Fejezet
1 1 | királyné lábaihoz teszi le.~- Köszönöm, uram, addig is, míg viszonozhatom.~-
2 3 | derék gyerek vagy, Kéti. Köszönöm a szívességedet, és mihelyt
3 4 | ha szabad kérdeznem?~- Köszönöm, kedves apa - szólt ellágyulva -,
4 4 | Mondasz valamit. Igazad lehet. Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Én
5 4 | fickót, mi?~- Utánalátok.~- Köszönöm, sógor, nagyon lekötelezel,
6 4 | kedves Malinkáné asszonyom?~- Köszönöm a szíves kérdését. Mit mondjak
7 5 | te hogy vagy, édesem?~- Köszönöm... és te? Rendbe jöttél
8 5 | hozzátartozik a komforthoz.~- Nagyon köszönöm, méltóságos uram, de én
9 5 | amennyit éppen akar.~- Köszönöm, elég lesz kettõ is.~- Úgy
10 8 | pedig meg kell lenni.~- Köszönöm szépen. Éppen kedvezõ rá
11 9 | mórikáló szemforgatással. - Köszönöm a jó véleményedet felõlem.
12 10| felkelt, és így szólt:~- Köszönöm neked, édes fiam, bizony
13 10| csókolt Máli néninek.~- Köszönöm alássan a jó tanácsot, elfogadom
14 11| közbe a fiú keményen -, köszönöm alássan a jó szívét, de
15 11| elvégzem az utolsó évemet. Köszönöm neked az irántam való jókat,
16 11| öregem, csak eressz be.~- Köszönöm, de nem vagyok hiszékeny.
17 11| felette elérzékenyült.~- Köszönöm, pajtás, szép tõled, de
18 12| isten hozta és a többi.~- Köszönöm szépen, kedves vendéglõs
19 13| rá Mari hirtelen. - No, köszönöm. Maga engem meg akart enni.~-
20 17| nyújtotta, hogy fölemelje. „Köszönöm” - mondá a nõcske gépiesen,
21 21| dolga, odaadom a kulcsot.~- Köszönöm alássan, de ha a kulcsot
22 21| volt. Be szép ön ebben! Köszönöm a kedves meglepetést.~-
23 22| nem ül le, Tóth bácsi?~- Köszönöm, de már csak állva maradok.
24 23| fázik, Mari kisasszony?~- Köszönöm, csak a lábam érzékeny egy
25 24| is utasítom most õket.~- Köszönöm szépen, de nincs szükségem
26 25| Ugyan, ne hallgasson rá.~- Köszönöm, de inkább szivart kérek.~-
27 25| úgy is csöppenhet.~- Köszönöm szépen - szólt megvetõ mozdulattal
28 26| elérzékenyedve, csendes zokogásban -, köszönöm neked, hogy visszahívtál!~
|