Fejezet
1 8 | volt-e, vagy csak véletlen, a róka volt-e ügyes, hogy kiszabadult
2 10| ameddig nem szerelmesek. A róka is tud valamit, de a szerelmes
3 12| természetét, s rájött, hogy a róka a savanyú szőlőt megugatja.
4 12| tehát a szőlőkben tartózkodó róka nem ugat többé, ez annyit
5 12| teremtett lények közül a róka a legilletékesebb faktor
6 12| szőlő alján, hogy mikor a róka abbahagyja ősszel az ugatást,
7 12| mind szép ez, ténsuram, a róka csakugyan ugatja a savanyú,
8 12| bor, de ha nem hallom a róka ugatását, ez nem jelenti
9 12| hogy nincs a szõlõhegyen róka.~Ez aztán olyan igazság
10 12| és késõn ért meg, a kis róka pedig rekedtre ugatta magát
11 12| Rekettyésre, hogy „nem ugat már a róka Somlyón”.~Nosza fölkerekedett
12 12| nem csoda tehát, hogy a róka, melynek Hanzi a neve, valóságos
13 12| dolog lesz.~Ahogy a Hanzi róka elhallgatott, legott kivonultak
14 12| nehezen mozduló város egyetlen róka után, ha az jól és helyesen
15 21| õket ilyenkor, mikor maga a róka ellen vezet öldöklõ férfiakat?~-
16 21| meg a tagjait. Egy öreg róka mászott ki egy lyukból,
17 21| bokor mögé húzódott, hogy a róka észre ne vegye, szidván
18 21| nincs itt a puskával. A róka, eloltván szomját, körülnézett
19 21| a gazda az eget nézi, a róka pedig a talajt fürkészte.
20 21| szimbólum volt.~Az öreg róka most megint megvizsgálta
21 21| különben megesz a mumus.”~A róka elrohant Mezernye felé,
22 21| Hopp, hopp, ott szalad a róka!”, midõn egyszerre nesz
23 21| Marinak néznie kellett.~A róka jött vissza hosszan elnyúlt
24 21| vonta a sûrû bokorba, hogy a róka ne lássa. A leány észre
25 21| vert - de persze mind a róka miatt.~A rókamama tehát
26 21| ellenkezõ irányban menekült. ~A róka bosszús tekintetet vetett
27 21| jóakaratúlag pislogott rá: „Jó róka lesz belõle”, gondolta,
28 21| perceinek közeledését. A róka egy-kétszer meghömpölygette
29 23| keresgélni többé. A sok róka közül csak egynek volt belõle
|