Fejezet

 1 3 |         nem élûnk frázisokból. Nem vagyunk mi sem közvélemény, se országgyûlés.
 2 3 |        most már nem mókus. Hm, úgy vagyunk? No, hát majd megint mókus
 3 4 |           anyagokból, csak még nem vagyunk tökéletesek, mert az övé,
 4 5 |          kiülõ tornyával.~- Itthon vagyunk, barátom. Amott a rezidenciám!~
 5 9 |            demokratánk! No, szépen vagyunk. Talán nemességet akar?~
 6 11|             Ej, ha már egyszer itt vagyunk, itt is maradunk a szüretre.
 7 12|          nyílt meg elõtte. Hát így vagyunk? A napnál világosabb: ruhát
 8 13|           lesz - lihegte. - Öregek vagyunk már, szomszéd. ~- Többet
 9 13|     kellene bizonyítani, hogy urak vagyunk, ez pedig akként volna keresztülvihető
10 14|         mert mind a ketten betegek vagyunk, és nem tudunk a helyre
11 14|  figyelmeztessék a macskákat: „Itt vagyunk, tessék belénkharapni.”~
12 15|            papa, hiszen elég sokan vagyunk, hogy egy ember ne tudjon
13 15|            gondolkodnod, mikor itt vagyunk mi, a szüleid. Nem vagy
14 16|            itt. Hiszen élõ emberek vagyunk, vannak füleink, és vannak
15 16|       hörögte. - Hiszen többségben vagyunk!~A fõispán eközben rendíthetetlen
16 17|            drága uracskák! Még nem vagyunk annyira! Kezét mérgesen
17 17|         mint most. De ha hervadtak vagyunk is immár, azért ezt bizony
18 20|        illeti, hát iszen már benne vagyunk. Ne félj addig, míg engem
19 23|          az egész. Mindjárt otthon vagyunk.~Az idõ megenyhült. Egy
20 23|     Bizonyosan tudja, hogy jó úton vagyunk?~- Bizonyosan.~- Nézze csak,
21 23|           a szavait:~- Nagy bajban vagyunk, a hidat javítják, nem mehetünk
22 24|       énrám támaszkodni. Hopp, itt vagyunk. A szolgabíró úr már ismeri
23 24|            felelte Noszty. - Benne vagyunk.~Megállították a kocsit
24 25|         úgyis in camera charitatis vagyunk: tett már ön ebben a famózus
25 26| fölszisszent, mint egy kígyó: „Meg vagyunk gyalázva!”, majd oldalba