Fejezet

 1 1 |              volnék, mint Rozália, de minthogy én férfi vagyok, és nem
 2 2 |               találja meg rövid időn. Minthogy az utódlási igény még a
 3 4 |           keserves.~Vilma kisasszony, minthogy az utcájukban volt, a Cinkotai
 4 4 |      tanfolyamot a Cinkotai Iccé-ben, minthogy valaki, akit Malinkának
 5 4 |          belemelegedett feladatába, s minthogy úgyis értelmes koponya volt,
 6 6 |              főkötőőr a másik kettőt.~Minthogy a vasládát most már csak
 7 6 |   kulcstulajdonos egy akaraton van, s minthogy történetünk idejében Omode
 8 8 |          alispán.~Megindultak hárman, minthogy sár volt, és csak a házak
 9 9 | szerencsétlenül, hogy rögtön meghalt. Minthogy úgy tudom - fejezi be a
10 10|          tájban odajárnak szüretre, s minthogy berendezett házikójuk van
11 11|               már korábban elhalt), s minthogy egy kis leányka is maradt (
12 11|              a pipámat, mint azelõtt, minthogy pedig te azt mondod, hogy
13 11|       vásárolt közben Trencsénben, de minthogy nem értett a gazdálkodáshoz,
14 11|           kényszerhelyzetbe jutott, s minthogy semmihez sem értett a világon,
15 11|              napon a somlyói szõlõbe. Minthogy éppen õsz volt, bár még
16 13|              egy csöpp víz se volt, s minthogy kétrét meghajolva mendegélt
17 14|               Marienbadba küldtek. De minthogy Zsuzsi engem félt, én meg
18 16|            megérkezik és hozzá száll.~Minthogy pedig Wolf úr buzgó presbitere
19 16|           kardját a hóna alá fogva:~- Minthogy úgy veszem ki - mondta határozott,
20 16|           eresztik útnak tél közepén. Minthogy azonban éppenséggel nem
21 16|           Korona-beli kártyaszobában; minthogy azonban a szerencse istenasszonya
22 16|      legközelebb feküdt a valósághoz, minthogy otthon Krapecen tyúkok és
23 17|              jóval öregebb az uránál, minthogy Palojtay az első felesége
24 17|        nyugtalanul hegyezte a füleit. Minthogy Palojtay és felesége kicsit
25 17|          odabent a másik szobában, és minthogy ez tilos cselekedet, ilyenkor
26 17|             teendõm jutott eszembe, s minthogy rossz a memóriám, nehogy
27 17|               asszony nevezte el így, minthogy a háziasszony körül a legidõsebb
28 17|         miképpen került bele az egér, minthogy azt, természetesen, be nem
29 18|         formája. De már megtörtént, s minthogy úgy állapodtunk meg, hát
30 23|             átmenni.~A kocsi megállt, minthogy nem is mehetett tovább,
31 24|              vánszorogtam az úton, és minthogy ismerem Pázmár doktor urat...~
32 24|                  Még mit nem akar!~De minthogy se bor-, se pálinkaszagot
33 26|         Lehetne, ha mi örökké élnénk. Minthogy azonban ez nem valószínû,
34 26|       szeretett volna szóvá tenni, de minthogy nagy volt a feszesség, nemigen