Fejezet

 1 3  |           homloka tetejére. - Ó, én istenem, milyen kellemetlenség ez
 2 6  |            vonogatta vállait.~- Ej, istenem, hát van egy kis modorom,
 3 8  |          senki sem vállalkozott rá. Istenem, Istenem, de nagy bolondságokból
 4 8  |           vállalkozott rá. Istenem, Istenem, de nagy bolondságokból
 5 9  | kíváncsiságnak némi kis morzsája.~- Istenem, hogy bírta ilyen szépen
 6 9  |       tömött, szürkés bajusza alól. Istenem, Istenem, mi lesz ebbõl?
 7 9  |      szürkés bajusza alól. Istenem, Istenem, mi lesz ebbõl? Szeretett
 8 11 |            Protok dr. meghalt.” „Ó, Istenem, és mikor halt meg?” „Bizony
 9 13 |          még eddig nem akadt senki. Istenem, de nagy marhák az emberek!~
10 13 |        látszott fölszisszenni:~- Ó, Istenem! Hát már férjnél van?~-
11 13 |         patália lesz belõle... Jaj, istenem, csak meg ne tudnák! És
12 14 |         leginkább Rózát illetőleg. „Istenem, hogy megnőtt ez a gyermek!
13 14 |   reszketett, mint a nyárfalevél.~- Istenem, mi lelt? Oly fehér vagy,
14 14 |          Láttam én, amit láttam. Ó, Istenem, Istenem, és az az én félkegyelmû
15 14 |            amit láttam. Ó, Istenem, Istenem, és az az én félkegyelmû
16 14 |         asszony megijesztett.~- Ah, istenem, mennyire szégyenlem.~-
17 15 |       érleli az õszinteséget.~- Ah, istenem, Mari, úgy látszik nekem,
18 16 |           ahogy önök mondják.~- Ah, istenem! - sóhajtott fel Klementy
19 16 |             ez volt az igazi. - Ah, istenem, arra semmi kilátás, hogy
20 16 |        Kopereczky sunyi arca.~- Ah, istenem - szólt mintegy magába szállva,
21 17 |              mikor megkóstolta, „ó, istenem - szólt -, olyan ízû, mint
22 17 |          semmi se történt volna. Ó, Istenem, milyen borzasztóak a férfiak!~
23 17 |             takarítás jár azzal! Ó, istenem, minek is élünk? Talán csak
24 17 |            hol ütötted meg magadat? Istenem, istenem!~- Sehol se, mama!
25 17 |       ütötted meg magadat? Istenem, istenem!~- Sehol se, mama! Nem fáj
26 18 |        szempillái lecsukódtak. Jaj, istenem, mit fog hallani? ~- Én
27 18 |      szerkezetû, ketyegõ órát.~- Ó, istenem - mondta a befejezett beszélgetés
28 18 |      hebegte Noszty elkábulva. - Ó, istenem, csakugyan maga az? Lehetséges-e
29 23 |             emelte fel a fejét.) Én istenem, hát hol? - mondá dacos
30 23 |         marcona, ijesztõ alakok! Ó, istenem, istenem! Megölnek minket.~-
31 23 |         ijesztõ alakok! Ó, istenem, istenem! Megölnek minket.~- Ne féljen
32 26 |             hogy másra gondol.~- Ó, istenem, de csak nem adott neki?~-
33 26 |           milyen szívesen látom. Ó, istenem, istenem. Itt van ez az
34 26 |         szívesen látom. Ó, istenem, istenem. Itt van ez az õzecske,
35 Uto|             életbõl van ez véve? Ó, istenem, az élet nem olyan jóságos,