Fejezet

 1 1 |           sírdogál a kisasszony. Jaj, meghalok itthon a nagy
 2 4 |         minden vár ott engem. Ó, jaj, már csak átestem volna
 3 6 |    Gyurit, engem, engem hínak...~Jaj, meghalok, anyám!...~Mindez
 4 6 |          is, Marcelka asszony!~- Jaj, eressz el, Izrael; jaj,
 5 6 |          Jaj, eressz el, Izrael; jaj, minden csontomat összetöröd.
 6 8 |    kapkodtam. Te vagy az oka. Ó, jaj nekem! Milyen nehezen jutottam
 7 9 |       hallja, nem tud felõle. Ó, jaj, Démoszthenész óta nem történt
 8 11|        keserves sírásra fakadt: „Jaj nekem, százszor jaj, kígyót
 9 11|     fakadt: „Jaj nekem, százszor jaj, kígyót neveltem a tejemen!”~
10 11|         tiltakozott az ellene:~- Jaj, meg ne fojts! Huh, minden
11 12| szabálytalan szépségek unikumok, jaj annak, örökre, akibe mélyen
12 13|         hajában a sárga rózsa... jaj, már le is esett!~Lehajlik
13 13|      nagy patália lesz belõle... Jaj, istenem, csak meg ne tudnák!
14 13|    lihegte a leány ábrándosan. - Jaj, agyonszorít!~Legott elbocsátotta
15 13|       fáklya a fáklyától gyúlik, jaj, dehogy nézne oda, hanem
16 13|       ott van a bal szeme alatt. Jaj, csak valahogy meg ne látta
17 14|    élénken. - Hogy jössz te ide? Jaj, hogy rám ijesztettél!~De
18 15|      aztán azzal a dörmögéssel: „Jaj, kedves húgocskám, ha téged
19 15|   más-más szûzleány ujján volt. (Jaj, lelkem - pirongatta meg
20 16|   keresztülverte magát egy éles „Jaj!” kiáltás, s minden figyelem
21 16|          ütötte a sógorát. ~- Ó, jaj, te golyhó! Miféle bolondságokon
22 17|             Mit tudod te azt? Ó, jaj, hogy is küldhettelek egyedül?
23 18|          szempillái lecsukódtak. Jaj, istenem, mit fog hallani? ~-
24 18|         hangja is hasonlított.~- Jaj de szeretném ismerni! -
25 21|          meg a karját.~- Ne, ne; jaj, ne bántsa a szegény kicsikék
26 21|        föl a maga jószántából?~- Jaj, csak a csókot ne kívánja,
27 23|        Igyék egy kis konyakot.~- Jaj, ha volna!~- Van nekem,
28 23|       melyik a Göncöl szekere.~- Jaj nekem! Mindjárt meghalok -
29 24|    mondanak, ha majd megnyílnak? Jaj, azok a szemek!~És Noszty
30 26|           A pékné kívánta úgy. Ó jaj, minek köhög a légy, mikor
31 26|        óráját és sóhajtott:~- Ó, jaj, még egy egész negyedóra!~
32 26|          Alul van a soványabbja. Jaj, hiszen a lelkemet is odaadnám.~