Fejezet
1 1 | éjek és a napok egyszerû fehér és fekete kockák, mint a
2 1 | rekeszre osztva a vörös és fehér abroszok számára.~A fehér
3 1 | fehér abroszok számára.~A fehér abroszos teremben elsõ volt,
4 1 | magas termetével, finom fehér arcával, melyen valami költõi
5 1 | hajszolta, hanem mohón kapott a fehér kezecske után, megszorongatva
6 3 | vánszorog az udvaron egy fehér gebe, talán éppen az a bizonyos.)
7 4 | Hová tették a programból a fehér ruhás lányokat? Micsoda
8 5 | elõtûnt a hitvány Krapec falu fehér szalmafödeles házikóival
9 8 | benzin - Poltáryné ezentúl fehér liliom lesz. S mindez azért,
10 9 | a másikhoz.~Kopereczky a fehér nyakkendõjét kötözgette
11 10| nincsen kizárva. Mert egészen fehér liliomok csak a kertekben
12 11| hogy valami tárgy, amely fehér, sárgának, sõt feketének
13 12| mint apró csillagok, kis fehér borházak ablakaiból gyertyafény
14 12| meg az ablak, s kinyújtja fehér kezét a várúrnõ, hogy oda
15 12| ruhát viselt, finom vonalú fehér patkókkal mintázva, s széles
16 12| van. Könnyû selyemruha, fehér patkókkal, szalmakalap margarétavirágokkal.
17 13| jelzi a kapós leányt - a fehér ingváll piszkos a sok izzadt
18 13| kegyelmetek, hogy milyen harmatos fehér keze van; nekem is ilyen
19 14| Istenem, mi lelt? Oly fehér vagy, mint a kréta! - kiáltá
20 15| mikor esténként levetkeztek fehér függönyös hálószobájukban,
21 16| morzsolgatta a szokásos fehér fityegõket a nyakán.~- Sõt,
22 16| báróval a krapeci kastélyból. Fehér ruhás leányok és a helybeli
23 17| szakállak, melyek megtartották a fehér színeiket azontúl is.~Úgyszólván
24 17| röpködtek a hólabdák, mintha fehér galambok szállnának, kergetõznének,
25 17| életerõs öregurak. A feje fehér volt, mint a friss hó, az
26 17| csettentve -, huj, de szép fehér teste volt az anyádnak!~
27 20| báróné személyesen beejtett a fehér kezecskéjével a findzsájába
28 21| megvillantak apró, éles fehér fogai, és ham, egyetlen
29 23| áthajtatott Voglányba.~Szép fehér világ volt odakünn. Millió
30 23| csillogott a fákon, s vakító fehér bunda alatt aludott a föld.
31 23| csak a szeme látszott, és a fehér homlokából egy csöpp. A
32 23| idõ volt, azokból a szép fehér éjszakákból való, mikor
33 23| éjszakákból való, mikor a végtelen fehér szemfedõn, mely a földet
34 23| az arcára verõdött. Olyan fehér volt, mint a halotté.~Feri
35 24| dugta ki a fejét, melyen fehér bodros fõkötõ pipeskedett,
36 24| lámpafénynél meglássa valahogy fehér fogait, óvatosságból olyan
37 24| egy fél könyökére emelkedõ fehér alaknak, egy másik üvegbõl
38 24| lassan-lassan bóbiskolni kezdett, fehér fõkötõs feje lazán mozgott,
39 24| mert odanézni Noszty - a fehér párnákba besüppedve a Mari
40 26| medvebõr kalpagban, melyrõl fehér kócsagtoll lengett (hej,
|