Fejezet

 1 1 |        meg magát, megüvegesedett szemeit babonásan emeli a mennyezet
 2 3 |        de a hadnagy vérben forgó szemeit látva, megenyhítette), mint
 3 3 |         reményteljesen függeszté szemeit Vilmára, mint a mesékben
 4 3 |         szinte elhalóan, s még a szemeit is behunyta, mint egy halálraítélt,
 5 5 |        Klincsók úr égre emelte a szemeit.~- Isten tud. Én azt gondolok,
 6 5 |          a jászolnál.”~Elfutotta szemeit a vér. Az ajtóhoz rohant,
 7 6 |          az kétkedõn mereszté rá szemeit.~- Nem hiszek a csodákban,
 8 6 |           Ej, hát mi van abban? (Szemeit, melyek nem voltak éppen
 9 6 |           miközben behunyta apró szemeit, és felhajtotta a poharat
10 9 |          Az Isten tudja! - szólt szemeit égnek fordítva.~- Te csináltad?~-
11 9 |        ösztönszerûleg behunyta a szemeit, mert, íme, elérkezett a
12 11|       hozzá a fejét, dörzsölte a szemeit, nem álmodik-e, elimádkozott
13 11|          és pompás sárga haja. A szemeit gyakran rajta felejtette
14 12|       rakott szõlõkön legeltetve szemeit. Egyik-másikról, különösen,
15 13|          Rávetette búzavirágszín szemeit, csak egy villantásra találkozott
16 14|    fogdos. Hiába mereszti a nagy szemeit. Olyan az, mint a Szentírás,
17 14|          csak azt látta, mikor a szemeit felnyitotta, hogy Rozália
18 14|         visszatérni az életszín: szemeit újólag fölnyitván, megpillantá
19 16|         az alispánra meresztette szemeit, várva, hogy õ nyilatkozzék.~-
20 17|    csináljon.~Lopva indította el szemeit megkeresni a fiatal szolgabírót,
21 17|    szinte büszkeséggel feledte a szemeit deli alakján.~- Nem is volna
22 18|          szóló.~A leány ráemelte szemeit, hogy hol van rajta az a
23 18|        visszaült a székébe, és a szemeit lehunyta.~- Mert amikor
24 20|         úr!~Nyugodtan ráemelte a szemeit Noszty.~- Én pedig megtanítom
25 21|      ráemelte az ibolyaszín szép szemeit, melyek a varrására voltak
26 24|      mikor az álom betapasztotta szemeit, a szép, szomorú szemeket.
27 24|        újra lecsukta nyugodtan a szemeit. Azt hitte, álmában látja
28 24|          volna, Pázmár maga is a szemeit dörzsölte. A tarka Zebedeusát,
29 24| kompromittálva vagyok.~Az öregúr szemeit elöntötte a vér, keze ökölbe
30 26|           Tóth Mihály behunyta a szemeit, mintha maga elé idézné
31 26|        az asszony, és behunyta a szemeit.~- Elhatároztam, Krisztina,