micsoda keze van!~
2 11| talált annak helyet Tóth Miska. Bolondja volt a könyveknek,
3 11| doktor lesz, hát legyen a Miska is doktor.~Ezt pedig azzal
4 11| doktor, míg ellenben ha a Miska is doktor volna, és valaki
5 11| is; eminens azonban csak Miska volt közülök, kirõl a professzor
6 11| apónál; ezzel tisztában volt Miska, s a temetésrõl visszamenve
7 11| kertbe a palántáit öntözni. Miska pedig egész délután dolgozott
8 11| megmutogatok még egyet-mást.~Miska tehát fölvette a zöld kötényét,
9 11| szájában látták az alkotását.~Miska hovatovább olyan pipákat
10 11| bizonyos fokig tekintély volt Miska, aki imponált nekik, és
11 11| kétségbeejtette Gyurit, de Tóth Miska megvigasztalta: ~- Ne félj,
12 11| visszatérek hozzád stb.~Miska megsemmisült, mintha valami
13 11| hangos volt az a vidék, ahol Miska lakott.~Úgy vagy egy évig
14 11| scriptumban.~Megörült Tóth Miska, és sietett a kaszárnyába
15 11| szoknya - mosolygott Tóth Miska.~- Hé garçon, pincér! -
16 11| vállat.~- Mit tudom én? Miska majd kigondol valamit. ~
17 11| gondolnod, pajtás, hogy Miska keze munkájával, keservesen
18 11| pénzt.~- Ej - vágott közbe Miska, megrestellve, hogy ilyen
19 11| újra a régi élet kezdõdött, Miska gondoskodott szobatársa
20 11| Teljesen jóllaktam vele.~Miska védelmébe vette.~- Igazságtalan
21 11| mialatt gyorsan laposodott Miska erszénye. Egy nap arra biztatta
22 11| holnap mondja meg, mire.~Miska ebben se szegte kedvét,
23 11| de úgy állok - dadogta Miska elpirulva, de amikor látta,
24 11| sem ezüstöm” - idézett Miska egy Szécsényben ismeretes
25 11| Egy nagy gyerek, gondolta Miska, szeszélyes, de ártatlan.~-
26 11| érzed, fiú - intette Tóth Miska. - Mi lesz veled, ha ilyen
27 11| aranyláncot keressen hozzá!~Tóth Miska jónak látta erre egész az
28 11| megfogván az órát láncostól, Miska felé nyújtotta:~- Gyere
29 11| tõlem, kérlek, ajándékba.~Miska bizony a világért se ment
30 11| boltban, akkorra már Tóth Miska rémült arccal ugrott ki,
31 11| de nem enged az ajtó.~- Miska, eressz be!~Semmi hang belülrõl.~-
32 11| tompán, szinte rekedten a Miska szava -, de szándékosan
33 11| téged elítéllek - kiáltá Miska ünnepélyesen. - Távozz közelembõl,
34 11| zsalu bordái közt. Tóth Miska meghallotta a papírsustorgást,
35 11| alkalmatosságon vonuljak be.~De Miska csak vitte, mint egy pelyhet,
36 11| megörültél - szólt közbe Tóth Miska, aki elfojtott lélegzettel
37 11| egyik köteget odahelyezte Miska elé.~- Száz darab ezres,
38 11| ezres, ez a fele, ez a tied.~Miska incselkedõ tréfának vette
39 11| Hiszen komolyan a tied.~Miska a barátja szemébe nézett,
40 11| Nincs rá eset - mondá Tóth Miska eltökélten. - Az ilyen regényekbe
41 11| kellett. Az okos, higgadt Miska nem találta ezek után célszerûnek
42 11| Ekképpen szõtte gondolatait Miska. Hiszen õ átveheti, de nem
43 11| alapjellemének megedzéséhez. ~Miska tehát elvetette elsõ gondolatát,
44 11| Ilyen beszélgetések alatt Miska is kigombolkozott, s bevallotta,
45 11| érintkezett az ifjakkal, de Tóth Miska a maga szerénységével és
46 11| ültek; egyszer reggel Tóth Miska elhaladván szobájuk mellett,
47 11| aztán csupa láng lett Tóth Miska is, Krisztina is, s az elõbbi
48 11| vejeinek a hozományt, s Miska szinte csodálkozva gombolta
49 11| nem szükséges - felelte Miska, Amerikára gondolva, ahova
50 11| álljunk meg - szokta mondani Miska -, ahol már királyt nyakaztak.
51 11| mutatkozott jövedelmezõnek, Miska hát csakhamar abbahagyta,
52 11| hagyott a Somlyó hegyen.~Tóth Miska megint el akart menni, de
53 11| azt találta mondani Tóth Miska, aki eddig mindig sürgette
54 11| határozatot.~- Ember vagy, Miska - kiáltott fel, és vadul
55 14| cimboránk, Stromm? - tudakolta Miska.~- Csinos, deli ember még
56 15| határban kóborolt álmában Miska sógorával. Ürgét öntöttek
57 19| felszáll.~- A viszontlátásig, Miska bátyám.~S ezzel aztán elgurult
|