Fejezet

 1 1 |     hangosan.~- Úgyszólván semmit - folytatá halkan. - Hisz az egész
 2 3 |            komolyra vált arccal így folytatá: - Mert úgy nézz meg engem,
 3 4 |              ki az a te jelölted? - folytatá élénken. - Add elõ, Pál
 4 5 |   hosszabbodott meg az arca, és így folytatá:~- De ha te ilyen ravasz
 5 7 |             A közgyûlési teremben - folytatá Malinka - már jelentékeny
 6 9 |             a hûvös hangulat által, folytatá fennhéjázó testtartásával
 7 9 |        eresztette a hangját, és így folytatá:~- Különleges az önök helyzete,
 8 11|          ellen. Egy fogadásom van - folytatá a kedélyes kékfestõ -, hogy
 9 11|     boldogság az élet!~- Hát igen - folytatá Tóth Mihály elgondolkozva -,
10 12|            Ez a kisebbik, a Tinka - folytatá -, a másik, aki most nyilván
11 15|           foglalkozva fruskájával - folytatá Tóth uram, míg Mari egészen
12 16|       mondani, tisztelt közgyûlés - folytatá fennhéjázó hangon, némi
13 16|            az apádnak ígértem meg - folytatá. - Egy Kopereczky pedig
14 17|         csak egy orvoslata vagyon - folytatá az öregúr -, ha az illetõ
15 17| bensõségesen megrázva. - Hja, hja - folytatá ezután elábrándozva és a
16 18|      hallani? ~- Én is mondhatnám - folytatá Feri -, most azt gondolja,
17 18|       följegyezve a történelemben - folytatá a szónok.~- Egyetlenegy
18 18|          Mihály.~- A másik pólust - folytatá Feri -, a munka emberét
19 19|           csóválva.~- No, mármost - folytatá a doktor feltartóztathatatlanul -,
20 19|          testem és Szibilla-könyv - folytatá szokott modorában, mindig
21 22|      ördögnek tartoztam egy úttal - folytatá Kopereczky, s az arcok még
22 24|             mármost mitévõ legyek - folytatá Feri keserûen, miközben
23 25|                Hol is hagytuk el? - folytatá a gróf. - Igen, tudom már.
24 25|         lett minden.~- De jól van - folytatá Topsich, annyira belemelegedve
25 26|              Nem voltam igazságos - folytatá Tóth úr.~Tóthné letette