bold = Main text
     Fejezet                                         grey = Comment text

1001 23    |                 privogyeci kõszénbánya, s valami harmincöt munkást
1002 23    |                fõispánné is bevonatott, s elhatározták, hogy egy nagy
1003 23    |             személyesíteni élõképekben, s a közönség tódult és fizetett -
1004 23    |                a kosztümök elkészülnek, s én akkor mindannyiszor eljövök,
1005 23    |                 gyöngédségnek képzelte, s ez igen jólesett neki.~Volt
1006 23    |               hogy Bubenyikkal sikerül, s mégis megtagadod a pénzbeli
1007 23    |                Gyík befagyott az éjjel, s ez mindent elrontana.~-
1008 23    |            Férjemnek gazdatisztje volt, s most, hogy Krapecet bérbe
1009 23    |           gyémánttû csillogott a fákon, s vakító fehér bunda alatt
1010 23    |              fut el egyenesen Voglányig s csak Voglányon túl kanyarodik
1011 23    |             zúgással nyargalt medrében, s hatalmas jégtáblákat vitt
1012 23    |            birtokocska elment bérletbe, s bérlõ engemet nem akarta,
1013 23    |             azonban ismét összerakatja, s egypár új pallódeszkát tesznek
1014 23    |              sántikált, de bot mellett, s erõsen bízott, hogy a jótékonysági
1015 23    |               elõ nem jött a csontokra, s rettenetesen kezdte ugatni
1016 23    |             szemkarikái megnedvesedtek, s azontúl beállott a kínos
1017 23    |          élénkség, betoppant Homlódyné, s vele üde levegõ csapott
1018 23    |                este tartjuk a fõpróbát, s utána egy kis vacsora van
1019 23    |                Holdvilág lesz az éjjel. S én úgyse tudok aludni, ébren
1020 23    |            kezében tartván a festményt, s összehasonlítva az elébe
1021 23    |                  a feleségéhez szaladt, s egy csókot nyomott a szájára. „
1022 23    |                másolat hiteléül”, mondá s ezzel konstatálva volt a
1023 23    |                 fürkészte az embereket, s Vilma elsuhanván Malinka
1024 23    |        villamosáram-szerût érzett Mari, s látta elhomályosodó szemekkel,
1025 23    |         érinthetné”, inkább õ kelt fel, s ment Ferihez.~- Fogass be! -
1026 23    |              mondá halkan.~Feri eltûnt, s kis idõ múlva jelentették,
1027 23    |            bõrvedrek lógtak a falakról, s zúzmarás bajuszú fegyveres
1028 23    |             járt egyhangú léptekkel fel s alá. A hölgyek helyet foglaltak
1029 23    |                inasa felugrott a bakra, s ezzel megindult a kocsi,
1030 23    |                   kiáltá most Bubenyik, s még az istállóba kellett
1031 23    |          kocsisának, hirtelen leugrott, s egy iramodással úgyszólván
1032 23    |                hordom a kis kulacsomat.~S ezzel kihúzott egy kis befonott
1033 23    |                  nyögött fel Homlódyné, s egész teste vonaglani látszott -,
1034 23    |                 jajgatott, nyöszörgött, s rövid lélegzeteket szedett.~-
1035 23    |                 Mari megfogta a karját, s erõszakosan elrántotta.~-
1036 23    |             gardedám nélküli leányokra, s törõdik-e azzal, mi illik,
1037 23    |                Mari:~- Nézzen csak oda!~S önkéntelenül közelebb húzódott
1038 23    |                Mária! - sikoltott Mari, s kis erszénykéjét kezdte
1039 23    |               kocsihoz jött fáklyákkal, s immár nem oldalt, de elöl
1040 23    |         kocsiról, megvizsgálta a hidat, s beszélt a fáklyásokkal,
1041 23    |                   fakadt ki akaratosan, s kászmálódni kezdett, az
1042 23    |               úgyse sok van már belõle, s reggelre megcsinálják a
1043 23    |              Feje a mellére hanyatlott, s egy percig arra gondolt,
1044 23    |                 õ ugrana le a kocsiról, s elindulna úgy a világnak,
1045 23    |             bagoly Feri fejének szállt, s horzsolva szétterjesztett
1046 24    |               fa mindjárt tüzet fogott, s csakhamar elkezdett pattogni,
1047 24    |               végre erõt vettek rajtok, s ropogva, diadalmas zúgással
1048 24    |                felelte Feri egyszerûen, s aztán elmentek. Mari még
1049 24    |            megoldotta felsõ szoknyáját, s kilépett belõle, kikapcsolta
1050 24    |                 össze a míderkapcsokat, s lehullt a páncél, mint mikor
1051 24    |                A cipellõket is lehúzta, s egyenként leejtette a padlóra.
1052 24    |             hogy sírva borult az ágyra, s addig sírdogált, míg elaludt.~
1053 24    |          nyakába kanyarította táskáját, s gyalog lépegettek a homlokzathoz,
1054 24    |                 köpenyeget terített rá, s tetejébe vállára akasztotta,
1055 24    |            Szent Sebestyén bejáratához, s meghúzta az ajtófélfán lógó
1056 24    |            kulcs nyikorgott az ajtóban, s egy köpcös asszony dugta
1057 24    |                az asszony szigorú arca, s most már valamivel nagyobb
1058 24    |               ismerte itt már a járást, s arra kérte az ápolónõt,
1059 24    |          nyöszörgését közelrõl hallaná, s egyenest a csigalépcsõ melletti
1060 24    |        szögletben.~Az ápolónõ ráhagyta, s miután az új beteg kijelentette,
1061 24    |          valamit, de aligha orvosságot, s lassan-lassan bóbiskolni
1062 24    |           madzagon lógna le a nyakáról, s valami játszi szellõ ingatná
1063 24    |                 hogy zörejt ne okozzon, s most már csak egy lépés -
1064 24    |            rabolni. Egyet lépett elõre, s a lépte neszétõl megrémült.
1065 24    |    lélegzetvételnél mozogtak, alakultak s mozogni látszott velök egy
1066 24    |          Hallotta a mélységes csöndben, s ez olyan bántó volt, mintha
1067 24    |                 azokra a formás cipõkre s az álmában gyöngéden kipirult
1068 24    |                 ágy melletti szõnyegre, s gyöngéden megérinté a párnán
1069 24    |                  álmában látja Nosztyt. S ez jólesett neki.~- Itt
1070 24    |        ismételgette Noszty hangosabban, s kezébe vette a kezét.~Mint
1071 24    |       elhárítólag emelte fel a karjait, s egy velõtrázó sikoltással
1072 24    |              kiáltá váratlanul, élesen, s almavirágszín karját végighúzva
1073 24    |                a gyertya utolsó lángja, s egy szörcsenéssel kialudt,
1074 24    |                 magát az ágy deszkáján, s egy iramodással az ablakpárkányon
1075 24    |                 megyek. Leugrom innen - s ezzel csavarni kezdte az
1076 24    |                 van, beszéljen - mondá, s egykedvûen lógázta a lábait
1077 24    |         mindenfelé, ábrándoztam felõle, s íme sorsunk összehoz, kisül,
1078 24    |              vonulni, de ön bátorított, s végül, hiszen tudja, ebben
1079 24    |           kellett elhagynom az ezredet, s ezért hagyott el most maga
1080 24    |                 fejét, házasságot ígér, s ugyanekkor egy más vidéken
1081 24    |                 Apja nemes lelkû ember, s a hibámat színezte ki, ha
1082 24    |             szeretni csak egyet tudtam, s az maga, Mari. Mikor a Somlyó
1083 24    |             volna el Noszty a szívérõl, s ez most meglágyult, hej,
1084 24    |             vagyok?” - vádolta önmagát, s holmi hõsies, lázadozó érzések
1085 24    |               ereszkedtek be a szobába, s a bútorok és apró tárgyak
1086 24    |               gyalázat! - tört ki Mari, s hangjában a harag és fölháborodás
1087 24    |               táskájából a revolverét), s csak az a kérésem van, ha
1088 24    |        visszatartani, hangosan fölsírt, s a jóságnak ez a szent zsolozsmája
1089 24    |       játszadoztak a rostélyajtó elõtt, s ki is ugráltak a pajkosabbak
1090 24    |               ült, a lábait melengetve, s olyan csinosnak látszott
1091 24    |                 nem aludtam Voglányban, s ez úton elterjed, mint a
1092 24    |               van a Szent Sebestyénben, s arra számít, hogy majd megreparálom.~
1093 24    |                 hogy majd megreparálom.~S ezen aztán vidáman nevetgéltek
1094 24    |              elszontyolodtak egyszerre, s jéggé fagyott a vér, kivált
1095 24    |             borzalmas shocking láttára, s elájult. Pázmár doktor fogta
1096 24    |                 No, ez szép história. - S nagy zavarában a saját feje
1097 24    |             rendült meg egész lelkében, s olyan keshedt, fakó lett
1098 24    |             halotté. Odament az ágyhoz, s úgyszólván felordított,
1099 25    |                szétszedik, összerakják, s ki-ki a saját fantáziája
1100 25    |                Hát várta Tóthné otthon, s miután nem jött a leány,
1101 25    |              Átkelnek a zajló folyamon, s egyenest Voglányba tartanak
1102 25    |              persze két eleje van ennek s két vége, mint a kiflinek,
1103 25    |        valamikor. Onnan is kezdõdhetik (s úgy is adják elõ némelyek),
1104 25    |              hiszi egyébiránt a piszi), s éppen Voglány közelében
1105 25    |        véletlenül nem volt semmi baja), s az útbiztos föl is szedette
1106 25    |                 kezében volt a madárka, s vitte Mezernyére, mint a
1107 25    |                lapja sem hallgathatott, s megjelent a Csavaros ésszel
1108 25    |                 is, írván, hogy hírlik (s õ csak fenntartással közli),
1109 25    |               mindig történtek effélék, s mint ilyen esetben többnyire,
1110 25    |           találkozott vele a sörházban, s egy bikacsekkel úgy elverte
1111 25    |            hordágyon kellett hazavinni, s két lesütött szemû apáca
1112 25    |                 nevezi azt a hírlelést, s csatolja a hó 19-ikérõl
1113 25    |                 volt rajta, befogatott, s átment a bálingi kastélyba,
1114 25    |              Palojtay idegesen járt fel s alá -, az eset kétségkívül
1115 25    |               Nekem is vannak leányaim, s az ember nem tudja, milyen
1116 25    |           valóságos atyja és jóltevõje. S pénzt még talán kapnék valahol,
1117 25    |                  akkor engem becsuknak, s ez megint csak az én családomnak
1118 25    |              egy széken himbálta magát, s egyre hunyorgatott a másik
1119 25    |                becsöppenés már megvan. (S ezzel egy levelet húzott
1120 25    |                 melyben bocsánatot kér, s újból megkéri a leányom
1121 25    |             gyermekünknek a becsületét, s akkor utána kell futnunk (
1122 25    |                elpocsékolja, mert lump, s mikor semmije sincs, s szépsége
1123 25    |                  s mikor semmije sincs, s szépsége eltûnt, pénze elfogyott,
1124 25    |               van egy gyenge oldala is. S azt mondja az angol, minden
1125 25    |           hallatszott még egy sikoltás, s aztán csendes lett minden.~-
1126 25    |                egyenlõ házasság esetén, s valóban mi, szülõk, a Hatvanat
1127 25    |            Hatvanat vártuk a Hatvanhoz. S íme, közbejön a Tíz (ennyire
1128 25    |           udvarolni egy módos leánynak, s ez volt az a blatt, amin
1129 25    |                 fortyant fel Podwolski, s tekintetével a másik grófhoz
1130 25    |               szerényen lehajtva fejét, s csak úgy dõlt a gõg minden
1131 26    |                az ambituson mutatkozik. S ehhez a hangulathoz talál
1132 26    |        Jégcsapok lógnak le az ereszrõl, s ha megenyhül az idõ, elkezdenek
1133 26    |            elbeszélt somlyói jelenetet, s nézelõdne benne a saját
1134 26    |           Valahára! - sóhajtott Tóthné, s Mari arcát gyönge pír vonta
1135 26    |            Közelebb húzta székét hozzá, s hosszan kifejtette nézeteit.
1136 26    |              Felölelte az egész kérdést s megvilágította. Mari még
1137 26    |          okadatolta, valószínûvé tette, s mikor már azt hitte, hogy
1138 26    |              jártas a világ folyásában, s azt mondta: „Vadmacska harapását
1139 26    |          embered, becsületes, hû lélek, s õ is azt vallja: Fedél alá
1140 26    |                megázott portékát tenni, s a fedél: a fõkötõ. Az mindent
1141 26    |             vagy nyílásnak kell lennie, s ehhez jutva a beszélgetési
1142 26    |          beszélgetési anyag, szétömlik, s egy mellékvonalon elfoly.~-
1143 26    |              ezekben az asszonyokban!), s hozzásimult, vállára tette
1144 26    |          emberek vagy hisznek a lapnak, s ha hisznek, õtõlük függ,
1145 26    |               egy napon a mi kúriánkra, s lássák végigvonulni a falukon
1146 26    |               elé vagy a kiskertjeikbe, s mondogassák egymásnak: Hova
1147 26    |            pumpolná a szegény asszonyt, s halálunk után elszedné mindenét.
1148 26    |        tisztítaná, mentené minduntalan, s vitetnék feltartóztathatatlanul,
1149 26    |               tudott már megint sírni), s a könny alatt valahol ott
1150 26    |             neki, ha a szolgaszemélyzet s esetleg más beavatottak
1151 26    |                esküvõt virágvasárnapra, s ezzel ennek is elvetették
1152 26    |             légy, mikor tüdeje nincsen! S a kevély családok készséggel
1153 26    |        fõispánné magyar díszbe öltözik, s pillangós fõkötõjén állítólag
1154 26    |               varrónõje munkába fogott, s dolgozni fognak addig, míg
1155 26    |              takarékpénztári tõkéjébõl, s mikor a pénztárnok azt kérdezte,
1156 26    |         kétségkívül Marira leselkedett, s nyomon követte õt, mikor
1157 26    |      kulcslyukon akartam bekukucskálni, s íme, bent vagyok a szobában.
1158 26    |             hadvezér köti le a kardját, s még az okuláré üvegén is
1159 26    |            eszük valahol a Holdban jár, s ha ott valami kedveset lát,
1160 26    |          gyakran veszi ezt észre Igali, s találgatja magában, mi lehet.
1161 26    |              pedig ugyan nincs minek. - S ezzel mennek, megkerülve
1162 26    |               nagy pletyka asszony volt s rendkívül kombináló talentum,
1163 26    |               cseresznyefa és a barack, s egyszer csak topp, eléugrott
1164 26    |                 kóválygott az embernek, s úgy rémlett neki, a tömérdek
1165 26    |                nem egy leány sóhajtott, s elmerengett aztán, hogy
1166 26    |           utcára, kiálltak a kapuk elé, s utánabámultak a nagy porfelhõnek,
1167 26    |           mondják, pék volt Amerikában. S ihol ni, most már méltóságos
1168 26    |               javították meg a levegõt, s bûbájos sercegések hangja
1169 26    |                 körül foglalatoskodott, s egyik ölelõ rokoni karból
1170 26    |         Kopereczky a feleségét kereste, s panaszkodott, hogy a menyasszonyt
1171 26    |                 Igali a fejét csóválja, s elvegyülvén a vendégek között,
1172 26    |               bizonyosan Worthtól való, s ritkított garmonddal lesz
1173 26    |                se volt, aki megmutassa, s akitõl kérdezték, mind azt
1174 26    |                 Váltig kérdezgeti a fel s alá szaladgáló inasoktól,
1175 26    |                vontak, hogy nem tudják, s olyan ostobán óvatos arcot
1176 26    |            keresd meg Mari kisasszonyt, s gyere jelenteni, mi van
1177 26    |                Feri azonban tûkön állt, s hetykén szólt oda Kopereczkyhez:~-
1178 26    |                a nõk intimebb szobáiba, s ebbõl egy kis ablak nyílt
1179 26    |                 a sikátorszerû átjárón, s a Tóthné szobáján megnyomta
1180 26    |          batárba, mire pattan az ostor, s nyomban megindul a batár.~
1181 26    |                 Ez furcsa felelet volt. S kivált a keserû íz, mely
1182 26    |              mondta Noszty Feri tompán, s látszott, milyen nehezére
1183 26    |                  Az nem igaz - hebegte, s olyan vörös lett, mint a
1184 26    |               nyilvánul. Igen sajnálom, s bocsánatot kérek, hogy ide
1185 26    |               reszkettek, melle zihált, s az utolsó szavakat nem is
1186 26    |             hagyjuk annyiban! - ordítá, s kitépte magát az õt visszatartó
1187 26    |              pékmester! Leszámolunk!...~S vérbe borult szemei vészjóslóan
1188 26    |                 a könyvtárszoba ajtaja, s egy magas, délceg katona
1189 26    |          hátrahõkölt az ismerõs hangra, s félénken felpillantott,
1190 26    |              karjai lankadtan estek le, s halotti sápadtság borította
1191 26    |              vagy tízperces hézag jött, s csak akkor következtek megint
1192 26    |                 égõ sebét gyógyítgatni. S amint egyre távolodott Rekettyéstõl,
1193 Uto   |    tapasztalható. - Ott ül a nézõtéren, s látja a darab legelején,
1194 Uto   |                 szeretõ fiatalok dolga, s még csak jobban romlik a
1195 Uto   |              kell vetni egy tekintetet, s ha az áll ott, hogy „vígjáték”,
1196 Uto   |             mert a közönség még fiatal, s nem bánja, ha az történik
1197 Uto   |                 szenvedélyek mozgatnak, s emberi csapások és szerencsék
1198 Uto   |                a mesébõl lett a regény, s levetve gyermekcipõit, amint
1199 Uto   |              sok a mesterkéltség benne, s a cselekmény szimmetrikus
1200 Uto   |                a történet kompozícióján s anyagán is az író kezét
1201 Uto   |                 rajzolata a valóságnak, s azonfelül szabad és független
1202 Uto   |           némely fajtája van szõnyegen, s a disputa folyamán az én
1203 Uto   |                fiú esetét Tóth Marival, s mikor a történet bizonyító
1204 Uto   |                megfordítva a Pegazusra, s a lábnyomokat tekintve,