Fejezet
1 1 | közbe az öreg Noszty. - Micsoda dolog az, Vilma? Hiszen
2 2 | keresztszülőknek lehetett volna eszük. Micsoda hóbort az, egy magyar bárót
3 2 | meg is halhat időközben, s micsoda szívfájdalom az aztán, hogy
4 2 | történetünk idejében, hallatlan, micsoda kavarodás történik belőle -
5 2 | Kölcsönt akarnak felvenni.~- Micsoda? - riadt fel Kopereczky,
6 3 | írás ne lenne - zsémbelt. - Micsoda bolond találmány, barátocskám.
7 4 | több mint egy éve, és most micsoda pompás jelenet lesz, mikor
8 4 | a fehér ruhás lányokat? Micsoda szemtelenség! Enélkül legyen
9 4 | állatvilág dicsõítésébe.~- Micsoda ostoba hivalkodás, barátom,
10 5 | Ejnye, el is feledkeztem. Micsoda dolog ez? Se szobát nem
11 5 | A jégvermet fedeti.~- Micsoda jégvermet? - csodálkozott
12 6 | nekünk inkább: kicsoda, micsoda az az ember, akit magával
13 7 | is arra valami szer vagy micsoda. Éppen azon gondolkozom
14 7 | az õ feje volt forró. És micsoda bolondos fej volt az! Jártak-keltek
15 9 | vigyorog Horth Miska -, és micsoda keze van!~Az öreg Noszty
16 9 | a bámulat váltotta fel. Micsoda idegei lehetnek ennek az
17 9 | tetszészaj minden vonalon. Hohó! Micsoda kapitális ember! Egy lángész.
18 9 | haragosan panaszkodott:~- Micsoda disznó nép ez: mikor az
19 9 | Rágányosnak: „Nézd csak, nézd, micsoda fránya fickó ez az Izrael.”
20 9 | alakba önti gúnyolódását! Micsoda nagy eszû ember ez!~Míg
21 9 | kíváncsian Kopereczky. - Micsoda ostobaság, uraim, ez a mi
22 9 | Kitört a méltatlankodás, hogy micsoda szemtelenség volt azoktól,
23 9 | fel a báró szigorúan. - Micsoda hülye megjegyzés ez, Bubenyik?~-
24 9 | ennek köszönhetjük a sikert. Micsoda taktikai húzás. Fenomenális
25 10| Bismarcké, valóságos kutyafejek. Micsoda katonák lesznek ezekbõl,
26 11| fegyverezte le a péket.~- Micsoda? - kiáltá, és a fél szemével
27 11| Hát ez a templomféle ott micsoda? Hm. Az a belvárosi plébániatemplom.
28 11| amerre a szemed lát.~- Micsoda? Csak talán nem akarsz elkergetni
29 11| helyzetet teremtve.~- Lárifári. Micsoda nevetséges okoskodás! Vagy
30 11| nyafogott: Menjünk már haza! Micsoda unalmas város ez, ahol még
31 11| csodálatos félholdjaival. Micsoda fönséges találmány! A fogyasztás
32 11| mely mámorossá tette. Ah, micsoda szaga van ennek a földnek!
33 12| Igen, Tóth Mari volt. De micsoda finom, törékeny termet,
34 13| beszélgettek, nevetgéltek. De micsoda kedvetlenítõ nyugtalanság
35 16| fölpaprikázta egy kicsit. Micsoda? Azt tételezte föl róla,
36 16| tanulgattam a szövést. Aztán micsoda hasznát vettem csak az õsszel
37 17| Egy zsidó fiatalember.~- Micsoda? - ugrott fel Palojtay dühösen. -
38 17| esetre sem” - felelte. „Micsoda ügyben mégysz be?” „Bagatell -
39 18| visszaadná, de nem adja.~- Micsoda? A gyûrût se?~- Természetesen
40 20| a méltóságos asszony (de micsoda takaros, cukros teremtés)
41 21| agyonütött szúnyog érdemel. És micsoda dísztelen volt minden: fenyõfa
42 21| Homlódyné jelenlétében.~- Hát micsoda ember vagy te? Nem szégyenled
43 22| hunyorgatott.~- Értelek, kópé. Micsoda édes kis teremtés! Nem tudtam
44 23| halkan, szemrehányón mondta: „Micsoda könnyelmû ördög bújt ma
45 24| sóhajtott fel Noszty.~- Micsoda, maga azt oly csekélybe
46 25| csipogott valami nagyon.~Micsoda gazdag kincsesbánya nyílt
47 25| se állhatta szó nélkül:~- Micsoda? Csak nem akarod komolyan
48 25| milyen gazembernek neveli... micsoda gazembernek. Minélfogva,
49 25| Eszter Sós Pálhoz, pedig micsoda kevély kisasszony volt -
50 25| mindegy. Elõlegezem neked. Micsoda bolond okoskodások ezek,
51 26| úri fogatok. Szent Isten, micsoda lovakat láthatott itt az
|