bold = Main text
     Fejezet                                        grey = Comment text

1501 23   |                 a fejét horgasztotta le és sóhajtott.~- No, ugyan mit
1502 23   |             mire Vilma elnevette magát, és egy kicsit el is pirult.~-
1503 23   |                 ennek a dolognak. A kis és nagy rókák, akik valamiképp
1504 23   |         késõbben, hogy Vilma, Homlódyné és Feri valami titkot rejtegetnek,
1505 23   |            szövi a maga gyönyörûségére, és ha tízet leütnek is a hálóiból
1506 23   |             volt kicsinálva, billentyûk és kerekek hozattak észrevétlen
1507 23   |                 töltötték a szeptembert és októbert, a kis Kopereczky
1508 23   |               új járásban tartózkodott, és csak levelekben érintkezett
1509 23   |                érintkezett Homlódynéval és Vilmával - de éppen ezek
1510 23   |            ebédre Klementy szerkesztõt, és kifõzte vele, hogy a szerencsétlenül
1511 23   |            elterjedt a magyar házaknál, és most, mikor már a fejedelemasszony
1512 23   |        élõképekben, s a közönség tódult és fizetett - míg a tableau
1513 23   |           látogatást tett Homlódynéval, és felszólította Mari kisasszonyt
1514 23   |                   gondolta a fõispánné, és érezni kezdte, hogy õ most
1515 23   |                 volt a Tóthné lábaiban, és nem bírt megmozdulni a karosszékbõl),
1516 23   |          elviszem az én lelkem Marimat, és vissza is hozom a mamájához,
1517 23   |              szegények õket szolgálják, és ha valami bajuk történik,
1518 23   |          éjjel-nappal varrták a piperét és jelmezt. Sok babrálás van
1519 23   |             behozta az összejövetelekre és hazavitte, valami egyébben
1520 23   |           ritkán jött be a székvárosba, és akkor Rágányoséknál szállt
1521 23   |                   áradozott a fõispán - és intelligens. Valaha színész
1522 23   |               Így jutottak némi pénzhez és Bubenyikhez, kit Feri még
1523 23   |             aznap kicserélt Pimpósival, és beavatott a tervbe.~Nagy
1524 23   |                  csak a lovak, a kocsis és a Pimpósi szájából kiömlõ
1525 23   |          Rekettyést, Bálingot, Hertyánt és a mellette fekvõ pusztákat,
1526 23   |                 Mindennap látok õtet.~- És teljesen jó?~- A lexebb,
1527 23   |               üljön le az íróasztalhoz, és intézzen hozzám egy jelentést,
1528 23   |                  leült az íróasztalhoz, és írta a jelentést, hogy rossz
1529 23   |                 megállt, megtörülgette, és fújt egyet:~- Huj, huj,
1530 23   |             kellett mennie Rekettyésre, és ha Tóth Mihály otthon lenne,
1531 23   |              volt, hanem parázna szájú, és az a rossz szokása volt,
1532 23   |                 Mari lesütötte a fejét, és a tányérjába bámult. Tóthné
1533 23   |               vagyok - jelenté ki Mari, és repesve szaladt kezet csókolni.
1534 23   |             Tóthnéval, aztán befogatott és elment. A Gyík hídján túl,
1535 23   |         csárdánál szembejöttek Klincsók és emberei; megnyugodva látta,
1536 23   |            összejöttek már a szereplõk, és öltözködnek.~Néhány meghívott
1537 23   |            fordult feléjük:~- Asszonyok és leányasszonyok, ne mozogjanak
1538 23   |            kegyelmetek, mint a kukacok, és ne nevessenek a fejedelemné
1539 23   |                kattant a fényképezõgép, és a társaság meg volt örökítve.~
1540 23   |               levetették a jelmezeiket, és megjelentek az ebédlõben,
1541 23   |           persze ártatlan képet vágott, és a végén azt hámozta ki Kopereczky,
1542 23   |                mert sok szem figyelt rá és Marira. A fõispánnénak volt
1543 23   |                 feloszlatta az asztalt, és a szétszéledõ vendégek nagy
1544 23   |            nagyon édes volt az érintés, és az agyvelõtõl kezdve az
1545 23   |                susogott leheletszerûen, és lassan, szelíden visszahúzta
1546 23   |               Nem mondhatom, nem tudom.~És ellépett mellõle, hogy elkeverõzhessék
1547 23   |                 fecsegtek, tréfálóztak, és úgy elröpült az idõ, hogy
1548 23   |            nyelve, hanem a vonagló ajka és a felhúzott szemöldíve egyetlen
1549 23   |            szemtelenek!” gondolta Mari, és úgy fájt, de úgy fájt a
1550 23   |           jelszó: „semmi tapintatlanság és semmi összeboronálási kísérlet,
1551 23   |             hogy csak a szeme látszott, és a fehér homlokából egy csöpp.
1552 23   |       tarisznyáért, amivel egy kis idõt és annyi tért vesztettek az
1553 23   |             leereszkedett az elõülésre, és mintha csak egy szomszéd
1554 23   |                 mert légcsõhurutot kap, és pedig máris olyan rosszul
1555 23   |         zsebébõl, lecsavarta a dugóját, és odanyújtotta. ~- Az Isten
1556 23   |               magának.~Homlódyné ivott, és csendesen, szótlanul szuszogott
1557 23   |             odább húzódott egy picinyt, és ha egyet zökkent a kocsi,
1558 23   |                Mondani mindent lehet.~- És azt is mondják, hogy ha
1559 23   |             talán oda kellene hajtatni, és a párnák közé tenni.~- Ej,
1560 23   |           megkérdezni, mi történt. Feri és az inas gyöngéden leemelték
1561 23   |                menj, Feri, kísérd haza, és vigyázz, meg ne hûljön.
1562 23   |            fogat megfordult az udvaron, és megindult Rekettyés felé.
1563 23   |               megeszi a gyertyánkat is.~És csak emlegetni kellett,
1564 23   |             Jóistenke eloltogatja õket, és végül a lámpát is elfújta...
1565 23   |                 tudta, hogy õ a gyenge, és Feri az erõs.~- Ott, ott!~
1566 23   |               félek! - rebegte a leány, és a foga és megvacogott. -
1567 23   |              rebegte a leány, és a foga és megvacogott. - Talán zsiványok.~-
1568 23   |                ott, a keret, az oldalak és a cölöpök.~Feri leugrott
1569 23   |         eltökélten.~A fogat megfordult, és áttért a réteket átszelõ
1570 23   |           hallgasson meg!~- Nem, nem! - és kirántotta a karját.~- Csináljon
1571 23   |            viszem, mert ön már bágyadt, és Mezernye van legközelebb.~-
1572 23   |             Mezernye van legközelebb.~- És mit csinál velem Mezernyén?~-
1573 23   |            doktor hamarjában befûtteti, és ön nyugodtan eltöltheti
1574 23   |              maga nem becsületes ember, és sohase lehet az én férjem.~
1575 23   |             kezdett.~Feri megrázkódott, és egy szót se szólt többet.
1576 24   |              Tóth kisasszony várja künn és méltóságos Noszty Ferenc
1577 24   |               lassanként az eseményeket és azoknak okait is összekapkodta
1578 24   |                 azoknak az élõképeknek. És hát mi baja a Homlódynénak?
1579 24   |                a kénesõ, mindig jár-kel és felfázik. Itt most a lépcsõk
1580 24   |        néhányszor.~Kinyitotta az ajtót, és gyertyát gyújtott. Egész
1581 24   |                 szikrázni, majd perelni és dohogni. A lángok eleinte
1582 24   |              Marinak teát fõzve; nyájas és vidám lett a szoba, Mari
1583 24   |                egy kicsit magához jött, és még mosolygott is. Mikor
1584 24   |             kivette a kulcsot kívülrõl, és belülrõl tolta be a zárba,
1585 24   |                 haragszik rám? - szólt, és hamar elfordította a fejét.~-
1586 24   |            felelgetnének.~Elhangzottak, és talán sohase fogja hallani
1587 24   |               Máli tante lakosztályába, és átadta egy komornának, míg
1588 24   |          kocsija. Felültek Bubenyikkal, és köd elõttük, köd utánuk,
1589 24   |              magát egy kicsinyt görbén, és tessék megmondani, hol várjuk
1590 24   |              pipeskedett, félrehibbanva és meggyûrve. Kezében lámpást
1591 24   |       megenyhült egy kicsit az asszony, és így szólt:~- Hát mi baja?~-
1592 24   |            Lassan vánszorogtam az úton, és minthogy ismerem Pázmár
1593 24   |                hátra.~- Hajoljon idébb, és leheljen rám.~Noszty, nehogy
1594 24   |                elõtte.~- Jöjjön be hát, és pihenjen le, jó öreg. Reggel
1595 24   |            ágyakat, figyelte az alvókat és betakargatta, aztán leült
1596 24   |           zavartak sóhajok, szuszogások és nyöszörgések, gyorsan lerángatta
1597 24   |           lerángatta álhaját, szakállát és a táskába gyömöszölte, lehúzta
1598 24   |            gyömöszölte, lehúzta cipõit, és a hóna alá fogva, lábujjhegyen
1599 24   |               volt; a lángokba vágódott és megégett. A kis cipõk ott
1600 24   |             formáit mutatta a vállaknál és a mellnél, ahol be nem huppant
1601 24   |            mellnél, ahol be nem huppant és - csak remegve mert odanézni
1602 24   |       csöngettyûzsinórt, kivette kését, és kettévágta. Az ágy mellett
1603 24   |                 testbõl kiárad, szédült és reszketett a vágytól minden
1604 24   |             hogy nem bír többé magával, és nem tehet mást, mint átkapja
1605 24   |         megnyílnak? Jaj, azok a szemek!~És Noszty nem karolta át, amint
1606 24   |                itt, hogy meghallgasson, és igazat adjon nekem.~Az pedig
1607 24   |       ismételgette, hogy ne haragudjék, és ne féljen tõle, mert õ nem
1608 24   |                 föllármázom a kórházat!~És keze a zsinór felé nyúlt.~-
1609 24   |               de nem becstelen. A módok és az eszközök, amelyekhez
1610 24   |                 Térjen vissza az ágyba, és hallgasson meg. Ha ön elküld,
1611 24   |          kályhához, akkor visszamegyek. És esküdjön meg, hogy nem közeleg
1612 24   |            talán szerette.~- Szerettem, és esküszöm az õ sírjára, hogy
1613 24   |       Mindenekelõtt hunyja be a szemét, és forduljon el.~- Ha elfordulok,
1614 24   |              fölemelte a piszkálóvasat, és felturkálta benne a parazsat
1615 24   |            mondja meg, hogy jutott ide, és mit akar?~- Engem a szerelem
1616 24   |        olthatatlan, a zablát, fegyelmet és akadályt megvetõ, mindent
1617 24   |             mikor az ön apja megjelent, és a sógorom elõtt kijelentette,
1618 24   |                  csak egy parányi jelt, és küzdeni fogok, ahogy a közönséges
1619 24   |               küzdenek az akadályokkal, és diadalra viszik szerelmüket
1620 24   |              szememnek: „ne árulkodj!”, és magának, úgy látszik, hogy
1621 24   |                ön nem becsületes ember, és sohasem lehet az én férjem.~-
1622 24   |           sohasem lehet az én férjem.~- És megmondta az apja a bûnömet?~-
1623 24   |               Mari? - fakadt ki Noszty, és olyan tompa volt a hangja,
1624 24   |                 is semmi bizonyíték rá, és végre megfizettem.~- Mit
1625 24   |          Megfizette?~- Természetesen.~- És aztán?~- Széttéptem.~- De
1626 24   |             Tehát látta Rózát a hegyen, és mégsem állott szóba vele.
1627 24   |               be a szobába, s a bútorok és apró tárgyak visszaöltözködtek
1628 24   |                 tudom, mint jött be ide és minek? Azt állítja, becsületes
1629 24   |               Mari, s hangjában a harag és fölháborodás érce csengett.~-
1630 24   |          kórházba, fölvétettem magamat, és lopva, titkon onnan osontam
1631 24   |             édes Mari, itt vagyok most, és várom, ítéljen el, ha van
1632 24   |                 kiáltá ágyában felülve, és a karjait önkéntelenül kinyújtotta,
1633 24   |               Kezeit összetette mellén, és úgy látszik, most rebegte
1634 24   |                mondá a leány szigorúan, és most már, miután átesett
1635 24   |                 suttogta szemérmesen.~- És lesz-e a feleségem?~- Ha
1636 24   |                aztán leülök maga mellé, és beszélgetünk. Hanem elõbb
1637 24   |              csak egy szer: a házasság. És a botrány akkor is bevégzett
1638 24   |                 az öreg vándorló órást, és sehol sem találja, rájön
1639 24   |                 botrány már megtörtént, és most csak az van hátra,
1640 24   |               kulcsot a zárban kétszer, és egy rántással feltárta az
1641 24   |                 A doktor, Igali kasznár és az angol társalkodónõ léptek
1642 24   |             pedig visszaült egy székbe, és nagy egykedvûséggel kezdte
1643 24   |           valami modern gyógyítási mód, és szemlátomást éledezett.
1644 25   |                errõl beszéltek. Poharak és kávéscsészék között és mindenütt,
1645 25   |          Poharak és kávéscsészék között és mindenütt, ahol ketten-hárman
1646 25   |        összeállították különbözõ alakba és formába, ahogy az építõkockákat
1647 25   |                az angol társalkodónõjét és Igali uramat, a kasznárt.
1648 25   |               természetesen kiszállott, és azt mondta a kocsijukban
1649 25   |         Nosztynak: „kísérd haza Marit”, és haza is kísérte volna a
1650 25   |        oknyomozó, következtetõ, boncoló és egybekapcsoló emlék elõtt.
1651 25   |              Pletyka-smaragdok, topázok és sûrû tüzû opálok hasadoztak
1652 25   |              volt, akkor elõre készült. És ha elõre készült, akkor
1653 25   |         Homlódyné tudott a merényletrõl és Malinka hasonlóan. No, ha
1654 25   |               kívülrõl jövõ apróságokat és értesüléseket is szorgalmasan
1655 25   |             haza valami hosszabb útról, és amióta megtudta Igalitól
1656 25   |           szobájába, ül az esztergánál, és hajtja-hajtja a kereket
1657 25   |    kezdõbetûkkel jelezve a szereplõket, és némi tapintatos körülírással,
1658 25   |                szerzett, elõkelõ polgár és nagybirtokos szép leányának
1659 25   |               mártás okozott feltûnést. És volt abban tendencia is
1660 25   |            nemezis részérõl, mivelhogy (és most már nemcsak balra sújt,
1661 25   |                 jobbra is sújt a fényes és igazságos toll) a nagyralátó
1662 25   |            mindjárt 19-ikén rendeli el, és azt akkor éjjel nyomban
1663 25   |                 feldõl vagy összeomlik, és az ott egerészõ kotnyeles
1664 25   |           mintha hatott lenne a háznál, és maga a halott is köztük
1665 25   |        Mihálynak jó ismerõsei: Palojtay és a víg Podwolski gróf.~Topsich
1666 25   |                  hanem üljön le nálunk, és mit hozzak: szivart vagy
1667 25   |          volnának akkor a vizsgálóbírák és a fürkészõ detektívek?~-
1668 25   |               Tóth Mihály eltökélten.~- És miért?~- Mert el akarok
1669 25   |              hic sum (ezzel megragadta, és melegen rázta meg a Tóth
1670 25   |             amelynek ön valóságos atyja és jóltevõje. S pénzt még talán
1671 25   |              Aludni kell rá egy kicsit, és nem hirtelen határozni.
1672 25   |                õket igazítani, punktum. És nem kétségbeesni. Okosan
1673 25   |                Okosan kell eligazítani, és megmenteni, amit lehet -
1674 25   |              csak az én családomnak baj és szomorúság.~Podwolski egy
1675 25   |               Ne okoskodjál, Podwolski.~És Podwolski nem is okoskodott
1676 25   |                   vélekedett Tóth úr.~- És miért nem? - kérdék egyszerre.~-
1677 25   |                 a leány vásári portéka, és most már kevesebbet ér,
1678 25   |             szörnyülködött Tóth Mihály, és izzadni kezdett az üstöke -,
1679 25   |                is, meg a hozományát is, és ezt te reparációnak nevezed,
1680 25   |                Mihály egészen kipirult, és a gyûlölet zöld fényét lövellték
1681 25   |          francia császárné terhes lett, és fölvette a krinolint, az
1682 25   |              elrútították a termetüket, és azt hitték, hogy ennek így
1683 25   |            krinolint, annyit mondhatok. És ezt a krinolint se húzom
1684 25   |                 úr, tessék visszatérni, és elvinni a villákat és a
1685 25   |      visszatérni, és elvinni a villákat és a késeket is, mivel hogy
1686 25   |         nyugodtan tette le csibukját.~- És én mégis azt mondom, oda
1687 25   |        tulajdonos a tolvajnak a késeket és villákat, az bizonyos. Mert
1688 25   |             kapcsoljuk ki a hasonlatot, és maradjunk a vita fõanyagánál.
1689 25   |                 bizonyos magasabb etika és célszerûség is.~E pillanatban
1690 25   |              jönnek a kilencvenkilencek és a kilencvennyolcak és így
1691 25   | kilencvenkilencek és a kilencvennyolcak és így lejjebb-lejjebb a kisebb
1692 25   |                 annyi sincs), közbejön, és kompromittálja Hatvanat.
1693 25   |              ezentúl is csak Tíz marad, és sohasem képezheti a Harmincnak
1694 25   |                a felét. A méltóságos úr és Palojtay barátom azonban
1695 25   |                õseink. Mindig úgy volt. És okosan volt. Kivált mikor
1696 25   |       Mindamellett a kutya mégis kutya, és jó, hogy van. Ne is vergõdj
1697 25   |              meg magad, ilyen a szokás, és punktum.~- Szokás, de rossz
1698 25   |               már egyszer végezni kell, és újat kezdeni, mert ez minden
1699 25   |           felelte mosolyogva Topsich -, és abban se volt, hogy Kolumbus
1700 26   |                  miközben elálmosodnak, és csak az óra ketyegi az õ
1701 26   |              asszony elvonul a kuckóba, és sír mindenütt, ahol nem
1702 26   |              Mindenki kerüli a másikat. És ez a közös boldogtalanság
1703 26   |                a síráshoz, ez a hangot, és összeütik csonttá fagyott
1704 26   |         boldogtalanság terpeszkedik el, és lenyom, összetapos mindent.~
1705 26   |               által behívatta feleségét és Marit szobájába.~Halotthalványan
1706 26   |              hogy íme, megmozdul a jég, és mégis szepegve, hogy mi
1707 26   |              leányához intézve szavait, és az erõs férfinak reszketett
1708 26   |           férfinak reszketett a hangja, és melle úgy járt, mint egy
1709 26   |                az embert?~- Szeretem.~- És azt hiszed, õ is szeret
1710 26   |                a pillanat jelentõségét, és elbeszélte a somlyói esetet,
1711 26   |                a késpengét a lehelet.~- És hozzámennél - kérdé rikácsoló,
1712 26   |                 szinte megkönnyebbülve, és az ajtóra mutatott.~- Én
1713 26   |         Nosztyról van szó, hanem rólunk és leányunkról, ámbátor olyan
1714 26   |                ha a hozományát elkölti, és visszajön fonnyadtan, talán
1715 26   |               esetben nem megy férjhez, és akkor is nyugodt életet
1716 26   |             fõkötõ. Az mindent betakar. És ne légy vak, Mihály, ne
1717 26   |          malackáim jókorácskák lesznek, és...~- Szûnj meg, kérlek.~
1718 26   |                 Azért se! - pattant fel és csípõre rakta kezeit. -
1719 26   |             nevem is, forgósteremtette (és a szemei szikráztak), a
1720 26   |            lehet - felelte Tóth Mihály, és olyan színû lett, mint a
1721 26   |                elégtétel meg a Marinak. És mondok neked még valamit,
1722 26   |             aztán menjen Isten hírével, és ha megjavul valaha, elnyeri
1723 26   |               nem emlékszem, Krisztina, és ne is bántsd most a sárga
1724 26   |            jövendõt, hogy ez az úr élne és visszaélne a férji jogaival,
1725 26   |            tegnap is Voglányban jártál, és a voglányi asszony megtöltött
1726 26   |           szavakat, amellett nem evett, és lehetõleg kerülte Tóthot.
1727 26   |          egyikre-másikra megjegyzéseket és rendelkezéseket tett. Ez
1728 26   |               csak hadd fújja ki magát. És hát a végén minden a rendes
1729 26   |             tegnapelõtt itt járt nálam, és erõnek erejével mérget kért
1730 26   |                Tóth Mihálynak, fölkelt, és rohant haza, meg se állott
1731 26   |              látod! - mondá az asszony, és behunyta a szemeit.~- Elhatároztam,
1732 26   |           honnan hívta vissza. Értette, és az õ szíve is elfacsarodott
1733 26   |      találkozzanak az esküvõ határideje és egyebek megbeszélése végett.
1734 26   |             akit akkor Patkónak hittek, és a Griffben volt szállva.~
1735 26   |                 Bontóvár minden szabója és varrónõje munkába fogott,
1736 26   |               sólyomba, de nem találta, és sehol se maradt el tõlük,
1737 26   |             akkor aztán elment a béres, és nem látta többet.~- Mindjárt
1738 26   |                hogy van valami jobb is, és átsiklott szeme a levélpapír
1739 26   |                nap elhagyta a szobáját, és elutazott, Tinka leányom,
1740 26   |        szamárságokat, hervadt lóheréket és szegfûket, hát én most ide
1741 26   |                ámbár nem tudható, kinek és hova szólt, és ámbár egy
1742 26   |           tudható, kinek és hova szólt, és ámbár egy gyalázatos ráfogás
1743 26   |                 lett, kedélyes, nyugodt és elégedett. De leginkább
1744 26   |             beszéltem megint hangosan? (És ijedte csapott a szájára.)~-
1745 26   |                egy beteg leányod volna, és olyan gyógyszert kapnál
1746 26   |              vizek; felzúgtak az erdõk, és öltözködni kezdtek; kijöttek
1747 26   |     kieresztette rügyeit a cseresznyefa és a barack, s egyszer csak
1748 26   |            várva várt virágvasárnap is.~És ahogy Tóthné asszony annak
1749 26   |             tengerszín bársonymentében, és annak a csatja smaragdok,
1750 26   |          borított pálcát vitt óvatosan. És hol van még a többi! Se
1751 26   |            törpe ember volt a kocsisuk, és egy nyolc-tíz éves kölyök
1752 26   |                 lustán a kapuajtók elé, és nem ugattak, hanem csendes
1753 26   |          csendes filozófiával pislogtak és morogtak. Talán azt morogták,
1754 26   |                  Feri kihúzta az óráját és sóhajtott:~- Ó, jaj, még
1755 26   |              övé a rekettyési uradalom, és máris raccsol.~Igali a fejét
1756 26   |                 hagyta a négyes számot, és még mindig nincs itt. A
1757 26   |         kelengyét szerették volna látni és megbírálni, de senki se
1758 26   |                Lelkem Julcsa is eltûnt, és õ se került vissza többé.~
1759 26   |           hasított magának az ebédlõben és az ebédlõtõl balra esõ kisebb
1760 26   |           miközben díszkardja a lábakba és a szoknyákba akadozott,
1761 26   |         harminc-negyven béres dangubál, és pálinkát iszogat, botokkal,
1762 26   |                közelebb jutnak, riadtan és mohón kiáltja eleibe Feri:~-
1763 26   |            felelte Tóth uram csendesen, és olyan nyugodtan, mint egy
1764 26   |         átélvezte, mindig vágyott erre, és most, mikor a kellemetlen
1765 26   |              ilyesmi nem szokás nálunk. És hol van Mari?~- Mari is
1766 26   |                Velkovicsné sógornõmmel, és sohase kerül többé erre
1767 26   |                kiáltá közbe Kopereczky, és be akart a harmadik szobába
1768 26   |              még csak jobban viharzott, és szinte zúgott, hogy a falak
1769 26   |                délceg katona lépett be, és rászólt éles hangon:~- Akar
1770 26   |            küszöbön összefont karokkal, és ismétlé:~- Mit akar?~Noszty
1771 26   |               Tóthéknál! Hogy lehet ez? És nini: nem is hozzák sehol
1772 26   |          tavaszi napsugár, mely füveket és virágokat hoz a rétnek,
1773 26   |               Hiszen elég nagy a világ. És van benne elég leány. Szebbnél
1774 26   |                Ej, csak egészség legyen és egy kis tûrhetõ kártyajárás.~ ~
1775 Uto  |                 a folytonos civilizáció és az iskola elõnyomulása a
1776 Uto  |         eltûntek tehát a föld színérõl, és vissza se fognak térni többé.
1777 Uto  |               többé. Dumas, Hugo Victor és Jókai után bezáródik a kapu,
1778 Uto  |            Jókai után bezáródik a kapu, és nem valószínû, hogy még
1779 Uto  |                 sarkaiban.~Az elbeszélõ és a színi irodalom most már
1780 Uto  |                 külön-külön szükséglete és ízlése érvényesül a legegyszerûbb
1781 Uto  |          tekintetben milyen fiatal még, és mennyire tele van naivsággal.
1782 Uto  |            ártanak a természetességnek, és rontják az illúziót. Még
1783 Uto  |                 hol volt, hol nem volt” és a „még most is élnek, ha
1784 Uto  |             beoltatott megfigyelésekkel és a közönséges hétköznapi
1785 Uto  |         közönséges hétköznapi viszonyok és élmények fájáról lenyesett
1786 Uto  |                 tündérek helyébe vérbõl és húsból való emberek állíttattak
1787 Uto  |            mozgatnak, s emberi csapások és szerencsék érnek.~De ha
1788 Uto  |                 anyagán is az író kezét és ízlését, holott csak a kidolgozáson
1789 Uto  |              holott csak a kidolgozáson és fölfogáson volna szabad
1790 Uto  |          valóságnak, s azonfelül szabad és független a szabályoktól.
1791 Uto  |                 az abban részt vett fõ- és mellékalakokat, anélkül
1792 Uto  |                 mindvégig összetartani, és munkája folyamán vagy végén
1793 Uto  |          beérvén végállomására, megáll, és nem megy tovább, habár maguk
1794 Uto  |               is. Birkóznak, birkóznak, és nem bírják egymást földhöz
1795 Uto  |            könyvemben, ha az Isten erõt és kedvet ad, tovább folytatom