Fejezet

 1 5 |       fel Kopereczky, és újonnan oly dühbe hozta magát, hogy
 2 6 |    dehogy - hebegte a kapitányné oly zavartan, hogy csak megerõsítette
 3 7 |   megvetett ággyal várni fogjuk. Oly egyszerû az egész, mint
 4 9 | elkövetkezik, de a többi már nem oly nagy. Szemet szúr azonban,
 5 9 |       Talán acélból vannak, hogy oly nyugodt tud maradni egy
 6 10|       bájos ismeretlen”, aki rám oly mély benyomást tett. Minek
 7 11|         szemed láttára elégetem, oly igazán, amint Velkovics
 8 11|        évben volt új találmány.)~Oly határozott mozdulattal nyúlt
 9 11|          hogy Kohlbrunn úr talán oly jó lenne és õt, a járatlant
10 11| keménymaggal behintve a tetejét, oly pompásan tudott készíteni,
11 12|    esetlen fejtartását veszi fel oly híven, hogy egy vérbeli
12 14| nyárfalevél.~- Istenem, mi lelt? Oly fehér vagy, mint a kréta! -
13 15|     senki se figyelt Marira, aki oly piros lett, mint a láng,
14 16|        Semmi, még a pénz se fogy oly villámgyorsan, mint a tisztelet
15 17|  bosszúságot, hogy a Nosztyakról oly félvállról szólott.~- Ferenc?
16 17|    kezdett, orrcimpái lüktettek. Oly csend lett, mint a kriptában,
17 18|       leány, én szegény ördög, s oly messze volna tõlem, mint
18 18|       Lehetséges-e vagy álmodom?~Oly természetesen adta a meglepetést,
19 19|        Az udvarlók iránt se volt oly érdes többé, nem bújt el
20 21|        Mari.~S már ez a suttogás oly ingerlõ, oly csalogató volt,
21 21|          a suttogás oly ingerlõ, oly csalogató volt, mint az
22 22|    képzeletben Noszty-kézen van, oly gyorsan nõtt, hogy olyan
23 24|      Noszty.~- Micsoda, maga azt oly csekélybe veszi, hogy egy