Fejezet

 501 12 |                 Bravó, Mari kisasszony!”~De vajon hova mennek? - töprengett
 502 12 |                  lehetett megállapítani, de majdnem esküt merne rá tenni.
 503 12 |              hogy elébb nem vette észre, de ez nem csoda, mert akkor
 504 12 |           kellett tûnnie a különbségnek.~De vajon valóban utánozták-e
 505 12 |             milyenek ezek a mai leányok!~De hát mit ér az ilyen sopánkodás?
 506 12 |                 láb, mikor a fej beszél? De nem is láb, te kisujj! (
 507 12 |        külön-külön piszoknak neveztetik, de ha az egész emberiség összerakná,
 508 12 |         párázataiba jutottunk - mondá -, de talán ne menjünk gyalog.~
 509 12 |              hozván magával ivóvendéget, de italt is.~ ~
 510 13 |               mondja. A tükör nem hazug. De hazug a szem, mely a tükörbe
 511 13 |               lenni a kisasszony helyén, de hát a drágalátos angyal
 512 13 |                  is a táncba szegénykét! De még eddig nem akadt senki.
 513 13 |                nem akadt senki. Istenem, de nagy marhák az emberek!~
 514 13 |          álruhába öltözött Esterházy is, de ami szemtelenség, az mégis
 515 13 |                 én Katámnak mutassák be, de nem, idekarikázik a csámpás
 516 13 |                  táncos, valóságos kérő. De nem adom ki a házból, hadd
 517 13 |                hát Kata is nemes, Répási de eadem, ügyes ember jön,
 518 13 |                    selypíté Karolinka.~- De szeretném látni! - tréfálkozott
 519 13 |            panaszkodott a másik leány -, de maga rám sem nézett.~- Nagyon
 520 13 |                  vele. A mulatság folyt, de már lankadtan. Majd estefelé
 521 13 |                Egyik-másik legény kidől, de viszont sorba állnak a pihentek,
 522 13 |             édességhez is alkalom nyílt. De most már le van tarolva
 523 13 |            kocsikenőcsös skatulyában is, de az akác nem. A leányok itt
 524 13 |          megtépve, cafatokban lógnak le, de hisz éppen ez a szép, mert
 525 13 |            megmámorosodjék, akaratlanul, de sokszor selymaságból is
 526 13 |                  szélű lyuk marad utána, de kigyúl ahelyett az arcokon
 527 13 |             gyöngédség vagy finom modor. De hát kinek mi köze hozzá,
 528 13 |               mellõle is jobbról-balról, de neki nem akadt szerencséje.
 529 13 |                látni a harmadik sorban), de vannak hathatósabb emeltyûk
 530 13 |                  a „kirakatbeli” helyet, de az nem volt könnyû, mert
 531 13 |                  hogy nem mesterlegény). De Mari nem vesz ilyet észre,
 532 13 |                  teljes, elõkelõ mozgás, de már ki-kicsillan belõle
 533 13 |                  Most jön a kopogós. Ej, de tudja! Majd átkapja a Mari
 534 13 |           Lehajlik érte Noszty hirtelen, de csak azt a kezét fejti le
 535 13 |             keblébe csúsztatta a rózsát, de elõbb megcsókolta.~Kigyúlt
 536 13 |                  alantas állású ifjúval, de az csak egy pillanatig tartott,
 537 13 |                    A fej ugyan az enyém, de úgy érzem, mintha nem az
 538 13 |                 Pihenjen meg egy kicsit, de még talán jobb volna, ha
 539 13 |                  Én csak átutazó vagyok, de megálljon, látok valamit...~
 540 13 |          stílszerû volt a vallomás óta. (De iszen érti magát a gyerek.)~
 541 13 |             megarányozta Nosztyt. Ejnye, de csinos fiú! De ugyan hova
 542 13 |           Nosztyt. Ejnye, de csinos fiú! De ugyan hova tette a szemét?
 543 13 |                és most már fejlõdõképes, de nem szabad rohamosabban
 544 13 |                 legalább mulattam volna, de elrontottam a mulatságomat
 545 13 |              érdeklõdésen, fülig pirult, de (s ez a gyanús) azon nyomban
 546 13 |               beszélgettek, nevetgéltek. De micsoda kedvetlenítõ nyugtalanság
 547 13 |           szeretett volna már hazamenni, de nem volt ereje fölkelni
 548 13 |                 gondolatait a vadászról, de nem egészen sikerült, majdnem
 549 13 |            elkezdett hevesebben dobogni, de azt magának se merte bevallani.~-
 550 13 |               Noszty elkezdett táncolni, de alig perdített egyet-kettõt
 551 13 |              Klárának.~- Klára szép név, de hát a vezetékneve?~- Minek
 552 13 |      apáca-fejedelemasszony?~- Nem, nem, de mégis...~- Egyszerûen ne
 553 13 |                levelet.~Mari nem felelt, de Noszty örömét találta õt
 554 13 |                  sohase lássam többet... de persze maga nem bánja.~-
 555 13 |                írhasson... nem akarom.~- De hiszen nem mutatná meg az
 556 13 |               tudja meg az igazat, mert, de ne nevessen ki, kérem, nem
 557 13 |       megfenyítse, aki vele komázni mer, de meglátván Brozikot, s eszébe
 558 13 |              nyíl egy falevelet áthasít (de talán az is sok volt), aztán
 559 13 |          foglaltatott az elagyabugyálás, de úgymond, előbb be kellene
 560 13 |               szüreten.~Úgy ám, négyest, de ki tud négyest táncolni?
 561 13 |              táncoltak ebben a szőlőben, de azért mégse tanácsos buga
 562 13 |             Természetesen urak, hölgyek. De az egyes figurák egymásutánjával
 563 13 |                 finom, elõkelõ tónussal, de a magyar vendégszeretet
 564 13 |              asztalhoz nagy kényelmesen, de még jól se lakott, már a
 565 13 |                  leányok hullámzó során, de sehol sem látta Tóth Marit,
 566 13 |                  ha meg nem látta eddig. De mit szól ehhez Mari, ki
 567 13 |                szégyen, hogy megszökött, de legalább mégsem romlik el
 568 13 |                 lehet késõbb magyarázni, de ha kisül, hogy ki õ, hitvány
 569 13 |                ezt a veszedelmes helyet, de amint az asztalokhoz lopta
 570 13 |                   amit az ördög épített?~De hátha mégsem volt Velkovics
 571 14 |               hogy megnőtt ez a gyermek! De milyen szép! Mit csinálsz
 572 14 |                 öreg kékfestő hiányzott, de ahelyett ott volt az új
 573 14 |                 kicsit, Rozália, kérlek. De nini, hol van Mari?~- Künn
 574 14 |                     Lehet, hogy az volt, de elõkelõ családból származott.~-
 575 14 |               engem Marienbadba küldtek. De minthogy Zsuzsi engem félt,
 576 14 |           felosztva az emberi testekben. De ez ellen még legalább védekezhetik
 577 14 |                kunyhó ajtaján ezek után, de a megnyíló ajtón át kiosont
 578 14 |          elkalandozni ismeretlen helyen, de már könnyebbnek látszott
 579 14 |               Jaj, hogy rám ijesztettél!~De még ennél is nagyobb volt
 580 14 |               dehogy - ellenkezett Mari, de csak úgy a híreért. - Megvallva
 581 14 |             Ezekkel - felelte szilárdan, de némileg idegesen -, és azért
 582 14 |                  lehetett látni mindent.~De bármily szembetûnõ volt
 583 14 |                  úgymond, a kisasszonyt, de az sokkal önfejûbb, mintsem
 584 14 |                hogy Klára ellentmondjon, de Klára talán oda se figyelt,
 585 14 |             Istvánné jóízûen nevetett.~- De isten macska legyen az,
 586 14 |                  pár állt ki a porondra. De már ezek is nagyban lekötötték
 587 14 |         megcsipkedtek a ruhán keresztül, de néha kényes helyeken is,
 588 14 |              nehézség jöjjön a kezére!”, de amellett alapjában kitüntetésnek
 589 14 |            kezdeni, Mari tehát kimaradt, de ahelyett majd minden figyelem
 590 14 |              hogy bosszantó az ilyesmi), de kevély lelkének dacossága
 591 14 |             ökölbe szorította kis kezét. De sokért nem adná most, ha
 592 14 |        mosolyogtak a Kolotnoki tréfáján, de a nagy többség váltig feszegette
 593 14 |            rábukkant. Persze, no persze. De hogy is lehetett csak egy
 594 14 |           sajnálkozás is, becsmérlés is, de hisz az orvosság is úgy
 595 14 |               együttvéve mégis émelygõs; de legalább õ maga is megnyalta
 596 14 |               jobban nem tartom pórázon. De még jó, hogy le nem ütötte
 597 14 |                megtudni róla egyet-mást, de se Róza, se Klári nem adott
 598 14 |                   ez bizony rossz leves, de bocsánatot kérek, mert a
 599 14 |             elvörösödött szégyenletében, de a papa is, mikor rájött,
 600 14 |                  velök, mint egy árnyék. De mindegy, ha nem nevet is,
 601 14 |                mulatókastély rég eltûnt, de a díszcserjékbõl és fákból
 602 14 |          nekiestek, összecsókolgatták.~- De milyen halovány ez a lány! -
 603 14 |                egy kicsit megakadt Róza, de csakhamar hozzátette) egy
 604 14 |     megijesztette Tóth Mihály uramat is, de nagyon.~- Ne beszélj - szisszent
 605 14 |          ismeretlen kutya van megveszve. De most már forduljunk meg
 606 15 |               hallgattak a kalandjokról, de különben is volt ott most
 607 15 |                 jelentősen nézett össze, de szerencsére senki sem vette
 608 15 |                 nem fél az ördögtől sem, de nem szereti az éjjeli jeleneteket,
 609 15 |                   Bocsásson meg, apuska, de úgy vettem a dolgot, hogy
 610 15 |                  hagyjuk.~- Úgy? Hm. Jó. De honnan veszed, hogy Patkó
 611 15 |        éjszakákat töltenõk a városban.~- De Zsuzsanna! Hát nem hallottad,
 612 15 |                  degesz tárcát szüretre. De tegyük fel, hogy betör,
 613 15 |             többször hallotta sóhajtani, de úgy tett, mintha semmit
 614 15 |                nem érdekes eset ezentúl.~De így, de úgy - faggatták
 615 15 |            érdekes eset ezentúl.~De így, de úgy - faggatták a gazdát,
 616 15 |               táncosát, hát nincs sehol, de nem lett volna semmi, hiszen
 617 15 |                   mert tudok eseteket...~De az esetekbe bele nem bonyolódhatott,
 618 15 |               egyszerûen azért marad el. De itt az volt az eset, hogy
 619 15 |                 hogy még csak botorkált, de már ott volt a kényes területen.
 620 15 |                 látszik. Nem gondolod?~- De, de - hagyja rá Mari, s
 621 15 |             látszik. Nem gondolod?~- De, de - hagyja rá Mari, s magára
 622 15 |                  az volt akinek mondták, de hogy is lehetett volna az?~-
 623 15 |                     kérdé Mari.~- Tudom, de valami megbénít, mikor másnak
 624 15 |               eredj! Te csak rámondod.~- De igazán olyan volt. Úgy írtad
 625 15 |              éppen akarod, hát bevallom, de el ne mondd, kérlek, senkinek.~-
 626 15 |               körüllengi némi költészet, de egy mesterlegénybe beleszeretni,
 627 15 |                 öltözött huszár hadnagy, de lehetne álruhás gróf is.~-
 628 15 |                erõ és a szépség teszi.~- De hát ahol együtt fordul elõ
 629 15 |          álomtündér bár lomha léptekkel, de teljes bizonyossággal közeledik,
 630 15 |                 beszéltek mind a ketten.~De Majmuna a maga dolgához
 631 15 |                  egyebet nem veszünk is, de már magáért a mulatságért
 632 15 |             süthetett ki? Kíváncsi volt, de Mari elzárkózott. Ez ismét
 633 15 |                 tudakozódott a Griffben, de csak annyit tudott meg,
 634 15 |                   Talán barátja is volt. De ha úr, mit keresett volna
 635 15 |              prédikációkon töri a fejét, de mi szükség neked gondolkodnod,
 636 15 |         többnyire eltaláljátok a dolgot, de ez, ha igaz, egyszersmind
 637 16 |                 a gőg önté el vonásait), de nem vagyok bolond, hogy
 638 16 |                mint megjelenendő kísért, de azért hihetőleg sohase lát
 639 16 |                  leszek. Hát szép, szép, de talán mégis jobb volna,
 640 16 |               mentegetőzött a főispán -, de ötszáz forint sok pénz,
 641 16 |                   meg is adnám szívesen, de nekem most, édes barátom,
 642 16 |                irodalmat és kultúrát is, de most jön a nehézség. Mert
 643 16 |           fõispánhoz, tekintélyt szerez, de négyszáz! Hisz akkor én
 644 16 |                több aláírást követelnek, de én nem vegyülhetek el mindenféle
 645 16 |                 azt nem bánom, próbálja, de másképp nem lehet. Nos,
 646 16 |               mintha most õ volna felül, de Klementy nem sokáig habozott
 647 16 |              rögtön leszámítolja.~- Úgy? De bizonyosan nagy kamatot
 648 16 |              Nagy szamár.~- Az meglehet, de meg van alapítva a jövõje.~-
 649 16 |         érzéseket.~- Miattam szánthatja, de azért mégse fog menni.~-
 650 16 |               nagyon szeretné.~- Sajnos, de ami lehetetlen, az lehetetlen -
 651 16 |                is törülve a botbüntetés. De mert nem itt lakik, csak
 652 16 |          kielégíté gavalléros hajlamait, de az adományozott összegbõl
 653 16 |        tapasztalatlan, nagylelkû mágnás. De nem volt talán egyiknek
 654 16 |          megfeneklik, kétségtelenül van, de okos kormányzás, amely okvetlenül
 655 16 |              különös esetébõl sarjadzik.~De bármily hatalmasnak látszott
 656 16 |               tanulnak a parasztkölykök, de nem mindegy, hogy ki parancsol
 657 16 |             veszteg a király kamrájában, de ne vegye el más ember elõl
 658 16 |                 mosolyog rajta az ember, de azokban a bomlott idõkben
 659 16 |                  volna, ami akart lenni, de ő nem akart, ameddig a nap
 660 16 |               zsidók voltak a környéken, de most, mikor a zsidó arcok
 661 16 |              folyó ügyeket kell intézni, de ahol még alapvető munkálatok
 662 16 |            bivaly bizonyára erős, uraim, de ha teszem azt olyan merészet
 663 16 |              szed be egy kis tartalékot, de a teve csak két púpot visel
 664 16 |                tud lenni, mint a fuvola; de ha akarja, valóságos dobpergéssé
 665 16 |                  elvesztette szeme elõl, de nemsokára megint rátalál,
 666 16 |                 nézte a tengerháborgást, de csak színlelte a nyugodtságot,
 667 16 |             derültség támadt a teremben, de a hahotán is keresztülverte
 668 16 |              azazhogy inkább sokatmondó, de inkább a közbeszólóra nézve,
 669 16 |                Bubenyik józan eszéért.~- De iszen nem õrült az, hanem
 670 16 |             felelte a fõispán nyugodtan, de azért rázni kezdte a csöngettyût.~
 671 16 |                  ilyenkor parókát visel, de nem tüntetõleg), szintén
 672 16 |              elálmosította a magyarokat (de az is valami). Nem is igen
 673 16 |             elmét. Próbálta egy darabig, de nem bírta ki. Addig-addig
 674 16 |             elhagyta a közgyûlés termét. De biz azt észre se vették,
 675 16 |                  hamarabb elhallgatnak.” De nem hallgattak el. A nagyobb
 676 16 |            akiknek nincs építõ téglájuk, de akad egy-egy kövecskéjük,
 677 16 |         csakugyan az utolsó szónok volt, de mit ért, ha a szászok már
 678 16 |              sajnálom, hogy így történt, de honnan tudhattam volna én,
 679 16 |           felelte a fõispán nyugodtan -, de én tótul se tudok.~Semmi,
 680 16 |              szeretek is tótul beszélni, de uraim (s itt egyszerre kigyúlt
 681 16 |                  iszen, támadt erre zaj, de nem ám a fõispáni szék recsegésébõl,
 682 16 |               szenvedélyes felkiáltást - de Uhl Timotheus bizonyosan
 683 16 |                  ilyen törvényt mutatni? De én meg bírok mutatni önöknek
 684 16 |              gyorsan vág vissza a tömeg, de a nagy injúriák74, mint
 685 16 |                 miként lett elsõ konzul. De csak császár korában nem
 686 16 |                hozzá.~- Szívesen tenném, de hol kezdjem?~- Ezt is megmondom.
 687 16 |                 szolgabíró se tartja be. De ezt az Isten nem is kívánja,
 688 16 |                 bár csak én se ismerném! De hogy a szavamat ne felejtsem,
 689 16 |               Megengedem, kedves Izrael, de hát a többi?~- A többirõl
 690 16 |                  a fogat vázlatos rajza, de nem szólt, csak a bajuszát
 691 16 |                kölcsönadom ideiglenesen, de ha szétszaggatjátok, elõre
 692 16 |                  is részt veszesz rajta. De nem errõl van most szó.
 693 16 |             ujjmutatásom”, amit keresek, de itt is van már. Elbújt a
 694 16 |               házához. Erre igen büszke, de különben is sok bogara van.~
 695 17 |              adatbeli hozzájárulásával), de kiszakítva belőle pusztán
 696 17 |             nemhogy gyümölcsöt hoznának, de már virágozni is lusták
 697 17 |                 új, komoly emberré lesz, de úgy járt, mint a szenvedélyes
 698 17 |                  a sógor. Nagyon helyes, de aztán így egészítette ki
 699 17 |                   hogy itt ne érje õket; de a jött csinos fiatalember
 700 17 |          kiáltott fel élénken a gazda -, de ne vedd rossz néven a gyengülõ
 701 17 |                nevelt ember vagy, hékás, de ne kezdd a hivatalodat mindjárt
 702 17 |                 egy teljes francia ebéd, de ez most nem tartozik a tárgyhoz.
 703 17 |                  valami apropóra került, de a fõherceg hideg maradt,
 704 17 |                  vagy melegedve, apuska, de te nem kártyázol, ráérsz
 705 17 |             szokták fájdalmát enyhíteni, de nekünk nincs, elfogytak.~
 706 17 |                 üveg tokaji eszenciát.~- De nehogy megkóstold útközben,
 707 17 |       megfeszítették a zsidók.~- Úgy ám, de urambátyámnak ez nem mindig
 708 17 |            borzasztó antiszemita vagyok, de csak azokra a zsidókra haragszom,
 709 17 |                vette a burleszk ötletet, de akárhogy volt is, akármiért
 710 17 |                kifûthetetlenek a szobák, de nem is használhatók. A halála
 711 17 |                 gebén, volt itt nagy úr, de falusi jegyzõ is, tanítók
 712 17 |                  Krackner kisasszonyai), de színre nézve egyformák voltak
 713 17 |           tolongtak a vendégek estefelé, de azért igen jól érezték magukat,
 714 17 |        elhajítani, ahogy szokás mondani, de egy gyújtó tekintetet most
 715 17 |            elhiteti, hogy ez mind idom - de alapjában mégiscsak vatta.
 716 17 |                 akit most sokan szidnak.~De még ki sem mondta egészen,
 717 17 |                  én nem vagyok király.~- De akinek igazítom, az királyné.~-
 718 17 |               helyzetbõl zökkentette ki, de mindez csak zavarosan jelentkezett
 719 17 |                 hasonlatosság lepte meg, de még azzal se volt tisztában,
 720 17 |                nem bírt tõle szabadulni.~De hasztalan, vége volt, elmúlt,
 721 17 |              mérgesen ökölre szorította. De ki vette volna azt észre?
 722 17 |                 most is meg akar szökni, de most már talán nem is egészen
 723 17 |                  Hiszen mulattatnánk mi, de ha nem akar mulatni.~- Az
 724 17 |               holdja van még az öregnek, de tele adóssággal, s az is
 725 17 |                inggallérja is hópihével, de mindegy, azért õk mégis
 726 17 |                 lerázni a két gavallért, de azok sehogy sem akartak
 727 17 |                  magában: „A macska fél, de én nem félek.” Végre aztán
 728 17 |            ismeretlen embert dobott meg, de hát a többi leányok is elkövettek
 729 17 |             járulni, és nem hógolyókkal. De ha látták volna is, hát
 730 17 |              gyorsan lehanyatlott a nap, de mit is ténferegne fent sokáig,
 731 17 |               leányismerõsei sorakoztak, de ott legyeskedett a dévaj
 732 17 |                 kell neked, nem hivatal. De ha kellene, se manipulálj
 733 17 |              fogatlan farkas, mint most. De ha hervadtak vagyunk is
 734 17 |                rá, mintha sértené a szó, de enyhíté a kedves, ennivaló
 735 17 |         gondolkozott, hogy mit feleljen, de nem is kellett, Fruzina
 736 17 |             nyelvével csettentve -, huj, de szép fehér teste volt az
 737 17 |                 tisztes hajú aggastyánt, de az olyan ártatlanul nézett
 738 17 |                    utána majd én jönnék, de szívesen engedem át a helyemet.”
 739 17 |              szekrényeket letörölgessük. De bizony isten, alighanem
 740 17 |           ráncaiból, igazítsa meg, mama. De van-e gombostûje?~- No,
 741 17 |                  az eszünkbe nem jutnak. De nini, nem tudod, fiam, éppen
 742 17 |                hogy láttam is valahol... de ne szaladj, kérlek. Leányom,
 743 17 |                se, mama! Nem fáj semmim.~De Tóthné mégis megrémült,
 744 17 |                   valami ilyet állított. De megállj csak, lelkem, mit
 745 17 |             jegyezte meg Fruzina mama -, de mi köze ennek a Mari eleséséhez,
 746 18 |                 ruganyossága, bátorsága. De a mosolyába belevegyült
 747 18 |             magát tréfás ceremóniával.~- De teljes sikerrel, mert elfogadom
 748 18 |                    Bizonyára úgy van ez, de nem a maga személye miatt,
 749 18 |                 össze egy búcsúmosolyra, de azt is csak félig, egész
 750 18 |          fiatalság szobájába nyitott be, de egyik sem volt ott lelkileg,
 751 18 |            Ideges nyugtalanság fogta el, de nem a kellemetlen, lehangoló
 752 18 |              mézbe mártogatnák a lelkét, de voltak a méznek keserû rétegei
 753 18 |            embernek és isteneknek valók, de inkább isteneknek, lévén
 754 18 |            koccintani ürmösös poharával.~De mindez nem sokat érdekelte
 755 18 |               Mihályt is felköszöntötte, de annál az ékes mondatnál,
 756 18 |             vonásokkal, keveset beszélt, de mindég higgadtan. Magas,
 757 18 |                 a legmunkásabb állatkák, de még azok se szeretik a munkát.
 758 18 |              füllel, máskor lõnye ember, de ha bort lát, szaporamalom. -
 759 18 |                jönnek-mennek az emberek, de õ nem mutatkozott. Szeretett
 760 18 |              volna kérdezõsködni felõle, de nem mert. Fruzina mama bizonyosan
 761 18 |               õtõle nyilván elbúcsúzott, de isten ments meg Fruzina
 762 18 |            fiacskája szöszke fürtjeit -, de látod, az ilyen éretlen
 763 18 |                Az ám. Hiszen akartam én. De ráismert a hangomról.~-
 764 18 |                  hiányzott. Talán divat. De ezer bocsánat, meg kell
 765 18 |                  szerint, s körülnézett, de csakhamar visszafordult:~-
 766 18 |                    Már akármilyen szívû, de ez a szív hozzád húz. Én
 767 18 |                  az apád milyen bogaras, de legalább szépen bánj vele,
 768 18 |             Nemigen.~- Sohase táncolt?~- De igen, egyszer-másszor.~-
 769 18 |             léptekkel elhagyta a szobát, de kisvártatva visszatért ijedt
 770 18 |                te!”~- Hiszen kértem már, de nem akar elmenni.~- Ó, te
 771 18 |            valcerre.~- Nem adok kosarat, de csak egy tourra vállalkozom,
 772 18 |                csontjaimat?~- Megvannak. De maga, úgy látszik, elvesztette
 773 18 |               szoktak a bíróság elõtt -, de valami más történt vele.~-
 774 18 |                valakinek?~- Olyasvalami, de mégsem egészen.~- Nem értem.~-
 775 18 |                 a kisasszony.~- Jól van, de üljünk le ide, éppen van
 776 18 |        elrendezte a szoknyája redõzetét, de annyit mégis künn hagyott
 777 18 |                még semmi, ha visszaadná, de nem adja.~- Micsoda? A gyûrût
 778 18 |                ez a tárgy van szõnyegen. De az indoklása tett kíváncsivá.
 779 18 |             asszonyfajta. Úgy szeretném, de úgy szeretném tudni, ki
 780 18 |           mondjon nekem róla egyet-mást. De mi lelte, hogy úgy elszontyolodott?~
 781 18 |                  se értelme, se formája. De már megtörtént, s minthogy
 782 18 |              kielégítem a kíváncsiságát, de azt hiszem, nem lesz megelégedve.~-
 783 18 |             lehetett volna menyecske is, de leány volt.~- Valami csizmadialeány?~-
 784 18 |                 így az unalom jelzésére, de mivelhogy illetlen volt,
 785 18 |              aranycipellõ. ~- Ráakadtam, de köd elõtte, köd utána, mindjárt
 786 18 |            ujjaival -, mondja meg nekem, de tegye szívére a kezét, és
 787 18 |                 hogy zavarják.~- Jó, jó, de hát miért nem jössz az ilyet
 788 18 |             hangja is hasonlított.~- Jaj de szeretném ismerni! - csacsogott
 789 18 |                 az árokban és mindenütt, de a pálma csak a maga levegõjében
 790 18 |                egyik planéta a másiktól. De szerencsére nem így van.~-
 791 18 |                 a fejét, mint a páva (Ó, de gyönyörû nyaka volt!) -,
 792 18 |             mondá álmatag arccal Mari.~- De még azért sok érthetetlen
 793 18 |               tõlem, egy rossz szeszély, de õk, ki tudja, mit gondolnának.
 794 18 |              Éppen felelni akart Noszty, de nem lehetett, a francia
 795 18 |                 tudja? Alsó-Rekettyésen.~De mindezeket csak szaggatottan,
 796 18 |             változás hiszen kétségtelen, de azt mondják az orvosok,
 797 18 |                  telt el a hetedik év... De talán nem is a doktorok
 798 18 |                  húzódott a leánya után, de úgy, hogy az ne lássa, ne
 799 19 |                kémények tehetnek naggyá. De ez aztán biztos. A kormány
 800 19 |               amelyeken kiszalad a föld, de viszont vagynak kémények,
 801 19 |           birtoka öntötte ugyan a pénzt, de ő nem volt kapzsi és haszonleső (
 802 19 |                 hasznos polgárnak tudja. De a jótékonysága egészen más
 803 19 |      ceremóniával (s az is csak valami), de az ispotály borzasztó, inkább
 804 19 |                  privát óráiban.~- Igen, de mindenekelõtt neki kell
 805 19 |                ki évente a Sebestyénben, de miután én egyszersmind a
 806 19 |                   hüledezett a doktor.~- De igen. Ön meggyõzött engem,
 807 19 |                csak tréfált tegnapelõtt, de bizony Tóth Mihály egészen
 808 19 |             adott alkalmat annak idején, de kevés következménnyel járt,
 809 19 |            Mihálynak magához való esze), de akadtak olyanok is, akik
 810 19 |               terményekre vetette magát, de ebben is mesés sikereket
 811 19 |                 csodálatos szakértelmét, de õ mindig kitért a dicséretek
 812 19 |              sarkában is van egy asztal, de ez már nem mûremek, egyszerû,
 813 19 |                 királykisasszony fészke, de oda nem illik belépni akármikor,
 814 19 | legjellegzetesebb a gazda szobája lenne, de ilyenkor, ha az eszterga
 815 19 |               hogy a kötényt megoldja.~- De legyen már eszed, mit rángatsz?
 816 19 |                  a lábával toppantott.~- De õ van itt - hebegte zavartan -,
 817 19 |               Tóth némi csodálkozással. ~De már akkor kopogás hallatszott
 818 19 |                   Örülök a szerencsének. De menjünk talán a szalonba,
 819 19 |               kért, hogy elõbb nem jött, de nem vette észre a kocsi
 820 19 |            asszonynénémék - ígérgette.~- De már azt csak nem tesszük -
 821 19 |                 helyen van a bundájában, de mindegy, ennek meg kell
 822 19 |                anyjukkal.~- Ugyan, Mari, de gyerekes vagy - csóválja
 823 19 |              vöröslött e tekintet alatt.~De ennek is vége lett, sõt
 824 19 |                  mint a csicsergõ madár, de ez se tûnt fel, mert a Palojtayné-féle
 825 19 |                 születése óta darabolva, de Palásthy egyben van. Erõsen
 826 19 |            Palásthy ugyan csinosabb fiú, de Krackner báró. Igaz viszont,
 827 19 |                nézetet nem nyilvánított, de ha szabad némi jelekrõl
 828 19 |                lófõ székelynek mondanak, de inkább hasonlít a feje a
 829 20 |             fogadták, nemcsak az öregek, de Mari is. Úgyszólván vele
 830 20 |             nagybátyja volt Palásthynak, de a család se tudja a világ
 831 20 |                  firtatták a nagybácsit, de nem mondta meg.~- Ej, hát
 832 20 |                  is több darabban volt.) De semmi az, hiszen bal kézzel
 833 20 |                  vizitek Marit illették, de Tóthnéhoz is eljött a tiszteletesné
 834 20 |              idegen ember elvigye tõle - de mégis megadta magát a természet
 835 20 |               székhelyét Tóthéknál.~Úgy, de ez csak annak a jele, hogy
 836 20 |                   Igen jó kis ebéd volt, de Tóth úr sohase tudta volna
 837 20 |            iránta; a méltóságos asszony (de micsoda takaros, cukros
 838 20 |                  is vissza.~- No persze. De ön csak nem programszerûen
 839 20 |                 jegyezte meg a báróné -, de jó szíve van, és én meg
 840 20 |                errõl a nevezetes ebéden, de ennyi is elég volt untig,
 841 20 |                  okosan fejezi ki magát. De iszen, ember lesz ebbõl.
 842 20 |                   addig volt jó dolgunk, de befellegzett már azóta a
 843 21 |                ott maradnak éjszakára.~- De az a vendéglõ gyalázatos -
 844 21 |             kulcsot.~- Köszönöm alássan, de ha a kulcsot nekem adja,
 845 21 |                  veszi hasznát az ember. De mióta katona nem vagyok,
 846 21 |                   akarta mondani Noszty, de csakhamar megrestellte,
 847 21 |                 szerencsésen megelõzték.~De azért nem kerülte el figyelmét
 848 21 |           leánykoromban katonaudvarlóim. De az más, mert Pozsony tele
 849 21 |             énekeltek-e neki, nem tudom, de azóta igen sok fülemile
 850 21 |               ejtett a doktor védelmére, de iszen egy doktor egészen
 851 21 |              doktor fösvény lesz idõvel. De ebben nem pusztán a pénz
 852 21 |               hiszen mindenkiben megvan, de ennél erõsebb érzés a munka
 853 21 |                  szerzett Trencsénben -, de az vesse rá az elsõ követ,
 854 21 |                ha nem jól megy a dolguk, de akik megrészegednek a jóléttõl,
 855 21 |                 se fogad el látatlanban. De most ne vitatkozzunk ezen.
 856 21 |          Magamnak is az volna óhajtásom, de félek, hogy még zöld gyümölcs
 857 21 |               csoda, mennyei misztérium, de a hajlam lassan érik, akár
 858 21 |             Magam is gondoltam már erre, de...~- Tudom, hogy nehezére
 859 21 |          nehezére esik a kevélységednek, de...~- Látod, Izrael, ez megint
 860 21 |            jelenté a vendégek érkezését. De még enélkül is szép! Teremtõ
 861 21 |                mit bánom én, ne szeresd, de szeress legalább bennünket,
 862 21 |                értett ebbõl egy szót se, de annál többet Feri. Mintha
 863 21 |           gazdatiszti parkhoz tartozott, de Tóth kiirtatta a közbül
 864 21 |                az orsó, és szétnézett.~- De hol az apa és az orvos?~-
 865 21 |               Mari szíve hangosan vert - de persze mind a róka miatt.~
 866 21 |                megint szabad lett volna, de az egyik talpát rátette
 867 21 |                  lesz belõle”, gondolta, de talán meg is mondta valahogy
 868 21 |                 vonaglott, hánykolódott, de mindig kevesebb erõvel.
 869 22 |                 jó fiú ez a Malinka. No, de beszélj már: hogy volt,
 870 22 |                én azt el tudnám mondani! De ha el tudnám, se mondanám
 871 22 |            ejthetnék anyagi kérdésekrõl, de te ezeket is érintheted,
 872 22 |               macskák is pezsgõt isznak. De most gyere át Vilmához,
 873 22 |               pipafüst volt a szobákban, de az mind rózsaszín párának
 874 22 |                Tóth Mihály furcsa ember. De miután ebédre sem jött haza
 875 22 |               egyre közelebb hangzottak, de ez egy örökkévalóság volt,
 876 22 |               bizonyos fontoskodással -, de a széna sincsen még lekaszálva.~
 877 22 |               nyelvûek jegyezték meg) -, de ahelyett özönével jöttek
 878 22 |                  új kölcsön következik). De ki gyõzné sorban elszámlálni,
 879 22 |                volt az öreg Noszty, kit (de köztünk maradjon a szó)
 880 22 |          megfújta, úgy megbecsülte. Hej, de más világ az ezeknél a nagyuraknál!
 881 22 |             Pestre kellett volna mennie, de napról napra halasztotta,
 882 22 |                Kopereczky Tóth úr felõl. De hát mire való a fõispáni
 883 22 |                ami aztán meg is történt, de mindig az, hogy még nem
 884 22 |              alatt rendelkezésére állok.~De még talán annyi se telt
 885 22 |                 ebbe a puha karszékbe...~De Tóth Mihály állva maradt;
 886 22 |               hess, elröpül a fészekbõl. De hát miért nem ül le, Tóth
 887 22 |                  Tóth bácsi?~- Köszönöm, de már csak állva maradok.
 888 22 |             akart a fáradságtól kímélni, de ezzel rosszat is tett, mert
 889 22 |                   Azt is meggondoltam.~- De legalább az okot mondja
 890 22 |                  Mit parancsol, mélt...?~De már abban a szempillanatban
 891 23 |                 jól kieszelt spekuláció. De õk azt az oldalát látták,
 892 23 |                sem cselekedte volna meg, de most kénytelen volt vele,
 893 23 |             tényleg igent mondott volna, de ahogy neki Izrael most Pesten
 894 23 |             Morgott is, mikor bevégezte, de nem ette meg. A párbaj pedig
 895 23 |             volna titkolni vagy tagadni, de így mindennek vége.~- Az
 896 23 |                összekerülnek a párok. ~- De iszen elhegedülte azt Szent
 897 23 |              nagy házak.~Épülnek bizony, de nem fundus nélkül. Vége
 898 23 |              tanácskoznak zárt ajtóknál. De hát kit érdekelt már ez!
 899 23 |                  néni minden praktikája. De mindegy. Hiszen a pók se
 900 23 |               Nemcsak összeszedte magát, de reménykedni kezdett. (Ez
 901 23 |               Homlódynéval és Vilmával - de éppen ezek a levelek árulói
 902 23 |                csinált, amit õk. Adókat. De sokkal nagyobbakat, mint
 903 23 |                 messze századokba elõre, de a saját zsebébe nem látott.~-
 904 23 |                  tanácskozásba merültek, de ezekrõl egy szót sem szóltak
 905 23 |           akartok. A szívem veletek van, de pénzt tõlem ne kérjetek.~-
 906 23 |                 is köszönettel fogadjuk, de egy kis pénzt se sajnálj
 907 23 |               Eszünk magunknak is van.~- De nem annyi, mint Bubenyiknek.~
 908 23 |                 adok rá egy ólompitykét. De ha Bubenyik benne lesz,
 909 23 |                  fújt egyet:~- Huj, huj, de meleg ez a prémecske, de
 910 23 |                 de meleg ez a prémecske, de nehéz vele koncipiálnyi93.~-
 911 23 |               rendeletet szinte írásban, de megmagyarázta szóval is.~-
 912 23 |            délután folyamán. Át is ment, de Tóth Mihály még nem volt
 913 23 |                 fennhangon gondolkozott. De ha valami kiszaladt a száján,
 914 23 |              asszony már fent sántikált, de bot mellett, s erõsen bízott,
 915 23 |                hogy „grácia a fejemnek”, de már késõ volt, Mari lesütötte
 916 23 |                tartott, míg eligazodtak, de meg kell adni, sikerült.
 917 23 |                 Kereskedett volna biz õ, de nemigen lehetett, mert sok
 918 23 |               ültette õket egymás mellé. De ha szomszédságában ülnek,
 919 23 |                messzirõl Marit láthassa, de nem soká maradhatott egyedül,
 920 23 |              gondolta Mari, és úgy fájt, de úgy fájt a szíve, hogy azt
 921 23 |             Homlódyné odainthette volna, de meg volt állapítva a családi
 922 23 |            tudjuk, hogy messze vannak.~- De legalább eltelik az idõ.
 923 23 |             Szóljon, kérem, mit tegyünk?~De Homlódyné egy szót se felelt,
 924 23 |            azonnal szorgoskodni kezdett, de Mari megfogta a karját,
 925 23 |                 egyedül sem fél elmenni, de ha Nosztynak az orvost kell
 926 23 |             választottam - szólt Mari.~- De most mindjárt megeszi a
 927 23 |                beszélgetés fejlõdhetnék, de Mari egy kurta igennel vagy
 928 23 |                  látszott letûzve lenni, de most már látható lett, hogy
 929 23 |                 egyszerûen.~- Úgy félek, de olyan nagyon félek! - rebegte
 930 23 |            legény, akitõl én megijedjek, de ha magát kell védelmeznem,
 931 23 |          fáklyákkal, s immár nem oldalt, de elöl lett látható sötétzöld
 932 23 |                 muffjával a levegõben.~- De ha nem lehet, mert nem tudunk
 933 23 |              Csináljon aztán, amit akar, de kérem, hallgasson meg elõbb.~-
 934 23 |              valami különöset gondoltam, de lássa, szegény kis agyvelõmet
 935 23 |               sohase lehet az én férjem.~De ezzel aztán el is tört a
 936 23 |               kocsilámpa világosságának, de mert a lámpát odább vitte
 937 24 |                van. A saját házában van. De ki látott valaha ilyen esetet!
 938 24 |                   ámbár annak se ártana, de a szobában. Ugye, nagyon
 939 24 |              mindig részeges ember volt, de még most is bajokat csinál.
 940 24 |                 õket.~- Köszönöm szépen, de nincs szükségem semmire,
 941 24 |                  mindjárt összerogyok.~- De hol csavarog ilyen késõ
 942 24 |               fejét. - Még mit nem akar!~De minthogy se bor-, se pálinkaszagot
 943 24 |            üvegbõl maga vett be valamit, de aligha orvosságot, s lassan-lassan
 944 24 |               szemeket. A gyertya égett, de már a legvége sercegett
 945 24 |                 ha visszaoson csendesen, de egy tekintet azokra a formás
 946 24 |            szakadjon rá minden kárhozat, de meg nem hátrál. Hiszen nem
 947 24 |              álmát, haragját lecsókolja.~De mit mondanának majd ehhez
 948 24 |            látszott, hogy beszélni akar, de nem tud, mintha megnémult
 949 24 |                 keményen! Hibás lehetek, de nem becstelen. A módok és
 950 24 |           nyúltam, talán kifogásolhatók, de a cél...~E pillanatban nagyot
 951 24 |                  Vissza akartam vonulni, de ön bátorított, s végül,
 952 24 |                  is megölhet egy embert, de két összetört szerelem egyszerre,
 953 24 |             tudjam, hogy megvan valahol, de mért tetted nekem a világot
 954 24 |                  szerelmüket igen sokan. De maga úgy tett, mintha soha
 955 24 |             magához vagyok én kegyetlen, de én magamhoz. Megparancsoltam
 956 24 |             látszik, hogy szót fogadtak, de én tudom, hogy nem egészen.
 957 24 |                  sejtem, nem az egészet, de eleget.~- Tehát ön is elítél,
 958 24 |               Értem, hogy az apja ilyen, de hogy egy szerelmes leány
 959 24 |              vagyok, meggyónom õszintén, de hány fiatalember keveredik
 960 24 |             Beismerem, megtörtént velem, de soha nyilvánosságra nem
 961 24 |                És aztán?~- Széttéptem.~- De hát mirõl beszél maga?~-
 962 24 |               maga alá, mit nem firkált, de másról van itt szó, tisztelt
 963 24 |             minden fiatalember megteszi, de mindez csak a felületen
 964 24 |            Rozálit? ~- Nem.~- Pedig õ... de mit is beszélek csak? Hát
 965 24 |                leány tetszett már nekem, de szeretni csak egyet tudtam,
 966 24 |                 volna, ott volt elõttem, de éppen azért mentem el, mert
 967 24 |              felelte Mari nagy sokára -, de ebbõl még mindig nem tudom,
 968 24 |                higgye meg, hogy én is... de ne beszéljünk errõl, váljunk
 969 24 |                 itt történt, soha, soha, de most távozzék... távozzék,
 970 24 |                  követeli, hát elhagyom, de a szobájával a világot is.
 971 24 |                Mondja csak, nem fázik?~- De fázom. Hûvös van.~- Akkor
 972 24 |                 az még kérdés ezek után? De hát maga szeret-e?~- Egy
 973 24 |                  együtt találnak minket, de még többet ér az, hogy maga
 974 24 |             Beteg órásnak adta ki magát? De hogy jut ilyesmi az eszébe? ~-
 975 24 |               nevetgéltek mind a ketten.~De csakhamar elszontyolodtak
 976 24 |               kérdé most Mari erõsebben, de rekedten.~- Én, Pázmár doktor -
 977 24 |               tekintete Nosztyt kereste, de Noszty már akkor nem volt
 978 25 |                  elõtt Zách Félix volt), de most mind a két fél helyi
 979 25 |                   Ó, Jézuskám, Jézuskám, de nagyot hibáztál, hogy megváltottad
 980 25 |          elõtárult a nevezetes jelenet. ~De persze két eleje van ennek
 981 25 |            gentleman, ha lehetett volna; de a Gyíkon a híd természetesen
 982 25 |               talán egy másik kulcsa is! De ha egy másik kulcs volt,
 983 25 |               tud, azt a másik is tudja, de amit én tudok felõlük, azt
 984 25 |                  neki egy kis asztalkán, de csak annyit eszik, mint
 985 25 |                   stikli”-jében segítse, de ez majdnem hihetetlenül
 986 25 |                 csináltat, lehet ugyan - de még eddig sohasem történt.~
 987 25 |               hallgasson rá.~- Köszönöm, de inkább szivart kérek.~-
 988 25 |                akarod komolyan eladni?~- De - felelte Tóth Mihály eltökélten.~-
 989 25 |                 rázta meg a Tóth kezét); de ha a vételrõl van szó, hát
 990 25 |                még talán kapnék valahol, de lelket nem kérhetek a zsidótól...
 991 25 |                  Gondolkoztam már errõl. De arra az eredményre jutottam,
 992 25 |                 ott vannak az ebédlõben, de hagyj most bennünket beszélni.
 993 25 |                   jóvá teszi a dolgot.~- De ha én nem adom a leányt.~-
 994 25 |                 erõsködött Topsich is.~- De megteszem, mert nem bolondultam
 995 25 |                 kevély kisasszony volt - de már ennek ez a módja. Az
 996 25 |                is azt tanácsoltam volna, de most oda kell adni.~- Föltétlenül -
 997 25 |                  szívem, mikor kimondom, de ne csaljuk magunkat, a leány
 998 25 |                 módon.~- A csikó se oka, de az mindegy, hiba van benne,
 999 25 |            tönkrement a leány becsülete, de még megvan a fiatalsága,
1000 25 |            vannak egészséges gondolatok, de van egy gyenge oldala is.