Fejezet
1 1 | összerezzent.~- Mit mondtál? - kérdé sötét arccal, rekedten.~-
2 3 | az öreg.~- No, mi van? - kérdé tőle rekedt hangon.~- Nincs
3 3 | közben.~- Mi tetszik? - kérdé bosszúsan.~- Én Kozsehuba
4 3 | feltörni.~- Hát aztán? - kérdé az ezredes valóságosan nyugtalanul.
5 3 | úr ki akarja fizetni? - kérdé ez csodálkozva.~- Természetesen.
6 5 | újság, Klincsók bátya? - kérdé a fõúr nyájasan. - Mi történt
7 6 | parasztnõ.~- Kit keres? - kérdé Malinka.~- Azt a fiatalurat,
8 6 | kulcsokat!~- Milyen kulcsokat? - kérdé az együgyû, jámbor arccal.~-
9 6 | Hány gyöngyöt akarsz? - kérdé csendesen, ünnepi hangon,
10 7 | ablakon.~- A bárónét? - kérdé mohón. - Hol?~- Ott ül ni -
11 7 | Miféle kulcsról van szó? - kérdé Bubenyik.~- Nem tudom én.
12 9 | kulcs?~- Miféle kulcs? - kérdé Kopereczky bosszúsan.~-
13 9 | valahova.~Milyen sürgönyt? - kérdé élénken Kopereczky.~- A
14 10| lehorgasztott fejét.~- Hogyhogy? - kérdé mohón.~Homlódyné diadalmas
15 11| csináltál ott annyi ideig? - kérdé Adalbert.~- Egy kis dolgom
16 11| szándékod, édes Tóth? - kérdé Krisztina.~- Az a szándékom,
17 13| táncolnánk még egy kicsit? - kérdé nevetve.~- Nem bánom - mondá
18 13| kérdeztem, hogy hívják - kérdé Noszty.~- Találja ki!~-
19 13| akar engem táncosnénak? - kérdé nevetve.~- Szeretnék egy
20 14| No, és hogy védekezik? - kérdé Tóthné.~- Ami engem illet,
21 14| látható lehangoltsággal kérdé:~- Hogy jössz te ide?~-
22 14| egyedül maradtak, Mari mohón kérdé:~- Õ is hallotta? (A szobaleányra
23 15| És nem tudod, milyen? - kérdé Mari.~- Tudom, de valami
24 17| ásítozva. ~- No, mi a szó? - kérdé nem minden bosszúság nélkül.~-
25 17| Mi baja az anyádnak? - kérdé Palojtay.~- Görcsei vannak -
26 17| Nem ütötte meg magát? - kérdé.~- Ó, nem - rebegte és reszketett. -
27 17| helyett.~- Maga is látta? - kérdé Tóth Mari.~- Hogyne! Hiszen
28 17| látványt.~- Keres valakit? - kérdé a gyanakodó Krackner.~-
29 17| bárónõnek.~- Minek az neked? - kérdé a tábornokné, a lornyettjén
30 17| vasútnál.~- Szép asszony? - kérdé a bárócska. - Láttad?~-
31 17| fõispánné tehát Noszty leány? - kérdé Mari.~- Noszty Vilma.~-
32 17| honnan tudja azt maga? - kérdé a fiatalember fojtott, tompa
33 18| Talán a mama kíván vissza? - kérdé tétovázón, miután némileg
34 18| a kedves Pista bácsi? - kérdé élénken nevetve.~- Sajnos,
35 18| miatt, hanem...~- Hanem? - kérdé a leány merészen.~Feri úgy
36 18| Ellenkezõleg.~- Miért? - kérdé halkan; visszaült a székébe,
37 18| vagy nagyon kimelegedve? - kérdé Tóth úr.~- Nem.~- Hát akkor
38 18| s hamiskás hunyorítással kérdé:~- Ennek valami oka van,
39 19| egyszerre.~- Hogy érti ön azt? - kérdé Tóth Mihály tompán.~- Nos,
40 21| közömbösen.~- Trencsénben? - kérdé az öregúr, kellemesen meglepetve. -
41 21| tönkretegye.~- Szép leány, ugye? - kérdé Tóthné.~- Csinos, kellemetes
42 21| eddig szegezve, s ijedten kérdé:~- Nincs magának valami
43 21| becsületszóra.~- Mennyit? - kérdé a fõispán.~- Háromezer forintot.~-
44 21| páfrányok eltakartak.~- Mi az? - kérdé a leány haloványan, ijedten
45 21| nyúlt.~- Hát mit akar? - kérdé rekedten, lázasan.~- Egy
46 22| ajtót Noszty Feri.~- Nos? - kérdé a főispán hivatalos ridegséggel.~
47 22| És miben maradtatok? - kérdé Kopereczkytõl.~- Hát miben
48 23| legyen ideges.~- Elmegy? - kérdé a fõispánné.~- El kell mennem
49 23| zsebében.~- No, mi az? - kérdé Noszty.~- A híd fel van
50 23| Nos, meg van nyugtatva? - kérdé szelíden Feri.~- Bocsássa
51 24| Kérdezze meg, ki az!~- Ki az? - kérdé most Mari erõsebben, de
52 25| méltóságos uram.~- No ugyan? - kérdé a gróf várakozó kíváncsisággal. -
53 26| lehelet.~- És hozzámennél - kérdé rikácsoló, zordon hangon -
54 26| mutatott.~- Én is menjek? - kérdé Tóthné.~- Nem, te még maradj,
55 26| tõlem.~- Az én feleségem? - kérdé Tóth elhalaványodva.~- Igen,
|