1-500 | 501-1000 | 1001-1204
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
501 12 | csápjaival a kibonyolódásra, s ilyenkor szakadnak a fonalak,
502 12 | iramodással hirtelen ott terem, s csodálatos takácsmûvészetével
503 12 | szempillantás alatt igazít valamit, s újra be van bagyulálva a
504 12 | cigarettafüstöt a kis semmiházi pókra, s azzal mulatja magát, hogy
505 12 | a saját hálójának nézi, s minduntalan bele akar szaladni
506 12 | pókkal incselkedõ vadászra, s elégedetlenül rázza fejét,
507 12 | vadméh mászott a fülébe, s ott döng, vagy mert az a
508 12 | mesterségben dolgoznak most.~S mint ahogy a póknak egyik
509 12 | megindul a szobalánya után, s alkalmasint látván, hogy
510 12 | mennek? - töprengett magában, s messzirõl követte õket,
511 12 | megint mentek egy darabon, s õ is utánok, míg végre a
512 12 | középbarázdán, tanácskozva, s Mari nagyobb volt, holott
513 12 | most a fején pipeskedik, s mégis kisebb a szobaleánynál.
514 12 | mert akkor egész alakjuk s egymást mímelõ taglejtéseik
515 12 | ruhát cseréltek a kunyhóban. S mi következik ebbõl? Az,
516 12 | világosabban” - mormogta, s megbiztatván egy kicsit
517 12 | bivaly.~Feri úr köszönt neki, s tiszteletteljesen szólítá
518 12 | taplósipkás ember körülnézett, s noha csak egy helyen mutatkozott
519 12 | fogadta el a meghívást, s késznek ajánlkozott, hogy
520 12 | ruhamérnök szája egyre járt, s fejtegetései folyamán az
521 12 | ajtajának kilincsén lógott, s a taplósipkáját felcserélte
522 12 | Szót fogadott az inas, s kellõ ügyességgel gurigázta
523 13 | Bíz ez így volt egészen, s Tóth Mari e percben valóban
524 13 | uramnak ezt az eljárását, s odaszól az urának:~- Miféle
525 13 | felakasztotta puskáját egy diófára, s egypár szót váltott a Brozik
526 13 | mire elsült a fegyver, s nagy sikoltozás, ijedelem
527 13 | melyet otthonról hoztak, s víz gyanánt hörpengettek.
528 13 | gavallérok a táncosnőiknek, s apró bögrékben szaladoztak
529 13 | sorba állnak a pihentek, s hop-hop, húzzad, Rupi, hajrá,
530 13 | táncot, szüretelni ment, s a venyigék között bujkálva,
531 13 | lábaikat, görbére a hátukat, s valami elkényszeredett,
532 13 | gavallér, ki nem fér a bőrébe, s égő szivarral táncolja a
533 13 | fölszisszen a leány a fájdalomra, s beáll a gyors beavatkozás
534 13 | tartanak szemlét a legények, s sokszor fumigatíve64 int
535 13 | másünnen kell elõkeríteni, s ez, mint a birka az úsztatóba,
536 13 | sor elõtt terem a vadász, s félreérthetetlenül feléje
537 13 | minden vér arcába szökken, s elhomályosul elõtte a természet,
538 13 | meglendíti piciny lábát, s azok szárnyakká válnak azon
539 13 | kacérkodó incselkedéssel, s elvegyülni idegen párok
540 13 | elvegyülni idegen párok közé, s mikor már-már megfogná legyeskedõ
541 13 | Harmatozik immár a homloka, s lóbálózik hajában a sárga
542 13 | vadász válláról az övét, s a rózsa után nyúl.~- Nekem
543 13 | mentegette magát bosszúsan -, s nekem sincs itten ismerõsöm.~-
544 13 | felhajtott egy pohár bort, s nagy lendülettel felelte:~-
545 13 | voltam (a kántor leánya volt S. Vásárhelyrõl), aztán milyen
546 13 | szeretne, ha volna rá alkalom, s ha nem lennél cseléd, hanem
547 13 | szép vagyok valakinek...”~S egy kedves, szelíd mosoly
548 13 | ismerõs neki a fiatalember. S, evégbõl ismét fölkereste
549 13 | érdeklõdésen, fülig pirult, de (s ez a gyanús) azon nyomban
550 13 | szikraszemû, megösmerkedett vele, s egy darabig beszélgettek,
551 13 | is rátévedt a tekintete, s kísérte mindenüvé, látta,
552 13 | már áthaladt, fordult meg, s mintha csak történetesen
553 13 | selyempántlikás kalapját a diófára, s az ott maradt lógva fent
554 13 | fölmászott a kalapjáért, s ha már egyszer ott volt
555 13 | a szép fejét tagadólag, s álmatag tekintetét lesütötte.~-
556 13 | dacosan szegte le fejét, s elfordította táncosnéjától.
557 13 | Brozik uram is beugrott, s éppen Répásiné asszonyommal (
558 13 | mindkettõjükrõl csurgott a verejték, s Brozik nagy tokája ide-oda
559 13 | de meglátván Brozikot, s eszébe jutván, hogy hol
560 13 | futott erein keresztül, s szenvedélyesen magához szorította -
561 13 | Ácsi, more! Ez jön most.~S dalolni kezdte, táncosnéjára
562 13 | eleinte puszta szónak vette, s inkább lesütötte a szemét,
563 13 | hanem a legény nem engedte, s addig ismételte a dal első
564 13 | mondását, hogy ők nem urak, s hangulatot kezdett csinálni
565 13 | okvetlenül imponálna a bandának, s nagyra nevelné a mulatság
566 13 | hogy ki tud, ki nem tud, s hány pár állna ki a döntő
567 13 | sorba vette a fiatalságot, s így jutott el Nosztyhoz
568 13 | tudtak négyest táncolni, s marcangoló lelkiismeret-furdalással
569 13 | fölfüggesztették a táncot, s újólag kisöpörték és kiegyengették
570 13 | fölvetette fejét az idegen nõ, s Noszty lábai megdermedtek,
571 13 | Önkéntelenül megfordult, s mindenekelõtt belevetette
572 13 | észrevétlenül a puskájáig jusson, s minél elõbb elhagyja ezt
573 13 | otthagyja vadászkészségét, s mögéje kerülvén nagy ügyesen
574 13 | árokban egy csöpp víz se volt, s minthogy kétrét meghajolva
575 14 | erősködött Krisztina asszony, s el sem hitte addig, gyanúsan
576 14 | csak úgy pattogott a bõre, s hamuszín szõrébõl egész
577 14 | Mister Bligi mégis odajött, s megismervén õt tavalyról,
578 14 | Mari ment volt délután, s mindenütt szaglászva, szimatolva,
579 14 | az eb egész biztonsággal, s Róza utána mindenütt, noha
580 14 | mehetett Mari ilyen messzire, s nem minden szepegés nélkül
581 14 | nélkül, tehát ment õ is, s egyszer csak ott találta
582 14 | kikeményített, különbözõ színû s szerves összefüggésbe hozott
583 14 | hozott szoknyák között, s egyszer csak mit csinált
584 14 | sem gyanító Tóth Marira, s kiöltött veres nyelvével
585 14 | borítá el vékony arcocskáját, s úgy reszketett, mint a nyárfalevél.~-
586 14 | Mi történt veled, édesem? S mit jelent rajtad ez az
587 14 | haragosan, kevélyen Rozália (s ismert rá a közeledõ Noszty).~-
588 14 | elõbb Velkovics kisasszonyt, s megrémülve, hogy minden
589 14 | itt van az egész család, s rögtön most „letelik az
590 14 | ismerõsei, ruhát vált vele, s beáll a sorba a leányok
591 14 | mégis jó, hogy eljöttem, s figyelmeztetlek effélékre.
592 14 | magukat, hogy haragusznak, s gyakran hallani a fölháborodott
593 14 | ilyenfajta merényleteket, s akin ilyenek nem estek napközben,
594 14 | lehetett volna ezen csapni, s ki is számították legottan,
595 14 | mert képes újságot járat, s látta abban a mappát az
596 14 | nem vagyok özvegyasszony!~S ezen aztán elkezdett keservesen
597 14 | Rozália tartja a karjai közt, s Klári friss vizet loccsant
598 14 | halkan, leheletszerûen, s feje bágyadtan esett a Róza
599 14 | Répásiné asszonyom közlése s a modora még inkább lesújtólag
600 14 | gyilkos tartotta karjaiban. S éppen akkor jött e borzalmas
601 14 | hogy Marit szórakoztassa, s gondolatait széthessegesse
602 14 | elbeszélései, talán oda se figyelt, s kis kezét, melyet a magáéban
603 14 | pillantott meg Róza a dombtetõn, s felküldte a szobaleányt:
604 14 | villámlottak a szõlõleveleken, s otthon Tóthné nagyasszony
605 15 | szerint itt járt ma a hegyen, s a Findura szőlőjében táncoló
606 15 | szedte fel ezt az újságot, s halálra rémült képpel jött
607 15 | ezalatt remegve ült székén, s úgy dobogott a szíve, mint
608 15 | bagoly se látott az este, s azonfelül a házigazda is
609 15 | hûséges, mint egy vén kutya, s azonfelül itt van a Bligi
610 15 | fölfogadott borsos áron hármat. S ellátván õket puskákkal,
611 15 | Velkovics fölébredt erre, s polgármesteri becsületére
612 15 | asszonytól tyúklevesekre, s baromfiól hiányában abba
613 15 | ládába, ahol maga hált, s nagy örömömben, mikor délután
614 15 | gondolatszabadság futárja mindenik, s ma már a gyerekek madzagján
615 15 | volna tudni, ki lehetett, s miért jutott abba a hírbe,
616 15 | csirkecsontokkal foglalkoznék, s oda se figyelne, pedig mohón
617 15 | is, aki megmámorosodik, s egyszerûen azért marad el.
618 15 | puskájáért, meghált a Griffben, s ma reggel annak módja és
619 15 | emberek, hogy mit beszélnek, s nem pazarolnák a szókészletüket
620 15 | hogy nem hozott élesztõt, s most már se kenyeret nem
621 15 | a levegõben, mint a köd, s maradt megint a csinos vadász.~
622 15 | holdvilág bágyadt fénye, s mint héjából a csiga, kijön
623 15 | léleknek a másik ágyban, s két titkos világnak a nyíló
624 15 | De, de - hagyja rá Mari, s magára húzza a paplant,
625 15 | No, látod, hogy tudod, s elõttem mégis eltitkoltad
626 15 | az eleje ébren történt, s mikor reggel fölkelnek,
627 15 | volna olvasni a leveleit, s felelni azokra. Ha már egyebet
628 15 | keresztülment ezen a betegségen, s minden szimptómáját ismeri.
629 15 | hogy sokat sugdos Klárával, s mert Klári elõtte való nap
630 15 | elzárkózott. Ez ismét új titok. S minden diót külön kell feltörni.~
631 15 | nekik, hogy Mari búslakodó, s arcába valami fájdalmas
632 15 | tehát nincs jó étvágya, s mert nincsen jó étvágya,
633 15 | papnénak, a doktornénak s mindenkinek, akivel szóba
634 15 | megijedt valamely látománytól, s el kellene búcsúra vinni
635 15 | szemtõl jött Marira a baj, s legjobb lesz szárított levendulával
636 16 | adományra számítanak tőlem (s ez a kicsiny becslés némi
637 16 | vagyonomhoz és a nevemhez mérve (s itt a gőg önté el vonásait),
638 16 | kedvetlenül kérdezvén:~- S mennyire rúgnának a költségek?~-
639 16 | Clementnek is írta a nevét, s valószínűleg ez volt az
640 16 | engem élni a főispáni széken s ez esetben...~- Nos, ez
641 16 | elvész az emberiségre nézve, s ezt méltóságod nem akarhatja.~-
642 16 | sok pénz, nagyon sok pénz, s arra gondoltam, hogy talán
643 16 | számvetést csináltam a fejemben, s úgy látom, szigorúan megszorítva
644 16 | kijönnék négyszáz forinttal!~- S azt persze tõlem várná ön?
645 16 | szõrtelen szemöldjével, s kihúzott a zsebébõl egy
646 16 | megfogott! Megadom magamat.~S ezzel, fogván a tollat,
647 16 | méltatlankodott Kopereczky s dühösen nyomta meg a csengettyûgombot,
648 16 | a váltót. Õ is jól jár, s te se jársz rosszul.~Ezekben
649 16 | szubvenciószámba ment a helyi lapnak, s hogy õ (Kopereczky) azonfelül
650 16 | ötven forintot. Adakozott, s ezzel kielégíté gavalléros
651 16 | elméje finom cérnaszálain, s lehet, elkormányozná jól
652 16 | nem okosok is akarnának, s ez már magában is nagy baj.
653 16 | léptetése volt tárgyalásra tûzve s a már említett szolgabírói
654 16 | pihenés elkellett a torkának - s azonfelül nagy rangra emelték
655 16 | főjegyzőnek (nem kerül semmibe, s neki örömet csinál); aztán
656 16 | magyarosító szabályrendeletet, s nem csekély ékesszólással
657 16 | szétfolytak a nyelve alatt, s bizonyos sípoló vagy sziszegő
658 16 | erősítésének szent feladata, s ezt az iskola útján érhetjük
659 16 | a nemzetiségek részéről, s nyomban felállt Padák Sámuel,
660 16 | politikája ebben sarkallott, s az ilyen diplomatizálás
661 16 | Sámuel úr beszélni kezdett, s sietve robogott az emelvényre
662 16 | egykedvűen rágcsálta bajuszát, s Poltáryhoz fordult:~- Mit
663 16 | eszközöket.~Horth Pista eltûnt, s mint valami pajkos manó,
664 16 | újra Popolniczky Ambrus, s újra megdöfi Noszty Pált -,
665 16 | karzatról való közbeszólás, s pláne hogy a fõispán totumfactja
666 16 | egy éles „Jaj!” kiáltás, s minden figyelem a sikoly
667 16 | mintha ott tört volna ketté, s aztán gomolyaggá zsugorodva
668 16 | a zöld asztal legszélén, s gyorsírással jegyzi a beszédeket.
669 16 | csak magyar öltözetben) s már mint ilyet veti papírra.~
670 16 | közbeszólás. Tudta bizony, s nyomban felolvasta a hiteles
671 16 | a keresztvízre tartotta, s hogy akkor adósodtak el.~-
672 16 | kihasználni az alispán, s figyelmeztette Kopereczkyt,
673 16 | záratni a teremajtókat, s a statutum sorsa biztos
674 16 | bontóvári téglagyár tulajdonosa, s német nyelven támadta a
675 16 | mondókáját, míg végre feltörte s belepillantott. Arról értesíti
676 16 | presbitere volt az egyháznak, s amellett sokba vette a püspököt,
677 16 | váll-lapockái közé volt esve, s ezeket mondta kemény, ropogós
678 16 | zúgással mozdulnak meg a fák, s gallyaik egymásba kavarodva,
679 16 | szinte pépszerû levegõben, s kivehetetlen kiáltások fonódtak
680 16 | kirúgta maga alól a széket, s le akart szállni az emelvényrõl,
681 16 | pillantást vetett feléje, s haragosan csapott a leoldott,
682 16 | különben az egész világ tud, s ami annyi szem közt történt,
683 16 | hátravetette a fejét kevélyen, s kócsagtollas kalpagját magasra
684 16 | tótul beszélni, de uraim (s itt egyszerre kigyúlt az
685 16 | partnere a tarokkjátéknál, s Uhlon kívül még csak egy
686 16 | potyogott egy-egy „Noszty” s az is szerényen, elenyészõn.~
687 16 | lótottak-futottak, szörnyûködtek, s fejvesztve keresték a fejüket,
688 16 | volt Bontó vármegyének, s mérges ember, mint a paprika,
689 16 | élénk levelezésben állt, s akinek még Pápáról a vendéglõbõl
690 16 | szerencsés kópé megérkezett, s nyomban a megyeházába ment,
691 16 | némi szertartásos ízzel -, s mindenekelõtt hálás köszönetemet
692 16 | szerénykedett Feri -, õsök érdeme s a Noszty név nimbusza.~-
693 16 | vetnek, fegyelmikbe mártanak, s pokol lesz az életed már
694 16 | ne tarts gazdasszonyt, s egyáltalán ne vígy háztartást,
695 16 | tekintetben nézetet nyilvánítson, s olyan változatos kosztod
696 16 | mind föl van jegyezve, s fizeted utána a kamatokat,
697 16 | tetszett ez az engedelmesség, s nyájasan szólította vissza.~-
698 16 | kutatott, kotorászott benne, s káromkodott, hogy nem találja.
699 16 | kis paksamétát húzott ki, s abból kikereste a voglányi
700 16 | ember, pertu kell szólítani, s tehetsz vele, amit akarsz.~
701 16 | szokta hívni vadászataira, s ilyenkor vendégül is betér
702 17 | regimentjében szolgált mint huszár, s mutogat is őkelme egy makrapipát,
703 17 | mamá”-nak hítta feleségét, s példás szeretetben éltek
704 17 | Horthoknak fittyet hányva - s innen az óriási népszerűség,
705 17 | felköltötték benne a rossz démont, s azt járatta mindenekfelett
706 17 | vizsla morogni kezdett, s nyugtalanul hegyezte a füleit.
707 17 | vizsla mindig velök volt, s ő jelezte, ha valaki érkezett
708 17 | ráterítettek egy abroszt, s azzal a vendég elé siettek
709 17 | öcsémet a részeges Kaby miatt.~S ezzel megölelte Ferit, és
710 17 | hadd csókoljam meg magamat.~S most már õ is összecsókolta
711 17 | szerint, szidta a zsidókat, s szóba hozta a fõherceg látogatását,
712 17 | volt ennél az asztalnál, s Fruzina mamát arra kérte,
713 17 | szóról szóra a könyveket, s ebédnél vagy vadászat közben
714 17 | teendõm jutott eszembe, s minthogy rossz a memóriám,
715 17 | mi kell a fõhercegnek, s sorra elõszedtem hajdani
716 17 | hanyatt vágta magát a kanapén, s kijelentette, hogy egész
717 17 | meghosszabbította nálam való idõzését, s azzal búcsúzott el, hogy
718 17 | eltaláltam a gyengéjét. S az õ gyengéje is bizonyos
719 17 | kártyázol, ráérsz felöltözködni s kimenni, hogy tájékozást
720 17 | kicammogott kedvetlenül, dörmögve, s elmúlt vagy negyedóra, míg
721 17 | flegmával.~- Mit? Nem teszed - s villámok jelentek meg a
722 17 | megbetegedett, talán a halálán van, s borostyáncsöppeket jött
723 17 | ugye, aki némi fûszerrel s nyáron gyümölccsel kereskedik?~-
724 17 | gyümölccsel kereskedik?~- S úgy tartja fenn az apró
725 17 | ilyen expedíciók, öreg vagy, s ha teleszopod magadat, két
726 17 | a sziklába vájt pincébe, s felhozni egy kis iccés üveg
727 17 | megtöltött két kis poharat, s koccintott a vendégével.~-
728 17 | szorulnak, nem haragszom.~S hogy ím, így kivágta magát,
729 17 | Babilon tornyát építenék, s valamennyi fölött, mint
730 17 | távolabb a kamra elõtt õzet s nyulakat nyúztak az ambituson.
731 17 | építtette: nagy fantaszta volt, s talán Perzsiában is járt,
732 17 | szoba jutott a vendégeknek, s amint egyre gyûltek, mindig
733 17 | székeknek van becsületük. S egyetlen professzor lenne
734 17 | minden orrt és minden arcot, s fehérre meszelt minden bajuszt,
735 17 | odaállítják a partra a cigányt, s a zene hangjainál foly a
736 17 | is ment az új szolgabíró, s meglepte, elkápráztatta
737 17 | mondá a nõcske gépiesen, s csak akkor nézett lovagjára,
738 17 | már fölkelt. Összerezzent, s egyszerre kék lett az arca.
739 17 | még ki sem mondta egészen, s a leány még nem ért rá felelni,
740 17 | megoldódott a korcsolyája.~S abban a szempillanatban
741 17 | lovagok viselik ezt a nevet. S maga ez a Noszty Ferenc,
742 17 | torlódtak össze fejében, s szívébe nyilallott ez a
743 17 | tarkabarka úri nép közt, s tekintetével nem merte kutatni,
744 17 | a meleg kályha mellett, s azt mondotta, hogy semmi
745 17 | áldozatokat kívánsz tõlem!~S ezzel felkelt, Artúr pedig
746 17 | pedig megfogta a karszéket, s mint valami pelyhet, hajtotta
747 17 | pedig belefogódzott hátul, s mint a szánkót szokás, csúsztatta
748 17 | öregnek, de tele adóssággal, s az is haszonbérbe van adva
749 17 | a zöld szemû szörnyeteg, s szemet szemért, ha a férjemuram
750 17 | a jelképes udvarlásokra, s uccu neki, egy bolond százat
751 17 | csapódott a hógalacsin, s tele lett még az inggallérja
752 17 | lecsatolta a korcsolyáját, s elvegyült a csintalankodók
753 17 | sehogy sem akartak elmaradni, s ha egy kicsit odább mentek
754 17 | Ámor ma letette tegzét, s más szerszámhoz nyúlt. Innen-onnan
755 17 | kezét a nyakán lógó muffból, s lehajolt, hogy golyóbist
756 17 | kövér Rajcsányiné háta mögé, s onnan, védett helyrõl követi
757 17 | csakugyan elhajította labdáját, s rémülten pillantott oda,
758 17 | melegít, pusztán világít, s azt is csak kedvetlenül. ~
759 17 | besereglettek a szobákba, s mint ahogy a teremtéskor
760 17 | elsõrendû játékos volt. S most jutott élete legérdekfeszítõbb
761 17 | ha visszatartja magát, s nem közeledik szembeszökõ
762 17 | csikorgósra varratta még most is, s gavallérosan pengett a sarkantyú.
763 17 | arca piros, mint a rózsa, s a beszéde csintalan, hetykélkedõ,
764 17 | nyíló virágok valamikor, s komámuram se volt fogatlan
765 17 | fiatalember vitalitiumba82 adta, s azóta mint vendég vagy utas
766 17 | Napóleonját, egyformán fütyörészve s félrecsapott kalappal ballagván
767 17 | a helyzet kínos voltát, s szorongva, elsápadva várták
768 17 | sápadtság borította el arcát, s hogy remegõ kezeinek munkát
769 17 | fölszisszent meglepetésében, s bosszúsan csóválta a fejét. „
770 17 | fiam volna ez a fattyú.~S édes szeretettel, szinte
771 17 | világosabb lett a szoba s üdébb a levegõje; mintha
772 17 | lehet, hisz téli este van, s az ablaktáblák be vannak
773 17 | voltaképpen semmije se fáj, s az orvos azt mondja: „maga
774 17 | kiskorában itta meg a békát, s az ott nõtt meg a gyomrában;
775 17 | egeret fogatott valahol, s úgy tett, mintha belõle
776 17 | követelni a megütött helyekrõl; s erre magam is vállalkoznám...~
777 17 | engedelmesen a vállai közé, s látván, hogy Tóth Mari fut
778 17 | kamélia piroslott, egy bimbó s egy rózsa kandikáltak ki
779 18 | hogy maga megneheztelt. S ezt úgy akarja jóvá tenni,
780 18 | elmosolyodott. Tehát mégsem ő. S ezzel egyszerre visszatért
781 18 | mégis a somlyói vadász õ? S ebben az esetben az elõbbi
782 18 | gondolatában folytonosan, s ezer apró dolgot és megfigyelést
783 18 | ezüstgyûszûjét zálogba szedték el, s miután már az se futotta,
784 18 | kis harang a vacsorához, s ki-ki szerezvén párt, aminõt
785 18 | tósztokban volt nagyobb bõség, s ezek nagy része Palojtayné
786 18 | elkapta a maga tekintetét, s Mari azonfelül elpirult,
787 18 | azt szeretném én tudni.~S fenyegetõleg rázta meg az
788 18 | ember volt, fölszisszent, s harsányan, fenyegetõn mondá:~-
789 18 | általában gyanús természetûek, s legott megindul nyomukban
790 18 | Nono - szólt csendesen, s igyekezett mindjobban elbújni
791 18 | felálltak Klementyn kívül is, s odajárultak koccintani a
792 18 | kivittek egy köpût Brazíliába, s látván, hogy ott örökös
793 18 | tekintetes” titulus jár, s ezt is azzal a tudattal
794 18 | tudnánk kire haragudni, s anélkül rég belénk penészedett
795 18 | hord szüntelen a zsebében, s mikor valaki olyan jön szembe
796 18 | történtek az asztalnál, s természetesen sokáig ki
797 18 | vágytak, a tantuszaikhoz, s türelmetlenül lesték, mikor
798 18 | fölemelkedik a háziasszony, s az a bizonyos suhogás támad,
799 18 | öregurakhoz csatlakozott, s leült az egyik tarokkasztalnál
800 18 | hívták rendet csinálni, s ilyenkor, mert az idõ pénz,
801 18 | ember volt, megbecsülték, s amikor Tóth uram valami
802 18 | rokonszenves gibiccel szemben, s csak ha az jóváhagyólag
803 18 | alakoskodik a kamarás úr? S ó, milyen bosszúság, az
804 18 | siklósi börtönbõl jó pénzért, s aztán mikor Noszty fenyegetõleg
805 18 | Légy nyugodt, megbékültök.~S ezzel fölkelt, és fölkereste
806 18 | mézesmázos szó elég volt, s Tóthné jól fel volt húzva,
807 18 | reminiszcenciák szerint, s körülnézett, de csakhamar
808 18 | fogát a hátaslova rúgta ki, s nem föltehetõ, hogy a ló
809 18 | szobalabirintusban a kártyabarlangra, s élénken elpirult, mikor
810 18 | ultimó, amitõl nem mozdulhat, s úgy tett, mintha csak most
811 18 | szoknyái megsziszegtek, s azzal szapora léptekkel
812 18 | a karszék alsó rámájára s gondosan, kacéran elrendezte
813 18 | miért szomorítja a látásom. S éppen csak errõl az indokról
814 18 | Feri mélyen sóhajtott, s pillanatnyi csend állt be;
815 18 | ha a muzsika nem szólna, s ha vagy tíz pár nem keringõzne
816 18 | amelyet csak õk észleltek, s csak õket nyomta.~- Inkább
817 18 | kelletlenül, szinte vontatva, s bizonyos melankóliaszerû
818 18 | formája. De már megtörtént, s minthogy úgy állapodtunk
819 18 | Tóth Mari vállat vont, s hanyagul hátradobta magát
820 18 | ruhája elõbbi redõzete, s más hullámvonalak keletkeztek
821 18 | kissé összeszedte magát, s hogy a megindulását palástolja,
822 18 | embernek ásítani van kedve, s fáradt derekát egyengeti.
823 18 | mindjárt el is vesztettem, s nem hiszem, hogy valaha
824 18 | megmondani, hol lakik, kinél van, s minden keresésem hasztalan
825 18 | sopánkodott Mari tréfásan. - S tényleg kereste?~Elemében
826 18 | kötekedõ incselkedés volt, s azt is hirtelen megszakította
827 18 | menni - jelentette Mari, s hófehér homlokán egy árnyék
828 18 | a lelke nem volna jelen, s talán annál a másiknál kódorognék.~-
829 18 | Két személyben volnék, s ha olyat tennék, ami a királynénak
830 18 | Édesdeden nevetett hozzá s Ferit is láthatólag gyönyörködtette
831 18 | adott Bécsben a Hofburgban, s a cercle után kikocsizott
832 18 | kötéllétrán lépegettek az égbe. S útközben úgy nekimelegedett
833 18 | székrõl, Noszty elé állt, s meghimbálván a szoknyája
834 18 | ments - mondá csendesen.~S ez láthatólag lehangolta
835 18 | nem tudtam, hogy hol van, s legalább gondolkozhattam
836 18 | tagolta a leány rekedten, s feje a vállára billent,
837 18 | leány, én szegény ördög, s oly messze volna tõlem,
838 18 | végeztünk - szólt Mari, s kevélyen fölemelte a fejét,
839 18 | van egy megjegyzésem.~- S ez?~- Hogy aki mivel tartozik
840 18 | eltûnt. Igaz, vagy nem igaz?~S gúnyosan nevetett a szeme
841 18 | van - hagyta rá a leány, s szelíd panaszkodás borulata
842 18 | Hivalkodó flört, kecses szemle, s nem az érzéseknek mozdulatokban
843 18 | fonódik meg elkapcsolódik, s megy tovább, tovább, mintha
844 18 | Tóthot mindig megigézte), s aztán azon az elkényeztetett,
845 18 | uralkodott az öregeken, s mely most is a szívükig
846 18 | hazamenni? Hát mit csináljunk?~S ezen aztán olyat kacagott,
847 18 | félrehúzta Tóthnét egy szögletbe, s hamiskás hunyorítással kérdé:~-
848 18 | Tóthné nevetett édesdeden, s óvatos macskaléptekkel húzódott
849 18 | vállak által védett helyen, s a hónok alatt nézett szét,
850 19 | Néha csak beszélgetnek, s mindenkinek van egy rögeszméje.
851 19 | félbolondnak emlegették), s megalapította Mezernyén (
852 19 | melynek ő lett a védnöke, s költségeit jóformán maga
853 19 | valami jó célra szánta. S ez elég jó. Az Isten iránta
854 19 | embert roppant ceremóniával (s az is csak valami), de az
855 19 | csakhamar fölvirágzott a kórház, s tele lett betegekkel és
856 19 | híre ment a jó kosztnak), s a nép is belátta a Tóth
857 19 | Kevély volt erre a dolgára, s lassankint minden javítási
858 19 | Nagy Korsó-nál vacsorált, s hallgatta a dr. Pázmár és
859 19 | csinálunk a Szent Sebestyénnél, s azt jelenthetjük, mint például
860 19 | szemérõl esni a hályog, s egész világításban meg fogja
861 19 | Vajon? - szólt Tóth Mihály, s kétkedve rázta a fejét.~-
862 19 | szó nélkül a whiskyjét, s azzal hazament lefeküdni
863 19 | adatokat. ~Kihozta szobájából, s átadta neki.~- A statisztika
864 19 | azzal kezet fogott vele, s hazament Rekettyésre. Nem
865 19 | hideget és meleget fújni, s bezsebelni az emberek tiszteletét:
866 19 | ránézett, nem tréfál-e, s mennyre-földre esküdözött,
867 19 | komolyan vette a dolgot, s attól a naptól kezdve a
868 19 | Hirtelen elhatározású, s amit egyszer eltökélt, amellett
869 19 | melyeket õ söpörtetett azelõtt, s a be nem hegedt sebet nem
870 19 | válságos helyzetbe jutott, s még Pesten járt küldöttei
871 19 | összetalálkoztak Tóth Mihállyal, s elpanaszolván neki a bajukat,
872 19 | gyõzték bámulni szerencséjét s dicsérni csodálatos szakértelmét,
873 19 | hogy ezt tudom magamról, s olyanokra bízom a dolgaimat,
874 19 | bére fokozatosan emelkedik, s nyugdíj van kikötve öreg
875 19 | gazdatisztjeimmel pertu vagyok, s ha valamit mondani akarok
876 19 | balul ítéltek meg némelyek, s csúfolták érte háta mögött
877 19 | hibátlan tigrisbõr a padlón s halvány zsenilia szõnyeg
878 19 | drága majolika cserepekben. S így megy ez végig. A Tóthné
879 19 | lesipuskás, potyakedvelõ baromfi, s azt nagyon szereti a nemzetes
880 19 | háborgatni. Most templom a szoba, s lakója az Istennek áldozik,
881 19 | láttam, mindjárt itt lesz.~S ezzel maga rohant, hogy
882 19 | kopogás hallatszott az ajtón, s az új szolgabíró, Noszty
883 19 | gibicem! - kiáltá vidáman, s megrázta a jöttnek mind
884 19 | minden asszony asszony, s egyik se szereti, ha a hibáit
885 19 | világért se kér semmit, s hogy megakadályozza, mert
886 19 | Emlékszem - felelte félénken, s a fekete kabátkája alá csúsztatta
887 19 | héten eljön egy egész napra, s hogy azután is mindig ideszáll,
888 19 | Jöjjön, no, nézze meg!~S ezzel visszainti az elõszobába,
889 19 | viszontlátásig, Miska bátyám.~S ezzel aztán elgurult a szolgabíró
890 19 | rózsával a hajában jelent meg, s magát Klárának nevezte,
891 19 | bocsátotta le a lapot ölébe, s merengett, álmodozott, bekalandozta
892 19 | elõtt, nézegette magát, s egy-két szertartásos piruettet
893 19 | szürkéje le van foglalva, s ha meg nem kapja Mari kisasszonyt
894 19 | számot tartott a Mari kezére, s úgy tekintette, hogy egy
895 19 | esetben udvarlók támadtak, s így szaporodott a Mari udvara.
896 19 | benyomások keletkeztek, s Tóthné aszerint módosította
897 19 | mindnyájan meg voltak már ijedve, s õ maga is megrettent, hogy
898 20 | Palásthy gõgjét sértette, s ürügyet keresett, hogy belekössön
899 20 | néma csönd lett utána, s vontatottan ment azután
900 20 | apránkint elvonult a tél, s megérkezett a tavasz lila
901 20 | legalább mindig várt valakit. S ez is mulatság.~Többnyire
902 20 | áthajtatott délután Mezernyére, s ott volt késõ estig a szanatóriumban:
903 20 | Mihály, mint egy pénzzsák, s nem mint egy keresztény
904 20 | Neki férjhez kell mennie, s ezt irányítani kell.~- Az
905 20 | elborították az arcát a könnyek, s nagy méltatlankodással elrohant,
906 20 | örökké éber gondviselés, s pótolja újjal, ha egy kátyú
907 20 | legott Rekettyésen van, s behányatja, ha egy becsületes
908 20 | mezernyei Szent Sebestyént, s ez alkalommal jó szívvel
909 20 | szemrõl leessék a hályog, s tisztán láthassa Noszty
910 20 | hogy rokonszenvezik vele, s közeledik hozzá.~ ~
911 21 | tyúkok, madarak elbújtak, s az utolsó fűszál is félénken
912 21 | vigye el az egyik kulcsot.~S ezzel kihúzott az asztalfiókból
913 21 | elõbbi egyszerû szamárság, s csak a katonaságnál veszi
914 21 | figyelmét a Noszty zavara, s Ferit is bosszantotta, hogy
915 21 | liba is feles számmal.”~S aztán egyszerre megint ráugrott
916 21 | varrására voltak eddig szegezve, s ijedten kérdé:~- Nincs magának
917 21 | akkor lesz belõle pénz - s ez már csak afféle ráadás,
918 21 | ráadás, nem sokba veszi s könnyen kiadja. Ezért a
919 21 | megtapintja az ütõeret, s mikor végre kiürül az elõszoba,
920 21 | végre kiürül az elõszoba, s fáradtan kimerülve dõl karszékébe,
921 21 | mióta az uborkafára kapott, s könnyen meg tudta tölteni
922 21 | színkör volt Bontóvárott, s egy vándortársulat mûködött
923 21 | maga elé idézte a fõispán, s jól megmosta a fejét apja,
924 21 | és nagyúr lehetsz örökre. S mikor éppen ezt a lépést
925 21 | Keskeny ajka remegni kezdett, s könnyek szivárogtak szemeibõl.~
926 21 | vannak - dörmögte Kopereczky, s valami közvetítõ formulán
927 21 | keresek a látogatásnak, s holnap áthajtok Rekettyésre,
928 21 | szükség hozta, meguzsonnált, s mikor elbúcsúzott, összecsókolózott
929 21 | szeress legalább bennünket, s ne engedd, hogy úgy állítsunk
930 21 | szerelemrõl zúgtak az erdõk, s ugyanerrõl fecsegett a kacskaringós
931 21 | a nap még erõsen tûzött, s Pázmár a napernyõ alatt
932 21 | végére kellett jönniök, s ott a mezei gyalogútra térni,
933 21 | lelkesedett a doktor. ~- S a maga betegei mégis itthagyogatják -
934 21 | távollétemben betegeket, s képes õket ellátni legalább
935 21 | tudnak ezek az öreg anyókák, s mi mindent kitalált a nép
936 21 | essék, mint a felsõ teste, s egy éj alatt a sérv magától
937 21 | Szerencsére elérték az erdõt, s a szolgabíró furfangosan
938 21 | pedig leült egy fatörzsre, s hallgatta a madarak csicsergését.
939 21 | egyenesen neki dalolnának. S mennyire megtöltötte szívét
940 21 | hogy megy neki egy kõnek, s hogy hull vissza gyöngyözve,
941 21 | mint egy ezüstabrosz... S amint odább sem ereszté
942 21 | mászott ki egy lyukból, s óvatosan szétnézvén, száját
943 21 | száját a patakba mártotta, s csakhamar felszürcsölte
944 21 | emelte fel a lompos farkát, s úgy látszik, ezt a jelbeszédet
945 21 | egyszerre megszûnt a játék, s mint valami vezényszóra,
946 21 | megvizsgálta a tájékot mindenfelõl, s miután a közbiztonságot
947 21 | vadász úrnak a puskáját.~S pajzán mosoly játszott az
948 21 | tuszkolta be õket az anyjok, s õ maga elment valahová,
949 21 | zászlaját felkunkorítva, s egy téglaszín tollazatú
950 21 | kínosan vergõdött szárnyaival, s kétségbeesve csipogott,
951 21 | uzsonnáért járt a majorban, s most a lyukhoz érve, valami
952 21 | megint kiugrottak a rókafiak, s látván anyjuk szájában a
953 21 | egyik sarkantyús lábával, s üti-veri szárnyaival az
954 21 | Kijöttek engedelmesen, s megálltak sorba, mint valami
955 21 | farkát, kétszer lehajtotta, s egy félkört írt le vele
956 21 | gyepen. Aztán a középre állt, s elkezdõdött az elõadás.
957 21 | szaladt még egy darabkán, s a kölykeit uszította rá...
958 21 | suttogta vissza Mari.~S már ez a suttogás oly ingerlõ,
959 21 | van, abba is belenyugszom.~S ezzel elhajítá magától a
960 21 | nyugodván, szinte égette s megbódítá, szemei tétova
961 21 | szép vágású ibolyaszemeibe, s hirtelen megcsókolta.~Csodálatos,
962 21 | mint azelõtt egyszer sem, s elmenekülvén tõle, összeomlott
963 21 | való küzdelem mindenütt - s a hibás kombináció. Hát
964 21 | Feri lehajolt a puskáért, s csak akkor jutott eszébe,
965 21 | Megindultak az erecske mentén, s nézték, nézték, hogy nõ,
966 21 | szélesedik. A nap már lent járt, s bíborvörösre festette a
967 21 | páfrányok húsos leveleit, s arany vásznakat teregetett
968 22 | Ezeket ki kell fizetnem. S azután se élhetek apanázsból,
969 22 | Feri ebédre Voglányba ment, s Máli nénivel szõtték a rózsaszínû
970 22 | nagyközönség közé is kiszivárgott, s mint az alkorán képletes
971 22 | volt a család nyûge eddig, s most õ lesz a nábobja, a
972 22 | családban marad a pénz, s mire estefelé megjött Kopereczky,
973 22 | mindenki az ablakhoz rohant s nem mint a hajdani jósok
974 22 | úttal - folytatá Kopereczky, s az arcok még jobban kezdtek
975 22 | tudtam betelni a nézésével, s mikor elkezdtem a képzeletemben
976 22 | képzeletemben vetkõztetni s egyenkint hullottak le róla
977 22 | gyorsan elterjedt a városban, s egymást érte a sok gratuláció,
978 22 | ajándékozzák meg a világot, s íme, itt van egy vérbeli
979 22 | fenyegettek a pesti hitelezõi, s kapóra jött a „dinnye”-távirat,
980 22 | összeomlik az egész dolog, s minden eddigi pénze elúszik.
981 22 | gróf négy fekete lovát, s azon hajtatott Rekettyésre,
982 22 | hogy elõbb Tóthtal végez - s azután megy a Császár fürdõbe
983 22 | elsõ állomáson kiszállt, s a zempléni árverés helyett
984 22 | sürgönyt bontotta fel elõbb, s bosszúsan a padlóra dobta;
985 22 | hamar az elfogadószobába, s vigyél be szivart és konyakot.
986 22 | telt el, már felöltözött, s szaladt be Tóth Mihályhoz,
987 22 | kordiálisan belecsapva a kezébe s megrázva azt, hogy szinte
988 22 | én akartam önhöz menni. S képzelje, a szamár még ma
989 22 | engem emiatt fölkeresni, s különösen kegyeskednék odahatni
990 22 | majd sebesen nyargalt föl s alá a szobában, feldöntve
991 22 | leánya szereti Nosztyt, s boldogtalanná teszi ezt
992 22 | A csengettyûhöz rohant, s olyat rántott rajta, hogy
993 22 | Bubenyik fölszisszent, s jajgatni kezdett, míg a
994 22 | kezdett, míg a báró föl s alá szaladgálva fújt, mint
995 23 | elõtt személyesen tett, s ez az, hogy nem adja a lányát,
996 23 | gyûrûket itthon csináltatta, s így a kezdõbetûkbõl a bolond
997 23 | köztudomásra jut a kosár. S az a szégyen, az a rettenetes
998 23 | fel teljesen a reményt, s egy ilyen alkalommal odasimult
999 23 | noha minden elcsendesedett, s az atyafiak napirendre látszottak
1000 23 | Somlyó hegyen szüreteltek, s csak november elején jöttek
1-500 | 501-1000 | 1001-1204 |