Fejezet

 1 1 |      megközelíteni.~- Annál jobb - nevetett Kozsehuba. - Legalább nem
 2 3 |        kifogdostál.~- Ah! Persze - nevetett édesdeden a báró. - Erre
 3 3 |            aztán Noszty is jóízûen nevetett, s bevárván, míg a becsengetett
 4 7 |   elgondolni, mi lehet.~- Hehehe - nevetett Bubenyik jóízûen, és kezeit
 5 10| következhetik.~Homlódyné fölénnyel nevetett, megkapván a Feri fejét,
 6 11|           rátelepedtél a lelkemre.~Nevetett, hagyta, oda se nézett többé,
 7 11|               Mindjárt gondoltam - nevetett a furfangos kékfestõ -,
 8 14|            Kender Istvánné jóízûen nevetett.~- De isten macska legyen
 9 14|            volt.~- Bohók vagytok - nevetett az öregúr -, nem minden
10 15|       igaz-e, Gyurka?~- Meglehet - nevetett Velkovics -, ti ördöngös
11 16|       arcát.~- Átkozott Ovidius! - nevetett a báró, ki minden tollat
12 17|        Hiszen éppen azért mondom - nevetett Palojtay -, mert Noszty
13 18|         meg abba a méltóságos úr - nevetett a szerkesztõ.~- Ugyan hagyja,
14 18|          te bolondos kis fruska! - nevetett Tóth úr, hogy a szemei is
15 18|           ti. õfelsége. (Édesdeden nevetett hozzá s Ferit is láthatólag
16 18|          vagy nem igaz?~S gúnyosan nevetett a szeme közé.~- Klára! -
17 18|        lakik? ~- Ó, maga golyhó! - nevetett Tóth Mari. - Még azt se
18 18|           szél lengetné. És minden nevetett körös-körül. Nevettek a
19 18|      bajusz.~Azon meg aztán Tóthné nevetett édesdeden, s óvatos macskaléptekkel
20 19|          Ah, igen, emlékszem már. (Nevetett, mint aki valami jó tréfára
21 19|        mert csak a balra hallasz - nevetett Tóth úr.~- Ejnye, Mihály,
22 20|     kérdett kitérõleg.~- Hehehe! - nevetett a fõispán. - Mintha ti nem
23 21|         körül, miközben az erdõ is nevetett, õ pedig egyet perdült,
24 24|            lázas szerelmet.~Noszty nevetett.~- Nem volt az szerelem;
25 25|     almárium üvegajtajába.~- Aha - nevetett Palojtay -, csakugyan hallottuk