Fejezet

 1 3 |              Vilma, édes Vilma! - kiáltá Kopereczky elérzékenyülten
 2 5 |       elõcsarnokba. - Bubenyik! - kiáltá dühösen.~De csak Malinka
 3 6 |        elhallgattak.~- Például? - kiáltá mind a két nõ egyszerre.~-
 4 7 |       Várjanak csak egy kicsit! - kiáltá feléjök messzirõl. - Húzzanak
 5 7 |         táskájával.~- Ide, ide! - kiáltá eléje kappanhangján Bubenyik.~
 6 11|          le a péket.~- Micsoda? - kiáltá, és a fél szemével a feleségére
 7 11|           forintom.~- Összesen? - kiáltá Gyuri szinte szemrehányón,
 8 11|              Én téged elítéllek - kiáltá Miska ünnepélyesen. - Távozz
 9 11|      Pipametszõ voltam.~- Pfuj! - kiáltá megvetõleg. - Hisz az nem
10 12|           véleményem.~- Brozik! - kiáltá most egy harsány hang a
11 14|       fehér vagy, mint a kréta! - kiáltá ijedten Rozália.~- Semmi,
12 16|              A jogunkat akarom! - kiáltá fulladozó hangon. - Tessék
13 17|       Szervusz, öcsém, agyagos! - kiáltá erre kitörõ lelkesedéssel,
14 19|         az én múltkori gibicem! - kiáltá vidáman, s megrázta a jöttnek
15 21| Megnyertem az egy mázsa bonbont - kiáltá ez vissza.~- Komolyan?~-
16 23|     csapott be.~- Itt a pandúr! - kiáltá már az ajtóból. - Megyünk!~-
17 23|             Hopp, a tarisznyám! - kiáltá most Bubenyik, s még az
18 23|        pillanatban egy durva hang kiáltá:~- Megállj! Egy tapodtat
19 24|      általuk.~- Távozzék innen! - kiáltá váratlanul, élesen, s almavirágszín
20 24|          a kilincsre.~- Ne, ne! - kiáltá ágyában felülve, és a karjait
21 25|         leányom kezét.~- Bravó! - kiáltá Topsich.~- Hisz akkor minden
22 26|          össze.~- Egzekúció!103 - kiáltá. - Hol az egy mázsa bonbon?~-
23 26|    vidékre vissza.~- Mi ez, mi? - kiáltá közbe Kopereczky, és be
24 26|   vasvillás, fütykösös béreseit - kiáltá -, de én nem ijedek meg