Fejezet

 1 1 |        vendéglő nagytermében. Noszty hadnagy a polgármester leányába,
 2 1 |             eljegyzés, amikor a szép hadnagy felbukkant a láthatáron.
 3 1 |          adom pedig azért, mert ez a hadnagy csak hadnagy, de ha kapitány
 4 1 |               mert ez a hadnagy csak hadnagy, de ha kapitány volna, se
 5 1 |              lehetne venni.) Aztán a hadnagy kedves, megvesztegetõ modorú
 6 1 |       eljegyzése, sem pedig a Noszty hadnagy felülkerekedése; így is
 7 1 |     leányokat még talán elengednék a hadnagy urak, hanem az új városokra,
 8 1 |     határozottan szükség van.~Noszty hadnagy minden hitele kimerült,
 9 1 |             villant meg a megszorult hadnagy fejében, hogy akinek nincsen
10 1 |        forintot kérj, vagy semmit.~A hadnagy el volt érzékenyülve, majdnem
11 1 |             értelek - idegeskedett a hadnagy. - Adsz, vagy nem adsz?~-
12 1 |        bezzeg menten elsavanyodott a hadnagy ábrázata.~- Ez egy rossz
13 1 |            tót urakba beleszorult.~A hadnagy kedvetlen volt, szép hosszúkás
14 1 |           hurrá kiáltás támadt, és a hadnagy is vidámabb lett, mert nincs
15 1 |       estefelé újra megjelent nála a hadnagy, nagyon szelíd volt, semmi
16 1 |        skatulyáikkal és ládáikkal, a hadnagy szabadságideje lejárt, minden
17 1 |        javában a két ifjú szívben. A hadnagy érezte, hogy itt az ideje
18 1 |              fel Noszty hadnagyot.~A hadnagy nemsokára elõjött (már az
19 3 |    várószobában, de hát még a fiatal hadnagy, aki künn az utcán fel s
20 3 |     Mindennek vége - sóhajtott fel a hadnagy. - Úgy látszik, el kell
21 3 |          kutya, kísérte mindenüvé.~A hadnagy szemeiben remény csillant
22 3 |      érzésekkel járt azóta odakünn a hadnagy, s úgy tûnt fel neki ez
23 3 |      elkésünk! - türelmetlenkedett a hadnagy, de Kubiczával nem lehetett
24 3 |          Tudta már õ, hogy megjött a hadnagy apja tegnap (kisvárosban
25 3 |         kérdezte nyugodtan.~- Noszty hadnagy úr.~- És hát most azt akarja
26 3 |           kiáltja eléje örvendezve a hadnagy -, de jó, hogy jössz! Már
27 3 |              tetted meg? - hebegte a hadnagy elhalványodva.~- Ugyan,
28 3 |                 akarta mondani, de a hadnagy vérben forgó szemeit látva,
29 3 |               mint a többi lumpok.~A hadnagy hozzáugrott, és felemelte
30 3 |            Te gazember! - sziszegé a hadnagy, és reszketett a dühtõl.~-
31 3 |            megsértett! - dühöngött a hadnagy. - Ez vért kíván.~- Eredj
32 3 |          újonnan voltak festve, és a hadnagy hozzá is súrolódott az egyikhez,
33 3 |            Noszty elindult jobbra, a hadnagy balra, és csak az ebédnél
34 3 | Kopereczkyvel, amit jó jelnek vett a hadnagy, hanem azért mégis furkálta
35 3 |             meg - gondolta magában a hadnagy elszomorodva.)~Képzelhetni,
36 3 |         egyik legfõbb büszkeségem.~A hadnagy kíváncsian nézegette a kost,
37 3 |           kis tót városban, mert más hadnagy jött a helyére. Velkovics
38 11|             a gróf mellett - vélte a hadnagy.~- Hagyjatok békét - vigyorgott
39 11|             már nagy hiba! - szólt a hadnagy elszontyolodva. - Mit fogsz
40 11|            majd kigondol valamit. ~A hadnagy léhának találta a választ,
41 11|         Koccintottak, ittak rá, de a hadnagy csak tovább nyomorgatta
42 11|      elfáradtál - gúnyolódott Stromm hadnagy.~E naptól fogva újra a régi
43 11|           most követelõ lett (Stromm hadnagy szerint: szemtelen). Nem
44 11|            neki a kirakatban.~Stromm hadnagy, aki eleinte sokszor volt
45 11|            bolondra talált benned.~A hadnagy kimaradt, kettecskén éldegéltek
46 15|           vagy mi?~- Az enyim huszár hadnagy - felelte Róza egy sóhajjal.~-
47 15|         civil ruhába öltözött huszár hadnagy, de lehetne álruhás gróf
48 21|            koromtól harmincig huszár hadnagy, azután pedig egész végig
49 21|           hallom, neki is egy huszár hadnagy csapta a levet. Zsuzsanna
50 21|            az elsõ követ, aki valaha hadnagy volt, és nem képzelte magát