Fejezet
1 1 | a leányt. Az öregúr nem mondott nemet (nem mert az asszonyoktól),
2 1 | asszonyoktól), hanem annyit mondott, hogy „aludjunk rá egyet,
3 1 | az eset; most csak annyit mondott sötéten:~- Ilyesmi még nem
4 3 | kifizette a váltót.~- És mit mondott?~- Azt mondta rá, hogy õ
5 3 | csakhogy ráakadt!~- Egyebet nem mondott az uraatyja?~- Dehogynem.
6 5 | de szent egy igaz, amit mondott!~Egy félóráig hajtogatta,
7 7 | a méltóságos báróné mit mondott.~- Hát semmit - felelte
8 9 | is mozgott, de hogy mit mondott, nem lehetett kivenni. Talán
9 9 | Gondolkozóba ejt, amit az imént mondott János bátyám, hogy a millió
10 9 | beszédet, melyet a viceispán úr mondott el elõbb, s mely úgy hasonlított
11 11| egyetemet.~S azontúl búcsút mondott az irodalmi mûveknek, a
12 11| kilencvenkilencezer forintot.~- Hogy? Mit mondott? Kilencezret?~- Kilencvenkilencezret.~-
13 12| kedélyzetei. Ámbátor igazat mondott õ, mivelhogy valóban a tánc
14 13| hogy maga se hiszi, amit mondott.~A párkák keze azonban sohasem
15 14| mulatságos történeteket mondott el útközben, hogy Marit
16 15| Dánielné asszonyom csak ennyit mondott magyarán:~- Már az pedig
17 17| mindig csak kellemeset mondott és tett, kivévén gyerekkorában
18 17| agyonütnek, se tudom, mit mondott, miképpen került bele az
19 17| emlékszel, Marikám, hogy mit mondott? Hogy nem? Eredj, golyhó,
20 18| nem mozdult, anekdotákat mondott, savanyúvizes bort töltött
21 22| megkértem Marit, és igent mondott.~Kopereczky felvillanyozva
22 23| már egyszer tényleg igent mondott volna, de ahogy neki Izrael
23 23| kellett hinnem, amit az apám mondott...~- Énrólam?~Csak a fejével
24 23| bólintott szomorúan.~- Mit mondott?~- Azt, hogy maga nem becsületes
25 24| apja a bûnömet?~- Igen, mondott valamit, talán nem az egészet,
|